Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-29 / 74. szám

(Folytatás az 1. oldalról) akik a Horthy-fasizmus idején az illegális pártszervezetekben dolgoztak és vannnjt olvnnok is. akik n felszabadulás ulán lettek a kommunista Wzinc harcosaivá. A régi, úri ellenforradalmi Ma­gyororsróg már 38 évo küzd a proletárdiktatúra ellen, annak me(acmmÍ8<téiéért. Az új, népi és szocialista Magyarország szin­tén 38 é\e harcol azért., bog>' a proletárdiktatúra országa le­gyen. A régi, úri Magyarország ebben a több évtizedes harcban megsemmisült. Győzött a Ma­gyar Népköztársaság, Magyaror­szágon proletárdiktatúra van és az is marad a kommunizmus teljes győzelméig. (Hosszantartó, lelkes taps.) Az úri Magy arország 38 éve a nemzetközi imperializmusra tá­maszkodik. A szocialista Ma­gyarország a nemzetközi prole­lászolidaritáera és annak első megtestesült államára, a Szov­i •'.unióra! (Nagy taps.) Kérem, fogadják testvéri üdvözletünket és kézszorításunkat. Igaz ba­rátok voltunk, vagyunk és le­szünk a jövőben is. (Hosszan­tartó taps.) ÍV. A, Bulganyin felszólalása Ezután N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke szólalt fel. — Magyar elvtársaink sze­mélyében — mondotta — for­rón köszöntjük a testvéri magyar népet és a Magyar Szocialista Munkáspártot, amelynek vezetésével Ma­gyarország dolgozói, miután a Szovjetunió segítségéved szétzúzták a nemzetközi és a belső reakció erőit és meg­védték a népi demokratikus rend vívmányait, a szocializ­mus nagy táborának minden országával együtt tovább ha­ladnak a szocialista úton. — Pártunk és a szovjet nép mindig nagy együttérzés­sel viseltetett a magyar nép iránt, támogatta a nemzeti függetlenségért, a tőkések, nagybirtokosok és interven­ciósok jármából való felsza­badulásáért vívott harcában. Bulganyin ezután emlé­keztetett a Magyar Tanács­köztársaság dicső harcaira, szólott a horthysta elnyomás időszakáról, majd azokról a vívmányokról, melyeket a magyar nép a háború utáni években kivívott. — Amint azonban ismere­tes — folytatta — Map'aror­szágon az egész élet átalakí­tása a háború súlyos követ­kezményei közepette ment végbe. Ennek folytán sok ne­hézség vetődött fel. Ezeket még súlyosabbá tették az or­szág előző vezetőségének nagy hibái. A népköztársa­sággal szemben ellenséges elemek, álcázott fasiszták és mindenfajta ellenforradal­márok, akiket az imperialis­ta propaganda és ügynökség uszított, minden módon fel­nagyították a vezetés hibáit, szították a nacionalista szen­vedélyeket és szovjetellenes rágalmakat terjesztettel?. Fő erőfeszítéseiket a munkás­osztály diktatúrája, a népi hatalom ellen irányították. — Ezzel összefüggésben külön kell szólni arról a sö­tét szerepről, amelyet a ma­gyarországi ellenforradalom kirobbantásában uz áruló Nagy Imre—Losonczy-cso­port játszott. «— Vitathatatlan tények meggyőzően bizonyítják, hogy Nagy Imre kommunista alarcban már jóval az 1956. októberi események előtt tulajdonképpen a magyar nép ellenségeit szolgálta. Ő és csoportja „a szocializmus építésének új irányzata" ha­mis zászlaja alatt tulajdon­képpen abba az irányba vitte a dolgokat, hogy gyengítse az ifjú népi demokratikus éllamot és letérítse a szo­cialista útról. A csoport igazi arculata akkor tárult fel tel­jesen, amikor Nagy Imre ha­talomra jutott. — Mindenkinek emlékében élnek még a tragikus tavalyi októberi napok, amikor Nagy Imre és Losonczy emberei nyíltan megpróbálták szél­zúzni a népi demokratikus állam alapjait. Ncgy Imre csoportja hatalomra jutva, olyan körülményeket terem­tett, amelyek között hor­th' Sták és mindenféle ía siszta söpredék teljes cse­lekvési szabadságot nyert és véres terrort szervezett a magyar munkásosztály for­radalmi erői, a kommunisták és minden becsületes hazafi ellen, aki a népi hatalom vé­delmére kelt. Csah as imperia­tinták értekeitek „forradalom na k " as októberi magyar­országi eseményeket — Épp úgy, ahogyan az lálO-es ellenforradalom ve­zérei is, külső reakciós erő­ket hívtak be a Magyar Ta­nácsköztársaság elnyomására, Nagy és Losonczy is az im­perialistáktól kért segítséget, katonai intervencióra szólí­1olta fel őket a magyar nép ellen és bejelentette, hogy nyíltan szakított a szocialista táborral. — Az imperialista propa­ganda az ellenforradalom e véres tobzódását szabadság­harcnak kiáltotta ki. Feltét­lenül figyelmet érdemel, hogy az imperialisták így értékelték az 1956-os októ­beri eseményeket. Képzelhe­tő elvtársai?, mi volt valójá­ban ez az úgynevezett „for­radalom", ha az imperialis­ták örültek neki, üdvözöltek és támogatták. — Nem meglepő, hogy az imperialisták „forradalom­nak" nevezték az ellenforra­dalmi felkelést, és dicsőítet­ték Nagy Imre áruló cso­portját. Az imperialisták mindig hamis szólamokkal és hamis jelmondatokkal álcáz­zák gaztetteiket, de mit mondhatunk azokról a kom­munistákról, akik a magyar események értékelésében lé­nyegében nem különböznek az imperialistáktól. Kommu­nistáknak nem szabad így jellemezniük az eseményeket. Viszont tény, hogy egyes ju­goszláv személyiségek sze­met húnyva a Magyarorszá­gon tavaly októberben dü­höngő fasiszta terror tobzó­dása felett, lehetségesnek tartották, hogy ezeknek az eseményeknek „forradalmi jellegéről" elmélkedjenek és támogassák Nagyot. Helye­sen mondotta Kádár elvtárs, hogy kommunista nem ne­vezheti „forradalomnak" a népi demokratikus állam el­leni fegyveres támadást, az olyan támadást, amelynek során kommunistákat gyil­kolnak. — Ehhez feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy a Ma­gyarország számára nehéz napokban jugoszláv részről nemcsak elmélkedtek „az ok­tóberi események jellegéről". Mindenki tudja, hogy Nagy Imre és csoportja gyakorlati támogatásra talált a jugo­szláv vezetőknél. Ez a támo­gatás táplálta és ösztönözte Nagyot. És nem véletlen, hogy az ellenforradalom bu­dapesti szétverésekor Nagy Imre és csoportja a jugoszláv nagykövetségen talált mene­déket. — Meg kell mondani, hogy mindezeknek a tényeknek feltétlenül ki kellett élezni­ük azokat az ideológiai jel­legű nézeteltéréseket, ame­lyek Jugoszlávia és a szocia­lista tábor országai között megvoltak. Őszintén sujnál­juk, hogy ilyen nézeteltéré­sek vannak, és a magunk ré­széről minden lehetőt meg­tettünk és meg is teszünk, hogy kevesebb ilyen nézetel­térés legyen, hogy a nézetel­térések teljesen megszűnje­nek. Meggyőződésem, hogy a szocialista tábor minden más országa is erre törek­szik. Reméljük, hogy jugo­szláv részről is megnyilvá­nul ilven készség. — A magyarországi ese­ményekre visszatérve rnt)g kell állapítani, hogy a Nagy Imre—Losonczy-féle áruló csoport nagyon jól jött a kommunizmus ellenségeinek. -Cl? abban reménykedtek,. hogy e csoport segítségével fasiszta rendszert vezetnek be Magyarországon, vissza­állítják a régi, földesúri­kapitalista rendet, felvonulá­si területté változtatják az országot a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. — Ilyenformán Magyaror­szágon a dolgozók hatalma Cs a dolgozók szocialista vív­mányai halálos veszedelem­be kerültek: ugyanakkor ko­molyan veszélyeztetve volt az európai béke és biztonság is. — Ebben a bonyolult hely­zetben a magyar munkásosz­tály pártja maga köré gyűj­tötte az ország egészséges erőit, megalakította a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mányt és harcra mozgósította a népet a fasizmus ellen. A Szovjetunió testvéri segítsé­gével szétzúzták az ellenfor­radalmi zend ülést. — Az a segítség, amelyet a Szovjetunió és fegyveres erői internacionalista köte­lességüket teljesítve nyújtot­tak Magyarország dolgozói­nak, lehetővé telte, hegy ki­küszöböljék a fasiszta rend­szer visszaállításának veszé­lyét, megőrizzék az ország nemzeti függetlenségét és szocialista vívmányait, lehe­tetlenné tette, hogy Magyar­ország területén hídfőállást létesítsenek az európai szo­cialista' államok ellen. — Itt különösen azt kell hangsúlyozni, hogy a szocia­lista tábor valamennyi orszá­ga teljes egyöntetűséget és megbonthatatlan összetartást tanúsított abban a kérdés­ben, hogy a szoyjet fegyveres erűi? segítséget nyújtottak Magyarországnak, és a ma­gyar eseményekkel összefüg­gő többi kérdés megoldásá­ban, — A magyar események újból eszünkbe vésték, hogy a munkásosztálynak és min­den dolgozónak állandóan meg kell őriznie magasfokú forradalmi éberségét, és a legnagyobb figyelemmel kell (kísérnie a szocializmus ellen­ségednek cselszövényeit. — A szocialista államok egysége megbonthatatlan, mert népeinket a kommuniz­mus építéséneik közös céljai lelkesíti, népeink az egysé­ges, marxi—lenini ideológiát követik, egész tevékenységü­ket a proletár nemzetköziség megingathatatlan elveire épí­tik, közösen harcolnak a bé­kéért és a népek biztonságá­ért. A szocialista tábor or­szágainak kapcsolatai és test­véri barátsága, a szoros együttműködés és a kölcsö­nös segélynyújtás elvein ala­pulnak. — Ezek az elvei'? újabb iga­zolásra és további fejlődésre találtak, a Szovjetunió kor­mány- és pártküldöttségeinek a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok nemrégiben a Szovjetunió­ban járt küldöttségeivel le­zajlott. tárgyalásain és uz ezekről kiadott közös nyilat­t?ozatokban. Ugyanezek az el­vék hatották át azokat a tár­gyalásokat is, amelyeket mostani vendégeinkkel, a Ma­gyar Népköztársaság kor­mány- és pártküldöttségévet folytattunk. — A történelem igazolta ezeknek azf elveiknek mély életrevalóságát és igazságát. Tekintet nélkül a reakció fondorlataira és a szocializ­mus építése során mutatkozó belső nehézségekre, évről év­re növekszik a szocialista tá­bor ereje és hatalma, mind szembetűnőbbé és világosab­bá válik e tábor fölénye. 4 forradalmi munkás-paraszt kormány sikerei Bulganyin beszélt azokról az eredményekről, melyeket a szocialista tábor dolgozói .elértek, majd így folytatta;, — Gyorsan és sikeresen fo­lyik a szocializmus erőinek összefogása a Magyar Nép­köztársaságban, az egész szo­cialista tábor mozgósítása alapján a magyar dolgozók a Magyar Szocialista Munkás­párt és a forradalmi munkás­paraszt kormány vezetésévei, élén Kádár János elvtárssal, sikeresen begyógyítják az el­lenforradalom ütötte sebeket. Az országban teljesen helyre­állt a rend. Szívós harc fo­lyik a termelés kibontts' oz­latásáért, és bizonyos sike­rek születtek a gazdasági épí­tésben. — A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány hozzáfogott több olyan intéz­kedés végrehajtásához, amely­nek célja az államhatalom erősítése, a gazdasági nehéz­ségek leküzdése és a nép anyagi jólétének növelése. — E feladatok helyes meg­oldása annál inkább fontos, mert az ország korábbi veze­tősége, élén Rákosival és Gcrővel. mint ismeretes, ko­moly hibákat követett el a szocializmus gyakorlati épí­tésében, a párt és a néptö­megek kapcsolataiban, nem biztosította a párt sorainak egységét és összeforroltságát és elvtelenséget tanúsított az elméleti harcban. Ez a veze­tőség eltűrte a szocialista tör­vényesség durva megszegését és ugyanakkor nem folyta­tott határozott harcot az el­lenforradalmi elemek és a népellenes lázadás előkészíté­se ellen. A korábbi vezető­ségnek az volt a legnagyobb hibája, hogy elszakadt a párt­tömeg-ktől és a néptől. Az élet bebizonyította, hogy a népi demokratikus Magyar­ország ellenségei aljas célja­ikra ügyesen kihasználták e hibákat. Ilyenformán az or­szág korábbi vezetősége tény­legesen csődöt mondott, po­litikája tarthatatlannak bizo­nyult, elvesztette tekintélyét a pártban és a nép előtt. — Nagy megelégedéssel ál­lapíthatjuk meg, hogy a Ma­gyar Népköztársaság jelen­legi vezetősége abban látja fő feladatát, hogy szorosab­ban tömörítse a munkásosz­tályt. a parasztságot és az ér­telmiséget, az egész magyar népet a forradalmi munkás­paraszt kormány és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt köré. Örömmel üdvözöljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Magyarország ve­zetői ebben az irányban tesz­nek és teljes sifesrt kívá­nunk nekik abban, hogy fel­sorakoztassák a párt és a kormány mögött a magyar nép összes rétegeit. — Már elmúlt Magyaror­szág legnehezebb időszaka. A forradalmi munkás-paraszt kormány, Kádár János veze­tésével tettekkel bizonyította be, hegy e kormány és csakis ez a kormány képviseli a magyar nép törekvéseit és védelmezi állhatatosan a népi Magyarország érdekeit. — A kommunista mozga­lom tapasztalatai és különö­sen az utóbbi idők eseményei igazolják a munkásosztály marxista pártjának, mint a nép szervező és vezető erejé­nek döntő szerepére, vala­mint e pártnak a megingat­hatatlan lenini elveié alapján történő szocialista építésben játszott szerepéről szóló le­nini útmutatásokat. Ezek a nagyjelentőségű alapelvek arra tanítanak bennünket, hogy a szocializmus építésé­ben amcllct, hogy szigorúan számolunk minden egyes, a szocialista fejlődés útjára lé­pett ország nemzeti sajátos­ságaival, be kell tartani azo­kat az általános vonásokat és törvényszerűségeket, ame­lyek a kapitalizmusból a kommunizmusba vezető át­meneti időszakot jellemzik. A szűkkörű nációnál izmus a szocializmus építésében ellen­kezik a marxizmus—lemniz­mussal, és nem véletlen, hogy az imperialisták elnézők az ilyenfajta szocializmus iránt, sőt »segíti'k« azt, mert az a szándékuk, hogy a kapitaliz­mus visszaállításának útjára taszítják. Tovább tsHárdi'.l a s5»t'Jct-magyar barátság és egy ü l I m ű k iidés — A magyar kormány- és párti küldöttség látogatása a Szovjetunióban fentos határ­kő a szovjei és a magyar nép törhetetlen barátságának és együttműködésének további fejlődése és megszilárdulása szempontjából. — Magyar barátainkkal elvtársias es szívélyes lég­körben folynak megbeszélé­seink. Teljesen egységes az álláspontunk a szovjet—ma­gyar viszony fejlesztését és a nemzetközi élet eseményeit illetően. — Utaltunk arra. hogy "az utóbbi időben némileg élező­dött a nemzetközi helyzet. A nyugati reakciós, imperia­lista körök fokozzák a hideg­háborút és folytatják hírhedt erőpolitikájukat. — Ej bizonyságul szolgálhat erre az Amerikai Egyesült Ál­lamok és Anglia kormányfőinek a Bermudákon nemrég befejező­dött tanácskozása. Ezeknek az országoknak vezetői az agresz­sziv északaAlonti tömböt kiál­tották ki „nyugati helyzetük sarkkövévé", és megegyeztek abban, hogy az Egyesült Álla­mok tevékeny részt vesz a bag­dadi egyezmény katonai bizott­ságában. Ezzel újból megerősí­tették, hogy a katonai tömbök és koalíciók korábbi politikáját követik. — A nemzetközi feszültségnek az utóbbi időben történt fokozó­dását főként az okozta, hogy a nyugati imperialista körök ak­namunkájukat a szocialista tá­bor országai ellen aktivizálják, durván beavatkoznak a Közel­és a Közép-Kelet országainak ügyeibe, nem riadnak vissza a fegyveres erő alkalmazásától sem. — A szocialista tábor orszá­gainak feltétlenül számolniuk kell nz imperialisták ezen ak­cióival. Ébereknek kell lennünk és rendülellenül gondoskodnunk kell a Szovjetunió cs a szocia­lista tábor minden országa vé­delmi képességének szilárdításá­ról. — A Szovjetunió ugyanakkor állhatatosan tovább harcol a nemzetközi feszültség enyhíté­séért, a megoldatlan problémák rendezéséért, az államok tartós és szilárd békéjének megterem­téséért — mondotta Bulganyin, majd utalt azokra a javaslatok­ra, melyeket a Szovjetunió ter­jesztett elő e célok elérése ér­dekében. A Szovjetunió us európai kollektív bistonságért — A Szovjetunió több ízben sikraszállt és síkraszúll ma is azért, hogy Enrópában kollektív biztonsági rendszer teremtődjék. Ebben támogatják a szocialista országok, és támogatja minden becsületes baladó nyugati em­ber, Az Egyesült Államok ve­zette NA'fO részvevői azonban nem ezt akarják. A NATO tag­államai e döntő fontosságú kér­dés megoldási útjának megke­resése helyett folytatják a fegy­verkezési bajszát, felfcgvverzik Nyugat-Németországot, újjáte­remtik ott a militarizmus és a revansizmus szellemét. Ilyen körülmények között a Szovjet­unió kormánya és a Magyar Népköztársaság kormánya nzt az egyöntetű véleményét fejezte ki. hogy a leghatározottabban tá­mogatni és erősíteni kell a var­sói szerződést, amelynél? az st célja, hogy megvédje a szocialis­ta országokat a/, imperialisták európai ineslerkedései ellen. A varsói szerződés tagállamainak intézkedései Magyarország és az, egész szocialista tábor védelmé­nek érdekeiből indultak és in­dulnak ki, akár tetszik ez az imperialistáknak, akár nem. —• A Magyar Népköztársaság szoeialista vívmányainak védel­mében nagy szerepe volt dicső szovjet hadseregünknek. Helye­sen szólott itt erről Kádár elv­társ. A szovjet nép büszke had­seregére, amely becsülettel tel­jesítette szent internacionalista kötelességét a testvéri Magyar­ország iránt. — Tárgyalásainkon nagy fi- ' gyeimet fordítottunk a SzovjrV unió és Magyarország viszons á­ra. Egyöntetűen megállapítottuk-, hogy államaink viszonya szo­cialista típusú viszony, amely nnnak szükségességén" alapszik, bogv a proletár nemzetköziség szellemétől és a két ország dol­gozódnak javáról való gondosko­dástól .áthatolt testvéri segítsé­get nyújtsuk egymásnál?. A Szovjetunió a szocialista orszá­gokhoz fűződő viszonyéban min­dig abból indult ki, bogv segílso barátait a gazdaság fejlesztésé­ben, a dolgozók életszínvonalá­nak emelésében, az állam függci­Icnségé-nek és szuverenitásának megerősítésében. — A Szovjetunió és a Magyar Népküzlársaság küldöttségeinek tárgyalásai elő fogják segítem országaink mindenre kiterjedő kapcsolatainak további fejleszté­sét és erősítését. A többi között n gazdasági együttműködésben, a kulturális építésben is. Remél­jük, hogy e feladatok megoldá­sában a magyar értelmiségnek fontos szerepe lesz. — Minden egyes szocialista or­szág dolgozóinak érdeke szorosan összekapcsolódnak egész tábo­runk dolgozóinak érdekeivel. A Szovjetunió cs a népi demokra­tikus országok segítséget nyúj­tanak a Magyar Népköztársaság­nak, hozzásegítik a magyar né­pet, hogy új győzelmeket ar.v­son a szocializmus építésében. Ezzel erősítik a szocialista tá­bort, a dolgozók ezen óriási vív­mányát, a békének és a népek biztonságának szilárd támaszát. Végül a nagygyűlés részvevői nevében, a szovjet nép nevében Bulganyin új sikereket kívánt a szocializmusért vívott harcban n Magyar Népköztársaság vezetői­nek, a testvéri magyar népnek. — Nem kétséges — mondotta —, hogy a szovjet és a magyar nép testvéri barátsága és gyü­mölcsöző együttműködése ez­után is erősödik és sikeresen fejlődik. Beszédét a szocialista tábor országai egysége, a magyar kor­mány és a párt, a magyar-szov­jet barátság éltetésével fejezte be. Bulganyin beszédét a hallga­tóság viharos lelkesedéssel fo­gadta. Nagy ünneplésben része­sítette a magvnr küldöttséget, valamint az SZKP és a szovjet állam vezetőit. A nagygyűlést N. I. Bobrov­nvikov, a moszkvai városi szov­jet végrehajtó bizottságának el­nöke rekesztette be. Nyilatkozat a S?QV;e<uniú Komtnuüisis PÁriia fis a Msgvar SicciaHsia Mun^spfrt Hü dalfsásei hozott folytatott tárgyal isokrft! Moszkva (MTI). 1957. már­cius 27—28-án tárgyalások folytak a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt kül­döttségei között. A tárgyalá­sokon részt vettek a Szovjet­unió Kommunista Pártja ré­széről: N. Sz. Hruscsov elv­társ, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának első titkrro, tová'.bA N. A. Bulganyin, G. M. I.Ia­lenkov, A. I. Mikojan, M. A. Szuszlov, a Szovjetunó Kommunista Pártja Elnöksé­ge tagjai és D. T. Scpilov elv­társ, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Elnökségének póttagja. A Magyar Szocialista Mun­káspárt részéről Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, továb­bá Apró Antal, Kállai Gyula és Kiss Károly elvtársak, az MSZMP intéző bizottságának tryjai. A tárgya'árokról kö­zös nyilatkozatot adlak ki, A közös nyilatkozat ismerteté­sére visszatérünk. A lottó e heti nyerőszámai: 7, 9, 19, 42, 66 Csütörtökön tartottá:? meg a lottó IV. sorsolását, amely­nek során az alábbi számokat húzták ki: 7, 9, 19, 42, 66. Az egyes osztályokban elért találata'.? számát és a nyes remények összegét holnapi számunkban közöljük,

Next

/
Thumbnails
Contents