Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-15 / 111. szám

Képek Lengyelországból mw m nri ff® 11 ö** ««ü Ilii tM m ii1 "Jfcfit Űj iskola Varsóban A wroclawl politechnikum épülete Lánctalpas toronydaru Az odesszai „Janvarszkoje Vosztanyije* gyárban technikai újdonságot — lánctalpas toronydarut — gyártanak. Az új gépet több Dieselelektromos motor hajtja, s az az előnye, hogy bármely Irányban elmozdulhat, tehát nincs sínhez kötve, s bárhol dolgozhat, ahol nincs elektromos hálózat. A gép hét emelet magasságig 1,5 tonna súlyt felemel s 20 méteres körzetben elhelyezi. Saját haióiirtkal a VIT-re A gorkiji „Krasznoje Szormovo«-gyár fiataljai saját készítésű Diesel-villanyhajón utaznak Moszkvába a VITre. A gyárban megfeszített munka folvik. Az ifjak és leányok védnökséget vállaltak az új hajó építése felett. Teljes erővel folyik a kajütök, a s:talonok, a filmszínházak berendezése. A hajót határidő előtt akarják vizrebocsátanl. Bili SAKK iliB Rádiós oktatás indul Szegeden A városi férfi egyéni bajnokság közel öthetes küzdelem után befejeződött. Az októberben véget ért középdöntő után a helyiség és fűtési problémák megoldására csak március végén nyílt lehetőség, s ekkor az intézők és versenyzők azonnal hozzá is kezdtek a verseny megszervezéséhez. A középdöntőből hat versenyző jutott a döntőbe, de közülük hárman — Rendes, Bernáth és dr. Ozsvár — elfog, laltságuk miatt a döntőre nem neveztek be. A tíz elsőosztályú minősítésű versenyző közül egy sem maradt távol, így a döntő 13-as létszámmal indult. A verseny mezőnye erősebb volt, mint a korábbi években rendezett versenyeké. Az első helyre legtöbben a Szegedre visszatért Bodnárt és a budapesti Kinizsitől a SZEAC-hoz átigazolt Liptait várták. Dózsa azonban majdnem meglepetést okozott, az első négy játszmáját megnyerte, s csak Bodnár tudta végül is megelőzni, aki az utolsó hat fordulóban valamennyi játszmáját megnyerte, s megérdemelten jutott a városbajnoki címhez. Második lett Dózsa 9, harmadik Liptai 8 és fél ponttal. Utánuk négyes holtverseny alakult, s az úgynevezett Berger—Sonneborn-féle értékeléssel negyedik lett Mák, ötödik Ott, hatodik-hetedik Kárpáti és Mosonyi 7—7 ponttal. Utánuk következtek; Tarnai 6 és fél, Rieger 5, Kocziha 4 és fél, Szirmai 4, Boga 2 és Körmendi X ponttal. Az első négy helyezett részt vehet a június végén kezdődő országos bajnokság elődöntőjén. A versenyen meglepően sok jó játszmát produkáltak versenyzőink, akadt azonban szép számmal olyan játszma is, ahol megnyitási hiba következtében gyors feladásra kényszerült a versenyző. örvendetes, hogy Mosonyi és Kárpáti elsőosztályű minősítést szereztek. Fadgyas László mintaszerűen vezette a versenyt. ^í i ifíi |y mil i i #n 1 ^ m ü * ö i 1f 5 ' A Magy-r Szabadságharcos Szövetség Szeged városi bizottságát többen felkeresték azzal a kéréssel, hogy szeretnének megismerkedni a rádiótechnikával. A szövetség vezetősége eleget tett a kérésnek: s alap-, közép- és haladó fokon rádiós oktatást kezdeményez. Az alapfokú rádióoktatáson a jelentkezők 36 óra keretében megtanulhatják a detektoros rádió építését, valamint megismerkedhetnek a távíró-jelekkel. A középfokú oktatás 52 órás lesz, s a hallgatók elsajátíthatják a 2+1es műsorvevő rádió építését, a távírójelek adását és vételét. Azok a hallgatók, akik ezeknek az ismereteknek már a birtokában vannak, haladó fokon, mint amatőr rádiósok a rádiós klub munkájába kapcsolódhatnak be. A rádiós oktatás teljesen ingyenes. A Szabadságharcos Szövetség szegedi bizottsága kéri azokat, akik az oktatás iránt érdeklődnek, hogy jelentkezzenek május 15-én, szerdán délután 5 órakor a szövetség Petőfi Sándor sugárút 6. szám alatti székházában, Világos: Kgl, Vd4, Bal, Bb3, He3, Ffl, gyalogok: a5, b6, c2, f3, f2, g2 (12). Sötét: Kf8, Vh4, Bb8, Bh8, Ff5, gyalogok: b7, c6, d5, e4, Í7, g4 (11). Fenti állásban a világos szí. nekkel játszó Rossolimo mester volt lépésen, s szép kombinációval nyert. Megfejtésként három lépést kell beküldeni, a helyes megoldásért fejtőink négy pontot kapnak. A múlt heti feladvány megoldása: 1:.: f3, s utána bármit lép a világos f2+ és Vh2 matt következik. iffl KÖNYVESPOLC Lengyel József; Visegrádi utca Villámcsapás után már késő a biztosítás Hétfőn a kora esti órákban kerekedett vihar nagy kárt okozott Maróti Mihály Bordány, Zsombó-dűlő 31. szám alatti lakos tanyájában. A sűrűn csapkodó villámok egyike belecsapott Maróti tanyájába. A háztető pillanatok alatt lángralobbant, s még az udvaron levő favályú is meggyulladt. A kár közel hétezer forint Maróti Mihály a tűzeset után keserűen mondta, hogy tanyáját nem biztosította elemi tűzkár ellen. Az ő kárán okulva, a többi gazdák bizonyára elővigyázatosabbak lesznek. E könyv 1932-ben, a Szovjetunióban jelent meg először, nálunk pedig most került sor kiadására. A kötet — a szerző szavai szerint —történelmi riportázs az 1917— 19-es évek forradalmi eseményeiről. Lengyel József írásában megismerteti az olvasót az első világháború idején működő háborúellenes csoportok tevékenységével, a Korvin Ottó vezette forradalmi csoport földalatti munkájával, a Visegrádi utca 15. u számú házban elhelyezett titj«| kos nyomdával, ahol sok P igazmondó röplap készült és ' : ahol 1918 novemberétől a Kommunisták Magyarországi Pártjának központja is helyet kapott. A szerző maga is ott dolgozott a Visegrádi utcában, Kun Béla mellett, s részt vett a Vörös Újság megszervezésében, majd pedig a szerkesztésében is. A Tanácsköztársaságról írott fejezetek jelentősen kiegészítik és résziben helyesbítik az akkori időikről szóló eddigi irodalmat: bemutatják a magyar kommün mindennapi életének részleteit, s a vezetők tevékenységét. Az ízléses kiállítású könyv a Kossuth-kiadónál jelent meg űj kiadásban. — A Magyar Hidrológiai Társaság szegedi csoportja május 21-én, délután 5 órai kezdettel a Vízügyi Igazgatóság előadótermében (Szeged, Móra Ferenc sétány 4.) előadást tart. Az előadás tárgya: Hódmezővásárhely régi vízrajza. Előadó: Hódi László főmérnök: Kázmér halkan csukta be maga mögött a Szentély ajtaját és gon* dolaiaiban elmélyedve, sajátságosan imbolygott hazafelé, ösztövér, sovány, sanyargatott testén, mint a középkori szentekén, sürü ránco kat vetve lobogott a ruha, arcán a mélyen áhítatosak kegyessége tündöklött. Igen, mondta magában, igen! Igaza van az Atyának. Üjból eszébe idézte a lelkiatya szavait, akitől tanácsot kért és aki igazi keresztényhez méltóan igazította el élete nagy fordulópontján. — Fiam — mondta a lelkiatya —, ön most olyan intézmény olyan intézetének vezetését veszi át, ahol ki lesz téve a hívságos világ kísértéseinek, támadásainak. Nagy lelki erőre lesz szüksége, hogy ellenálljon, és nagy óvatosságra. Emlékezzék a szavakra: „Legyetek ravaszak, mint a kígyók!" — Ha ezt nem tudja vállalni, ne fogadja el az állást. Kázmér dacosan vetette fel a fejét. Vállalom! — mondta magában és a következő napokban elfoglalta munkahelyét. Ettől kezdve egész életmódja megváltozott. Eddig is szigorúan élt, távol tartva magát a hívságos világ incselkedéseitől, most azonban egészen mord lett az életmódja. Családját is magával hurcolta a vezcklésbe. Tudományos pontossággal számította ki, hogy a testnek mennyi táplálékra van szüksége ahhoz, hogy éljen ugyan, de már ne 6 éljen, azaz eszébe se jusson semmiféle eltévelyedés a test számára élvezhető örömök irányába. A kimért kalóriamennyiséghez való hűséget pontosan betarttatta. A túlzást büntette. Ez a kegyetlen kegyesség hosszú éveken át csupán családjával szemben lobogott benne. az Intézetben és az Intézmény Nagyjainak Testületében mint passzív puritánt tartották nyilván. Meg kell hagyni, hogy ezzel a passzív puritánsággal a „nem ellenállva ellenállni" elvének gyakoilati alkalmazását klasszikus tökélyre vitte. Soha nem hagyta el Szetd Houzmé&> AZ INKVIZÍTOR ajkalt semmilyen szó a Világnézet ellen, távol tartotta magát mindenféle politikai megnyilvánulástól. Afféle furcsa, de jó embernek tartották, aki letűnt századokból maradt itt, élő múmiának, akire anynyira illik Kosztolányi verssora, mintha saját maga diktálta volna tollba a költőnek: „Szemem mint bandzsal középkori szentély, Kl őrült és az istenbe szerelmes E „nem ellenállva ellenállni" attitűdben Kázmér hosszú éveken át a lelkiatya elméjébe vésett okosság és hűvös tapintat alkalmazásával tudott megmaradni, őszintén szólva ezt Kázmér bizonyos óvatossággal cselekedte, igyekezvén elkerülni, hogy bárkit is maga ellen haragítson. Mikor például a demokrácia klasszikus hazájában — ahol a kereszt jele alatt szoktak a fehérbőrű félistenek az államrend asszisztálása mellett feketebőrű embereken barbár népítéleteket végrehajtani —, szóval a demokráciának ebben a klasszikus országában embereket il éltek el csupán azért, mert világnézetük nem egyezett a nagytőkés, nagyiparos állami vezetők által vallott nézetekkel, az egész világon tiltakozások történtek az emberi jogok ilyen megalázása ellen. Nálunk is kifejezték az emberek tiltakozásukat. Néhányan — fiatalok,— elmentek Kázmérhoz is, akit fenkölt gondolkodású humanistának ismertek mindnyájan, és úgy vélték, Kázmér nem ért egyet emberek meglincselésével csupán azért, mert azok négerek, s nem ért egyet azzal sem, hogy bárhol a világon bebörtönözzenek embereket csupán azért, mert zsidók, keresztények, mohamedánok, buddhisták, vagy történetesen kommunisták. Sajnos, Kázmérnak sokak által csodált humanizmusa kisebb volt, mint óvatossága. —i Nem tartom helyesnek, hogy más államok belügyeibe avatkozzunk — mondotta, s finoman elhárította magától a politikai megnyilatkozást. No, jő, eddig még rendben ís volna a dolog, tudomásul kell venni, hogy vannak emberek, akik isteni közönybe burkolódzva nézik a világ harcait, hiszen megmondja luz írás is: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa". Vannak ilyen emberek, élik a maguk kis életét, végzik a munkájukat, pontosan, lelkiismeretesen. Dolgoznak. Többre, harcra, lelkesedésre, nagy emberi ügyek szolgálatára nem telik erejükből. Szelíd kis vallásos világot építettek maguknak az élet óhatatlan bántalmai ellen, s abban elkószálgatva, vigasztalódva eléldegélnek. Sokan azt hitték, hogy Kázmér is ilyen. Kázmér azonban nem náív rajongó, ha hosszú évekig vállalta is magára ezt a szerepet. Kázmér harcos egyéniség. Mikor az októberi viharos napok alatt Budapesten 'és szerte az országban börtönből meglépett „hazafiak" a demokrácia klasszikus országának lincselési módszereivel üldöztek és gyilkollak becsületes embereket, Kázmér az Intézményben alakult „forradalmi bizottság" elnöke lett. Mint ilyen, általános megdöbbenést okozott. Mindenki azt várta tőle, hogy ő, a szelíd humanista, a szenvedélyek lecsillapítására fog törekedni. A passzív és puritán Kázmér azonban úszott a cselekvésben. Túláradó örömmel jelentette ki, hogy nem is hitte, hogy ilyen hamar megvirrad. A sok éves passzivitás után még a tudományos alapossággal kiszámított aszkéta koszt' mellett is maradt annyi aktivitása, hogy az Intézetben lévő hallgatókat tüntetésre, harcra tüzelje. Politikai tájékozatlansága eltűnt, mintha sose lett volna. Mikor az Intézmény Nagyjainak Testülete Nagy Imréhez táviratot menesztett, erélyesen tiltakozott a „szocialista demokrácia" fogalmazása ellen. „Tiszta demokráciát" követelt. Lehetséges, hogy kevésnek találta a megindult „tisztogatási akciókat" is. Lelki szemei előtt a szent középkor nagy inkvizitorai jelentek meg, az isteni keménység hajlíthatatlan vandáljai, akik az emberi lélek megmentéséért kínba, tűzhalálba küldték a sátánnal cimborálok millióinak testét. Megváltozott Kázmér véleménye az államok önrendelkezési jogáról is. Habozás, kétely és okos udvariasság mellőzésével elsőként csatlakozott a „tiszta demokrácia klaszszikus országainak" napalmmal, alom-, hidrogén- és kobaltbombával felszerelt csapatai beavatkozásának követeléséhez. Kázmér egyoldalú humanizmusa, mely tisztának tartja a fasiszták, antiszemiták, soviniszták uszító és gyilkos szabadságát, de börtönt és bitófát követel a földet osztó, a százmilliók életét fenyegető új háború erői ellen küzdő kommunistáknak, a „tiszta demokrácia" rövid hazai uralma alatt meglehetősen sokszor kiütközött. Megmutatkozott ama hetek után is. Mikor ugyanis a passzív puritán Kázmérnak inkvizitori tündöklése véget ért, anélkül, hogy teljes erejében kivirágozhatott volna, Kázmér közölte az általa irányított „tiszta demokrata" Testület állal állásukból felfüggesztett emberekkel — akik történetesen mind a Világnézethez tartoztak —, hogy szívesen támogatja elhelyezkedésüket, de csak az Intézményen kivül. Kázmér és bizottsága világtörténelmi szerepében öntetszelegve kilenc embert juttatott erre a sorsra, ezenkívül feloszlatta a Világnézet intézmény-, beli vezetőségét is. Kázmért egyébként sajnálatosan mégiscsak megérintette valami a világnézet híveinek gyakorlatából. Hiába, hiába. Nem elegendő a passzív ellenállásnak az a foka, amit Kázmér — ha dicséretes következetességgel is — tanúsított. Bár sosem olvasta el a világnézethez tartozó sajtót, s abban az időben, mikor \nég napilapokra való előfizetésre agitálták a népeket, a következő szavakkal fizetett elő: „kifizetem a 12 forintot, úgyse olvasom el ezt a sajtót" —, mégis ráragadt valami a környező világból. Lám, lám, a külvilág kísértéseinek némelykor még a legfanatikusabb és legedzettebb inkvizítorok sem tudtak ellenállni. Ez a dolog, ami Kázmérra ragadt, az inkvizitorság legveszélyesebb ellensége: az önkritika. Hathónapi töprengés után ez a métely Kázmér inkvizítorságát annyira megrágta, hogy Kázmér az inkvizitori hivatás szempontjából sehogy sem érthető olyan következtetésre jutott, hogy netalántán távozása is hozzásegíthetne az Intézmény Intézeteiben megháborított lelkek viharainak lecsillapításához. Ámbár az is lehetséges, hogy ez az elhatározás nem az önkritika gyümölcse. Köztudomású, hogy a világ incselkedő hivságai a legnagyobb inkvizitorokat is megkísértették. Lehet, hogy Kázmér is ilyesmitől fél, s igazi inkvizítor lévén, saját lelke megmentését is csak a gyalázatos tesl további büntetéseivel tudja biztosítottnak látni. Ezért küldi önmagát az önkéntes számkivetettség remetei sorsába. Egyedülálló ez az eset. Kázmér az első inkvizítor, aki saját inkvizitori működésének lesz ilyenformán önkéntes áldozata. Glédics Abel