Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-11 / 108. szám

h VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Szovlet leihívás •az angol és az amerikai parlamenlhez Tanúvallomások a lakáspana­mázók ellen Tel|os heti rádióműsor XIII. évfolyam, 108. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1957. május 11, A november 4 óta megtett út eredményessége bizonyítja a kormány alapjában helyes politikáját A kormány beszámolója feletti vita az országgyűlés pénteki ülésén .4i országgyűlés pénteken délelőtt a magyar foiradalmi munkás-paraszt kormány elnökének bt számolója feletti vitával folytatta ülésezését. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Antos István, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Dögei Imre, Horváth Imre, Incze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Fe­renc, Rávéss Géza, I ausz János, Trautman Rezső, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai, valamint Kiss Árpád, az Or­szágos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos ve­zetője és tagja. As ülést néhány perccel 10 óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Kiss Károly elvtárs felszólalása A kormány elnökének bcszás mólója feletti vitában elsőnek Kiss Károly képviselő, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja szólalt fel. Bevezetőben rámutatott arra, hogy Kádár János részletes összefoglalójától is kitűnt, liogy a november 4-e óta megtett út eredményes volt, sok nehézséget sikerült leküzde­ni, s mindez bizonyítja a kor­mány alapjában helyes politi­káját. Az ellenforradalom előzmé­nyeiről és első napjairól szólva hangsúlyozta, hogy a munkás­hatalom ellen támadó ellenség­nek sikerült elhomályosítani az elmúlt 12 év alkotásait, nagy eredményeit és a nép egy részé­vel átmenetileg sikerült elhitetni, hogy ez a 12 év csupa hibából állt. Ezt nagyon elősegítette a párt sajtója is, de különösen n revizionista újságírók, akik hát­batámadták a pártot • Ma már aligha akad az or­szágban olyan ember, aki ne tudná, hogy október 23-án a külföldi imperializmus aktív támo­gatását élvező külső és bel­ső reakciós erők törtek a munkáshatalomra. , A reakciós erők véres és rom­boló munkáját előkészítették, se­gítették a párton belüli árulók, a Nagy Imre—Losonczy-csopor tagjai; . Az országgyűlés házában október utolsó napjaiban és no­vember első két napján lezajlott eseményekről szólva elmondotta, mint lótottnk-futottnU a parla­ment folyosóin a grófok, a bárók és a kapitalisták. A fékeveszett soviniszta, szovjctcllenes megnyilatkozás­ban Losonczy Géza járt elöl. Itt már döntöttek a kapitalizmus mellett, s Így — mondotta — ne­kem és számos más elvlársamnak az volt a véleményünk novem­ber másodikán este, hogy tá­voznunk kell innen, és máshol kell segítséget keresni. Csak no­vember 4-o után tértünk ismét vissza a munkás-pnrnszt kor­mánnyal. A kapitalizmus kísér­tetei akkorra már eltűntek a par­lament folyosóiról, s akkor új lap kezdődött hazánkban, a szocializmus építésének történe­tében. Az országgyűlési képviselők, akik ezekben a trogikos hetek­ben velem együtt itt éltek az országban, saját szemükkel lát­hatták, milyen hazugság az, liogv a munkásság, a paraszt­ság, az értelmiség, vagy általá­ban az ifjúság támadt volna a nép halalma ellen. Igaz. egy ré­szük nem látott azonnal tisztán, s ezért nem i» állt ki egy em­berként saját hatalmának védel­mére. Sokan inkább pasaz.lv magatartást tanúsítottak. Vár­tak. hová fejlődnek az esemé­nyek. Kétségtelen az is, hogy a „szocialista" és „demokratikus" jelszavakkal álcázott ellenforra­dalom igen ügyesen használta ki a párt régi vezetésének és a kor­mánynak súlyos hibái folytán jelentkező, gyakran jogos elége­detlenséget A nép az Ilyen nagy törté­nelmi sorsfordulókon ismeri meg igazi vezetőit — muta­tott rá a továbbiak során. Ma már nem lehet kétséges, Nagy Imre és társai a történelem szemétdombjára kerültek. Ezekben a napokban a ma­gyar nép keserves tapasz­talatokat szerzett arról, mit jelent az, ha a munkás­osztály vezető pártjában nincsen egység, ha a külső ellenség belül Is szövetsé­gesekre talál. Nagy Imre, a régi párttagság­gal rendelkező áruló, az el­lenforradalom politikai vezér­alakjává süllyedt. 1953 után egész tevékenysége pártelle­nes és egyben népellenes volt. Egyedül akart uralkodni, s az a tény, hogy egy kommunis­tának ismert ember ült a mi­niszterelnöki székben, amikor az utcán gyilkolták a kommu­nistákat, s amihez ennek a miniszterelnöknek egy szava sem volt, hallatlan zavart okozott a munkások, a dolgo­zók között. Ebben a helyzet­ben majdnem elveszett a munkáshatalom. Az ellenforradalom, a párt, a vezető erő ellen támadt elsősor­ban, az államvédelmi szervek; az egyéb fegyveres erő, a mun­káshatalom védő karja ellen másodsorban. Régi úri huncutság ez; A parasztháborúktól kezd­ve, a későbbi bér- és poli­tikai harcok idején is ez volt a tőkés taktika: előbb foszd meg őket a vezető­jüktől és védelmezőjüktől, azután könnyűszerrel le­igázhatod őket. Az ellenforradalomnak átme­netileg sikerült az ifjúság egy részét a nacionalizmus, a sovi­nizmus mákonyával elbódítania. Még az 1848-as márciusi forra­dalom jelmezeit is magukra akar, tűk ölteni. Ma már a fiatalok is lát­ják, hogy az októberi el­lenforradalom csúfosan le­vitézlett bajnokaira seho­gyan sem illett a márciusi ifjak dolmánya. Hiszen Kossuth cs Petőfi, Vas­vári és társai a Habsburg-zsar­nokság ellen, a haladásért száll­tak síkra, népünket a világsza­badság lobogója alatt a haladás irányába vezették — ezek meg a haladást akarták elsáncolni. zet megmentésére és az ellen­forradalom által okozott ká­rok helyreállítására. Köszöne­tet mondott hős bányászaink­nak azért a nagyszerű csele­kedetükért, amellyel biztosí­tották a közlekedés nélkülöz­hetetlen fűtőanyagát és le­hetővé tették az ország gazda­sági vérkeringésének megin­dulását. „S hadd tegyem mindjárt hozzá kommunista büszkeséggel, hogy mindebben nem kis része volt a kommunista bányá­szoknak, akik ezúttal is lel­Az ellenforradalommal szemben érvényesíteni kell népköztársaságunk törvényeinek teljes szigorát Novemberben, amikor az el­lenforradalom kíméletlen leveré­sére határoztuk el magunkat a néphatalom megvédése érdeké­ben, akkor nemcsak Lenin, de Kossuth Lajos útmutatásait is követtük, oki azt tanácsolta: ha megdobnak kővel, dobd vissza mennvkővol. Akik olyan szívesen él­nek vissza a kossuthi esz­mékkel, azok ne panasz­kodjanak, ha a nép hatal­ma az igazi Kossuth szel­lemében sújt le rájuk. Az ellenforradalmúrokknl szem­ben okvetlenül érvényesíteni kell népköztársaságunk törvé­nyeinek szigorát. Ugyanakkor óvakodni kell minden túlkupás­tól. A szorinlista törvényességet minden módon biztosítani kell, nem feledve, hogy milyen sú­lyos károk származtak a párlra és a népi demokráciára a múlt­ban abból, hogy egyes régi ve­zetők hibájából megsértették hazánkban a szocialista törvé­nyességet. Fél évvel ezelőtt halálos ve. szélyben volt hazánkban a munkáshatalom. De népünk és az egész haladó emberiség szerencséjére késitől és vezetői voltak társaiknak, továbbá nem kis része volt ebben annak a ténynek, hogy pártunk leggyorsabban éppen a bá­nyavidékeken szerveződött újjá. Gazdasági téren elért ered­ményeinkben mind a bányák, mind az üzemek terén jelen­tős része van értelmiségünk­nek is. A bányászok nagysze­rű példamutatását a buda­pesti s a többi iparvidék dol­gozóinak munkahőstettel kö­vették". Harcolnunk kell a kulturális éleiben ie'entkezö rendel'enességek megszüntetéséért akadt hazánkban olyan erő — a komunistáké, a munkások, a parasztság és az értelmiség legjobb­jaié —, amely az újjászer­veződő párt vezetésével megtalálta a kivezető utat az elkerülhetetlennek lát­szó katasztrófából. Népünk szerencséjére, erős szálak kötöttek össze bennün­ket a szocialista táborral. Akadt olyan szocialista nagy­hatalom is, a világ haladó népeinek remény­sége, a szocializmust épí­tők barátja és támasza, a Szovjetunió, amely kérésünk­re nem nézte tétlenül, mi­ként esik áldozatul sokat szenvedett hazánk, jobb sors­ra érdemes munkásosztályunk és parasztságunk az Imperia­listák és belső reakciós erők összeesküvésének. Segélyt ké­rő kiáltásunkra cselekedett és megvédett bennünket a fasiz­mus felül kerekedésének és a háború kirobbanásának ve­szélyétől. A párt újjászervezéséről 6zólva arról beszélt, hogy a párt maga köré gyűjtötte és vezette az ország erőit a nem. Ezután arról szólott, hogy nagy feladatok állnak előt­tünk a kulturális életünkben mutatkozó rendellenességek megszüntetése terén is. A re­vizionizmus erősen megtépá­zott képviselői közül egyesek még e területen folytatnak utóvédharcot. Most azt mond­ják, hogy a kínai elvtársak példáját követve engedjük meg mi is, hogy nálunk is vi­rágozhassák minden virág és dalolhasson minden madár. Pártunk helyesli, ha ná­lunk is dalol minden jó­hangú énekesmadár, de hát cppen a harmónia ked­véért helyes, ha elhallgat­tatunk minden "jómada­rat*. (Derültség, taps.) Kádár János elvtárs, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány nevében több igen fontos gazda­sági rendszabályt jelentett be. Pártunk Központi Bizott­sága mélységesen meg van győződve arról, hogy ezek­re a gazdasági intézkedé­sekre gazdasági nehézsé­geink leküzdése céljából, tehát dolgozó népünk jól felfogott érdekében okvet­lenül szükség van. Az ellenséges hírverés és a belső reakciós erők bizonyára ismét arra törekszenek majd, hogy félremagyarázzák ezeket az intézkedéseket. A kommunis­ták részére nincs más út, mint feltárni és megmutatni helyze­tünket, s fejlődésünk eddigi eredményeinek fényében meg­magyarázni intézkedéseink szük­ségességét és helyességét. Az MSZMP egész tagsága és az őket körülvevő dol­gozók helyeslik és támo-' gatják a kormány gazda­sági intézkedéseit, mert azok össznépi érdeket szolgálnak. Amikor most a forradalmi munkás-paraszt kormány és a párt a gazdasági nehézségek le­küzdésére mozgósítja a tömege­ket, ugyanakkor arra is ügyel­nünk kell, liogy forradalmi éber­ségünk a jövőben sem lankad­jon egy pillanatra sem. Soha ne feledjük, hogy az ellenség nem alszik, még sokan lesik az alkal­mat, hogy árthassanak ügyünknek. Az országgyűlésnek október óla ezen az első ülésén szólnom kell arról is, liogy az országgyű­lés tagjai, az országgyűlési kép­viselők alig néhány kivétellel ebben, az ellenforradalom állal felkavart országban szilárdan és becsülettel megállták a helyü­ket (helyeslés). Hűek maradtak népünkhöz, a munkáshalnlom­hoz, a proletárdiktatúrához. Amint Kádár János elvtárs részletesen kifejtette, nagyok és nehezek, de megoldhatók nz előttünk álló gazdasági felada­tok. Az országgyűlés és vala­mennyi képviselőtársam legfon­tosabb feladata most, hogy újjá­szervezett, harcos pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával e feladatok megol­dására vezesse dolgozó népün­ket. Népünk már nem egyszer ta­núbizonyságot tett hatalmas al­kotó erejéről. Ezzel nz erővel az előliünk állónál sokkal nagyobb feladatok megoldására is képes. Ezért egy pillanatig sem kétel­kedem abban, hogy közös erővel, a nép erejével le tudunk küzdeni minden nehézséget, sikeresen épít­jük és felépítjük szeretőit hazánkban a szocializmust. (Taps.) A Népköztársaságunk további fejlődésének iránytszabó kor­mánynyilatkozatot helyeslem, és mind a magam nevében, mind pedig pártom, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt nevében elfo­gadom. (Taps.) Országunkban az élet gyors ütemüen normalizálódott Kies Károly elvtárs beszéde után Péter János országgyűlési képviselő emelkedett szólásra. Foglalkozott az ellenforrada­lom tragikus napjuinuk esemé­nyébe], tanulságaival, majd el­mondotta, hogy — mint a Kul­turális Kapcsolatok Intézetének elnöke számos hozzánk érkezett külföldi vendéggel volt alkalma beszélgetni az elmúlt hónapok­ban. A külföldiek általános meg­állapítása, hogy országunkban az élet nor­malizálódása meglepően gyorsütemű. Sokkal gyor­sabb ütemű, mint amilyet bármilyen irántunk barát­ságos, bizalmat érző ven­degünk fel tudott volna té­telezni. És ennek oka — mondotta Pé­ter János — a vezetés szilárd­sága mellett az is, hogy az el­múlt tizenkét esztendő mégis szilárd alapokat rakott le nem­csak a politikai, gazdasági élet­ben, hanem az emberek gon­dolkodásában is. Nem volt igaza tehát a nemzetközi reakció pro­pagandájának, amikor azt állí­totta, hogy a magyar nép zömé­ben a szocializmus ellen for­dult. Nem volt igaza az ellen­forradalom és a nemzetközi re­akció propagandájának abban, liogy a magyar nép széles réte­gei a Szovjetunió ellen fordul­lak. Ha igaza lett volna a nem­zetközi reakció érne hazug állí­tásának, akkor nem nőnének ki ilyen spontán, városokban, fal­vakban, üzemekben a magyar­szovjet baráti körök és nem kö­vetelnék egyre inkább ennek n barátságnak fejlesztését, g ak­kor a magyar—szovjet barátság­nak nem lennének ilyen megha­tó és spontán megnyilatkozásai az ország egész területén. A baráti országok segítségé­nek jelentőségéről beszélt ezután, majd elmondotta, hogy az ellen­forradalmi események óla két je­lentős nemzetközi ülésen vett részt, mint a magyar delegáció tagja. November közepén Hel­sinkiben volt a Békc-Világtu­nács irodájának ülésén. A nemzetközi élet békeszerető erői a Béke-Világtnnács akkori ülésén és a Béko-Világtanács nemzeti mozgalmainak vclünk_ kapcsolatos megnyilatkozásain azóta is azt a tanulságot vonták 1c a magyarországi események­ből, liogy a nemzetközi élet ér,­deke is Magyarországon a népi demokratikus rend megszilárdí­tása, meri ez a béke érdeke. De a Béke-Világtanács műkö­désének rúnk nézve további ta­nulsága is van. A legutóbbi ber­lini ülésen a Magyarországgal kapcsolatos kérdések már szinte fel sem merültek. Az a szerve­zet, amely a legérzékenyebben reagál a nemzetközi közhangu­latra, tudatában van múr annak, hogy a nemzetközi életben, a nyugati társadalmak álta­lános közhangulatában is lezárt kérdés, megválaszolt kérdés Magyarországon a hatalom sorsa, a politikai rendszer formája. Egyesek örömmel, mások kese­rűséggel tudomásul veszik, hogy Magyarországon véglegesen győ­zött a nép. (Taps.) Elmondotta, liogy legutóbb Molnár Erik országgyűlési kép­viselővel együtt részt vett Niz­zában nz Interparlamentáris Unió tanácsülésén és bizottsá­gainak az ülésén. Főleg bárom olyan kérdéssel foglalkozott ez nz ülés, nmely bennünket is érint: a lefegyverzés, a mene­kült-kérdés és a tájékoztatás sza­badságának kérdése. A magyar delegáció nz úgy­nevezett incnckültkérdéssel kap­csolatban a szociális és ember­baráti bizottságban, az Flgyc­siilt Nemzetek Szervezete mene­kültügyi főbiztosának a jelenlé­tében és beszámolója után nyi­latkozott meg. Világossá igyekeztünk ten­ni a bizottságban, hogy a menekültek zöme nem po­litikai menekült, hanem közülük jószándékúak és a becsületesek a nemzet­közi feszültség sokrétű za­vara következtében szóród­tak széjjel a világban, sorsuk tragédiáját csuk növe­lik, ha a menekültügy szabvá­nyos módszereivel akarják meg­oldani a kérdéseiket. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents