Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-28 / 200. szám

Szerda, 1957. augusztus 28. Tanácstagot jelölt a 36-m Uövzet Mintegy negyven környékbeli lakos gyűlt össze hétfőn este hat óra körül a Szegedi Gázgyár kultúrotthonának nagytermében. Jobbára meglett férfiak, családapák, gyári munkások. háziasszonyok jöttek el ide. hogy körzetük — a 36-os körzet — megüresedett tanácstagi helyére új embert jelöljenek, akit maid a szeptember 15-i választás során a II. kerületi tanácsba küldhetnek. érdekeiket, véleményüket képviselni. A jelölő gyűlés szónoka rövid bevezetőiében ismertette a Horthy-idők közigazgatási rendszerét, majd a népi demokratikus Magvarország közigazgatásáról szólott. Ezután felkérte a lakótársakat, hogv tegyék meg javaslataikat az úi tanácstag-jelölt személyére. Egymás után öten jelentkeztek szólásra, hogv Sántha Pált javasolják erre a megtisztelő posztra. Évek óta ismerik. együtt dolgoztak vele — mondották. Szereti az embereket, és annak ellenére. hogy eddig még nem volt tanácstag. szívesen eljárt ügyes-bajos dolgaik intézésében. Röviden ezek alapián iavasolták tanácstag-jelöltnek a felszólalók. — Ki az a Sántha Pál? — kérdezte egv asszony a jobboldali padsorból. — Mondjon valamit magáról; Középmagas, negyvenöt év körüli, megnyerő külseiű. feketehajú. dús szemöldökű ember emelkedik fel a túloldali hátsó padon ülők közül. A jelölt. Két éve az Ecsetgyárban dolgozik, ott másodmagával hüvelwerő. lakása egyébként a Gergelv utca 4/b szám alatt van. Felesége és két gyermeke szintén dolgoSántha elvtárs évek óta tevékenykedik a közért, és családjáért. Mielőtt az Ecsetgyárba került, olyan volt a munkaköre, amelyben sok ember gondja, baja iránt tartozott felelősséggel. Szívesen vállalta, örömmel végezte mindig a rábízott feladatokat. — Arra születtem, hogv dolgozzam. Apám is erre nevelt és az élet is erre tanított — mondia csendesen. Aztán, amikor az Ecsetgyárba került, továbbra sem vált meg a közügyektől, mert aki egyszer megszerette az embereket, az soha többé nem vonulhat el közülük az egyedülvalóságba. ígv van ezzel Sántha elvtárs és mások is sokan. Sokszor bekopogtatott már ő a közeli és távoli szomszédokhoz. lakótársakhoz egyaránt. Elbeszélgetett velük, meghallgatta őket. kérésüket, panaszukat tolmácsolta az illetékeseknek. hogv intézkedjenek. Fáradsággal nem törődve. fáradozott magán- és közügyekben, hogv tőle telhetően segítsen, ahol lehet és szükséges. Ilyennek ismerték meg és ezért bíznak benne az emberek. Ezért jelentkeztek azon a hétfői kisgyűlésen szólásra öten is egymás után. hogv mind őt javasolják tanácstaguknak. És az egybegyűltek is ezért fogadták egyhangúan jelöltjükké Sántha Pált. mert bizalmukra méltónak találták. Érdemesnek arra. hogy ügyüket ő képviselie a „dolgozó nép okos gyülekezetének" fórumán. — Mennyi baj, mennyi baj, amig az ember egy kis olajhoz jut! (V. Timoc) Válasz tíz petöfitelepi olvasó levelére a görényirtással kapcsolatban A minap tíz petőfitelepi olvasónk levélben fordult a szerkesztőséghez: adjunk nekik tanácsot, hogyan védekezhetnének eredményesen a görény kártétele ellen. Ugyanis számos petőfitelepi udvarban éjszakánként 10— 15 csirkét, anyányi kacsát is elpusztít ez a veszedelmes baromfikártevő, s elszaporodottsága miatt már nem is tudnak ellene eredményesen védekezni. Annak érdekében, miként lehetne ezen a bajon segíteni, több felé érdeklődtünk, s egybehangzóan egyetlen hatásos, Szeged környékén jól bevált irtó módszert javasoltak. Eddig már Szegedre több gazdaságba elhívták Makóról May Mihály, görény- és patkányirtó mestert, akinek öt darab beidomított, szelídített görénye van. Ezek az állatok a környéken felkutatják a görények, patkányok, menyétek búvóhelyeit, kimarják azokat fészkeikből. Igy könnyűszerrel meg lehet semmisíteni a kártevőket. May Mihály közelebbi címét nem ismerjük, azonban — mint volt ügyfelei mondják — elegendő levélcímnek csak annyit írni: May Mihály, görényirtó mester, Makó. A városban mindenki ismeri. A NAGYSZERŰSÉGEK VÁROSÁBAN Jegyzetek a Szovjetunióból E

gy-két hét — különösen a fesztivál idején — korántsem elegendő ahhoz, hogy a mindenre kíváncsi külföldi látogató azzal az érzéssel távozzék: megismertem Moszkvát. Ennyi idő alatt csak futó benyomásokat szerezhet az ember ebben a hatalmas városban. Igy hát hiába bocsájtottak el bennünket az itthoniak azzal a telhetetlen kívánsággal, hogy: »De megnézzetek, megfigyeljetek ám mindent!* — mert sajnos, Moszkvából is csak láttunk. Akármilyen mohó kíváncsisággal hajszolja magát a moszkvai vendég a város egyik nevezetességétől a másikig, ennyi idő alatt képtelen alaposan körülnézni a harmincezer hektáron fényeskedő fővárosban. Az északi Sztároje Vlagyikinotól a déli »Sztrelka« lakótelepig 25 kilométer az út. A város címjegyzékén majdnem háromezer utca, út és tér neve szerepel. S közben olyan reprezentáns építészeti eevüttesek, intézmények és 'átványosságok marasztalják az embert, mint a történelmi Kreml, a világhírű Tretyakov-galéria, a Lenin-könyvtár. a városnak beillő összszövetségi mezőgazdasági kiállítás. a Lomonoszov Egyetem, az autógyárak és a háztömbnyi áruházak. Több tucat múzeum és színház, kultűrpark és hangversenyterem csalogat. A Metró földalatti palotáinak körülutazásához és megtekintéséhez egy teljes nap is kevés volna. Ahhoz, hogy a Lomonoszov Egyetem minden szobájába Mozgó totó—lottókirendeltség vidéken A lottózók igényeinek kielégítésére a fővárosban és vidéken számos új totó-lottó kirendeltséget nyitott a Sportfogadási és Lottó igazgatóság. Ezek mellé most egy mozgó lottózót is forgalomba állít. Egy autóbuszt alakítottak át erre a célra. A kocsit szelvény árusításra rendezték be és hangszóróval is felszerelték. Ezenkívül az oldalaira lenyitható "asztalokat* erősítettek, amelyen a fogadók kitölthetik szelvényeiket. A gépkocsi vidéki vásárokra, kiállításokra, nagyobb községekbe látogat el. A kitöltött lottó-totó-szelvényeket össze is gyűjti. TteQyuen éu táufatáőóf Lenin egy öreg szegedi harcos emlékeiben i-r: í hatvan-hetvenéves | Magas, SZIkar I férfi keresett fel nemrég a szerkesztőségben és szerényen az asztalomra tett egy kéziratot. Elmondotta, hogy Vass László a neve. részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és most a közelgő negyvenedik évforduló alkalmából leírta élményeit, ha jónak látom, tegyem közzé. Két kézzel kaptam az alkalmon és írása — bizonyára emlékeznek még rá az olvasók — másnap "Harcos idők emlékei* címmel meg is jelent a lapban. Nem engedtem el mindjárt a cikk íróját. Amikor megtudtam, hogy 1917—18 telén a moszkvai Nagyszínházban néhány alkalommal látta és hallgatta Lenint, kértem, meséljen róla bővebben. Elvégre nem mindennap adódik alkalom olyan emberrel beszélgetni, aki személyesen ismerte a történelem legnagyobb lángelméjét. Először szabadkozott: nem mer ő arra vállalkozni, hogy hű képet rajzoljon arról az óriásról, akinek szavára megzúdultak az orosz munkások és parasztok, mint a lávafolyam és kifordították sarkából, majd porig égették a népek börtönének ismert cárizmust. Az mondta, negyven esztendőt kell visszanéznie, s ilyen távolságból már homályosan látszanak a legnagyobb élmények is. Végül azonban mégis felcsillant a szeme. Kiderült, hogy Lenin alakját, egyéniségét ma is ugyanúgy látja maga előtt, az idő mohája nem is lepi be soha. I

— . , .. . I közben aztán viszBeSZelgeteSÜnK I szapergett előttem a Szovjetunió dicsőséges történelmének négy évtizede és egyszerre ott ültem én is a hadifoglyokból verbuválódott nemzetközi ezred, éhez, rongyos tagjai között, és néztem, figyeltem Leninre. Idézni nem tudok tőle — Vass László sem tudott — de ahogyan beszélt, vagy három teljes órát minden silabusz nélkül, Jel, s alá járva a pódiumon, egyik kezét nadrágzsebében tartva, a másikkal meg olykor nyomatékot adva mondanivalójának, tán még lélekzelet sem vett senki. Vass László már jól megértette az orosznyelvet, s így kétszeres élmény volt számára a Nagy ! anító minden szava. Éles logikája, közvetlensége, egyszerűsége, világos okfejtése annyira lekötötte az igazságra kiéhezett hallgatóságot, hogy egyetlen moccanás sem volt a teremben. Aa első előadás után napokig boldog izgalommal tárgyalták a magyar, osztrák és egyéb nemzetiségű hadifoglyok amit Lenin mondott, és ahogyan Lenin mondta. Egyesek szerint abban volt a lenyűgöző ereje, hogy minden pátosz nélkül, de szenvedélyesen beszélt, természetesen, mintha négyszemközt akart volna meggyőzni valakit a kommunizmus világot átformáló és meghódító jövőjéről. Mások úgy vélték, hogy mozgékonyságával, magas homlokával, olykor összehúzott, szúrós szemével szuggerálta az egybegyűlteket, Csak később értették meg rajongói, hogy sem az egyiknek, sem a másiknak néni volt igaza. Lenin mindenkit lenyűgöző ereje abban állott, hogy a legnagyobb igazságokat a legnagyobb közérthetőséggel tárta fel a módszeresen tudatlanságban tartott, félrevezetett és egy imperialista háborúba hajszolt hadifoglyok előtt és meggyőzte őket arról, hogy a kizsákmányoló burzsoá rendszert el lehet és el is kell pusztítani. alkalommal jött el Lenin előadást tartani a Nagyszínházba, de Vass László meggyőződéssel állítja, hogy ez, felért egy politikai akadémiával. Akik hallották előadásait, azok nemcsak kommunisták lettek kivétel nélkül, hanem az intervenció elleni kegyetlen harcban sem hátráltak egy tapodtat sem. A magyar hadifoglyoknak is sokszor kopogott a szemük az éhségtől, amikor 1918 nyarán az Ural dzsungeljében szorították fagyott kézzel a puskát, de keményen állták a frontot Kolcsák vérengző bandái ellen, mert a Lenintől kapott hitük, lelkesedésük törhetetlen volt. Lenin igazsága — volt rá eset — még a forradalomtól idegen elemeket is meghódította. Amikor Vass Lászlót később a Don mellé küldték különleges megbízatással. azt tapasztalta, hogy még a jómódú kozákok között is voltak hivei Leninnek. Megtörtént egyes helyeken, hogy a fiatal kozákok beálltak a Vörös Gárdába és harcoltak kulák apjuk ellen. Nem voltak valami nagyon szilárdak, különösen akkor ingadoztak, mikor a forradalmi hadsereg visszavonulóban volt, de mindenesetre többen azt mondták közülük, hogy Lenint tekintik Oroszország legnagyobb és legigazabb emberének. a Nagy Októberi Szocialista Forrad abekukkantsunk, 145 kilométert kellene gyalogolni. De ezen a hatalmas felsőoktatási intézményen kívül még 70 más egyetem és főiskola működik Moszkvában. I lyenek a moszkvai mé' retek ... ilyen számok fejezik ki a főváros építészeti, kulturális és ipari gazdagságát. Miután vonatunk átvágtatott Ukrajna határtalan sztyeppéin, meg a zúgó br.ianszki erdőn, és az ablakból először pillantottuk meg a fővárost, már akkor is szemünkbe tűnt ez a monumentalitás. Délről a Lenin-hegyen büszkélkedő épületóriás fogadja az érkezőket, s amint a vonat félig megkerüli a Lenin-hegyet, kilátás nyílik a két dombon épült metropoliszra, aminek fölé emelkednek a szovjet építészet új remekei. — a magas épületek, a 20—30 emeletes .felhőkarcolók. A moszkvai égen ma már hét ilyen felhőkarcoló karcsú és világos csúcsát lehet összeszámolni. Egymást követték a kollektív elámulások már a vonatban is. Mikor a Kijevszkaja-pályaudvarra értünk és magunk felett éreztük feszülni a roppant üvegcsarnokot, a mi Nyugati-pályaudvarunk jutott eszünkbe, ahonnan elindultunk — s csak hitetlenkedtünk, mikor megtudtuk, hogy ez a hatalmas pályaudvar csupán egy a nyolc hasonló moszkvai társa közül — és nem is a legnagyobb. Csodálkozásunk csak fokozódott, mikor külön autóbuszaink megálltak az »Ukrajna*-szálló- előtt, és közvetlen közelről nézhettünk fel a 29 emeletes épületre. A szálloda fényűzően berendezett halljában megkaptuk a szobacédulákat — ki a nyolcadik. ki a huszonkilencedik emeletre — s a lift elindult velünk százméternyi magasságba. Ez a félperces út sem volt szegény meglepetésekben, mert pontosan olyan érzést keltett, mint mikor a Szeged—Budapest között közlekedő repülőgép elkezd süllyedni, s az emberek valahol a mellkas tájékán tapogatják a gyomrukat. A szoba-konyhás lakásM hoz, s a pesti szállodákhoz szokott szegedinek nagy feltűnést keltett a szállodai szobák pazar berendezése. A parkettet valódi perzsaszőnyeg födte, s a selyem ágytakarók és a drágamívű csipkefüggönyök nagyon illettek a drága bútorzathoz. Az egy-két személyes szobák ragyogtak a tisztaságtól. Nekem különösen kedvemre való volt a szobában elhelyezett íróasztal — másoknak a rádió, az ízléses asztali lámpák, s a lányoknak természetesen a talpig érő tükrök. A hosszú hálókocsis utazás után azonban a minden szobához hozzátartozó csupa csempe és csillogós fürdőszoba okozott legnagyobb örömet; Alattunk kanyargott a Moszkva folyó — s éjjel idesugárzott a város minden fénye. Mégsem volt maradásunk, s még aznap a város forgatagába vetettük magunkat. Első utunk a világhíres Vörös térre vezetett. A tér hullámzott az emberektől. A külföldiek körül mindenütt nagy embergyűrűk álltak s folyt az ismerkedés, a barátkozás —, a mutogatás, a mimika nemzetközi nyelvén. Háttérben a Kreml legismertebb bástyája, a Szpaszkaja állott, amott a mesébe illő Vaszilij székesegyház színes hagymakupolái fürödtek az esti fényekben. A Kreml toronyóráján türelmesen időzött egy fénycsóva, s száz ágra szikrázott a torony csúcsán a hatalmas rubincsillag. Éppen akkor este fogadta a szovjet kormány a külföldi vendégek képviselőit a Kremlben, s tíz órakor az ősi vár minden bástyájától nagy robbanással emelkedtek a város fölé a szivárványszínű fények. A káprázatos tűzijáték döbbenetesen szépre festette a tér történelmi köveit. Ügy tűnt, mintha a mesevilágba csöppentünk volna; * i S

valóban, olyan meseszerű volt egész moszkvai tartózkodásunk. Mindennap valami csodálatos emlékkel, látványossággal ajándékozott meg bennünket. Még az is felejthetetlen, amit nem láthattunk, csak sejthettünk a most is folyó hatalmas építkezésekből. A Lenin-hegyen, az egyetem épületóriása mögött egészen új városrész épül. Szállodánk mellett egy moszkvai méretekben értendő lakóháztömbön éjjel-nappal dolgoznak, s míg figyelemmel kísérhettük a nagy munkát, több emeletnyit magasodtak a falak. Moszkvában rákényszeredik az ember, hogy a városképet ne tekintse befejezettnek, mert különben a moszkvait is melepetés éri egyik hétről a másikra. Hát akkor a nagy meglepetés és megilletődöttség nekünk igazán nem szégyen — annyi soha nem látott nagyszerűség láttán. Simon István Tudós !<ü'döttség utazott Helsinkibe A Tudományos Munkások Világszövetsége V. kongresszusára Helsinkibe augusztus 27-én Hevesi Gyula akadémikus, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének elnöke vezetésével magyar küldöttség utazott. A 'l'MV közgyűlésének fő napirendi pontja a világszövetség ós tagszövetségeinek feladatai az atomveszély elhárításával kapcsolatban, továbbá a világszövetség munkájának kiszélesítése olyan országokkal, amelyeknek tudományos egyesületei még nem kapcsolódtak be a világszövet, ség munkájába. A kiraka'verseny GYŐZTESEI flkik ismerték Még két-három lom halhatatlan szervezőjét és vezéralakját, azok egészen természetesnek vették, hogy az orosz nép kivívta önön hatalmát és megteremtette roppant hazájában a kizsákmányolásmentes életet. Vass László és társai idehaza is mindent elkövettek a Tanácsköztársaság életbenmaradásáért és nem rajtuk múlott, hogy mégis a Horthyfasizmus telepedett negyedszázadon át a magvar nép nyakára. De Lenin alakja és eszméje, különösen pedig a Lenin alapította nagy Szovjetunió léte elevenen lobogtatta bennük a hitet, hogy Magyarországon is felkel egyszer a szegények napja és elpusztul a népnyomorítók uralma. S hogy nem hiába reménykedtek — ez a negyvenéves nagy október soha el nem múló és soha le nem tagadható érdeme. Ni U Alkotmányunk napja tiszteletére a tanács kereskedelmi osztálya kirakatversenyt rendezett, valamennyi szegedi kiskereskedelmi vállalat részvételével. A kereskedelmi osztály az alábbi vállalatokat jutalmazta meg: A kirakatverseny első helyezettje az Állami Áruház. Rendezői 550 forintot kaptak. Második a Ruházati Bolt, harmadik a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat. A Szegedi Élelmiszerkiskeresketíelmi Vállalat és a Szegedi Szálloda és Vendéglátó Vállalat szép kirakataiért egyegy herendi vázát kapott Olasz meghívásra Velencébe utazott Vaszy Viktor Vaszy Viktor, neves magyar karmester, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, olasz meghívásra tegnap elutazott a tengerparti Velencébe. Velencei tartókodása során hangversenyeket dirigál a zeneileg igen művelt olasz közönség előtt Reméljük. hogv az itáliai zenekedvelők szép elismerését hozza magával ás számos olvan zenei élményben lesz része, aminek igazgatói és karmesteri tevékenységében a szegedi közönség is szép hasznát latja. I