Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-17 / 165. szám

Szegedi VIT-kiildött: Bz ifjúsági mozgalom régi harcosa BALASSY SÁNDOR elvtárs régi harcosa Szegeden — már amennyire fiatal korával összeegyeztethető ez a kifejezés — az ifjúsági mozgalomnak. Már közvetlenül a felszabadulás után ott tevékenykedett a MADISZ soraiban, s azóta párttag is. 1945 óta mindig a baloldali ifjúság soraiban fejtett ki sokoldalú munkát. Vegyésztechnikumot végzett, s jelenleg a Hangszerkészítő Vállalat munkaügyi előadója. Gazdag tapasztalatokkal redelkezik az ifjúsági mozgalom terén, 9 mindig az ifjúsági egység harcosa volt, már a MINSZ-ben s a későbbi DISZ-ben is. Most tagja a városi KISZ-bizottságnak és az a kitüntetés érte, hogy a VIT-küldöttek között lehet. Üzemének fiataljai sok kedves megbízatás mellett egy maguk készítette gitárt bíztak rá, amelyet a leningrádi hangszerkészítő vállalat ifjúmunkásainak küldenek. • >' " »1 ..'..Pt'gffl. • „...míg minden bokájok helyéből ki nem iszamodik..." AZ ÍZLÉSES TÁNCRÓL — a múltban és napjainkban A magyarságnak is — mint gaudio ac tripudio peritu- költészet, a képzőművészet, a a legtöbb népnek — három rum, quam Hungarium". festőművészet. Fontos szereteljesen magábanálló sajátos („Soha nem láttam, se nem pet játszik a mindennapi szellemű alkotása, mondhat- hallottam olyan országot, életünkben más-más hivatásni költészete van: nyelve, ze- mely nagyobb örömmel és sal a színpadon és a társanéje, tánca. E három tulaj- táncolással készül elpusztul- dalmi életben. Ezúttal nézdonság szorosan összefonó- ni, mint Magyarország.") zük az utóbbit.. dik egymással, mert a ma- Vajda Sámuel tihanyi apátúr A tánciskolában a táncok gyar zene különleges lükte- még a XVIII. század máso- révén és kapcsán elsajátittésének, a magyar nyelv ere- dik felében is hasonló meg- ják a fiatalok a társadalmi deti súlyozásában és hangzá- állapítás^ tesz: „A táncot — illemszabályokat és etikai sában van létalapja. A ma- írja — oly buzgósággal kez- szabályokat. Az ifjúság negyar tánc sajátos lejtési dik az ifjú cselédek, ' hogy velését szolgálja, a jóízlésre, módját pedig a magyar ze- mind addig bele nem unnak, a szépre. E téren még sok a ne ritmusa kormányozza. De míg csipelyeknek forgócsont- tennivaló. A fiatalság zöme ettől túlmenően a táncolás ja ki nem menyül és minden táncol ugyan, de hogyan? ősi örökségünk, melyeknek bokájok helyéből ki nem Az utóbbi években sok fiatal még régebbiek a gyökerei, iszamodik." Az látszik ebből, nem szaktanártól, hanem baHa a tánc történetét kutat- mintha a tánckedvelés időn- rá ti körben tanult, vagy prójuk, világossá válik, hogy kint valóságos táncdühhé fo- bált ellesni egyes tánclépéa táncnak milyen szerepe kozódott volna meggondolat- seket. Vagy, amit éppen fiivolt például a nomád törzsek lanabb ősapáinknál. Gyulai men, vagy színházban látott, idejében. A tánc már akkor Mihály e szavakkal erőskö- azt is ieyekezett kritikátlanul is születéstől a halálig kísér- dik: „Egyszer egy deli asz- átvenni. Arra nem gondolte őseink életét. Ha gyermek szonnyal addig táncoltak az tak, hogy a film, az operett született, táncvigalmat ren- udvari nemesek és szolgák, táncos szereplője esetleg egy deztek, ha babonás őseink a hogy mikoron az udvari szo- jellembeteg idiótát alakít és gonoszt akarták elűzni, szín- kás szerint térdet-fejet haj- táncában is torzképet mutat, tén táncukkal tették azt. A tott volna az asszony a vele Sokan nem tudtak különbséharcbaindulás előtti, a győ- .táncoló személyeknek, az get tenni, hogy ami színpadzelem utáni, az áldozati szer- egész vendégségben lévők- ra jó, az nem feltétlenül tKitartási táncok, sámánok tán- nek. kiváltkép a főfő embe- ló szórakozóhelyre. A félreca, a temetés utáni halotti reknek lerogyik és menten értések elkerülése végett: táncok mind-mind ősi ha- szörnyű halált • hal.'' nem arról van szó. hogy gyomái.yaink. A legkülönö- Ennyi a múltból. Akkor is táncoltak, ma fs a modern táncokat, táncolnak. De érdemes szorosabb értelemben vizsgálnunk úgy, mint a szwing, a rumba, a mambó, a szamba és így tovább, ne táncolják. Sőt, Szerda. 1957. Július 17. I 1 1 , SAKK. 11 3 A Magyar Sakkszövetség ban, ugyanolyan pompás vedöntése szerint ősszel ismét zéráldozattaL megindul az NB I-ben a küz- " delem 11 budapesti és 3 vi- Az elmúlt vasárnap a Sze« déki egyesület között. A vi- gedi VSE barátságos mérkődéki csapatok közül Borsod zést játszott Kecskeméten a és Hajdú megye válogatottal városi válogatottal. A SZVSE osztályozó mérkőzés nélkül 12 elsőosztályú játékosából játszhatnak, a harmadik vi- csak öt tudott a mérkőzésen déki csapat helyére osztályo- részt venni, s így a kecskezőt írtak ki a Tatabányai Bá- méti csapat győzött 7:5 aránynyász, Mecsek (Pécs), Szol- ban. A szegedi csapatból noki Vasutas és a Szegedi nyertek: Hollósy, Kocziha, Vasutas között. A négy csa- Tamai és Papp, döntetlent pat körmérkőzéséből győztes- értek el Dózsa és Szántai, ként kikerülő csapat az NB sebb, hogy őseink tánckedve a táncot. Lássuk csak, mi is a tánc? ellenkezőleg Tanulják meg a fiatalok ezeket a modern táncokat hivatásos oktatótól és azokat szépen, ízlésesen éppen a legsúlyosabb megpróbáltatások idején, a török uralom alatt és a nemzeti szabadságküzdelmek ko- Mi készteti az embert táncrában emelkedett a legma- ra? A tánc mai értelemben: _ gasabbra. Részben már a az élő test valamely belső in- járják! Nem a^ modern" tánXVI. században is, de főleg dalaiból, de főleg örömből cokban van a hiba hanem a XVII. és folytatólag a származó meghatározott rend azzal a táncolást ' móddal XVIII. század volt a tánc- és időmérték szerint való ahogyan némely fiatalok tánkedv fénykora Magyarorszá- mozgatása. A tánc lélektani co\nák. Ezzel kifigurázzák gon. Decsi Gáspár 1582-ben alapját mindig az érzésben önmagukat, s nevetség tára táncot korabeli magyar kell keresni, mégpedig sajá- gyává válnak a jófzlésű fia„regnáló" (uralkodó) bűnök tosan az öröm érzésében. Ez talok előt(. Gondoljanak arközött tárgyalja. Gyulai Mi- hozta létre az első táncot ra hogy saját emberi mélt<5_ hály idézi egy nagy tekin- volt és marad mindig is . ságukat alacsonyítják le És télyű embernek Magyaror- tánc igazi szülőanyja A tanc ha a táac lélektani alapja az szágról tett latin nyilatkoza- társadalmi életünk sziiksé- érzelmekben keresendő és tát „Nunquam vidi necaudi- ges tartozéka. Éppoly fő mű- Ka;j- _osan az öröm kifejezője vi regnum ullum mairori vészeti ág, mint a zene, a a,kkor furcsa módon nyiivánul ez meg némelyekben. Az ilyen torz érzelemből és örömből én nem kérek, s igazat adok a költőnek: (120) Mindez csak mellékes, habár kétségtelenül nem ártana, ha az "Állatok világáénak szerkesztője meggyőződne róla, kinek veti a szemérc, hogy marha, mielőtt ez a támadás elhagyja a tollát, még akkor is, ha kirohanását a morvaországi Frydlandnak szánja, ahol e cikkem megjelenéséig szintén előfizetlek az Önök folyóiratára. Egyébként nem is személyes polémiáról van itt szó. amit egy örült fickóval folytatnék, hanem az ügyről, s éppen ezért még egyszer megismétlem, hogy tűrhetetlen dolog fordítás alapján új elnevezéseket kiagyalni, amikor megvan a közkeletű hazai kifejezésünk — a szajkó*. — Igen, a szajkó — mondta még kétségbeesettebb hangon az én főnököm. Elégedetten tovább olvasom, nem hagyva magamat félbeszakítani: "Betyárság ez, ha laikus és durva ember művel ilyet. Ki nevezte a szajkót valaha is makkosmadárnak? A Madaraink című mű 148. oldalán ott olvasható a latin elnevezése is: Garrulus glandarius L„ s ez az én madaram — a szajkó. Az Önök lapjának szerkesztője bizonyára be fogja látni, hogy jobban ismerem a madaramat, mint ahogy ö, a laikus ismeri. Az ő madarának a neve dr. Mayer óta nucijraga carycatectes B., és ez a "B« nem a barom szó kezdőbetűje, mint ahogy az Önök szerkesztője irta nekem. A cseh madárkutatók különben is csak a közönséges szajkót ismerik, nem pedig az Önök makkotmadarát, melyet éppen az az úr talált ki, akire a "B* kezdőbetű a saját elmélete szerint annyira ráillik. Ez a poromba kirohanás mit sem változtat a dolgok lényegén. A szajkó marad', még akkor is, ha az "Állatok világá*-nak a szerkesztője emiatt össze .. ja magát, s példa marad arra, hogy tnilyen felelőtlenül és tárgyszerűt lenül írnak egyesek, ha meg olyan mosdatlan szájjal hivatkozik is Brchmrc. Ez a goromba fráter azt írja, hogy a szajkó Brehm szerint a krokodilus!élék családjába tartozik, 452. oldal, ahol a nagy őrgébics vagy bábaszarka (Lanius excubitor L.) szerepel. Azután ez a tudatlan senki, ha szabad ilyen enyhe kifejezést használnom, ismét Brclimre hivatkozva állítja, hogy a szajkó a tizenötödik családba tartozik, holott urehm a varjúféléket a tizenhetedik családba sorolja, ahol csatlakozik még hozzájuk a varjú meg a csókák nerne. és olyan goromba, hogy engem is csókának (coloeus) nevezett, továbbá szarkának, kékvarjúnak, tehetetlen dodónak, holott ezen az oldalon a mezei szajkóról és a tárttá szarkákról van szó . •..* — Mezei szajkók — sóhajtolt fel az én folyóiratom kiadója, a fejét ingatva —, adja ide) hadd olyatsatH tovább. Megijedtem, olyan rekedten szólt a hangja: — A kolibri vagy tőrökrigó megmaradt kolibrinek a cseh fordításban is, mint ahogy a fenyőrigó megmarad fenyőrigónalt. — A feni/origót borókamadárnak vagy borőkatíjúknak kellene hívni, főnök úr — szóltam közbe —, mert kitárólag borókán él. Fuchs úr lecsapta az újságot, és bemászott a biliárdasztal alá, miközben hörögve törtek ki belőle az utolsó szavak, amelyeket olvasott: — Turdus, kolibri. Semmi szajkó! — ordította a biliárdasztal alól. — Makkosmadár, harcH polc, uraim! ' Végül kihúzták, és harmadnap családja körében belehalt az agyhártyagyulladásba. Utolsó józan pillanatában még azt mondtat — Nem az én egyéni érdekemről van szó, hanem a közönség javáról. Ebből a szempontból szíveskedjenek tudomásul venni a véleményemet, olyan tárgyilagosan, mint í • — és csuklott egyet. Az egyéves önkéntes elhallgatott, aztán még egy mérgezett tőrt döfött a tizedesbe: — Ezzel csak azt akartam mondani, hogy az ember néha kényes helyzetekbe kerül ét hibákat követ el. A tizedes mindebből csak annyit értett, hogy ő is hibázik, ezért megint az ablakhoz fordult és komoran bámulta az elfutó tájat. Svejkből valamivel több érdeklődést váltott ki az előbbi történet. A kísérő katonák bambán néztek maguk elé. Most Svejk vette át a szót: — Ezen a világon semmit se lehet ellitkolnL Mindenre fény derül, mint ahogy hallottuk, még arra is, hogy egy ilyen hülye szajkó nem makkosmadár. Igazán érdekes, hogy van, aki bedől az ilyesminek. Igaz, nehéz dolog állatokat kitalálni, de az ilyen kitalált állatokat megmutatni még sokkal nehezebb. Egyszer évekkel ezelőtt volt Prágában egy Mestelt nevű ember, és ez felfedezett egy tengeri sellőt, és Vinohradyban mutogatta a Havlicek úton egy spanyolfal mögött. A spanyolfalon volt egy lyuk, és mindenki láthatott a félhomályban egy egészen közönséges kanapét, és azon egy zizkovi nő hentergett. A lába be volt neki csavarva valami zöld hálóba, ez kellett, hogy a farkat ábrázolja, a haja zöldre volt festve, és a kezén kesztyű volt, azon meg uszonyok pappendekliből, szintén zöld színben, a gerincére pedig valami kormánylapát volt ráerősítve spárgával. Tizenhat éven aluliaknak nem volt szabad oda benézni, és aki tizenhat éven fölül volt és lefizette a beléptidíjat, mind nagyon élvezte, hogy ennek a sellőnek milyen nagy a feneke, és hogy rá van írva: A viszontlátásra! Ellenben a melle, az nem ért semmit. Lelógott neki egészen a köldökéig, mint egy repedtsarkú utcalánynak. Este hétkor aztán ez a Mestek becsukta a panorámát, és azt mondta: "Sellőkém, hazamehet«, a nő átöltözött és este tízkor már mindenki láthatta, hogy ott járkál a Tábori utcán, és feltűnés nélkül megszólít minden urat, akivel találkozik: »Szép fiú, gyere velem biciklizni*. (Folytatjuk) „Táncából világlik kl az Tegész jellem, Csupa fékezett hév, erőteljes [kellem Egymagában lassan, párral Tfrissen lejti, De a jobb eszét el sohasem (felejti."' Mezey Károly koreográfus, a Szegedi Nemzeti Színház tagja Vincze András kiállítása Baján Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy Vincze András szegedi festőművész sikeres szegedi kiállítása után önálló kiállítást rendezett a kiskunhalasi városi múzeumban. A nagysikerű kiskunhalasi tárlatot most Baján, régi iskolavárosában, a Türr István Múzeumban rendezett kiállítása követte a közismertLszegedi festőművésznek. A mintegy félszáz ceruza-, ecset- és töllrajzból, akvarellből, pasztell- és kréta-, rajzjból álló kiállítást Mártfai Mihály, a baiai városi tanács elnökhelyettese nyitotta meg. I-ben játszik. A mérkőzések re augusztus 18—20 között kerül sor Budapesten. Helyesebb volt a Sakkszövetség eredeti határozata, mely szerint a vidéki csapatok mérkőzéseiket nem Budapesten, hanem otthonukban játszották volna le, attól függően, hogy melyik csapat a pályaválasztó. Reméljük, hogy a Szegedi Vasutas kilenc elsőosztályú és hat másodosztályú játékossal megerősített csapata vnóeoR- VM győztesként kerül ki a négy Hf6 g°?Q csapat mérkőzéséből és őszre g, h3 nm városunknak NB l-es sakk- B ' 0 l csapata lesz. I i H mi gf i i Éi IP " 3 ímr/ ü l Ük i ül m 8 1 jgf ÜP 5 i ff m ft n míy', n Vh6, Bg5j b2, c4, e4, Sötét: Kh8, Vd4, Ba8, Bg7, Hel, galogok a7, b7, c7, f7, c5, h7 (11). gedi csoportjában Bodnár öt- .^L*"* » letes kombinációval már a Klskunhalas felezési mér Az országos elődöntő szeli. lépésben bemattolta a bajai Gocsált; Világos: Bodnár; Sötét: Gocsál. 1: e4, e6, 2. d4, d5', 3. Hc3, kőzésen jött létre. Sötétnek gondjai vannak, mert a g7-en fenyegető matt nem védhető Bag8 lépéssel Vh7 vezéráldozat és matt miatt. Sötét mégis talált kivezető utat, s a Fb4, 4. Fd2, dxe, 5. Vg4, Vxd4, játszmát meg is nyerte. Meg6. Hf3, h5, 7. Vh4, Vb6, 8. fejtésként három lépést kell 0—0—0, exf?, 9 Vd8+Ü. beküldeni, a helyes megolKxd8 1-0 Fg5+4-', Ke8, 11: dásért, fejtőink három pontot kdDnak, Bd8 matt. Majdnem ugyanez A ^ hefl Ma{,vány ^ az állás alakult kJ a híres oldása: 1. ^ Vg4 és sötét Réti—Tartakower játszmá- nyer, ^ W 1 Hogyan halad a vitás földügyek rendezése Szegeden? A 10. sz. törvényerejű ren- nagyon sokan korábban az delet me^jjáljgnése után — államnak örökre felajánlott mély a .vitás,földügyek végleges elintézésével foglalkozik —' a szegedi városi tanács mezőgazdaifagi.' osztályához 510; kérelem fizott be a lakosságtól, mezekben valamennyien kisebb-nagyobb földterületeket kérnek viszsza. A városi tanács mezőgazdasági osztálya, s a kerületi tanácsok megbízottai most folyamatosan végzik a kérelmeknek a felülvizsgálását, s a felek jelenlétében, azok meghallgatásával döntenek minden ügyben. Az 510 kérelmező összesen 1505 katasztrális hold föleiét leér vissza. Ebben 344'katasztrális hold olyan terület van, melyeket azrelmúlt éwakben tagosítás, erdőtelepítés, vagy más állami célra vettek igénybe és a tulajdonosok csereterületeket nem kaptak, vagy ha kaptak, gyengébb minőségük miatt nem fogadták el azokat A 10. sz. törvényerejű rendelet értelmében ; a vizsgáló bizottság elsősorban igyekszik kielégíteni, azok igényeit, akik korábban qem mondtak le földjeik,ről, földigényüket állandóan fenntartották, s földjeik helyett most csereterületeket követelnek. A kérelmezők közül most földet kémek vissza, számszerint 1160 katasztrális holdat. Ezeknek a területeknek túlnyomó részét, miután birtokosaik az elmúlt években az állam javára végérvényesen lemondtak, a városi tanács hasznosította. Most tehát a tanácsnak távolról sem áll módjában, hogy ezeket a visszaigényléseket maradéktalanul kielégítse. Csupán arról van szó, hogy olyan munkás vagy parasztcsaládnak juttatnak vissza földet, amelynek szociális körülménye, szűkös anyagi helyzete is megköveteli ezt. Ezt a 10. sz. törvényerejű rendelet így írja elő. Sikeresen zárult az első Északmagyarországi Eszperantó Találkozó Kétnapos Északmagyarországi Eszperantó Találkozót rendeztek Miskolcon. A Szegedi -Béke* Eszperantó Szakköri két küldött képviselte a találkozón. Szegeden — mint megírtuk annak idején — utcát neveztek el az eszperantóról, Miskolcon pedig ma már egy tér viseli az eszperantó nevet. Amíg a szegedi találkozóra 27 külföldi eszperantó egyesület és szövetség küldött üdvözletet sebben vettek részt, amely valószínűleg az ottani gyermekparalízis járványnak tudható be. De bárhogy is hasonlítjuk össze a két találkozót, mindkettő az eszperantó nyelv fokozatos térhódításáról tesz bizonyságot hazánkban ls. Egyébként itt közöljük, hogy az Építők Művelődési Otthona Eszperantó Szakkörének két küldöttje holnap, csütörtökön este 7 órakor távirat vagy levél formájá- számol be az Északmagyarorban 14 országból, addig a szági Eszperantó Találkozómiskolci találkozóra 31 kül- ról. Ezt megelőzőleg részletes földi üdvözlet érkezett 12 or- beszámoló történik a szegedi szágból. A délmagyarországi találkozóról is. 25-én pedig a találkozón közel 250 küldött szakkör tisztújító közgyűlést vett részt az ország 36 helyé- tart az Eszperantó tt. 5. sz., ról, az északmagyarországi illetve Kossuth Lajos sgt'. találkozón valamivel keve- 53. sz. alatti helyiségében. Uj konzervcsoda ? Szombaton Szegeden járt az Energia Resica • elnevezésű romániai fut- 1 ballcsc -at, s a nem min- 1 dennapi mérkőzésre ta- I karos és feltűnő plakát hívta fel a figyelmet. ' Tekintve, hogy a plakát a külföldi csapat szerep- lésén kívül egyéb szen- zációt is ígért, csak most térek vissza a témára. miután ezt a másik szenzációt mindeddig hiába kerestem. A program után ez állt a plakáton: „Sűrí- tett villamos, büfé" — hát ez a sűrített izé za- \ vart meg. Sűrített paradicsomról már minden . háziasszony tud, de hogy j sűrített villamos ... ? * Azóta :em sikerült tisz . tázni. hogy mit értettek 3 e jelzős összetételen a szerzők — valami új konzervcsodát-e, vagy egyebet? Az még elképzelhető, hogy azt akar- 3 ták kifejezni: a villamo- 3 sokon nagyon sűrűn lesz- 3 nek — de ez nem jó pro- ; paganda. Mondja itt valaki, hogy talán sűrített villamosjárat lett volna a két szónak szánt értelem, de ez csak olyan belemagyarázás. (mn) 3 1ri