Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-17 / 89. szám

Szívük szerint választottak C Hasznos változás az Építőipari Vállalat munkástanácsában >-ELVÁSIK MEG a foguk egye­seknek a hatalomnak ettől a könnyen szerzett, de rothadó gyümölcsétől.. .* Ezzel a mondattal fejeződik be a Szegedi Néplap egyik feb­ruári riportja, amely: "Ami­ről a szegedi vár mesélni tud« címmel a Csongrádmegye i Építőipari Vállalat munkás­tanácsában tevékenykedő po­litikai kalandorlavagak és "várurak" cselekedetérői rán­totta le a leplet. Vajon mi­iyen visszhangja támadt en­nek a riportnak, milyen, kö­vetkeztetést vontak le a vál­lalat munkásai? E kérdésre kaptam választ a múlt szom­baton az építők Kelemen ut­cai klubhelyiségében, ahol a Csangrádmegyei Építőipari Vállalat munkástanácsa ülé­sezett. LASSAN gyülekeztek, E így minden be­lépőt alaposan szemügyre ve­hettem. Kérgeskezű kőmű­vesek, napbarnított szerelők, művezetők érkeztek. Alig voJ-t közöttük hivatalnok. A legtöbben ismerték egymást,, de a vállalat vidéki főépítés­vezetőségeiről érkezők bemu­tatkoztak. Oj arcok. Hát nem munkástanácsülés lesz itt? Igen, az. De hiálba is keres­ném Szendrényi Zoltán, Tö­rök Zoltán, Tóth Miklós: ne­gédes arcát, simulékony, he­lyezkedő mozdulatait, ők már nincsenek itt. Az új ar­cok elárulják, más ez a mun­kástanács. A Csongrádimegyei Építőipari Vállalat dolgozói megelégelték a fent említett urak tevékenységiét, és új ta­nácsot választottak. Az 6 em­bereik ülnek itt. Ez az első tanácsülés az új választás óta. Ünnepélyes. Eljött az igazgató: Jós An­tal, a pártszervezet elnöke: Veres István, az ü. b.-elnök: Szilágyi István, és ők, a ta­nácstagok. A legtöbb előtt is­meretlen feladatot jelent ez a funkció. Nem értenek még többen a vezetéshez, az irá­nyításhoz, de annál jobban a mesterségükhöz, hiszen a leg­jobb szakemberek, mit hogy Az elnökség minden egyes tagja garancia a jó munkára: Kiss György, Kocsis József, Szotyori István, Kóti Lajos, Sánta István lettek a tagjai. Közülük Kiss György az eb­nök. ÖÉ már a másik tanács­nak is tagja Volt és most mégis? Igen. Kiss György bátor kiállásával bebizonyí­totta, hogy ó nem árul egy gyékényen Szendrényivel és társaival, ő a munkásosztály, a munkáshatalom híve, har­cosa. AZ ELNÖKSÉG megvá­—~—— lasztá­sa volt egyetlen napirendi pontja az ülésnek; Amikor ez megtörtént, még sem mozdult senki. Felelősséget éreznek a vállalat dolgaiért, a dolgo­zókért, ezért emelkedik szó­lásra az egyik tanácstag, egy idős kőműves. Szeretné meg­kérdezni a vállalat vezetőjé­től, mi az igazság a bérezés körül. Nem tudják pontosan, miért dolgoznak, mivel mé­rik munkájukat. Az első kér­dés után sorban emelkednek szólásra a tanácstagok, egy a kérdés: a bérezés. Ez foglal­koztatja őket, a doigoeékat. Igen, ez most a legfontosabb. És a vezetésben tapasztalat­lan tanácstagok felszólalása­ikkal már meg is határozták a legközelebbi tanácsülés anyagát; május 13-án este fél 6-kor a bérezéssel foglalko­zunk. (Zs.) Élj, Délmagyarország! Nehéa az eteö lépée, hogyan csináljanak, kezdjék. Segítségre van szük­ség. Nem kell sokáig várni, egymásután szólalnak fel a "vendégek*. Veres elvtárs, a pártszervezet elnöke, Jós és Szálégyi elvtárs. SZÜKSÉG VAN a mun­—— kásta­nácsra, hogy mennyire, azt ök tudják legjobban. Milyen jó lett volna, ha az előző munkástanács segített volna az ellenforradalom után a munkaszervezésben, a bér­rendezésben, de az akkori ta­nács mit törődött a terme­léssel, a dolgozókkal. Szá­mukra csak egy volt a fon­tos; saját anyagi helyzetük javítása, pozíciószerzés. Mit törődlek ők a munkásokkal? No-no, — szólhatna közbe valaki, hiszen gondoltak ők a munkásokra is; olcsón ad­tak építőanyagot a dolgozök­nak, hogy népszerűsítsék ma­gukat. Nem a munkásokkal való együttérzés diktálta ezeknek az uraknak, hogy ad­janak építőanyagot. Ök akkor is magukra gondoltak. "Jó szívvel* adták, hisz nem az övék, a vállalaté, az államé volt. A mostani tanács — a munkások tanácsa. Ők vá­lasztották tagjaikat szívük szerint. Bíznak bennük és a tanácskozásból látni, a dol­gozók bizalma jó helyen van. Nagy felelősséggel válasz­tották meg az elnökséget is. EGY NAPILAP címe vég­eredményben nem nagy do­log, az sem, hogy a lapot mekkora terjedelemben, mi­lyen papírra nyomták. Ezek külsőségek. A Pesti Hírlapot Keményék tették naggyá, a Pravdát Leninék, és így to­vább. Minden naggyá vált na­pi lapot a szelleme tette nagy­gyá, s e belső tűztől izzott át a lap neve is, A mi kis lapunk, déli tája­kon élőké, a Délmagyarország. Régi lap, mindig ellenzéki volt, jól, rosszul, habozva, ne. kilendülve kereste a kiutat a polgári Magyarország fene­ketlen útvesztőiben. E lap is, a cime, DÉLMAGYAROR­SZÁG valami izzást kapott e harcokban, s 1944 óta külö­nösen. E lapcím mögött sok dicsőséges harc emléke vibrál. Itt örökítődött meg az újjá­születni akaró új magyar élet teste és lelke, itt, e délma­gyarországi hasábokon, me­lyet az októberi események tettek tragikussá. Mert e lap címe mögött egyre több szol­lal alázat, egyre több festék hallgatás gyülemlett. Akik ma is némi rossz szájízzel emlékeznek vissza e lapcímre, joggal kérdezik magukban, miért, kell feleleveníteni e lapcímet? Nem a lapeim a fonfos, hanem a lap szelleme. Igazuk van. De ha e régi, ne­künk. szegedieknek, és kör­nyékbeli magyaroknak ked­ves és mélygyökerű lapcím kedves és hisszük, hogy a lap újrafolytatása nem jelenti a régi hibák folytatását — ezt senki sem kívánja, — legke­vésbé maguk a lapnál és a lapba dolgozók. De nem kí­vánja ezt semmiféle felsőbb­ség sem, mert jól tudja, hogy nem szolgai alázatosságú hí­zelgésre van szüksége, hanem éber, erős, ésszel és szívvel telített lapra, mely képes hathatósan formálni az életet, Itt a délmagyarországi része­ken. S HOGY MENNYIRE he­lyes lenne a régi név alatt csinálni a lapot, mütatja a kutatók, hivatalos és nem hi­vatalos keresők kívánsága is. A porladó húsz, harminc és még több éves évfolyamok már csak egy-két helyen ta­lálhatók, nagy könyvtárak­ban. Itt Szegeden a Somogyi Könyvtár az elmondható.ia, hogy hány százan dolgoznak évente e lap köteteiben; írók. tudósok, politikusok, a hatóságok és kíván­csi magánosok. A „Dél­magyarország" sokszor vál­toztatta szerkesztőit, szel­leme is formálódott, de meg­maradt egységes testnek, melyben végérvényesen le­rögződött egy ötven esztendős magyar múlt. Ez most véget ért, változó című lapok sora­koznak egymás után, mintha véget ért volna kint a világ­ban valami. TISZTÁBB, erő6ebb éle­tért küzd ma minden jó szán­dékú ember, a múltból lépve a mába, s mindennap új múltat hagyva maga után, egyre előrébb az Időben. Ezt a darabnyi életet feldarabolva keresgéli össze a történetíró, a közgazdász, a történész, a publicista, az író, esztétikus, mert pillanatnyi érzelmi ok­ból a lap egyszer ledobta ma­gáról a régi nevet. Ez a ku­tatók és a könyvtárosok érve a régi cím mellett. De itt van még az írók érve is. Nagy tisztesség abba a lapba írni, amelynek hasábjain Juhász Gyula siratta a sírfelé taszi­gált magyarságot. Mi írók ez­után több hittel, erősebb szel­lemmel és igazabb szívvel akarunk a Dél m a gv a rom zá g­ban irni. hogy hidat építsünk a tettek és az akarat, az elvek és a valóság közé. Legyen új­ra egyetlen napilapunk címe Délmagyarország. Vincze András Körültekintő döntéseket a volt MDP-ből az MSZMP-be való átigazolásoknál A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága határozata értelmében a volt MDP-tagok május elsejéig kérhetik átigazolásukat az MSZMP-be. Ez a végső ha­táridő s utána az átigazolá­sokra, illetve a párttagság folyamatos elismerésére nem adódik mód. A Központi Bizottság azért adott lehetőséget az átigazo­lásokra május l-ig, hogy megleljék az MSZMP-be ve­zető utat azok a megrendült emberek is, akik marxista —leninista felfogásukról is­mertek, s akik — várakozá­suk ellenére —• érdemesek arra, hogy az MSZMP-be ke­rüljenek. Az átigazolással kapcsolat­ban néhány fontos kérdésről szólunk. Természetesen azo­kat a volt MDP-tagokat keli átigazolni az MSZMP-be, akiknek magatartása, jelle­me, az ellenforradalom ide­jén tanúsított helytállása ér­demessé teszi őket erre. Az átigazolások lehetősége nem azt jelenti, hogy most már nyakló nélkül minden jelent­kezőt átigazoljon az alap­szervezetek tagsága. Nagy fi­gyelemmel, józansággal kell az átigazolásokat végezni mindenütt. Csali az kerül­jön az MSZMP-be, aki meg­felel a párttaggal szemben támasztott követelmények­nek. Az átigazolási kérelmek tárgyalásakor nincs és nem is lehet helye semmiféle ál­humanizmusnak, opportuniz­musnak, vagy szektás túlzá­soknak. Az átigazolásoknál a párt­tagságnak meg kell válogat­nia, hogy kit vesznek fel so­raikba, — ügyelve a párt tisztaságára. Ne kerüljön az slapszervezetekbe ingatag, alakoskodó, karrierista em­ber. Az elmúlt év őszének eseményei megmutatták, hogy a párt erejét önmagá­SafUcaUá&oití a Zi&zapaUatt Eiffel-torony magasságú teieviíiós tornyot Brno melleit A csehszlovák televízió ro­hamos ütemben fejlődik. Prá­ga és Bratislava után rövide­sen megkezdik a Brnó mel­letti televiziós torony építését is. A brnói televiziÓ6 torony körülbelül ugyanolyan ma­gasságú lesz, mint az Eiffel­torony. A brnói 319 méter magasságú tornyot a legkor­szerűbb technikával építik. Elegendő megemlíteni, hogy a személyek szállítását a te- S leviziós toronyban gyorsan S közlekedő felvonóval fogják » lebonyolítani. A téli hónapok » folyamán úgynevezett villa- • mos olvasztóberendezések se- ; gítségével fogják megakadá- • lyozni a konstrukció feleslfe- j ges túlterhelését. Az építési • anyag helyes megválasztása • revén sikerült a torony *ú- • lyát 160 tonnára csökkenteni. »•> Gyerekek mennek az utcán. A tiszaparti Köz­gazdasági Technikum di­ákjai. Verekednek. Eb­ben még nem volna sem­mi különös, hiszen di­ákkorunkban mi is sok­szor összeverekedtünk, s ma is élénken emlék­szem apám egyik peda­gógiai fenyítésére, me­lyet egy osztálytársam koponyaibőrének folyto­nosságát korcsolyával megsértő akcióm után kaptam. Ez a verekedés azonban más voit, mint a többi. Nem egy-két gyerek püföli egymást. A verekedés módszere szervezettnek látszó, afféle hadjárat jellegű. A negyedikesek rend­szeresen verik a kicsi­ket. Ez már akkor is el­ítélendő volna és ki kel­lene, hogy váltsa a ta­nári testület beavatko­zását, ha ez a verekedés csupán spontán okokból, -osztályellentétek-" mi­att következne be. Nem hinném, hogy az iskolák fegyelmi rendjót segíte­né etlö az ilyenfajta osz­tályharc. A verekedések oka azonban nem az iskolai osztályok közötti ellen­tétekbőt fakad. A ne­gyedikesek az alsóbb osztályosok sapkájával nincsenek kibékülve. Ügy vélik, hogy ez a sapka-szabás mélyen sérti az ő gondosan ápolt hazafiúi érzésültet. A verekedő negyedikesek méltatl ankodásuknak nemcsak ütlegelésül-kel, hanem hangos szavak­kal is kifejezést adnak ilyenformán: — Addig verlek, m«g olyan sapkát viselsz mint azok ott — s a munkásőrség gyülekező tagjai felé mutat. Ha jól meggondoljuk a dolgot, ez az iskolai osztályok közötti harc mégiscsak osztályharc. Túlnő az iskola mére­tein. Nemcsak azért, mert végig hömpölyög az egész tiszapartom, ha­nem azért is, mert az ellentétek oka valami olyasmiből táplálkozik, ami a 14—IS évvel ez­előtt Auswitz és Maut­hausen gázkamráit és krematóriumait is fenn­tartotta. Sovinizmusnak hívják ezt az érzületet, és nem közömbös egyi­künknek sem, akik sze­retnénk szebbnek és tisztábbnak a magyar jövendőt, hogy középis­kolai diákságunk a Horthy-korszaknak az egész ország pusztulását magával hozó világszem­léletétől megszabadul­tah nevelkedik-e fel. A harcba azonban az iskola tanári kara nem avatkozik be. Nem érzi magát illetékesnek rá. A soviniszta "üsd-vágd, nem apád* nevelésnek már megvan az eredmé­nye. A harmadik) osztály nem meri viselni a sap­kát. Bennünket diákko­runkban igazgatói rneg­róvással sújtottak, ha nem viseltük az egyen­sapkát. Ügy gondoljuk, hogy ez túlzás volt. De nem épp ilyen túlzás, ha egy iskola negyedik osz­tálya az alsóbb osztá­lyok elleni terrorakci­ókra szervezkedik, s azokat a sapka viselése miatt rendszeresen vég­rehajtja a tanári testü­let mosolyéba közömbös­sége mellett? ban nem adja a magas tag­létszám, s csak gyengíti a so­rokat, ha opportunista, inga­dozó és alakoskodó kerül közé. Az átigazolásoknál nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a tényt sem. — elsősorban és különösen a munkásokkal —, megkérdez­ve álláspontjukat, megbe­szélve az egyes kérdéseket. Tevékenykedjenek úgy az alapszervezetek intéző bizott­sági tagjai, hogy május else­je után ne lehessen lelkiis­meretfurdalásuk azért: nem váltottak szót némely kom­munistával, s így azok átiga­zolása nem történt meg. He­lyesen végzik az átigazolással kapcsolatos munkát a Csong­rádmegyei Építőipari Válla­lat és a Textilművek alap­szervezetében is. Természe­tesen azokat a volt MDP-ta­gokat keresik fel, akik a hi­báknak és nem az eszmének fordítottak hátat, s akik bár esetleg meg is rendültek, ám r.em tolták az ellenforrada­lom szekerét. Sok olyan egyszerű, becsü­letes munkás van, aki a 12 év alatt magatartásával, hosszú évek szívós és jó munkájával érte el, hogy a pártba került. Akadnak kö­zöttük, akik az ellenforradal­mi események idején ilyen, vagy olyan kisebb kijelenté­seket tettek, amelyek nem helyesek. Most ezekben az emberekben bizonyos szé­gyenérzet van a helytelen ki­jelentéseik miatt, bár a?ok nem a néphatalom és a szo­cializmus ellen szóltak. Az ilyen egyszerű emberekkel is meg kell keresni a kapcsola­tot az alapszervezetek intéző bizottságainak, módot adva arra is, hogy segítségükkel megtalálják az MSZMP-be vezető utat. Persze, nem elvi engedményekről van itt szó, Nem helyes azonban úgy foglalkozni egyik vagy má­sik alapszervezetben némely volt MDP-tag átigazolási ké­relmével: „Miért nem jelent­kezett legalább januárban, most már maradjon csak a párton kívül". Az ilyen és ehhez hasonló szemlélet — különösen akkor, ha kommu­nista meggyőződéséről, ma­gatartásáról, vagy munkás­mozgalmi múltjáról ismert személyekről van szó — nem helyes. Eleve megnehezíti, hogy a józan tárgyilagosság és igazság alapján foglalkoz­zanak az átigazolási kére­lemmel. Természetesen más a helyzet a helyezkedők, a karrieristák, a kétkulacso­sok esetében. Megint más módon kell vizsgálni a kér­dést a vezető posztokon lévő, az átlagnál magasabb eszmei, politikai felkészültséggel ren­delkező embereknél. A lé­nyeg az: az átigazolásokkal erősödjék a párt, szilárdul­ják annak egysége, élcsapat jellege. Az MSZMP egész tevékenysé­ge a dolgozó nép javáért, ér­dekeiért való. A nép pártja. Elsősorban azonban a mun­kásosztály pártja. Az átiga­zolásoknál erre is gondol­nunk kell: » párt tisztaságára hanem" alapos," körültekintő való orkodessel együtt vi- é igazságos döntésről. gyázzunk a parttagsag össze­tételére. Ez is kell ahhoz, A hogy a párt jól, az egész nép " javára betöltse feladatait, s valóban az előrehaladás har­cos, következetes vezetője legyen. Az ellenforradalom, s an­nak szekértolói sokféleképpen mételyezték az egyszerű em­berek gondolkodását. Van­nak még nyomai a nyílt ter­rornak, megfélemlítésnek. Most a burkolt megfélemlí­tés, a körmönfont ellenséges befolyásolás hat több emberre. A szegedi üzemekben — példá­ul az Űjszegedi Kender-Len­szövőben, vagy a Textilmű­vekben — a lelki megfélem­lítéssel kíséreltek meg egy­szerű munkást, volt MDP-ta­got visszatartani attól, hogy az MSZMP-be lépjen. Az ilyen esetekben a legnagyobb határozottsággal kell fellép­ni! Most, amikor egyre job­ban közeledik az átigazolás­sok végrehajtásának határ­ideje. az alapszervezetek in­téző bizottságaira és kom­munistáira az a feladat is bárul, hogy újból elbeszélges­senek a volt MDP-tagokkal Az alapszervezetekhez a volt MDP-tagok sok átigazo­lási kérelmet adnak be, — erős az áramlás a párt felé. Az átigazolási kérelmekkel minden esetben körültekintő­en, igazságosan kell foglal­kozni. Vigyázni kell arra, hogy ne kerülhessenek a pártba oda nem való embe­rek. Az átigazolási kérelem tárgyalásánál a taggyűlésen mindig legyen ott az az egyén, aki az átigazolását ké­ri. Nem lehet helyeselni — akár felveszik a pártba, akár nem az átigazolást kérőt —, hogy jelenléte nélkül dönte­nek ügyében. Azt is mond­ják meg az alapszervezetek­ben az igazságnak megfelelő­en, szemtől szembe, hogy a volt MDP-tagot miért nem igazolták át az MSZMP-be. Május l-ig feltétlenül ad­junk lehetőséget az arra ér­demes volt MDP-tagoknak, hogy az MSZMP-be kerülje­nek. Akadályozzuk meg azonban az oda nem való emberek átigazolását, a párt­ba való kerülését. Végezzük lelkiismeretesen és igazságosan az átigazolá­sokat! Bővítik a piacok árusítási teriiletét Szálastakarmány i a Lóverseny téren - serlést csak az állalvásárléren lehet ezentúl eladni dájának belső szegélyén, va­lamint az úgynevezett tükör terület mindkét oldalán négy méteres mélységben árusít­hatnak; árusításuk azonban nem akadályozhatja a kocsi­közlekedést. A Szent István téri piacon a nemrégiben épült víztároló területen is őstermelők áru­síthatnak. A szegedi piacok kibővíté­sének gondolatával nemrégi­ben foglalkozott a városi ta­nács végrehajtó bizottsága. A hozott határozat értelmében a Marx téri piac egyik telén immár évek óta berendezke­dett két vállalatnak, az Asz­faltútópitő és az Építőipari Vállalatnak sürgősen el kell helyeznie ipartelepét a Do­rozsmai úton kijelölt terület­re. Az így felszabadult piac­területen a jövőben az őster­melők fognak árusítani. A szálastakarmány árusítá­sát is elhelyezték a Marx téri piacról, a volt Lóverseny tér­re, a Vágóhíddal szembeni gyepes területre. A Vágóhíd melletti sertéspiacot viszont a körtöltésen kívüli rékusl állatvásár területére helyez­ték. A végrehajtó bizottsági ha­tározat külön rendelkezik a magán kisiparosok és kiske- párt hoznak kereskedelmi reskedők áruinak Marx téri forgalomba, de kapható lesz piaci árusításáról. A jövőben ezenkívül 400 darab 50 ) öb­a kisiparosok és kiskereske- centiméteres Javva mooed és dók a Marx téri piac középső 200 ugyancsak c"=' ••-lovak útteste jobboldali gyalogjár- Favorit sport kerék pár. Pannónia­motorkerékpár a jugoszláv b hoza ali cikkek listáján A jugoszláv külkereskedel­mi szervek már áprilta ele­jén forgalomba hozzák a 'eg­újabb megállapodások év'.e'­mében importált árucikke­ket. így a többi között 394 darab Pannónia motorkerék-

Next

/
Thumbnails
Contents