Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-15 / 111. szám

mA munka nemesit, a dal élie-t ád .. Uj, friss élet a közel 70 esztendős szegedi MÁV „Hazánk" énekkarban 5,0/ szelek nyögetik az Ss magyar fákat. Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat", — Zengett a férfikar ajkán Kodály—Ady remekműve a MÁV ..Hazánk"-énekkar próbatermében. A felszabadulás után a MÁVénekkar elsőnek kezdte meg újra működését, folytatván évtizedes, a daloskultúra érdekében kifejtett munkáját. Az ellenforradalmi események után alig várták már a MÁV-dalosok, hogy a szívügyükké váh „dalárdákra" ismét járhassanak. — Megújhódva kezdtünk a szervezéshez és közös akarattal Erdős Jánost, a Pélagógiai Főiskola adjunktusát kentük fel körvezetőnek — mondja Sík Fes renc bácsi, a dalosok veteránja, aki 50 éve munkás-dalos ih 40 éve elmük, hogy a szegedi MÁV-énekkar tagja. Többen emlékeznek az 1948-50-ben lezajlott Országos Kultúrversenyekre, amikor 28 szegedi énekkar lépett porondra. Azután kezdtek elnéptelenedni a kórúspróbák, feloszlani az énekkarok. Hogy mi volt az oka? Nehéz er. re felelni, de néhány adat hozzásegít a megértéshez. Az ének* kari próbatermeket több kórusnál más célra igénybevették. Gyakran az anyagi feltételek tették lehetetlenné a kórusok fenntartását. A fentieknél nem kisebb súllyal esett latba, hogy a munkásénekkarok majd évszázad óta megszokott társadalmi szervezetét megszüntették, és az öntevékenységet ezzel visszaszorítva sematikussá vált kórusaink élete, Áx az alkotásvágy ami minden dalosban élt, a% a nemes versenyszellem, ami az egész országot megmozdította — elsenyvedi* — Hová lettek az 1928-as szolneda, 29-ea salgótarjáni. 32-es pesti, 1948-as nemzetközi dalosversenyek, amelyekről díszes serlegek és zászlószalagok emlékeznek csak üveges-szekrénybe zárva — mondja Bcrnóezki Mihály. aki 25 éves dalosjubileamát ez évben ünnepli. — Bemétjük, hogy a most újjászervezett Országos Dalosszövetség friss vért ad a dalosszívekbe, hiszen máris az ország több helyén, így Szegeden is nagyarányú országos dalosünnepélyeket szervez. A szegedi MÁV „Hazánk"énekkar újjáalakulva, új műsorával már benevezett nemcsak a szegedi ünnepélyre, hanem egyik vidéki kórusversenyen is részt vesz. Négy hónap alatt 10 kórusmflvet tanult meg a vegyeskar és a férjikor. Kíváncsian várjuk Bárdos Lajos „Becskereki menyecske" című vegyeskarának szegedi bemutató előadását a MÁV-cnekkar tolmácsolásában. -» ötven-hatvan tagja van a kórusnak — mondja Csendes Frici bácsi — csak az a hiba, hogy a vasútszolgálat, miatt néhányan. mindig hiányoznak. Nem ártana, ha több fiatal jönne kórusunkba, hiszen mi évtizedek óta példát mutatunk. Jómagam 31 éve dalolok, de ritkán esett az a próba, hogy én hiányoztam volna. Csiszár Ferenc, mint kültag, 12 éve működik a vasutas énekkarban. Elmondta, hogy szívesen jár ide, főleg az utóbbi időben, mióta a Petőfi Sándor Művelődési Otthon vezetősége mindent elkövet a dalos összetartás előmozdítására. Családi összejöveteleken, fehér asztal mellett, jó borral melegednek össze a daloi szívek. A 65. éve fennálló MÁV „Hazánk"-énekkar példát mutat Szeged és az ország többi kórusának. Reméljük, hogy a kultúra érdekében kifejtett munkásságuk nem marad visszhang nélkül hazánkban. Régi, sok dicsőséget látott dalosegyesületi zászlójukat most újítják meg. A szegedi országos dalosünnepély keretében bontják ki az új zászlót, a jövőbe vetett remény jelképét. Búcsúzóul sok sikert kívántam a liórusrtak és vezetőségének, akik a munkásdalosok jeligéjét örökre szívülhe zárták: „A munka nemesít, a dal éltet ád, Föl hát, föl hát, föl hát; Munkára, dalra föl tehát", SZÉCS1 JÓZSEF zenei szakreferens Hasznos tanácskozás A termelés javításáról tárgyaltak a Szegedi Kesideríoitógyár kommunistái AMIKOR pár nappal ezelőtt beléptem a pártszervezet üléstermébe, eszembe jutottak azok a rettenetes október végi napok. Akkor is elhívtak ide, a Szegedi Kenderfonógyárba, a "munkástanács* ülésére. Ugyanebben a helyiségben a fal mellett ültem. Sok mindenről volt szó, csak éppen arról nem, hogyan szervezzék meg a munkát, — az életet. Elhangzott ugyan egy józan megjegyzés, hogy mennyi kárt okoz a sztrájk. A "dolgozók képviselői« azonban egyremásra hivatkoztak arra, hogy ők a "munkások érdekeit* védik, folytatják a sztrájkot. Javaslatot is tettek: fizessék ki a bért, — termelés nélkül. Aztán fel is függesztették az ülést, s követelték, hogy vegyék ki a bankból a pénzt, és még aznap fizessenek. — Ezt írja meg a polgártárs — mondták nekem —, hogyan -gondoskodunk mi« a dolgozókról. A térem faláról ekkor már mindent leszedtek, ami a munkásmozgalom valamenynyi becsületes tagjának szent. Lent a kultúrteremben pedig a -városi sztrájkbizottság* tagjai szónokoltak a "küldöttek* hangorkánja közepette, a munka megtaooooooooooooooooooooooooooo JEGYZETLAPOK A SZAKSZERVEZETEKRŐL Ellenőrzik az állagbéreket a könnyűiparban A kormány határozata alapján a Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó iparágakban bevezetik az átlagbérek ellenőrzését, mint a további gazdasági konszolidáció egyik hatékony eszközét. Ezzel kívánják megteremteni a helyes bérarányokat, és megszilárdítani a bérfegyelmet, hogy i» kifizetett bérek mögött megfelelő arufeőezet legyen, s a közszükségleti cikkeket gyártó ipar ki tudja elégíteni a vásárlóközönséget. A: átlagbér-ellenőrzéssel az iparigazgatőságokat bízták mrg. — Szeged, n. ker. tanács területéhez tartozó gazdaságok értesitik a dolgozó parasztságot, hogy f. hó l9-én. vasárnap délelőtt 10 órakor. Vásárhelyi sugárút 111. szám alatt, a volt Csúri-féle helyiségben gazdagyulest tartanak. Mint minden úionnan születő és régi társadalmi testületet, a szakszervezetet is megrohamozta októberben az ellenforradalom. Ez a roham két aktusból állt. Egyrészt beépítette saját embereit az alsóbb szakszervezeti fórumokba — mint például a Gőzfűrész telepen és a - szegedi nagyállomáson — másrészt szembefordította ezeket az érdekvédelmi szervezeteket a kommunista párttal és a munkáshatalommal, így születtek meg a „függetlenének és „szabad"-nak titulált szakszervezetek, amelyekre különböző sztrájkbizottságok és „forradalmi" testületek telepedtek rá. így születtek meg továbbá — november 4 után is — azok a banális, és a munkásosztály egészétől idegen, az általános munkásérdekeket sértő követelések is, amelyeknek szemléletes példája volt „8 műszakiak szerzett jogai" című követelés-lista. Ez a lista a többi között olyan követeléseket tartalmazott, hogy a műszakiak évi tüzelőszükségletét az állami vállalat ingyen biztosítsa, szállíttassa a pincéjükbe, a fát vágassa fel, fedezze d munkáltató évi villanyszámlájukat, biztosítson számukra ilyen és olyan összkomfortos, ingyenes lakást stb. Ma már nem nehéz megállapítani, hogy a „független" és „szabad" szakszervezet jelszava akkor nem egyszerűén önállóságot jelentett, hanem elzárkózást a párttól és a kormánytól. A követeléseket sem egyszerűen az érdekvédelem diktálta, hanem alattomos szándék. Nem nevetséges, hogy éppen október után léptek fel olyan gazdasági követelésekkel, amelyek csak egy történelmi korszak alatt realizálódhatnak? Ma mosolygásra ingerel, de akkor tragikus volt, hiszeh a kormány semmiképpen sem tudott volna ezeknek eleget tenni — s csak arra voltak jók, hogy a követelésekben érdekelt dolgozókat a kormány ellen hangolják. flz ellenforradalom alatt és közvetlen utána a munkástanácsok mellett a szakszervezetek voltak azok a fórumok, amelyekben az ellenforradalmárok megkapaszkodtak. Tovább élesztették a "politikamentes* szakszervezet gondolatát, ami a valóságban októberben azt jelentette, hogy nem szállt szembe a szakszervezet az ellenforradalmi akciókkal, — november 4 után pedig azt, hogy nem támogatta a munkás-paraszt kormányt, ellenkezőleg, ahol a vezetés októberben ellenforradalmi kezekbe csúszott, bojkottálta. Ezek után belpolitikai életünkben szinte felüdülésként hatott a SZOT X. országos plénumának egyértelmű és világos elvi határozata, amely leszögezte, hogy a szakszervezetek a párt vezetését elfogadják, igénylik, és marxista—leninista alapon tevékenykednek. A határozat nem váltotta be azok reményeit, akik a sztrájkjog deklarálását és a párttól és kormánytól politikai értelemben független szakszervezetek fenntartását várták! Ezzel azonban korántsem jött helyre az a rombolás, amit az ellenforradalom a szakszervezetekben végzett. Ogy tűnt. s ma is úgy tűnik, mintha ez a határozat csupán udvariassági gesztus lett volna, mert ettől kezdve a szakszervezetekben a kétkulacsos politikai gyakorlat kapott lábra. Nem sokkol 8 X. plénum után nagy aktfvaulest tartott Szegeden a szakszervezet. Ezen az ülésen a Szaktanács Elnökségének egyik tagja, Horn Dezső mondott beszédet. Magam is részt vettem az értekezleten, hogy másnapra megírjam a. tudósítást, de másnap csak egy pársoros hír jelent meg a fontos eseményről. A szakszervezeti elvtársak megkérdezték, hogy miért bántunk el ilyen kurtán-furcsán ezzel a tanácskozással. Hát mo6t elmondom. Horn Dezső a plénum ülését és határozatát kommentálva olyanformán beszélt, hogy bár a sztrájkjogot nem deklarálták, az mégiscsak jog, s jobb lett volna október előtt is fenntartani, mert akkor nem következtek volna be a szomorú események, s hogy bár a szakszervezet kompromisszumot kötött a kormánnyal, ez korántsem jelent elvi engedményeket, és így tovább. Ebből a beszédből az derült ki, hogy maga az előadó sem vette komolyan a plénum határozatát, nem is tartotta magát ahhoz szigorúan, inkább olyanformán magyarázta, ahogy az az ellenzéknek népszerű volt. Ez a „bár" és „mégis", „dialektikusan" párosított két kötőszó is megerősítette azt a meggyőződésemet, hogy a szakszervezetekben életrekap a kétkulacsos politizálás. Sajnos, azóta erre újabb gyakorlati bizonyítékokat leltem. A szakszervezetek megyei elnökségének tagjait és egyes területi bizottságok vezetőit — párttagok, kommunisták lévén — korábban pártmunkával bízta volna meg az. MSZMP. Mivél ismerősek az üzemekben, azt a felhívást kapták, hogy tartsanak előadást üzemi pártnapokon. Ezt a megbízást azonban nem fogadták el, mondván, hogy nem helyes az, ha ők a párt nevében lépnek fel, mert szakszervezeti munkájuk rovására megy — csökken a népszerűségük. Olyan dolog ez, mint az előbbi: „Bár" egyetértettek a párt politikájával, „mégis" jónak látták magukat a párttól ilyenformán távoltai tani. Azaz: mint kommunisták, inkognitóban akartak maradni, mert nem vették észre, hogy az ellenforradalom luft ballonja már leeresztett. (Sajnos, ezt a „taktikát" követte sok más kommunista is.) De hogy más bizonyítékot; is hozzak arra a feltevésre, amit megkockáztattam, elmondok néhány dolgot egy nagyüzemi szakszervezeti gyűlés tapasztalataiból. Az ellenforradalorh óta először ült össze az Újszegedi KenderLenszövő Vállalat szakszervezeti tagsága — kivéve azt az egy alkalmat, amikor az üzemi bizottság leváltása Után újat választottak. A választás nem tekinthető egyértékűnek a mostani gyűléssel, mert azon a kommunisták nagyobb része nem vett részt. Most azonban ők is itt vannak, s körü'belül azokat a dolgokat mondják el üzemi viszonylatra, amelyeket föntebb magam ls említettem. Szakszervezeti választás itt sem volt demokratikus, s ugyanazt a célt szolgálta, mint sok más akkori választás: az elvük mellett kitartó kommunisták szákszervezeti funkciótól történő megfosztását, s helyükbe olyanok megválasztását, akik a munkástanács hangadóinak gazsuléltak, vagy velük szemben elnézőek voltak. Bizonyítja ezt az is, hogy az üzemi bizottság tagjai nemigen forgatták a Munka Törvénykönyvét a kommunisták üldöztetése idején, s az annyira hangoztatott „tiszta", „politikamentes" érdekvédelemben egy szavuk sem volt a kommunista munkások, szakszervezeti tagok mellett. Bátran és őszintén elmondták a kommunisták, hogy 8z üzemi bizottság munkájában egyáltalán nem érvényesül a párt vezető szerepe. Többen személyi nézeteltéréseket, ellentéteskedést véltek felfedezni ebben a vitában, pedig egyáltalán nem erről ran szó. Ez nem nézeteltérés, hanem politikai ellentét, amit nem nehéz odáig visszavezethi, hogy a jelenlegi üzemi bizottság nem erre a feladatra készült, de azért tartja magát. Itt is él néhány szakszervezeti vezető és tag rejtett agytekervényeiben az a gondolat, hogy jó, jó, a párt vezető szerepét elismerik, de ezt tnajd a maguk módján, lehetőleg a párt nélkül valósítják meg. Ezt így nem mondják ki, csak kerülgetik a dolgot, de meglepetésre a nyelvükről veszi le a szót Nitsinger Gyula, a párttag, aki határozottan kijelenti, hogy szívesen fogadna egy olyan szakszervezetet, amely semmiféle párthoz nem tartozik, s emellett egyformán képviseli minden szervezett dolgozó érdekeit. Még jobban imponálnak nekik a következő mondatai: „A szakszervezet tegyen félre minden politikát!" (S most jön egy logikai bukfenc.) „Ennél tisztább (és sárgább! — a mi megjegyzésünk) szakszervezeti politikát nem tudok elképzelni". Ügy látszik, szegényes a képzeletvilága. A lenini szakszervezeti politika azért mégis csak tisztább ennél a nagyonis politikus politikamentességnél! De mi következik ezután? rntsinger Gyula hozzászólása válasz nélkül marad, ellenben jön a felső igazságtevés. A textiles területi bizottság képviselője. Dobos szervezett munkástárs úgy tesz, hogy mindenkinek tessék. Ügy, hogy mindenkinek igaza legyen — és senkinek se legyen igaza. Azaz: „Bár" a választáson a dolgozóknak csak hetven százaléka vett részt és azok egy része is tartózkodott a szavazástól, s ráadásul időszerűtlen volt a választás, „mégis" Jogtalan volt sok bírálat. Az újraválasztás kérdését pedig felsőbb szervek fogják elbírálni... Különben nem először képviseli így a Területi Bizottságot. Eddig a tények. Azt már aligha kell külön bizonyítani, hogy az emlegetett esetek nem illenek bele a szocialista alapokon, a lenini elveken nyugvó szakszervezeti munka gyakorlatába. Talán az is következik a félsorolt jelenségekből, hogy a szakszervezetekben még mindig nem érvényesül megfelelően a marxista—leninista párt szava. Ez azonban már a pártszervezetek számlájára is tartozik, de sok helyen egyszerűen formai dolgokon múlik. Pártunknak az az elve, hogy a szakszervezetek pártirányítását az ott dolgozó kommunisták egységes fellépésén keresztül kell elképzelni és megvalósítani. Igen ám, de azzal is szembe kell nézni, hogy a kommunistákat az ellenforradalom idején sok helyen kiüldöztették a szavazócédulákkal a szákszervezeti üzemi bizottságból. S most mégis várjunk felső szakszervezeti fórumok közbelépésére? Az ellenforradalom alatt semmi jogalap hem volt arra, hogy új választásokat kezdeményezzenek, hiszen a szakszervezeti mozgalom a legjobb úton volt a demokratizálódás felé. mégis véghez vitte az ellenforradalom a szándékát. De most az újszegedi üzemben is számosan kérték az új választást! Emellett azonban a pártszervezetek felelősségét is számon kell kérni. Vajon hány alapszervezet, vagy felsőbb pártfórum hozott eddig határozatot a szakszervezetben dolgozó, vagy a szakszervezettel összeköttetésben álló kommunisták tevékenységéré? Nitsinger Gyula hozzászólása azt igazolta, hogy az újszegedi szövőüzem kommunistái sem alakították ki közös állásfoglalásukat. Ha iŐI aoitdoíom, ezért, ezekért —— maradt el a szakszervezeti mozgatom az általános politikai előre-lendülést61, ezért, ezekért nem képes még ma sem arra, hogy a segélyek és üdültetések elintézésén túl ténylegesen és konstruktíven beleszóljon az üzémek politikai és gazdasági éleiébe. S ha ezt a nagy, párthoz közelálló tömegszervezetet talpra akarjuk állítani, érdemes számot vetni mindazzal, ami október óta napjainkban is történik a szakszervezetekben. Simon István gadása mellett, a kommunisták és a Szovjetunió ellen. A pártnélküli "szocializmus nevében* pedig nyugati segítségért kiáltoztak... * A BORDÓ POSZTÓVAL' borított hosszú asztal körül móst kommunisták ülnek. A gyár MSZMP-szervezetének intéző bizottsága kibővített ülést tart. Ismét a fal mellett foglalok helyet, — elvtársak között. Felolvassák a kommunista műszaki dolgozók által elkészített jelentést az üzem gazdasági helyzetéről. A beszámoló nem tartalmaz semmiféle felesleges frázist, szépítgető kifejezéseket. Világosan, közérthetően tárja fel a reális hely-zetet. Idézzünk belőle néhány részletet: "... A termelés megkezdésével számos újonnan felmerülő problémával kellett megbirkóznia a vállalatnak.. A negyedik negyedévben exporttermelésünkből tekintélyes mennyiség elmaradt. Piacunk elsősorban NyugatNémetország, ezenkívül Finnország, Svédország, Szudán, Görögország és a Közel-Kelet .,. ... Több évig állandóan volt rázott kóckészletünk. Az ellenforradalom miatt eljutottunk odáig, hogy nem volt elegendő rázott kócunk az első negyedévben előírt áruk legyártásához. A bajt úgy hidalhattuk át, hogy 120 tonna bolgár kócot kaptunk. Az elkövetkezendő Időkben pedig mintegy 4—500 tonna szovjet kóc kerül az üzembe*. MÉG SZAMOS APRÓ részlétet tár fel a termelés problémáiról a beszámoló. Aztán megered a vita. Szinte valamennyi elvtárs elmondja véleményét, javaslatát, legfőképpen arról, miképp emeljék a munka termelékenységét, hogy az összhangban álljon a magasabb bérekkel. Megállapítják: több osztályon kisebb létszámmal is el tudnák végezni — még jobban, mint eddig — a munkát. Például a nyújtón dolgozók már kezdeményezték a kétgépes rendszert; jól jár a munkás, jól jár az üzem. Viszont néhány dolgozó felháborítóan viselkedik: gúnyolják, gyalázzák a kétgépeseket. S ebben az ügyben a pártszervezet nem tesz hathatós intézkedést! Elnézi ezt a rossz hangulatkeltést, s a lógós munkát. Többen javasolják: pontosabban kl, kell adni az üzemrészekben a feladatot egy-egy dolgozónak, mivel a munkaidő kihasználása laza. Sok szó esik az anyagmozgatók fegyelmezetlenségéről. Kiderül, hogy számosan "piszkálódásnak* veszik, ha 8 művezetők figyelmeztetik a lógósokat. A termelésben mutatkozó lazaságok egyik oka, hogy a politikai felvilágosító muhka gyenge az üzemben. A tanácskozáson elhatározták, hogy a művezetők és a kommunisták együttesen és hathatósan intézkednek a munkafegyelem megszilárdításáért. A kártoló művezetője egy megfelelő keverőhelylségért hadakozik; ezzel ezreket takaríthatna meg a gyár. Beszélnek az újításokról, a kísérletek beállításáról, a versenyről és a munka megjavításának minden részletéről. Nem hallgatva el a hibákat. hozzáértéssel, tapasztalattal. A VITA VÉGÉN több pontból álló határozatot hoznak, anielyben az intéző bizottság kibővített ülése megjelöli a legfontosabb tennivalókat és a végrehajtásért felelősöket. Keményen dolgozni kell a Kenderfonóban is, hogy nagyobb teljesítményt, több jövedelmet érjenek el a párt, a kommunisták megfontolt, józan segítségével. M. T. 4