Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-04 / 181. szám

4 Vssániap, I5W57. nugunfiB C Az MSZMP agrárpolitikájának tézisei (Folytatás m i. oldalról.) hirdetésével alkalmazzanak mezőgazdászokat. Az állam —- ahol ez szükséges — a szakemberek fizetésének egy részét vállalja magára. g) Annak érdekében, hogy termelőszövetkezeteink von­zóbbak legyenek a dolgozó parasztok elótt, szükséges a termelőszövetkezetek belső rendjének megszilárdítása. Így a vezetés megjavítása, a szövetkezeti tagság egységé­nek kialakítása, a szövetke­zeti demokrácia megerősíté­se, a tagság szocialista szel­lemű nevelése. 2. A mezőgazdaság szocia­lista átalakításának fő útja a mezőgazdasági termelőszö­vetkezet. Mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek azok, amelyekbén: a) közösek a termelőeszkö­zök (beleértve az állatállo­mányt is), kivéve g háztáji gazdaságban törvényesen visszahagyható földet, esz­közöket, állatokat; b) a nagyüzemi munkameg­osztás előnyeit kihasználva, közösen végzik a munkát a termelés minden ágában; e) a Jövedelem túlnyomó részét a végzett munka alapján osztják el, a kisebb részét pedig a földjáradék ki­fizetésére használják fel; d) évről évre a Jövedelem­nek legkevesebb 5 százaléká­val gyarapftják a közös szö­vetkezeti alapot és a folya­mafos üzemvitelhez szüksé­ges tartalékot képeznek; e) közösen végzik a beszer­zést és értékesítést; f) a gazdálkodást éves terv alapján folytatják; g) pontos nyilvántartást vezetnek; h) szocialista szenemben nevelik tagjaikat, kizsákmá­nyolókat nem vesznek fel a szövetkezetbe, s nem tűrik meg a kizsákmányolás sem­miféle formáját sem. Bár termelőszövetkezete­ink zöme szilárdan kitartott a munkaegység-rendszer mellett, nem szabad elutasí­tani azokat a kezdeményezé­seket, új módszereket, ame­lyek a jövedelemelosztás szocialista elvén épülnek fel, s a munkaegység-rendszer továbbfejlesztését, megjaví­tását célozzák. Ezeket tanul­mányozni és a gyakorlati al­kalmazásukban szerzett ta­r asztala tokát hasznosítani kell. Lehetővé ken tenni, hogy a termelőszövetkezetek, a szocialista alapelvek betartá­sa mellett, a helyi viszonyok­nak megfelelően módosításo­kat eszközöljenek az alap­szabályzatukban. 3. Ahhoz, hogy dolgozó pa­rasztságunk fő tömegei a ter­melőszövetkezeti gazdálko­dás útjára lépjenek, szükség van az alacsonyabb típusú, egyszerűbb szövetkezeti for­mák eddiginél hathatósabb felkaroláséra és támogatá­sára. AZ egyszerűbb szövetkezeti formák közül a legismertebb és legelterjedtebb: az álta­lános íöldművesszövetkezet. Ez elsősorban felvásárló, ér­tékesítő, fogyasztási és hitel­szövetkezeti tevékenységet fejt ki, s a nagyszámú szak­csoport útján egyre kiterjed­tebb a termelési tevékenysé­ge is. Ahhoz, hogy a föld­művesszövetkezeti mozgalom valóban betöltse szövetkezeti funkcióit, a purasztság széles rétegeit felölelő élő tömeg­mozgalom legyen, s alkal­massá véljék az igazi szövet­kezeti közszellem kialakításá­ra n faluban: mindenekelőtt az szükséges, hogy a földmű­vesszövetkezeteket megsza­badítsuk az évek óta rájuk rakódott bürokratikus, kincs­tári, hivatali boltjellegtől. En­nek érdekében az is szüksé­ges, hogy demokratikusan választott dolgozó paraszti vezetőségük legyen. A föld művesszövetkezetek keretében kell — a jelenlegi­nél sokkal kiterjedtebben — létrehozni a termelési szö­vetkezés legegyszerűbb ele­melt tartalmazó társulásokat (géphasználati társulás, víz­használati társulás stb.), va­laaunt a különféle szakszö­vetkezeteket és tejszövetke­zeteket »tb. Ezek a terme­léshez szükséges beszerzése­ket és termékeik zömének értékesítését végzik közösen. Emellett bizonyos termelést elősegítő közös céltevékeny­séget is folytatnak (például közös géphasználat). Ugyancsak a földműves­szövetkezetek keretében ala­kuljanak — de ha kérik, ön­álló működési engedélyt is kaphatnak — a szakcsopor­tok. Ezek a társulásoknál annyival fejlettebbek, hogy a tiszta Jövedelem egy részét rendszeresen a közös Vagyon fejlesztésére fordítják. Végül önálló szövetkezeti Özemként működnek a ter­melőcsoportok, amelyek a mezőgazdasági termelés egy vagy néhány égát kollektivi­zálták, s a termelés e terü­letén a munkákat közösen végzik, a közös termelési ág tiszta Jövedelmének nagyobb részét a végzett munka alap­ján osztják el, Jövedelmük egy részét rendszeresen a közös alap fejlesztésére for­dítják, közös beszerző és ér­tékesítő tevékenységet foly­tatnak. A termelőcsoportokat, szakcsoportokat és egyéb ter­melési társulásokat az ál­lam olyan arányban támo­gassa, amilyen arányban a közös nagyüzemű termelés elemelt kifejlesztik, közös beruházást végeznek. Támogatni kell a paraszt­ság egyszerűbb szövetkezetek alakítására irányuló törek­véseit, meg kell szüntetni az ezzel kapcsolatban kialakult bizonytalanságot, ügyelni kell arra, hogy ezek ne vál­janak kizsákmányoló Jelle­gűvé és ne az egyéni gazda­ság konzerválására szolgálja­nak, hanem valóban átmene­tet képezzenek a termelő­szövetkezet felé. „ „ 4. A nagyüzemi gazdálko­dás fölényének bizonyításá­ban és az új termelőszövet­kezetek alakításában döntő szerepük van a gépállomá­soknak. A párt a mezőgazda­ság szocialista átalakításáért folytatott harcban a gépállo­másokat fontos bázisnak te­kinti. Világosan látni kell azonban azt, hogy jelenleg ennek a feladatnak a gépál­lomások csak részben felel­nek meg. Ezért mindenek­előtt meg kell Javítani a gépállomások vezető és dol­gozó kollektívájának szociá­lis és politikai összetételét. A termelőszövetkezetekkel való jó viszony kialakítása elsősorban azon múlik, hogy a gépállomások mennyiben képesek kellő Időben, Jó mi­nőségben és olcsón elvégezni a szükségen munkákat. Emel­lett biztosítani kell, hogy a gépállomásokon korszerű erő­és munkagépek nagy szám­ban álljanak rendelkezésre. Ezért — ha a termelőszövet­kezet kéri — a gépállomások az általuk kl nem használt, felesleges munkagépeket ad­ják bérbe a termelőszövetke­zeteknek. A gépállomások Jó kapcsolatukat az egyéni pa­rasztsággal a gépi munkák kiterjesztésén, a szervezett kultúrmunkán stb. túl, első­sorban azzal biztosítják, hogy a gépállomási szolgálta­tásokat a Jelenleginél sokkal szélesebb területre ter1e«sz*k kl. A mezőgazdasági termelő­munkához szükséges szolgál­tatásokon túl, célszerű foko­zatosan áttérni az egyéb mű­szaki szolgáltatásokra ls (ko­vács-. bognármunkák, kisgép­javítás és egvéb műszaki Jel­legű munkák stb.). Ennek érdekében célszerű, ha a több község területén dolgozó gép­állomások kihelyezett mű­helyeket létesítenek. 5 A rpcö-BTd-'áq szocln­llsta átalakításárak az ered­ményesen működő nagyüze­mek és a klsárutermelők kö­zötti egészséges verseny kö­rülményei között kell végbe­mernl. Ebben n verservhen az újonnan alakult mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek blzonvos mértékben hátrá­nyosabb feltételekkel indul­nak, mlnt az egvénl gazdasá­gok. mert üzemeik még nem épültek kl. szemben az évtlze. óta kialakult egyéni gaz­daságokkal. Ezért az áram­nak megfelelő gazdasági poli­tikájával, mindenekelőtt hi­telpolitikával elő kell segí­teni, hoev erében a verseny­ben a szövetkezeti gazdasá­gok minél előbb Jelentős fö­lényt harcolhassanak kl a kisárutermelő gazdaságokkal szemben. Olyan hitelpoliti­kát kell kialakítani, hogy a jövőben a termelőszövetkezet a termeléshez szükséges for­góeszközökhöz a hitelt az ál­tala megtermelt árualap lekö­tésével szerezze. Nyújtsunk a megalakuló új, kellő álló­eszközökkel nem rendelkező termelőszövetkezeteknek (2— 3 éven keresztül több részlet­ben) oly mérvű állami indító­hiteleket. hogv az a paraszt­ságnak a nagyüzem létreho­zására rendelkezésre álló sa­ját eszközeivel együtt a nagy­üzemi gazdálkodás feltételeit megfelelő színvonalon bizto­sítsa. A múlttal szemben e hitelek nagyobb része hos­szúlejáratú legyen. 8. A korszerű szocialista nagyüzemek létrehozása a to­vábbiakban Is szükségessé te­szi a szétszórt parcellák nagy­üzemi táblákban való tagosí­tását. Ezt azonban az elmúlt évektől eltérően úgy kell vég­rehajtani, hogy ne okozzon termelési bizonytalanságot. Ezért a nagyüzemi táblákba kerülő egyéni paraszti földe­kért teljes kártalanítást kell fizetni abban az esetben, ha azon évelő kultúra, beruházá­si létesítmények stb vannak, vagy, ha cserébe gyengébb minőségű, elhanyagoltabb föl­det tudnak adni. A tagosítá­sok a Jövőben csak az érintett község, vagy határrész dolgo­zó parasztjai többségének ké. résére hajtható végre. A Jö­vőben tagosítások helyett sok­kal kiterjedtebben kell al­kalmazni az érdekeltek köl­csönös megegyezésén alapuló önkéntes földcseréket, bele­értve az adás-vétel útján tör­ténő cseréket ls. 7, A termelőszövetkezet! mozgalom kiterjesztése érde­kében szembe kell szállni a spontaneitás szemléletével, amely szerint nem kell fo­lyamatos felvilágosító munká­val segíteni a dolgozó parasz­tok termelőszövetkezeti út­ra térését, magukra lehet hagyni őket. A felvilágosító munka irányuljon elsősorban a nagyüzem fölényének és szükségességének bizonyításá­ra. 8. A mezőgazdaság szocia­lista átalakításának célja a mezőgazdasági termelés nagy­arányú fellendítése. Az átala. kftáet úgy kell végrehajtani, hogy a termelési színvonal az átalakítás időszakában se csökkenjen, sőt növekedjék. A mezőgazdaság szocialista átalakításának ütemét első­sorban a következő ténye­zők határozzák meg: a) a meglevő nagyüzemek termelési színvonala, fölényük kialakulása, az egyéni terme­lés felett a termelés, az áru­termelés, az önköltség, az élet­színvonal stb. tekintetében; b) a termelőszövetkezeti nagyüzemek megteremtésére rendelkezésre bocsátott állami eszközök és egyéb segítség mennyisége; c) a dolgozó parasztság sa­ját eszközeinek mennyisége, amelyek a szövetkezeti nagy­üzem megteremtésére szol­gálnak, beleértve az egysze­rűbb szövetkezeti formák el­terjedését, s az ezekben kiala­kuló szövetkezeti akkumulá­ció mértékét; d) a párt- állami és egyéb szervek által végzett agitá­ciós, felvilágosító és oktató munka eredményeként dolgo­zó parasztságunk kultúrszfn­vonalának emelkedése, A mezőgazdaság szocialista átalakítása tehát csak olyan ütemben lehetséges, amilyen mértékben a korszerű nagy­üzemi gazdálkodásra való át­térés e négy alapvető felté­telét biztosítani tudjuk. IV. A falusi párfmunkáról Dolgozó népünk életszínvo­nalának további emelése, az ország gazdasági helyzeté­nek megjavítása érdekében pártunknak a következő évek során nagy figyelmet kell for­dítani a párt falusi munkájá­ra. Ahhoz, hogy a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság szövetsége erősödjön, s ezzel hazánkban a proletárdiktatú­ra egyre szilárdabb legyen, a mezőgazdasági termelés szín­vonalát emelni tudjuk és fa­lun is sikerreI fejezzük be a szocializmus építését, szük­séges a falusi pártszervezetek megerősítése, a falusi párt­munka megjavítása. Erre a munkára különösen most kell nagy figyelmet fordítani, mert falusi pártszervezeteink még gyengék, az ellenforradalmi események falun ls komoly károkat okoztak és az osz­tályellenség tevékenysége élénk. Mindezekből kiindulva azért, hogy a párt agrárpo­litikáját sikeresen végre tud­juk hajtani, a falusi párt­munka terén a következők szerint kell eljárni: 1. A falusi kommunisták­nak, a megyei és járási párt­bizottságok segítségével ar. ra kell törekedniök, hogy minden faluban erős, szilárd pártszervezeteket hozzanak létre. A falust pártszervezetek mellett mindazokban a terme­lőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, gépállomáso­kon, ahol a párt taglétszáma megengedi, hozzanak létre önáüó üzemi pártszervezete­ket is. 2. Gondosan ügyelni kell arra, hogy a falusi pártszer­vezetek összetétele megfelelő legyen. Elsősorban a legszi­lárdabb termelőszövetkezeti tagokat, Ipari és mezőgazda­sági munkásokat és félprole­tárokat vegyék fel a pártszer­vezetekbe. Ezek képezzék a falusi pártszervezetek bázisát. Rajtuk kívül azonban nagy -gondot kell fordítani a Kom­munista Ifjúsági Szövetség, EPOSZ legöntudatceabb tag­jaira, akiket szintén fel kell venni a pártba. Szakítsanak azzal az e'múlt években ki­alakult gyakorlattal, amely szerint elhanyagolták a párt­építési munkát a k's- és kö­zépparasztok között. A párt­épftésl munkánál törekedje­nek arra ls, hogy a pártszer­vezetek tagjai, különösen ve­zetői, becsületes, köztisztelet­ben álló, osztályhű és a párt politikájáért harcolni kész elvtársak legyenek. 3. Ahhoz, hogy falus! párt­szervezeteink a munkás-pa­raszt szövetség megerősíté­sét, a mezőgazdasági termelés fellendítését és a mezőgazda­ság szocialista átalakítását sikeresen megoldják, szüksé­ges, hogy kialakuljon a falusi pártmunka helyes módszere; Ezért; . a) a pártnak, mfnt a prole­tariátus élcsapatának, min­denkor a munkás- és paraszt­tömegek élén kell járnia. Ma­gára kell vállalnia a kezde­ményezést és a fő szervező szerepet a szocializmus építé­sének gyakorlati kérdéseiben, akár politikai, akár gazda­sági, akár kulturális felada­tokról van szó. A párttagok járjanak élen a párt-, a gaz­dasági és az államhatalmi szervek munkájában tapasz­talható hibák — nem ritkán nyílt visszaélések — felfedé­sében és kijavításában is. b) A párt politikáját a «zé­les pártonkívüli dolgozó tö­megek előtt döntően a tömeg­szervezeteken keresztül kell. érvényesitenl. Meg kell alakí­tani mielőbb mindenütt a fa­lusi nőt a n ácsot ls. c) Falusi pártszervezeteink egyik legfontosabb feladata a tömegek politikai nevelésének megszervezése olyanformán, hogy a falvakban valóban tö­megméretekben folytassanak írásos és szóbeli kommunista propagandát, agitáctót. Külö­nösen fontos feladatuk ezen a téren, hogy meggyőző felvilá­gosító munkát végezznek a termelőszövetkezetek és álta­lában a mezőgazdasági nagy­üzemek népszerűsítése érde­kében, leplezzék le az ellensé­ges hangulatkeltést, leiszava­kat, rémhíreket, fedjék fel a párt politikájával szemben­álló különféle opportunista, antlmarxista nézeteket és mutassák be azok káros vol­tát, Ismertessék és népszerű­sítsék a párt és a kormány Intézkedéseit stb. d) Pártszervezeteink ellen­őrizzék a gazdasági, államha­talmi és egyéb szervek mun­káját. Ez az ellenőrzés első­sorban a tömegek segítségé­vel történjen, azáltal, hogy különös tekintettel legyenek az egyes szervek munkájával szemben a tömegek részéről megnyilvánuló kritikai észre­vételekre, keressék meg az elkövetett hibák okait, gon­doskodjanak azok megszün­tetéséről. • Falusi pártszervezeteink feladataikat — köztük a párt agrárcélkitűzéseinek megva­lósítását — csak akkor tud­ják Jól végrehajtani, ha fő fi­gyelműket a pártonkívüli dolgozó tömegekkel való jó viszony kialakítására fordít­ják. Ha akár jobboldali op­portunizmusból, akár túlzó "baloldaliságból* szembeke­rülnek a dolgozó tömegekkel, elszakadnak tőlük, nem le­hetnek a tömegek vezetőL • Hazánk társadalmi és gaz­dasági rendszere a proletár­diktatúra rendszere, amely­nek alapja a munkásosztály és a parasztság szövetsége. Olyan szövetség ez, amelyben a munkásosztályé a vezető szerep és amely a szocializ­mus megteremtésére Irányul. Falusi pártszervezeteink har­coljanak azért, hogy napról napra erősödjék ez a szövet­ség, amelyben a parasztság, a munkásosztály segítségével, a belterjes gazdálkodás útján sikerrel veheti fel a harcot a mezőgazdasági termelés fej­lesztéséért — egész népünk jóléte és saját életkörülmé­nyeik megjavítása érdeké­ben. A belterjesebb gazdálkodás kialakításában nem cseké­lyek az egyéni parasztgazda­ságok lehetőségei. De ennél sokkal nagyobb lehetőségek nyílnak a termelőszövetkeze­tekben, sőt az egyszerűbb termelési társulásokban ls, mert hisz a táblásított nagy földterületek, a korszerű nagygépek, a mezőgazdasági tudomány vívmányai, a me­zőgazdasági szakember je­lenléte és mindenekelőtt a fejlettebb munkamegosztás, a szervezeti közös munka módot ad erre. A megújhodó, több üzem­ágú és valóban demokratikus vezetésű földművesszövetkc­zeti mozgalom, ha fő tevé­kenységét a parasztság ter­melési munkájának elősegíté­sére fordítja és képes lesz igazi szövetkezeti közszellem kialakítására tagjai között — nagy segítséget adhat a bel­terjesebb gazdálkodás, a kor­szerűbb mezőgazdasági ter­melés kialakítására. De ép­pen az egészséges szövetke­zeti szellem kifejlesztésével nagy szolgálatot tehet a kü­lönféle egyszerűbb társulá­sok elterjesztésében és ab­ban, hogy részben ezek ta­pasztalatai alapján is, a pa­rasztság mind szélesebb réte­gei a megerősödő, példamu­tatóvá váló mezőgazdasági termelőszövetkezetek felé forduljanak. NEGYVEN ÉV TÁVLATÁBÓL r i v* MOSZKVA 1917 OKTÓBERÉBEN j Elmondta Ivan Csl­nyenov, aki 1917 feb­ruárja óta tagja a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának és a Szocialista Forradalom idején az 55. ezredben szolgált. 1917 októberében ÍZ a moszkvai katonaküldöttek szovjetjének tagjává válasz­tott. Október 17-én korán reggel jelentkeztem a szov­jet végrehajtó bizottságánál. A panaszok és bejelentések összegyűjtésével bíztak meg. Egymásután jöttek a mun­kások és felhívták figyel­münket a munkáltatók ke­gyetlenkedéseire, az élelmi­szerspekulánsok garázdálko­dásaira és más hasonló do­logra. Reggel összegyűlt a szovjet bolsevik szervezete és megvitatta a súlyos gazda­sági helyzetet. Egyes gyárak­ban már hosszú ideje áll a munka. Nincs nyersanyag és nincs miből fizetni a mun­kásokat. A tanácskozás alatt gyakran kaptunk híreket a frontról: a katonák továbbra is a háború ollen szállnak síkra, 25 000 lengyel megta­gadta a harcot... A burzsoá diktatúra meg­döntésének előkészületei tar­tották lázban a bolsevikokat. Lenin fegyveres felkelésre szólította fel a népet. A ke­rületi bolsevik szervezetek összeállították az olyan moszkvai gyárak és intézmé­nyek jegyzékét, amelyeket, az elsők között kell elfoglal­nunk. Ezek közé tartozott az Állami Bank is, amellyel ké­sőbb közvetlen kapcsolatba kerültem. A bolsevikok 235, & tömegagitációs munkát vé­geztek. Az agitátorok felvi­lágosították a tömegeket, hogy meg kell változtatnunk a föld-magántulajdont, hogy államosítani kell a fontos iparvállalatokat és be kell vezetni a munkásellenőrzést. A bolsevik párt eszméi a ka­tonák közé is eljutottak. Gyűléseket tartottak a gyá­rakban és üzemekben is. Agi­tátorok járták a falvakat és a párt újságját terjesztették a parasztok között. Moszkvában a párt segít­ségével csaknem minden gyárban felfegyverezték a munkásokat és megszervez­ték a Vörös Gárdát. S eljött a szovjet hatalom győzelméért vívott fegyveres harc napja. Október 25-én a moszkvai szovjet fehértermében össze­gyűltek a küldöttek és meg­hallgatták a pétervéri jelen­tést: a hatalom a szovjetek kezébe ment át. Késő éllel t"S£j£ katonáival a katonai forra­dalmi bizottság utasításai alapján az "Utro F.osszli« cí­mű lap szerkesztőségébe in­dultam, s közöltem a lap be­tiltására vonatkozó határoza­tot. Így fejezték be működé­süket Moszkva többi burzsoá lapjai is. A helyzet Moszkvában egy­re feszültebbé vált. A moszk­vai katonai körzet parancs­noksága és a fehérgárdista "Közbiztonsági Bizottság­maga köré csoportosította az ellenforradalmi erőket. A junkerek és az ellenforradal­már tisztek katonai provoká­ciókba kezdtek. Amikor ok­tóber 27-én a forradalmi ka­tonák egy csoportja a moszK­vai szovjet épületének vé­delmére sietett, a junkerek megtámadták őket és a Vö­rös téren kézitusa kezdődött A forradalmi csapatok áttör­ték a fehérgárdisták láncát és eljutottak a szovjethez. Ezen az éjszakán a kato­nai forradalmi bizottság meg­bízásából visszautaztam ez­redemhez. Parancsot vittem, hogy ezredem tüzérsége azon­nal készüljön fel a harcra. Útközben azonban a junke­rek fogságába kerültem. Alig tudtam elrejteni az írásos utasítást. Motozás közben megtalálták a pártbélyege­met, s így letartóztattak. Csak november 2-án, az el­lenforradalom leverésének kezdetén, szabadultam. Szabadulásomkor első utam a katonai forradalmi bizott­sághoz vezetett. Útközben el­olvastam a bizottság kira­gasztott kiáltványát: "A for­radalmi csapatok győzedel­meskedtek! A junkerek és a "fehér gárda* taglal letették a fegyvert. A "Központi Bi­zottság* feloszlott. Minden hatalom a katonai forradal­mi bizottság kezében van..

Next

/
Thumbnails
Contents