Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-17 / 165. szám

Szegedi VIT-kiildött: Bz ifjúsági mozgalom régi harcosa BALASSY SÁNDOR elvtárs régi harcosa Szege­den — már amennyire fiatal korával összeegyeztethető ez a kifejezés — az ifjúsági mozgalomnak. Már közvet­lenül a felszabadulás után ott tevékenykedett a MA­DISZ soraiban, s azóta párt­tag is. 1945 óta mindig a bal­oldali ifjúság soraiban fejtett ki sokoldalú munkát. Ve­gyésztechnikumot végzett, s jelenleg a Hangszerkészítő Vállalat munkaügyi előadó­ja. Gazdag tapasztalatokkal redelkezik az ifjúsági moz­galom terén, 9 mindig az if­júsági egység harcosa volt, már a MINSZ-ben s a ké­sőbbi DISZ-ben is. Most tag­ja a városi KISZ-bizottság­nak és az a kitüntetés érte, hogy a VIT-küldöttek között lehet. Üzemének fiataljai sok kedves megbízatás mel­lett egy maguk készítette gi­tárt bíztak rá, amelyet a le­ningrádi hangszerkészítő vál­lalat ifjúmunkásainak kül­denek. • >' " »1 ..'..Pt'gffl. • „...míg minden bokájok helyéből ki nem iszamodik..." AZ ÍZLÉSES TÁNCRÓL — a múltban és napjainkban A magyarságnak is — mint gaudio ac tripudio peritu- költészet, a képzőművészet, a a legtöbb népnek — három rum, quam Hungarium". festőművészet. Fontos szere­teljesen magábanálló sajátos („Soha nem láttam, se nem pet játszik a mindennapi szellemű alkotása, mondhat- hallottam olyan országot, életünkben más-más hivatás­ni költészete van: nyelve, ze- mely nagyobb örömmel és sal a színpadon és a társa­néje, tánca. E három tulaj- táncolással készül elpusztul- dalmi életben. Ezúttal néz­donság szorosan összefonó- ni, mint Magyarország.") zük az utóbbit.. dik egymással, mert a ma- Vajda Sámuel tihanyi apátúr A tánciskolában a táncok gyar zene különleges lükte- még a XVIII. század máso- révén és kapcsán elsajátit­tésének, a magyar nyelv ere- dik felében is hasonló meg- ják a fiatalok a társadalmi deti súlyozásában és hangzá- állapítás^ tesz: „A táncot — illemszabályokat és etikai sában van létalapja. A ma- írja — oly buzgósággal kez- szabályokat. Az ifjúság ne­gyar tánc sajátos lejtési dik az ifjú cselédek, ' hogy velését szolgálja, a jóízlésre, módját pedig a magyar ze- mind addig bele nem unnak, a szépre. E téren még sok a ne ritmusa kormányozza. De míg csipelyeknek forgócsont- tennivaló. A fiatalság zöme ettől túlmenően a táncolás ja ki nem menyül és minden táncol ugyan, de hogyan? ősi örökségünk, melyeknek bokájok helyéből ki nem Az utóbbi években sok fiatal még régebbiek a gyökerei, iszamodik." Az látszik ebből, nem szaktanártól, hanem ba­Ha a tánc történetét kutat- mintha a tánckedvelés időn- rá ti körben tanult, vagy pró­juk, világossá válik, hogy kint valóságos táncdühhé fo- bált ellesni egyes tánclépé­a táncnak milyen szerepe kozódott volna meggondolat- seket. Vagy, amit éppen fii­volt például a nomád törzsek lanabb ősapáinknál. Gyulai men, vagy színházban látott, idejében. A tánc már akkor Mihály e szavakkal erőskö- azt is ieyekezett kritikátlanul is születéstől a halálig kísér- dik: „Egyszer egy deli asz- átvenni. Arra nem gondol­te őseink életét. Ha gyermek szonnyal addig táncoltak az tak, hogy a film, az operett született, táncvigalmat ren- udvari nemesek és szolgák, táncos szereplője esetleg egy deztek, ha babonás őseink a hogy mikoron az udvari szo- jellembeteg idiótát alakít és gonoszt akarták elűzni, szín- kás szerint térdet-fejet haj- táncában is torzképet mutat, tén táncukkal tették azt. A tott volna az asszony a vele Sokan nem tudtak különbsé­harcbaindulás előtti, a győ- .táncoló személyeknek, az get tenni, hogy ami színpad­zelem utáni, az áldozati szer- egész vendégségben lévők- ra jó, az nem feltétlenül tKi­tartási táncok, sámánok tán- nek. kiváltkép a főfő embe- ló szórakozóhelyre. A félre­ca, a temetés utáni halotti reknek lerogyik és menten értések elkerülése végett: táncok mind-mind ősi ha- szörnyű halált • hal.'' nem arról van szó. hogy gyomái.yaink. A legkülönö- Ennyi a múltból. Akkor is táncoltak, ma fs a modern táncokat, táncolnak. De érdemes szoro­sabb értelemben vizsgálnunk úgy, mint a szwing, a rum­ba, a mambó, a szamba és így tovább, ne táncolják. Sőt, Szerda. 1957. Július 17. I 1 1 , SAKK. 11 3 A Magyar Sakkszövetség ban, ugyanolyan pompás ve­döntése szerint ősszel ismét zéráldozattaL megindul az NB I-ben a küz- " delem 11 budapesti és 3 vi- Az elmúlt vasárnap a Sze« déki egyesület között. A vi- gedi VSE barátságos mérkő­déki csapatok közül Borsod zést játszott Kecskeméten a és Hajdú megye válogatottal városi válogatottal. A SZVSE osztályozó mérkőzés nélkül 12 elsőosztályú játékosából játszhatnak, a harmadik vi- csak öt tudott a mérkőzésen déki csapat helyére osztályo- részt venni, s így a kecske­zőt írtak ki a Tatabányai Bá- méti csapat győzött 7:5 arány­nyász, Mecsek (Pécs), Szol- ban. A szegedi csapatból noki Vasutas és a Szegedi nyertek: Hollósy, Kocziha, Vasutas között. A négy csa- Tamai és Papp, döntetlent pat körmérkőzéséből győztes- értek el Dózsa és Szántai, ként kikerülő csapat az NB sebb, hogy őseink tánckedve a táncot. Lássuk csak, mi is a tánc? ellenkezőleg Tanulják meg a fiatalok ezeket a modern táncokat hivatásos oktatótól és azokat szépen, ízlésesen éppen a legsúlyosabb meg­próbáltatások idején, a tö­rök uralom alatt és a nem­zeti szabadságküzdelmek ko- Mi készteti az embert tánc­rában emelkedett a legma- ra? A tánc mai értelemben: _ gasabbra. Részben már a az élő test valamely belső in- járják! Nem a^ modern" tán­XVI. században is, de főleg dalaiból, de főleg örömből cokban van a hiba hanem a XVII. és folytatólag a származó meghatározott rend azzal a táncolást ' móddal XVIII. század volt a tánc- és időmérték szerint való ahogyan némely fiatalok tán­kedv fénykora Magyarorszá- mozgatása. A tánc lélektani co\nák. Ezzel kifigurázzák gon. Decsi Gáspár 1582-ben alapját mindig az érzésben önmagukat, s nevetség tár­a táncot korabeli magyar kell keresni, mégpedig sajá- gyává válnak a jófzlésű fia­„regnáló" (uralkodó) bűnök tosan az öröm érzésében. Ez talok előt(. Gondoljanak ar­között tárgyalja. Gyulai Mi- hozta létre az első táncot ra hogy saját emberi mélt<5_ hály idézi egy nagy tekin- volt és marad mindig is . ságukat alacsonyítják le És télyű embernek Magyaror- tánc igazi szülőanyja A tanc ha a táac lélektani alapja az szágról tett latin nyilatkoza- társadalmi életünk sziiksé- érzelmekben keresendő és tát „Nunquam vidi necaudi- ges tartozéka. Éppoly fő mű- Ka;j- _osan az öröm kifejezője vi regnum ullum mairori vészeti ág, mint a zene, a a,kkor furcsa módon nyiivá­nul ez meg némelyekben. Az ilyen torz érzelemből és örömből én nem kérek, s igazat adok a költőnek: (120) Mindez csak mellékes, habár kétségtelenül nem ártana, ha az "Állatok világáénak szer­kesztője meggyőződne róla, kinek veti a sze­mérc, hogy marha, mielőtt ez a támadás el­hagyja a tollát, még akkor is, ha kirohanását a morvaországi Frydlandnak szánja, ahol e cikkem megjelenéséig szintén előfizetlek az Önök folyóiratára. Egyébként nem is személyes polémiáról van itt szó. amit egy örült fickóval folytatnék, ha­nem az ügyről, s éppen ezért még egyszer megismétlem, hogy tűrhetetlen dolog fordítás alapján új elnevezéseket kiagyalni, amikor megvan a közkeletű hazai kifejezésünk — a szajkó*. — Igen, a szajkó — mondta még kétségbe­esettebb hangon az én főnököm. Elégedetten tovább olvasom, nem hagyva magamat félbeszakítani: "Betyárság ez, ha laikus és durva ember művel ilyet. Ki nevezte a szajkót valaha is makkosmadárnak? A Ma­daraink című mű 148. oldalán ott olvasható a latin elnevezése is: Garrulus glandarius L„ s ez az én madaram — a szajkó. Az Önök lapjának szerkesztője bizonyára be fogja látni, hogy jobban ismerem a madara­mat, mint ahogy ö, a laikus ismeri. Az ő ma­darának a neve dr. Mayer óta nucijraga cary­catectes B., és ez a "B« nem a barom szó kez­dőbetűje, mint ahogy az Önök szerkesztője ir­ta nekem. A cseh madárkutatók különben is csak a közönséges szajkót ismerik, nem pedig az Önök makkotmadarát, melyet éppen az az úr talált ki, akire a "B* kezdőbetű a saját el­mélete szerint annyira ráillik. Ez a poromba kirohanás mit sem változtat a dolgok lényegén. A szajkó marad', még akkor is, ha az "Álla­tok világá*-nak a szerkesztője emiatt össze .. ja magát, s példa marad arra, hogy tnilyen fe­lelőtlenül és tárgyszerűt lenül írnak egyesek, ha meg olyan mosdatlan szájjal hivatkozik is Brchmrc. Ez a goromba fráter azt írja, hogy a szajkó Brehm szerint a krokodilus!élék csa­ládjába tartozik, 452. oldal, ahol a nagy őrgé­bics vagy bábaszarka (Lanius excubitor L.) sze­repel. Azután ez a tudatlan senki, ha szabad ilyen enyhe kifejezést használnom, ismét Brclimre hivatkozva állítja, hogy a szajkó a tizenötödik családba tartozik, holott urehm a varjúféléket a tizenhetedik családba sorolja, ahol csatlakozik még hozzájuk a varjú meg a csókák nerne. és olyan goromba, hogy engem is csókának (coloeus) nevezett, továbbá szarká­nak, kékvarjúnak, tehetetlen dodónak, holott ezen az oldalon a mezei szajkóról és a tárttá szarkákról van szó . •..* — Mezei szajkók — sóhajtolt fel az én fo­lyóiratom kiadója, a fejét ingatva —, adja ide) hadd olyatsatH tovább. Megijedtem, olyan rekedten szólt a hangja: — A kolibri vagy tőrökrigó megmaradt ko­librinek a cseh fordításban is, mint ahogy a fenyőrigó megmarad fenyőrigónalt. — A feni/origót borókamadárnak vagy borő­katíjúknak kellene hívni, főnök úr — szóltam közbe —, mert kitárólag borókán él. Fuchs úr lecsapta az újságot, és bemászott a biliárdasztal alá, miközben hörögve törtek ki belőle az utolsó szavak, amelyeket olvasott: — Turdus, kolibri. Semmi szajkó! — ordítot­ta a biliárdasztal alól. — Makkosmadár, harcH polc, uraim! ' Végül kihúzták, és harmadnap családja kö­rében belehalt az agyhártyagyulladásba. Utolsó józan pillanatában még azt mondtat — Nem az én egyéni érdekemről van szó, hanem a közönség javáról. Ebből a szempont­ból szíveskedjenek tudomásul venni a vélemé­nyemet, olyan tárgyilagosan, mint í • — és csuklott egyet. Az egyéves önkéntes elhallgatott, aztán még egy mérgezett tőrt döfött a tizedesbe: — Ezzel csak azt akartam mondani, hogy az ember néha kényes helyzetekbe kerül ét hibá­kat követ el. A tizedes mindebből csak annyit értett, hogy ő is hibázik, ezért megint az ablakhoz fordult és komoran bámulta az elfutó tájat. Svejkből valamivel több érdeklődést váltott ki az előbbi történet. A kísérő katonák bam­bán néztek maguk elé. Most Svejk vette át a szót: — Ezen a világon semmit se lehet ellitkolnL Mindenre fény derül, mint ahogy hallottuk, még arra is, hogy egy ilyen hülye szajkó nem makkosmadár. Igazán érdekes, hogy van, aki bedől az ilyesminek. Igaz, nehéz dolog ál­latokat kitalálni, de az ilyen kitalált állatokat megmutatni még sokkal nehezebb. Egyszer évekkel ezelőtt volt Prágában egy Mestelt nevű ember, és ez felfedezett egy tengeri sel­lőt, és Vinohradyban mutogatta a Havlicek úton egy spanyolfal mögött. A spanyolfalon volt egy lyuk, és mindenki láthatott a félho­mályban egy egészen közönséges kanapét, és azon egy zizkovi nő hentergett. A lába be volt neki csavarva valami zöld hálóba, ez kellett, hogy a farkat ábrázolja, a haja zöldre volt festve, és a kezén kesztyű volt, azon meg uszonyok pappendekliből, szintén zöld színben, a gerincére pedig valami kormánylapát volt ráerősítve spárgával. Tizenhat éven aluliak­nak nem volt szabad oda benézni, és aki tizen­hat éven fölül volt és lefizette a beléptidíjat, mind nagyon élvezte, hogy ennek a sellőnek milyen nagy a feneke, és hogy rá van írva: A viszontlátásra! Ellenben a melle, az nem ért semmit. Lelógott neki egészen a köldökéig, mint egy repedtsarkú utcalánynak. Este hétkor aztán ez a Mestek becsukta a panorámát, és azt mondta: "Sellőkém, hazamehet«, a nő át­öltözött és este tízkor már mindenki láthatta, hogy ott járkál a Tábori utcán, és feltűnés nél­kül megszólít minden urat, akivel találkozik: »Szép fiú, gyere velem biciklizni*. (Folytatjuk) „Táncából világlik kl az Tegész jellem, Csupa fékezett hév, erőteljes [kellem Egymagában lassan, párral Tfrissen lejti, De a jobb eszét el sohasem (felejti."' Mezey Károly koreográfus, a Szegedi Nemzeti Színház tagja Vincze András kiállítása Baján Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy Vincze András szegedi festőművész sikeres szegedi kiállítása után önálló kiállítást rendezett a kiskun­halasi városi múzeumban. A nagysikerű kiskunhalasi tár­latot most Baján, régi isko­lavárosában, a Türr István Múzeumban rendezett kiállí­tása követte a közismertLsze­gedi festőművésznek. A mintegy félszáz ceruza-, ecset- és töllrajzból, akva­rellből, pasztell- és kréta-, rajzjból álló kiállítást Mártfai Mihály, a baiai városi tanács elnökhelyettese nyitotta meg. I-ben játszik. A mérkőzések re augusztus 18—20 között kerül sor Budapesten. Helye­sebb volt a Sakkszövetség eredeti határozata, mely sze­rint a vidéki csapatok mérkő­zéseiket nem Budapesten, ha­nem otthonukban játszották volna le, attól függően, hogy melyik csapat a pályaválasztó. Reméljük, hogy a Szegedi Vasutas kilenc elsőosztályú és hat másodosztályú játé­kossal megerősített csapata vnóeoR- VM győztesként kerül ki a négy Hf6 g°?Q csapat mérkőzéséből és őszre g, h3 nm városunknak NB l-es sakk- B ' 0 l csapata lesz. I i H mi gf i i Éi IP " 3 ímr/ ü l Ük i ül m 8 1 jgf ÜP 5 i ff m ft n míy', n Vh6, Bg5j b2, c4, e4, Sötét: Kh8, Vd4, Ba8, Bg7, Hel, galogok a7, b7, c7, f7, c5, h7 (11). gedi csoportjában Bodnár öt- .^L*"* » letes kombinációval már a Klskunhalas felezési mér Az országos elődöntő sze­li. lépésben bemattolta a ba­jai Gocsált; Világos: Bodnár; Sötét: Gocsál. 1: e4, e6, 2. d4, d5', 3. Hc3, kőzésen jött létre. Sötétnek gondjai vannak, mert a g7-en fenyegető matt nem védhető Bag8 lépéssel Vh7 vezéráldo­zat és matt miatt. Sötét még­is talált kivezető utat, s a Fb4, 4. Fd2, dxe, 5. Vg4, Vxd4, játszmát meg is nyerte. Meg­6. Hf3, h5, 7. Vh4, Vb6, 8. fejtésként három lépést kell 0—0—0, exf?, 9 Vd8+Ü. beküldeni, a helyes megol­Kxd8 1-0 Fg5+4-', Ke8, 11: dásért, fejtőink három pontot kdDnak, Bd8 matt. Majdnem ugyanez A ^ hefl Ma{,vány ^ az állás alakult kJ a híres oldása: 1. ^ Vg4 és sötét Réti—Tartakower játszmá- nyer, ^ W 1 Hogyan halad a vitás földügyek rendezése Szegeden? A 10. sz. törvényerejű ren- nagyon sokan korábban az delet me^jjáljgnése után — államnak örökre felajánlott mély a .vitás,földügyek vég­leges elintézésével foglalko­zik —' a szegedi városi ta­nács mezőgazdaifagi.' osztályá­hoz 510; kérelem fizott be a lakosságtól, mezekben vala­mennyien kisebb-nagyobb földterületeket kérnek visz­sza. A városi tanács mezőgaz­dasági osztálya, s a kerületi tanácsok megbízottai most folyamatosan végzik a kérel­meknek a felülvizsgálását, s a felek jelenlétében, azok meghallgatásával döntenek minden ügyben. Az 510 kérelmező összesen 1505 katasztrális hold föleiét leér vissza. Ebben 344'kataszt­rális hold olyan terület van, melyeket azrelmúlt éwakben tagosítás, erdőtelepítés, vagy más állami célra vettek igénybe és a tulajdonosok csereterületeket nem kaptak, vagy ha kaptak, gyengébb minőségük miatt nem fogad­ták el azokat A 10. sz. tör­vényerejű rendelet értelmé­ben ; a vizsgáló bizottság el­sősorban igyekszik kielégíte­ni, azok igényeit, akik koráb­ban qem mondtak le földjeik­,ről, földigényüket állandóan fenntartották, s földjeik he­lyett most csereterületeket követelnek. A kérelmezők közül most földet kémek vissza, szám­szerint 1160 katasztrális hol­dat. Ezeknek a területeknek túlnyomó részét, miután bir­tokosaik az elmúlt években az állam javára végérvénye­sen lemondtak, a városi ta­nács hasznosította. Most te­hát a tanácsnak távolról sem áll módjában, hogy eze­ket a visszaigényléseket ma­radéktalanul kielégítse. Csu­pán arról van szó, hogy olyan munkás vagy parasztcsalád­nak juttatnak vissza földet, amelynek szociális körülmé­nye, szűkös anyagi helyzete is megköveteli ezt. Ezt a 10. sz. törvényerejű rendelet így írja elő. Sikeresen zárult az első Északmagyarországi Eszperantó Találkozó Kétnapos Északmagyaror­szági Eszperantó Találkozót rendeztek Miskolcon. A Sze­gedi -Béke* Eszperantó Szakköri két küldött képvi­selte a találkozón. Szegeden — mint megírtuk annak ide­jén — utcát neveztek el az eszperantóról, Miskolcon pe­dig ma már egy tér viseli az eszperantó nevet. Amíg a sze­gedi találkozóra 27 külföldi eszperantó egyesület és szö­vetség küldött üdvözletet sebben vettek részt, amely valószínűleg az ottani gyer­mekparalízis járványnak tud­ható be. De bárhogy is ha­sonlítjuk össze a két találko­zót, mindkettő az eszperantó nyelv fokozatos térhódításá­ról tesz bizonyságot hazánk­ban ls. Egyébként itt közöljük, hogy az Építők Művelődési Otthona Eszperantó Szakkö­rének két küldöttje holnap, csütörtökön este 7 órakor távirat vagy levél formájá- számol be az Északmagyaror­ban 14 országból, addig a szági Eszperantó Találkozó­miskolci találkozóra 31 kül- ról. Ezt megelőzőleg részletes földi üdvözlet érkezett 12 or- beszámoló történik a szegedi szágból. A délmagyarországi találkozóról is. 25-én pedig a találkozón közel 250 küldött szakkör tisztújító közgyűlést vett részt az ország 36 helyé- tart az Eszperantó tt. 5. sz., ról, az északmagyarországi illetve Kossuth Lajos sgt'. találkozón valamivel keve- 53. sz. alatti helyiségében. Uj konzerv­csoda ? Szombaton Szegeden járt az Energia Resica • elnevezésű romániai fut- 1 ballcsc -at, s a nem min- 1 dennapi mérkőzésre ta- I karos és feltűnő plakát ­hívta fel a figyelmet. ' Tekintve, hogy a plakát ­a külföldi csapat szerep- ­lésén kívül egyéb szen- ­zációt is ígért, csak most térek vissza a té­mára. miután ezt a má­sik szenzációt minded­dig hiába kerestem. A program után ez ­állt a plakáton: „Sűrí- ­tett villamos, büfé" — ­hát ez a sűrített izé za- \ vart meg. Sűrített para­dicsomról már minden . háziasszony tud, de hogy j sűrített villamos ... ? * Azóta :em sikerült tisz . tázni. hogy mit értettek 3 e jelzős összetételen a szerzők — valami új konzervcsodát-e, vagy egyebet? Az még elkép­zelhető, hogy azt akar- 3 ták kifejezni: a villamo- 3 sokon nagyon sűrűn lesz- 3 nek — de ez nem jó pro- ; paganda. Mondja itt valaki, hogy talán sűrített vil­lamosjárat lett volna a két szónak szánt érte­lem, de ez csak olyan belemagyarázás. (mn) 3 1ri

Next

/
Thumbnails
Contents