Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-18 / 193. szám

Vasárnap, 1957. augu»rtus 1*. fl Szaktanács XI. teljes illésének tiltakozása a „magvar ügy" napirendre tűzése ellen ' A Szaktanács XI. teljes ülésén Terénvl László felszó­lalása után ls számos küldött vett részt a vitában. Rácz Kálmán, n Vasutas Szakszer­vezet elnökségének tacla a vasút helyzetét ismertette. Básta Rezsó számos szak­szervezeti problémát elem­zett, majd kitért az ENSZ ötösblzottséíának lelentésé­re és arra. hocv miiven el­lenszenvvel fogadták ezt a dolgozók. Feltette a kérdést: kiknek a tájékoztatása alap­ján készült a különbizottság Jelentése? Ügy vélem —­hogy valamennyi becsületes dolgozó véleményét fejezzük ki amikor tiltakozunk az ellen, hogy az ENSZ kétes elemek véleménve alapján napirendre tűzze az úgyneve­zett magyar kérdést. Utána Kara József, a MA­VAG ü. b.-elnöke. maid Ap­ró József és Keszei Károly, a győri SZMT elnöke kapott szót. Ezután szólásra emelke­dett Kiss Kárólv. nz MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, a Politikai Bizottság tagja, aki a Politikai Bizott­ság nevében köszöntötte a Szaktanács XI. teljes ülésót. Kis? Károlv beszéde után Szőnyi Miklós, a Vasas Szak­szervezet helvettes főtitkára szólalt fel. Ezzel • vita lezá­rult és az elhangzottakra Gáspár Sándor főtitkár vála­szolt. Második napirendi pont­ként Vas-Wltteg Miklós, a Szaktanács alelnöke, szerve­zeti kérdésekről tartott be­számolót A beszámoló alap­ján több változtatást hajtot­tak végre a szaktanácsban és a szaktanács elnökségé­ben. A Szaktanács XI. teljes ülése általánosságban elfo­gadta a további munkáról szóló határozati Javaslatot, amit a felszólalások alapján az elnökség átdolgoz. Végül egyhangú határozatot hoz­tak arról, hogy a tanácsülés tiltakozik az úgynevezett ma­gyar ügy napirendre tűzése ellen az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Megnyílt a DÍVSZ IV. kongresszusa Pénteken re«eel Bruno Bernlnl-nek. a DÍVSZ elnö­kének rövid bevezető beszé­dével megnyílt a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetség IV. kongresszusa. Az ENSZ főtitkára nevé­ben és megbízásából Bratcsl­kov, az. ENSZ képviselője kö­szöntötte a kongresszus részt­vevőit és rajtuk keresztül a világ Ifjúságét. Sok sikert kí­vánt a kongreaszusnnk a né­pek békéjét és biztonságát szolgáló munkájában. Ezután Bruno Bcrnlni. a Demokratikus Ifjúsági Világ­szövetség elnöke tartott be­számolót »Az Ifjúság, a je­lenlegi világ és a DÍVSZ fel­adatai* címmel. A Minisztertanács fogadása a Moszkvában járt tlT-kütdöUek tiszteletére A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány pénte­ken este fogadást adott a Néphadsereg Központi Tiszti Házának nvárl helyiségé­ben a moszkvai VIT-en részt vett magyar küldöttek tiszteletére. A fogadáson megjelenlek Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Biszku Béla belügymi­niszter. Kállai <3vula műve­lődésügyi miniszter, az MSZ­MP Politikai Bizottsáaánpk tagjai, részt vett a fogadá­son n Kommunista Ifjúsági Szövetség számos vezetője, politikai, társadalmi és kul­turális életünk több kiváló­sága. Megjelent a fogadáson J. I, Gromov. a Szovjetunió rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete, valamint a budapesti diplomáciai testü­let több tfieln. A fogadáson a VIT-kdldöt­tek — köztük a moszkvai III, baráti sporttalálkozón szép sikerrel szerepelt spor­tolók — a késő esti órákig meleg baráti légkörben együtt szórakoztak a párt- és a kormány vezetőivel. A Zsenminzsipao a vuhani ellenforradalmi zavargásokról A Zsenminzsipao beszámol A járási népi tanács elnöke arról, hogy június 12-én és fogadta a tüntetők küldöt­13-án nagyszabású ellcnfor- telt és a diákokhoz intézett radalmi zavargás tört kl beszédben válaszolt a köve­Hanjangban (Vuhannak, a telésekre — a jogosokat el­kínai hármas városnak egyik fogadta, a jogtalan és hely­városa I-Ianjang — a szerk.). telen követeléseket pedig A kínai pártlap az alábbiak- visszautasította. A beszéd ban számol be a vuhani el- hatására a tüntető diákok lenforradalmi felkelésről: nagy része lecsillapodott, ek­A magyarországi ellenfor- kor azonban az ollenforra­radalmi felkeléshez hasonló, dalmátok szervezői újabb vagy ahogyan a kínai sajtó jelszavakkal ismét felizgat­kommentálja, a "kisméretű ták a diákokat, sőt egyikük magyar esemény* a város di- a magával hozott kötéllel ákjai körében kezdődött a megpróbálta felakasztani a jobboldali elemekkel kapcso- járási tanács elnökét is. Ezt latot tartó tanárok vezetése a kísérletet a járási tanács és irányítása alatt. A tovább- jelenlévő munkatársai aka­tanulási lehetőségek korláto- dályozták meg. zása miatt elégedetlen vuhani A tanács munkatársai kö­diákok előbb sztrájkba kezd- ziil a tüntetők hármat mog­tek, majd egyes jobboldali kötöztek és magukkal hur­érzelmű tanárok vezetésével coliak. A szervezők a tanács kivonultak az utcára tün­tetni. Mint a vizsgálat folya­után a pártbizottság épületé­mán kiderüli, a sztrájk és "a hez irányították a diákokat, tüntetés közvetlen szervezői akik behatoltak a járási kapciolatbnn állottak a pártbizottság épületébe és Csang Lo szövetséggel, illet- bántalmazni kezdték nz ott ve a szövetség vuhani kép- talált kommunista funkcioná­vlsolőlvel. riusokat. A tüntető diákokat az ut- Az ellonforradalmárok cálron már várták a megszer- megkísérelték kiterjeszteni o vezett Jobboldali elemek, akik zavargást a környező falvak­ellenforradalmi röpcédulá- ra ís Üzemekre ls. Ennek vi­kat és plakátokat rugnsztot- S20nt öz lett az eredménye, tok kl a falakra. Ezeken a h0®r a munkások és parasz­következő Jelszavak voltak tok ellentüntető csoportokat olvashatók: »A Kommunista szerveztek és azonnal a já­Párt a lojtőre jutott, Mao C0- rási tanács és a pártbizottság tung tűnjön cl a színpadról* segítségére siettek. Igy sike­"Le a népi tanáccsal, tűnjön rüu teljesen leverni a vu­el a tanácselnök*, "Üdvözöl- hanl ellenforradalmi zavnr­Jük a kuomlntang mielőbbi Eíst. Az ellonforradalmárok visszatérését* stb. június 14-én úfnbb tüntetést Az ellenforradalmi elemek akartak kirobbantani, de ezt a kísérletet a munkásokból és parasztokból szervezett milíciák még csírájában cl­által felizgatott diákok beha­toltak a járási népi tanács épületébe, megrongálták a berendezést és a tanács egy fojtották, munkatársát összekötözve cl- A tömegek határozott kö­hurcolíák. A tüntetők to- vetélésére az állambiztonsági vábbmenve megpróbálták fel- szcrvck letartóztatták a vu­törni a sorozóbizottság fegy- hanl zavarSás szervezőit és verroktárát és megszerezni vezetőit, s gyűléseken leplcz­flz ottlévő fegyvereket. Ezt tík lö as ellonforradalmárok azonban még idejében sike- teazi célkitűzéseit, A vuhani rült megakadályozni. zavargás Intő jel arra, hógy A vuhani ellenforradalmi hülyén fontos Kínában a kö­felkolés második napján még vetkezetes hare az alleníor­ízélesébbkürű tüntetést Szer- radalmárok ellen — szögezi veztek és a tüntető diákok le végül cikkében a Zsenmin­összeállították követeléseiket, zsipao. Ll Tiag-fi beszámolja a lobbsldali elMlóüi elleni harcról Lt Ting-Jl, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága propaganda osztá­lyának vezetője Pekingben 500 tanár, pártpropagandista és pártmunkás előtt beszá­molt a jobboldali elhajlás el­len folyó jelenlegi harcról ós a munkastílus megjavítására indított kampány helyzeté­ről. Hangoztatta, hogy n kínai nép körében folyó jelenlegi vita szétzúzta a burzsoá Jobboldali elemek dühödt támadásait. Nem csupán a munkások, parasztok, n tö'obt dolgozók állnak mellettünk, hanem az értelmiséglek, iparosok és üz­letemberek zöme is támo­gatja a szocializmust. Felszólította a kínai értei­miségieket, hogy legyenek »a munkásosztály értelmiségei*. Nem lehet szocializmust éní­teni egy 600 milliós ország­ban a munkásosztály értel­misége nélkül. A burzsoá mód elszigeteli az értelmiségieket. Kihívóak, amikor hírnév és vagyon szerzésére törekednek, kihí­vónk és önteltek pusztán azért, mert néhány ered­ményt tudnak felmutatni. Csupán a dicséretre hallgat­nak, Kína más utat, a munkás­osztály útját fogja választani. Bűtorftnnl fogja az értel­miségleket, hogy legyenek egyek a munkásokkal és a parasztokkal, végezzenek gyakorlati munkát, a tö­megek között éljenek, s a párt vezetése Irányítsa, a nép pedig ellenőrizze őket, A történelem bebizonyítot­ta, hogy Kína csak két út között választhat: az új de­mokrácia, a szocializmus, s majd a kommunizmus, vagy a gyarmati, vagy félgyarmati rendszer között — az úgy­nevezett középút — kapita­lista út. A középutat gyak­ran ürügyként használták arra, hogy elforduljanak a forradalomtól. Csang Kaj­sek és Vang Csing-vej hasz­nálta ezt ürügyként. Li Ting-ji megállapította, hogy a jobboldali támadások célja a proletariátus dikta­túrájának megdöntése volt Kínában. A jobboldali ele­mek arról álmodoztak, hogy Kínában ls lesz "ma­gyar ügy*. Először arra törekedtek, hogy megszerezzék a vezetést az értelmiségiek, iparosok ó* kereskedők, majd később az egész ország felett. Azt re­mélték, hogy a diákok zavar­gásokat szítanak, s zűrzavar lesz úrrá mindenen. Lí Tlng-ji végül leszögez­te: "A Jobboldali elemek bí­rálnta olyan küzdelem, amely eldönti a szocializmus ügyét. A harcot végig kell folytatni a teljes győzelemig* Az úi színi évadról, oz elbocsátott színészekről, s a további torvekről — nyilatkozott Deák Sándor, a színész­szakszervezet alelnöke Deák Sándor, n Színházi Dol­ga/ók Szabad Szakszervezetének alelnöke ft színházi évaddal kapcsolatos munkáról, tervekről nyilatkozott az MTI munkatár­sának. — A színházak mösraM dol­gozói, s a művészek nngv pieg­oMgrdássct vették tudomásul n flzotésrrmlczést, amelynek elő­készítésében, kidolgozásában szakszervezetünknek tevékeny szerepe volt. Ez kedvezően be­folyásolja nz, évadnyltás hangu­latát, — A nyár folyamán, o szín­házak dolgozóira nézve egyéb, kedvező lépéseket ]« tettünk, például A szociális juttatások, az ndülletések terén. Most • szín­házaktól átszervezés miatt el­bocsátott színészek ügyével fog­lalkozunk, • a minisztériummal közösen Igyekszünk ezt meg­nyugtató módon rendezni. Mun­kalehetőséget kivártunk terem­teni n jelenleg állástalan tehet­séges színészeknek — aláhúzom; hogy a becsületes és tehetséges színészekről beszélek — s ügyü­ket lelkiismeretesen kívánjuk megoldani. — A szakszervezet, terveiből egyet említek meg: Budapesten ildülőt kívánunk nyitni, ebben külföldi miivé /eket fogadnánk; s n külföldiek helyébe csereala­pon, magyarokat küldenénk ki; (("A) . - • iJtttr^z Sehtvcfk A Wodltschltx — Ne higgyétek, hogy itt fogtok henteregni a hadosztály bíróságon valami htXlye verekedői miatt, ii cink egy kleiit ii elkerülitek a fron­tot. Miattatok már a hadsercgblrőságra U tele­fonálnom kellett, barmok. , , , | , Felsóhajtott. í!| C l I i i ' Ne vágj olyan komoly képet, Svejk, majd o fronton elmegy a heílved attól, hogy valami honvédekkel verekedj — folytatta ae ellenetek Indított eljárás be vart stüntetve, mindegyik megy ae alakulatához, ott majd a raporton megkapjátok a kellfl büntetést, rután kimentek a frontra egy menet/sósaddal. Ha még egy.ner a hetembe kerültök, gazembereit, úgy elbánok veletek, hogy attól koldultok, itt as elbocsátó cédula és Viselkedjetek tisztessé­gesen. Vezesse Sket a 2-es számba, — Iindblrá úrnak alázatosan jelentem — mondta Svejk —, hogy mi a hadbíró úr szavait mind a Itelten a szivünkbe fogjuk vésni és na­gyon szépen köszönjük n hadbíró úr jóságát, lla most civilben volnánk, aklwr bátorkodnék azt mnndarti, hogy a hadbíró úr egy aranyem­ber. És ugyanúgy mind a ketten Ostíntén bo­csánatot kell kérjünk a hadbíró úrtiU, hogy a hadbíró úrnak olyan sokszor be kellett pisz­kolni magát velünlt. Mi ezt igazán nem érde­mel/ült meg. — Most aztán menjetek mát a fenébe) — kiáltott rú a hadbíró Svejkre -, ha Schröder óberszt úr n»m seót az érdeketekben, nem tu­dom, mit csináltam volna veletek. Vodieka rsalt a folyósán érette magát megint a régi Vodiehának. amikor a patruj a 2-es számú irodába kísérte, őket, A kísérő katona attól félt. hogy elkésik az ebédről és ezért Igy szült hozzájuk! — Mozogjatok egy kicsit, fiúk, úgy másztok, mlnt a telük. Erre Vodieka közölté vele, hogy ne sokas pof á tton. Mivel az irodából a katonai Írnokok elmen­tek menázsiért. a kísérő katona kénytelen volt ideiglenesen visszakísérni őket a hadosztály­bíróság fogdájába, t ezenközben dühöt ká­romkodásokat. intézett a katonai írnokok gyű­lölt fajtájúnak elmére, — A bajtársak majd megint kiszednek min­den zsíros falatot a levesemből — panaszolta tragikusan — és hós helyett csak móctlngot hagynak. Tegnap Is bekísértem két alakot a lágerbe, és valaki feltalálta a fél veknimet, amit kötben hlfaszoltnlt nekem. — TI Itt, a hadositólyblróságon másra se tud­tok gondolni, csalt a találásra — mondta Vo­dieka, alti immár teljesen feléledt. As egyéves Önkéntes, amikor közölték vele, hogy mi lett a vége a dolognak, Igy kiáltott fel: — Szávai a menetszázad, barátaim! Olyan ez, mint a cseh turisták lapjában: "Szerencsés túrát!* A» úti előkészületek már megtörténtek, a dicsőséges hadvezetés már mindenről gondos­kodott és mindent elintézett. Ti U meghívót kaptatok, hogy vegyetek réstt a nagy galíciai kiránduláson. Vidám elmével és könny/1, ör­vendettI szívvel vágjatok neki az útnak. Sze­ressétek mafd tiszta szívből átt a vidéket, ahol megismerkedtek a lövészárltokkal. Gyönyörű táj az él főkéM nagyon érdekes. A távoli ide­genben ls úgu fogiátok érezni magatokat, mint­ha otthon volnátok, egy rokoni tájon, Sőt csak­nem úgy, mint édes szülőföldeteken. Magast­tos érzésekkel vágjatok neki a zarándokúinak ama vidék felé, amelyről már az öreg Hum­boldt is megmondta: "Az. egész világon nem láttam semmi nagyszerűbbet annál n hülye Galíciánál*. A sok a bőséges és értékes tapasz­talatok, amelyeket dicsőséges hadseregünk az első galíciai visszavonulás alkalmával gyűj­tött, kétségtelenül üdvös útmutatásul szolgál­nak majd újabb hadműveleteink Számára a második út programjának összeállításában. Csak folyvást előre az orrotok után Oroszor­szág jelé, és örvendezve lö/fétek a levegőbe összes patronjaitokat. Ebéd után, mielőtt Svrjh és Vodieka elthcnt volna a« irodára, odalépett hozzájuk n szeren­csétlen tanító, aki a tetvekről szóló verset Irta, és félrevonta őket, titokzatosan igy szólt: — El ne feledjétek, hogy amint az orosz oldalon lesztek, mindjárt ezt kell hogy mond­játok as arostoltnnk: "Zdrásztvuftye, ruszhie brálja, mi bratfa csehi, mi nyet avsztrijei*. (Szervusztok, oro; i testvérek, mi csrh testvé­rek vagyunk, nem osztrákok). Mielőtt kiléptek volna a barakkból, Vodieka tüntetően kifejezésre akarta juttatni a magya­rokkal szemben táplált érzelmeit, valamint azt a körülményt, hogy a fogság nem gyöngítette meg és nem ingatta meg a meggyőződésében, azért rátaposott annak a magyarnak a lábára, alti nem akart a hadseregben szolgálni és rá­ordított: I | ! — Húzzál e'pőt, nyavalyás) — Kár, hogy nem felelt — közölte aztán bosszúsan Svejlthcl Vodieka, az öreg árkász — kár, hogu nem mondott valamit, akkor az egyik fütélOl a másikig felhasítottam volna neki n pofáját. De et a hülye pofa hallgat és tűri, hogy a lábára tapossanak. Az istenfáját, Svejk, csak úgy forr bennem a méreg, hogy nrm ítéltek el. Most úgy néz ki a dolog, mint­ha röhögnének rajtunk, és azt mondanák, hogy as. amit a magyarokkal csináltunk, egy fabat­kát sem ér. I'rdlg lígy verekedtünk, mint az orosilánok. Te vagy az oka, hogy nem ítéltek el bennünket és olyan igazolást adtak, mintha még verekedni se tudnánk rendesen. Mit gon­dolnak ezek mirólunhf Egészen rendes kis ka­lamajka volt. — Kedves fiam — mondta Svejlt jóindula­túan —, nem is tudom megérteni, miért nem örülsz neki, hogy a hadozztdlybiróság minket hivatalosan egész rendes embereknek ismert el, akikkel szemben semmit se hothat fel. Igaz, hogy én n kihallgatáson mindenféleképpen csiirtem-esavartam a dolgot, azt Igy kell csi­nálni, a hazugság kötelesség, mim ahogy a Rass ügyvéd mondogatja mindig nz ügyfelei­nek. Mikor n hadbíró úr megkérdezte tőlem, hogy miért törtünk be a Kákonyi úr lakásába, én egyszerűm azt feleltem: "ügy gondoltam, hogy a legjobban altkor ismerkedhetünk meg a Kákonyi úrral, ha elmegyünk hozzá látoga­tóba«. A hadbíró úr aztán már semmit se kér­dezett tÖlrm és elege Volt az egészből. — Sose felejtsd el — folytatta elmélkedéseit Svejk —, hrgy a katonai bíróságok előtt scttlti se szabad hogy valljon. Amikor a helyőrségi fogházban ültem, n szomszéd szobából egy katona mindent bevállalt, és ahogy a többiek erről tudomást szereztek, mindjárt megpokró­cozták és ráparancsoltak, hogy vonja vissza a vallomásait. — Ha valami tisztességtelen dolgot csinál­nék. akkor nem vallanom he — mondta Vo­dieka, az öreg árkász —, de a:niltor az a zsi­vdny hadbíró egyenesen megkérdette tőlem: "Verekedett?" — én azt feleltem: "igen, vere­kedtem". — "Bántalmazott valakit?" — "Hát hogyne, hadbíró úr*. — "Megsebesített vala­kit?" — "Magától értetődik, hadbíró úr, Hadd lássa, hogy kivel van dolga". Es éppen az a szégyen, hogy szabadon eresztettek minket. Et olyan, min'ha nem akarná elhinni, hogy szét­vertem asokan a magyar legényeken az über­tvungomat, hogy midiit csináltam belőlük, meg csupa daganatot és kék foltot. Te is olt voltál, láttad, hogy egyszerre három magyar volt raj­tam., és egy pillanat múlva már a földön fet­rengett mind a luirom, és én megtapostam őket. Es ezek után egy ilyen taknyos hadbíró­fajtat beszünteti ellenünk a vizsgálatot. Ez olyan, mintha azt mondattá keltem: "Menjen már. maga szarházi, maga és a verekedés!" Majd ha vége lesz a háborúnak és megint ci­vilben lestelt, valahol csak ráakadok erre a rohadtra, és megmutatom neki, hogy tudok-e verekedni, vagy nem. Azután idejövök. Király­hithirn és olyan rumlit csapok itt, amilyet még nem látott a világ, hogy az emberek a pincébe fognak bújni, amikor megtudják, hogy elfőttem látogatóba ezekhez a királyhidai bitangokhoz, a nyottwrttltnkhoz. a dögökhöz. Áz irodában minden rendkívül gyorsan zaj­lott le. Egy Őrmester, akinek még zsíros volt a száfa az ebédtől, rendkívül komoly képpel át­adta Voilleltának és Svejknek az irataikat és nem mulasztotta el az alkalmat, hogy mitulket­tőjükhOi beszédet intézzen, melyben katonai szellemükhöz apellált, s mivel wasserpolák (Félig lengyei, félig német sziléziai) volt, szó­noklatát átszőtte táfszólásdnak különböző szép kifejezéseivel: "Marekvium", "glupi rolmo­pétije*, "krafeova szrdmina", "ízvinua pnri­pana" és "dum vatn hanye na mjeszjnurkovi vasi gzirhti". ("Murokfalú*, "butnbn herin­gek*, "keresztes beles* (a legrosszabb kártya­lap), "piszkos disznó* és "lekenek egypár po­fom arra n holdvilág pofátokra*). Mikor Svejk elbúcsúzott Vndieától, mivel mindegyiket a maga alakulatához kisérték, Igy szólt nz öreg árltászlmz: — Ha vége lesz ennek a háborúnak, gyere el hozzám látogatóba. Minden este hat órától fogva megtalálsz a "Krhely"-bcn a Hojistrn. — Világos, hogy elmegyek — felelte Vodie­ka —, lesz ott valami rumli? — Ott mindennap elő/ön valami — ígérte Svejk de ha éppen túl nagy csend Iciuw, majd elintézzük s'alahogy. Elváltak, s amikor mér jó néhány lépésnyire voltak egymástól, Vodieka, az öreg árkász, visszakiáltotta Svejknek: — De biztosan gondoskodjál valami mulat­ságról, mire megjövök. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents