Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

Uj életünk útjának, hasúnk felvirágsásának kiinduló pontja: afelszabadító Ssovjetunió győzelme Ünnepi megemlékezések Szegeden, hazánk felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából Szeged dolgozói is mél­tó keretek között ünneplik hazánk felszabadulásának, szabadságunk megszületésé­nek 12. évfordulóját. A há­lás magyar nép — benne a szegediek is — nem felejtik, hogy a szovjet nép hős fiai, katonái a fasizmus legyőzé­sével megadták a lehetőséget arra, hogy építhessük a szo­cializmust. Üzemekben, intézményekben Szerdán már lobogódíszbe öltözött Szeged. Nemzetiszí­nű és vörös zászlók selymét lengette a pajkos áprilisi szél. Délelőtt városunk isko­láiban tartottak ünnepsége­ket. Délután az üzemekben, hivatalokban és intézmé­nyekben bensőséges hangula­tú ünnepségeken emlékeztek meg felszabadulásunk 12. év­fordulójáról. A Szegedi Egyetemen teg­nap délután karonként tar­tották meg a felszabadulási ünnepségeket, amelyeken a Művelődési Minisztérium képviselői is jelen voltak. A Jogi Karon Bolya Lajos dé­kán, a Természettudományi Karon Koch Sándor dékán, a Bölcsészeti Karon pedig Halász Előd dékánhelyettes tartott ünnepi megemléke­zést felszabadulásunk jelen­tőségéről. Valamennyien vá­zolták az elmúlt 12 év egye­temi eredményeit. Halász Előd professzor hangoztatta, hogy a fejlődésünket gátló erők, a lelkiismeretlen po­litikai kalandorok ellen, — akik az elmúlt évi ellenfor­radalomban leleplezték ma­gukat — kíméletlen harcot kell folytatni. scsének hiánya, egyes szektás a Szovjetunió és az egész szo­és reformista vezetők káros vékenysége. te- cialista tábor támogatása volt. Ezért éltetjük másod­szor is felszabadult, népi de­mokratikus hazánk 12. szü­letésnapján szívünk minden melegével a szocialista tábor megbonthatatlan egységét, a nagy Szovjetuniót, a hős szov­jet hadsereget. Ezért harsog­juk ország-világ felé, hogy Szeged dolgozói tanaitak az ellenforradalmi kártevésekből A továbbiakban megállapítot­ta, hogy az elmúlt 12 év jellem­zője a fejlődés, az eredmények éljen, nagyon sokáig éljen a sorozata volt. Ezután az elmúlt magyar és a szovjet nép meg­év őszének ellenforradalmi ese- bonthatatlan barátsága. ményeirö), az cllcnforradalmárok Komócsin Mihál elv szegedi tevékenységéről szólott. J- ,. . . f rif'c hocpóriol- Tz-»rvr>lC7/-vr" cvcilz-1_ Áho! a szovjet- áruk érkeznek hazánkba Tudósítónk jelenti Záhonyból beszédét többször szaki­félbe a hosszantartó Ünnepi est a Nemzeti Színházban Tegnap este 7 órai kez­dettel a Nemzeti Szín­házban ünnepi megemléke­zést és díszelőadást is tar­tottak. Az ünnepségen nemes egyszerűséggel díszítették az elnöki emelvényt; nemzeti­színű és vörös zászlókkal. Kö­zépen, a fényben, ott ra­gyogott a munkásszolidari­tás, a proletár internaciona­lizmus jelvénye; az ötágú vö­rös csillag. A felirat is hirdette, éltet­te a szovjet—magyar barát­ságot, kifejezve a dolgos em­berekben élő őszinte barát­ság jelentőségét. A színház nézőtere zsúfolásig megtelt az ünneplő szegedi dolgozók­kal. Az elnökségben helyet foglaltak a varos politikai, gazdasági, kulturális életé­nek vezetői, a munkások, pa­rasztok, értelmiségiek képvi­selői. Az elnökségben foglal­tak helyet a városunkban tartózkodó "szovjet katonai alakulatok képviselői is. A zenekar a magyar és a szoviet himnuszt játszotta, majd Nagy István, a Haza­fias Népfront városi bizott­ságának titkára megnyitó szavai után ifi. Komócsin Mihály, az MSZMP Szeged városi ideiglenes intéző bi­zottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Hálás megemlékezés — Meg vagyuuk győződve, hogv Szeged dolgozói tanultak totta AíeIl^e ,a az ellenforradalmi kártevésekből, taps. A jelenlevők ezzel is él­és nem fogják hagyni, hogy tettek a magyar es a szovjet még egvszer a Horthy-rendszer neP baratsagat, a partot, a haszonélvezőiből deklasszálódott szocialista epites eredmé­álmunkások saját érdekeik ellen ny^t munkával megteremtő uszítsák őket. Az ellcnforrada- dolgozó népet, lom pünkösdi királysága Szege­den különösen tiszavirág-életű volt. Rengeteg kártevése mellett haszonnal is járt. Lerántotta so­kakról az álarcot és a maglik meztelenségében nllítota őket a nagy nyilvánosság elé. Tanulsá­gul azt adta számunkra, hogy fokozni kell a forradalmi éber­séget és az ellenforradalom el­leni kíméletlen harcot. Nagysikerű kulturális műsor Szívunk minden melegével. .. A zenekar ezután az Inter­nacionálét játszotta, majd nagysikerű kulturális műsor következett. Külön színfoltja volt a kulturális műsornak a szovjet hadsereg városunkban tartózkodó alakulatai kultu­rális csoportjának nagysikerű fellépése, tánccal és énekkel. Fellépett a Juhász Gyula A továbbiakban megállapítot- Művelődési Otthon sz:mfo­ta, hogy hazánk másodszori fel- njkus zenekara, az egyetemi szabadítása óta gyors fejlődést énekkar, az Orvostudományi értünk el mind a múltbeli hi- Egyetem tánckara és citera­bák, mind az ellenforradalom zenekara> a Pedagógiai Főis­álta okozott karok megszűnte- ko]a énekkara a kon2erv­tesoben. Ujjaszervezett komim,- ár, tánccgyüttes tovó,bbá a nista partunk az ellenforradalom városi ^lettiskola növendé­ellem harcban epult, szervező- v,ia(mint fellénett a <5ze dött és erősödik napról napra valamint lellepett a bze­, . ,„ ,' • gedi Nemzeti Színház tobo harcos, egvseges marxista—lem- , , ... nista párttá. A Szovjetuniótól, a Árkos Judit. Dotr, többi baráti orsz ágoktól kapott J8*1 Kormos Lajos, Ko­segítség, s kölcsönök felhasználó- vacs JaTlos. Mucsi Samdor, sóval, népünk fegyelmezett Moldován Stefánia, Sinkó munkájával elháríthatjuk — és György, Szabady István, to­cl is hárítjuk! — a tömeges vábbá a színházi zenekar és munkanélküliség és az infláció balettkar tagjai. Vezényelt a Szovjetunióra támaszkod­tunk, mert ez hazánk, dolgo­zó népünk javára vált. Az el­lenforradalmárok, valamint belső- és külső támogatói szemünkre vetik, hogy szovjet szuronyokra támaszkodva ver­tük le az ellenforradalmat, állítottuk vissza a munkás­hatalmat. Ezért sincs szé­gyenkezni valónk. A kommunistáknak nincs okuk szégyenkezni A továbbiakban arra mu­tatott rá a tények erejével, hogy az elmúlt 12 év jel­lemzője — az elkövetett hi­bák ellenére is — a fejlődés, az eredményes munka volt. Beszélt arról, hogy az ellen­ség mindent hibának mon­dott, ami csak történt nálunk , , „ . . T . , a felszabadulás óta. De nem- veszélyét, utat nyilunk az elet- Szalatsy István, l csak az ellenség Á hibákról színvonal további emelkedésé­beszélt eltúlozva, a 12 év he7~ Politikai életünk és a nép­tömegek tudata is mind gyor­sabban kezdi kiheverni az ellen­forradalom okozta bénultságot és fertőzést. Beszédét így fejezte be ifj. Komócsin elvtárs: — További munkáinkban és harcunkban egy pillanatra C:-k azért hiszik nagy pályaudvarnak a magukét a ferencvárosiak — mondta egy Szabolcs megyei vasutas büszkén —, mert még nem látták Záhonyt. Valóban lenyűgöző hatást vált ki a záhonyi átrakó, ha­zánk talán legnagyobb ren­dezőpályaudvara. Esténként, ha kigyúlnak a lámpák a sí­nek felett, mintha a csilla­gok hulltak volna le az ég széles darabjáról. Útvesztő, amíg a sínek és tehervona­tok között bolyong az ide­gen, hogy az állomásfőnök­től a kereskedelmi főnökség­hez térjen. A vágányokon megrakott kocsik végtelen sokasága várja a továbbítást. A messzi Kárpát-Ukrajna fenyveseinek illata terjeng a deszkák, gömbfák halott er­dejében. Az utolsó sínpár már beleszaladt a szántóföld­be, mellette tavalyi gabona­szálak igyekeznek a levegő­re, s zölden csodálkoznak a változáson. i(tüuíeJen (óít^ik ai átlököd. Észrevétlenül bővül a pá­lyaudvar, itt is, ott is újabb sínpárt fektetnek, ahová még csak fér. Nagy szükség van minden méterre. A búza, ga­bona átrakása már úgy is a néhány kilométerrel beljebb fekvő tuzséri állomáson tör­ténik, ameddig befutnak a szokatlanul széles nyomtávú szovjet sínek. Az idén 20—30 százalékkal több áru érkezik a Szovjet­unióból, mirit a megelőző évben. S ennek a többlet­számnak legfeljebb 5 száza­léka az, amely csupán átme­nő, s nem marad itt hazánk­ban. Ezekben a napok­ban főleg gabona, deszka, gömbfa, koksz érkezik, de természetesen más is, így a nélkülözhetetlen vasérc. Fo­lyik az átrakás a magyar ko­csikba szüntelen. Kocsi van, gépek is segítenek, de a pá­lya nagyon terhelt, s ez las­sítja a menetet. Kettős vá­gány kellene. A tuzséri állomáson emelt vágány van, könnyebb a ra­kodás, mégis mintegy 150 alatt agyondajkált, kétszeres Kossuth-díjjal és kiemelt fi­zetéssel jutalmazott egyetemi tanár, a havi> 3 ezer forintos gyárigazgatói állásba „beüldö­zött" volt kisiparos, a nagy állami költséggel iskolázta­tott diák és sok más olyan szereplője életünknek, aki sem felejthetjük el, hogy uj A KISZ programja — az egész magyar ifjúság programja A sági a KISZ nem akarna az egész magyar ifjúsághoz utat találni. •— Hálás megemlékezésre jöttünk össze — abból az alkalomtól, hogy 12. évfor­dulóját ünnepeljük hazánk felszabadulásának, — kezdte beszédét Komócsin elvtárs —. A hálás megemlékezés szaval az elmúlt 12 év alatt sokszor elhangzottak — többnyire szívből, de egyesek ajkáról hamis csengéssel — e fa'ak között is. Ma azonban ez a megemlékezés különös hang­súlyt kap, mert hazánk két­szeres felszabadítását ünne­peljük. — Számtalanszor elmondot­tuk — folytatta —, de most hallgattuk el. az új tanulságok fényében hadd mondjuk el újra, a szovjet hadsereg nem bosz­szúállóként és hódítóként jött hazánk földjére, hanem fel­szabadítóként. Pedig a Horthy­Magyarország hadseregének orosz földön tanúsított maga­tartása elég okot adott volna a bosszúállásra. A szovjet hadsereg elvégezte helyettünk nemcsak a Magyarországot elnyomó német hadsereg ki­verését, de a magyar népet mérhetetlenül kiszipolyozó földbirtokos és nagytőkés rendszer szétverését is. He­lyettünk végrehajtotta a szo­cialista forradalmunk nehe­zebb felét, saját fiai vérét ál­dozva. Talán ezért is nem becsültük annyira szocialista forradalmunk vívmányait ez ideig, mert nem a mi vérünk hullott érte... Nincsen okunk egy pillanatig sem szégyellni, hogy mi az elmúlt 12 év alatt és a közelmúlt hónapokban is igazán csaik kapott rendsze­rünktől az elmúlt 12 év alatt. — A teljes igazsághoz hozzá­tartozik — folytatta —, hogy mi, kommunisták is szégyelltünk az ellenforradalmi nyomás közepet­te az eredményekről beszélni, hamut szórtunk feiiinkre. és át­koztuk magunkat. Pedig, ha va­lakiknek, a kommunistáknak igazán nincs okuk szégyenkezni. A magyar törlénclemben még egyetlen párt sem gazdagította ilyen rövid idő alatt ennyivel hazánk földjét, mint a kommu­nisták, és az általuk életünk útjának, hazánk fel­virágzásának kiindulópontja a Szovjetunió felszabadító tette volt. Nem felejthetjük el, hogy eredményeink, győ­zelmeink segítője és támasza Magyar Kommunista Ifjú­Szövetség országos szer­vező bizottsága szerdán sajtó- Ellenkezőleg, minden fiatalnak tájékoztatón ismertette a KISZ harcos érdekvédelmi szervezete, legközelebbi terveit. Várnai erkölcsi és kulturális fejlödésé­Fercnc, az országos szervező n(,k elSmozditája akar lenni, s Koszoiú'ási ünnepség az amerikai hősök emlékművénél Hazánk felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából vezetett szel'úán délelőtt a budakeszi magyar munkásosztály, dolgozó úton megkoszorúzták a má­sodik vilaghaboruban a fa­sizmus elleni harcban el­esett amerikai hősök emléké­re emelt emlékművet. Az emlékműnél a néphad­sereg díszőrsége sorakozott fel csapatzászlóval. Az amerikai himnusz el­hizoltság tagja a program is­mertetése során hangsúlyozta: az a tény, hogy a KISZ az if­j üstig legjobbjainak, elsősorban a fiatal kommunistáknak a szer­vezete, nem jelenti azt, mintha gondoskodni kíván sportolási és szórakozási igényeik kielégítésé­ről. Ezek a célok szabják meg a KISZ legközelebbi program­ját. ember végzi a búza, gabona átrakását. De van dolga a többieknek is. Az átrakó­munkások 80 százaléka törzs­munkás, fizetésük 1800—2000 forint havonta. A környező falvakból igen sokan járnak alkalmanként az átrakóhoz, mert jó keresetet biztosít. Március 28-án például 110 al­kalmi munkás dolgozott. houfii 16 te&zivonat állt Átlagosan 16 magyar te­hervonat szerelvénynek meg­felelő áru érkezik naponta a baráti Szovjetunióból. Egy át­lagos szállítmánnyal például a következő mennyiség ér­kezett a záhonyi állomásra: 40 vagon gabona, 16 va­gon vasérc, 64 vagon vegyes áru, 27 vagon szén, 70 vagon gömbfa. Ezek a vagonok azonban szovjet vagonoknak értendők, amelyek a szokvá­nyos magyar kocsiknál 3—4­szer nagyobb mennyiség be­fogadására képesek. Hátul, ahol a vasérc át­rakás folyik, vörös minden, az út, a sínek, a melléképü­letek. Hatalmas hegyek a sí­nek mentén, vasércen halad az ember. A kocsik pakolásai markoló daru végzi, mely ir­datlan „markával" egyszerre 35 mázsa vasércet emel és rak vagonba. Egy 25 tonnás kocsit 3—4 perc alatt meg­telít, s lánctalpán a követ­kező kocsi mellé kúszik. Hor­váth Gábor, a daru kezelője, még cigarettára sem igen áll meg, hiszen a vasérchegyek sohasem fogynak el. Olafvuil naftia gaidag^Molí . . . A széntéren 3—4 báger dolgozik, egy-egy báger 45— 50 kocsi pakolásával végez naponta. Az átrakómunkások irányítója, Kovács Ferenc, így jellemezte a hatalmas­méretű munkát: — Mi kérem, itt, az át­rakásnál, elveszve töménte­len anyag között... Még azt sem tudtuk, hogy munkásta­nácsot választottak. Mi csak azt tudjuk, hogy jönnek a megrakott kocsik a Szovjet­unióból, s kifele alig megy valami. Napról-napra gazda­gabbak vagyunk. Jó érzés ez nagyon..; Kovács Ferenc egyszerű szavai híven tükrözik né­pünk háláját a nagy segítsé­gért, amelyet az ellenforra­dalom okozta károk leküzdé­sében nyújtanak hazánknak a szovjet emberek. A Zá­hony-átrakó hatalmas, de még nagyobbnak kívánkozik, ismerve a most Moszkvában lefolyt magyar—szovjet kor­mányközi tárgyalások ered­ményét. Méginkább nőni fog az érkező széles vagonok száma, az átrakandó értékes áru mennyisége, a szovjet nép drága ajándéka. nep. A hibákról ís szólott, megálla­pítva. hogy azokat sem hallgat­hatjuk cl, mint ahogy eddig sem — Nem volt még a magvar J.HASEK-. történelemben olyan párt, amely hangzása után a Magyar a Kommunista Párthoz hasonló- Népköztársaság Elnöki Tanú­an feltárta volna hibáit. Nem «a és a magyar forradalmi ,, , , ., • .,, . munkás-paraszt kormány ne­a tul OKOS troK egyetemisták te- v-ben Nagy Dániel) az Elnö­dezték fel az elmúlt 12 év hiba- kj Tanács elnökhelyettese és it. A kommunisták, a párt tárta Szarka Károly külügyminisz­fel azokat... Nemcsak feltár- terhelyettes helyezett el ko­tuk, dc meg is kezdtük a hibák ^rút af. emlékmű talpaza­...... , - • •• . tara. Ezután a Hazafias Nep­kijavitasut. Partunk es nepunk front> a fegyveres testületek tragédiája, hogy ezt lassította a és társadalmi szervek kép­párt marxista-leninista egy- viselői koszorúztak. Ma koszorúzás! ünnepségek Szegeden Ma folytatódnak a felszabadulási ünnepségek Szege­den. Délelőtt 10 órakor a Széchenyi téri szovjet emlék­müveknél és a Dugonics-vemetőben koszorúzást ün­nepségek lesznek. A város dolgozóinak, politikai, gazda­sági és kulturális életének képviselői helyezik el koszo­rúikat a szovjet emlékművek talpazatára. Egy fiatal katona, n Cseh-Morva fennsíkról, aki még hitt az Atynúrislenbcn, megkérte a többieket, hogy ne ejtsenek szót az ilyen dol­gokról és ne tegyék vita tárgyává a szent tit­kokat. Remélnünk kell, keresztényhez illően. Egy öreg tartalékos ránézett a tejfelesszájúra, és azt mondta: — Szép kis remény, hogy a srapnel letépi a fejedet. Mivelünk ki van tolva. Egyszer eljött hozzánk valami klerikális képviselő és az isten békéjéről beszélt, amelyik a föld fölött ível, merthogy az Úristen nem kíván háborút és azt akarja, hogy mindenki békében éljen és test­vérileg jöjjön ki egymással. Na, ugye, milyen ökör volt ez, mert amióta kitört a háborít, az összes templomokban a fegyverek diadaláért imádkoznak, és úgy beszélnek az Úristenről, mintha valami generális volna a mi stábunk­ban, aki ezt az egész háborút igazgatja és di­rigálja. Már láttam egypár temetést ebből a ka­tonai kórházból, és a letépett kezeket, meg lá­bakat kocsiszámra hordják innét. — A katonákat meg pucéran temetik el — mondta egy másik katona — és a mundérjukba megint belebújtatnak egy élőt, és ez így megy tovább. — Amíg nem győzünk — jegyezte meg Svejk. — Egy ilyen pucemck van pofája a győze­lemről beszélni — szólt közbe a sarokból egy tizedes. — Ki veletek a frontra, a lövészárokba, aztán mars előre az egész, nehi a szögesdrót­nak, aknának, aknavetőnek. A hátországban leb­zselni, azt mindegyik tud, és egyiknek sincs kedve a fűbe harapni. — En is azt hiszem, hogy nagyon szép do­log, ha az ember átsziíralja magát egy bajonet­tel — mondta Svejk — és az se rossz, ha golyót hap a hasába, de a legszebb, ha széttépi egy gránát, és az ember csak nézi, hogy a lába, meg a hasa is hogy kerülhetett olyan messzire tőle, és ezen úgy elcsodálkozik, hogy előbb meghal, minthogy valaki meg tudná magyarázni neki. A fiatal katona őszintén felsóhajtott. Maga is elbúsult a fiatal éleién, liogy épp egy ilyen os­toba korba tudott beleszületni, amikor levágják, mint a tehenet a vágóiddon. Miért van ez az egész? Egy katona, aki civilben tanító volt, most megszólalt, mintha a gondolataiban olvasna: — Egyes tudósok a háborút a napfoltok meg­jelenésével magyarázzák. Amint egy ilyen nap­folt képződik, mindig valami borzalmas doiog jön utána. Karthago lerombolása ... — Tartsa meg a tudományát — szakította félbe a tizedes — inkább söpörje ki a szobát, máma maga a soros. Mit érdekelnek minket valami hülye napfoltok. Tőlem akár húsz is le­het, semmit se veszek rajta. — Ezeknek a napfoltoknak tényleg nagyon nagy a jelentősége — szólt közbe Svejk — egy­szer feltűnt egy ilyen napfolt, és engemet még aznap elvertek a nuslei „Banzet"-kocsmában. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents