Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-23 / 145. szám

Az ellenforradalmi események a szegedi Tudományegyetemen ra Az a vélemény bakn°S: lesen elterjedt volt, hogy Ba­róti Dezső és Fodor Gábor október 23. és 26. között a fékező szerepét játszották és csak 26-án álltak dr teljes mellel az ellenforradalom szolgálatába. A tudomásunk­ra került tények azonban ezt a véleményt megcáfolják. Fodor és Baróti már 1356 nyarán erősen jobbra tolód­tak. Ismertettük már Baróti Dezső szerepét a MEFESZ szervezkedés csendes támo­gatósában, fellépésüket, mely különösen Baróti részéről volt bomlasztó az október 22-i egyetemi pártbizottsági ülésen. Harcosságuk továbbra sem csökkent. Részt vettek a tüntetéseken, amelyeknek az volt a céljuk, hogy előkészít­sék az október 26-ra terve­zett „hatalomátvételt". Féke­ző szerepük e tüntetéseken egyáltalában nem nyilvánult meg. sőt, egyéb tevékenysé­gük éppen e tüntetések sike­rét mozdította elő. A Budapesten megindult és nálunk is fellángolt tünteté­sek hatására a városi párt­bizottság pártőrséget hozott létre, hogy az egyetemista csoportok által kezdeménye­zett tüntetéseket a pártmun­kások részvételével békésen leszerelje. Ugyanakkor a pártbizottsági ülésen Baróti Dezső és Fodor Gábor már úgy beszéltek a helyzetről, mint valami dicsőséges, nem­zeti megmozdulásról. A pórt­bizottság szándékára, hogy az ellenforradalomnak kemé­nyen visszavág, hevesen meg­támadták a párt helyi veze­t öit. Odáig mentek, hogy fe­lelősségre vonták a pátbizott­ság tagjait, amiért Perbiró el­len is kemény kézzel léptek fel. Közben — a Juhász Gyu. la diákotthonban az egye­tem áruló vezetői még Ko­váts Józseffel, a szegedi ellen­forradalom egyik legfőbb Irá­nyítójával ls tárgyaltak, aki­ről köztudomású volt, hogy népi demokrácia ellenes bűn­cselekmények miatt börtön­ben ült, Sulyok-párti szervező volt, és Horthy-rendőrtiszt fia. Fodor következetesen fel­lépett a párttagok tömörítése ellen, azzal az indokolással, hogy most azok sem vállal­hatnak a párttal közösséget, akik különben szeretik a pártot. Fodor és Baróti a városi pártbizottság akcióit igyeke­zett minden erővel keresztül­húzni. A pártbizottság még ép erőinek figyelmét a velük való tusakodás nagymérték­ben lekötötte. A MEFESZ diákvezérei majdnem teljes ellenőrzés nélkül, a saját sza­kállukra egymás után vezet­hették Baróti és Fodor fede­zete alatt a tüntetéseket a szegedi üzemek elé, a mun­kásság íellázítására. Október 24-én este a Szegedi Kender­fonógyár kapuját bedöntöt­ték, az udvarra bezúdult tö­meg az üzem Igazgatójának kiadását követelte, „rántsd le róla a köpenyt" felkiáltások­kal. A legfőbb hangoskodó, követelődző, egy volt alsó­városi malmos és egy bűntett előéletű, félszemű tűzkőárus volt. Körülöttük néhány fel­sővárosi jampec ágált, míg kint az utcán nacionalizmus­tól megszédült diákok maguk­ból kikelve harsogták jelsza­vaikat* kiéleződésé­nek láttán a városi pártbizottság felhívta Barótit és Fodor Gábort, hogy a vidéki diákokat az egyetemi diákotthonokból küldjék ha­za. Baróti és Fodor nagy han. gon, felháborodva utasították vissza ezt a felhívást. Baróti kijelentette, hogy nem tár­gyal a pártvezetőkkel, mert népellenes magatartást tanú­sítanak, a helyőrség parancs­nokával pedig azért nem tár­gyal, mert az csupán ala­csonyrangú katonatiszt. A 26-i tüntetés előtt a pártbi­zottság ismételten felhívta Fodor és Baróti figyelmét a helyzet komolyságára és arra, hogy nagy felelősséget vállalnak magukra, ha a diákság tüntetését nem szere­A helyzet lik le. Mindketten kijelen­tették, hogy semmilyen féke­ző szerepre nem hajlandók, Fodor Gábor még megtoldotta tiltakozását azzal a hangzatos kifejezéssel is, hogy ő a tö­meggel lesz, legfeljebb eggyel több lesz a mártír. A tünte­tésben valóban részt vettek mindketten. Baróti De­zső a katonai sorfalig vezette a tömeget, majd eloldalgott, hogy egy Takaréktár utcai ház ablakából nézze végig, mi történik azzal a tömeggel, mely az ő vezérlésével ment a kordon elé. Ekkorra Fo­dor Gábor is eltűnt a felvo­nulás éléről, hogy megkeresse, a fiát. A tömeg a Takarék­tár utcában maradt S Kováts Józsefnek, a fasiszta diktá­tor önjelöltnek egy autóbusz tétjéről elhangzott szónoklata után dördült el a sortűz, ami elől a főszervezők, akik né­hány órával előbb még nagy hangon jelentették ki, hogy legfeljebb mártírrá válnak, már megléptek. Az Intézményes jjfc Baróti és Fodor vezette a vá­rosi pártbizottság elvhű kom­munistái és a tudományegye­tem meg nem alkuvó kom­munista oktatói ellen. A vá­rosi pártbizottságon a párt­bizottság vezetőinek eltávolí­tását és népítélet végrehajtá­sát követelték. Súlyos és le­moshatatlan felelősségük van amiatt, hogy Ladányi, Simon, Telkes, Székely, Karácsonyi, Bite és id. Komócsin, vala­mint más elvtársakat megbé­lyegeztek és többen közülük hangos híradón, újságban kiáltottak ki „népellenes ele­meknek", A dühöngő ellen­forradalomnak szolgáltatták ki ezzel azokat az elvtársakat, akikkel éveken keresztül együttműködtek, akiket ..ba­rátsággal" vettek körül. Mind. ezt azzal a hallatlanul nyegle Immorális és pimasz indoko­lással, — mint ahogy Baróti Dezső később mondotta: „Kell valami koncot dobni a tömegnek!" Ugyanezekben a napokban az egyetem több dolgozójáról Fodor Gábor olyan „informá­ciókat" adott,. hogy azok ávós spiclik, akikre vigyázni kell. Fodor Gábor „bokros poli­tikai elfoglaltsága közepette" talált magának időt arra ls, hogy az egyetemi pártbizott­ság irattárából a ránézve „kompromittáló" iratok egy­részét elemelje. A városi pártbizottságon belől Baróti és Fodor volt az a jobboldali erő, mely októ­ber 28—29-re az ellenforra­dalmi Kováts-csoporttal tel­jes együttműködésben a párt­bizottságot, mely a város po­litikai vezető ereje volt, munkájában akadályozta, bé­nította. végül is dezorgani­zálta. Ezután látott hozzá a Baróti—Fodor-csoport a Tu­dományegvetemen való „rendcsináláshoz', amit azzai indokoltak, hogy „a dicsősé­ges nemzeti forradalom ér­dekei" ezt megkövetelik. E Két politikai telen és erkölcstelen önmen­tegető akciói mögött hallatlan politikai vakság húzódott meg. Baróti és Fodor min­dent megtettek, hogy politikai tépyezőkké legyenek a prole­tárdiktatúra viszonyai kö­zött. ha úgy tetszik, a Rákosi­rendszerben. Milyen ostoba­ság kellett ahhoz, hogy azt feltételezzék, hogy elért po­zícióikat majd meg fogják tartani egy Maléter-dikta­túra, vagy Mindszenty-kor­mányzat idején is. Mindenesetre Baróti és Fo­dor ilyenfajta Illúziókkal él­tek és cselekvési hevükben az egyetemen egészen külö­nös tabula rasat akartak csi­nálni. Baróti Dezső öntevé­kenyen megalakította az összegyetemi Tanácsot, a Tu­dományegyetem és az Orvos­egyetem törvénytelen össze­vonásával. Ebben a tanácsban különösképpen a legreakció­sabbnak ismert professzo­rok kerültek előtérbe ÍBónis, Batizfalvy, Waltner, Szőke­falvy. Hetényi). Létrehozták az „Egyetemi Forradalmi Bi­zottságot" Szőkefalvy Nagy Béla professzor vezetésével. Az egyesített egyetemi ta­nácsban, mely a város egyik legveszélyesebb ellenforra­dalmi gócává nőtte ki ma­gát, a renegát és reakciós emberek hihetetlenül gyor­san találtak rá egymásra. Baróti „a felsőbb szintű szervezés" mellett megkezdte az egyetem megtisztítását a „sztálinista" elemektől. Tanácsülésen szettudományl Karon no­vember 2-án — miután a kar dékánja az előterjesztésre nem vállalkozott — Mérey és Karácsonyi elvtársak, 3-án Székely elvtárs eltávolítását. Követeléseit az egyetemi for­radalmi bizottságra hivatkoz­va adta elő. Később Baróti felmondólevelet küldött az elvtársaknak, melyben elbo­csátásukat „saját kérelmük­kel" indokolta. Természetes, hogy az elvtársak közül egyi­kük sem kérte elbocsátását. Baróti Dezső emellett tör­vénytelenül feloszlatta a marxizmus—leninizmus tan­széket, mint a „dogmatizmus fellegvárát". Különös tanúje­lét adta eközben „franciás udvariasságának". Az intézet vezetőjével ugyanis közölte, hogy nem tartja kívánatos­nak, hogy ő és az intézet tagsága a marxizmus—leni­nizmus tanszék helyiségeibe továbbra is bejárjanak, mert félő, hogy az egyetem va­gyonállaga emiatt károsodást fog szenvedni. A nagy mű­veltségű rektor tehát egye­temi kollégáit lopással gya­núsította. A népvezéri szerep­ben tetszelgő rektor tisztogató tevékenysége nyomán a Böl­csészeti Karról körülbelül 35 ember került volna ki. Ez volt a „nagy tett", amellyel Baróti saját magát kívánta volna rektori minőségben továbbra is átmenteni. (Folytatása következik.) 1#li ok Lfyaz&áfy a szegedi új vasúti híd építése ügyében? Értesüléseink egy felröppentett hírrel kapcsolatban A közelmúltban a Magyar Távirati Iroda értesülése alapján lapunkban és több más napilapban is híradás jelent meg arról, hogy meg­kezdik a szegedi vasúti híd építését, illetve tervezését. Ez a hír érthetően nagy érdeklő­dést váltott ki a szegediekből annál is inkább, mert több illetékes és érdekelt hivatalos helynek erről nem volt tudo­mása. A Délmcgyarország munkatársa ezért az egyik legilletékesebb helyhez, a Közlekedés- és Postaiigyi Mi­nisztérium Vasúti Hídépítési és Hídfenntartási Osztályához fordult; hogy megtudja ez ügyben a valódi helyzetet és elképzeléseket. Itt Papp Ti­bor elvtárs, igazgatóhelyet­testől kapott felvilágosításból kiderült, hogy az MTI hír­adása ebben a formájában túlzott, mert a közeljövőben nem kerül sor a szegedi vas­úti híd megépítésére, de min­denesetre már fontos előké­születek történtek. Erről szá­molunk be a Papp Tibor elv­társsal folytatott beszélgetés alapján olvasóinknak. Hol legyen? Annak ellenére, hogy a népgazdasági tervben még ez­időszerlnt nem szerepel a sze­gedi vasüti híd megépítésé­nek pontos időpontja, mégis a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban és más hi­vatott helyeken már foglal­koztak és foglalkoznak ezzel a kérdéssel, hogy az adott időpontban ne érje őket majd meglepetés és minél gyorsab­ban, zökkenőmentesen fog­hassanak munkához. Már magában az is problematikus, hogy hova építsék a hidat. Szóba jöhet a régi helyén va­ló megépítése. Ennek azon­ban több szempont (amelyről az alábbiakban szó lesz) mond ellent, arról nem is be­A közönség kedvenc műsorszámai az MSZBT szerdai hangversenyén Á Juhász Gyula Művelődé­si Otthonban (rossz idő ese­tén a Horváth Mihály utcai, volt MSZT-székházban) este 8 órai kezdettel a Magyar­Szovjet Baráti Társaság sze­gedi csoportja ünnepi estet rendez. Az esten a közönség által kedvelt operaáriák, — Puccini: Pillangókisasszony nagyáriája, Manón Lescaut­ból az ékszer-ária; Mascagni: Parasztbecsületéből Santuz­za áriája; Csajkovszkij Anye­gin-jéből Lenszkij áriája, Musszorgszkij Hovanscsina c. operájából Saklovityij Bojár áriája is szerepelnek. Miklós Klára, a Szegedi Nemzeti Színház művésze és Berek Kató Jászai Mari-díjas, a Nemzeti Színház művésze verseket mond a műsor ke­retében. A szegedi Bartók Béla filharmonikus zenekar Glinka, Erkel, Serlioz művei­ből ad elő Vaszy Viktornak, a Szegedi Nemzeti Színház Igazgatójának vezetésével. szélve, hogy a híd alépítmé­nye a bombázás következté­ben csak kis mértékben ma­radt meg, de ezenkívül is a régi nyílásbeosztással már nem építhető fel, teljes ala­pozás kellene, s még akkor sem lehetne „ráfeküdni* a régi tengelyre. Feltétlenül meg kell tehát először is azt tárgyalni, hogy hova tegyék az új hidat. Ennek eldöntésé­hez három szempontot kell figyelembe venni, mégpedig vasúti, vízügyi és városren­dészeti szempontot, A három szempont Elsőnek vegyük a városren­dezés szempontját. Szeged ugyanis sürgette mindig a hídnak az ügyét, mégpedig olyan értelemben, hogy ne a régi helyén, hanem lejjebb, a Boszorkány-sziget tájékán legyen. A jelenlegi vasúti töl­tés a város fejlődésének kü­lönösen az ott elhúzódó egye­temi rész fejlődésének útját állja. A városnak ezt a ré­szét szinte átszeli a vasúti töltés és ezért az 1948-ban született városrendészeti terv is a szegedi hídnak új helyen való megépítését javasolja. A vízügyi szempont is ezt a tö­rekvést támasztja alá, mert a régi helyen való megépítés esetén a víz megtorlódhat, a híd vízduzzasztást okoz, mely tíz-tizenöt centimétert is ki­tehet. E két jelentős szem­ponttal szemben azonban ott áll a vasút problémája, mert így Szeged egész vasúthálóza­tát esetleg át kellene rendez­ni. Az elő­tanulmányok A három szempont figye­lembevételével készítettek ta­nulmányt, hogy mi lenne a legmegfelelőbb megoldás. A régi helyétől két-két és fél kilométerre, a Boszorkány­sziget irányában már tavaly nyáron kezdték felderíteni a terepet, hogy vízügyi szem­pontból milyen nyíláselrende­zés lenne helyes. El kellett dönteni, hogy miként visel­kednék a Tisza különböző nyíláselrendezés esetén. Kö­zel egy évig tartó tanulmá­nyokat folytattak a Műegye­tem vízépitéstani laboratóriu­mában, ahol kidolgozták az összes erre vonatkozó elkép­zeléseket a folyónak erre a szakaszára. A jelenlegi helyzet szerint tehát vízügyi szempontból már tisztázott, hogy mi len­ne, ha a hidat a jelzett új helyen építenék meg. E tekin­tetben már nincs is vita, leg­Előzzük meg gyermekbénulásos megbetegedést Szegeden még nem lépett íeí a járványveszély/ de fokozott tisztaságra, óvatosságra van szükség Az elmúlt napokban nyug­talanító hír járta be váro­sunkat: a gyermekbénulás hí­re. Az aggódó szülők megro­hamozták az orvosokat, az egészségügyi Intézményeket, tudni akarták, mi az igaz­ság. A Közegészségügyi és Járványügyi Állomás igazga­tója, dr. Vetró János nyújtott tájékoztatót munkatársunk-­nak erről a kérdésről. A szokástól eltérően, való­ban nagyobb számban jelent­kezett a gyermekbénulás ha­zánk északi-északkeleti me­gyéiben, valamint Pécsett és környékén. Arra következtet­hetünk, hogy városunkban is esetleg számolnunk kell majd a veszéllyel. Szegeden ebben az évben elszórtan öt eset fordult elő, ebből négy az év első . napjaiban történt, mindösz­sze egy 17 éves tápéi fia­talember betegedett meg az elmúlt napokban. — Általában tudnunk kell a gyermekbénulásról a kö­vetkezőket: A betegség kórokozója egy szűrhető virus, mely a szék­let és a nyál útján jut a külvilágba. A megbetegedések 80 százalé­ka három éven aluli korra esik, de előfordul egyes he­lyeken magasabb korosztá­lyokban is (erre példa a tápéi fiatalember esete is). A betegség az esetek több­ségében egyszerű influenza tünetei között zajlódik le és elmúlik minden különösebb következmény nélkül. De már ez a megbetegedési forma is óvatosságra Int, nem szabad könnyelműen elnézni felette. Ilyen esetekben, még mielőtt az orvostól tanácsot kérnénk, helyezzük a beteget nyuga­lomba. Tapasztalat szerint azok a betegek súlyosabb kimenetelre számíthatnak, akik valamilyen megerőlte­tő munkát végeznek, sportolnak, vagy éppen túl sokat napoznak, strandolnak a lappangás ideje alatt. — A megbetegedettek egy százalékánál lép fel csupán szövődményként a bénulás. Rendszerint az alsó, de a fel­ső végtagokra, vagy a légző­izmokra is kiterjedhet. Ez a betegség legsúlyosabb formá­ja és sajnos, a jelen járvány­ban is jelentős számban elő­fordul. — Hogyan védekezhetünk a megbetegedés terjedése ellen? — A betegség terjedési módjából logikusan követke­zik a védekezési mód. Kerülnünk kell minden olyan helyzetet, amely elő­segíti a kórokozónak a szervezetbe jutását. Első­sorban a 14 éven aluli gyer­mekek kerüljenek minden csoportosulást, ezzel megakadályozhatjuk a kórokozó nyálcseppecskékkel való terjedését. Az étkezés előtti, az árnyékszék haszná­lata utáni kézmosással elke­rülhetjük a széklettel napvi­lágra jutó kórokozók bejutá­sát a szervezetünkbe. Különösen fontos a• nyers gyümölcsöket fogyasztás előtt folyó vízben alaposan lemosnunk, tejet csak for­ralás után fogyaszthatunk! A betegség terjedését elő­segítheti a közös fürdőzés és az indokolatlanul túlzott na­pozás. amely a szervezet el­lenálló képességét csökkenti. A kórokozókat a legyek is terjesztik. Ez ellen könnyen védekezhetünk; tartsuk tisztán lakásunkat és környékét, valamint a közterületeket. A betegség megelőzéséről dr. Vetró János igazgató még elmondotta, hogy járványos helyekre ne vigyenek kirán­duló gyermekeket és általá­ban a járvány ideje alatt ne utaztassuk gyermekeinket, ^ feljebb a nyílás számát iöe* tőén. Most azonban újabb tanulmányt készítettek, mely* ben feltárták, hogy mit je­lent vasúti vonatkozásban ez az elhelyezés. Megvizsgálták talajkutató fúrásokkal az el­gondolt új helyet. Az altalaj­viszonyok vizsgálataképpen megállapították, hogy nem lenne e helyen akadálya a híd építésének. Egyelőre még Szeged városrendészeti szem­pontjából nem vizsgálták meg tüzetesen ezt az elhelyezést. Anyagi szempontból is mind­egy, hogy a híd hol épül, de a vasút szempontjából mégsem mindegy, mert a töltés és a vasútvonalak átrendezése je­lentős költségbe kerül. Nép­gazdasági szempontból kell tehát majd a legkedvezőbb megoldást megtalálni. Különlegesen nagy munkálat Jelenleg tehát a tanulmá­nyozások folynak, s a terve­zés munkáját csak akkor kez­dik meg, amikor a költségek rendelkezésre állnak és az ál­lami tervezés ennek időpont­ját előirányozza. Egyelőre azonban nem valószínű, hogy ez a közeljövőben meglesz, hiszen a vasút tavaly készült ötéves tervének is csak az utolsó esztendejében szere­pel. Ezt a tervet az ellenfor­radalom megzavarta és he­lyette hároméves tervet dol­goztak ki, amelyben azonban egyelőre ez a munkálat nem szerepel. Különben is nem könnyű és neon gyors fel­adat az új vasúti híd még­építése, több oknál fogva ls. Maga a műszaki tervezés munkája ugyanis legalább két esztendeig eltart, bár az első év után megkezdődhet a híd falazatának építése. A szegedi vasúti híd ezenkívül az utóbbi évek legnagyobb magyarországi munkálatai közé fog tartozni, mert rend­kívül mély, mintegy 30 méte­res alapokat kell létesíteni. Olyan mélységbe kell lemen­ni, ahol az emberek a ha­szonban csak egy-két órát tudnak tölteni a nagy légköri nyomás miatt. Ennek oka, hogy a Tiszafenéken igen mély iszapréteg van és csak az alatt található meg az agyag, amely alkalmas épít­kezésre. A szegedi új vasúti híd megépítése ezek szerint nem a közeljövő feladata. Minden­esetre viszont helyes lenne, ha az' Illetékesek már most minden szempontot összehan­golnának, mert reméljük, hogy népgazdaságunk miha­marabb eljut majd abba a helyzetbe, hogy helyreállítja a fasiszta barbárság háború­jának ezt a pusztítását is. L. Z* GyermcKhajók a Moszkva csatornán Moszkvában megnyílt a fo­lyami gyermekhojózás. A Moszkva folyó csatornáján két gyermekhajó közlekedik majd: a „Szmclij* (Bátor) és a „Mir­nij* (Békés). A hajók legénysé­gét felsőosztályá tanulókból ál­lítják össze, ök a matrózok, a gépészek, a kikötőparancsnokok, diszpécserek, sőt még a hajós­kapitányok is, HEINE: Az én sírom Vajh hol élem végső [nyugtom? Sírom hol találom én? Raj na-völgy ben kell [aludnom. Vagy Délen, pálmák tövén. Égő sivatagfövenybe rám a közöny tűz jelet? Vagy tengerfenéki csendbe Hullatom el szívemet? ifl- i Bárhogy essék! [Az égboltnak Mérhetetlen íve föd, S halvány kriptalángba [folynak Fönt az ős csillagkörök ... (Fordította: Füssy László) 1957. június 23. m \

Next

/
Thumbnails
Contents