Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-15 / 62. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! •«tt*"!«.S, 7ÍS4 ' m v. <!; II. évfolyam, 62. Mám Ara: 90 fillér Péntek, 1957. március 15. Petőfi életében és halálában a nép és a nemzetközi haladás szószólója volt és marad Díszünnepség az márolus 15. ünnepe alkalmából 1848. március 15. emlékére csütörtökön este díszünnepség roll ns Állatni Operahátban. A díszünnepséget a magyar furrá­dalmi munkás-paraszt kormány, a Magyar Szocialista Munkás­páli Központi Bizottsága, a Magyar Szabad Szahszerveietelt Or­szágos Szövetsége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Nük Országos Tanácsa, a Magyar Forradalmi Ifjúmun­kás Szövetség, a Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége, a Magyar Egyetemistáit és Főiskolások Egyesületeinek Szövetsége, az Egységei Parasztijjúság Országos Szövetsége és a Magyar Sza­badságharcos Szövetség rendezte. Á díszünnepség elnökségében foglalt helyet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a for­radalmi munliásparaszt kormány elnöke, az MSZMP központi Ditottságdnalt elnöke, dr. Münnich Ferenc, a kormány első el­nökhelyettese, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP intéző bizottságának tagjai, Horváth tmte külügyminiszter, Révész Géza altábornagy, honvédelmi minisz­ter, Kossá István pénzügyminiszter, Dögei Imre földművelés­ügyi miniszter, «* MSZSll' Központi Bizottságának több tagja, a társadalmi és tömeg/tervezetek több vezetője, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet számos kiválósága, a Kossuth-díj kitüntetettjei, kötöttükt dr. Marton Géza, dr. Gilletnot László akadémiai levelező-tagok, Medgyessi Ferenc kiváló mávész, Gertler Viktor filmrendező, Tiszay Magda, az Operaház tagja, Mándi Andor gépészmérnök, Dubnicthy Mihály olvasztár, Ke­reszténi íztvtltt kovács, új Kossuth-díjasok. A Himnusz hangjai után Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsúnak elnöke nyitotta meg az ünnepséget. DOBI ISTVÁN megnyitó beszéde Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! Azért gyűltünk itt ma ösz­sze, hogy évfordulóján meg­emlékezzünk az 1848—49-éS forradalomról és szabadság­harcról, hogy megemlékez­zünk 1848 forradalmi öröksé­gének, a szabadságeszme, a népek közötti barátság szel­lemének több mint egy év­százados történelemformáló szerepéről és azokról a törté­nelmi fordulópontokról, ame­lyek a társadalmi átalakulás útján e forradalmi örökség megvalósulását és kiteljese­dését jelzik, Ünnepségünkön meleg sze­relettel köszöntöm a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, Ö Magyar Szocia­lista Munkáspárt Köziponti Bizottsága megjelent tagjait (nagy taps), a Magyar Sza­bad Szakszervezetek Orszá­gos Szövetsége, a Hazaíias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Nők Országos Ta­nácsa és az ifjúsági Bzerveze­tek képviselőit, az irodalom és a művészet képviselőit, Kossuth-díjas kiváló dolgo­zóinkat, a termelés élenjáró munkásait, minden kedves vendégünket. Ünnepségünket megnyitom és felkérem Kállai Gyula elvtársat, művelődésügyi mi­nisztert, tartsa meg ünnepi beszédét. Megalakult Szegeden is a munkásőrség Városunk dolgozói tegnap örömmel és megelégedéssel látták, hogy a munkás-pa­raszt kormány rendeletének megfelelően megalakult a munkásőrség első zászlóalja. A zászlóalj első százada hek egyenruhában, gép­pisztollyal felszerelten fe­gyelmezett sorokban, mu­tatkozott be Szeged lakos­ságának, A munkásőrség tagjai régi, kipróbált munkásmozgalmi harcosok, a legjobb elv­társak, akik önként vállal­ták, hogy fegyverrel a ke­zükben ls védelmezik a mun­kásosztály hatalmát, a szo­cializmus ügyét. A tisztességes embereket biztonságérzéssel tölti cl annak tudata, hogy ezen­túl még nyugodtabban él­hetnek. dolgozhatnak, ta­nulhatnak, szórakozhat­nak — a munkásőrség éberen őrködik a rend és biztonság felett. A szétvert ellenforra­dalom lovagjai és azok cim­borái, a MUK-osok és egyéb rendbontók jóllehet egészen más véleménnyel vannak a kék egyenruhás munkás­őröltről. Bizonyosan rossz szemmel néznek rájuk, meri sejtik: cs a munkásokbői álló zászlóalj keményen odavág az uszítóknak, a rémhlrter­Jesztöknek, a provokáto­roknak. A munkásőrség tagjai nem is akarják kiérdemelni a reakciósok rokonszenvét. Sőt! Szolgálatukat dgy akarják ellátni, hogy a nép alatto­mos ellenségei féljenek tőlük. A munkásőrségben lévő elv­társak mindenekfölött mun­kások, dolgozó parasztok és a velük együtt haladó értel­miségiek bizalmát és Szere­tetét akarják megnyerni. Meg Is nyerik minden bi­zonnyal. Ez a lelkes kis hadsereg, a dolgozóknak, hasZhos ál­lampolgároknak, az Igaz ha­zafiaknak, a szocializmus híveinek a hadserege, Ezután Kállai Gyula ttiő­velődésügyi miniszter, aZ MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, az MSZMP intéző bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. KÁLLAI GYULA BESZÉDE — Százkilencedszer ünnepli a magyar nép március 15-e forra­dalmi emlékét. ünnepeljük a magyar nép for­radalmi lendületét, vezetőiknek, e Iáhglelkü férfiaknak a bátor ságát, amellyel új alapokra akarták fektetni a nemzet éle­tét. Velünk együtt ünnepli ezt a napot a szocialista l)ékelálmr, az egész haladó emberiség. KülO­nüsen velünk Van e iiapon a baráti Szovjetunió, amely má­sodízben mentette meg e nap forradalmi emlékét a fasizmus szennyétől. Közel egy évszáza­don át azonban a hivatalos Ma­gyarország, amikor 1848-ra em­lékezett, nem a nép forradalmi lendületét és elszántságát, a vezetőinek bátorságát és a nép­hez való hűségét ünnepelte, A tőkés és földesúri Magyarország, ha szavukban húdolt is negyven­nyolc emléke előtt, lényegében meggyalázta negyvennyolc min­den forradalmi demokratikus tettél, s vezetőinek tiszteletre­méltó emlékét. Március 19. ün­nepe — ahtigy Rablts mondta a felszabadulás előtti Magyaror­szág hivatalos ünnepségeiről — vak ühitep, amelvre „csak a vak megszokás, a süket hivatal hoz­ta koszorúit", Ma iizenkeltedfezer ünnepel­jük ezt a napot hivatalosan la történelmi szerepének, s forra­dalmi jetentőségének ttiegfele= löoh, Ma az ország vezető és kor­mányzó tényezőjévé emelkedett nép bátran ós szabadon mond­hatja kl 1B48 forradalmi gondo­latait, igazi eélkltőzéselt, von­hatja le s alkalmazhatja az 1848—49 es forradalom és sza­badságharc élő tanulságait ko­runkra, s egyesítheti a több mint száz esztendővel ezelőtti korszak forradalmi demokratikus törek­véseit korunk haladó szoeialista törekvéseivel és célkilőzéselvel. Az a körülmény azonban, hogy még esak alig egy évtizede Idéz­hetjük szabadon méretni) iaazi forradalmi szellemét, természete­sen nem n/l jelenti. llOgV 1848 forradalmi eszmét közei száz évig a csipkerózsika álmát alud­ták és csak 1945-ben ébredtek ój életre hamvaikból. EB természetesen nem (gv vaiii A magyar nép nagyszerű erőfeszítései, sajnos. 1848—49­ben a külső és belső reakció egyesített Csapásai következté­ben elbuktok, E keserű lényből azonban nem az hüvelkezlk, mintha VilágOBhál 1848—40 for­radalmi és szabadságharcos esz­méi is kapitulállak vagy éppen sírhaszólllak volna. Éppen el­lenkezőleg. A magyar nép, amelynek égető nemzed és de­mokratikus követeléseit fejezték ki, soha sem nyugodott bele h vereségbe, hanem szentül őrizte szivében a nagy forradalmi örök­ségei. Az elmált század fejlődé­(Folytatás a 5. oldaton.) Ez évi Kossuth­díjasok Az új szovjet nagykövet Budapeslen Bonyodalmak a Műszerész KTSZ-ben # l 94 lakás épül a Petőfi • laktanyában A lottó : nyerőszámai: i 1* 49. 64. 67. 71 MÁRCIUS TÜZE Százkiiene éne, hogy az esőbén, a már­ciusi hüVöS, borzongató szélekben fáid Pestét egy gyors, lángoló tavaszi vihar forrósította fel, A pesti forradalmi ifjú­ság ment az uteára élén Petőfivel, aki „egyformán útdít minden mágnást", s aki­ben a társadalmi forradalom és nemzeti függetlenség tüze egyformán lobogott, de ,,eleve elátkoeta a hazug, naeionatista Rá­kosi Jenőkef'i Petőfivel, aki nem alkudon, nem alkuszik, s aki a forradalomé Volt. Gyermekkorunk 6ta Végigkísér bennün­ket ennek a nagyszerű napnak Ünneplése. De milyen ünnepek voltak ezek1 Évről évre papok, virilisek. kormány főtanácsosok és földbirtokosok emlékeztek meg e napon Petőfiről. Lapok — helyiek és országosak — nagy vezércikkeket írtak. Siónokottak, írtak téld olyanok, akikről ezt mondjrt Ady Endre: „szeretnem azokat lenyakuztatni, akiknek már a nagMfljdlk ugyanekkor öt­lovas batáron jártak, s ez még kegyetlen­ség sé Votnd ..," Az árulás évszázados hagyományai jöt öröklődtek ezekben a családokban. Tizen­kilencben a Tanácsköztársaságot árulták el a mi gyermekkorunknak márciusi szá­nokai, vezércikkezői. S elárulták ezekben ts jubiláló, álszent beszédekben 1848-at, s magát Petőfit ts. A negyvennyolcas szabadságharc és Pe­tőfi élete, a március 154 megemlékezések­ben sajátos hamisítvánnyá torzult. Habs­burgstldó, irredenta, egyrészt meddő, más­részt létckmérgeeő mákoityozásná. Petőfi­ből nem maradt meg csak a „Talpra ma­gyar!" és a ..Kárpátoktól le az Aldunáíg". A jobbágyfelszabadításért harcoló, a Táncslcsot kiszabadító. a francia forra­dalom vagy eszméiért telkeiülő, n „xix. század költől."-ben egy tíj rendet megál­modó és a feudális elnyomást féktelenül gyűlölő Petőfiből semmi sem maradt. Ez volt a márciusi ünnepek hazafisága Horthy fehémvas budapesti komédiája óta. Nem is lehetett más. Horthy szolgai némaságot akart Magyarországon, eoben hűségesen segítették tőkések, mágnások, tőkés-földbirtokos főpapok. Ugyan ki vál­lalkozott ezek Közül arra, hogy forra­dalomra tanítsa a népet? Senkii Senki sem akarta a forradalmi Petőfi szavára meg­kapni a néptől a nyakravalótl A Horthy-rezsim meghamisította, saját képére és hasonlatosságára sekélyes, náci onaliste megmozdulássá silányította már­ciust, Pedig március a világ forradalmai­nak egyik legdiCSőbb féjezeie. Marx és Engels a márciusi forradalom után ben­nünk látták „Kelet-Európa franciáit". Március az egész Európán végigsöpört .48-ös nagy forradalmi hullám csúcsa, ami­kor az évszázadokon át idegen elnyomók­tól és saját kissakmányolóltól elnyomott nép egyszerre 02 emberi és nemzeti sza­badságküzdelmek élvonalába lépett. Minderről nem Volt sző hosszá évtize­deken át a márciusi ünnepségeken s az utóbbi évtizedben is keveset és nem elég meggyőzőn beszéttünk róla. Ez az oka an­nak, hogy az úri és papi reakció most megint március idusával érvel, mi kor if­júságunkban tudatosan kelté akarj* válasz­tania társadalmi forradalom és nemaeit füg­getlenség ügyét. „Mit számít milyen lesz Magyarország, csak független legyen" — mételyez es a propaganda, Ismerjük ezt a jelszót, ha más megfogalmazásokban is, Magyarország Rákóczi alatt ls a fejlő­dés élén haladt. Nem volt szövetségese — a feudális királyok nem szoktak forradal­márokkal szövetkezni — elbukott. Hazánk 48-ban az európai forradalom élén állóit Nem volt szövetségese; a nemzetközi reak­ció nemcsak a forradalmat buktatta el, ha­nem a függetlenséget isi 1919-ben ugyanez vott a tragédiánk. A reakció mindig a füg­getlenségről papolva buktatta meg a for­radalom eróit, s erre készült 195b oktObe­róben t*. Nézzünk korul a világban. Gyarmati, félgyarmati, függőségi viszonyban élő országok harcolják ki függetlensé­güket, s a függetlenséggel mindig együttjár, hogy a társadalmi fejlődés útjára tépnek. Ennek a világméretű függetlenségi harcnak bázisa az erő. amely e harcokat lehető ve teszi az elnyomott né­pek számára, mely győzelemhez scgi'i őket: a Szovjetunió ereje, Et az erő s a forradalmi párt, — ti kommunisták — aka­dályozta meg nálunk is as úri-papi reakció támadásának győzelmét. A stamienc évvel ezelőtti márciusban társadalmi forradalom ér, nemzeti függet­lenség lángjai egyetlen Idnoesávába egye­sülve égtek a tömegek szívében. Rá kell ébredni mindenkinek, hogy ez a két tuz ma is esak együtt éghet, mert ez a tűz csak igy tiíz, csak (gy az élet és nem a pusztulás tüze. Kit a tüzet a dicsőséges Tanácsköztár­saság óta a kommunisták hordták szivük­ben és ápolták árulás. híUzegés. vad ter­ror és csalárd propaganda ellenük indított rohamaiban ls.

Next

/
Thumbnails
Contents