Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-21 / 169. szám

6 •Márnát*. 1957. Mflns ff. " MAMIAMIIIÁ^IIU a szinház negjegyzeseK műsortervéhez I.apunkban közreadtuk a szegedi színház műsorter­vét és kértük olvasóink hozzászólását. Az alábbiak­ban közlünk egy beküldött Írást, aröelyet egyben vita­cikknek szánunk és kérjük a további hozzászólásokat. K evés a műsortervben közül érdemes volna meg­oz új magyar és kül- nézni Dihovicsnij új víeiáté­földi darab bemuta- kát. az amerikaiak közül Ar­A Kamaraszínházzal tur Miller és George O'Noil nálunk még be nem muta­tott színműveit, hogy csak néhány szerző nevét és darab címét említsünk. H agyamányossá tása. együtt a műsorba felvett 15 darab közül mindössze egy mai magyar prózai és egy mai témájú operett szerepel a műsortervben. Ezt az válik arányt egészségtelennek ta­immár az. hogy a lálom. Nagyon szeretem és r-dnház is* úi szüli- értékelem a klasszikus drá­V élemén yem szerint a szegedi színház 1957 —58-as siűsorter-re kevesebb kezdeményezést tása hasznos lehet a színház vezetősége részére és a veze­tőség ezzel is biztosítja a szinház és a közönsé" közötti kapcsolat elmélyítését, amit egy színház se nélkülözhet. A különböző vélemények évad megkezdése előtt rtiű- maiiudalmat. de véleményem sortervét a helyi lapban köz- szerint egy színház se nélkü- mutat fel a dramaturgia vo­li és a közönség széles réte- lözheti azt, hogy mai drámá- nalán. mint az elmúlt évek­gei elé bocsátja megvitatás kon keresztül „tükröt tart- ben- Ezt Pedig hiánynak ér­céliáből Mindenképpen he- son mintegy a természetnek; je™. Pedig az irodalom terü­lyeselhető a színháznak ez hogy felmutassa az erény- letén az elmúlt évek bizo­az eljárása, mert a közönség nek önábrázatát. a gúnynak nyos szektás vonasai tűnőfél­véleményének a meghallga- önön képét és maga az idő. ben vannak és ez a körül­a század testének tulaldon mény előnyösen hathat az alakját és lenyomatát". Meg- írók alkotókedvére, felelő számú és minőségű Mivel a Kamaraszínház mai magyar és külföldi da- műsorterve még nem telje­rab bemutatása nélkül nincs sen kialakult, a Kamaraszín. igazi színjátszás és a közön- házban lehetne még egy új ség kapcsolata a színházzal magyar és külföldi darabot meghallgatása azonban nem sem lehet elég forró. Erről bemutatni. Ehhez azonban az jelentheti azt. hogy a szín- győzött meg Goldoni „Csete- kellene, hogy a tervbe vett ház most már a közönség paté" című vígjátékának elő- Horváth Mihály utcai helyi­minden. sokszor esetleg egy- adása. A darab néhány for- séget minél előbb átalakítsák mással ellentmondó vélemé- dításbeli hibától eltekintve és a Kamaraszínház is na­nyének és kívánságának fel- jó és érdekes, a rendezés ponta játszhasson. tétlenül eleget kell hogy te- igen sok ötlettel gazdagította A másik megoldás az le­gyen. A döntés jogát, hogy az előadást, volt néhány egé- hetne, hogy a színház egy a kívánságok közül mit tart szen jó színészi alakítás, az hónapban, mondjuk hétfőn, a színház jogosnak és telje- előadást mégis egészében vé- egy-egy sikeres új magyar, síthetőnek. a színház vezető- ve eléggé lagymatagon fo- vagy külföldi darab pest.i jének kell fenntartani. Ez a gadta a közönség. Vélemé- előadását leköthetné vendég­' ' nyem szerint — nem tudom, szereplésre. Ez azonban vé­hogy helytálló-e ez. mások nevében nem beszélhetek —, de úgy látom és érzem, hogy a közönség szívesen veszi, ha a mai élet derűs jelene­teit (lásd: „Bástyasétány 77"), hozzászólás is csak egyéni véleményt fejez kl és nem lép fel a csalhatatlanság kö­vetelményével. A színház 1957—58-as mű­sorterve igen értékesnek lát­szik. Örömmel látom a mű­leményem szerint csak szük­ségintézkedés lenne és nem oldaná meg azt a problémát, hogy a szegedi színház ön­állóbb és maibb, ha veszélye­sebb is, de mindenesetre ér­műsortervet alakítson sortérvben Shaiw.t.peare Ro- vagy súlyos problémáit dekesebb. bátrabb és erede­meo és Júliáját. Az elmúlt láthatja művészi színvonalú tibb évek műsortervének egyik darabban feldolgozva. Per- ki. hiányát abban találtam, hogv Shakespeare nagy tragédiái közül éveken keresztül egy se szerepelt a műsoron. Az új műsorterv ezt a hiányt a Romeo és Júlia műsorba Ik­tatásával megszünteti. Ibsen láthatja művészi színvonalú darabban feldolgozva. Per­sze tudom, hogy nem köny­nyű feladat ilyen darabot ta­lálni és veszélyekkel is jár­hat a kísérletezés, de akkor is vállalni kell. Fodor Imre, a József Attila Szinház igaz­gatója a „Film. színház, iro­Peer Gyntjét is örömmel lá- dalom" június 28-i_ számában tam a műsortervben. Puskin Borisz Godunovja és Móricz Zsigmond Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül című szín­műve ellen se lehet senkinek kifogása. Örömmel látom a műsortervben azt is. hogy Bartók Fából faragott ki­rályfi című balettjének a bemutatásával az évek óta nélkülözött balettelőadás is megindul. Az opera- és operettműsor­ral ls meg lehet elégedve a közönség. Egyenként egyik, vagy másik mű bemutatása ellen se lehet kifogást emel­ni. a műsorterv egésze azon­ban hiányéraetet kelt ben­úgy nyilatkozott, hogy az a szándéka, hogy csakis újdon­ságot mutasson be és mellőz­ze a felújítást. Ez a műsor­terv összeállításának másik végletét jelenti. A nagy klasszikusok se hiányozhat­nak a műsortervből, de véle­ményem szerint a szegedi színháznak több új magyar és külföldi darabot kellene a műsorba felvenni. A hala­dószellemű frók kö­zül a Tepaz szerzőjének. Marcel Pagnolnak a Ma­gyarorszgon még nem ját­szott darabjait, a Mariust. Césart és Fannyt lehetne meghozatni és megnézni, hogy van-e köztük előadásra alkalmas. A mai német írók közül Friedrich Wolf és Ul­rich Becher művei között le­hetne keresgélni, az oroszok yümölcsöző lehetne a helyi drámairodalom fejlesztése szempont­jából egy kísérleti színpad felállítása. Ha olyan műre akadna a dramaturgia, amelyben értéket talál, de amelynek színpadi sikeréljen nem biztos, vasárnap délelőtt matiné keretében, vagy egy hétfő este mérsékelt hely­ár mellett, úgy. hogy a sze­replő színészek külön mun­kája honorálva legyen, elő­adhatná. Ame *en a be­mutatott dráma a matiné kö­zönségének és a meghívott kritikusoknak a tetszésével találkozik, esetleges szüksé­ges változtatásokkal. vagy anélkül, a színház rendes műsorába kerülhet. Kálmán László HALÁSZOKKAL A TISZÁM A csillagok csak úgy szik­ráznak még a hajnali égen, amikor útra kelnek szerszá­maikkal a halászok. Két la­dikba három-három ember ül be Algyő fölött, s a Tisza sima tükre rögtön meghasad, amint az evezőlapátokkal két­két ember ütögetni kezdi a vizet. A csípős hajnal nem­csak a lajbit, hanem a kiska­bátot is rászorította az em­berekre, pedig jól bent va­gyunk már a júliusban. A ladikok egy darabig együtt haladnak, aztán szét­rebbennek. A partról nem látni be a sorásba, csak egy­egy csobbanás jelzi, hogy az „apacsok", a nehéz súlyok út­ra keltek már a Tisza fene­kére, magukkal húzva a 30 méteres laftoló hálót. Az első tanyavetés után erőteljes evezőcsapások mozdítják a nehéz szerszámokat a vízfo­lyással lefelé. A ladikok fa­rában egy-egy inszedő legény ereszti a kötelet, ahogy a mélység megkívánja. Jó száz méter után a széles vízi-jár­művek az orrukkal csókolóz­nak össze, keresztbe fekve a Tiszán, majd hirtelen szét­ugranak és oldalukkal fordul­nak egymás felé. A két insze­dő tenyere ugyanakkor bele­ránt a kötél két végébe, s a kötélfejtéssel lassan felemel­kedik a mélységből a háló széle, majd az öble is a zsák­mánnyal együtt. A hajnali csendben nagy csapkodást ver a háló­ban egy kétkilós szürkerabló, A gazdag zsákmánnyal a Tisza-híd melletti nagy bárkához kötnek ki az algyevi vízenjárók. A mérleg majd megmutat­ja, hogy mennyit ér nekik a mai napszám. DOBAI MIKLÓS DOATTERVEI Munkában — délután — este A dolgozó nőknek újra és újra visszatérő kérdése az alkalmi öltözködés. A különböző alkalmakra különböző ru­hák teszik Ízlésessé és stilszerúvé a nőket. Ezúttal kö­zött divatterveink a munkához, délutánra és esti alkalomra nyújtanak divattanácsot. Az első ábra kávészínű, vagy zöldszínű ballon anyag­ból készült irodaköpenyt mutat be, nagy foltcs zsebekkel és két centiméteres tűzés dísszel. Érdekessége a két oldal mélyen felhasított slicc. - A 2. sz. ábrán délutáni princessz ruha látható rövid japán ujjmegoldással, mintás nyári blúz­anyag felsőrésszel. - A 3. számú rajz kis estélyi komplét mutat be, amely a 2. sz. modell bolerós változata. Bélése a ruha-blúz anyagával megegyezik. Kalappal és díszvirág kiegészítéssel estélyies összeállítás. (124.) Amikor évekkel ezelőtt szolgáltam, emlékszem rá, hogy volt nálunk a században egy Schrei­ter nevű zupás. Be zupáit; mint káplár már régen hazamehetelt volna, de ahogy mondata szokás, ez egy ütődött ember. volt. így aztán a nyakunkba ült nekünk, katonáknak, ránk ragadt, mint szar az ingre, hogy ez nem jó, hogy ez nem fórsriftos, (előírásos) szekírozott bennünket, ahogy csak birt, és azt mondta ne­künk: "Ti nem vagytok katonák, ti bakterek vagytok*. En egyszer megdühödtem ettől, és századraportra mentem. "Mi akarsz?* kérdi a kapitány. "Kapitány úrnak jelentem alássan, panaszom van a mi Schreiter feldvébl urunkra: elvégre mi császári katonák vagyunk, kérem, nem pedig bakterek. Mi a császár őfelségét szolgáljuk, de semmiféle gyümölcsöket nem őrizünk*. "Tűnj el, féreg, a szemem elöl*, felelte ne­kem a kapitány. Erre én, hogy alázatosan ké­rem, hogy küldjenek batalionsraportra. A batalionsraporton, amikor megmagyaráz­tam az alezredesnek, hogy mi nem vagyunk bakterek, hanem császári katonák, az alezredes két napot sózott rám, de én kértem, hogy vi­gyenek reghnentsraportra. A regimentsraporlon is megmagyaráztam a dolgot, és az óberszt úr rám ordított, hogy hülye vagyok és menjek a fenébe. Erre én megint csak: "Öberszt úrnak alázatosan jelentem, kérem, liogy küldjenek dandárraportra*. Ettől megijedt, és mindjárt odahívta az irodába a mi Schreiter zupásunhat, és ennek ott az összes lisztek előtt bocsánatot kellett tőlem kérni a "bakter* szóért. Aztán utánam futott az udvaron és közölte velem, mától kezdve nem fog énrám káromkodni, de viszont a helyőrségi fogházba juttat. En attól fogva borzasztóan vigyáztam, de hiába. Egy­szer örségen álltam a raktár előtt, és olt min­den őr mindig felírt valamit a falra. Vagy egy női szemérmet rajzoltak oda, vagy felírtak valami versikét. Nekem semmi se jutott az eszembe, és ezért amikor már nagyon unatkoz­tam, a nevemet írtam oda egy felirat alá, ame­(Siílis lelvetue) «Hej, halászok, halászok, mit fogott a hálótok...?« — kér­deztük a fényképezőgép lencséje mögül, s olyan érdeklődés­sel néztük mi is a lassan emelkedő hálót, mint a legérde­keltebbek, maguk a halászok. lyik így szólt: "A zupás Schreiter egy marha*. Es ez a disznó zupás mindjárt jelentette, mert úgy leselkedett utánam, mint egy vizsla. Egy szerencsétlen véletlenből kifolyólag a fölött a felirat fölött még volt egy másik is: "Nem megyünk mi háborúba, mind az egész le van szarva!*, és ez 1912-ben volt, amikor Szerbiá­ba kellett, hogy menjünk a Procházka konzul miatt. így aztán engem elküldtek Terezinbe a landgerichtre. (Tartományi törvényszékre.) 4 hadbíróságról azok az urak vagy tizenötször lefényképezték annak a raktárnak a falát az összes feliratokkal és az én aláírásommal együtt, és hogy összehasonlítsák az írásomat, tízszer le kellett írjam: "Nem megyünk mi há­borúba, mind az egész le van szarva*, tizenötször leíratták velem, hogy „A zupás Schreiter egy marha", és a végén jött egy írásszakértő, és őneki ezt kellett írjam: „1897. július 29-én történt, hogy a Labe menti Králové Dvur megismerkedett a vad és kiáradt Labe borzalmaival". „Ez még nem elég — mondta a hadbíró —, minket az a leszarás érdekel. Diktáljon neki még valamit, amiben sok az sz és az r". Így hát ezt diktálták: „Szerb, szőr, szikra, szopor­nyica, cherubin, rubint, lókötő". Az a bíró­sági írásszakértő már egészen bele volt hü­lyülve és folyton hátrafelé pislogott, ahol egy szuronyos katona áll, és azt mondta, hogy ezt Bécsbe kell vinni. Írjam még le háromszor egymás után, hogy: „A nap is sütni kezd már, pompás meleg az idő". Az egész anyagot elküldték Bécsbe, és a végén az lett belőle, hogy azok a feliratok nem az én kezemtől vannak, az aláírás pedig az enyém, amit be is vallottam, és ezért hat hétre vagyok ítélve, mert aláirtam maga­mat, amikor őrségen álltam, és miközben aláírtam magamat a falra, nem őrizhettem a raktárt. — Na, ugye — mondta elégedetten a tize­des —, mégse maradt büntetés nélkül a dolog, és maga egy közönséges bűnöző. Ha én vagyok annak a landgerichtnek a helyé­ben, nem hat hetet séaok magára, hanem hat évet. (Folytatjuk) a hitelen rabságban kiköpi szájából a rákot, amit nem volt már ideje lenyelni. Fo­rintos pikkelyű pontyok, már­nák, kecsegék és kisebb har­csák menekülnének még a nagyszemű hálóból Menek­vésre azonban nincs lehető­ség, mert egymásután a ladik mellett úszó kis bárkába ke­rülnek. Az első vetés szépen fize­tett, hanem az a többi száz ami még hátra van Algyőtői Szegedig, s ami megtart alko­nyatig ... — Ütögessük! — hangzik a vízen a kurta szó, s a vágó­evezősök lapátja belecsapódik ismét a víztükörbe Minden tanyavetés a jó „feketehal" reményével tölti el a halászo­kat, ám van úgy is, hogy csak egy árva keszeg ficánkol a hatalmas hálóban. Ilyenkor „rossz" a vfz, s a kö­vetkező vetést kihagyják a halászok, hogy ráfüstöljenek, vagy levessék a felsőkabátot, majd később a lajbit és még később a nadrágot és az inget is. A kis pipahuják után job­ban megy a munka is, mert menni kell neki, mondják a vízenjárók: Laczik Antal, Pó­sa Sándor, Biczók József, Mé­száros Balázs, Pósa István és Süli József, akiknek megles­tük egyetlen napját a Tisza hátán. Már Jól benne voltunk a délutánban, amikor érdek­lődtünk aznapi szerencséjük iránt. — Rossz a víz, alig harminc kiló ficánkol csak a bárkában — volt a felelet. A nagy sze­rénykedés — ami viszont for­dítva érvényes a horgászoknál — azonban hiábavaló volt, mert a szegedi híd lábánál lévő nagy bárkába csak har­csából mértek közel 50 kilót, amikor „lecsorogtak" Szege­dig. A ponty, a kecsege és a márna pedig majdnem kitett ugyanennyit, vagyis kereken 81 kilót mutatott a napi fogás. Ha így fizet mindig a lafto­lás, akkor nem lesz baj az év végi szövetkezeti elszámolás­nál. Lődi Ferenc Radioaktív 8ny;ár<ólt észülék A moszkvai röntgen- és ra­diológiai tudományos kutatóin­tézetben rádióaktív izotópokkal gyógyítják a különféle daganat­megbetegedésekkel fekvő be­tegeket. Elkészítették a -GU'T SZO-ÓOO- típusú Gamma-te ráphiai (rádióaktív kobalt-su­gárzó) készüléket. A moszkvai röntgenkészülékek gyára ezen­kívül több új hazai típusú (»RUM—7. RUM-8, RUM-il") röntgenteráphiai berendezést is helyezett üzembe. A "RUM—8" lehetővé teszi a mélylerápiás gyógymódot, vagyis azt, hogy az ionizáló sugárzást közvetle­nül a betegség gócára irányít­sák. E közben nem sérti meg a környező egészséges szöveteket és szerveket. A "RUM—7- a rövidfókuszos vagy kontakt röntgenterápiát biztosítja. A -RUM—11- készülékkel nem­csak a daganatok, hanem a különféle hüléses megbetegedé­sek is gyógyíthatók. — FENYKEPKIALLITAS. A Postások Szabad Szakszervezete szegedi területi bizottsága a Pos­tásnap keretében Postás Képző­művészeti és Fotó-kiállítást ren­dez a Postaigazgatóság k'tltűrter relében. (Bejárat a Pttspök utcai kapun). A kiállításon az Igaz gatóságl kerület (Csongrád. B» K'skun és Békés megye) k V tnflvész-tel és fénykép*! foglalkozó postás dolgozói I szebb műveikkel vesznek résit A kiállítás ma. vasárnap de. 1" órakor nyílik és egy hétig lesz nyitva. Megtekinthető vasárnan de. 10—12 és du. 3—7 óra ktizött, hétköznap csak délután 3—7 óráig. A belépés díjtalan.

Next

/
Thumbnails
Contents