Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-29 / 74. szám

A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság küldöttségeinek tárgyalásai elősegítik a két ország mindenre kiterjedő kapcsolatainak további fejlesztését és erősítését Kádár János és ÍV. A. Bulganyin felszólalása a moszkvai magyar—szovjet barátsági nagygyűlésen £ visszaalakításáról * l lakásokká • _ * t " • • * 3 t Szovjet harcosok l baráti látogatása \ \ I a Ruhagyárban A lottó • nyerőszámai * t \ „ZkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkA* IL évfolyam, 74. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1957. március 29. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Lapunk tegnapi számában hírt adtunk arról, hogy március 27-én, szerdán este Moszkvában, a Kreml nagytermében a magyar kormány- és pártküldöttség moszkvai látogatása alkalmából magyar—szovjet barátsági nagygyűlést rendeztek. A gyűlésen felszólalt Kádár János elvtárs, a magyar kormány- és pártküldöttség vezetője, továbbá N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük Kádár János és N. A. Bulganyin beszédét. Kádár János elvtárs beszéde — Küldöttségünic azzal a megbízatással jött a Szovjetunióba — mondotta beszédében Kádár János —, hogy megtárgyalja a Szovjetunió kormányával és az SZKP vezetőivel a kölcsönös kapcsolatainkat érintő, időszerű állami és pártkérdéseket, megállapodásokat kössön e kérdésekben, erősítse a köztünk fennálló jóbaráti és szövetségi viszonyt. — Feladatunknak tekintettük, hogy a személyes kapcsolatok és a szovjet dolgozókkal való közvetlen találkozás útján is mélyítsük a magyar és a szovjet nép barátságát. Kádár János ezután részletesen szólott a magyar dolgozóknak a párt vezetésével a felszabadulás után elért hatalmas eredményeiről, majd így folytatta: — A magyar nép hatalmas és lendületes építőmunkája közben — amelyhez hasonlót népünk történelme nem ismert — az állam és a párt korábbi vezetésében az utóbbi években különböző hibák jelentkeztek. Ezek a hibák lényegükben a pártélet és a pártvezetés lenini elveinek megsértéséből eredtek. Következményeikben kihatottak az állam tevékenysége és a társadalmi élet különböző területeire. A hibák nem voltak jelentéktelenek — de az igazsághoz híven meg kell mondani —, a szocialista építés maradandó eredményeihez viszonyítva, mégis alárendelt jelentőségűek voltak. Bátran mondható, hogy az 1945 óta eltelt 12 év vívmányai hatalmas társadalmi haladást, a szocializmus építésének első nagy és sikeres szakaszát jelentették a magyar nép számára. Mégis: a hibák következtében jelentkezett bizonyos lazulás a proletárdiktatúra egész mechanizmusában. Végülis az elkövetett hibák teremtették meg a lehetőséget arra, hogy a magyar nép esküdt ellenségei a hibákat ürügyként kihasználva, csorbítsák a párt tekintélyét, aláássák a proletárdiktatúra erejét és ellenforradalmi támadást szervezzenek a Magyar Népköztársaság ellen. — Az ellenforradalmi támadás sikere mégis döntően Nagy Imre- és Losonczyféle renegát csoport belső árulása miatt következhetett be. — A Nagy Imre—Losonczy-csoport a hibák elleni harc ürügyén nemcsak belülről bomlasztotta a pártot, hanem szövetkezett a reakció fekete erőivel és kívülről is a párt megsemmisítésére törekedett. Nacionalizmus szításával, a párt vezető szerepének: revizionista tagadásával, a szocialista demokráciával szemben a szabadság és demokrácia reakciós elferdítésével ők szállították az ellenforradalom számára az ideológiai fegyvereket. Ök szítottak eszmei zavart bizonyos rétegekben, mint például az egyetemi ifjúság soraiban, és áruló tevékenységükkel a döntő pillanatban megbénították a párt, az állam erejét, és a szocializmushoz hű tömegek akcióképességét. — A Magyar Népköztársaság elleni ellenforradalmi támadás fő ' kezdeményezői, irányítói, pénzelői az összes reakciós erők fő támaszai azok az amerikai vezetés alatt álló imperialista körök voltak, amelyek népköztársaságunk megszületése óta nyílt uszító és titkos aknamunkát folytatnak népi demokratikus rendünk ellen. Folytatjuk a szocializmus építésének nagy munkáját — Azzal a baráti segítséggel, amelyet a magyar kormány kérésére a varsói szerződésben vállalt kötelezettség alapján a Szovjetunió nyújtott, a Magyar Népköztársaság megsemmisítette az ellenforradalmi támadást. (Nagy taps.) A Szovjetunió, Kína és a szocialista tábor valamennyi országának sokoldalú testvéri segítségével a magyar nép sikerrel küzdi le azokat a súlyos károkat, amelyeket az ellenforradalmi támadás okozott. A magyar dolgozók a gazdasági tevékenység, valamint az élet minden más területén lépésről lépésre visszatérnek a szocializmus építésének nagy munkájához. A proletariátus diktatúráját megvalósító munkás-paraszt állam, a Magyar Népköztársaság él és napról napra erősödik. (Hosszantartó taps.) — Köszönet a testvéri segítségért a szocialista tábor minden országának és népének! Köszönet a segítségért mindenekelőtt a Szovjetuniónak, a szovjet népnek, amely újból vére hullatásával is védelmezte a magyar függetlenség szent ügyét! (Hoszszantartó taps.) — Kedves Elvtársak! Szovjet Barátaink! Pártunk és kormányunk megszívlelte a történteket és fontos tanulságokat vont le az ellenforradalmi támadásból. Mindenekelőtt szükségesnek tartjuk, hogy a leghatározottabban szembeszálljunk a pártról szóló lenini tanítások revíziójának mindenfajta kísérletével. (Taps.) Szükségesnek tartjuk, hogy az eszmei politikai és szervezeti egység feltétlen biztosításával építsük és erősítsük a munkásosztály forradalmi marxista—leninista pártját, a proletariátus diktatúrájának vezető és fenntartó erejét. (Taps.) — Arra a tapasztalatra jutottunk, hogy a pártnak a munkásosztály létszámához viszonyított nálunk korábban kiaiakult túlzottan magas taglétszáma egészségtelen és káros. — Véleményünk szerint a Magyar Szocialista Munkáspárt ma egészségesen fejlődik. Ereje elsősorban abban van, hogy november 4 után az ellenforradalommal folytatott fegyveres, politikai és eszmei harcban született újjá. A pártvezetés, őrizkedve a szektáns elzárkózás múltbeli hibáitól, a pártépítés egészséges vonásait igyekszik megóvni és továbbfejleszteni. Döntő feladatának tartja annak biztosítását, hogy a párt tagjai valóban csak kommunisták legyenek, meggátoljon minden frakciós csoportosulást a párton belül, kiküszöböljön minden idegen befolyást és erősítse a párt egységét. (Taps.) — Tapasztalataink alapján különös figyelmet fordítunk az államról, a proletárdiktatúráról szóló lenini tanításokra. — Erősítjük a proletárdiktatúrát, népköztársaságunk államát a szocialista demokratizmus további elmélyítésével a néptömegek között. A dolgozó tömegeket általában, a munkásosztályt pedig különösen a múlthoz képest sokkal inkább be kell vonni a párt állásfoglalásainak kialakításába, a munkáshatalom aktív védelmébe, és az osztályellenség elnyomásának megvalósításába. (Taps.) — Erőstjük a proletárdiktatúrát a munlkás-paraszt állam védelmében az osztályellenség belső, és imperialista külső aknamunkájával szemben. — A szocialista forradalom viszonylag békés fejlődése, az a tény, hogy a burzsoázia politikai és adminisztratív erejét, valamint kádereit jórészt meg tudta őrizni, fokozott éberségre kellett volna, hogy kötelezze magát a pártot, de az egész munkásosztályt, a dolgozó nép széles tömegeit is. — Drága áron szerzett történelmi tapasztalat ma arra int bennünket, hogy a proletárdiktatúra elnyomó oldalát is erősítsük és a dühödt osztályellenség, valamint útjának egyengetői számára követelt szabadság és demokrácia kérdésében egy hajszálnyit se engedjünk. (Taps.) Nemzeti függetlenségünk ünyének legerősebb támasza a Szovjetunió — A burzsoá-nacionalista ellenforradalommal és az ennek utat-kap'ut nyitó revízionizmussal folytatott harcunk egyik központi kérdése: a proletár nemzetköziség, ezen belül a Szovjetunióhoz való viszonyunk kérdése. — A Szovjetunióval való viszonyunkat — különösen a nemzeti függetlenséggel és kereskedelmi szerződéseinkkel kapcsolatban — rágalmazta és támadta az osztályellenség. A nemzeti függetlenség kérdésében az igazság az, hogy a magyar nemzeti függetlenség ügyéneik nagyobb barátja és erősebb támasza a Szovjetuniónál — annak fennállása óta — nem volt és ma sincs. (Nagy taps.) A Szovjetunió, híven Lenin külpolitikájához, mindenkor támogatta a magyar nemzeti függetlenség ügyét. — A második világháborúban leverte Magyarországról a Hitler-fasiszta megszállók bilincseit, segítette nemzeti függetlensége elnyerésében a magyar népet, amely már négyszáz éve állott harcban a Habsburgdk, majd a fasiszta Németország elnyomásával szemiben. — Végül most, az 1956-os imperialista ellenforradalmi támadás leverésében nyújtott támogatásával ismét segített megvédeni a magyar nemzeti függetlenség nagy ügyét. (Taps.) — Ha az elmúlt évekiben a két ország kapcsolatában elő is fordultak egyes olyan formai hibák, amelyek zavarták a szovjet—magyar viszonyt, a Szovjetunió vagy a Magyarországon tartózkodó szovjet katonai egységek sohasem sértették szuverenitásunkat, a magyar nemzeti függetlenséget, ellenkezőleg, minden erejükkel védték és támogatták azt. (Nagy taps.) — A szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok kérdésében az igazság az, hogy a Szovjetunió mindenkor nagyarányú önzetlen és jelentékeny segítséget adott a Magyar Népköztársaságnak, ami komoly anyagi áldozatokat jelentett számára. <=*• 1956-ban Magyarország kivitelének 72 százalékában ipari (készárut szállított a Szovjetuniónak. Ugyanezen évben behozatalunk a Szovjetunióból 85 százalékban nyersanyag és félkészgyártmány volt. — Az elmúlt 12 évben a magyar népgazdaság nyersanyagszükségletének jelentős részét a Szovjetunió biztosította. Ezzel magymértóktben segített abban, hogy a magyar ipar ez idő alatt a korábbi színvonalnak több mint háromszorosára emelkedjék. — Mindez azt bizonyítja, hogy a magyar—szovjet kapcsolat a magyar nép létérdeke, és e baráti viszony haszonélvezője elsősorban a Magyar Népiköztársaság, a dolgozó magyar nép. — Véleményünk szerint a szocialista tábor országai között a proletárinternacionalista kapcsolat állami és pártvonalon egységes egészet képez, mert a szocialista országokban a munkásosztály van hatalmon, annak külpolitikája érvényesül. Ezért nem tartjuk elfogadhatónak a szocialista országok egymás közti viszonyában az állami és pártkapcsolatok olyan mechanikus szétválasztását, amely szerint elképzelhető volna, hogy két szocialista ország ideológiai vonalon harcol, állami vonalon viszont jól együttműködik egymással. (Taps.) — A Magyar Népköztársaság a múlt évi ellenforradalmi támadás súlyos időszakában a szocialista tábor egységének, e tábor egységes támogatásának köszönhette, hogy a létét fenyegető veszélyt leküzdötte. Ez a körülmény is egyik oka annak, hogy a Magyar Népköztársaság a szocialista tábor egysége további erősítésének és a szocialista tábor vezető erejével, a Szovjetunióval való barátságnak eltökélt és törhetetlen híve. (Taps.) Pártunk a proletár internacionalizmus szellemében dolgozik Az MSZMP a proletár internacionalizmus elvi alapján áll. Küzd minden olyan ellenséges eszmei és politikai törekvés ellen, amelynek célja a szocialista országok kapcsolatainak lazítása. Küzd még akkor is, ha ez a törekvés ügynevezett „nemzeti kommunizmus", „sztálintalanítás" vagy bármely más címszó alatt jelentkezik. A proletár internacionalizmus elvei vezetnek bennünket a világ valamennyi kommunista és munkáspártjához fűződő viszonyunkban, úgyszintén a munkásosztály más szervezeteihez való kapcsolatainkban. — Az ellenforradalommal szembeni harcban nagy erkölcsi és politikai támogatást jelent számunkra, magyar kommunisták számára az a tudat, hogy a francia kommunisták pártjától a japán és indonéz kommunisták pártjáig mindazok a kommunista pártok, amelyek állást foglaltak a magyarországi eseményekkel kapcsolatban, helyeslik harcunkat és politikailag támogatnak bennünket — Mint központi bizottságunk februári határozata megállapította, sajnálattal tölt el bennünketj hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének egyes vezetői, és a jugoszláv sajtó pártunk és hazánk fontos kérdéseivel kapcsolatban olyan álláspontot foglaltak el, amellyel szemben elvi kifogásaink vannak, amellyel nem lehet egyetérteni, lgy nem érthetünk egyet Kardelj és Popovics elvtárs nézeteivel, amelyek szerint Magyarországon a múlt évben forradalom volt. A marxizmus—leninizmus szerint a proletárdiktatúra politikai szervezetének megváltoztatása céljából végrehajtott fegyveres puccskísérlet neve: ellenforradalom(Taps.) Nem értjük, hogy Kardelj és Popovics elvtársak nem veszik észre, vagy ha észreveszik, nem zavarja őket, hogy aa októberi magyar események értékelésében Dullcs, a Szabad Európa és az Amerika Hangja közismerten nem marxista értékelésével azonos álláspontot foglalnak el és hirdetnek. — Hasonlóképpen nem fogadhaljuk el azt az álláspontot sem, amely szerint a magyar kommunisták hiábavaló erőfeszítéseket tesznek, amikor a pártot régi formájában akarják újjászervezni. Marxista—leninista; meggyőződésünk szerint marxista —leninista párt és ennek vezetése nélkül a munkásosztály nem harcolhat felszabadulásáért, még kevésbé gyakorolhat osztálydiktatúrát és őrizheti meg kivívott hatalmát. (Taps.) — Vissza kellett utasítanunk Kardelj elvtársnak azt az annak idején elhangzott javaslatát is; hogy a népköztársaság állami hatalmát építsük a népi halalom ellen fegyveres provokációkkal támadó úgynevezett központi és területi munkástanácsokra. — Meggyőződésünk szerint a proletár internacionalizmus a nemzetközi munkásosztály és az emberi haladás nagy ereje; amely minden zsákutcába vezető nézetet is leküzdve halad előre a maga egészséges fejlődésének útján. — Tisztelt elvtársak! Kedves barátaim! Néhány fontos kérdésben vázoltam nézetünket. Távol áll tőlünk, hogy bármiben is tévedhetetlennek, vagy hibátlannak tartsuk magunkat. De itt olyan tapaszlalatokról van szó, amelyeket drága áron szereztünk és amelyeket a szocialista forradalom ügye javára szeretnénk becsületesen és kommunista lelkiismeretünk szerint hasznosítani. — Ugv gondoljuk, hogy dicső történelmi hagyományokra támaszkodunk és a magyar kommunistáknak sok megpróbáltatást látott nemzedékei támogatnak bennünket — A forradalmi munkás-paraszt kormánynak van olyan tagja, aki már a polgárháború éveiben az Uraiban a vörös partizán osztagokban harcolt a eári lisztek ellen. Nem kevés olyan vezetőnk van, aki az 1919-es magyar proletárdiktatúra idején a magyar vörös hadseregben harcolt. Vannak olyanok; (Folytatás a 2. cIdalonJ