Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-11 / 108. szám

A kormány beszámolója feletti vita az országgyűlés pénteki ülésén (Folytatás az 1. oldalról) Miközben az Egyesült Nemzetek Szervezetének főbiztosa örvendett annak, liogy Ausztriából milyen gyorsan sikerült több tízezer magyart elszállítani távolabbi vidékekre, a mi beszámolónkból világosan kellett neki is látnia, hogy az ilyenfajta megoldások •—• amelyek az ő szempontjukból látszólag emberségesok — a valóságban politikai manővert lepleznek — lényegükben embertelenek és csak növelik a menekültek sorsának tragikus jelleget. Az Interparlamentáris Uniónak ez a bizottsága elvileg kimondta — ezekre a hazánkból eltávozott magyarokra is vonatkoztatva —, hogy a legemberségesebb megoldás az önkéntes hazatelepítés elősegítése. Felszólította az Egyesült Nemzetek Szervezetének menekültügyi főbiztosát és az illetékes kormánytényezőket, hogy működjenek közre az önkéntes hazatelepítés érdekében, különösképpen pedig a kiskorúak és általában az ifjúság hazatelepítésében. A másik kérdés, amely bennünket konkréten érdekel, a tájékoztatás szabadságának a kérdése. Ezzel kapcsolatban dokumentációkat vittünk a gyűlés elé, a Szabad Európa rádió munkájának és a magyarországi ellenforradalmi eseményeknek összefüggéséről. Világossá tettük, hogy a Szabad Európa úgy működött az ellenforradalmi események alatt, mint egy katonai főhadiszállás szócsöve. Közöltük, hogy a magyarországi kulturális, békemozgalmi szervek ennek dokumentációját a nyugati társadalmak rendelkezésére fogják bocsátani. Megmutattuk azoknak a levélborítékoknak néhány példányát, amelyeket amerikai postahivatalokból küldtek Magyarországra és amelyeken olyan feliratok vannak, hogy „folytassátok keresztes harcotokat a szabadságért!" A bizottság elfogadta azt a határozati javaslatot, hogy nemcsak a tájékoztatás nagyobb szabadságáért kell állást foglalni, hanem elítélte a hamis hírverést, a háborús propagandát, és minden olyan sajtótevékenységet, amelyik gátolja az atomerőnek békés célokra való felhasználását. Az Interparlamentáris Uniónak ez a bizottsága tehát lényegében elfogadta ebben az állásfoglalásban a mi szempontjainkat. Mindez azt is mutatja, Tisztelt Országgyűlés, hogy immár a bizalom népünk hatalma iránt nemcsak a szocialista országokban és a szocialista országok népeiben van meg, hanem a nyugati társadalom haladó erői is egyre nagyobb örömmel veszik ezt tudomásul, a reakció erői pedig egyre inkább kénytelenek ezzel bármilyen kelletlenül is — számolni. Végül a nemzeti összefogás jelentőségéről szólt'közös feladataink elvégzésében, majd így fejezte be beszédét: Örömmel fogadom el a Minisztertanács beszámolóját, s a most kibővült kormánynak ilyen remények között kívánok jó egészséget, sok sikert, s az eredmények feletti örömet a kormánynak és a népnek egyaránt. (Nagy taps.) llku Pál felszólalása Ezután llku Pál képviselő emelkedett szólásra. — Az ellenforradalom napjaiban — kezdte felszólalását —, de utána is, sokszor foglalkoztatta .az ország becsületes dolgozóit, mi az oka annak, hogy a hadsereg — sajnos — nem tudta megsemmisíteni az ellenforradalmi csoportokat, a fegyveres ellenforradalmi bandákat. A kérdésre válaszolni kell itt, az országgyűlés előtt, mert a dolgozó nép azért hozta létre, azért tartotta és tartja fenn nagy áldozatok árán a hadsereget, hogy védelmezze népi hatalmunkat, függetlenségünket, a szocializmus vívmányait. Erre a kérdésre szeretnék röviden válaszolni anélkül, hogy a dolgok mélyebb elemzésébe bocsátkoznék. — Az egyik ok az — és ez fe legfontosabb —, hogy Nagy Imréék a népi hatalom elárulásával együtt a hadsereget, a népi hatalom fegyveres támaszát is elárulták. A hadsereg tehetetlenségének másik oka: Nagy Imre híveinek a hadseregben kifejtett bomlasztó, rothasztó munkája, amely már jóval október 23. előtt elkezdődött. A harmadik ok a hadsereg vezetésében meghúzódott áruló imperialista ügynökök aknamunkája, romboló tevékenysége volt, amely az események folyamán egyre nyíltabban fonódott össze Nagy Imre híveinek romboló munkájával és tevékenységével. De azt is meg kell mondani nyíltan és őszintén: a hadsereg tehetetlenségében az is szerepet játszott, hogy a hadsereg egyes, akkori vezetői a nehéz, bonyolult helyzetben tehetségtelennek, tehetetlennek, ügyefogyottnak bizonyultak. Mégis, a hadsereg a népi hatalom védelmében az ellenforradalom elleni harcokban október 28-ig zömében akcióképes volt. — A hadseregre a legsúlyosabb morális csapást az a kapituláció mérte, amely október 28-án az ellenforradalmat dicsőséges forradalomnak deklarálta. Ez a tény rendkívül tragikus politikai és lelkiismereti válságba sodorta a becsületes tiszteket és harcosokat — újra aláhúzom: ezek voltak többségben —, mert azzal a drámai kérdéssel találták magukat szemben: ki hát az ellenforradalmár, ha a tényleges, a valóságos ellenforradalmárok egyik napról a másikra nemzeti hősök letlek? Ebben a hallatlan politikai és ideológiai zűrzavarban teljesen szabadon működtek, mozogtak, dolgoztak a Nagy Imre—Losonczy-csoport emberei, most már nyíltan összefonódva a beépített ellenséggel. —i De Nagy Imréék is és az imperialisták még ebben a tragikus helyzetben is tartottak valamennyire a hadseregtől. Ezért követelték az imperialisták nyíltan, hogy a hadsereg vezetését adják át olyan árulónak, mint Maiéter, a volt ludovikás tiszt, s ezt a követelést Nagy Imréék természetesen teljesítették is. Ezért követelték a karhatalom létrehozását annak a Király Bélának a vezetésével, aki imperialista ügynöki munkájaamiatt jogosan el volt ítélve. És valóban, amikor november 4-én a felszabadító szovjet hadsereg — a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére — újra segítségére sietett a dolgozó magyar népnek, akkof — annak ellenére, hogy az országot előzőleg már valósággal elöntötte a nacionalista, soviniszta uszítás, és annak ellenére, hogy Nagy Imre szégyenletes módon ellenállásra adott parancsot a hadseregnek — a hadsereg, egyetlen légvédelmi alegység kivételével, megtagadta Nagy Imre parancsának teljesítését. . November 4.; a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása óta a hadsereg zömének állásfoglalása félreérthetetlenül azt bizonyltja, hogy hű maradt a népi hatalomhoz, a szocializmust építő magyar hazához, a szocializmus táborához. A hadsereg tisztikarának túlnyomó többsége írta alá a nagyon zavaros novemberi napokban a tiszti nyilatkozatot, s vállalt fegyveres katonai szolgálatot a népi hatalom érdekében. A hatalom kérdésében nines helye a vitának A gyorsan megalakult karhatalmi ezredek és karhatalmi alakulatok — amelyekben szép számmal voltak tartalékos tisztek és munkások is — a munkás-paraszt hatalom politikai és fegyveres támaszát jelentették, és néhány hét alatt annyira fejlődtek, hogy már saját katonai erejükkel tudták megsemmisíteni az ellenforradalmi provokációkat: A népi hatalom tűzkeresztségen átesett karhatnlmista tisztjeink ezrei az egyik biztositékát jelenlik annak, hogy hazánkban t<É)bet nem lesz október 23. A tanulság a hadsereg számára is ugyanaz, ami egész dolgozó népünk számára, az, hogy a hatalom kérdésében nines helye vitának, mérlcgelgetéseknek és aggályoskodásoknak, hogy parancsra, vagy parancs nélkül, de fegyveresen meg kell semmisíteni mindazokat, akik kezet emelnek a nép hatalmára. (Taps, felkiáltások: úgy van!) Az újjászervezett hadsereg vezetése arra neveli a néphadsereget, hogy a népi hatalom kormányának minden parancsát hajtsa végre. Ugyanakkor az ellenforradalom arra is megtanított bennünket, hogy ha ellenséggel találjuk magunkat szemben és nincs parancs, járjunk el osztályöntudntunk és a néphez való hűségünk szerint, mert parancs nélkül is meg kell semmisíteni az ellenséget. (Taps.) llku Pál ezután arról beszélt, hogy hadseregünket továbbra is a népi demokráciák fegyveres erőivel való testvéri barátság szellemében és mindenekelőtt a hős szovjet hadsereggel való fegyverbarátság és elvtársi szeretet szellemében kell nevelni. Utalt a varsói szerződés védelmi jellegére. Akkor került sor ennek a szerződésnek a megkötésére, amikor az imperialisták elutasították a Szovjetunió kormányának janeiatát, hogy Ezután Antos István pénzügyminiszter szólalt fel a vitában. — Az ellenforradalmi események nyomán hazánkban rendkívül súlyos gazdasági helyzet alakult ki — mondotta. — A gyáripari termelés 1956 novemberében csupán 18 százalék, decemberben 31 százalék volt. Számos üzemben nagyösszegű jogtalan bért fizettek ki. Komoly inflációs veszély lépett fel. A sztrájkok szervezőinek éppen az volt a céljuk, hogy az ellenforradalom fegyveres felkelésének leverése után gazdasági katasztrófába döntsék az országot. A mi szocialista gazdasági rendszerünk azonban ebben a súlyos helyzetben is kiállta a próbát. A kormány utasítására az áruhiány ellenére is változatlan állami árakon biztosították a lakosság ellátását. A nemzetközi proletárszolidaritásnak nagyszerű megnyilvánulása volt, hogy a baráti szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, nagy mennyiségű élelmiszeri és ipari fogyasztási cikkeket küldtek segélyként hazánknak. Ezek a tényezők — a szocialista rendszer ereje, barátaink segítsége, a párt következetes politikája és a kormány helyes intézkedései — segítettek bennünket ebben a legnehezebb szakaszban és lehetővé tették, hogy az ellenforradalmi események és az ellenforradalom által szított sztrájkok ideje alatt is sikerült megőrizni pénzünk szilárd vásárló erejét. Továbbiakban ismertette, hogy a bányászok, a munkások és az értelmiségi dolgozók áldozatkész munkája nyomán már az első negyedévben gyors ütemben haladt előre a gazdasági élet normalizálódása és sikerült a korábbi termelési színvonalat az élelmiszeriparban 89 százalékra, a könnyűiparban 86 százalékra, a nehéziparban 72 százalékra megközelíteni. A kormány intézkedései nyomán a munkabérek a népgazdaság minden ágában jelentősen emelkedtek. A kötelező beadás eltörlése komoly többletjövedelmet biztosít a parasztságnak. Ilyen körülmények között a lakosság áruk iránti keresletének kielégítése komoly erőpróba elé állította népgazdaságunkat. A múlt évinél alacsonyabb termelés nem fedezhette a múlt évinél lényegesen magasabb vásárlóerőt. Ehhez olyan kiegészítő árualapokra volt szükség, mint a fogyasztási cikkek importja, külkereskedelmi raktárkészletek átadása a belkereskedelemnek, s a fogyasztási cikkek exportjának jelentős csökkentése. — Mindezek természetesen erősen terhelték a külkereskedelmi mérlegünket, amelynek rendkívül mértékű paszszív egyenlegét csakis a baráti, szocialista országok által nyújtott hosszúlejáratú kölcsönök segítségével fedezhettük. Továbbiakban kifejtette, hogy emelkedett az ipari termelés, javult a gazdaságosság. de ezen igen kedvező jelenségek ellenére korai volna beszélni arról, hogy a gazdasági életünkben már minden rendben van, már túljutottunk minden nehézségen. Számos nehéz feladat áll még előttünk. Ezeknek megoldását szolgálja a kormány által már jóváhagyott 1957. évi népgazdasági terv. Az 1957. évi terv jelentős életszínvoua emelést irányoz elő belép az északatlanti paktumba. Az imperialisták támadási szándékát azóta is egész sor új tény mutatja: Ilyen körülmények között létérdekünk — és a többi népi demokratikus országoknak is létérdeke —, hogy a varsói szerződésben tömörülve közös erőfeszítéssel biztosítsuk nemzeti függetlenségünket, népi hatalmunkat, közös erőfeszítéssel utasítsuk vissza az imperialisták fegyveres agresszióját. A mi erőnk éppen abban van; hogy tagja vagyunk a nagy szocialista tábornak. A szocialista tábor ereje, a mi erőfeszítéseinkkel együtt, az egyetlen biztosítéka függetlenségünk és népi halalmunk további megvédésének. A szocialista tábor katonai ereje olyan erőt képvisel, amely puszta létével is féken tudja tartani az imperialista háborús szándékokat, vissza tudja puszta létével is utasítani a provokációkat. Ulcu Pál ezután elmondotta: Nagy Imréék áruló szerepét az is bizonyítja, hogy az ellenforradalom szolgálatában törvénytelenül, alkotmányellenesen felmondták a varsói szerződést, és oz úgynevezett semlegességet deklarálták. Ez a semlegesség rögtön, kijelentése pillanatában egyet jelentett az imperialista táborhoz való átállás bejelentésével; llku Pál befejezésül arról szólt, hogy a hadsereg újjászervezése befejeződött, leszerelték a hadseregből azokat a tiszteket, akik nem írták alá a tiszti nyilatkozatot és eltávolítottuk azokat a tiszteket, akiknek az ellenforradalmi napokban tanúsított magatartásával kapcsolatban jogos kifogás merült fel. Az újoncok kiképzése megkezdődött. A kormánynak bizalmat szavaz és munkájával támogatja; Mi a legfőbb jellemzője az 1957. évi tervnek? Véleményem szerint az, hogy az előző évinél kisebb nemzeti jövedelemből a múlt évit jelentősen meghaladó életszínvonalat irányoz elő. Lehetséges-e ez? A terv előirányzatai megfelelnek ennek a célkitűzésnek. A terv szerint jelentősen csökkennek a beruházások, csökken a közületek fogyasztása. A külkereskedelmi és fizetési mérleg hiányát fedezik a Szovjetunió és a többi baráti, szocialista országok által rendelkezésre bocsátott hitelek. A terv szerint e tényezők eredményeként az alapvető népgazdasági mérlegek egyensúlya megteremthető. A terv megvalósításához azonban nem elegendők a kormány helyes határozatai. A terv sorsa az üzemekben, a földeken dől el, a dolgozó emberek mindennapos, céltudatos, áldozatos munkájától függ. Ezért a dolgozóknak tudniok kell, mire irányítsák erőfeszítéseiket. Ezek közül a feladatok közül kívánok a következőkben néhányat külön is kiemelni és részletesebben ismertetni. Nemcsak az a fontos, hogy mennyit termelünk, hanem az is, hogy mennyiért termelünk. Az év első negyedében a termelési költségek színvonala az iparban 14 százalékkal volt magasabb, mint a múlt évben. A magas önköltség fő oka az, hogy a termelékenység a gyáriparban több, mint tizennyolc százalékkal csökkent. Ugyanakkor a munkások havi átlagkeresete közel háromszáz forinttal magasabb az előző évinél. Elengedhetetlen, hogy a munkások a magasabb bérek ellenében legalább a korábbi teljesítményt nyújtsák. A tervnek a termelékenységre vonatkozó előírásai teljesen reálisak. Ezek teljesítése fontos eszköz a munkások kezében. Ezáltal döntő befolyásuk van arra, hogy keresetük milyen arányban alakul át reálbérré. A munkabér azonban csak egyik fontos összetevője a termelés önköltségének. Az anyagtakarékosság, a selejt csökkentése, a minőségi előírások betartása, a korszerű gyártástechnológia alkalmazása és egy sor más lehetőség, amelyek hasznosítása döntő mértékben az üzemek vezetőitől cs munkásaitól függ, ugyancsak nagymértékben befolyásolják a termelés költségeit, a termelés gazdaságosságát. A kormány a közelmúltban rendeletet adott ki az üzemek nyereségrészesedéséről, amely megteremi! az egész gyári kol-^ lektíva érdekeltségét az önköltség csökkentésében. A termelés gazdaságossága szélesebb értelemben azt is jelenti, hogy azt termeljük, amire a népgazdaságunknak valóban szüksége van. Ezt most azért kell külön is hangsúlyozni, mert ebben az esztendőben a megnövekedett fogyasztás anyagi alátámasztása érdekében a kormány kénytelen volt a beruházásokait jelentősen csökkenteni. Ennek ellenére különösen a gépiparban számos olyan beruházási termék gyártására adtak rendelkezést a vállalatok, amelyek a tervben nem szerepelnek. Ezekre tehát anyagi fedezet nincs. Ezeknek a gyártására olyan anyagot használnak fel, amelyeket exporlgépek előállítására, vagy fogyasztási cikkek termelésére szántunk. Az ilyen tervszerűilen termelést meg kell akadályozni — mondotta —, majd hangsiilyozt.il, hogy beruházási lehetőségeink korlátozott volta miatt ma különösen szükséges a vállalatok önálló tevékenysége, kezdeményezése, A Szovjetunió segítsége létfontosságú tz'ímunkra Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb gazdasági feszültséget ebben az esztendőben a külkereskedelmi és a fizetési mérleg egyensúlyának hiánya okozza. A hiányt a Szovjetunió és a többi baráti ország által nyújtott hitelek egyenlítik ki. Ezek a hitelek a baráti, testvéri segítség, a proletár nemzetköziségből fakadó önzetlen támogatós nagyszerű megnyilvánulásai. Külön ki kell emelni annak a segítségnek az óriási jelentőségét, amelyet számunkra a Szovjetunió által nyújtott ötvenmillió dolláros, és a Kínai Népköztársaság által rendelkezésünkre bocsátott huszonötmillió dolláros devizahitel jelent. Kifejezésre jut az önzetlen se: gíteni akarás a hitelek feltételeid ben is; Hasonlóan nagy jelentőségűek és kedvező feltételűek a szocialista tábor többi országa által nyújtott hitelek. Az első negyedévben csaknem kétszer annyit importáltunk, mint amennyit exportáltunk. Emellett jelentős összegű esedékes tartozásokat kellett kifizetnünk kapitalista or-i szágok vállalatainak és bankjainak. így a baráti országok által nyújtott kölcsönök több mint a felét már felhasználtuk; Ebből következik, hogy most már gyors ütemben kell emelnünk az exportot, hogy a külkereskedelmi és fizetési mérleg egyensúlyát minél előbb saját erőnkből biztosítsuk. A legrövidebb időn belül el kell érni, hogy az export meghaladd ja az importot. Ez a mi körülményeink közölt a népgazdaság normális vérkeringésének egyik legfontosabb feltétele. Mint általában termelésnél,az exportra történő gyártásnál sem lehet közömbös, hogy mennyiért termelünk, hogy hogyan aránylik a termék önköltsége és a külföldön elérhető ár: Ezen a téren jelentős tartalékaink vannak, amelyek ésszerű rugalmas termeléspolitikával ki* aknázhatók. Ezután Antos István azokkal a feladatokkal foglalkozott, amelyek a vásárlóerő és az árualap szilárd egyensúlyának biztosításával függnek össze. Fontos, hogy a pénzkiáramlás csatornáin csak a tervnek megfelelő összegek kerüljenek kifizetésre. Mindenekelőtt szilárd bérfegyelemre és a vonatkozó rendeletek pontos megtartására van szükség. Igen nagy figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági felvásár* lasi árakra. A mezőgazdasági termékek felvásárlása az év első négy hónapjában — kisebb hibáktól eltekintve —> általában sikeres volt. Nem alakult kl feketepiac, a szabadpiaci árak márciustól kezdve alacsonyabbak a múlt évinél. Továbbra is helyes gazdaságpo* lilikával kell biztosítani, hogy a felvásárlás során spekulációs jelenségek ne alakuljanak Iri. A vásárlóerő tervszerű alakulásának és a költségvetés cgyeiid súlyának nem elhanyagolható kérdése az adófizetés. Népgazdasági tervünk joggal számol nemcsak az idei adó pontos megfizetésével, hanem a múlt évben keletkezett adóhátralékok rendezésével is. A tanácsi pénzügyi szervek fontos kötelezettsége, hogy az adók és a hátralékok időben való befizetését mindenütt bizlosíbsák. Az árualap és a vásárlóerő szi lá i-d egyensúlyának megteremtése természetesen döntő mértékben a mezőgazdasági és ipari termelés alakulásán múlik. Ezért a terv teljesítése az áru- és a pénzforgalom egyensúly ónak legfontosabb fellétele: Figyelemmel arra, hogy a terv vásárlóerő mérlegében a termelési lehetőségek cs a pótlólagos árualapok teljes számításba vétele miatt kisebb feszültségek mutatkoztak, az egyensúly szilárd biztosítása érdekében szűk körben árkorrekcióra is szükség volt. A kormánynak az volt a törekvése, hogy ezek az árkorrekciók ne vonatkozzanak a széles dolgozó rétegek mindennapos szükségleteire, különösen ne érintsék az átlagbérek színvonalát meg nem haladó jövedelemmel rendelkező dolgozók szokásos beszerzéseit. Az áremelés olyan cikkeket érint, mint például motorkerékpár, kerékpár, mosógép, varrógép, egyes mezőgazdasági gépek és szerszámok, valamint luxuscikkek. Ezeknél a keres'et és kínálat egyensúlyának- biztosítása is indokolttá teszi a magasabb árakat. A kormány által hozott intézkedések emellett a ven. (Folytatás a 3. oldalon.)