Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-21 / 169. szám

Vasárnap, 1957. Jfiüus 21. Teljesítménybérezést kell alkalmazni mindenhol9 ahol ez a munkások és a népgazdaság részére egyaránt előnyös ' A hivatalos lap szombati száma közli a kormány határo­zatát a munkások teljesítmény" bérezésének irányelveiről. A ha­tározat bővebben leszögezi, hogy a kormány — figyelemmel a gazdaságos termelésre — el­engedhetetlennek tartja a helye­sen alkalmazott teljesítménybé­rezésnek a jelenleginél szélesebb körii bevezetését. A teljesít­ménybérezés alkalmazásánál azonban meg kell akadályozni a minőség és a gazdaságosság ro­vására történő ösztönzést. A törvényes bérszínvonal helyreál­lítása után elejét kell venni a kereseti aránytalanságok kelet­kezésének úgy, hogy lehetőleg később se kelljen számottevő keresetcsökkenést okozó általá­nos normarendezéseket végre­hajtani. A munkások szakértel­mének keresetükben jobban ki­fejezésre kell jutnia? A fentiek érvényesítésére a kormány elhatározta: , u Teljesítménybérezést kell alkalmazni mindenhol, ahol az a munkások és a nép­gazdaság részére egyaránt gazdasági előnyükkel járna s ahol a teljesítmények megbízhatóan mérhetők. Teljesítménybérezés alatt nem­csak darabbérczést kell érteni; hanem minden olyan bérrend­szert, amelynek alkalmazásakor a kereset' vagy annak egy ré­sze a teljesítménytől (mennyi­ségi? minőségi, vagy gazdasá­gossági eredmény) függ, i| ; j Nem szabad teljesítmény­bérezést alkalmazni ott, ahol az nem gazdaságos, vagy ahol a munka bonyo­lultsága, a megkövetelt ma­gas minőségi színvonal szt nem teszi lehetővé és kizá­rólag a bérszínvonal eme­lését célozza. A teljesítménybérezés sok formája közül a helvi körül­ményeknek legmegfelelőbb kiválasztását a vállalatokra kell bízni. Ugyancsak a vál­lalatoknak kell meghatároz­niok az üzemi bizottsággal egyetértésben —. az egyes munkák és a munkások alapbérét, esetleg biztosított bérét. i , Törekedni kell arra. hogy az azonos szakmáfű és ha­sonló munkakörülmények között dolgozóknál az al­kalmazandó bérezési for­mák, a munkának és a munkások egyes csoportjá­nak alapbére, keresete megközelítően azonos le­gyen, . I A határozat a továbbiak­ban leszögezi: a kormány to­vábbi határozatai alapján felemelt bérekért a munká­soknak el kell érniök az 1956 harmadik negyedév (idény­iparágakban a megfelelő Idő­szak) teljesítményeit. Kivéte­les esetben ennél alacso­nyabb teljesítmény is előír­ható követelménynek, a kor­rekció mértékének azonban összhangban kell lennie a jóváhagyott tervé­vállalat vei. Az átlagos bérek a bázis­ként megállapított terme­lékenységi színvonal túlha­ladása esetén sem emel­kedhetnek a teljesítmény növekedésének megfelelő­en, hanem csak a felügye­leti szervek által engedé­lyezett mértékben. A határozat a továbbiak­ban részletesen kitér a beve­zetőben kifejtett alapelvek gyakorlati megvalósításának mikéntiére. Befejezőben a határozat kimondja: a miniszterek — a kivitelező építőipar kivéte­lével — utasítsák a vállalato­kat. hogy az irányelvekben foglalt kö­vetelményeket augusztus 31-ig az irányelvekben fog­laltaknak megfelelően, te­hát olyan módon változtas­sák meg, hogy azokat a munkások átlagosan mint. egy 100 százalékra teljesít­hessék. A teljesítmény-követelmé­nyek megváltoztatása csak abban az esetben okozhatja a munkások átlagos kerese­tének csökkenését, ha a vál­lalat a számára előírt átla­gos kereseteket túllépte. Szegeden 108 százalékra teljesítették az adózási tervet A városi tanács pénzügyi osztályának összesített adatai szerint Szeged város területén az elmúlt, második negyedév­ben az adóbefizetés terén 108 százalékra teljesítették a tervet? Az egyes kerületekben a II? negyedévben a kővetkező ered­ményt érték az adóbefizetés terén: I. kerület 106 százalék, II. kerület 106 százalék, III. kerület (ahol a mezőgazdaság­ból élő adózók zöme van) 112 százalék? • . F t ... : , Háromheti tárgyalás után pont került egy szövevényes, bonyolult bűnügyre Elítélték a szegedi Háziipari Szövetkezet volt rezetőit Három hétig tárgyalt a me­gyei bíróság egy rendkívül szö­vevényes? bonyolult ügyet, amelynek szereplője a Háziipari Szövetkezet volt elnöke, Görög István, Csór Béla, volt szegedi divatárukereskedő és Salamon Árpád ügynök volt. A bonyo­lult ügy ott kezdődölt, hogy az 1951-ben megalakult Szegedi Háziipari Szövetkezet működése után rövid időre nagy deficit­tel dolgozott. Ennek kiküszöbö­lésére Görög István került a szövetkezet elnöki székébe. 1952 nyarán azonban újra ne­hézségek jelentkeztek a szövet­kezet életében, mert 150 ezer forint értékben a raktárban halmozódtak az eladatlan kész­áruk. Csór Béla —i aki ekkori­ban számolta fel divatáruüz­letét — megneszelte a nagy üz­letszerzést lehetőséget a szövet­kezet elfekvő áruiban. Hamaro­san mint a szövetkezet országot járó ügynöko ténykedett, s az elfekvő árut, amit azelőtt hóna­pokon keresztül nem tudtak ér­tékesíteni, Ő mintegy másfél hét alatt úgy eladta, hogy valóság­gal tisztára söpörte a raktárt? Ez eddig rendben is lett volna? csakhogy Csór Béla azt is észre­vette, hogy a szövetkezet leple alatt a maga pecsenyéjét is megsütheti. i Hogv az eladásra szánt cik­kek értékesítését még biztosabbá legye? • - f»t . I, i rávette a szövetkezetbe be­dolgozó munkásokat arra? hogy az általuk gyártott cik­kek árából néhány fillért ad­janak le az 6 javára. A való* ságlmn ez a néhány fillér több tízezer forintra rúgott Csór Béla az ország különbö­ző területén működő rövid, és A hamis általánosítások kor­sza­kában nemcsak eszméket és emberi normákat sértett és alázott meg az ellenforradalmi propaganda, hanem embereket — sőt ennél is többet: egész osztályokat. Bűnösen suta logikával és körmönfont dialektikával olyan embe­reket és osztályokat akart a társa­dalmi élet szélére állítani, akik éve­ken keresztül harcoltak, dolgoztak és szenvedtek az általános emberi fel­emelkedésért. Azt bizonygatta például a munkásosztálynak, hogy tizenkét esztendőn keresztül saját érdekei elle­nére cselekedett. Kiragadott néhány hibát a szocializmus építésének gya­korlatából és úgy tüntette fel azokat, mint általános, meghatározó jelensége­geket. S mindezt taktikusan alkal­mazta kicsinyben is. Egyes mozgalmak cs egyes emberek diagnózisát csupán azok hibáiból és ballépéseiből állította össze — azért, hogy halálos, gyógyít­hatatlan betegnek minősíthesse őket. Közben emberi becsületeken gázolt keresztül, s magát a munkásosztályt is olyan belátásra akarta bírni, misze­rint csupa-csupa hibás akciót vitt véghez. Megbélyegezte, és egyes cso­portokkal megbélyegeztette a többi között a szocialista versenymozgalmat, mondván, hogy az csak mondva csi­nált munkahősöket produkált és ki­aknázta az emberek teljesítőképessé­gét. Szándékosan elhallgatta a mozga­lom pozitív oldalait és ezzel az egész munkásosztályra nézve igaztalan, lebe­csülő bizonyítványt állított ki? Hát nem sértő annak a tagadása az egész munkásosztályra, hogy hősök, munka­hősök egész seregét adta az országnak? Talán igaz, hogy sok volt a fény és a csinált glória, de mégsem mondja azt senki, hogy a versenymozgalomban nem születtek becsületes munkával, rátermetséggel, ügyességgel és lélek­kel magasan kiugró teljesítmények. Sokan tapsoltak októberben, amikor a munka legjobbjainak fényképét le­verték egyes üzemekben a falról, s a versenyekben fénycsedett nevek egy­szeriben fakóvá váltak, mert nem szív­lelhették. hogy vannak különb, dere­kabb emberek is De képzeljük csak el, milyen megalázásban volt része annak a munkásnak vagy munkás­nőnek, aki éveken keresztül becsülettel dolgozott, teljes eszével és szívével — s végül ezért elismerés helyett pofono­kat kapott! Kaján röhögéssel azt vágták sze­mükbe a lump, munkakerülő emberek: „Lebukott a sztár!" — s itt-ott még felelősségrevonással fenyegették őket, mondván, hogy a norma-szigorításokat nekik köszönhetik. alatt még senki se védte meg ezeket az embere­ket. Hivatalos és félhivatalos értekez­leteken is csak rábólintottak, ha va­laki _sztár-rend5zer"-ről beszélt. Való Az elmúlt nyolc hónap Sztároé ! Xem! AZ ÁTLAGNÁL DEREKABB EMBEREK igaz, hogy egyes üzennek a nagy ver­senyfutásban nem akartak elmaradni a vetélytársak mögött, s ha nem akadt emberük, akit a másik üzem legjobb­jaival szembe állíthattak volna, hát az adminisztráció és a munkaszervezés segítségével csináltak maguknak mun­kahőst. Sajnos, az ilyen produkciók vé­gül azoknak a munkasikereknek a hi­telét kisebbítették, amelyek valóban egy ember ügyességén és rátermetsé­gén alapultak. No de már mindegy. Ha voltak is ilyen esetek, ezek nem von­hatnak le semmit azoknak az emberek­nek az értékéből, akiket jogosan, igaz­ságosan ért a megbecsülés és köztisz­telet, hiszen mégis ők voltak többség­ben. A Kenderfonőgyárban éveken ke­resztül szinte mindig egy név csillogott a verseny legjobbjainak élén — Sonkó Imréné neve. Sonkóné 1922 óta dolgo­zik a gyárban és a szakmában — egyszeri megszakítással. Egyszerű mun­kásasszonyként kezdte, s a cérnázógé­pek mellett áll ma is. Mégis ő volt a „sztár", tekintve, hogy mindig élre verekedte magát munkává termettségé­vel a gyárban. Kérdezem az üzemieket, hogy hogyan ugrott élre ez az asszony, s a válasz nem kedvez a „sztár-el­mélet" felfújóinak. Sonkóné ugyanis 1950-ben került vissza a gyárba, s anélkül, hogy valaki ösztönözte volna, mindjárt bekapcsolódott a versenymoz. galomba. Még jóformán fel sem ismer­hették munkakészségét, egy hónap múlva márka lett a neve, és fél év múlva elnyerte a szakma kiváló dolgo­zója címet. Teljesítménye kétszerese volt az átlagnak, s azóta sem adta alább. Maga Sonkóné így emlékszik vissza: — Nekem nem mondta senki, hogy Igyekezzek, de tudtam dolgozni, s a verseny is kedvemre való volt. Bírtam szusszal a magam által szabott tem­pót, s jólesett a megbecsülés. Hétszer nyertem el a kiváló dolgozó címet, egyszer kaptam kormánykltüntetést, s ez is kötelezett. Nem hajtottam ma­gamat nagyon, nézzen rám, jó erőben vagyok, de szerettem a gépeimet, vi­gyáztam rájuk. Most, a második ne­gyedévi versenyben ismét én lettem az első — s egy kerékpárral jutalmaztak. Néhányan már azelőtt is, s a ver­senymozgalom újjászervezésekor is így tettek: „Minek versenyezzünk? Úgyis tudjuk előre, hogy ki lesz az első!? S mit rnnnd erre Sonkóné? — Mit csináljak? Ne dolgozzak? Mikor október után átlagbérrel fizet­tek, akkor is ugyanúgy dolgoztam. Incselkedtek is velem, hogy „ne siess, úgy se leszel már sztahanovista", de én csak azt mondhattam, hogy nem tudok másként dolgozni. ... De hány Sonkóné van szerte az üzemekben! Akkor, amikor mindenkitől képessége legjavát várjuk, parancsoljunk rájuk az ilyen munkásokra, munkásnőkre. . hogy „ne ilyen lelkiismeretesen, mert újra elsők lesztek"? Ez csak arra vol­na jó, hogy visszahúzódjunk az ellen­forradalom „sztár-elmélete" elől, dc semmiképpen sem szolgálná a jó mun­ka megbecsülését. Ha valaki évről év­re képes az átlagon felüli kiváló mun­kára. akkor évről évre nyerje el ju­talmát. Erkölcsös és Igazságos dolog ez. s úgy hiszem, ebben is találkozunk a munkás-közvéleménnyel. Október után sok kiváló munkásunk visszahúzódott, mert emberi önérzeté­ben is megsértette hamis ráfogásaival és általánosításaival az ellenforrada­lom. Néhányan méltatlanná váltak a korábbi megbecsülésre, de a kiváló munkások nagyobb része ma is ben­ne él az újjászervezett versenymozga­lomban és sem nem szégyenli. sem nem röstelli képessége leglavát adni. Ha megengednénk, hogy ezért rájuk­üssék a rosszindulatú bélyegzőt, a munka ellen vétkeznénk, ami emberré tett bennünket, s azok ellen, akik az átlagnál derekabb emberek. S. L ­kötöttáru osztályvezetőket s-e köztük az akkori szegedi osz­tályvezetőt is — a cikkek érté­kesítésénél kihatott érdemeikért "megjutalmazta*. Egy-egy osz­tályvezető több ezer forintot is kapott. Többek közölt a Forte filmgyár lerakató, valamint a budapesti Vasipari Igazgatóság egyik tisztviselője is busás osz­talékot kapott Csór Béla ügyle­teiből? Természetesen Görög István? a Szegedi Háziipari Szövetkezet elnöke sem maradt ki a jutalmazásból, mc-rt előtte is "jófiú* akart lenni Csór. Görög István 15 ezer forintot tett zsebre a Csór-féle oszta­lékból. A szemfényvesetéri manőverrel azonban ráfizetett Csór békés­csabai rövid- és kötöttáru osz­tályvezetőnél, .Túrt Györgynél, aki visszautasította a Csór ál­tal felajánlott osztalékot, ugyan­akkor nem felejtette el felhívni a rendőrség figyelmét Csór ügyleteire. Jurt György sejtése igazolódott, mert a rendőrség a Csór Bélánál tartott házkutatás során nagy mennyiségű aranyat, va­lamint külföldi valutát talált círtíva házának kertjében. Salamon Árpád sem maradt ki a Szegedi Háziipari Szövet­kezet gyújtotta nagy lehetősé­gekből. Ismeretségét kihasznál­——rttert va hivatalos kiutalás alapján a Forte Filmgyárhál selejtes filmanyagot szerzett a Szegedi Háziipari Szövetke­zet bedolgozóinak, elóbb ki­lónként 40, később 60 forin* tos felárral. Ugyancsak nagy haszonra tett szert a Forte Filmgyár illetékes tisztviselőjétől vásárolt haszon-: vas-hulladékkal is, amelyet ki­logrammonként i 3 forintén sásárolt, de 12 forintért adott tovább a szövetkezeti tagoknak. A több ezer forintos nyereséget termé* rzetesen megosztotta • Forte Filmgyár illetékes tisztviselőjé­vel, a többit pedig zsebre vágta. A megyei bíróság Görög Ist­ván volt szövetkezeti elnököt folytatólagosan elkövetett tiltott ajándékozás elfogadása bűntette miatt 8 hónapi börtönbüntetésre, valamint a tiltott ajándékozási összeget nz államnak történő visszafizetésre ítélte. Csór Bélát egyromlbeli devizagazdálkodás érdekeit veszélyeztető bűntett, egyrendbeü vesztegetés, vala­mint tizenhétrendbeli tiltott ajándékozás bűntelte miatt összbüntetésűl egyévi börtönre, 20 ezer forint pénzbüntetésre, valamint politikai jogainál? gya­korlásától 2 évi eltiltásra ítélte. Salamon Árpád C hónapi hőt" tönt kapott, i , Őrizetbe vették a sövényházi Zéja Tsz vagyonának ellenforradalmár elherdálóit S aRárölt Kérdezek, nénak a vérében van a munka, s va-< lami boszorkányos ügyességgel dolgo­zik. Három gépet is könnyen „elvisz". Októberben esem akarta megállítani a gépet — ö dolgozott legtovább, no­vemberben viszont ő volt az első fecs­ke a cérnázóban. Azt sem mondhat­ják rá. hogy törtető, mert szeretettel oktatja a fiatalokat. Amilyen becsüle­tes a munkában, úgy helytállt a pofi­likai viharban is. Kommunista meg­győződését egy percre sem tagadta meg, és az első pillanattól kezdve te­vékenyen segített az üzemi pártszer­vezet talpraállításában. Neki is rosz­szul esett az a megalázás, ami a hamis általánosítás miatt érte, de nem kese­redett el, örömmel várta és segítette a versenymozgalom újjászervezését, hogy megmutathassa: munkasikereit kezének, eszének és szívének köszön­heti. Azoknak a jóslása bevált, akik azt mondták, hogy „úgyis Sonkóné lesz az első" — de nem úgy lett első. « ahogy sokan a munkahősök sikereit t korábban magyarázták. Most nem a t hivatalszobákban döntötték el az el- t sőséget, hanem a munkásokból válasz­tott bizottságok az üzemrészekben — és mégis ő lett az üzem legjobb dől* goiiii. a*! A járási rendőrkapitányság — mint értesültünk róla — hosszabb, s részletes nyomo­zást folytatott a közelmúlt­ban a sövényházi Zója Ter­melőszövetkezet vagyonának az ellenforradalom napjaiban történt széthúzása ügyében. Őrizetbe vették Horváth Jó­zsef és Szabó György ellen­forradalmár bomlasztókat, akik októberben az ellenfor­radalom erejére és hatalmá­ra apellálva kimondták, erő­szakos eszközöktől sem vlsz­szarettenve, a sz.övetkezet feloszlását. Bár senki nem bízta meg őket ezzel, elkezd­ték a közös vagyon szétosztá­sát. elfecsérelését. A „szét­osztás" munkáját elsősorban Horváth József irányította, aki, mint kiderült, ezért bu­sás külön napidíjat számított fel magának, mert nemcsak az ellenforradalomhoz, de ön­magához sem volt hűtlen. Most. a rendőrségi nyomozás lefolytatása után reméljük, hogy a Zója Tsz jogtalanul széthordott és ellopkodott va­gyontárgyainak nagy többsé­ge megkerül. ­* »» Uj népi táncjátékot- mutat be az ÉDOSZ szegedi népi együttese Az utolsó simítások foly­nak azon a jelentős kulturá­lis eseménynek ígérkező be­mutatón, amellyel szombaton este 8 órai kezdettel lép a Szegedi Nemzeti Színházban a közönség elé a szegedi Élel­mezési Ipari Dolgozók Szak­szervezete népi együttese. A bemutató két szempontból is jelentős lesz. Egyrészt ez al­kalommal mutatkozik be az együttes első önálló műsorával; másrészt pedig érdekes és a helyi hagyományok ápolásá­ban. művészi feldolgozásában sokat jelentőnek ígérkezik „A merigetőn" című két­képes táncjáték. Ennek itt lesz az eredeti bemutatója. A népi táncjátékot tápéi ha­gyományok alapján Wald­mann József és Mezey Ká­roly írta s állította össze. í Kupeckodás Ssatymason és környékén Bnlástya, Zsombő és Szatymaz bő gyümölcster­mő vidék. Jó hírnévre tet* tek szert ízletes, szép gyü­mölcsfajtáikkal. A MEZÖ­EK vagonszámra exportál­ja innen a szebbnél szebb árut. Ez nz exportálás az itteni gnzdálkodók jövedel­mét sokkal jelentősebbú teszi, hiszen a külföldre küldött áruért lényegcseu magasabb árat kapnuk. Szatymaz és környéke zárt export körzetté van nyilvánítva a lekötött kül­földi igények teljesítése, a termelők részéről pedig a lermelvények előnyös és kedvezőbb értékesítése ér­dekében. Ezen intézkedés­ről tudnak is n szalymazi­nk, n kereskedők azonban kevésbé, Egyszerűen nem akarják tudomásul venni, mert a rendelkezés ellené­re naponta járnak Szaly­mazra, ami pedig a terme­lők és a MEZÖEK felvá­sárlóinak munkáját za­varja. A kereskedők mos/,­Szo vidékekről teherautók­kal jönnek ido a várható nagy1 haszon miatt. Jjeg­utóbb is YC—953. rendszá­mú tehergépkocsival Jöt­tek Békéscsabáról felvásár­lást céljából. Nemcsak a kereskedők látogatása gyakori ezen a vidéken, do a kupecek sem restek. Ök az ősterme­lői igazolvány leple alatt dolgoznak. Senki nem ki­fogásolja azt, hogy az a termelő, aki ilyen igazol­vánnyul rendelkezik, saját terményét tetszés szerinti helyen értékesítse. De csak a sajátját! Az igazol­vány senkit nem jogosít fel arra, hogy a magáéval együtt a szomszédokét is továbbítsa haszonszerzés céljából. Aki ezt teszi, ne sértődjék meg érte, ha kupocnek nevezik, mert másnak nem titulálható, hi­szen az engedély, adóztatás stb. nélküli kereskedők csakis kupecek, kontárok lehetnek, és azok az olyan sznlymnziuk is, akik egy egész dűlő terméséi továb­bítják. Az ilyen iparenge­dély nélküli üzérkedés büntetendő nemcsak Zsotn­bón, Szatymazon és Balás­tyán? hanem bárhol, et egész ország területén?

Next

/
Thumbnails
Contents