Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-11 / 108. szám

A kormány beszámolója feletti vita az országgyűlés pénteki ülésén (Folytatás a 2. oldalról.) déglátóipar egyes ágaira is kiterjednek. Figyelembe véve ezeket az árkorrekciókat, a terv maradéktalan teljesítésével az árualap—vásárlóerő-mérlegben is szilárd egyensúly áll elő, ami lehetővé teszi, hogy a népgazdaságban változatlan állami árak és reális mezőgazdasági felvásárlási árak érvényesüljenek, és inflációs veszély ne zavarja a továbbiakban gazdasági előrehaladásunkat. Végül alá kell húzni, hogy az állami és társadalmi élet minden területén talán soha olyan mértékben, mint most, a legszigorúbb takarékosságra van szükség. A létszámcsökkentés következtében az államapparátus fenntartása ma lényegesen kevesebbe kerül. Az állami élet egyéb területén is számos takarékossági intézkedés történt. Mindezek mellett azonban még fel kell tárnunk más forrásokat is, amelyek újabb eszközöket szabadítanak fel alapvető célkitűzéseink megvalósítására. Befejezésül kifejezte azt a meggyőződését, hogy a dolgozó magyar nép az 1957. évi népgazdasági terv teljesítésével leküzdi a még meglévő gazdasági nehézségeket és a népgazdaságunkban bőven meglevő tartalékok feltárásával szilárd alapot teremt ahhoz, hogy sikeresen haladjunk előre a szocialista építés útján. (Taps.) Ahol lehet, 6e kell vezetni a teljesítménybérezést Antos elvtárs expozéja után Nagy Antal Szabolcs-Szatmár megyei, majd Fodor Imre Veszprém megyei képviselő szólalt fel. Ezután ebédszünet következett, majd Gáspár Sándor elvtárs, a Szaktanács főtitkára emelkedett szólásra. Bevezetőben többek között rámutatott, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány rövid, alig több, mint féléves fennállása óta olyan történelmi jelentőségű tettet vitt végbe, ami dicsőségére válik nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi munkásmozgalomnak is, majd elmondotta: A közeljövőben a szaktanács elnöksége a kormány elé terjeszti a szocialista munkaverseny rendszerével kapcsolatos javaslatait. Megítélésünk szerint helyes lenne visszaállítani a szakma kiváló dolgozója jelvényt, annek feltétlenül nagy becsülete van, — A teljesítménybérrendszerrel kapcsolatban elmondotta: minden erővel segíteni kell, hogy a teljesítmény-bérrendszert mindenhol bevezessük, ahol csak mód van, mert a teljesítmény-bérrendszer alkalmazásával tudjuk érvényesíteni a szocialista elosztás elvét. Ahol esetleg nincs meg a létjogosultsága a teljesítménybérrendszernek, mert vannak ilyen helyek — ott is meg kell nézni annak módját, hogy az időbér mellett még milyen ösztönzést lehet alkalmazni annak érdekében, hogy a dolgozókat jobb mi-" nőség előállítására, többtermelésre és szakképzettségük növelésére serkentsük. Horváth Endre országgyűlési képviselő felszólalása után az elnök bejelentette az országgyűlésnek, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsához küldött üdvözlő táviratra a Legfelső Tanács a következő táviratban válaszolt: "A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsától — a Magyar Népköztársaság Országgyűlésének. Budapest. Drága Elvtársak és Barátaink! A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa szívből jövő köszönetét fejezi ki a Magyar Népköztársaság országgyűlésének baráti üdvözletéért. A Legfelső Tanács küldöttei forró baráti üdvözletüket küldik Önöknek, országgyűlési képviselő elvtársak, s az önök személyén keresztül az egész magyar népnek. A Magyar Népköztársaság országgyűlésének ülésszaka felelősségteljes időben ült össze, amikor a magyar nép — miután meghiúsította a nemzetközi és belső reakciónak a földesúri-kapitalista rendszer visszaállítására irányuló törekvéseit — mind szorosabban tömörül a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt köré és egész erejét latbaveti az ország népgazdaságának helyreállításáért, további szocialista építéséért. Baráti üdvözletünket küldjük a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Magyar Népköztársaság kormányának. A szovjet emberek mindig testvéri szeretettel kísérték figyelemmel a tehetséges, szabadságszerető magyar nép életét, harcát, és most teljes szívből örülnek sikereinek. A magyar nép győzelme a hazája szabadságáért és függetlenségéért vívott harcában, és eredményei a szocialista rendszer megerősítésében, jelentősen hozzájárulnak a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához. A Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetsége Legfelső Tanácsának szilárd meggyőződése, hogy a magyar nép a reakció minden mesterkedése ellenére, szoros egységben, együttműködve a szocialista tábor népeivel, rövid időn belül új, hatalmas sikereket fog elérni hazája gazdasági és kulturális fejlesztésében, a nép jólétének emelésében. Mi tudjuk, hogy hatalmas feladatok állnak Önök előtt, a nép képviselői előtt, akik a dolgozók mélységes bizalmát élvezik. Hiszszük, hogy méltó módon betöltik megtisztelő küldetésüket. Drága Elvtársak! Sok sikert kívánunk nemes munkájukhoz! A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa*. (Nagy taps.) Bejelentette az elnök, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésétől is üdvözlőtávirat érkezett az országgyűléshez, amelyre választáviratot küldtek: gyarországi római katolikus püspöki kar — amellyel való tárgyalásokról a kormány beszámolója is megemlékezett — ez év áprilisában adott nyilatkozatában támogatásáról biztosítja a kormányt e béketörekvéseiben. Meggyőződésem, hogy e támogatás nemcsak a püspöki kar tagjainak, hanem a mögéjük sorakozó és irányításukat követő római katolikus papságnak és hívő seregnek is szilárd elhatározása. A második pozitívum: a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét, a kialakulóban levő szocializmust történelmi fejlődésünk egyik állomásának tekintem. Ezért helyeslem a magyarországi római katolikus püspöki kar már előbb idézett nyilatkozatának egy másik, igen hangsúlyos kijelentését, amely "elítél minden olyan törekvést, amely a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendje ellen irányul*. Ezután azt fejtegette, hogy a szocializmus nem ízlés dolga, nem divatkérdés. Egyesek, külső vagy belső erők, megkísérelhetik, hogy a fejlődés ütemét lassítsák, vagy megakadályozzék. A történelem kerekét azonban nem lehet visszafelé forgatni. Ezért hatott rám megdöbbentően — folytatta —, amikor .az októberi ellenforradalmi események alatt külföldön tartózkodva, közvetlen hírforrásból olvashattam Horthy bejelentését, amellyel a magyar nép vezetését magának igényli, vagy Habsburg Ottónak nyilatkozatát a királyi trónra való igényéről. Viszont megerősített a magyar nép józanságába vetett hitemben az, hogy november derekán hazatérve, itt ugyanaz a gondolat fogadott, amellyel Pöstyénben egy csehszlovákiai paraszt búcsúzott tőlem, aki azt mondta: "Nem akarunk újra nagyurak cselédje lenni!« A nyolc párt, amely a múlt év októberében nevébe a katolikus jelzőt is felvette és így indult a szocializmus ellen harcba, nem a katolikus milliók egyesülése volt — állapította meg. Majd arról szólott, hogy a magyar paraszt, a magyar munkás és a magyar értelmiség gondolkodó rétege nem akar és nem fog a fejlődés útján megállni, még kevésbé azon visszakanyarodni. A szocializmus fejlődésében nálunk is — tagadhatatlan — voltak hibák. Honfitársainkat úgy is mint honpolgárokat, úgy is mint hívőket sérelmek is érték. Ki ne óhajtaná szívből és ki ne dolgoznék teljes erőből azért, hogy ezek többé ne forduljanak elő? A magyarországi papság és hivő sereg e téren is biztatást nyert a püspöki kartól, amely leszögezte: "a püspöki kar bizalommal nézi a kormány törekvéseit, amelyek a múlt hibáinak felszámolására és a sérelmek orvoslására irányulnak*. Ezeknek a törekvéseknek a megvalósulása a magyar nép jólétének fejlődését és a szocializmus megerősödését jelenti. — A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány november óta egész sereg intézkedést tett, amely munkásságunk, parasztságunk és értelmiségi dolgozóink élet* színvonalának emelését, sorsának jobbulását hivatottak előmozdítani. — Tisztelt Országgyűlés! Hallottuk kormányunk beszámolóját és programjának felvázolását. — Kormányunk beszámolójában a magyar nép dolgos igyekezete, sorsát építő törekvése és jövőjét védő elszántsága nyert hangot. A mi szavunkban pedig ugyanez az igyekezet, törekvés és elszántság visszhangzik. Lehet-e mással összefoglalni mindazt a készséget, segíteni akarást és elismerést, amelyet népünk és kormányunk törekvéseivel szemben érzünk, mint a magyar püspöki kar. nyilatkozatának ünnepélyes zárószavaival: "Kérjük á Mindenható áldását e békés törekvések sikeréhez!* A Hazafas Népfront politikai életünk aktív tényezője less A békét minden erővel, teljes odaadással meg kell védeni Ezután Z. Nagy Ferenc és Csikesz Józsefné képviselő szólalt fel, majd Beresztóczi Miklós országgyűlési képviselő, protonotárius kanonok szólt. A mi feladatunk — mondotta többek között nyugatnémet atomtudósok nyilatkozatát a nukleáris fegyverek elleni harcban, XII. Pius pápa megrázó figyelmeztetését, és Albert Schwitzcr professzor szavait, hogy azt keressük es azt amelyek egyaránt arról teszszolgáljuk, ami összeköt, nek {éieimetes bizonyságot, nem pedig, ami elválaszt hogy az at0mkísérletek folyegymástól. Ilyen kozos pozi- tatásával, a Föld légkörének tív tétel: a békét minden megmérgezésével nemcsak a erővel, egész odaadással meg- jelen hanem az emberiség védeni. jövője is pusztulásra lehet Nem fontos számomra, engedhetjük az em_ hogy kinek javaslata ered- beriséget egy újabb világményezi a béke megszilárdu- háborúval újra szakadék szélére vagy mélyére rohanni. A magyar kormány legKitörő örömmel fogadom a főbb törekvései közé tartoszovjet leszerelési javasla- zik hazánk és a világ békátokat éppen úgy, mint a jének előmozdítása. A ma* Ezután Kljuber László a kormánybeszámolónak a bányászokkal foglalkozó részéhez szólt hozzá, majd Parragi György országgyűlési képviselő szólalt fel. Elöljáróban megállapította, hogy az országgyűlés új időszakának szellemét többi között az jellemzi, hogy sokkal színesebb, emberibb hangulata van, mint a régi országgyűléseinknek volt. Elsősorban Kádár János, a Minisztertanács elnöke kormánynyilatkozatának azzal a részével kívánok foglalkozni, amelyben a Hazafias Népfrontról szólt — folytatta. — Az ország széles tömegeiből váltott ki várakozó visszhangot a kormánynyilatkozat ama bejelentése, hogy politikai életünk tényleges aktív tényezőjévé akarja emelni a Hazafias Népfront mozgalmát. Szándékosan hangsúlyozom ezt a jelzőt, hogy várakozó. Mert mondjuk meg őszintén, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom terén súlyos hibák voltak. « Ezek a hibák elsősorban Nagy Imrének, Jánosi Ferencnek most már egesren v'IágOí kétkulacsos, de azt is állíthatom, hogy cinikus politikájának tudhatók be. És utána természetesen következtek be a tétovázások, az országos ingadozások és a helyi csetlések-botlások. Az emberi közvetlenség, amelylyel az Elnöki Tanács, a Minisztertanács elnöke, tagjai, az országgyűlés tagjai nemcsak beszélnek, de cselekszenek is, ezt a várakozást ma már reménységgel töltik meg, úgyhogy végre a Hazafias Népfrontból is az lesz, amit a kormánynyilatkozat ígér, vagyis politikai életünk aktív tényezője. Biztosra veszem, tisztelt Országgyűlés, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány, amely nemcsak nevében foglalja össze a legszélesebb nemzeti összefogást, hanem megalakulásának roppant történelmi felelősségvállalásában is, a legteljesebb mértékben osztja a pártonkívüli millióknak ezt a jogos várakozását és azt a reménységét is, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom a párt vezetésével valóban aktív tényezője lesz politikai életünknek. A másik téma, amelyről szólni akarok, a kormánynyilatkozatnak az a több ízben is hangoztatott álláspontja, hogy mint a múltban, a jövőben is, megértést tanúsít azokkal szemben, akiket félrevezettek, akik úgynevezett eszmei zűrzavarba kerültek. Támogatni kívánjuk kormányunkat abban a politikájában, amely, mint tudjuk, már eddig is sok megtévesztettet vezetett át a jobb belátásra, a helyes, építő útra. Kérem kormányzatunkat és a pártot, folytassa ezt a politikát. Gondoljunk arra, hogy az ellenforradalom véres alvilági vihara nemcsak sok milliárd forint anyagi kárt okozott népünknek, hanem teljesen felbecsülhetetlen az a rombolás, amelyet a lelkekben okozott. De ki a felelős mindezekért? A gyermekek legyilkolásáért, elszökéséért. Felelősek az ellenforradalom belső és küls('£ heródesei. A XX. század egyik legnagyobb kegyetlenségeként és gyaiázataként jegyzik majd fel a történelemírók azoknak a lelkiismeretien gengsztereknek nszítáeái, akik » »feesemtMhadjárat* jelszavával, a sovinizmus és a szovjctellcnesseg lélekmérgező maszlagéval küldték a halálba, vagy az idegenség sivatagjába a magyar gyermekek százait. És még valamiről kell szólnom ezzel a témakörrel kapcsolatban. Én a kormánytól, a párttól emberiességet kérek. Tudom, hogy ezzel a kérésemmel nyitott kapukat döngetek. Mégis, hozzá kell ehhez fűznöm, hogy az emberiesség alatt nem az álemberiességet hirdetem, amelynek frázisait a Méray Tiborok, a Déry Tiborok, a Háy Gyulák és társaik farizeus módon csak azért hangoztatták, hogy megmérgezzék magyar ifjúságunk fogékony lelkét. • A békéért folyó harcban nem lehet, nem szabad hallgatni ! Foglalkozott ezután Parragi György a Méray Tiborok szerepével, a nyugati menekülttáborokban sínylődő megtévesztett magyar fiatalok helyzetével, majd arról beszélt, hogy a hazai, úgynevezett néma irodalomban most elszaporodtak a néma leventék (Derültség). A portiéi némák. Mindenkinek magánügye, hogy beszélni, énekelni akar-e, cigányozni akar-e, vagy néma akar-e maradni. (Derültség.) A néma leventék azonban egyről elfeledkeznek, az élet nem marad néma. (Ügy van, úgy van!) A május elseji indulók hatalmas szimfóniája előtt hiába dugták be bosszankodva vagy gyűlölködve az álhumanizmus vattájával a fülüket. (Ügy van!) Az élet zeng tovább, a gyárak szirénái munkára hívnak. Aki ezt hallani nem akarja, süketségre kárhoztatja önmagát, az élet hangját viszont nem lehet elnémítani. De a némaságon tűi van egy felelősség is, egy lelkiismereti felelősség. Nemcsak a magyar nép, de a világ összes népei élethalálharcban állrak az emberiség legnagyobb boldogságáért, a békéért folytatott harcban. Ebben a kérdésben azután igazán nem lehet, nem szabad hallgatni, cs aki ebben a kérdésben hallgat, az már eleve a béke ellenségei mellé szegődött — azoknak a táborába állt, akár hitvány módon disszidált, akár itthon sunyin lapít. (Derültség.) A világért sem vonom e megállapítás kalapja alá azokat, akik még mindig önmagukkal tépelődve, taián kínlódva éber lelkiismerettel nézik a dolgokat, az íróknak ezt a részét, a művészeket, az értelmiségieket, akik biztos, hogy reménykedve várják, hogy a a szellemi horizont is ki fog tisztulni — ime látjuk — ez az országgyűlés bizonyítja —, hogy kitisztult a politikai horizont; Talán nem a magam véleményét, hanem az országgyűlésnek, a pártnak, a kormánynak véleményét is fejezem ki, amikor azt mondom, hogy nincsenek lezárt sorompók sem a magyar belső szellemi életben, sem a Magyar Népköztársaság határain a bcrsületcs magyar hazafiak előtt. Kádár János elvtárs a november 1-i helyzetről szólva azt mondotta, hogy akkor a magyar kommunisták számára a történelem feltett bizonyos kérdéseket. E kérdésekre Kádár elvtárs megadta a pontos, világos, félreérthetetlen válaszokat, amelyek helyességét — mondjuk meg nyíltan és meggyőződésünk szerint — a történelem igen is igazolta. De kérdezem, vajon csak a magyar és a különböző országok kommunistái számára tette fel — éppen a magyar eseményekkel kapcsolatban — a történelem ezt a kérdést? Ügy vélem ez a kérdés elsősorban a magyar néphez szólt ezekben a tragikus napokban. A kérdés a magyar nép számára így fogalmazható meg: öldöklő testvérharcban, gyilkos polgárháborúban akarsz-e elpusztulni, vagy békében akarsz-e élni? Puskaporos hordó akarsz-e lenni, amelynek kanócát egy idegen imperialista hatalom gyújtja meg akkor, amikor ő akarja? És így folytathatnám ezeknek a kérdéseknek szövegezését, amelyekre nemcsak a párt felelősségérzete, hosszú harcos múltja, önmagában bízó ideológiája adta meg a választ ezekben a napokban és hetekben, — hanem — úgy látom és tudom, s úgy tapasztaltam — megadták a * választ azok a magyar milliók is, akik valóban békében akarnak élni. De hogyan válaszol a haladó emberiség erre a történelmi kérdésre? Engedjék meg nekem, akinek módja volt az elmúlt hetekben hosszabb időt tölteni a mérhetetlen Kínai Népköztársaságban, hogy néhány szóval az emberi élmények egyszerűségével. s mégis reálpolitikai látókörben beszéljek erről. Egy mondatban tudom e hatalmas távlatokat, s majdnem harmincezer kilométert elérő utazás lényegét kifejezni. S ez a mondat jgy hangzik: Higgyék el, a proletár internacionalizmus ma a világtörténelem legnagyobb ereje! A világ békéjének, a mi magyar békénknek, a proletár internacionalizmusnak legnagyobb ereje nemcsak a fegyveres túlerő, hanem az erkölcsi igazság abszolút ereje. Mit jelent ez? Azt, hogy a szocializmus táborát minden ember munkája, a békés építés alakítja át legyőzhetetlen erővé. Az építés a szocialista táborban elsősorban az emberért folyik és nem a profitért, mint a kapitalista országokban. A sok százezer és millió kilowatt energia termelése, az űj acélművek, vízierőművek a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban és a szomszédos népi demokráciákban is, s a mi népi Magyar Népköztársaságunkban is az emberiségért, az emberekért, az űj nemzedék boldogulásáért, jövőjéért épülnek. Ez a perspektíva az ifjúság, gyermekeink és unokáink igazi élet. erspektívája. S mit nyújt ezzel a bíztató sugárzó jövővel szemben az amerikai imperializmus és a hozzá kényszerüli egyéb imperializmusok atomdiplomáciája? A gyermekek megsemmisítését, az emberiség' alkotó erőinek teljes gúzsbakötését, sőt talán teljes megbénítását. A proletár internacionalizmus óriási, világtörténelmi jelentősége és ereje éppen a tragikus magyar események kapcsán bontakozott ki, s azt mondotta nekünk, magyar újságíróknak Csou En-laj április 4-én, hogy ez a magyar tragikus eseményeknek a jó oldala. Így kell nézni nemzetközi látkörben a világpolitika erőmezejében is a mi magyar ügyünket. Én a pártonkívüli, becsületes magyar emberek nevében üdvözlöm és elfogadom a kormány és a párt programját. (Taps.) Ezzel a pénteki ülés véget ért. Az országgyűlés legközelebbi ülését szombat délelőtt 10 órai kezdettel tartja. Az ülés napirendjén szerepel a kormány elnökének beszámolója feletti vita folytatása — az 1953. évi május 17-én megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, — a Magyar Népköztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, végül a meg-i üresedett bizottsági, tagsági helyek betöltés*