Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-30 / 99. szám

A néphatalomhoz való hűségről tett tanúságot a vasárnapi nagygyűléseken a szegedi járás dolgozó parasztsága T/asárrutp délelőtt a szegedi járás őt községében — Kis­teleken, Mórahalmán, Szőregen, Sándor/alván és Bor­dányban — az MSZMP által rendezett nagygyűléseken közel húszezren vetlek részt. A dolgozó parasztok nagy érdeklődéssel hallgatták az előadók szavait és újabb tanúbizonyságát adták a néphatalomhoz való hűségüknek. A nagygyűléseken mindenütt ott voltak a távoli tanyavidékek dolgozó parasztjai is, kocsikkal, ke­rékpárokkal jöttek be. A földművelésügyi miniszter fontos bejelentései a kisteleki nagygyűlésen Kisteleken már jóval 10 óra előtt gyülekezni kezdtek a dolgozó parasztok a piacté­ren, a nagygyűlés színhelyén. Több ezer ember gyűlt ösz­sze, amikor Róró Géza, a helyi tanács elnöke megnyi­totta a nagygyűlést. Utána Dögei Imre földművelésügyi miniszter, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja tar­tott beszédet. Először részlete­sen az ellenforradalmi esemé­nyekről szólott. Hangoztatta, a dolgozó parasztság már Mindszenty József beszé­déből is megállapíthatta; hogy az ellenforradalmá­rok a tőkés, nagybirtokos rendszert akarják vissza­állítani. — A dolgozó parasztok túl­nyomó többsége — mondotta — nyugodtan és higgadtan vi­selkedett és nem fogott fegy­vert a népi demokrácia ellen. Nem sztrájkoltak egy napig sem, hanem becsülettel vé­gezték munkájukat. Szólott arról, nem csiná­lunk abból titkot, hogy az ország a dolgozó embereké és Magyarországon proletár­diktatúra van és lesz. Ezután több fontos, a dolgozó embe­reket igen érdeklő kérdések­ről beszélt. A terméskilátások az egész országban biztatóak. A vetések szépek, a dolgozó parasztok jól elvégezték a mezőgazdasági munkákat. Ha az időjárás normális lesz, ak­kor az egész országban jó, közepes termésre számítha­tunk. Ezután szemléltető példák­kal, tényekkel bizonyította, hogy mezőgazdaságunkat a bel­terjesség irányában szük­séges fejleszteni. Használjuk ki az adottságokat és termeljünk olyan árukat, amelyek a világpiacon is megfelelően értékesíthetők. Hangoztatta, hogy a párt és a kormány a mezőgazdasági árarányok helyes kialakítását is ter­vezi. Ez is a lehetőségek Jobb ki­használását segíti elő, anya­gilag érdekeltté téve a dol­gozó parasztokat. Nagyobb gondot kell fordítani a szarvasmarha tenyésztésre, mert ez a világpiacon sokkal előnyösebben értékesíthető, mint a hízott sertés. A kor­mányzat ezért a sertésárak csökkentését, a szarvasmarha árak növelését tervezi. A beszolgáltatásról terjesz­tett híresztelésekkel kapcso­latban határozottan ismertet­te a párt és kormány állás­pontját. Szó sincs arról, hogy a kormány visszaállítja a beszolgáltatás rendszerét. A földadót — épp úgy, mint korábban <— természetben kell rendezni a dolgozó pa­rasztoknak, de nincs szó a földadó emeléséről. A dolgozó parasztság ne adjon hitelt az ilyen híreszteléseknek. — A kötelező vetéstervet sem állítjuk vissza — mon­dotta. — A dolgozó parasztok a tsz-ekben és az egyéni föl­deken úgy gazdálkodnak, aho­gyan akarnak. Megmondjuk azonban nyíltan az egyéni gazdáknak és a termelőszö­vetkezeteknek, hogy mire van szüksége az országnak, s mit tudunk külföldön értéke­síteni. Ha nem azt termelik, ami szükséges, akkor a ter­meivény értékesítése gondot okozhat, s a dolgozó parasz­tok nyakán maradhat. Elsősorban olyan termé­nyekre van szükség, ame­lyek a világpiacon is szá­mottevőek, mert a piac Kisteleken és a világ bár­mely részében is piac, s azt veszik meg, ami jobb és olcsóbb. Szólott arról, hogy a kor­mány bővíti a termelési szer­ződések körét. A szabadpiaci felvásárlásoknál rámutatott a földművesszövetkezetek sze­repére; Ezután hangoztatta a mi­niszter, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről — termé­szetesen az önkéntesség alapján — a párt és a kormány nem mond le. A termelést fokozni, a terme­lési költségeket csökkenteni, egységes minőségi árut elő­állítani. szétszórt kis parcellá­kon nem lehet. Dögei Imre beszédét azzal fejezte be, hogy a párt és a kormány bízik a dolgozó pa­rasztságban, bízik abban, hogy megtermelik mindazt, amire az országnak szüksége van. A dolgozó parasztság er­re a bizalomra, — bizalommal válaszol. A nagy tapssal fogadott beszéd után az emelvényről lelépő minisztert körülfogták a kisteleki dolgozó emberek és több kérdésről elbeszélgettek vele. Az őszhajú Kiss Ist­ván bácsi, egyéni gazda is ott állt a miniszter mellett. A gyűlésről ez volt a vélemé­nye: „A paraszt emberek sze­retik az őszinte beszédet és itt ebben volt részünk". ve kérte fel Németh Károly elvtársat, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság titkárát beszédének megtartására. Németh elvtárs közel két­órás beszédének elején az októberi eseményeket tag­lalta és megállapította: — Hazugság az az állítás, hogy az októberi ellenfor­radalomban a munkások, a parasztok és az értelmi­ségiek keltek volna fel a szocializmus rendje ellen. Az ellenforradalom magvát az árulók, a törtetők, a bör­tönökből kiszabadult bűnözők alkották, akik. november 5-én a hitleri vandalizmusra em­lékeztető »h06szú kések éj­szakáját* akarták megren­dezni. Megyei és szegedi pél­dákkal mutatta be az ellen­forradalom igazi arculatát, amely a legjobb hazafiak életére tört. Alaposan ele­mezte az értelmiség szerepét is e szomorú napok alatt, megállapítva, hogy egyesek (Háy, Aczél stb.) milyen dics­telen szerepet játszottak. — Hová vezetett volna ez az üt november 4-e nélkül? — tette fel a kérdést, s utalt arra, hogy ugrásra készen álltak a Horthy talpnyalók, a Habs­burg követők és 14 000 kül­földön felfegyverzett fa­siszta. Ezzel szemben a parasztság megfontolt, józan magatar­tást tanúsított, a sztrájk he­lyett a munkát választotta, noha lettek volna sérelmei, de bízott az elkövetett hibák kijavításában. A parasztsá­got érdelrlő kérdésed? folya­mán kijelentette, hogy a tsz-ek erőszakos fejlesztése és a beadás korszaka soha többé vissza nem tér. — Becsületes embernek ebben az országban félnie nem kell, de a törvény tisz­telete mindenkire vonatko­zik, — mondotta a hallgatóság tapsa közepette. — A pa­rasztság szabadon termelhet ' és helyes árpolitikával igyek­szünk életszínvonalát egyre magasabbra emelni. A párt bízik a tsz- és az egyéni dolgozó parasztság­ban és erre a bizalomra — bizalommal felel a paraszt­ság. Ezután beszélt Németh elv­társ az ország gazdasági hely­zetéről, a hazafiságról, majd párhuzamot vont a nyugati és a szocialista tábor nyúj­totta segítség között, és ki­emelte: a Szovjetunió és a népi demokráciák segítsége elég az elinduláshoz, de meg­erősödnünk csak saját ter­melésünk emelésével lehet. A külpolitikai kérdések elem­zése során rámutatott arra, hogy a jugoszláv elvtársak­kal vannak elvi nézetelté­réseink, ezekről vitatkozunk, de ezek nem befolyásolják a két állam közötti jóviszanyt, gazdasági megállapodásokat és a kereskedelmet. Számos más kérdés meg­világítása után végül arra hívta fel a figyelmet Németh elvtárs, hogy a közelgő május 1 alkalmá­val tegyünk hitet a prole­tár internacionalizmus, a dolgozó magyar nép egy­sége mellett. A sok tapssal és helyeslő közbeszólással tartott be­szédet végül Palotás Péter elvtárs köszönte meg a nagyszámú hallgatók nevé­ben. A gyűlés után több szá­zan maradtak még együtt és vitatták a beszéd helyes és frappáns megállapításait. Bizalomra bizalommal felel a dolgozó parasztság Németh Károly elvtárs Szöregen Az amúgyis nagy forgal­mat lebonyolító szőregi fő­utca vasárnap reggel még for­galmasabb volt: gépkocsikon) autóbuszokon, vontatókon, de még lovaskocsin és ke­rékpáron is érkeztek a szom­szédos községek dolgozói a Magyar Szocialista Munkás­párt Szőregre meghirdetett parasztgyülésére. Deszk, Üj­szentiván, Tiszasziget, Kü­bekháza és természetesen Szőreg lakossága tekintett nagy érdeklődéssel az ország bel- és külpolitikai, gazdasági és kulturális kérdéseit som­mázó beszéd elé. A sporttelepen megrende­zett parasztgyülés hallgató­sága már a reggeli órákban gyülekezett a szépen dekorált emelvény előtt, s alig múlt el néhány perccel tíz óra, amikor Palotás Péter tanács­elnök Deszk, Üjszentiván, Tiszasziget és Szőreg magyar és délszláv dolgozóit köszönt­A nagygyűlés előadója, Fe­hér Lajos elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei intéző bi­zottságának helyettes titkára bevezetőjében az ellenforra­dalom ténykedéseiről beszélt. Elmondotta, hogy kik. voltak az ellenforradalom zászlóvi­vői. Mind-mind olyan em­berek — hangsúlyozta —, akiket a dolgozók réges-ré­gen a nép és a haladás el­lenségei között tartanak szá­mon. Fehér elvtárs köszönetet mondott Bor­dány és környéke paraszt­ságának azért az áldozatos munkáért, melyet éppen az ellenforradalom véres nap­jaiban végeztek a szántó­földeken. hogy népünknek az új esztendőben is legyen kenyere. A gyűlés részvevői nagy tetszéssel fogadták az előadó beszédének azt a részét, amelyben szocialista ren­dünk megszilárdulásáról, erős karhatalmunk, munkásőrsé­günk és az átszervezés alatt álló néphadsereg erejéről, szerepéről szólt. Beszélt Fehér elvtárs töb­bek között Az őrgróf egykori cselédei között Komócsin Zoltán elvtárs beszéde bándorfalván Sándorfalván több napig cselédei, sokan a munkában készültek az MSZMP vasár- megroskadt öreg asszonyok, napi falusi nagygyűlésére. A férfiak közül is. Lelkesen, pártszervezet tagjai, a ter- zárt sorokban jöttek azok, melőszövetkezetek, a Vegyes- akik saját bőrükön érezték, ipari Ksz dolgozói napi mun­kájuk után több órát áldoz­mit jelentett a múlt, mit nyújtott a szegény ember tak arra, hogy külsőségeiben számára a nagybirtok, a zsel­is ünnepélyessé tegyék ezt a napot, az egész falut. Több lér élet. Éppen ezért volt va­lami jelképes abban, hogy száz nemzetiszínű és vórös Pallavichini őrgróf egyik zászlót készítettek. Jutott is volt kastélyának udvarán belőlük bőven vasárnap reg- gyűltek össze első ízben az gelre a falu utcáit övező vil- ellenforradalom leverése óta. lany- és távírópóznákra. Fel­iratokkal, vörös és nemzeti­Azzal is, hogy a volt uradal­mi kastély udvarán gyűltek színű drapériákkal, Lenin össze a felszabadulást köve­elvtárs arcképével díszítették tő földosztás karóverői, az a középületeket és több házát. Még alig múlt 8 óra, máris gyülekeztek a község főte­rén, várták a gyűlés kezde­tét és fogadták Algyő, Dóc, falu újgazdák, kinyilvánítottak nézetüket, hogy ebben a fa­luban, s ebben az országban a dolgozó nép hatalmát akar­ják, s nem a grófok, a papok és bankárok uralmát. A tágas udvaron mintegy Szatymaz községek küldötte- háTOm*zer ember ^ült ősz­it, dolgozó parasztjait. sze 10 órára. Az idősebbek és Tíz óra előtt több csoport- a gyermekek a fák árnyéká­ban érkeztek a nagygyűlés ban, mások a tűző napon áll­színhelyére. Jöttek Sándor- va másfél órán át hallgatták falva dolgozói, a volt uradal- a nagygyűlés előadóját, Ko­mi kastély udvarába, hogy meghallgassák Komócsin mócsín Zoltán elvtársat. Többször szakították meg az Zoltán elvtárs, az MSZMP összeverődő, tapsra csattanó Központi Bizottsága tagjának munkás-kérges tenyerek a beszédét. Elsőnek a helyi nagy figyelemmel hallgatott pártszervezet tagjai, majd a beszédet, termelőszövetkezetek, a Ve- A Himnusz hangjaival ért gyesipari Ksz, a földműves- véget a lelkes nagygyűlés, szövetkezet, a gépállomás dolgozói jöttek hosszú sorok­utána sokáig együtt marad­tak a kastély udvarában a ban. Jöttek az egyénileg dol- jelenlévők. Többen körülfog­gezó parasztok is, a volt földmunkások, kubikosok, Pallavichini őrgróf egykori ták a nagygyűlés szónokát, s hosszasan elbeszélgettek ve­le. Á kormányintézkedések növelték a termelési kedvet Bordányhan Fehér Lajos elvtárs beszélt Bordámy főterét vasárnap mintegy 1200 főnyi hallgató­ság népesítette be. Sokak vé­leménye szerint réges-régen nem láttak, ebben a faluban ennyi embert együtt. Ez a népes gyülekezet puszta megjelenésével is kifejezés­re juttatta: a bordányi és a környékbeli parasztság egyet­ért pártunk, kormányunk po­litikájával, magáénak vallja azt, bízik vezetőiben. Á szemtanú szavával . . . Benke Valéria elvtársnő beszéde Móraha lmon azokról a mérhetetlen anyagi károkról is, melye­ket az ellenforradalom okozott népgazdaságunk­nak. Ezt a hatalmas vesz­teséget csak a Szovjetunió cs a baráti népi demokrá­ciák önzetlen segítsége ré­vén tudtuk, s tudjuk pó­tolni, '— mondotta. Ezután ismer­tette azokat a nagy jelentő­ségű kormányintézkedéseket, melyek mind-mind a dolgozó parasztság érdekében, a dol­gozó parasztok termelési kedvének fokozásáért történ­tek. Példákat hozott fel arra, hogy egyes nyugati újságok máris világgá kürtölték: Ma­gyarországon máris visszaál­lították a régi, rosszemlékű begyűjtési rendszert, ugyan­akkor megemelték a paraszt­ság adóját. Kérdezte Fehér elvtárs a hallgatóságtól: — Nos, elvtársak, maguk mondják meg, igaz-e ez? Igaz-e az, aminek szintén nagy port vert fel a nyugati propaganda, hogy hazánkban még a községekben is vész­törvényszekek működnek, melyek minden törvényessé­get nélkülözve, általában nyolc ítéletből hat halálos ítéletet, hoznak. Igaz-e ez? A nagysikerű gyűlés után a csoportokba verődött em­berek beszélgetéséből érteni lehetett, valóban igaz: az ellenforradalom ereje mindig a hazugságokban és rágalomban volt, és ma is abban van. Ezt kell szüntelenül lelepleznünk. Ragyogó napsütéses idő­ben, az ünnepi díszbe öltö­zött község ligetében került sor vasárnap délelőtt az MSZMP parasztgyűlésere. A község főútvonalain nemzeti­színű és vörös zászlók, transzparensek fogadták az érkező vendégeket — Ásott­halom, Zákányszék, Röszke és a környező települések dolgozó parasztjait. A gyű­lés kezdetére mintegy ezer ember gyűlt össze az árnyé­kos ligetben, hogy meghall­gassa Benke Valériának, az MSZMP Központi Bizottsá­ga tagjának, a Magyar Rá­dió elnökének ünnepi beszé­dét. Siklós János elvtársnak, az MSZMP járási intéző bi­zottsága tagjának megnyitó­ja után Benke Valéria elv­társnő emlkedett szólásra. Beszéde elején részlete­sen elmondotta a rádió október 23—24-i ostromá­nak tragikus történetét. Elmondotta, hogyan tárgyal­tak a tüntető tömeggel, s hogyan kezdődött meg a fegyveres harc. A továbbiakban arról a kemény és el­szánt harcról beszelt, me­lyet a magyar forradalmi erők vívtak az MSZMP vezetésével az ország rend­jének; békéjének helyre­állításáért. — Ma már ott tartunk 1— mondotta —, hogy egyes komolyabb és tárgyilagosabb nyugati lapok »a magyar csodáról« cikkeznek népköz­társaságunk gyors talpraállá­sával kapcsolatban — épp­úgy, mint 45-ben. S nem ér­tik ezt a csodát. Pedig nin­csen ebben semmi csodá­latos. Talpraállásunkat egyrészt a Szovjetunió és a népi demokráeiák gyors, áldo­zatos segítségének köszön­hetjük, valamint kormá­nyunk, pártunk és népünk hősies erőfeszítéseinek. Benke elvtársnő ezután a múlt hibáiról beszélt, majd az októberi események ellen­forradalmi jellegét elemez­te. Beszélt a halállistákról, a népből jött vezetők töme­ges leváltásáról, eltávolítá­sáról, — beszélt arról, hogy például Mórahalmon nem­csak Pálinkó elvtársat, a v. b.-elnököt és Németh elv­társat, a v. b.-titkárt távolí­tották el, de kizavarták az épületből még a gépírónő­ket is. — Vajon milyen „forra­dalom- az, — kérdezte —, amely a szocializmus hi­báit fegyverrel akarta „ki­javítani* és a közéletből, az államigazgatásból való­sággal kiebrudalta a nép­ből jött becsületes elv­társakat?! Végezetül a jövő felada­tairól beszélt az előadó, va­lamint parasztságunk helyt­állásáról. — Mi bízunk abban, — mondotta —, hogy a begyűj­tés eltörlése után parasztsá­gunk sokkal jobban ellátja majd élelemmel a városi dolgozókat, mint eddig. S ehhez a nagy munkához kí­vánok én sok sikert és jó egészséget. Benke Valéria elvtársnő nagy tetszéssel fogadolt be­szédét Siklós, elvtárs köszön­te meg, majd a Ásotthalrni ÁG, az ottani Szabadsághar­cos Tsz, a mórahalmi Vörös Október Tsz és a zákány­széki dolgozók adták át ajándékaikat Benke elvtárs­nőnek, aki kijelentette, hogy az ajándékokat eljuttatja a rádió hős védőinek. Dolgozó parasztok! Termelőszövetkezeti tagok! állam! gazdaságok dolgozói! Biztosítsátok a nép kenyerét, tegyetek meg mindent a bő termésért! tAz MSZMP május 1-i jelszavaiból]

Next

/
Thumbnails
Contents