Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

A nap már lement. Balogh Jóska ült a ház oldalánál, hátát a meleg falnak támasztotta, fújta a füstöt. A Tiszáról nagy, éhes danászó szúnyogseregek keltek szárnyra, azok ellen égett a szivar. A füst kékesen, lassú lebegéssel szállt a magasba, s elvegyült a szürke, alkonyi éggel. Az udvar csöndes volt már. A csirkék elbújtak az udvar végében egymásra dobált rőzsék közé, álmodtak az álombéli tyúk-országról, ahol apró, éles, ízetlen kavicsok helyett aranyló kukorica-, búzaszemek gurulnak elő a földből minden kis kaparás után. Álmodtak és álmukban —jóllakottan igazgatták üres begyeiket, s elégedetten, halkan kottyantgattak. Balogh Jóska is álmodozott. Fújta a füstöt, nézte a lassan sötétedő eget, s álmodozott. Néha-néha szólt is egyet, aztán megint hallgatott. Kis idő múltán megint szólalt, de nem magának. Kicsi, nagyszőrű fekete, korcs eb kuporgott mellette, amolyan pulihoz hasonló fajta, annak beszélt. — No, gyere mán idébb, ide a lábom helyire, no — noszogatta az apró ebet, « az hangtalan örömmel fészkelődött közelebb a gazdájához. Az, ahogy kezével kényelmesen elérte már a kutyát, játszadozni kezdett vele, finoman, kedveskedve csipegette tarkóján a bőrt, füleit fricskázgatta, orrát cirógatta. A kutya tüsszentett egyet-kettőt, majd négylábra állt, komolykodva, féloldalasan nézte gazdáját. — No, de nagy űr lőttél. Itt hagysz talán, hogv néköd négylábon járónak lőhet lönnöd. Hűtlen vagy mán te is. A kutya elfordította a fejét, fülelt a gallyak felé, bele-bele szimatolt a levegőbe. — Ereggy mán, ereggy. Tudom én. nyűg vagyok neköd is, ha nem is mondhatod. A kutya visszafordította fejét; újra csak gazdája arcát vizsgálgatta, aztán hirtelen visszahasalt eléje a földre. Fényes, fekete orrát felemelte, neki támasztotta a kabát lelógó szárnyának. — Hát rnéjíis itt maradsz? Hálálkodott neki Jóska. Üjra simogatta, becézte a kis állatot, elgondolkodva, szinte öntudatlan, így voltak hosszú ideig. A szürkület már olyan sűrű lett, hogy a kutya bozontos szőre közül nem látszott okos bogárszemének villanása, mikor Jóska megint megszólalt. — Megint nem jöttek. A hangra a kutya megmozdult, farkával bolondosán csapkodta, verte a port. — Minek örülsz? Nem hallod? Megint nem jöttek! Jóska hirtelen kiáltott haragjában. A kutya az éles hangra felugrott, izgatottan fülelt, szaggatottan vakkantott. — Kik-kik-kik. Legyintve válaszolt Jóska. — Mit tudom én. Akik ígérték. eserü és haragos volt Balogh Jóska. Olyan keserű és haragos, amilyen évek óta talán soha. A szavak hirtelen zúdultak ki belőle, parttalanul, vad fájdalmat görgetve, vigasztalan áradással. — Te, te, kis görcs jószág, na ugorj! Ugorj helyettem is, mond meg, jönnek-e már az úton. Hozzák-e már neköm a lábaimat, a csudát, amit a levélbe írtak. Nem hozzák ugye? Hát akkor minek írták? A sűrűsödő estében komor gyöngyökkent gurultak a férfi arcán a könnyek. — Mit tudod te, mi az. Ülni egész nap a ház falánál, fonni a kosarakat, nézni az eget, a napot, csapdosni agyon a legyeket, akik lábukkal úgy sétálnak a falon, mint te az udvaron szanaszéjjel. Nem tudod te mi az, csak vakkantgatsz, játszol, szaladgálsz a csirkék után. A kutya tétován állt Jóska előtt. Abbahagyta a farkcsóválást, nem tudta mit akar tőle gazdája. Rövid életében, amit ezzel az emberrel töltött, még sose látta ilyennek a csöndes, tűnődő, szomorú, halkszavú Jóskát. — Most állsz ugye, bámulsz. Azt mondod minek rívok, nem segít az. De mi segít? Végigtörölte tenyerével az arcát. — Te Vakarcs, tudod-e milyen szép az a lokomotív. Nagy fekete teste reng, ahogy szalad a sinökön. Torka lángol, szuszog, nyög az egész behemód alkotmany. Olyan ereje van ennek te Vakarcs, hogy elhúzná ezt az egész utcasort minden .nyomorúságával. Aztán tudod-e, milyen jó állni a fülkében, nézni a szikrázó tüzet, vagy a mutatókat. Errül a feszmérő, alatta az olajnyomás mutató, amarrul a gőznyomás óra, meg a sebesség mutató. Előtted meg a nagy rézsíp. Té mög ott állsz köztük, kezed a fékkaron, lesöd az utat, a tüzet, a mutatókat, az eget, mög a tájat. Hej, így nyáron, Vakarcs. Jlyen nyári estékön mikor a föld még * • • • • • • • FODOR JÓZSEF: • • • • • • • • • • • • • • • PIROS FEJFÁK • • • • • • • • • • • Nyírfa leng sírjuk fölött, Szergej, Iván, Nikoláj, • • • • Lágy szélütem. Ott pihennek csendesen, • • • • Aludjatok A földért meghaltak ők, • • • • Csendesen. Amely nekik idegen. • • • • Aludjatok — Légy hozzájuk jó anya, föld, • • • A nagy élet cllobog. És jó apjuk, istenem! • • • • • * • Hol a Don robog, Méla, furcsa daluk nem remeg • • • f Onnan jöttek ők, Többe ajkukon. • • • Hol a Volga ragyog — És nem mennek, lia megy a sereg, • • • • A halálba menők. Hazafelé az úton, • • • • Adj nekik, magyar rög, Hiába várja honi meleg, • • • • • Lágy pihenőt. A Dnyeszter, a Volga, Don. • • • • • Hisz kart érted emeltek Hiába várja honi meleg, • • 9 • • E seregek, Mert elnyelte a halál — • • • Érted aludt ki szívtik, De áldott emlékű a sereg, • • • A hős, meleg. Mely a szabadságért kiáll. • • Édes, furcsa daluk ajkukon Kik meghaltak a rögökért, : • • • • • Többé nem remeg. Onts értük könnyet, mint ők a vért! • • • * • • • Onnan jöttek messziről Itt alusznak, íme, sorba lent, • • • • S amerre a had haladt, A hú parancste'jesítők. • • • Futott előlük az éj — Mint a néma, hű jóakarat, • • • S elhulltak a harc alatt. Úgy jöttek menteni ők. • ; Flhulltak: s hosszú a halál, Sírjukat őrizze kegyelet, • • • • • • És az élet egy pillanat, Emléküket az idők. • • LÁTOGATÁS A MOSZKVAI MAGYAR IRODALMI KIÁLLÍTÁSON A Szovjetunió legnagyobb könyvmúzeuxnában, a „Leninkönyvtár''-ban nyitották meg nemrégen a magyar irodalmi kiállítást. A kiállítás kapuja felett a Szovjetunió és Magyarország nemzeti zászlóit lengeti a szél s melletlük egy felirat hirdeti az eltéphetetlen szovjet—magyar barátságot. A kiállítás fő témája természetesen a magyar irodalom, de megtalálhatjuk a magyar képzőművészet legkiválóbbjainak alkotásait is. Az első terem kiállítási tárgyai azi hirdetik, hogy a magyar művészet számos nagyszerű zeneszerzőt, lángeszű költőt és ügyeskezű képzőművészt adott a világnak. Liszt Ferenc életművét nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a kiállítás látogatói, mert tudják, hogy Liszt a magyar nép érzés- és gondolatvilágának leghűbb kifejezője volt. A zeneszerző életét bemutató képek és metszetek mellett ott találjuk A. Borogyin orosz zeneszerző „Emlékezés Liszt Ferencre" című könyvét is. Másik terembe lépve, Bartók Béla arcképe tárul szemünk elé. Mellette felírás, hirdeti, hogy a kiváló magyar zeneszerzőt halála után Béke-díjjal tüntette ki a Béke-Világtanács. A kiállítás anyaga rendkívül gazdag. A következő teremben orosz- és magyarnyelvű irodalmi alkotásokat láthatunk, amelyek Kodály Zoltán, Goldmark Károly, Munkácsy Mihály, Székely Bertalan életével és alkotásaival foglalkoznak. A kiváló magyar művészek életművét számos reprodukció mutatja be. A terem másik sarkában Ék Sándor rajzgyűjteményében gyönyörködhetnek a látogatók. Elvegyültem én is a tömegben és figyeltem a hatást. A nézőknek leginkább az „Olvasztár", „Munkásnő", „Budapest", „A Hősök terén" című képek tetszettek, amelyek igazi realizmusról tesznek tanúbizonyságot. A látogatókat a képek kifejezőképessége ragadta meg. Meggyesy Ferenc, KisfaludiStróbl Zsigmond és sok más magyar művész alkotásaiban is gyönyörködhetnek a látogatók. Hol vagyok? Egy magyar könyvkereskedésben? — ez a gondolatom támadt, amikor beléptem egy újabb kiállítási terembe. Középen Petőfi Sándor összes verseinek négykötetes gyűjteménye fekszik, mellelte pedig a lánglelkű magyar forradalmárköltő válogatott versgyűjteményét látom. A szomszédos asztalon a „Magyar költők antológiájá"-t találjuk, amely a legszebb magyar versek legjobb orosz fordításait tartalmazza. A teremben, akármerre is nézek, csak könyvet és könyvet látok. Jobbra Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, balra Móricz Zsigmond, Kölcsey Ferenc, József Attila, megint másfelé Gergely Sándor, Illés Béla könyveit. Sok helyen az orosz fordítások mellett az eredeti magyar műveket is „elolvashatják" a látogatók. A „Lenin"-könyvtár a legtöbb eredeti magyar könyvvel rendelkezik. Miért áll ott az a sok gyerek? — kérdem egyik látogatótól. — Ja, igen, most már látom, Gárdonyi Géza „Egri csillagok" című müvét nézegetik. Ez a könyv rövid idő alatt nagyon népszerűvé vált a szovjet fiatalok körében. A török rablók ellen küzdő egri hősökről szóló történetet már többször adta ki az ifjúsági könyvkiadó vállalat, mert a példányok hamar elfogytak. A könyv emlékezteti az olvasóit a magyar cs orosz nép évszázados barátságára is. Ezért Gárdonyi gondolatait napjainkban is közel érezzük magunkhoz. Üjabb és újabb termek következnek. Itt a magyar forradalmi mozgalom történetéről, ott szovjet emberek magyarországi élményeiről találunk könyveket. A kiállításon külön helyet szenteltek a magyar tudományos irodalomnak, amelynek népszerűségét számos orosz fordítás bizonyítja. A kiállítás végére értünk. A látogatók megismerkedhettek a magyar irodalom és művészet legkiválóbb képviselőinek alkotásaival, amelylyel gazdagították az emberi kultúra kincsestárát, erősítették a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyét, síkrai-záUtak a szebb jövendőért. (V. Vojnov) meleg, de hűsül már a szellő, becsap a fülkébe, hozza a széna, mög a csépölt búza szagát, a békák kvartyogását, mög a lányok nevetésit! Azám. Vakarcs! Fölgyütt este egy lány a mozdonyomra, azt mondta: kíváncsi a gépezetre, aztán fölkapaszkodott. Az volt ám a lány, Vakarcs. Belegebbedhet minaön asszony, mégse szül még egy olyat ebben a faluban. Mikor lémönt a masinánál, azt hittem, a szivem viszi magával. Hát el is vitte. De aztán Vakarcs, de aztán! áromkodva verte maga előtt a u földet. — Tíz éve ülök a ház végibe Vakarcs, tíz éve. A lábom odamaradt a mozdony alatt. Hallod, Vakarcs? Tíz éve odamaradt. Hiába mönt utána az anyám, azt mondták neki az urak a vasútnál: miért nem vigyázott a fia. Mög, hogy mindönki viselje a maga baját. Viselőm én, ki mondhatja, hogy nem viselőm. Mögtanultam a kezemmel járni. Nem nagy kunszt az, te is megtanulnád Vakarcs, ha a hátsó lábad levinné a vonat. Tudok én járni, ha szívesebben is gubbasztok a ház véginél. Fölkapta a két kicsi, négyágú járófáját. Nagy, nehéz araszolásokkal billegtette testét előre, hátra, jobbra, balra. — Látod, elmék én akárhova is! — Ha akarok! — De minek mönnék? Odahajolt a kutyához. — Minek mönnék Vakarcs? Möntem én még így is. De te eltűrnéd. Vakarcs, hogy a vénasszonyok kiálljanak a kapuba csudálni az araszolét? Te eltűrnéd, hogy gyerökök kiabáljanak utánad? Te eltűrnéd, hogy felkuporodsz a kocsmába a székre, s ne üljenek melléd a legények? — Azt mondták az urak az anyámnak a vasútnál még 36-ban: — az anyjuk keservit Vakarcs — azt mondták, hogy viselje mindenki a maga baját. Én viseltem. Te tudod legjobban Vakarcs, hogy még neköd se mondtam egy rossz szót se sohase. A kutya megrázta magát, lépett néhányat, ledült a fal tövébe, egykedvűen, értetlenül. — Feküdj csak Vakarcs, értelek én. Te is azt mondod, nem a te dolgod. Nem hát! Mondtad volna akkor, mikor rávett az anyám, hogy megint elküldjem az irást. Könyörgött szögény, folyton azt duruzsolta: írd le Jóska, küldjük el Jóska, niost más világ van Jóska, látod, a nyugdijadat is elintézték Jóska! j>jagyot sóhajtott, bámult maga elé. Üjra megkereste kis járófáit. Lassan, nehézkesen megindult befelé a házba. Az udvar közepén megállt. Felbámult az égre. A hold a kertek alól most indult felfelé, arca vörös volt az erőlködéstől. Körülötte, mintha parázslana, pirosan vibrált az ég. A hold kerek arcát élesen vágta ketté a kútgém oszlopa. Jóska megrezzent. Nézte, bámulta a hirtelen tudatáig ért, hosszú éveken át estéről estére látott képet. Az ám, a kút, mormogta. Ha most sé gyünnek, marad a kút. Oda mán nem köll utánam küldeni a lábat. A kutya felugrott a fal mellől. Csaholva rohant a kapu felé. A ház előtt autó csikordult, kivágódott a kiskapu, emberek léplek be rajta. Hallotta anyja lelkendező, reszkető, örömtől fulladó hangját. Jóska, hol vagy Jóska? Mögjöttek az elvtársak! Jóska csak gubbasztott előre dűlve, két kis járófájára támaszkodva, nem jött torkán a szó. Csak az agyában kalapáltak fékezhetetlen örömmel a szavak. — Jaj. jaj, jaj! Möglösz a lábam. Möglösz a lábam. Hat hét múlva került újra haza a faluba Jóska. Ahogy ballagot hazafelé az állomásról, betért a kocsmába egy pohár borra. Több pohár is lett belőle, mire elmesélte a legénykori barátoknak, miként lett belőle járó ember. B

oros helyen mindig kapóra ált a tréfa. Jóskát is ugrálták. — Aztán nem megy a lábadba r bor? Jóska rácsapott vadonatúj lábaira. — Ebbe. hallod, nem! Ez nem csökevény, mint a tietök. Ezt mán a demokráciában csinálták! Szabo'cri Pibor Nemzetközi együttműködés a hanglemezgyártásban A romén—cseh hanglemezgyártási együttműködés keretében megkezdték a közös zenei felvételeket. Iolanda MarcuJescu és Dan Iordasescu, a bukaresti operaház két művésze Prágába utazott, ahol néhány operaáriát énekel lemezre. A lemez egyik oldalára Prágában történik a felvétel, a másik oldalára pedig ugyanazokkal az énekesektől a bukaresti stúdióban. A világpiacon még kevésbé ismert -Electrocord- márkájú román hanglemezek ezáltal a jólismert csehszlovák »Supraphon« márkával együtt jelennek meg. Románia hasonló szerződéseket kötött a párizsi -Pathé Marconi- valamint a berlini »Deutsche Gramaphon« céggel. A szocializmust építő Romániából m ííiítính';" ^ 8 8 fit t í s:?r#s SÍ * j t > . > • ás i i t * * r»* 8 ' * í SS! < i iíitfli l » S'lfsíSUHítSl i «'» ) ItlyMiilJMH 5Ü i^firtbpffl • s ; í. ' It ül lAÜf Nemrégiben épült fel Délkelet-Európa legnagyobb nyomdaipari kombinátja, a bukaresti „Scntei, palotája. A román mit <'zek koszii n v a mo*z v i i I-re A Moszkvai Világifiúsági Teli! "na omán művészetet több mint ból álló ifjú művészcsoport fogja kt pvi-elni. Egy énekkar, két tánccsoport egy népi zenekar, egy szimfonikus en< kar, egy esztrád csoport és több szólóművész részül a nagy eseményre. A varsói VIT-en oly nagy sikert araott román bábmüvészetet Moszkví an a "andariea színház művészeinek egy csonortja fogja bemutatni. Románia-szerte folynak az előkészüle•k a moszkvai VIT-re. Több vá'la'atnál iz ifjúmunkások szabad idejűkben már nőst készítik azokat a szép ajándékokat, amelyeket a román fiatalok a tW- népek küldötteinek adnak át.