Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-03 / 52. szám

Váratlan fordulal Andrásy házát lakással együtt eladta, dr. Bertényi­nek újabb 15 ezer forintot átadott és beköltözött a Kor­mányos utcai lakásba. (Tö­rökné időközben férjhez ment.) Ugyanakkor Péter Pál "felhajtó* átadott Törökné férjének ötezer amelyből visszavett rintot illetékre és költségekre. Időközben sűrűn jártak Vető nyakára, hogy az most már adja át lakását, mert Andrásy nem tudja hova rakni bútorát. Vető azonban közben elállt a lakáscserétől és más "vizekre* evezett... (Az 500 farint előleget per­sze "elfelejtette* visszaadni... forintot, 210 fo­"egyéb* Szegedi lakáspanamák Titkos tárgyalások, amelyekből megtudiuk, hogyan leheteti 30 ezer loriníérí lakáshoz jutni Lapunk tegnapi számában a Töröikné-féle lakáscseréről, közöltük, hogy a városi melynek értelmében Török­ügyészség hónapok óta tartó nének Békéscsabára kellett mélyreható nyomozás során volna költöznie. Erről a cse­nagyszabású szegedi lakáspa- réről Törökné — vallomása namát tárt fel. Az ügyek szerint — mit sem tudott! vizsgálata nyomán kilenc személyt őrizetbe vettek. Nem kell különösebb kom­mentár ahhoz, hogy a most már ismert tények alapján véleményt alkossunk a "fel­hajtókról*, a "közvetítőkről*, — a lakáspanamázók csere­beréjének bűnös üzelmeiről. Kísérjük csak figyelemmel a történetet..,! A .közvetítő" mindent elintéz..' Andrásy Imre idős nyugdí­jas vasutas az elmúlt év jú­niusában feleségével úgy ha­tározott, hogy békéscsabai négyszobás házukat har­mincezer forint készpénz és tíz évi havi 600 forintos élet­járadékért eladják és Szege­den telepednek le. Andrásy több esetben el is jött Sze- (Folytatjuk) gedre, hogy itt lakást szerez­zen, amelyre harmincezer fo­rintot szánt. Felkereste dr. Bertényi Andort, a MÁV igazgatóság lakásügyi elő­adóját és megkérte őt: se­gítse lakáshoz jutni. Bertényi meg is ígérte: ő mindent el­követ, hogy Andrásynak Szegeden lakása legyen. Egy másik alkalommal dr. Bertényi már közölte is a nyugdíjas vasutassal: tud egy kétszobás hallos lakást, amelyet 30 ezer forintért meg lehet kapni csere formájá­ban. Ugyanekkor figyelmez­tette a lakásügyi előadó And­rásyt, hogy az anyagi és az adminisztratív vonatkozású dolgokról ne tárgyaljon, ne szóljon senkinek, csak nézze meg a lakást, majd ő min­dent elintéz. Elmentek Vető Miklós fogtechnikus Dózsa György utcai lakására. Ott volt dr. László József sze­gedi ügyvéd, mint Vető "ta­nácsadója*. Meg is állapod­tak a harmincezer forintos vételárban. Andrásy mind­járt átadott 500 forint fogla­lót Vetőnek, és abban egyez­tek meg, hogy a többi pénzt a költözködés után fizeti ki. Későbbi napokban Andrásy letétbe helyezett 14 ezer 500 forintot dr. Bertényinél, s a pénzt átadta a "közvetítő­nek* a -helyszínen*: hadd lássa a lakáseladó, hogy neki van pénze. Dr. Bertényi ek­kor azt mondta Andrásynak, hogy előbb Szegeden egy ki­sebb lakást kell szerezni, és onnan költözik majd cseré­vel Vető lakására. Megjelenik a .felhajtó" Dr. Bertényi megtudta Pé­ter Pál szegedi fodrásztól — akinek egyébként "kitűnő* értesülései voltak a megüre­sedő szegedi lakásokról, la­káscserékről! —, hogy a Kor­mányos utca 23. szám alatt lakó Török Pálné férjhez megy és át akarja adni la­kását megfelelő "ellenszolgál­tatás* fejében. Dr. Bertényi és Péter felkeresték Török­nét: "hivatalos* személyek­nek adták ki magukat és ki­jelentették. hogy a lakásból ki kell .költöznie, ha férjhez megy, ha nem, mert a lakást már másnak utalták ki. Fel is mutattak egy hivatalos pe­csétes kiutaló határozatot és ugyanakkor felajánlottak Tö­röknének ötezer forintot. Ké­sőbb a tanács meghozta a véghatározatot az Andrásy és KESZUL a szakszervezeti törvény A szaktanács elnöksége élet- és munkakörülménye- j szombati ülésén megtárgyalta nek állandó javításán és a 1 a szakszervezeti törvény ter- szocialista népgazdaság fej­vezetét, amelynek birtokában lesztésén. A szaktanács a a szakszervezetek sikeresen törvénytervezetet rövidesen tevékenykedhetnek a dolgozók nyilvános vitára bocsátja. Számos fontos javaslat a II. kerületi tanács hétfői ülésének napirendién igazgatási szervek az elmúlt hónapok alatt végzett mun­kájáról. Számos fontos ja­vaslat is elhangzik majd ezen a tanácsülésen. A II. kerületi tanács már­cius 4-én, hétfőn délután 3 órakor tanácsülést tart a Postás Művelődési Otthonban, Vásárhelyi sugárút 21. szám alatt. A tanácsülés iránt a kerület lakossága körében nagy ér­deklődés nyilvánul meg, mi­vel az ellenforradalmi esemé­nyek óta most először ül ösz­sze a tanács, hogy megtár­gyalja a kerület problémáit. Az ülésen Csűri Mihály v. b.-elnök beszámol a tanács legutóbbi ülésén hozott ha­tározatok Végrehajtásáról va- zett „dlsszidálási láz" megszűnt , .. ....... a Szeged környéki határszaka­lamint a titkárság es a szak- szokon m — Nyolcvan fiatalkorú disszi­dálni szándékozó fiút és leányt vitt haza a közelmúltban az or­szág különböző területén lakó szülőkhöz az Újszegedi Gyer­mekvédő Otthon Az utóbbi he­tekben a Szeged környéki határ­őrség nem adott át a szülőkhöz való hazaszállítás végett kisko­rúakat a Gyermekvédő Intézet­nek. Ezek szerint az úgyneve­flz 1956. október 23 és 1957. február 15-e közötti lakáskiutalásokat felül kell vizsgálni Megjelent a kormányrendelet a lakásbér­letre vonatkozó átmeneti rendelkezésekről Az 1956. október 23-át követő ellenforradalmi események során — elsősorban a fővárosban — — nagy számban történtek önké­nyes lakásfoglalások. Ily módon a hajléktalan személyeken kívül olyanok is jutottak más lakás­hoz, akiknek addig is volt. A hajléktalanná váltak mielőbbi elhelyezése is gyakran elkerül­hetetlenné tette a lakásbérletről szóló rendolej megszegését. A ta­nácsok a lakásokat ebben az idő­szakban — helyesen — általában csak ideiglenes jelleggel utalták ki. A kormány most — annak ér­dekében, hogy a törvényes rend a lakásbérlet területén is helyre­álljon — elhatározta, hogy az 1956. október 23 és 1957. feb­ruár 15 közötti időszakban ho­zott lakáskiutalási határozatokat felül kell vizsgálni. A határozat KET ÉV — HÚSZEZER UJ SZAKMUNKÁS KÍNÁBAN A Kínai Népköztársaságban 1932-höz viszonyítva, a szak­iskolák száma (izenegyszerc­sére emelkedett. Az utóbbi két évben 20 000 szakmunkást képeztek ki Míg korábban a szakiskolák egy—másfél év alatt, kettő-három kategóriá­jú szakembereket bocsátot­tak ki, addig ma a kétéves oktatás végén már 4—5-ös kategóriájú munkások kerül­nek kl az iskolákból. A szak­iskolák tantervét egy köz­ponti állami intézmény állít­ja össze, Munkásönkormányzat - üzemi demokrácia Az elmúlt év szeptembe­rében, amikor a kommunis­ták javaslatára a SZOT ki­adta tervezetét a munkásön­kormányzatról, az üzemi demokrácia megvalósításá­ról, nagy vita kezdődött az újságokban. Különböző vé­lemények, nézetek cserélőd­tek ki a vita során. Sok szó esett arról, hogy a munká­sok képviseleti testülete az üzemi bizottság legyen-e, vagy pedig ettől független önkormányzati szerv, mint amilyenek például a jugo­szláv munkástanácsok, A vita kezdete óta öt hónap múlt él, s ha kicsit megkésve is, de a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának rendelete törvény­erőre emelte a munkásta­nácsok létrejöttét, működé­sét. Munkástanácsaink rövid néhányhónapos fennállásuk óta sok mindenen mentek keresztül. A törvényerejű rendelet körvonalazta tevé­kenységüket, mégis sok he­lyen politikai funkciókat igyekeztek ellátni, ilyen irá­nyú határozatokat, követelé­seket állítottak fel Szegeden is. Lassan kinövik azonban szervek lebecsülik tevékeny­ségüket, sőt úgy tekintenek rájuk, mintha a munkásta­nácsok valami megtűrt szükségtelen rosszak lenné­nek. Hihetetlenül hangzik ez, amikor jól tudjuk, hogy törvényerejű rendelet szö­gezi le, és a vezető ál­lamférfiak már többször beszéltek arról, az újsá­gok is írtak róla, hogy a munkástanácsoknak milyen nagy szerepük, feladatuk és jelentőségük van. Igaz, de az üzemekben úgy érzik, hogy sok részletkérdésben fenntartások vannak a vál­lalat gazdasági vezetői ré­széről. Hatásköri súrlódások jelentkeztek több helyen. Ezek abból is erednek, hogy egyes vezetők sa­ját gazdasági, vagy mű­szaki elgondolásaik megva­lósulásának fékjét látják a munkástanácsokban. Olyan véleménnyel is találkozunk hogy a munkástanács-tagok többsége szakképzetlensége, a vezetésben való járatlan­sága folytán, majd értetle­nül viseltetnek a gazdasági vezetés elképzeléseivel kap­kezdeti betegségeiket, hibái- csolatban. Ezeknek a veze­kat, s ma már a gyakorlati tőknek pedig majd egy munka során egyre inkább a megfelelő irányba terelő­dik tevékenységük. Ez a te­vékenység azoban még min­dig igen kialakulatlan. Az azonos szakmák munkásta­nácsainak munkájában is még sok eltérés van. A Sza­lámigyár, a Kéziszerszám­árugyár, vagy más üzemek­ben a munkástanács öntevé­kenysége, helyes útkeresése szép eredményekre vezetett. Egyikét munkástanács ta­pasztalatai, de még talán az egész város összes munkás­tanácsai tevékenységének is­merete alapján sem lehet általánosításokat, főleg olyan megállapításokat tenni, hogy valamelyik munkástanács működése mintaképül szol­gálhat, vagy valamelyik megnyilvánulás állandó lesz, amelyet követnie kell a többieknek is. E cikk sem törekedhet arra, hogy olyan tapasztalatok leszűrését vé­gezze el, amely minden idő­ben helytálló lesz, amire már most azt lehet monda­ni, így csinálják a többiek is. A Szegedi Néplap szer­kesztőségében tartott tanács­kozáson a munkástanács küldöttek kérése alapján ve­tünk papírra néhány gondo­latot az üzemi demokráciá­ról, a munkásönkormányzat­ról a munkástanácsokat foglalkoztató kérdésekről. Már azt is eredménynek te­kintjük, ha egy-két gondo­lat felvetésével, kifejtésével hozzájárulhatunk az üzemi demokrácia, a munkásön­igazgatás fejlődéséhez Sze­ged üzemeiben. Több szegedi üzem mun­kástanácsának tagjait aggo­dalom tölti el, mert úgy lát­ják, hogy egyes hivatali egész testületet kell meg­győzniük elgondolásaik he­lyességéről, és így sok idő, energia vesz kárba. A Ru­hagyár egyes vezetői már akkor mondottak ilyen vé­leményt, amikor még alig egyhónapos múltra tekint­hettek vissza a munkástaná­csok: — Addig lesz ez a nagy érdek'ődés a vezetés iránt — mondották—, míg a mun­kástanács-tagok rá nem jön­nek, hogy ezért nem jár kü­lön fizetés, s ha megtudják, hogy munkaidő után kell ülésezniök, akkor aztán majd otthagyják a munkás­tanácsot. Igaz, hogy a munkások megcsömörlöttek a múlt ter­melési értekezleteitől. És ha a munkástanács-üléseket nem tudják más tartalom­mal megtölteni, mint haj­dan a termelési értekezle­teket, akkor ez az új demok­ratikus forma is csak meg­merevedett formává lesz majd. Némelyek azt mondják most a racionalizálás köz­ben, látva a munkástaná­csok vélemény nyilvánítá­sát; meggyűlik még ezekkel a bajunk, mert most is több helyen úgy döntenek, hogy nem küldenek el senkit. Ha ilyen lesz az állásfoglalásuk, — akkor a műszaki fejlesz­téssel, amellyel tudott dolog, hogy együtt jár a munkaerő felszabadítása is, vagyis a technika fejlesztésével eset­leg a munkások elbocsátása, — könnyen gátjaivá válhat­nak a munkástanácsok a technika fejlesztésének. Az ilyen nézetek még csak itt­ott hangzanak el, s mint aggodalmak lebegnek az üzem gazdasági vezetői kö­zött. Egy-két elejtett szóból, s a gyakorlati tevékenység­ből sejtheti az ember, hogy milyen mély nyomai van­nak ezeknek az aggodalmak­nak itt-ott a gazdasági veze­tők között. Érzik ezt a ta­nácstagok is, s azért mond­ják, hogy véleményük sze­rint egyes gazdasági veze­tők helytelenül fogadják a munkástanácsok gazdasági tevékenységét. N ncs Iparuk az olyan vezetők­nek, s a feleslegesen aggo­dalmaskodóknak, akik a munkástanácsok tevékeny­ségében, szerepében elsősor­ban a negatív hatásokat vé­lik felfedezni, vagy saját munkájuk, elképzeléseik megvalósulásának fékezőit látják. Már ez a néhány hónap eldöntötte, hogy he­lyes és kell a munkásönigaz­gatás, kell az üzemi demok­rácia. Természetesen az üze­mi munkásönigazgatás csak akkor lehet hatékony, ha nem válik akadályozójává a társadalmi érdek érvényesü­lésének. Ilyen társadalmi érdek a technika fejlődése, ezek nyomán még a munka­erő felszabadítás, a minő­ség állandó növelése, az árak megtartása, sőt csök­kentése, a termelékenység növelése stb. Nem lehet megengedni például, hogy a vállalat jövedelmezőségének növelésére a termelt áruk árát növeljék, vagy termé­keik minőségét hasonló cél­lal csökkentsék. Az eddigi jelenségekből ítélve ezen a téren nagy nehézséggel kell majd megküzdeniök állami szerveinknek. Igen hajlamo­sak egyes helyeken csak a vállalat érdekeit tekinteni, mert így az évi nyereségből több részesedést kaphatnak a munkások, s ugyanakkor megfeledkeznek a társadal­mi érdekről. sztrájkok időszaka tanúsítot­ta, hogy ahol a munkástanács határozottan kiállt a mun­ka felvétele mellett, ott bár jól tudjuk, az indulatok ve­zérelték még a becsületes munkások gondolatait is, — hallgattak a jószóra. Tehát a munkástanács intézkedé­seivel könnyebben érhetnek el eredményeket például napjainkban a munkafegye­lem megszilárdításában, a takarékosságban, a társa­dalmi tulajdon védelmében. A munkás önigazgatásban testet öltő üzemi demokrácia nyomán a munkások magu­kénak érzik a vállalatot ahol dolgoznak, ez a tudat pedig kedvezően hat alkotó, kezdeményező készségük ki­bontakoztatására. Eredményeket értek el Sok előnye van már ed­dig is, és sok ezután Sze­üzemi munkástanácsaink már eddig is, rövid fenn­állásuk óta. Az eredmé­nyek nagyságát, mértékét ak­kor látjuk igazán, ha azt is figyelembe vesszük, hogy mi­lyen talajon és körülmények között születtek meg munkás­tanácsaink, s azok eredmé­nyei. Amellett, hogy kezdet­ben és itt-ott még ma is talál­hatók voltak és találhatók nemkívánatos elemek, akik természetesen nem használ­nak a munkástanácsnak, lát­nunk kell, hogy a munkás­önigazgatást az olyan meg­kötöttségek is igen nagymér­tékben akadályozták, mint a vállalat gazdasági öná'lósá"á­nak hiánya. Megalakultak ok­tóberben a munkástanácsok, de a vállalati önállóság foko­zatos megvalósítására csak most kerül sor. Ez pedig a munkásönigazgatás feltétele. Ezért érezhetik még ma a munkástanács-tagok, hogv te­vékenységük kibontakozására nincsenek meg a lehetőségek. A vállalati önállóság megva­lósítását olvan átmeneti ne­hézségek gátolták és gátolják még ma is. mint a szén- és haszna lesz ged üzemeiben a munkás- energiahiány, az érvényben önkormányzatnak. Előnye lévő árrendszer, a gazdasági mindenekelőtt abban van, mechanizmus stb. Mindaddig hogy a megtisztult mun- míg ezek nem rendeződnek, kástanácsok élvezik az üze- míg meg nem teremtődnek a mi munkások bizalmát. Biz- vállalatoköná'ló működéséhez nak bennük, mert ők vá- Külrséges feltételek, nehézsé­lasztották, s azt is tudják, ha nem jól látják el felada­taikat, a tanácstagokat visz­sza is hívhatják. A munkás­önkormányzattal jobban ér­vényesül az a régi mondás, hogy több szem többet lát. Alaposabban felmérhetik a lehetőségeket, jobban ismer­hetik a dolgozók véleményét, teljesítő képességeik hata­rait, az üzem kollektívájá­ban rejlő erőt s tartalékot. A munkástanács határozatai nyomán a vállalat dolgozói jobban felismerik a válla­lati szükségszerűséget, mint­ha például az igazgató, vagy vagy más gazdasági vezető utasításait kapnák meg, amelyet nem ismernek, fő­leg végcélját nem látják; A gekbe ütközik a munkásta­nácsok tevékenysége is. Ezt a feladatot megoldani egyik napról a másikra nem lehet. Jóllehet hetek, hónapok munkája szükséges ehhez. Természetesén arra is szük­ség van, hogy a munkástaná­csok tagjai értsenek is a gaz­dasági kérdésekhez. Csak ilyen körülmények között bontakozhat ki igazán a mun­kásönigazgatásban testet öltő üzemi demokrácia és vele együtt a dolgozók alkotó, kez­deményező készsége, amely hasznosan érezteti hatását a népgazdaság erősödésében, értelmében azzal szemben, aki hajléktalan volt és október 23. és december 31 között lakást önkényesen elfoglalt, nem kell eljárást indítani. (E rendelkezés természetesen nem érinti az ön­kényes foglaló büntetőjogi fele­lősségét, ha például magánlak­sértés, súlyos testi sértés stb; bűntettét követte el.) Azokat az önkényes foglalókat, akik nem voltak hajléktalanok, előző lakásukba —, ha ez nem lehetséges, szükséglakásba — kell költöztetni, s ellenük «a»­bálysértés miatt eljárást kell in­dítani. A kormányhatározat ér­telmében lakást ideiglenes jelleg­gel ezentúl nem szabad kiutalni. Nagy érdeklődén mellett nyílt meg Jánoska Tivadar grafikai kiállítása Állandó szegedi sarok a KénzÁ­műtreszetl és loarművészeti Szalonban Szombaton délben a Szege­di Kiskereskedelmi Vállalat Klauzál téri Képző- és Ipar­művészeti Szalonjában Já­noska Tivadar grafikai kiál­lításának megnyitóján sok ér­deklődő jelent meg. A Po­zsonyból Szegedre származott művész a tiszai táj és Sze­ged vidékének ihletett kezű festőjévé, ábrázolójává vált, — amint azt a többi között hangoztatta megnyitó beszé­dében Tombácz Imre, a sze­gedi városi tanács v. b.-elnö­ke. A város művészetked­velő közöísége nevében me­leg szeretettel köszöntötte a művészt, aki hálás szavakkal felelt a meleg ünneplésre. Jánoska Tivadar, — akinek kiállított műveit tegnapi szá­munkban jórészt ismertettük — eddig már mintegy száz kiállításon vett részt, képei több külföldi országba is elju­tottak. Jelenlegi kiállítása tizedik önálló tárlata, amely­nek tematikája főként sze­gedi vonatkozású. Halász György, a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, egyébként elmon­dotta lapunk számára nyúj­tott tájékoztatójában a kiállí­táson, hogy a Jánoska-kiállí­tás után, március 20-tól Vinkler László festőművész tárlata nyílik meg a sza­lonban. A jövőben pedig ál­landó szegedi sarkot létesíte­nek, hogy a szegedi képző­művészeknek mindig legyen megfelelő nyilvánossági al­kalmuk. így képeiket nem­csak megismerheti a szegedi közönség, hanem a vásárláso­kat is biztosítani tudják. A kiállításra kerülő képeket ter­mészetesen a Képzőművészeti Alap központi zsűrije vizs­gálja előzően fölül. így csak valóban értéke^ művészi al­kotások jutnak el a szegedi vásárlókhoz. életszínvonalunk emelésében. I gozók aláírásai; Az algériai békéért A Francia Kommunista Párt ezen a héten az algériai béke ki­vívása érdekében mozgósította tagságát. Az algériai békéért indi­tolt harci és propaganda bét je­lentős eredményeket hoz: a párt­tagok gyűléseket szerveznek, brosúrákat terjesztenek, házról házra járva agitálnak, küldött­ségeket indítanak nemzetgyűlési képviselőkhöz, városi tanácsok­hoz és magukhoz a kormány tag­jaihoz is. Sok helyen köröznek békeíveket, s 10 000 számra gyűlnek az íveken a francia dol-

Next

/
Thumbnails
Contents