Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-28 / 175. szám

r Vasárnap, 1957. július 28. 7 Még egyszer a pusztamérgest főldművesszővetkezetben működő bűnszövetkezetről A Délmagyarország néhány héttel ezelőtt cikkben leplezte le a pusztamérgesi földművesszövetkezet vezetőinek, különösen Szűcs János szövetkezeti áruházvezetőnek sorozatos visszaéléseit, agyafúrt csalásait A csaló-klikk, a falu lakosságának legnagyobb megbotránkozására azonban még mindig a szövetkezet élén áll. A szövetkezeti és népi vagyon védelméről van szó, s ha a pusztamérgesi földművesszövetkezet felettes vezetőinek esetleg még nincs elég -konkrétum* a kezükben a bűnszövetkezet tagjainak leváltásához, álljanak itt újabb tények, s ezek utáu reméljük, hogy a pusztamérgesi dolgozó parasztok végtére is megszabadulnak kártevőiktől. A borcsaló ügyvezető Kezdjük ezúttal Hegedűs Gábor ügyvezetővel. Hegedűsék a múltban is textilkereskedők voltak, ugyanakkor tekintélyes földbirtokkal is rendelkeztek. Hegedűsnek jól jövedelmező vezető állása mellett ma is öt holdnyi szőlője, s ugyanannyi szántóföldje van, melyet állandóan bérmunkások művelnek. Már ez a körülmény is alkalmatlanná teszi egy nagy, milliókkal gazdálkodó földművesszövetkezet vezetésére. De ez még nem minden. A jelenleg Budapesten dolgozó Torma Béla, aki kiskereskedelmi részlegvezető volt 1956 októberéig a pusztamérgesi földmüvesszövetkezetnél, szerkesztőségünkben járt s elmondott néhány bűncselekményt, amelyről eddig nem tudtunk. Ezek szerint Hegedűs egyetértésben az egyik kulákszármazású italboltvezetővel, hat-hét hektónyi saját bort vitt be tavaly szeptemberben a szövetkezeti italboltba, hogy ott, mint állami bort az állam, illetve a szövetkezet részére megállapított haszonkulcs mellett saját zsebükre értékesítsenek. Ráadásul a bor minőségen aluli volt, mert az italboltokban csak 11 maiigánfokos bort szabad kimérni, Hegedűsék lörészerű bora azonban csak 8 maiigánfokos volt. Az állam mellett tehát a fogyasztókat is alaposan megkárosították. Ugyanilyen -maszek* bort juttatott a rúzsai italboltba is, ahol a pénzügyőrség állítólag fel is fedte a visszaélést. Jegyzőkönyvek készültek az ügyben, de következmények nélkül. Torma Béla beismerte, hogy őt, mint kiskereskedelmi részlegvezetőt is lekenyerezte az ügyvezető, megkérte segítsen elsimítani az ügyet, s ő — már azóta nagyon megbánta ezt —, segített. A kulák főkönyvelő visszaélései A sorozatos csalások, viszszaélések elkövetésében a prímhegedűs szerepet Szécsi Mihály 45 holdas kulák főkönyvelő vitte. Szécsiről sokan elmondták a faluban, hogy évekkel ezelőtt, amikor a szövetkezethez került, óriási összegű adósság nyomta nyakukat a kulákbirtok után. -Szerény* könyvelői jövedelméből Szécsi Mihály kifizette apja adósságát, megvásárolta a falu legszebb házát, öt hold gyümölcsöst telepíttetett. Honnan van gazdagsága, luxus életmódja? Erre ismét Torma Béla mondott jellemző példát. Tőle — már mint Tormától — tavaly Szécsi Mihály kölcsön vett 18 export és 12 hűtőládát, ami állami vagyon volt. Közben Tormánál váratlanul leltároztak, s az eredmény többet mutatott ki. Szécsi ezután közölte Tormával, hogy miután úgyis többlete van, nem adja viszsza. megtartja magának a ládákat. így is cselekedett. Torma azt is beismerte, hogy a ládák miatt is hibásnak érzi magát. így csordogált hát össze a fekete csatornákon Szécsi Mihály gazdagsága, innen a jómód. A fekete ügyletek mestere S nézzük Borbás Istvánt, az új kiskereskedelmi részlegvezetőt! A felszabadulás előtt termény-, baromfi- állatnagykereskedő volt egész népes famíliájával együtt. Afféle nyerészkedő, aki mindenkit becsapott, kiuzsorázott, akit csak lehetett. 1949ig egy személy és egy tehergépkocsija is volt. U 8698-as rendszámú Opel-Blitz teherautójával havonta bejárta az egész országot az infláció idején és később is hamis papírokkal a kezében — miszerint állami felvásárló lett volna — Pusztamérgestől Haiasig, Kecskemétig tartotta kezében a feketekereskedelmet a gazdasági rendőrség orra előtt. Üzelmei már akkor »lebukással« fenyegették, de megúszta. Később a Szegedi Autóközlekedési Vállalatnál tűm fel, ahonnan honvédsígi és egyéb benzinnel való visszaélés, feketefuvarozás, és átismerhetetlen borügy letek miatt kellett sürgősen távoznia. Pusztamérgesen ekkor már készen volt az új zsíros állás. A szövetkezetnél kiskereskedelmi részlegvezető lett. Botosispánból telepvezető A corozat nem lenne egész Kalmár János TÜZÉP-telep vezető portréja nélkül, ö először a Borbényi szőlőuradalomban tünt fel a 40-es évek elején, mint botosispán. A szó szoros értelmében botosispá.i volt. A háromszáz holdas szőlőbirtokon a háború miatt kevés volt a munkaerő. Kalmár bevezettette a faluban, hogy minden munkabíró parasztember hetenként vagy havonta — amint a munka kívánta — néhány nap robotot töltsön a gazdaságban. Tettei megvalósításában Kalmárt mindenütt szuronyor csendőrök kísérgették. A csendőrök közreműködésével még az aratásból is elvitte az embereket szőlőt kapálni, permetezni. Akik vonakodtak a munkától, azokat összeverték. Némelyeket hátracsavart kezüknél fogva kikötöttek, felhúztak a fára. Ezekért a jószolgálatokért Kalmár még a méltóságé-, úr sógornőjének kezét is elnyerte. A felszabadulás után a Pfeiffer-párt környékbeli főszervezője, s a Kisgazdapárt jobboldali zászlóvivője lett. TÜZÉP-telepvezetői jövedelméből már ő is „összekuporgatott" magának egy igen előkelő házat, hogy milyen módszerekkel, azt korábbi cikkünkben már megírtuk. Elég a levitézlett urak garázdálkodásából Ezek a levitézlett úri emberek az ellenfo-radalom rapjaioan igyekeztek a lehetőségek szerint a háttérből irányítani. Egyedül csak Borbás újjongott végig az utcákban, hogy most már nem sok van hátra a kommunistáknak, mert jönnek az amerikai csapatok. Csoda-e ezek után, hogy a pusztamérgesi földművesszövetkezetben tisztességes munkásemberek felelős állásba sohasem juthattak. Szűcséknek, Borbáséknak, Hegedűséknek, Szécsiéknek — akik eddig már csaknem egész rokonságukat, népes kulák atyafiságukat beépítették a szövetkezetbe, a múltkori figyelmeztetés mit sem használt. Egyeseket, mert panaszkodni mertek, kiszolgálás nélkül egyszerűen kizavarnak az üzletből. S hogyan tehetik ezt? A kérdésre a választ a földművesszövetkezetek járási központjától kaptuk, amikor azután érdeklődtünk, hogy mi lesz már ezekkel a jómadarakkal. — Szűcsöt feljelentettük az ügyészségnél, a többit pedig megfegyelmezzük majd, hráérünk — volt a válasz. A pusztamérgesi nép azonban nem éri be ezzel, azt kívánja: tűnjön el végre a szövetkezet éléről ez az egés~ falu által gyűlölt klikk. Bz csületes, néphű emberek k? zébe kerüljön a vezetés. Reméljük. ezekután, már nem használ a korrupció, az ezerszálú összeköttetés, melyben a csaló társaság még ma is olyannvira bízik. Áz ellenforradalom óta 250 új dolgozó kapott munkát a Ruhagyárban Négy új szalag indul augusztus elején — Napirenden az üzem további bővítése Szívós, hosszantartó munkával a második negyedévben már a Ruhagyár is viszszanyerte gazdasági egyensúlyát, sőt tekintélyes öszszegű nyereséget is produkált a népgazdaságnak. Természetesen a nyereség egy része éwégi osztalék formájában a dolgozóknak térül vissza. Az elmúlt három hónapban az üzem nyereségrészesedési alapjára 900 ezer forint gyűlt össze, amihez az év hátralévő ré„Sallaira és Fiirstre emlékezz, proletár!.. "A gyötrelmeknek vége, Nem alkuszunk mi többé már, Sallaira és Fürstre Emlékezz, proletár!* — idézi emlékezetünkbe a munkásinduló a két hós kommunista mártír emlékét. Huszonöt évvel ezelőtt, 1932. július 29-én SaUai Imre és Fürst Sándor elvtárs, a Kommunista Párt két harcosa életét áldozta a magyar nép szabadságáért. 1932-ben a Horthy-Magyarország is a gazdasági válság mélypontjára jutott. Éhező napszámosok, utcára dobott gyári munkások saját bőrükön érezték a burzsoá demokrácia "áldásait*, a tőkés-földbirtokos, úri Magyarország "gondoskodását*. A gépiparból a munkások 47,4 százalékát bocsátották el —, tehát majdnem minden második munkást utcára tettek. A földdel rendelkező dolgozó parasztság helyzete is gyötrelmessé vált, hiszen csak 1931 első felében 12 ezer kisparaszti birtokot árvereztek eL A nép elégedetlensége kezdett fenyegetővé válni. A polgári sajtóban ijedt hangú cikkek jelentek meg. A Pester Lloyd című lap igy siránkozott: "A kétségbeesés, reménytelenség és a megélhetés teljes bizonytalansága annyira megvakíthat embereket, hogy a vörös propaganda készséges eszközeivé válhatnak*. Az éhező, szenvedő tömegek kezdték felismerni, hogy igazi érdekeiket az annyit rágalmazott kommunisták védelmezik. A Kommunista Párt befolyása erőteljesen növekedett az üzemi munkások és a földmunkások körében, miután a párt rendszeresen kiadta illegális lapját f-s üzemi újságjait. Az uralkodó osztály megrettent az óriásivá növekedő "vörös veszedelemtől* és mindent megtett, hogy a kommunisták vezetőit elfogja és kivégezze. Saliai Imre és Fürst Sándor ekkor már több mlnt egy éve vezették az illegális Kommunista Párt harcát. Július 15-én azonban mindkettőjüket elfogták és már július 29-én ki is végezték őket. Ez is mutatja, hogy az uralkodó osztályok milyen ádáz gyűlölettel viseltettek a nép érdekelnek védelmezői, a kommunisták iránt. SaUai Imre és Fürst Sándor hősként viselkedett a bitófa árnyékában is. A kegyetlen kínzások nem törték meg őket, nem tagadták meg kommunista elveiket. SaUai Imre büszkén és messzehangzóan mondotta: "Ha meghalok, százan és ezren lépnek a helyemre. Az eszme, amelyért éltem és dolgoztam, végül is győzni fog ... Közeleg egy szebb és jobb korszak és ez a mi harcaink eredménye lesz*. Ügy dolgozzunk, hogy méltóan folytassuk azt, amiért ők életüket áldozták... KÉPÉ IC TÁPÉ í ói Elutaztak Szegedről román vendégeink Van Tápénak, ennek a híres községnek egy úi érdekessége. Mésoedie az, hogv a járás községei közül ebben az évben itt épült és jelenleg is itt épül a legtöbb családi ház. A nagy mezőgazdasági munkaidénv mellett különösen a legelőszéli úi osztásban építkeznek most sokan. A környéken eddig 12 úi ház készült el. kilencet pedig most építenek. Ion Popescu elvtárs, a Román Népköztársaság nagykövete és felesége pénteken este a Hungária-szálló rózsaszíntermében fogadást adott Szeged város, Csongrád megye politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi vezetőinek tiszteletére. A fogadáson, amely a legszívélyesebb, legbarátibb légkörben zajlott le, számos pohárköszöntő hangzott el a román és a magyar nép barátságára, a további kapcsolatok elmélyítésének sikerére. Az est folyamán a vendégeknek két dokumentfilmet is levetítettek. Az egyik a román parasztrág 1907 dicsőséges forradalmi harcairól szólt, a másik a román kultúra egyik büszkeségé: Grigorescu nagy realista festőművész pályafutását, műveit mutatta be színes filmen. Szombaton reggel a Fehértót tekintették meg román ven geink. Németh Sándor főagronómus vezetésével bejárták a közép-európai-hírű halgazdaságot, valamint a szomszédos madárvilágot, az ügynevezett rezervátumot. A többnapos szegedi látogatásról a legkedvesebb élményekkel távozott szombaton Ion Popescu elvtárs és felesége, valamint a kíséretében levő több felelős nagykövetségi munkatárs. Ez a látogatás is megerősítette a román és magyar nép testvéri barátságát, különösen, ha arra gondolunk, hogy Ploesti és Szeged immár két éve testvérvárosnak tekintik egymást, s a jövőben még nagyobb és intgnzíyebb látogatások követik majd a testvéri megnyilvánulásokat. Rendkívül nagy a forgalom a falu pontonhídján is. Az emberek igen büszkék erre az alkotásra, s a vidéki ismerősök előtt szívesen emlegetik csak így: a tápéi híd. A világért sem mondanák, hogy csupán egy kis pontonhidacskáról van sző, amelylyel a honvédség a múlt évben ajándékozta meg a községet. Ha kicsi is ez a híd, de sokkal jobb, mint a komp, sose kell előtte várakozni, úgy, mint a kompnál, folytonosan jönnek-mennek rajta, végnélkül a gabonakévékkel megrakott kocsik és az üres szekerek. A tápéi Háziipari Termelőszövetkezet vezetői már "nyakukba* vették az országot. A hortobágyi gyékénytermő, lápos, mocsaras területektől kezdve eljutnak most a Velencei-tó, a kis-alföldi Fertő nádas-gyékény dzsungeljáig, a balatonmenti gyékénylelőhelyekig mindenhova, ahol csak bőséges gyékényaratás kínálkozik. Most afféle térképező munkát végeznek, s ha megjönnek azután, a szélrózsa minden irányába "kiröpülnek* a gyékényszedők. Ügy tervezik, hogy az idén is hoznak haza legalább annyi gyékényt, mint amennyit a múlt esztendőben szedtek. SzáUítani is jobban, olcsóbban tudnak az idén a tápéi Háziipari Szövetkezet tagjai. Tavaly még egy, most két gépkocsijuk van. Sok szövetkezeti tagnak ugyancsak van most mit csinálnia a mezőgazdaságban is, de azért a szövetkezeti termelést sem hanyagol iák el. A gyékény ponyvák "vártása mellett most kúlrö!di megrendelők számára is gyártanak lábtörlőket, s igen csinos külsejű tápéi szatyrokat. A községi tanács most fogott hozzá az autóbusz-végállomás kocsiforduló helyének kikövezéséhez. Kétszázötven négyzetméter nagyságú kőburkolatot készítenek. Ezután sokkal gyorsabban indulhatnak az autóbuszok vissza a városba. Esős időben nem kell negyed, s nem ritkán félórákat vergődnlök a lágytészta módjára ragadó sárban. Újjáépül most a Tolbuchin utca kövezete ls. Felszedik az elcsúszott, szétmállott köveket, megjavítják az úttestet, s aztán újra lerakják a burkolatot, mert igaz is, sokkal jobb az ilyen dolgokat most nyáridőben elintézni, mint télen a hóban, fagyban, s a sárban vergődni velük. PERLŐN BORONDOK A Német Demokratikus Köztársaságban a közelmúltban megkezdték a perion bőröndök gyártását. A perion bőröndök nemcsak tartósabbak, hanem súlyuk is jóval kisebb az eddig gyártott bőröndöknél — A hagyományos Wagner-ünnepi játékokat Bayreuthban az idén a -Tristan és Isolda* bemutatójóval nyitották meg. Az előadásnak hatalmas sikere volt. szében újabb szép összegeket lehet szerezni. Az üzem gazdasági helyzetének stabilizálódásában nagy szerepe volt az olyan műszaki és munkaszervezési intézkedéseknek, amelyek a termelés bővítését szolgálták. Október óta egyetlen szegedi üzem sem fejlődött annyit, mint a Ruhagyár. Ez már az azóta alkalmazott munkások létszámából is kiderül, hiszen 250 új dolgozóval szaporodott a létszám, ami ma már megközelíti a kétezrei S most ismét napirend*® került az üzem további bővítése. Köztudomású, hogy a gőzvezeték építését már megkezdték, de arról még nem tud a közvélemény, hogy augusztus elején újabb négy szalag indul meg az üzemben. Ezek a szalagok féríW öltönyöket és munkaruhákat készítenek, s a hátra lévő félévben körülbelül 10 millió forinttal növelik az üzem termelési értékét. A szalagok építése és beszerelése már folyamatban van, s működtetésükhöz 130 dolgozót már korábban felvettek átképzésre. Az egész átalakítást és bővítést az üzem saját anyagi eszközeiből, saját erejéből finanszírozzák. Az új szalagok munkábaállításával Ismét több szövetőltönyt készít majd a Ruhagyár, s ennek kedvező hatását az őszi vásárlási szezonban már érzékelhetjük. Ezekkel az intézkedésekkel azonban korántsem zárult le a Ruhagyár további fejlesztése. Áprilisban a vállalat tervezetet adott be a Belkereskedelmi Minisztériumhoz, amelyben az árualap bővítését szolgáló helyi lehetőségeket tárta fel. A tervezet szerint 2 millió forintos beruházással, üzembővítésse! a Ruhagyár évi 70 millió forintos termelési értéknövekedést tudna elérni — azaz ennyi értéket képviselő kész ruhával többet tudna adni a kereskedelemnek — a vásárlóknak. Az üzem tervezetéhez csatolták a kiviteletés részletes programját is. Már készen vannak a beruházáshoz a tervek, és gondoskodott az üzem építőanyagról, illetve építő vállalatokról is. Mindez természetesen még nem jelenti azt, hogy az üzem bővítéséhez szükséges 2 millió forintot megkapja a Ruhagyár — hiszen a tervezetet alapos vizsgálat alapján bírálják el, mert minden beépített forint helyét szigorúan kell elbírálni. A Beruházási Bank — az üzemben szerzett információiak szerint — igenlően bírálta el a Ruhagyár árualap növelésére vonatkozó tervezetét, s valószínűleg megkapja az üzem a jelzett összeget. Szeged számára végtelenül sokat jelentene ez, mert még mindig számos dolgozó nő van városunkban munka nélkül. Ha az építkezést még ebben az esztendőben megkezdhetnék, 1958 júliusától újabb 300 munkással növelhetnék a gyár termelő gárdáját. Az összeg befektetése azonban nemcsak azért és az árualap^ növekedése miatt lenne ce ;zerű, hanem azért is, mert a Ruhagyár mindezt gépek importálása nélkül mea Jtjjílná. Qlöani, a műszaki feltételeket csekély átszervezéssel megteremtené. Az üzemben várják a felső pénzügyi szervek döntését, s ezt remélik, hogy a 2 millió ter'ntos hitel segítségével "ed legnagyobb, legtöbb r-unkást foglalkoztató üzemévé fejlesztik a Ruhagyárat. S ha ez sikerülne, egyben p.z ország második legna""obb Ruhagyárának is örülhetnének Szegeden.