Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-15 / 111. szám

Dr. Búza Lósglé akadémikus •lócdása a semlegességről A Hazafias Népfront és a Magyar Jogász Szövetség rendezésében dr. Búza Lász­ló akadémikus május 14-én a Szegedi Ügyvédi Kamará­ban előadást tartott „Semle­gesség a mai nemzetközi jog­ban" címmel. Előadásában vizsgálat tár­gyává tette a semlegesség ér­telmét, fogalmát a mai nem­zetközi jogban. Megállapítot­ta, hogy a semlegesség nem­zetközi jogi állapot, melynek két alakja van: ad hoc sem­legesség és állandó semle­gesség. Az ad hoc semlegesség azt jelenti, hogy az illető állam egy konkrét háborúban nem vesz részt. E semlegességet az állam egyoldalúan is kijelentheti, de nem tőle függ, hogy az gyakorlatban érvényesülni fog. A mai nemzetközi jog sze­rint az ad hoc semlegesség ki van zárva, mert az ENSZ tagjai (81 állam) agresszor el­leni szankcióháború esetén kötelesek az ENSZ oldalin hadviselő felekké válni. Az állandó semlegesség nem egy konkrét háború ide­jére szóló, hanem állandó jellegű állapot, melynél fog­va az állandóan semlegesített állam nem kezdeményezhet háborút és nem köthet olyan nemzetközi szerződése­ket, amelyekből kifolyólag háborúra volna kötelezve. Az állandó semlegesítés a béke fenntartása érdekében törté­nik. Egy állam egyoldalú nyilatkozatával — éppen azért, mert a semlegesség nemzetközi jogi állapot — nem tud létrehozni ilyen jogállapotot. Éppen ezért Nagy Imre kormányának a semlegesség deklarálásával kapcsolatos eljárása, mely Magyarorszá­got az egyoldalú nyilatkozat jogi hatásaként máris sem­leges államnak tekintette, s nem a semlegesség elismeré­sét, hanem már a „létező" semlegesség védelmét kérte, illúzió volt. A Nagy Imre­kormány az ENSZ-en keresz­tül egyoldalúan kimondott semlegességének védelmere a Szovjetunió segítségét ls kérté. Nyilvánvaló, hogy a kérés, ha formailag és köz­vetve a Szovjetunióra is ki­terjedt, nem a Szovjetunió és a szocialista államok felé irányult, hanem a nyugati hatalmakhoz volt intézve. Ez a körülmény a nyilatkozat­nak határozott politikai szí­nezetet ad: o semlegesség deklarálása Nyugat felé fordulás Szán­déliát jelentette, s maga után vonta volna a szocia­lista gazdasági és társadal­mi rend felszámolását, visszatérést a kapitaliz­mushoz. Az ugyanis, hógy egy kis ál­lam ki tudja magát szakíta­ni a gazdasági és társadalmi rendszerek egymás közötti küzdelmeiből, s ezektől fél­revonultam tetszése szerint tudja megállapítani saját gazdasági és társadalmi rendszerét, szintén illúzió. Ausztria állandó semle- „ gességével kapcsolatban ki-; fejtette, hogy olyan nemzet-1 közi jogszabály, mely Auszt-: ria állandó borúban való részvételtől. A tények azt látszanak alá­támasztani, hogy Ausztriát a pártatlanság — mely a sem­legesség lényege — csak ka­tonai vonatkozásban köte­lezi. Napjainkban — a hideg­háború korszakában — az ál­landó semlegességnek külön­leges tartalma van. Az ál­landóan semleges államok­nak pártatlanoknak kell len­niök, tartózkodniok kell min­den olyan magatartástól, mely az egyik fél törekvései szempontjából előnyt, a má­siké szempontjából pedig hátrányt jelent. Ez a kötele­zettség pedig több, mint a ka­tonai vonatkozású pártatlan­ság. Érdemes volna külön meg­vizsgálni a tényeket, hogy Ausztria a legutóbbi magyar­országi ellenforradalmi ese­ményekkel kapcsolatban tel­jesítette-e azt a pártatlansá­got, melyre állandó semle­gességénél fogva kötelezve van. Dr. Papp Ignác egyetemi tanársegéd Éhínség Dél-Koreában A "Tona Ilbo* című dél­koreai lap híradása szerint Dél-Korea különböző tarto­mányaiban több mint egy­millió parasztot sújt már az éhínség. Miután a szeren­csétlének minden élelmiszer­tartaléka elfogyott, makkal, fakéreggel és hasonlókkal táplálkoznak. A katasztro­fális gazdasági helyzet elle­nére Li Sziij-Man kormányá­nak főgondja a hadsereg korszerűsítése — nyilvánva­lóan azzal a céllal, hogy ismét rátörjenek Észak-Ko­reára. + A presssó sarkában A VÁMOS Eleve kijelentem, hogy 3 <*óka­—————— invázió kerde­sében egyetértek dr. Vámossy Józseffel. A csóka ne zavarja a sokgondú városi embert zajával és illetlenségével, a kite­lepítési eljáráshoz magam is hozzájárulok. , De, ha már a csókák sorsáról döntünk, nem árt, ha közelebbről ls megismerke­dünk ezzel a közelünkbe férkőzött, bizal­maskodó, emiatt sokak előtt kedves, azon­ban mégis sok bosszúságot okozó fürge, lármás, életrevaló kis madárral. Aki kora hajnalban jár a korzó(n, azt is láthatja, hogy a körző székeit is látogatják, és épp­úgy sétálgatnak, mint a vasárnap déli korzózok. A tudomány — nem annyira a biológia nézőszögéből, mint inkább az emberi ér­dekek alapján — közömbösnek mondja ezt a madarat, azaz se hasznos, se káros. Egyszer ez, másszor az. Tavasszal, amidőn a fiókák nevelése fokozott táplálékszer­zésre szorítja, tolvaj lesz, más madarak fészkéből tojásokat és fiókákat rabol, őr­helyéről kilesi a fészkéhez repülő mada­rat, nyomába szegődik, a fészek tartalmát kirabolja. Ezért van az, hogy tavasszal el­hagyják a korzót a balkáni gerlék, el­csendesedik a pintyek, zöldikéknek, csi­csörkéknek az éneke. Elmentek oda, ahol nincs csókaveszély. A Széchenyi tér madártalanodásánál azonban mégsem szabad mindent a csókák terhére írni. Hozzájárul ehhez az egyre fokozódó városi zaj, a robbanásos moto­roknak embert és madarat reszkettető dö­reje. A csókák szabályozzák a városi "vadóc* galambok számát is. Ezek fiókái különös kedvelt falatjai a csókáknak. Ezt ne írjuk fel kártételnek, mert a városnak semmi haszna — még esztétikailag sem — az épületrongáló galambokból. Az emberek főképpen azért nem szeretik a csókát, mert lármás, és az ablakpárkányra kitett ételneműt megdézsmálja, vagy amint a konkrét panasz elhangzott: az erkélyre kitett ruhaneműt is elpiszkolja. csök. al ii Miért jött a csóka a városba? Erre is ma­gyarázatot tudunk adni. Nemcsak Szege­den, de nagy városainkban (külföldön is) láthatunk mindenütt csókát. A válasz egyszerű. Igényes madár, és csak odúban, üregekben fészkel (padláson nem!). Vala­mikor erdei fák odvában, üregeiben köl­tött. A korszerű erdészet seholsem tűri a korhadt, odvas fákat, elindult mesterséges üregeket keresni a csókanépség. A nagy­város cirádás épületdíszeiben talált is ilyen üregeket. Szegeden több évtizeddel ezelőtt a néhai tiszahídban volt egy népes telepük, innen rajzottak ki egy-egy vonat áthaladásakor. Innen költözködtek az új csongrádi palota épületdíszei mögé. A há­ború robbanásaival, repeszeivel feltárta a házak üreges gipszdíszeit, és rengeteg »odú« nyílt meg egyszerre az ereszt és erkélyt tartó díszekben. Ezeket nyomban elfoglalták a csókák. így alakultak ki azután a "csókacentrumok* a volt piarista gimnázium ereszt tartó díszeiben (a hely­rehozatalt kétéves munkával most fejezik be), a református palota körül, a huszár emlékmű oldalánál, az ún. Reökk-ház er­kélyei alatt stb. A háború után úgyszólván napjainkig a nyugodt költésnek meg ls lett az eredménye, számbelileg hatalmasan felszaporodtak. A legfontosabb a végére rádt. Most ma­mát művészek üldögélnek. Hanyagul, a szellemi ben­fentesek kasztjának el­zárkózó eleganciájával. A lobogóhajú örököd segéd viszi a szót, a többlek áhítattal hall­gatják. Hogyne! Az örö­kös segéd beháziasodolt a művészet szentelt mű­helyének vezető cso­portjába, s ilymódon szereposztásba,, besoro­lásba, brigádtúra-rész­i ételbe neki is beleszó­lása van. A hajdani szerény kisdiákból, aki olyan észrevétlenül húzódott meg az iskolapadban, hogy némely tanár csak a vizsgakonferencián jött rá, hogy nini, ez az isten jóvoltából idegöm­bölyödött szerénység is osztályozásra vár, — meg­lehetős vezérférfiú lett tehát. Szóval a hajdani sze­rény kisdiák szónokol. A többiek áhítattal, niajd csodálattal vegyes álmélkodással hallgat­ják. Agyuk tekervényel­ben a gondolatok és két­ségek sebes futltdrozása indul meg. — Baj van, baj van a rendszerrel! — ötlik fel az egyik gondolat. — De honnan tudja ez megint előre? — csó­válja a fejét a másik elmebeli kutató-kül­dönc. Az emberismereti te­kci vények szürke sejt­jeiből átvillan a tilta­kozás gondolat-futrin­kája: — Mit vagytok be­ijedve? Ez mindig utó­lag igazodik, előre még soha sem látott semmit. Utána ne menjetek, mert megint piéhre csúsztok! csak a Nagy Gonosz esetére, — vibrált to­vább a futrinka — ott is előbb azt hőzöngte, ha Gonosz megy, én ls megyek! Mégis itt van. bármilyen nehéz is volt az utólagos elszakadás újra átálló hadműve­lete. Szóval nagy a vihar­zás a fejekben és az el­képedés az arcokon. Mert a lobogóhajú, ha­talmas ülőkéjén köny­nyedén libegve így szó­nokol: — Mert tudjátok, ez a Kádár még életében nem mondott igazat, ez egy ilyen, ez egy olyan, emilyen, amolyan ... — ömlik a szó, s az örö­kös segéd szavaira már egyéb asztaloknál is fi­gyelni kezdenek. — Természetesen a Kádár Margitról van szó! Megenyhülnek az agyakban dúló viharok, széles mosollyá terebé­1} csülve pihenni ülnek ki a művészek arcaira. Ö szerencse! Nem kell rettegni, hogy a Nagy Ember hamarabb orrolt meg valamit, mint mi. Nem politikáról volt szó. csupán művészi pletyka az egész. A csöndes mosolyok után felhorkan az elragadta­tás: — Milyen szellemes ez az ember! Szellemes? Lehet, bár a csodák ideje lejárt. Az ilyen szellemeskedőkről ls lejár már rövidesen, s emléküket nem őrzi majd más, mint a fan­tasztikusan szélesre ült székpárnák, a füstös presszó-sarok homályos öbleiben. f-r) tanácsot is kell adni, hogyan szabadulha­tunk meg a csókáktól, miután a döntés megtörtént: nincs helyük a városban a csó­káknak! Itt már csak a KIK segíthet. Zárja be a sok lakást a csókák elől. Hozza rendbe a romos házak külsejét, tüntesse el a lyukakat, az üregeket, úgy, ahogyan ezt a volt piarista gimnáziumnál is meg­tette. Szorítsuk Vissza a csókákat a fák üregébe. Szerencse, hogy itt Szegednél, a Tisza árterében sok az odvas, üreges, gá­tat védelmező fűzfa (ezért kell ezeket tűrni), ott még találnak üres lakást. Egyez­zenek meg a harkályokkal, kék csókákkal. Előbb azonban a KIK-kel kell meg­egyezni. Dr. B. P. Örvendetesen emelkedik Csongrád megyében a takarékbetét Az ellenforradalmi esemé­nyek során a dolgozók nagy része magához vette takarék­pénztárban őrzött megtakarí­tásait, hiszen a zavaros idők­ben semmiféle biztosítékát nem látta annak, hogy pénze ott továbbra is jó helyen van. Nem volt bizonyos ab­ban, hogy az állam tovább­ra is szavatol a takarékbeté­tek Visszafizetéséért. A megingott bizalmat azonban az azóta eltelt időkben a munkás-paraszt kormány in­tézkedései ismét megszilár­dították és az állam iránti bizalom egyik megnyilvánu­lása az is, hogy ismét egyre többen helyezik takarékba megtakarításaikat. Ez orszá­gos jelenség, amely nálunk is nyomon követhető. Csong­rád megyében január 1. és április 30. között mintegy 8.1 millió forinttal nőtt a taka­rékbetét állomány. Gondoljatok MOST KÉT ÉVIG nem „bolyonghat a város peremén" az ellenforradalom bendzsósa Lapunk hasábjain koráb­ban már megrajzoltuk Sipőcz Jenő alkalmi énekes-bend­zsós portréját. Sipőcz ugyan­is hangszerét nyakába akasztva az ellenforradalom időszakában járta a szegedi vendéglőket és italboltokat, ahol a maga "alkotta* izga­"IIMIl3H»» Ebben az esetben nem volt érdemes nagylelkűnek lenni " Április 23-án este 7 óra körül a DÁV külső Pulc utcai raktá­ra 'mellett egy legeltető ember észrevette, hogy két fiatalember nagy igyekezettel sz.erclgeli a DÁV egyik gépkocsiját. A tehe­net legeltető ember gyorsan Szólt az éjjeliőrnek. Botló Fe­rencnek, aki azonnal értesítette a telepvezetőségét. Egy gépko­csisai hamarosan több ember megjelent, s körülfoglak a drót­kerítése! raktárt, A betörők azonban észrevették a közeledő embereket és megugrottak. Az égyik betörőt, a fiatalkorú F. I. Cserepes sori lakost a Pozsonyi Ignáez utcában egy kőrakás mögött elfogták, s átadták a rendőrségnek. A kis kárra való tekintettel, s arra, hogy F. 1. fiatalkorú, első esetben került a rendőrségre, az ifjú betörőt el­engedték. Másnap azonban tár­sával ismét megjelent F. I. a DÁV raktárában, ahonnan több tekercs kábelt vittek magukkal. Az okozott kár sok száz forint. F. I .-t a rendó'rség őrizetbe vet­te, » ügyének kivizsgálása fo­lyamatban van. „A londoniak nem akarnak hinni saját semlegességét: fűknek De mégis Svájchoz hasonlóan állapi-! . ' , » • ren egy fiatal lany totta volna meg nincs. Az: ™ méghozzá erdekeit allamok Ausztria; J?**^ egyklr ^ számára olyan semlegességi : Godiva ..." A állapotot kreáltak, mely az; „Daily Mirror" kö­í'NSZ-f agsággal összeegyez- • telhető. Az ENSZ-tagság •• Ugyanis azt a kötelezettsé- : get rója Ausztriára, hogy az ; agresszor elleni szankció- • háborúban részt kell ven- 5 állandó : ftl&zidm L O V // HÚ __ flgOLT A PICCADILLY-N nie, ami pedig az semlegességgel nem egyez- • tethető össze. Gyakorlatilag í az ellentét megoldható úgy,: hogy a Biztonsági Tanács; figyelembe véve Ausztria él- : landó semlegességét, a konk- • rét esetben nem kötelezi a ; szankcióháborúban való : zölte ezf a rövid fényképes hírt. Ha meg akarjuk érteni, miről is van szó, először vissza kell pillantanunk a történelembe, a 800 évvel ezelőtti korba, amikor a normannok meghódították Angli­át. A legenda szerint Leofrick normann gróf felesége, Lady Godiva azzal a ké­... . A . i réssel fordult férjé­reszvetelre. Azt azonban meg ; hez hQgy csökkéntse kell jegyezni, hogy . az angoiszászokra ki­Ausztria önmaga az állán- : mért elviselhetetlen dó semlegességre hxvatkoz- ; adóterheket. A gróf va nem mentesítheti ma- • megígérte feleségé­gát egy adott szankcióhá- • nek, hogy teljesiti kérését, de csak ak­kor, ha az asszony hajlandó ruhátlanul végigmenni Covent­ry város utcáin. La­dy Godiva elhatároz­ta, hogy honfitársai érdekében a szégyent is vállalja. Igaz, megparancsolta a vá­ros lakóinak, hogy zárják be az ablako­kat és az ajtókat és ne távozzanak laká­sukból. Lady Godiva leengedte csaknem bokáig érő hosszá haját és ruha nélkül lovagolt végig a vá­ros utcáin. A gróf csökkentette az adó­kat. Coventry hálás lakosai azóta a XIX. század elejéig min­den évben megünne­pelték „Godiva nap­ját". Napjainkban — ez alkalommal London utcáin — Geraldina Helg 22 éves varieté­színésznő lépett fel a mondabeli Godiva szerepében. Neki azonban mühaját kellett felraknia. Ezenkívül Godivától eltérően Geraldina minél nagyobb fi­gyelmet akart magi­ra vonni. Miért tette meg a fiatal színésznő ezt a lépést? Nem sze­szélyből, vagy szen­zációhajhászásból, hanem plakátot tar­tott kezében ezzel a felírással: „Csök­kentsék a színház adóterheit!" Ilyen különös mó­don akarta felhívni a figyelmet a hatósá­gok igazságtalan el­járására. Angliában ugyanis nemrégen felemelték a színhá­zak adóját. Ennek eredményeként sok színházat bezártak és az angol színészek között növekszik a munkanélküliség. Geraldínát is elbo­csátották. „A varie­tében végzett munka — mondotta Geraldi­na a riportereknek — már az iskolában is életem álma volt. Az utóbbi néhány hét alatt egyik szín­házból a másikba já­rok, de mindenütt ugyanazt a választ, kapom: „nincs hely!" Geraldina Helg sa­játos tiltakozása nem érte el célját. Az an­gol hatóságok nem. voltak olyan engedé­kenyek, mint a nor­mann hódítók és nem szállították le az adó­terheket. Az angol vezető köröknek ma olyan célokra kell a pénz, amelyeknek semmi közük sincs a művészethez. (A „Szovjetszkaja Kultura"-ból.) tő tartalmú „.művekkel* szórakoztatta a vendégeket. Lakása ablakába ugyaniak­kor kibiggyesztette rádióját, s ország-világ hallatára böm­böltette, illetve közvetítette vele a Szabad Európa uszító hangját. / Ezek az "apró* ténykedé­sek már-már lassan a fele­désbe merültek volna, ami­kor újabb népszerűségi kam­pányra szánta el magát Si­pőcz. Márciusban ugyanis Üjszegedről jövet Sipőcz nagy hangon pengette' avas hangszerét, s közben hango­san rikoltozott a márciusi estébe, hogy így gyűjtsön maga köré hallgatóságot. A szolgálatot teljesítő karha­talmisták figyelmeztették Sipőczöt, hogy csendesebben vigadjon, s artikulátlan hangjával ne üssön zajt a varos csendjén. Sipőcz a jó­indulatú figyelmeztetésre sem csendesült, sőt még csak ezután kezdett rá tnondóká­jára istenigazán. A karha­talmistákat „piszkos koni­munisták*-nak nevezte, s •{nagy hangon kiabált. Így akarta az esti órákban az utcán tartózkodókat, illetve a moziból hazaigyekvőket maga köré csoportosítani, hogy kellő publikum előtt kifejthesse »véleményét« a munkás-paraszt hatalmat védő kommunistákról. Sipőcz drágán fizetett a márciusi estéért. Társadal­mi rend elleni izgatásért a megyei bíróság dr. Nóvák tanácsa kétévi börtönre, mint főbüntetésre, s egyes jogoktól három évre való eltiltásra, mint mellékbünte­tésre ítélte. Az ügyész az ítéletet tu­domásul vette, és kérte a még szabadlábon lévő vád­lott azonnali őrizetbevételét. A vádlott és a védelem a büntetés enyhítéséért felleb­bezett, s kérte, hogy tovább­ra is helyezzék szabadlábra. Sipőcz ügyében most már a Legfelső Bíróság dönt. A megyei bíróság a hozott íté­let súlyosságára való tekin­tettel helybenhagyta a vád­lott őrizetbevételétj

Next

/
Thumbnails
Contents