Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-11 / 108. szám

h VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Szovlet leihívás •az angol és az amerikai parlamenlhez Tanúvallomások a lakáspanamázók ellen Tel|os heti rádióműsor XIII. évfolyam, 108. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1957. május 11, A november 4 óta megtett út eredményessége bizonyítja a kormány alapjában helyes politikáját A kormány beszámolója feletti vita az országgyűlés pénteki ülésén .4i országgyűlés pénteken délelőtt a magyar foiradalmi munkás-paraszt kormány elnökének bt számolója feletti vitával folytatta ülésezését. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Antos István, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Dögei Imre, Horváth Imre, Incze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Rávéss Géza, I ausz János, Trautman Rezső, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai, valamint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. As ülést néhány perccel 10 óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Kiss Károly elvtárs felszólalása A kormány elnökének bcszás mólója feletti vitában elsőnek Kiss Károly képviselő, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja szólalt fel. Bevezetőben rámutatott arra, hogy Kádár János részletes összefoglalójától is kitűnt, liogy a november 4-e óta megtett út eredményes volt, sok nehézséget sikerült leküzdeni, s mindez bizonyítja a kormány alapjában helyes politikáját. Az ellenforradalom előzményeiről és első napjairól szólva hangsúlyozta, hogy a munkáshatalom ellen támadó ellenségnek sikerült elhomályosítani az elmúlt 12 év alkotásait, nagy eredményeit és a nép egy részével átmenetileg sikerült elhitetni, hogy ez a 12 év csupa hibából állt. Ezt nagyon elősegítette a párt sajtója is, de különösen n revizionista újságírók, akik hátbatámadták a pártot • Ma már aligha akad az országban olyan ember, aki ne tudná, hogy október 23-án a külföldi imperializmus aktív támogatását élvező külső és belső reakciós erők törtek a munkáshatalomra. , A reakciós erők véres és romboló munkáját előkészítették, segítették a párton belüli árulók, a Nagy Imre—Losonczy-csopor tagjai; . Az országgyűlés házában október utolsó napjaiban és november első két napján lezajlott eseményekről szólva elmondotta, mint lótottnk-futottnU a parlament folyosóin a grófok, a bárók és a kapitalisták. A fékeveszett soviniszta, szovjctcllenes megnyilatkozásban Losonczy Géza járt elöl. Itt már döntöttek a kapitalizmus mellett, s Így — mondotta — nekem és számos más elvlársamnak az volt a véleményünk november másodikán este, hogy távoznunk kell innen, és máshol kell segítséget keresni. Csak november 4-o után tértünk ismét vissza a munkás-pnrnszt kormánnyal. A kapitalizmus kísértetei akkorra már eltűntek a parlament folyosóiról, s akkor új lap kezdődött hazánkban, a szocializmus építésének történetében. Az országgyűlési képviselők, akik ezekben a trogikos hetekben velem együtt itt éltek az országban, saját szemükkel láthatták, milyen hazugság az, liogv a munkásság, a parasztság, az értelmiség, vagy általában az ifjúság támadt volna a nép halalma ellen. Igaz. egy részük nem látott azonnal tisztán, s ezért nem i» állt ki egy emberként saját hatalmának védelmére. Sokan inkább pasaz.lv magatartást tanúsítottak. Vártak. hová fejlődnek az események. Kétségtelen az is, hogy a „szocialista" és „demokratikus" jelszavakkal álcázott ellenforradalom igen ügyesen használta ki a párt régi vezetésének és a kormánynak súlyos hibái folytán jelentkező, gyakran jogos elégedetlenséget A nép az Ilyen nagy történelmi sorsfordulókon ismeri meg igazi vezetőit — mutatott rá a továbbiak során. Ma már nem lehet kétséges, Nagy Imre és társai a történelem szemétdombjára kerültek. Ezekben a napokban a magyar nép keserves tapasztalatokat szerzett arról, mit jelent az, ha a munkásosztály vezető pártjában nincsen egység, ha a külső ellenség belül Is szövetségesekre talál. Nagy Imre, a régi párttagsággal rendelkező áruló, az ellenforradalom politikai vezéralakjává süllyedt. 1953 után egész tevékenysége pártellenes és egyben népellenes volt. Egyedül akart uralkodni, s az a tény, hogy egy kommunistának ismert ember ült a miniszterelnöki székben, amikor az utcán gyilkolták a kommunistákat, s amihez ennek a miniszterelnöknek egy szava sem volt, hallatlan zavart okozott a munkások, a dolgozók között. Ebben a helyzetben majdnem elveszett a munkáshatalom. Az ellenforradalom, a párt, a vezető erő ellen támadt elsősorban, az államvédelmi szervek; az egyéb fegyveres erő, a munkáshatalom védő karja ellen másodsorban. Régi úri huncutság ez; A parasztháborúktól kezdve, a későbbi bér- és politikai harcok idején is ez volt a tőkés taktika: előbb foszd meg őket a vezetőjüktől és védelmezőjüktől, azután könnyűszerrel leigázhatod őket. Az ellenforradalomnak átmenetileg sikerült az ifjúság egy részét a nacionalizmus, a sovinizmus mákonyával elbódítania. Még az 1848-as márciusi forradalom jelmezeit is magukra akar, tűk ölteni. Ma már a fiatalok is látják, hogy az októberi ellenforradalom csúfosan levitézlett bajnokaira sehogyan sem illett a márciusi ifjak dolmánya. Hiszen Kossuth cs Petőfi, Vasvári és társai a Habsburg-zsarnokság ellen, a haladásért szálltak síkra, népünket a világszabadság lobogója alatt a haladás irányába vezették — ezek meg a haladást akarták elsáncolni. zet megmentésére és az ellenforradalom által okozott károk helyreállítására. Köszönetet mondott hős bányászainknak azért a nagyszerű cselekedetükért, amellyel biztosították a közlekedés nélkülözhetetlen fűtőanyagát és lehetővé tették az ország gazdasági vérkeringésének megindulását. „S hadd tegyem mindjárt hozzá kommunista büszkeséggel, hogy mindebben nem kis része volt a kommunista bányászoknak, akik ezúttal is lelAz ellenforradalommal szemben érvényesíteni kell népköztársaságunk törvényeinek teljes szigorát Novemberben, amikor az ellenforradalom kíméletlen leverésére határoztuk el magunkat a néphatalom megvédése érdekében, akkor nemcsak Lenin, de Kossuth Lajos útmutatásait is követtük, oki azt tanácsolta: ha megdobnak kővel, dobd vissza mennvkővol. Akik olyan szívesen élnek vissza a kossuthi eszmékkel, azok ne panaszkodjanak, ha a nép hatalma az igazi Kossuth szellemében sújt le rájuk. Az ellenforradalmúrokknl szemben okvetlenül érvényesíteni kell népköztársaságunk törvényeinek szigorát. Ugyanakkor óvakodni kell minden túlkupástól. A szorinlista törvényességet minden módon biztosítani kell, nem feledve, hogy milyen súlyos károk származtak a párlra és a népi demokráciára a múltban abból, hogy egyes régi vezetők hibájából megsértették hazánkban a szocialista törvényességet. Fél évvel ezelőtt halálos ve. szélyben volt hazánkban a munkáshatalom. De népünk és az egész haladó emberiség szerencséjére késitől és vezetői voltak társaiknak, továbbá nem kis része volt ebben annak a ténynek, hogy pártunk leggyorsabban éppen a bányavidékeken szerveződött újjá. Gazdasági téren elért eredményeinkben mind a bányák, mind az üzemek terén jelentős része van értelmiségünknek is. A bányászok nagyszerű példamutatását a budapesti s a többi iparvidék dolgozóinak munkahőstettel követték". Harcolnunk kell a kulturális éleiben ie'entkezö rendel'enességek megszüntetéséért akadt hazánkban olyan erő — a komunistáké, a munkások, a parasztság és az értelmiség legjobbjaié —, amely az újjászerveződő párt vezetésével megtalálta a kivezető utat az elkerülhetetlennek látszó katasztrófából. Népünk szerencséjére, erős szálak kötöttek össze bennünket a szocialista táborral. Akadt olyan szocialista nagyhatalom is, a világ haladó népeinek reménysége, a szocializmust építők barátja és támasza, a Szovjetunió, amely kérésünkre nem nézte tétlenül, miként esik áldozatul sokat szenvedett hazánk, jobb sorsra érdemes munkásosztályunk és parasztságunk az Imperialisták és belső reakciós erők összeesküvésének. Segélyt kérő kiáltásunkra cselekedett és megvédett bennünket a fasizmus felül kerekedésének és a háború kirobbanásának veszélyétől. A párt újjászervezéséről 6zólva arról beszélt, hogy a párt maga köré gyűjtötte és vezette az ország erőit a nem. Ezután arról szólott, hogy nagy feladatok állnak előttünk a kulturális életünkben mutatkozó rendellenességek megszüntetése terén is. A revizionizmus erősen megtépázott képviselői közül egyesek még e területen folytatnak utóvédharcot. Most azt mondják, hogy a kínai elvtársak példáját követve engedjük meg mi is, hogy nálunk is virágozhassák minden virág és dalolhasson minden madár. Pártunk helyesli, ha nálunk is dalol minden jóhangú énekesmadár, de hát cppen a harmónia kedvéért helyes, ha elhallgattatunk minden "jómadarat*. (Derültség, taps.) Kádár János elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében több igen fontos gazdasági rendszabályt jelentett be. Pártunk Központi Bizottsága mélységesen meg van győződve arról, hogy ezekre a gazdasági intézkedésekre gazdasági nehézségeink leküzdése céljából, tehát dolgozó népünk jól felfogott érdekében okvetlenül szükség van. Az ellenséges hírverés és a belső reakciós erők bizonyára ismét arra törekszenek majd, hogy félremagyarázzák ezeket az intézkedéseket. A kommunisták részére nincs más út, mint feltárni és megmutatni helyzetünket, s fejlődésünk eddigi eredményeinek fényében megmagyarázni intézkedéseink szükségességét és helyességét. Az MSZMP egész tagsága és az őket körülvevő dolgozók helyeslik és támo-' gatják a kormány gazdasági intézkedéseit, mert azok össznépi érdeket szolgálnak. Amikor most a forradalmi munkás-paraszt kormány és a párt a gazdasági nehézségek leküzdésére mozgósítja a tömegeket, ugyanakkor arra is ügyelnünk kell, liogy forradalmi éberségünk a jövőben sem lankadjon egy pillanatra sem. Soha ne feledjük, hogy az ellenség nem alszik, még sokan lesik az alkalmat, hogy árthassanak ügyünknek. Az országgyűlésnek október óla ezen az első ülésén szólnom kell arról is, liogy az országgyűlés tagjai, az országgyűlési képviselők alig néhány kivétellel ebben, az ellenforradalom állal felkavart országban szilárdan és becsülettel megállták a helyüket (helyeslés). Hűek maradtak népünkhöz, a munkáshalnlomhoz, a proletárdiktatúrához. Amint Kádár János elvtárs részletesen kifejtette, nagyok és nehezek, de megoldhatók nz előttünk álló gazdasági feladatok. Az országgyűlés és valamennyi képviselőtársam legfontosabb feladata most, hogy újjászervezett, harcos pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával e feladatok megoldására vezesse dolgozó népünket. Népünk már nem egyszer tanúbizonyságot tett hatalmas alkotó erejéről. Ezzel nz erővel az előliünk állónál sokkal nagyobb feladatok megoldására is képes. Ezért egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy közös erővel, a nép erejével le tudunk küzdeni minden nehézséget, sikeresen építjük és felépítjük szeretőit hazánkban a szocializmust. (Taps.) A Népköztársaságunk további fejlődésének iránytszabó kormánynyilatkozatot helyeslem, és mind a magam nevében, mind pedig pártom, a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadom. (Taps.) Országunkban az élet gyors ütemüen normalizálódott Kies Károly elvtárs beszéde után Péter János országgyűlési képviselő emelkedett szólásra. Foglalkozott az ellenforradalom tragikus napjuinuk eseményébe], tanulságaival, majd elmondotta, hogy — mint a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke számos hozzánk érkezett külföldi vendéggel volt alkalma beszélgetni az elmúlt hónapokban. A külföldiek általános megállapítása, hogy országunkban az élet normalizálódása meglepően gyorsütemű. Sokkal gyorsabb ütemű, mint amilyet bármilyen irántunk barátságos, bizalmat érző vendegünk fel tudott volna tételezni. És ennek oka — mondotta Péter János — a vezetés szilárdsága mellett az is, hogy az elmúlt tizenkét esztendő mégis szilárd alapokat rakott le nemcsak a politikai, gazdasági életben, hanem az emberek gondolkodásában is. Nem volt igaza tehát a nemzetközi reakció propagandájának, amikor azt állította, hogy a magyar nép zömében a szocializmus ellen fordult. Nem volt igaza az ellenforradalom és a nemzetközi reakció propagandájának abban, liogy a magyar nép széles rétegei a Szovjetunió ellen fordullak. Ha igaza lett volna a nemzetközi reakció érne hazug állításának, akkor nem nőnének ki ilyen spontán, városokban, falvakban, üzemekben a magyarszovjet baráti körök és nem követelnék egyre inkább ennek n barátságnak fejlesztését, g akkor a magyar—szovjet barátságnak nem lennének ilyen megható és spontán megnyilatkozásai az ország egész területén. A baráti országok segítségének jelentőségéről beszélt ezután, majd elmondotta, hogy az ellenforradalmi események óla két jelentős nemzetközi ülésen vett részt, mint a magyar delegáció tagja. November közepén Helsinkiben volt a Békc-Világtunács irodájának ülésén. A nemzetközi élet békeszerető erői a Béke-Világtnnács akkori ülésén és a Béko-Világtanács nemzeti mozgalmainak vclünk_ kapcsolatos megnyilatkozásain azóta is azt a tanulságot vonták 1c a magyarországi eseményekből, liogy a nemzetközi élet ér,deke is Magyarországon a népi demokratikus rend megszilárdítása, meri ez a béke érdeke. De a Béke-Világtanács működésének rúnk nézve további tanulsága is van. A legutóbbi berlini ülésen a Magyarországgal kapcsolatos kérdések már szinte fel sem merültek. Az a szervezet, amely a legérzékenyebben reagál a nemzetközi közhangulatra, tudatában van múr annak, hogy a nemzetközi életben, a nyugati társadalmak általános közhangulatában is lezárt kérdés, megválaszolt kérdés Magyarországon a hatalom sorsa, a politikai rendszer formája. Egyesek örömmel, mások keserűséggel tudomásul veszik, hogy Magyarországon véglegesen győzött a nép. (Taps.) Elmondotta, liogy legutóbb Molnár Erik országgyűlési képviselővel együtt részt vett Nizzában nz Interparlamentáris Unió tanácsülésén és bizottságainak az ülésén. Főleg bárom olyan kérdéssel foglalkozott ez nz ülés, nmely bennünket is érint: a lefegyverzés, a menekült-kérdés és a tájékoztatás szabadságának kérdése. A magyar delegáció nz úgynevezett incnckültkérdéssel kapcsolatban a szociális és emberbaráti bizottságban, az Flgycsiilt Nemzetek Szervezete menekültügyi főbiztosának a jelenlétében és beszámolója után nyilatkozott meg. Világossá igyekeztünk tenni a bizottságban, hogy a menekültek zöme nem politikai menekült, hanem közülük jószándékúak és a becsületesek a nemzetközi feszültség sokrétű zavara következtében szóródtak széjjel a világban, sorsuk tragédiáját csuk növelik, ha a menekültügy szabványos módszereivel akarják megoldani a kérdéseiket. (Folytatás a 2. oldalon.)