Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-12 / 109. szám

BEFEJEZTE MUNKÁJÁT ÁZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA1 I (Folytaidi a 3. oldalról) mellett a mezőgazdasággal és mással is foglalkozunk. Itt azonban szeretném a következőt megemlíteni: Most olyan intézkedésre kényszerültünk, omi nem kellemes: bizonyos cikkek árait kénytelenek voltak a . hatósági szervek felemelni. Most a dolog a következőképpen áll: eljutottunk egy bizonyos helyzetbe. De arról is kell beszélni, hogyan jutottunk ide. Itt olyan rendelkezésekről van szó, amelyekkel részben törvényesítettünk egy elért életszínvonalat, s részben mi határoztuk el. Ezt is pontosan tudni kell. Voltak munkástanácsok, meg nem tudom én miféle szervezetek akkor, amikor nem volt központi irányítás. Azok vették a csekket, elmentek a Nemzeti Bankba, felvették a pénzt, s fizettek, ami eszükbe jutott. Nos, ennek egy bizonyos részét törvényesíteni kellett, más választásunk nem volt, és talán nem is lett volna helyes —, a kormány ls elhatározott béremelésekot, a beszolgáltatás megszüntetését és abból kijött az a bizonyos életszínvonalemelkedós. Most persze savanyú cukorka az árak emelése, s bizony a bort is megsavanyitja az, ha az árát felemelik. Annak Idején, amikor jöttek hozzánk emberek azzal, hogy ilyen bért, olyan bórt adjunk — s megmondom, az előssör magukhoz térő szakszervezetekben is volt egy pár ember, aki olyan béremelést javasolt, s már az újságban is megírt, még mielőtt tárgyaltuk volna, hogy mindenkinek a haja szála az égnek állt, aki ért valamit a pénzügyekhez mi ezekkel az emberekkel vitatkoztunk. Mindenki jó fiú akart lenni, Vitatkoztam az elvtársakkal, s mondtam, hogy nem jó munkamegosztás ez. Beszéltem a szakszervezetekkel, amelyek bérjavaslatokkal jöttek. Ok a Jó emberek, mi, a kormány, 'a rossz emberek, akik azt mondjuk javaslataikra, hogy nem, Beszéltem az újságírókkal. Azok vitatkoztak, hogy több szabadságot, meg hogy bírálni lehessen. Mondtam nekik: Nem jó munkamegosztás ez. Micsoda dolog az, hogy a kormánynak csak az a feladata, hogy hibákat kövessen el, s az újságírónak csak az a feladata, hogy ezt megírja? (Derültség.) Én erre nem akarok életfogytiglan berendezkedni. (Derültség.) Fel kell tételezni, hogy s kormány is tehet valami jót, és az újságíró is követhet el valami hibát — úgyhogy egyenlő munkamegosztással dolgozzunk, mert különben és rögtön átváltok, s elmegyek a szakszervezethez. Tudok én olyan követeléseket összeállítani, hogy nincs semmiféle miniszterelnök, aki azt mondja, hogy rendben van. (Derültség.) Vagy, ha újságíró: én is ki tudok pócézni olyan hibákat, hogy azokat nehéz lenne kimagyarázni. Úgyhogy ez nem munkamegosztás. Nos, miről van mő? Mondtuk, sz embereknek: figyeljetek ide, ez az összkomfortos sztrájk olyan farsang, amelynek lesz böjtje. Jöttek azzal, hogy no dolgozzunk, „— nem az igazi munkások képviselői, hanem olyanok, akik akkor olyan helyzetben voltak, hogy így tudtak fellépni —, nem dolgozunk, ainlg ezt nem teljesítik, art nem teljesítik". Mondtuk nnkik: emberek, nem vagyunk mi hánvaréizvényesek, gyárosok. 11a rendes munkások nevében beszéltek, akkor a saját ügyetekről ven szó, nem rajtunk álltok hosszút, saját magatokat bosszuljátok mog, ha nem dolgoztok két-három bélig. Ba nehéz idő volt, ennek vannak következményei, lelkiismeretük és a nép iránti hűségük megmaradt. Nem sürgetjük éket, mert örömmel tapasztaljuk, liogy mióta a kormány fennáll, harcol és dolgozik, mindennap többen és többen támogatják aktivan. (Taps.) Ennél nagyobb jutalom számunkra a munkáért nincsen, és mi azt szeretnénk, hogy ennek a bizalomnak becsülettel meg tudjunk felelni. Mert a bizalom olyan, elvtársak, hogy néha megijed az ember tőle. A szeretet is Ilyen, annak, akinek van lelkiismerete. Mert Pongrácz Kálmán: a szeretet — és lehet mondani —, a hála és bizalom olyan felelősséget ró az emberre, amit ha az ember komolyan vesz, annak teljes mértékben becsülettel eleget tenni nem jelent csekélységet, és különösen nem olyan nehéz körülmények között, amilyen körülmények között mi dolgozunk. Megköszönöm tehát a kifejezésre jutott bizalmat. Kérem, fogadják el jelentésemet és támogassák kormányunkat a harcban és a munkában. (Hosszantartó taps.) Erőinket az előttünk álló feladatok elvégzésére kell Összpontosítani Egyensúlyt kell teremteni a béralap és az árualap között Mo«t mérleget Veti csinálni. Ebből az jött kl, hogy választanunk kelleti. Vegyük-e vilsaa S béreket? Nem bolyéi bérből élő emberek életszínvonalát levenni. Valamit tenni kell. Kötelességünk a bér, a jövedelem és az árualap között egyensúlyt teremteni? Okvetlenül kötelességünk! Viizont köteleink vagyunk mi az iparcikket él nóha a bort is u köz rovására olyan áron adni, liogy minden liternél 5 forintot nemzeti ajándékként adnak annak, nki megissza: (Derültség.) Vagy lehel-o ort cainálni, liogy valamilynn cikknél a vásárló letmrl n pénzt «z asztalra, de nz egyértelmű azzal, mintha még a kasszából 180 forintot oda adnánk neki azért, mert szíveskedett megvenni? Nem leltet ezt csinálni! Meg kell azt is mondani, hogy az áremelés nekünk nem gazdaságpolitikai Irányunk, de most rendet kell csinálni, s itt ugyanolyan rendszabályról van szó a gazdasági cletbcn, mint amilyet a politikai életben roltunk kénytelenek bevuzctnl. S a ga/daiági élet it rendbe fog jönni! Ezt a kérdést így kell m'zni. Én tudom, hogy nagyobb éljenzés) vállalta ki az, hogy „na még 20 százalékkal itt vngy olt emeljük a béreitől", vagy az, ba leizáilllunánk 30 százalékkal valamilyen cikknek az árát. De nekünk az a kötelességünk, hogy a nemzetgazdaság szilárdságát és egyensúlyát biztosítsuk és ezen keresztül védjük meg az életszinvonalat. Ezért voltunk kénytelenek ilyen lépést tenni. befejezésül úgy látom, bogv van bizalom a kormány Iránt, úi — megmondom őszintén —, ez n bizalom nagyon jól esik, él kell. Azt it szeretném megmondani hogyan vagyunk mi a saját megbízatásunkkal, legalábbis én a magam részéről szeretném megmondani. Ait hiszem, a többiek is Így vunnuk. Ml, elvtársak, mielőtt ennek a kormánynak tagjai lettünk volna, éltünk jobbrabalra, különböző helyeken és legalábbis azt hiszem, minden társam úgy van vele — az élettel szemben nekünk személyileg az az igényünk, hogy tisztességes kommunista és ember módjára éljünk. Más különleges ambícióink nincsenek, legalábbis ami engem illet. Bizonyos években volt úgy, hogy nekem már elegem volt a dicsőségből is és lemondtam nem kis posztokról annak idején, mert arra a meggyőződésre Jutottam, hogy arru nekem nincs szükségem. De most úgy érezzük, hogy a kötelesség állított Jde. Megmondom, talán ilyen nagy dologgal nem jó viccelődni, de ón úgy képzelem el valahogy, hogy itt november elseje táján a miniszterelnöki posztra lehetett volna 0 millió magyar felnőtt ember jogos igénylő. Ez az ón véleményem. Mert arról volt szó, hogy oda kell állni, és kézbe kell venni a dolgokat, és megmondom őszintén, azt hiszem senki sem vonja kétségbe, hogv a a helyzet, amiben kormányt kellett szervezni és elkezdeni a munkát, az minden volt, csak irigylésre méltó nem. És megmondom, valami óriási tülekedést abban az Időben nem figyelhettem meg a miniszteri tárcák iránt sem. (Nagy derültság.) Még most is vannak nagyon derék, jóindulatú barátaink és támogatóink, akik úgy félig rézsút állnak felénk. Helyeslik, amit csinálunk, da még várnak egy kicsit, amíg még jobban tisztara mossuk a szennyest, és majd meg fognak jelenni a harc porondján, amikor az örök béke napju beköszönt. Vannak ilyenek. Mi ezekre az emberekre nem haragszunk. Meg vagyunk győződve, hogy segíteni fognak, ha Kádár János beszéde után az országgyűlés áttért a második napirendi pont, az országgyűlés megbízatásának meghosszabításéról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslat előadója Pongrácz Kálmán, a jogi bizottság elnöke volt. — Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság alkotmányának 11. szakasza szerint az országgyűlés megbízatása ez év május hó 17én lejár. A törvényjavaslat az országgyűlés mandátumának 2 évvel való meghoszszabbítását tartalmazza — mondotta Pongrácz Kálmán, majd így folytatta: — az országgyűlés jogi igazgatási és igazságügyi bizottsága teljes mértékben egyetért a törvényjavaslat indokolásával. Ezután arról beszélt, hogy az ellenforradalmi események országunkat egészséges fejlődésében visszavetették. Az ellenforradalom okozta károk teljes helyreállítása, a fejlődés további biztosítása mindenkitől az erők teljes latbavelését kívánja meg. Nem szabad semmi olyanra sem elhatároznunk magunkat, ami az előttünk álló legfontosabb feladatokról elvonná a figyelmet, csökkentené az arra fordított erőt. — Az országgyűlési választások megtartása feltétlenül gátló hatást gyakorolna erőink összpontosítására. Kevesebb időnk és erőnk maradna azoknak a feladatoknak a végrehajtására, amelyek sürgősek, elsőrendű fontosságúak, és amelyek sikeres megoldását egész népünk elvárja tőlünk. — A törvényjavaslat benyújtása ne keltse senkiben sem azt a hamis hiedelmet, hogy valamilyen különös, ki nem mondott oltunk van a választások elhalasztására. Darát és ellenség tapasztalhatta, hogy nem félünk a nép elé állni és nyíltan, őszintén beszélni. Tudjuk, hogy választás esetén a nép a Hazafias Népfront jelöltjeit választaná meg újból, és újból csak azokat küldené az országgyűlésbe, akik a nép javáért, a szocialista Magyarországért dolgoznak. Nem politikai taktikázás, hanem a nép és az állam érdeke az, amiért az országgyűlés megbízatásának meghoszszabbítására teszünk javaslatot, — Meggyőződésünk, hogv az országgyűlés további működése során jó munkát fog végezni. Biztosíték erre az a kétségtelen fejlődés, amelyen a jelenlegi országgyűlés 1953 óta keresztülment. Új színt hozott parlamentünk életébe az interpellációs jog gyakorlásának alkalmazása, — ezzel a lehetőséggel a legMolnér fcrik: utóbbi ülésszakon számos képviselőtársunk élt ls, és felszólalásukkal sok olyan kérdés megnyugtató rendezésének vetették meg alapját, amelyek megoldása a lakosság széles rétegeinek fontos érdeke, — Az ellenforradalom az országgyűlés munkáját is hátravetette. A körülmények miatt az országgyűlés háromnegyed éve nem tudott ülésszakot tartani. Törekvésünk az, hogy Ismét az országgyűlés döntsön a legfontosabb kérdésekben'^ és teljes egészében gyakorolja államhatalmi jogalt. A választás elhalasztásának indokai között végül azt is megemlíthetem, hogy az űj választás megtartásához szükség volna az új választójogi törvényre is. Az országgyűlés megbízatásának meghosszabbítása lehetővé teszi azt ls, hogy annak idején már az új törvény alapján választhassák meg az állampolgárok az új országgyűlést. Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk 18. paragrafusának (2) bekezdése kimondja, hogy rendkívüli körülmények esetén az országgyűlés megbízatásának meghatározott időre való meghosszabbítását kimondhatja. Rendkívüli események esetén tehát lehetőség van a megbízatás meghosszabbítására, és ki állíthatja, hogy az ellenforradalom és az általa okozott súlyos károk megszüntetésének munkája nem idézett elő rendkívüli körülményeket. Meggyőződésem, hogy helyesen járunk el, ha a benyújtott javaslatot törvényerőre emeljük. Javaslom tehát a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az 1953. évi május hó 17. napján megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosszabításéról szóló törvényjavaslatot fogadja el. A törvényjavaslathoz Aehátz Imre és Nagy Kálmán képviselő szólt hozzá. Hangsúlyozták: Ha most új választást írnánk ki, akkor két-három hónapig, vagy még hosszabb ideig az összes állami, párt- és társadalmi szervek erejét erre a munkára kellene összpontosítani, ez elterelné a figyelmet a fó feladatokról. Ezért népünk érdeke elleni cselekedet volna, ha nem fogadnánk cl a törvényjavaslatot. Nagy Kálmán felszólalása után uz országgyűlés az 1953. évi május 17-ón megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta. Áz alkotmány négy szakaszának módosítása 22. paragrafus, amely a következőképpen intézkedik: „Az államigazgatás legfelső szerve a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa". A javaslat arra Irányul, hogy ezt a mondatot egészítsük kl, zárójelbe téve, a következő szövegrésszel: A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány. A kormány az ellenforradalom elleni küzdelemben, mint a munkáshatalom képviselője, mint a munkásság és a dolgozó parasztság érdekeinek képviselője jött létre. Indokoltnak látszik a kormánynak ezt a Jellegét az alkotmányban is feltüntetni, rögzíteni. Ez az elgondolás teljes mértékben összhangban áll alkotmányunk egyéb érvényes rendelkezéseivel. A következő módosítás az alkotmány 24. paragrafusát érinti, amely jelenleg felsorolja a Magyar Népköztársaság minisztériumait. A javaslat szerint ezt a szövegrészt pótoljuk a következő rendelkezéssel :' A Magyar Népköztársaság minisztériumainak felsorolását külön törvény tartalmazza. — A múltban elég sűrűn került sor a minisztériumok szervezetének megváltoztatására. Ilyenkor minden alkalommal az alkotmányt kellett módosítanunk, minthogy az alkotmány felsorolta a minisztériumokat. Itt azonban nem olyan kérdésről van szó, amelyet az alkotmányban, tehát az állam alaptörvényében kellene szabályozni. Ezzel a módosítással természetesen nem akarunk utat nyitni annak, hogy a jövőben derűre-borúra átszervezzük a minisztériumokat. Inkább azt tartanánk helyebnek, ha sikerülne a minisztériumokat stabilizálni. Mindenesetre azonban a lehetőséget nyitva kell tartani arra, hogy alkotmánymódosítás nélkül. — ha szüksége merül fel — változtathassunk a minisztériumok szervezetén. — A harmadik módosítás az alkotmány 67. paragrafusára, az ország címerére vonatkozik. Szeretném felhívni a figyelmet ennek két alapvonására. Az űj címerbe bele van foglalva a nemzetiszínű pajzs. Ezzel kl akarjuk fejezni azt a történelmi folytonosságot, amely a dolgozó magyar nép múltját jelenével összeköti. A pajzs fölött elhelyezett vörös csillag viszont azt fejezi kl, hogy a dolgozó magyar nép — a dolgozók nemzetközi szolidaritására támaszkodva — építi a szocialista rendszert; A címer tehát ebben a formájában kifejezi a dolgozó magyar nép társadalmi rendszerét és törekvéseit, de egyúttal haladó nemzeti hagyományaihoz való ragaszkodását is. — A címerrel kapcsolatban felmerült az a gondolata vajon nem volna helyesebb érintetlenül hagyni jelenleg érvényes címerünket? Azt hiszem, nem, mert ennek a címernek hiányossága, hogy nem utal a nemzeti múltra, arra a jelfentőségre, amelyet nemzeti hagyományainknak tulajdonítunk; Még Inkább el kell vetni az úgynevezett Kossuthcímer alkalmazását, nemcsak azért, mert ez az ellenforradalom jelvénye volt, hanem azért is, mert szimbólikája ellentétben áll a dolgozó magyar nép mai eszményeivel. Végül az utolsó szakasz, a 68. paragrafus, a Magyar Népköztársaság zászlójáról szól. Itt az egész módosulás abban áll, hogy a zászlóról elmarad az eddig feltüntetett címer. Ennek indokolása egyszerű. A zászló az állam nemzeti színekben kifejezett jelvénye és felesleges azt megterhelni a elmer külön jelvényével. A törvényjavaslathoz Nánási László és Reszegi Ferenc képviselő szólt hozzá, majd az országgyűlés a Magyar Népköztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta. Uj tagok választása a h'zolfsúgokba Az országgyűlés ezután új Az országgyűlés 1956. évi Ezután került sor a Magyar Népköztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására. A törvényjavaslat előadója, Molnár Erik emelkedett izólásra. — Tisztelt Országgyűlés! A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság megtárgyalta az alkotmány módosítására irányuló javaslatot és azt egész terjedelmében elfogadta. A javaslat az alkotmány négy szakaszának, négy rendelkezésének módosítására irányul. Az első a 1. sz. határozatában a jogi és igazságügyi bizottság feladatává tette, hogy az országgyűlés, a Nép-' köztársaság Elnöki Tanácsa, valamint a Minisztertanács működésének öszszehangoiására, működési területük megfelelő elhatárolására javaslatot dolgozzon kl, és azt legkésőbb 1957. április l-ig terjessze az országgyűlés elé, továbbá, hogy a legközelebbi ülésszakig dolgozza ki és terjessze az országgyűlés elé a képviselők jogaira és kötelességeire vonatkozó részletes szabályokat. Ugyanakkor felhívta a Mi-' nisztertanácsot, hogy dol-gozza kl az országgyűlési választásokra vonatkozó törvénytervezetet és azt legkésőbb 1958, április 1-lg terjessze az országgyűlés ele. Az ellenforradalmi események megakadályozták, hogy ezek a határozatuk határidőre megvalósuljanak, ezért Varga jövaskú" az országgyűlésnek, járuljon hozzá ahhoz, hogy ezek a javaslatok későbbi időpontban kerüljenek az országgyűlés elé. Miután az országgyűlés a határidő meghosszabbítására vonatkozó javaslatot elfogadta, Rónai Sándor bejelenPleskó Lívia, tette, hogy az üzemekből, termelőszövetkezetekből, különböző társadalmi szervezetekből számos távirat érkezett az országgyűléshez, amelyek kifejezik a egyetértését a munkás-paraszt kormány programjával. Rónai Sándor ezután az országgyűlés ülésszakát bezárta, | tagokat választott az ország gyűlés bizottságaiban megüresedett helyekre. Az új bizottsági tagok a következők: Jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság: dr. Molnár Erik, Erdei Ferenc, Juhász Imréné, Schumeth József. Külügyi bizottság: Házi Árpád, Szabó Piroska, Kádas István, Non György, Petrovics Jánosné, Becseics Lyubomlr. Honvédelmi bizottság: Úszta Gyula, Róka Mihály, Balogh Lajos, Koczina Gyula, Terv és költségvetési bizottság: Olt Károly, Gyarmati Sándorné, Oláh János, Nagy Károlyné, Bakos István, Vankó Gyula, Horváth Károly. Mezőgazdaság i bizottság: Motolcsl János. Ipari bizottság: István, Klujber László. Kereskedelmi bizottság: Friss István, Szobek András, Bognár József, Iván Istvánná, Kulturális bizottság: Darvas József, Győri Gyula. Mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság: Földes László. Az országgyűlési állandó dolgozók bizottságok űj tagjaira vonat- forradalmi kozó javaslat elfogadása után Rónai Sándor tett bejelentést és javaslatot.