Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-10 / 107. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA XIII. évfolyam, 107. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1957. május 10. Negyvennégy »világiáró« hazaérkezett | A SZEGEDI PÁRTAKTIVISTÁK « TANÁCSKOZÁSÁRÓL t m fl lottó nyerőszámai: • 5, 27, 45, 46, 48 f A Kormány beszámolója az országgyűlés előtt Kádár János elvtárs a munkás-paraszt kormány eddigi tevékenységéről Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka 'Az országgyűlés új ülésszaka csütörtökön délelőtt megkezdte ülésezését. Néhány perccel 10 óra után a képviselők tapsai közben lépett az ülésterembe Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, s a kormány tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, dr. Dolesehall Frigyes, Dögei Imre, Horváth Imre, Kállai Gyula, Kossá István, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Révész Géza. A diplomáciai Páholyokban helyet foglalt a budap?sti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A karzatokat zsúfolásig megtöltötték az érdeklődök. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Rónai Sándor elvtárs megnyitója Országgyűlésünk mai ülése történelmi jelentőségű események után kezdi meg r..unkáját — mondotta többek között. Beszélt á fegyveres ellenforradalom támadásáról, melyet félévvel ezelőtt az amerikai imperialisták által pénzelt nemzetközi reakció a hazai ellenforradalmi elemekkel szövetségben robbantott lei. — A párt- és állami életünkben az elmúlt években elkövetett hibákat — hangoztatta — népünk belső ellenségei, a Nagy Imre—Losonczy-csoport felnagyították, demagóg módon tárgyalták, támadták a párt- és állami szervezeteket és ezzel elősegítették, hogy az ellenforradalmi erők felsorakozzanak s rohamra induljanak Népköztársaságunk megdöntésére. 1956 júliusa után minden lehetőségünk megvolt ahhoz, hogy a hibákat fokozatosan kijavítsuk. Ez a cél lebegett a képviselők előtt az országgyűlés múlt évi ülésén. Ezért hoztunk létre 10 állandó bizottságot. — Ezt az országgyűlést a dolgozó magyar nép a legdemokratikusabb választójog alapján választotta. Igazi népképviselet, amelynek 298 tagja között 127 munkás. 97 paraszt, s 74 értelmiségi. De nincsenek köztünk tőkések, bankárok és nagybirtokosok. Éppen ezért akarták ezt a népképviseletet Mindszentyék, Eszterházyék feloszlatni és helyébe a tucatszómra alakult reakciós, fasiszta pártok vezetőiből, s a különböző forradalmi tanácsokban vezető szerepet játszó ellenforradalmárokból nemzetgyűlést létrehozni. Velük nemcsak egyetértett, hanem intézkedéseivel mindezt elő is segítette a Nagy Imre—Losonczy áruló csoport. — Azokban a novembereleji napokban, amikor úgy látszott, hogy minden elveszett, s a sötétség éjszakája borul a magyar népre, felragyogott az örömhír, hogy Kádár János elvtárs vezetésével megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány, melynek kérésére a Szovjetunió testvéri segítséget nyújtott a magyar népnek, a munkás-paraszt állam, a nemzeti függetlenség, az elért szocialista vívmányok megvédése érdekében. (Hoszszantartó, nagy taps.) Ebben a harcban a nemzetközi proletárforradalom, s a nemzetközi reakciós erők ütköztek meg egymással, s vereséget szenvedett a reakció, győzött a proletár internacionalizmus hatalmas ereje. (Nagy taps.) Köszönet és hála a szovjet nép hős fiainak, köszönet a szovjet nép vezetőinek, a mi drága, igazi barátainknak. Köszönet a testvéri népi demokratikus országoknak, a világ kommunista pártjainak, a* nemzetközi munkásmozgalomnak a felbecsülhetetlen segítségért. Az elmúlt fél esztendő számos fényes bizonysággal szolgált arra, hogy a magyar munkások és parasztok, a néphez hű értelmiségiek a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével készek fegyverrel is megvédelmezni a> néphatalmat. Az ellenforradalom fegyveres leverésére folytatott harcokban népünk legjobb fiai a Szovjetunió hős katonáival együtt a legdrágábbat, életüket áldozták a néphatalom védelméért. Örök dicsőség övezze mindannyiuk emlékét. Az országgyűlés egyperces néma felállással adózott a hősök emlékének. Rónai Sándor javaslatára ezután az országgyűlés elhatározta, hogy üdvöfclő táviratot küld a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége jelenleg ülésező Legfelsőbb Tanácsának. A távirat szövege a következő: "Kedves Elvtársak. Barátaink! A Magyar Népköztársaság országgyűlés* az egész dolgozó magyar nép nevében testvéri üdvözletét küldi a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának. Ezúton is forró köszönetet mondunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a Szovjetunió kormányának, az egész szovjet népnek azért az önzetlen, testvéri segítségért, amelyet az ellenforradalom leküzdésében, szocialista vívmányaink megőrzésében, szabadságunk és függetlenségünk megvédésében nyújtott, övezze örök hála és dicsőség az ellenforradalmi bandát? elleni harcokban életüket és vérüket áldozó szovjet hősüket. M |! Az Önök népeinek hősies helytállása, politikai és gazdasági támogatása találkozott ezekben a sorsdöntő napokban népünk legjobbjainak akaratával és lehetővé tette, hogy a magyar országgyűlés ezekben a napokban szocialista országépítő munkánk kérdéseiről tanácskozzék. Egész dolgozó népünk örömmel üdvözli és teljes erejével támogatja a Szovjetunió kormányának új kezdeményezését, amely a világ békéjének biztosítására, a leszerelésre, az atom- és hidrogénfegyver betiltására, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésére irányul. Szilárdan hisszük, hogy a szocialista tábor országaival egységben folytatott harcunk elnyeri a világ valamennyi jóakaratú népének elismerését és támogatását. Eltökélt szándékunk, hogy hűek maradunk a proletár nemzetköziség magasztos eszméjéhez, fokozottan mélyítjük népeink testvéri barátságát, erősítjük a szocialista országok egységét és hazánkban is diadalra visszük a szocializmus ügyét. Ebben a szellemben kívánunk önöknek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának sikerekben gazdag munkát. A Magyar Népköztársaság országgyűlése*. Az országgyűlés egyhangúlag elfogadta a távirat szövegét s egyetértett annak elküldésével. amely hazánkban a szocializmus egészséges ütemű építkezésének, dolgozó népünk felemelkedésének érdeme szerint való nyugodt boldogulásának politikája lesz. Meggyőződésemben azokra a tapasztalatokra támaszkodom, amelyeket november 4. óta a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőivel való együttmunkálkodás során szereztem. A Magyar Dolgozók Pártjában már 1956 októbere előtt jelentős lépések történlek a korábbi hibák jóvátétele, a szocialista demokratizálódás meggyorsítása érdekében. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az országgyűlés augusziusi ülésszaka után a pártból indult egészséges kezdeményezések értelmében végezte munkáját. A tanácsüléseken mind gyakrabban hang. zottak el értékes, alkotó célü javaslatok. Október 29-re öszszehívtuk az országgyűlést, erre az ülésszakra azonban az ellenforradalmi események következtében már nem kerülhetett sor. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa alkotmány jogkörében eljárva választotta meg október 24-én Nagy Imrét mi. niszterelnökké. Október 25-én megválasztotta a 24 tagú minisztertanácsot, egy miniszterelnökkel, három elnökhelyettessel és egy államminiszterrel. Később még két államminisztert választottunk meg. Már akkor látni lehetett, hogy a kormány vezetői szűkebb körben szeretnék intézni az országos ügyeket, arra törekszenek, hogy a határozathozatalokban megkerüljék a tényleges kormányt. Dobi István ezután az Országházban lezajlott ellenforradalmi eseményeket ismertette. Mikor Nagy Imre átvette a miniszterelnökséget, ennek az országnak hadserege, rendőrsége és államvédelme volt — mondotta többek között. Nagy Imre minden módon kifeje. zésre juttatta, hogy semmi közösséget nem vállal az államvédelem katonáival, akikről pedig jól tudta, hogy munkás- és parasztfiúk, sorozott katonák. Intézkedéseivel szétverte a hadsereget és, a rendőrséget. Először maga is kérte a szovjet csapatok segítségét, ezután kérte a csapatok visszavonását Budapest területéről. A tüzszüneti paranccsal pedig megpróbálta lefegyverezni azokat, akik a népi államért harcoltak az ellenforradalmárok ellen, valójában kiszolgáltatta ezeket az embereket a lázadók gyilkos bosszújának. Nagy Imre aa ellenforradalom malmára hajtotta a vizet Dohi látván elvtárs beszéde Ezután Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke emelkedett szólásra. A Népköztársaság alkotmányának rendelkezései értelmében jelentést kell tennem az El/iöki Tanácsnak az országgyűlés 1956. évi augusztus 3-án berekesztett ülésszaka óta kifejtett működéséről, kezdte beszédét, majd arról szólt, hogy az ellenforradalom alatt is sikerült fenntartani a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az országgyűlés szünetelése idején működő legmagasabb államhatalmi szervünknek működését, a jogfolytonosságot. Hangsúlyozta, hogy ami ebben az országban október 23. óta történt, olyan események sorozata, amelyekről — ha hűséges munkásai és harcosai vagyunk a szocializmus új világának, — minél többet kell beszélgetnünk, tanácskoznunk, vitatkoznunk, hogy okuljunk •a tapasztalatokból. — Meggyőződésem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőiben megvan a tisztánlátás és az elhatározottság, hogy a múlt évek sikereinek és tévedéseinek tanulságait levonják és kialakítják azt a politikát, Nagy Imre nem a hadsereget akarta talpraállítani, ha-; nem az ellenforradalmárcknál keresett maga mögé fegyveres erőt. Itt a parlamentben Dudás József fel tanácskozott az ország jövőjéről, az ellenforradalmi bandák vezetői között keresett és talált honvédelmi minisztert. Hogy Maiéternek nem a népi hatalom fennmaradásáért dobogott a szíve, hanem valami egészen másért, abban Nagy Imrének és barátainak nemigen lehetett kétségük. De, ha mégis lett volna, minden kételyüket eloszlathatta, amikor Maiéter Pál az egyik minisztertanácsi ülésen megkérdezte: nincs-e kifogás ellene, ha ő a szovjet csapatok mozdulatairól és elhelyezkedéséről szerzett értesüléseit átadja az angol katonai attasénak. Megmondtam akkor Maiétemek, ha ő ezt kérdezi, akkor már át is adta az értesüléseit a nyugatiaknak. Erre a megjegyzésemre ő nem felelt. A szovjet csapatok akkor zárták körül Budapestet, amikor Nagy Imréék az utcán kibontakozott fehérterror ellen Kádár János ismételten hangoztatott kérésére egyetlen szót sem szóltak, egyetlen intézkedést nem lettek. És idebent a parlamentben már csak a vak nem láthatta, hogy a kormány jobbfelé rohan, és a vezetők egymást próbálják túllicitálni a reakciónak adott engedményekben. A szovjet csapatok szerencsénkre itt voltak Budapest környékén és az országban. És -amikor Kádár János látta, hogy a Nagy Imrekormánytól semmit som lehet remélni az ellenforradalom, a gyi kos fehérterror letörésére, néhány hűséges politikai barátjával át tudott jutni a szovjet csapatokhoz, segítségüket kérte nem magának, hanem a magyar ncpl demokráciának, a magyar népnek. Ezért van most Magyarországon népi hatalom, s az is marad. (Hosszantartó, lelkes taps.) Dobi István ezután a többpártrendszer kérdésével foglalkozott. — Szocializmust többpártrendszerben is lehet építeni, erre van példa. De ez csak ott lehetséges, ahol a többpártrendszert — ha megvan — a szocializmus építésének szándékával tartják fenn. vagy — ha nincs meg — ezzel a szándékkal fognak hozzá a pártok szervezéséhez. Nagy Imréék esetében sem az egyikről, sem a másikról nem volt szó, de nem is kerestek ilyen biztosítékokat. Egy este határozatot hoztak, hogy visszatérnek a többpártrendszerhez, olyképpen, hogy kisgazdapártlak, kommunisták, szociáldemokraták és parasztpártiak vegyenek részt a kormányban. Arra senki sem fordított figyelmet, hegy a pártok felélesztéséből zűrzavar támad és nem gondoskodtak garanciáról, hogy a koalíciós kormány ne kapitalista, hanem szocialista politikát folytasson. Amikor láttam, hogy különböző hivatalos iratokból; amelyekben a „Népköztársaság'1 meghatározás előfordul, az államminiszterek szorgalmasan kihúzogatják n „nép" szót, és marad egyszerűen a „köztársaság" — világos volt előttom, hogy amelyik kormány ilyen egyszerűen elintézni véli Magyarország állomformájút, annak nemigen fújhat a fejo a szocializmus miatt. Két nap alatt két tucat párt Ezután arról szólott, hogy mi történt a pártokban, és hogy számuk hogyan szaporodott két nap alatt két tucatra. Sok volt a karrierista, s a szervezkedők között nem tudom hányan gondollak a szocializmusra, voltali-e egyáltalán ilyenek közöttük. — A húszféle új pártról nem sokat tudok — mondotta. A szociáldemokratákról van valami mondanivalóm, helyesebben nem is nz enyém, hanem Kélhly Annáé. (Derültség). .Mielőtt külföldre utazott volna, egyik barátommal hosszasan elbeszélgetett itt, az Országházban. Megdöbbentően beszélt a városban tomboló fehértcrrorról és a fékevesztett embervadúszatról. Kéthly Annának a szavait idézem. Szemétdombnak nevezte újjáalakult pártját, és élete szerencsétlenségének mondotta, hogv erre a szemétdombra kell felülnie elnöknek. (Derültség.) Ezután beszélt a Nagy Imrekormány jobbratolódúsúról. Nugy Imre körül kiulukult egy szűkebb kör, amely akkor innen; a parlamentből igen nagy szolgálatot telt az ellenforradalomnak. Ez a Nagy Iinrc-féle kör a Minisztertanácsban fokról foki*n huludt a szovjctellenrsségben. Jelentkezett a jobbratolódás a katonák dolgában. Az ellenforradalmi vezető katonák nyugati kupcsolatui világosan felismerhetik vollak és később érezni lehetett valami katonai diktatúra előkészítését, amelynek alighanem Mnlétcr lett volna a vezetője. Azonban november á-e megakadályozta o katonai diktatúrát. Jelentkezett a jobbratolódús abban, ahogyan a kormány kezelte a pártokat. A legképtelenebb pártalakulások bejelentését elfogadták, tudomásul vették. De különös figyelmet szenteltek a Mindszenty körüli mozgolódásoknak. Mindszenty a budai várban lévő prímást palotából tisztelgő látogatásra készült ide az Országházba. Csak amikor üzentek neki, hogy ne jöjjön, mert a kormány emberei hozzá mennek tisztelgő látogatásra, akkor egyszerre kezdte magát megint valami első zászlósűrnak érezni és ettől kezdve úgy is viselkedett. Három napig nagy püspökjárás volt itt az Országházban és végül a prímás rádióbeszédében már annak a nagyúrnak gőgjével beszélt, aki elevenek és holtak felett ítélkezik, s a földet mindenesetre visszakö. (Folytatás a 2. oldalon.) »