Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-23 / 118. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! • 7 tV - ' '•-•' i l '*• ' 1 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA XIII. évfolyam, 118. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1957. május 23. Hla: A nukleáris fegyverek eltiltását követelték Szeged dolgozói békenagygyűlésükön A Szegedi Orvostudományi Egyetem tanári kara felhívással fordult Csongrád megye orvosaihoz Több száz szegedi ember — munkások, parasztok, pedagógusok, egyetemi tanárok, a szegedi dolgozók minden rétegének képviselői — gyűltek össze tegnap délután a Juhász Gyula Művelődési Otthon nagytermében, a Hazafias Népfront békebizottsága által rendezett békenagygyűlésen. Dr. Búza László akadémikus, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke e szavakkal nyitotta meg a nagygyűlést: — Kedves békeharcosok! Kedves elvtársak! A tudomány felfedezte az atom felhasználásának titkait, és akadnak olyanok, akik háborúra, pusztításra akarják felhasználni ezt a népek boldogulására felhasználható óriási jelentőségű energiaforrást. A nukleáris fegyverek eltiltásáért folyó küzdelemből mi is ki akarjuk venni részünket, — Szeged békeharcosai ennek jegyében ültek ma össze. PARRAGI GYÖRGY a békeharcosok feladatairól Búza László akadémikus megnyitó beszéde után Parragi György Kossuth-díjas újságíró, országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja mondott előadói beszédet. Elöljárójában hangsúlyozta Parragi György, hogy ennek a szegedi békenagygyűlésnek az ad különös jelentőséget, hogy a békét rendkívül módon fenyegető ellenforradalom után városunkban először találkoztak ismét a szegedi békeharcosok, és ezzel az eseménnyel ismét megindult Szegeden is a korábban már egyre jobban kiterebélyesedett békemozgalom. Emlékeztetett az előadó arra, hogy az ellenforradalom szítóinak nagyon cinikus, szörnyű és gonosz "játéka* félrevezetett sok ezer becsületes magyar dolgozó embert, akik ma már tisztán látják: azon kívül, hogy országunkat a kapitalista restauráció közvetlen veszélye fenyegette, itt Magyarországon, Európa szívében egy harmadik világháború is kirobbanhatott volna. Elemezte Parragi György, hogy a külső békéért folytatott harcot össze kell kötni a belső béke megszilárdításával. Vagyis Magyarországon a béke megteremtésének világméretű harcában az ellenforradalom okozta belső nyugtalanságot, zűrzavart, az eszmei tévelyedéseket meg kell szüntetni, és lelkiismeretesen, őszinte szívvel kell a szocializmus építésén dolgozni, testvéri barátságban a magyar nép segítő barátjával, a Szovjetunióval. A saját gyermekeinkért, a saját édes hazánkért kell harcolnunk elsősorban — mondotta. — Talán egy kissé elmosódott a mi békemozgalmunkban a nemzeti vonás, de a most kibontakozó lüktető életbe, a magyar békeharcba adjuk becsületes munkánkat, szivünket, tiszta lelkiismeretünket azzal, hogy az ellenforradalom után határozottabban ápoljuk nemzeti ügyünket, a szocializmus teljes, sikeres megvalósítását. A magyar ember, hazánk minden becsületes, jószándékú dolgozója éppen azzal fejezi ki nemzeti érzését, hogy felismerve az ellenforradalom rendkívül nagy veszélyét, egységesen munkálkodik családja boldogulásáért, egységesen követeli a nukleáris fegyverek gyártásának és kísérleteinek beszüntetését, hogy ne veszélyeztesse drága magyar hazánkat a kísérletek tudományosan bebizonyított borzalmas utóhatása sem. Parragi György ezután az atom- és hidrogénbombarobbantás fertőzésének, az úgynevezett "stroncium 90« E sző mögött hány értelem rág most az ember-életen: iszonyat, téboly, félelem, sugárzó pokol kék egen. Csupa halál és hullaszag, világot rontó rémalak, nyomában ezrek hullanak orkánt okádó ég alatt. Mit álmodsz kis japán leány, ha morajlik az óceán? S a rém a hullám taraján feléd remegve száll talán? Néhány örült vágy hánytorog s mint lengő lidérc-láng lobog ... Kiáltsatok fel városok, földrészek, falvak, házsorok! Kiáltsatok fel: nem lehet, hogy ránk törjön a szörnyeit s meggyúljanak a tengerek ... Kiáltsatok fel: nem lehet! HATVANI DÁNIEL biológiai ciklusnak rendkívüli veszélyével foglalkozott. Az atomrobbantás hatása sok száz kilométerre kiterjed, elpusztít gyümölcsfát, megtámadja az emberi csontokat és ezt a ciklikus megzavarodást a háborúra spekuláló imperialisták eszmei megzavarodása akarja előidézni. Idézte az előadó XII. Pius pápának a nukleáris fegyverek eltiltásáért elhangzott szavait, majd az atom képletének feltalálóját, Einsteint példázta, aki tudományos feltárása nyomán készülő tömegpusztító fegyverek gyártásának hatására mélységes aggodalmát fejezte ki. Békeharcosok felszólalásai Parragi György beszéde után egymás után szólaltak fel a szegedi békeharcosok kifejezve követelésüket: tiltsák be a nukleáris fegyverekkel való kísérletezést. Dudás Demeterné, majd dr. Petri Gábor orvosprofesszor szólalt fel a gyűlésen, aki bejelentette: a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanári kara rendkívüli ülésen foglalkozott a nukleáris fegyverek kérdésével és egységesen állást foglalt, hogy minden további kísérletezést azonnal szüntessenek meg! Egyúttal közölte Petri professzor azt is, hogy felhívással fordulnak Csongrád megye orvosaihoz: csatlakozzanak kezdeményezésükhöz. Soós Paula, a szegedi pedagógusok nevében emelt szót a nukleáris fegyverek betiltásáért és kihangsúlyozta: a gyerekeket nemcsak arra tanítják, mit jelent ez a tömegpusztító bomba, hanem arra is, hogy harcoljanak ellene. Pozsgai Pál esperes plébános a többi között kijelentette: — A szocialista országok a nép hatalmának megszilárdításáért, a békéért harcolnak. A kapitalista országok a tőke hatalmát akarják biztosítani és világpiacot keresve háborúra spekulálnak. A Népfront mögé tömörült embertcstvériségnek nem kell a háború, nem kell az atomfegyver —, élni, boldogulni akarunk ... Sziládi Sándor javasolta a békegyűlésen, hogy az Országos Béketanács adjon ki olyan röplapokat, amelyben a széles dolgozó tömegek tudtára adják a nukleáris fegyverek borzalmas hatását. A javaslatot a békegyűlés egyhangúlag elfogadta. Egymás után szólaltak fel a szegedi békeharcosok — Siprikó Gyula, Csóti Józsefné, Törköly Józsefné, Bárkányi Zoltánné, Tamási Imre, Török Ferenc, Vereska Andrásné, dr. Kolozsvári Gáborné, Csányi Józsefné, s emeltek szót gyermekeik, unokáik, családjaik, a különböző üzemek nevében, követelve az atom- és hidrogénfegyverek megszüntetését, a leszerelés kérdésének eredményes megvalósítását. A szegedi békenagygyűlés Búza László zárszavával ért véget. IGAZI RAKPART Régen volt ilyen mozgalmas a szegedi rakpart. Országunk gazdasági megsegítésére egymás után érkeznek a bolgár, román és szovjet szénnel megrakott öblös uszályok, s a tűzifával magasra púpozott vízi alkotmányok. Hetek óta fordul mindig újra és újra a kocsikaraván, de ha egy-egy uszály gyomrából elfuvarozzák a szenet, újabb és újabb érkezik helyébe. A szegedi tiszapart már most valóban mozgalmas rakpart; Hosszabb ideig is eltarthat a francia kormányválság A szegedi kendergv&rlak versenyre hívták az Újszegedi Kender dolgozóit Az amerikai burgonyabogon elieni védekezésről f^idulatok a liöta. fiatján yi • > fLIebmann Béla felvétele) »WW>M>WIWMW*mW*MIIWM*MII«tMM>HM»lmM »llt*l«ll**lt*f•*IMI*.l**IMI.II»la*«,»*(.l Fontos gazdasági feladat: növeljük as árualapot Néhány napja készült el a Központi Statisztikai Hivatal Szeged Városi Igazgatóságának negyedévi jelentése Szeged gazdasági és kulturális helyzetéről. Számot ad ez a jelentés a többi között arról, hogy mir lyen jelentősen emelkedtek városunkban is a bérek, a fizetések. Az állami iparban, a munkások átlagos havi keresete az elmúlt negyedévben a múlt év hasonló időszakához mérten 40 százalékkal emelkedett. Magát a tényt, hogy a keresetemelkedés milyen jelentős, nem kell hosszasan magyarázni. Aminthogy azt sem kell bizonygatni, milyen jelentőségűek a fizetésemelés mellett a többi intézkedések, amelyek növelték a bérek és fizetések reálértékét, a dolgozók vásárló erejét. Ismeretes, hogy a kölcsön jegyzés megszüntetésével az idén országosan másfélmilliárd forinttal jut több fogyasztási cikkek vásárlására. A gyermektelenségi adó megszüntetése pedig mintegy háromszázmillió forint megtakarítást jelent a lakosság számára. Az idén tehát jóval több jut elsősorban élelmezésre, ruházkodásra, szórakozásra. Vásárolni csak úgy tudunk, ha van mivel és van mit. Ócska, elkopott szavak ezek, de értelmük örökérvényű. Hiába van áru, ha nincs keresete, pénze a munkásnak, amivel vásárolni tudjon. A pénzzel sem megy sokra, ha nem veheti meg azt, amire legjobban szüksége van. Ma Szegeden is a több keresetből több jut a vásárlásra. Azért se panaszkodhatunk általában, hogy nincs mit vásárolni. Igaz, sok mindenből nincs annyi, amennyit megvennének. Különösen, ha a kirakatokból, vagy a boltok polcairól ítéljük csak meg az áruellátás helyzetét, most a nagymérvű ellenforradalmi kártevés után, csak jót mondhatunk. Igen, jót, s ezt elsősorban a baráti országok, a Szovjetunió segítségének köszönhetjük. Nélkülük már összecsapott volna fejünk feleit az áruhiány, a nincstelenség hulláma. A baráti segítség nélkül ma nagyon súlyos nehézségeink lennének. A bér és vásárlóerő megnőtt, de a termelt áru menynyisége viszont csökkent. Szeged állami iparának termelése például az elmúlt negyedévben az előző év hasonló időszakához képest 17 százalékkal maradt le. Az egy munkás által előállított termelési érték pedig 15 százalékkal volt kisebb az előző évinél. A termelés és a bérek közötti arány tehát felbomlott. Ügy is mondhatnánk — és ez a helyesebb megfogalmazás —, hogy fordított aránytalanság alakult ki, mint korábban. Nem titok, tudott dolog, hogy az elmúlt esztendőkben többnyire volt áru, csak a kereslet nem mutatkozott annyira a kisebb jövedelmek miatt. Most viszont pénz jut bővebben, de az áruellátás körül jelentkeznek némi zavarok. Raktáraink megcsappantak, a boltok polcain ugyan van áru és többé-kevésbé kisebb várakozásokra meg is tudják kapni a vásárolni szándékozók, amit keresnek. Ezt a jelentős külföldi segítségnek köszönhetjük. A külföldi segítségre pedig nem támaszkodhatunk huzamosabb ideig, ha nem akarunk még jobban eladósodni. Ezért magától adódik a következtetés: meg kell teremtenünk a termelés és a bérek közötti helyes arányt. Az ebből adódó legfőbb feladat pedig most az árualap növelése, a termelékenység emelése. A termelés és a bérek közötti aránytalanság ártalmas fullánk népgazdaságunk szívében. Nem haladhatunk biztos léptekkel előre az egészséges fejlődés útján, sőt még a mai életszínvonalunk sem lesz tartós, ha nem húzzuk ki ezt a fullánkot népgazdaságunk szívéből. A termelés növelése ezért döntő feladat minden gyárban, üzemben. Keresni, kutatni kell a lehetőségeket, hogyan tudunk több fogyasztási cikket olcsóbban termelni. Ez azonban magában nem elegendő. Őrködnünk kell azon is, hogy ne fizessenek ki sehol egy fillér olyan bért sem, amely mögött nincs megfelelő termelés. Textilüzemeink közül Szegeden az első negyedévben például a Szegedi Kenderfonógyár termelési tervét 105 százalékra teljesítette. Ezen a teljesítményen sokat rontott, hogy ugyanakkor a béralap tervét 26 százalékkal túllépte. Még rosszabb a helyzet az Ujszegedi KenderLenszövő Vállalatnál, ahol a 101 százalékos tervteljesítést 129 százalékos béralapfelhasználással érték el. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy egész népgazdaságunkban. Szeged minden üzemében, intézményében érvényrejuttassuk a gazdaságosság követelményeit, növeljük a munka termelékenységét, s a gazdasági élet. az államigazgatás minden területén érvényesítsük a legszigorúbb takarékosságot. Így valósíthatjuk meg a termelés, s a bérek közötti helyes arány kialakítását, amely biztosítja az eddig elért reálbéremelkedés stabilizálódását, a forint értékállóságát. Csak így teremthetjük meg a reálbérek további emelésének feltételeit.