Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-12 / 109. szám

/ BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA (Folytatás a 2. oldalról.) is tudták, hogy mit akarnak, íeg ,, (úgy van) és meg volt rá a jött »u f3^™ nevében meg- módjuk> bogy mindenféle ny0. meg senki hogy a budapesti mondhatom, hogy az események , , , ,, sodrában nem volt egyszerű do- "f5?,®1 kényszerítsék a vezetés május elseji nagygyűlésen Ing megérteni, hogy mi történt. ,fclcl> ho&>" ,a bizonytalan hány ember volt, de azt hi' helyzetben egy darabig velük szem, nem mondunk keveset, együtt menjen. Igy értük meg ha azt mondjuk, hogy 200 000 azt a helyzetet, amely a veze- biztosan volt. tés szégyene és nem a nép , , . , , ..„., Nem kétseges, hogy az szégye?e- tudniillik, az egész országban mindenEzért bizonytalanság volt a ve- oze™yl ezer, embernek, akik az esetre hat-nyolcszázezer emzetés jobbik és tisztességes ré- ^^Z'^H^t ber összedűlt Tessék összeBZPr°L tak az ország központjától, akik wtni a számokat! A Magyar Ugyanakkor bent volt a veze- fegyvert követeltek, akik jobban Szocialista Munkáspártnak lésben a másik rész is, s itt a látt4k h mit kcll tenni> min, - mondjuk - 300 000 tagja Nap Imre-csoportrol kell be- m; akik a vezetésben voltunkizélnem amelyet mi akkor nem nem tudtunk becsületesen {ráismertünk teljes mertekben. Ezt ny{tá9t adni amit üyen helyBel. is meg kell mondani, mert nem ben egy vezetésnek meg kelítenÉs a következő lépés, hogy mit kell tenni, még nehezebb volt. Tehát nehéz volt megismerni, hogy mi történik, és nehéz volt meglátni, liogy mit kell tenni. Í10—100—140 000 emberzafias Népfront passzív elnöössze. Nem számolta ke, (derültség), — hogy ezt az egészséges áramlatot, amely szerintem a népben már meg is született, a Hazafias Népfront felélesztése érdekében megfelelő, értelmes formába fogjuk és ezáltal is növeljük erejét. kellett kereszlülmenniök, mi- tátották között az ország leg* vei nem értelmi, hanem inkább jobbmódú földesurainak gyervan az országban. Budapesten pedig ennek megfelelően kevesebb. A gyűléseken a párt szavára három-négy-ötEz a feladatunk. Itt meg akarom említeni, hogy nagyon igaza van Z. Nagynak, aki azt mondja, hogy a szocializmus felépítése nem pártkérdés, nemcsak a kommunisták kérdése. Ez magától értetődik. Nem akarok nagyon belebonyolódni érzelmi alapon álltak. Ezért megrázkódtatáson mentek keresztül. Ez tanulság a jövőre. A nagy szavakkal és a felsőfokú jelzőkkel mindig takarékoskodni kell. Az az én véleményem, hogy nagyon mértéktartóan kell ezeket alkalmazni. Nézzük meg, mikor mondjuk a legesleget, mert azt számonkérik tőlünk, ha kiderül, hogy még a középfokú, vagy az alsófokú melléknévnek sem felel meg. Ez gyermekeinek jórahaj ó mekei közül kettő-három, gyárosok gyermeke, a budapesti he* lyettes rendőrkapitánynak vala* mi vitéz unokaöccse, s az Üj Nemzedék és a Nemzeti Üjság joggal írta a kétségbeesés hangján, hogy a kommunisták elragadták saját ifjúságukat* Én azt hiszem, az, ami 1932ben történt, természetesen logikus. Az az emberi haladás útja, hogy a feltörekvő dolgozó osztályok az uralkodó osztály részét nagyon fontos tanulság. megnyerték eszméiknek. Ez . , , , , a normális. Az a nem normális; De szerintem ketsegbeesésre aminek a közebnúltban tanúi nincs okunk. Mert emlekszem, a tagadhatom le, megszavaztam, nie És . értük azu,án a ször annyi ember jelent meg, pártkérdésekbe, de azt sze- Horthy-világ idején, és ne ha- vol'unk, hogy a munkások gyerlinffv l\aor\7 Imrft IpwpTl a mi- . . — —A—: — rolr./m mnnrlani' fó)reprtííc . , . , im.Li.i IrnTÜl •» Inmnpo.ln.nl.kn, mint a párt tagsága. Miféle emberek ezek? Vannak nem kommunista, becsületes munhogy Nagy Imre legyen a mi- fejlera6nyeknek 0ivan me„etét, mszterelnök. Ezt soha nem is ., ..,, . , . , , amikor beláttuk, hogy többe fogom letagadni, mert abban a f.zen flZ ú(cm menni nem lehet meggyozodesben, abban a hit- fis abb(m h bizlos voltam _ kásQk parasztok értelmisében tettem hogy minden hiba- d; akI(0r nem ; {estett iek akik a fődol0gban, iá ellenére Nagy Imre mégis be- ® " , 8 , ' csületes ember, mégis a munkás- he.'yzet ~ hoey a magyar nep és szerintem ez a népfront osztály oldalán áU. Később az- ó™?> tömege! meg fogjak érte- tartalma — az ellenforradatán kiderült, hogy nem így van! m> "ogy szakítanunk kellett, és lom elítélésében, a népközw. . ° , „ 82 egyenes harc útjára kellelt társaság védelmében, a szoMi is volt ezzel a vezetesselí fepm. (Közbeszólások: Igy van. A vezetésnek ez a része nem Nagy taps.) volt olyan helyzetben, mint a Én azt hiszem: a vezetés cializmust építésében értenek. egyetmásik fele, amely nem tudta pontosan, mi történik. Nagy Imréék tudták, mert részben ők csinálták. (Ügy van!) Tehát nem volt nehéz tudniok, hogy mi történik, Következésképpen azt tekintélye nem abból áll, hogy ezeket elhallgatja, hanem abból, hogy ezeket becsületesen megmondja. A mi feladatunk — és lehet, hogy Apró elvtársnak még külön feladata, mert ez idő szerint ö a Haretném mondani: félreértés ne essék, mi, kommunisták, mindig tudtuk, hogy maga a párt sem öncél. A párt nem önmagáért van, a pártnak az a rendeltetése, hogy a munkásosztály tudományos világnézetének vezérfonalával a dolgozó tömegek érdekeiért harcoljon, vezesse, tömörítse és szervezze a nép erőit. Ez a párt létének az értelme. Nem értünk egyet a párt öncélúságával. mekei közül a legingadozóbba* kat az ellenforradalom és a fasizmus a saját maga oldalára tudta állítani. Miféle eszmékkel? Itt felnőtt emberek ülnek, ismerik azokat az eszméket. Hát normális ez? Lehet azt tűrni, megengedni; As ellenforradalom a tegsel .esebb mértékben vészé.y estette a bekéi A vezetés feladata, hogy a töm gek erdeke, t képviselje Nem tudtam beszámolómban hosszasan foglalkozni az októberi események olyan oldalával, amely a békét, az emberiség békéjét fenyegette. A felszólalók közül többen utaltak rá. Ez a veszély óriási volt, kétféle változatban is. Az egyik változat a következő. Az ellenforradalom, amelynek arculata ebben a vitában is kellőképpen kidomborodott, — mindenki tudja — imperialista, soviniszta, revánsvágytól átfűtött ellenforradalom volt. Mindenki Ismeri Magyarország sajátos történelmi helyzetét. Magyarországnak öt állam a szomszédja. Nincs az öt között egyetlen egy sem, amelyhez ne tartozna Abból mindig világháború lett, — úgyhogy nagyon jogos Péter János képviselőtársunk figyelmeztetése arra, hogy az eseményeknek ezt a vonását szintén alá kell húzni. Felmerült itt a Hazafias Népfront kérdése. Nem tudok programot adni, vagy szervezeti formát ma megjelölni a Hazafias Népfront számára. De utalni tudok egy történelmi előzményre. A Hazafias Népfront csírája valamikor a második világháború időszakában született meg a történelmi emlékbizottság, magyar front és hasonló elnevezésű szervezetek formájában. Ez később magyar nemzeti függetlenségi olyan terület, amely a törté- front lett, és ezeknek történelem során valamikor, rövidebb, vagy hosszabb ideig, régesrégen, vagy nem nagyon régen Magyarországhoz tartozott. Ez történelmi adottság volt. Mí helyes úton járunk, amikor a nacionalista rcvansizmust elutasítjuk, és ebben a kérdésben visszatérünk a kossuthi eszméhez, hogy minden törekvésünkkel — mégpedig a szocialista gondolat jegyében — a békés testvéri egymás mellett élés és a közös harc formáját valósítjuk meg a Duna-medence népeivel. nelmileg egyenes folytatása a Hazafias Népfront. Amikor ez született, eleven tartalma volt, nem kellett keresni a tartalmat, mert a nemzeti összefogás gondolatának jegyében született, akkor is a kommunisták kezdeményezésére. Ezt nem pártgőgből, hanem a történelmi igazság kedvéért mondom. Sokan vannak — Darvas és mások —, akik ebben részt vettek. Azt hiszem, miközben mi itt arról sóhajtozunk, hogy a tömegek várják, legyen valami a Hazafias Népfrontból, addig a tömegek kicsit már megelőztek bennünket. Mert valójában ami itt november 4 óta szemünk előtt végbemegy, a közélet, a politikai élet aktivizálódása, — ez már tulajdonképpen azt jelenti, hogy a tömegek előttünk járnak és a Hazafias Népfront körvonalai, magva — aminek az élet a tartalma — szerintem már meg is született az elmúlt hat hónapban. Tessék, itt van május elseje. vagy az a négy gyűlés, amelyet a kommunista párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány égisze alatt hívtak össze! Tudott dolog, hogy népünk körében még mindig meglehetősen éles A dunántúli ellenkormány polémiák vannak. Hát azért alapgondolata az volt, ne csapjuk be magunkat! Ha Magyarországon 7 millió abból Helyesen járunk el, mert ez a magyar nép érdeke. Van egy másik variáns is. Vannak elvtársaim, ismerem a nézetüket, akiknek nagyon komoly lelki probléma Szigeti Attila személyiségének megítélése. Ök ismerik, nem tudom milyen évekből, amikor pozitív irányban dolgozott. Hát ha Szigeti Attila személyesen nem is adott ki olyan utasítást, hogv azt a 34 demokratát lőjjék agyon a győri főtéren, vagy égessék el, de volt egy nagyon súlyos dolog, a dunántúli ellenkormány. Ez nem valami bábszínházi előadás mozzanatának készült, hanem véres történelmi valóságnak. hogy második Koreát csináljanak Magyarországból. (Ügy van, úgy van.) Nem úgy, hogy Észak- és DélMagyarország, hanem úgy, hogy Nyugat- és Kelet-Magyarország, s itt akart az imperializmus egy új háborús tűzfészket teremteni Európa szívében. Pedig Európa szívében helyi háborút a történelem során soha senki sem tudott csinálni. felnőtt ember van, nem 7 millió mondja, hogy "Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! és Éljen a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány!* Ezzel a kormánnyal szemben van ellenvélemény is ebben az országban. Nem kell becsapnunk magunkat! A párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány hívására a négy budapesti gyűlésen hozzávetőFelmerültek más kérdések is. Gáspár elvtárs arról beszélt, hogy a munkásokban milyen okokból volt bizonyos elégedetlenség. Például nem tudtak úgy beleszólni az üzemek dolgaiba, ahogyan az az ügy javára is vált volna. Más kérdésekkel, az életszínvonallal és hasonlókkal kapcsolatban is volt elégedetlenség. Szeretnék itt egy gondolattal foglalkozni: a vezetők és a tömegek viszonyával. Azt hiszem, a vezetés csak abban az esetben töltheti be hivatását, ha sohasem hagyja figyelmen kívül a tömegek gondolkozását és akaratát. Mi szükséges ehhez? Először is ott kell lenni a tömegek között, meg kell kérdezni, mi foglalkoztatja az embereket és válaszolni kell nekik. Enélkül azt sem tudjuk, mit kívánnak a tömegek. Beszéltem egy német szakszervezeti képviselővel, aki azt mondotta, hogy a mi szakszervezeti embereink többet legyenek a tömegek között, mint ahogy jelenleg teszik. Nem lehet elbújni a tömegek kérdései elől. Mipdig vannak kérdések, amelyek foglalkoztatják a tömeget, amelyekre választ vár és valakitől választ kell kapnia. Ha mi nem válaszolunk, akkor az ellenség válaszol, az ő érdekeinek megfelelően. Ezért ott kell lenni a tömegek között. Nem kell megijedni a tömegektől, a kérdéseiktől sem! Ha álláspontunk igazságos, azt mindig nyugodtan megmondhatjuk a tömegeknek. Ehhez hozzáfűzöm azt is, hogy véleményem szerint a v ezetésnek nem az a feladata, hogy a tömegek óhaját és akaratát valósítsa meg. Akármilyen furcsán hangzik, ezt kimondom. Véleményem szerint a vezetés feladata, hogy a tömegek érdekeit valósítsa meg. Miért teszem ezt a különbséget? A közelmúltban találkoztunk olyan jelenséggel, hogy elég fontos kérdésben bizonyos dolgozó kategóriák saját érdekeik ellen léptek fel. Mi a vezetés feladata ilyen helyzetben? Mechanikusan megvalósítani a nem helyes elképzeléseket? Nem ez a vezetés feladta! A vezetés feladata, hogy a tömegek érdekeit képviselje. Meg kell ismerni, és mindig figyelembe kell venni a tömegek véleményét és óhaját is. Ez rendszerint egybeesik a haladással, s ha nem, a tömegeket ebben az irányban kell nevelni. Ez is a vezetés feladata. Ehhez hozzátartozik többek között, hogy aki igényt tart arra, hogy vezetőnek becsüljék — és nincs nak, akik vissza akarnak térni. Ez, én szerintem helyes igény, jó igény, de bizonyos kiegészítésre szorul. Vélemény i szerint minderre szükség vau a vétkesekkel szemben is. És mi itt messze elmentünk. Azt mondottuk, nem büntetjük meg azt sem, aki október zűrzavaros napjaiban még fegyvert is ragadott, ha letette, amikor le kellett tenni. Ezt cselekedtük is. Ide sorolom a nem vétkeseket is. Nem büntetjük a hőbörgőket és minőségi különbség falusi és országos vezető közt, mert faluban is megtiszteltetés és rang vezetőnek lenni —, annak mindig legyen bátorsága megmondani azt, ami a tömegek érdekében áll. Akkor is, ha ezt tapsok kísérik és akkor is, ha ez először nemtetszéssel találkozik! (Helyeslés és taps.) Véleményem szerint a tömegek tízszer jobban fogják becsülni azokat a vezetőket, s általában azt a vezetést, amelynek még azt is van bátorsága megmondani, ha a tömegeknek nincs igazuk egy bizonyos kérdésben, mint azt, aki a tömegek udvarlásával és demagógiájával akar megbecsülést szerezni magának. A tömegek ugyanis később megértik, hogy a bátor vezető álláspontja helyes volt s ezért becsülik majd, míg a demagóg vezetőket az emberek később nem fogják vezetőnek tekinteni. Lehet pillanatnyi sikert elérni, de a vezetésnek akkor lesz tekintélye, ha mindig válaszol a tömegek kérdésére, mindig a tömegek érdekeinek megfelelően, és nem a pillanatnyi hangulat szerint. Ez a vezetés lesz akkor a legjobb, mert összeforr a tömegekkel. Az ifjúság kérdéséről: Az, ami a magyar ifjúságban végbement ez októberi események menetében, lecke az ifjúság számára is, de még nagyobb lecke a felnőttek számára", — még nagyobb, pardon nélkül. Nagyon kesokkal nagyobb lecke. Szerin- ményen ütjük a hibát, a hitem. mit kell levonni tapaszta- bával együtt ütjük az emlatként a felnőtteknek? A követ- bért is, aki hordozza, de ha kezőket: a fiatalok mindig haj- megválik a hibájától, akkor lamosak idealizálásra, ideálokat megtalálhatja a maga helyes keresnek maguknak, néha sze- útját. (Taps.) Ezt a türelmesmélyeket is, akiket példaképnek séget cs emberiességet sajtekintenek. Ez olyan törvénye nos, ki kell egészíteni a sziaz életnek, amit megváltoztatni gorúsággal a bűnösökkel mi nem tudunk. De, liogy ezzel szemben. S megmondom visszaélés no történjék, nagyon őszintén, ha belegondolunk fontos dolog, hogy sohase iste- itt, a dolog úgy áll, nem nítsünk senkit a fiatalok szemé- igaz, hogy az a százhetvenben és ne rajzoljunk ideális ezer, vagy hány, aki első boképet az élet reális tényeiröl. londulásában kivándorolt inragudjanak, ha felvetek egy gondolatot, fontosnak tarlom — 1932-ben én már kommunista ifjúmunkás voltam, — volt az a bizonyos Eötvös kollégiumi kommunista-per. Akkor az újságok óriási tálalásban írtak erről — ezt megint nem célzásként mondom a katolikus egy- . - ház felé. - De a Nemzeti Üjság aogy 82 emberölés, a népnyú* és az Üj Nemzedék olyan vezér- a nemzeti függetlenség el* cikket írt erről, hogy majd- ral)lasanak 82 eszméje, zászlaja nem sírva leheteti fakadni. Azt alá tudjon vonni akárcsak 5 írták, hogy az az Eötvös kollé- magyar munkás- vagy paraszt* giumi per bebizonyította, hogy gyermeket is. Nem normálisj az uralkodó osztály ifjúsága a Hogy ez ne ismétlődjék meg, ne* munkásosztály mellett van. Mi künk le kell vonnunk a megfeaz érdekessége annak a pernek? felő tanulságot Csak úgy lesz Kommunista ifjúsági szervezke- jogunk a fiataloknak megmon* dést lepleztek le, valami 40 va- dani, hogy ők is vonjak le a ma* laliány taggal és volt a letartóz- guk számára a tanukágot, A hibák ellen harcoljunk es ne as emberek ellen Itt még egy kérdés van, ide- tem, akiknek olyan gondjaik ológiai természetű, amivel szin- vannak, hogy a törvényestén foglalkozni kell. Parragi séggel hogy lesz, mert folyképviselőtársunk a következű ton mondjuk, hogy "proleigényt sorolta fel: a kormány tárdiktatúra*, -megbüntetni* részéről mutatkozzék meg tü- és így tovább, nem lesz-e itt relem, emberiesség és mutassuk megint baj a törvényességmeg, hogy nincs lezárt sorompó gel? sem bent, sem a batáron azokAzt gondolom, hogy nem. Miért? A következő miatt: először is, ha a múltban volt olyan eset — és sajnos, volt —, hogy egy emberre rámutattak, hogy ez bűnös, akkor a feladat abban állt, hogy bebizonyítsák, hogy ez bűnös ember. Ez rossz kiindulási pont volt s még az is előfordult, hogy kitaláltak valami bűnt, amit el sem követett. Most mi a helyzet? Szükség van ilyesmire? Könem büntetjük a megzavarodott rül kel1 "ekünk most néz embereket, ez víyes, nagy tü- nünk> h°Sy »hu. mar három hete nem láttam egy ellenséget!* — (Derültség.) Nem vagyunk mi e tekintetben ilyen szegényes helyzetben! (Derültség.) Van itt éppen elég reális, valóságos népellenes bűncselekmény, amit feltétlenül ki kell vizsgálni, s bizony a legsúlyosabban meg kell büntetni. relemre, emberiességre van szükség. Még külön meg kell említeni, hogy mi, amikor a hibák ellen harcolunk, a hibák ellen és ne az emberek ellen harcoljunk. Miért fontos ez? Mi azt akarjuk, hogy a hibás nézeteket valló emberek elhagyják hibáikat, de ha mi összekötjük őt a hibáival és ütjük folyton, megállás nélkül, és elkereszteltük rossz gondolkodású embernek, és az rajta marad holta napjáig — az nem biztosítja a kérdés egészséges megoldását. Mi harcoljunk a hibák ellen, Mert el ne felejtsük, hogy azok a fiatalok, akik inkább érzelmi, mint értelmi alapon voltak hívei a népi demokráciának és a szocializmus gondolatának, ellentmondást látnak. Hogy a szocializmus úgy leírva nagyon szép dolog, de nem beszéltünk soha arról, liogy ez a társadalom még nincs itt, csak most születik, kínok, küzdelmek, bajok, nehézségek közepetle, mint ahogy ój világ szíil 'tni szokott. Ha mi azt mondottuk a fiataloknak, ez már a szocializmus, nem is az igazat mondtuk. A személyekről nen, ellensége a magyar népnek. Ez nem igaz, mint ahogy vissza is tért belőlük nem kevés. De hogy ez áldozat a nemzet részéről, az feltétlenül igaz. A meghaltakkal is így van, én sajnálom azokat, akik a front túlsó oldalán haltak meg — beugratás eredményeképpen. Ezért a bűnösökkel szemben szigorúnak kell lennünk, mert a néi éleiénél drágább dolog nincs a mi számunkra! beszélünk, okkor is vigyázni kell, mert a fiataloknak rcltene- (Felkiáltások: Ügy van! tes csapás, amikor ilyen érzelmi Taps.) Ezzel kapcsolatban csalódás éri őket, és bizony, a vannak aggodalmak. Itt is fiatalok ilyen helyzetbe kerül- ülnek elvtársak, akikkel én tek, ilyen kiábrándulásfélén a közelmúltban beszélgetHogy ne legyen belőle hiba, ahhoz két dolog kell. Először is a tényeket vegyük elő, azokat vizsgáljuk, s akkor ott van az ember, aki azt csinálta. Másodszor pedig azt mondom: a bűnt kell büntetni és nem az embert. Ez együttjár gyakran, de azt is meg kell mondani, hogy aki nem főbenjáró bűnt követett el, annak meg kell találnia valamikor az utat viszsza az életbe. A bűnt szigorúan meg kell torolni, s ha főbenjáró bűne volt, akkor azt kell kapnia, ami illik főbenjáró bűnért. Miért kell a bűnt üldözni? Hogy visszatartsunk másokat, akik még nem bűnöztek a nép ellen. S így azt hiszem lehet érvényesíteni a türelmet is és emberiességet is, s azt is, ami a nép életének kötelező védelmét jelenti —, mert erről nem lehet lemondani. Mert. ha az uszítót nem tartóztatják le, s nem büntetik meg, akkor vétkeznek az ellen a harminc fiatal ellen, akit ő holnap, meg a jövő héten fog a saját érdeke és a saját népe ellen felszítani. (Közbeszólások: Ügy van! Taps.) A gazdasági dolgokról. Nem tudtunk részletekbe belemenni. Dolgozni máris kell, az országyűlésnek pedig majd meg kell vitatnia az éves tervet, mert az irányelv lesz a későbbi munkához is. Helyes, hogy az ip&tf IFoljjiatás a 4. oldalonj