Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-27 / 72. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! . Wt Wv-j • •ímnm-im^: -api • mtmú>w MAGYAR SZOCIALISTA MDNRASPART SZEGEDI LAPJA II. évfolyam, 72. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1957. március 27. A képviselők munkájának a rend további helyreállítását, a fokozott kibontakozást kell szolgálnia Ülést tartott a megyei képviselőcsoport JELES VAGY JÓ? Immár másodízben gyűl­tek össze Csongrád megye országgyűlési képviselői az októberi események óta, hogy megtárgyalják az előttük ál­ló legfontosabb feladatokat s a képviselőkre váró munka időszerű problémáit. A hétfői értekezleten — a négy iga­zoltan távollévő meghívott kivételével — valamennyi megyei országgyűlési képvi­selő megjelent s mindannyi­an fel is szólaltak. A tanácskozást Nagyistók József (Csongrád), a megyei képviselőcsoport elnöke nyi­totta meg. Utalt azokra a B magyar kormány- és párt­küldöttség Szverdlovszkban és Sztálingrádban járt csoportjai Moszkvába utaztak Szverdlovszk (MTD. A TASZSZ jelenti: A magyar kormány- és pártküldöttség Uraiban vendégeskedő cso­portja, amelyet Kádár Já­nos, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke és az MSZMP Központi Bizott­ságának elnöke vezet, ked­den • Szve rd lo vszkból Moszk­vába repült. A küldöttséggel együtt Moszkvába utazott M. A. S/.uszlov, az SZKP Köziponti Bizottsága Elnökségének tag­ja, az SZKP Központi Bizott­ságának titkára, J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Kádár János az elutazás előtt rövid beszédet mon­dott, amelyben köszönetét fe­jezte ki az uraliaknak a me­leg és baráti fogadtatásért. Moszkva (MTI). A Magyar Távirati Iroda tudósítója je­lenti: A magyar kormány­küldöttség Szverdlovszkban járt tagjai M. A. Sziuszlov­nak, az SZKP Központi Bi­zottsága titkárának, valamint J. I. Gromovnak, a Szovjet­unió budapesti nagyköveté­nek kíséretében délután 3 óra 30 perckor megérkeztek a moszkvai vnukovói repülő­térre. A magyar párt- és kor­mányküldöttség Sztálingrád­ból tartózkodó csoportja kedden délelőtt megtekintette Cáricin és Sztálingrád védel­mének múzeumát. Ezt köve­tőleg meglátogatták Sztálin­grád egyik óvodáját és a drá­mai színházat, majd részt vet­tek a sztálingrádi területi pártbizottság aktívaértekez­letén. A pártaktíva nagy sze­retettel üdvözölte a magyar vendégeket. Az értekezleten Kiss Ká­roly, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára is beszé­det mondott. A küldöttség kora délután repülőgépeken visszaindult Moszkvába, ahová délután 4 órakor érkezett meg. Tartassák be a tanácsok az iskolakötelezettségről szóló törvényt! fjr E A nyolcosztályos általá­nos iskola felállításával nagy lépést teltünk előre a fa­lun és tanyavilágban la­kók kulturális elmaradott­ságának felszámolásáért. Az. új iskolatörvény azt is le­hetővé teszi, hogy az állam­hatalom szigorát vegyük igénybe, amikor az általá­nos iskola felsőbb osztá­lyaiba járók között gyakori iskolakerüléssel, vagy a szülök felelőtlenségével ta­lálkozunk. A falusi és tanyai szülők többsége, belátja, hogy gyermekeinek használ, ha nem vonja el az iskolába járástól. Sok szülő azonban anyagi okokra hivatkozva, 10—11 éves korában kive­szi gyermekét az iskolából, a házkörüli munkában használja fel. vagy elállítja pásztornak. Sok helyen a pedagógusok felvilágosító munkája sem jár ered­ménnvel. Kübekházán pél­dáid Kovács Mihály TV. osztályos, Siloczki Antal V. osztályos, Doktor János III. osztályos. Kurzora Péter VII. osztályos növendékek év eleje óta nem járnak is* kólába. Miért is járnának, mikor Szakáll Mátyás ötö­dikes növendék több mint egy év óta mint kanász van alkalmazásban, s a ta­nács semmit sem tett azért, hogy a szülőket rávegye a gyermek iskolába járatásá­ra? A járás területén az el­lenforradalmi események óta, mintegy 200 iskolakö­teles gyermek nem jár is­kolába. Zákányszék község taná­csa végrehajtó bizottsági ülésen foglalkozott az igazo­latlan mulasztásokkal. A rendszeresen iskolakerülő gverekek szüleit a tanács­ülés óla berendelik, s ha a tanácselnök nem képes meggyőzni a szülőket gyer­mekük iskoláztatásának szükségességéről, igénybe veszik a törvény által meg­engedett büntetőeszközöket is. A zákányszéki tanács példáját valamennyi köz­ségben követni kell ahhoz­bogy a törvényességet az iskoláztatás ügyében is helyreállítsuk. £ E * ttlaalukuuajklukuklluákkukkklkaajukkllukkukáakkklka. változásokra, melyek a leg­utóbbi, januári tanácskozás óta országunkban végbemen­tek. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy pártunk és kor­mányzatunk megfeszített munkáját a képviselőknek sem szabad ölhetett kézzel nézniök, hanem kinek-kinek a maga munkaterületén hoz­zá kell járulnia ténykedésé­vel a további kibontakozás­hoz, a rend végleges helyre­állításához. Sokkal sűrűbben kell tartózkodniok választó­kerületükben, mint eddig tették. A hozzászólók valameny­nyien egyetértettek Nagyis­tók Józseffel abban, hogy fogadónapokat kell tartani és a lehetőség szerint minél jobban meg kell ismerkedni választókerületük problé­máival. Katona Sándor (Székkutas) beszámolt az or­szággyűlés jogi bizottságá­ban végzett munkáról és megemlítette, hogy a törvé­nyek és a törvényerejű ren­deletek végrehajtása terüle­tén nem megy minden rend­jén. Nagyon sok a baj a kü­lönböző föld-tulajdonjogi vi­szonyokkal. Az illetékes szervekkel meg kell értetni, hogy a törvényt — a világo­san megfogalmazott tör­vényt — végre kell hajtani. Nagy Sándor (Szeged) el­mondotta, milyen sokat je­lenthet különösen falun, ha egy-egy képviselő ellátogat a dolgozó parasztokhoz, hisz ilyen helyen általában kevés­bé tájékozottak az emberek, —. még nem mindenütt mű­ködik jól a pártszervezet s nem kielégítő a felvilágosító munka. Itt a képviselői tájé­kozottság sok problémát megoldhat. Ugyanakkor arra kérte a képviselőket, hogy amennyire ezt a lehetőségek engedik, segítsék a szegedi járás dolgozó parasztjait, hogy megfelelő mennyiségű mészhez és rézgálichoz jut­hassanak. Nagy Dániel (Szentes) a termelés segítését sürgette. Véleménye szerint a képvi­selőknek az eddiginél sokkal többet kell foglalkozniok a termelőszövetkezetek szak­mai és politikai támogatásá­val. Járjanak el minél több tsz-be, vegyenek részt a tag­ság közgyűlésein és tanács­ikkal, javaslataikkal segítsék a tsz munkájának eredmé­nyességét. B. Papp Mihály (Makó) a helyi népfront-bizottságok tevékenységének megjavítá­sát sürgette. Ezzel kapcsolat­ban megtudtuk, hogy me­gyénkben is megalakulnak a népfront helyi bizottságai­nak első — mezőgazdasági — szakcsoportjai. Nagyistók József összefog­lalójában egyetértett a fel­szólalókkal a legjelentősebb kérdésekben. Helyeselte a tsz-ek támogatását., de véle­ménye szerint az egyéni pa rasztságot sem szabad elha­nyagolni. a népfront helyi bizottságai eddig szerinte sem végeztek kielégítő mun­kát, de ebben akadályozta őket a központi szervek ta­nácstalansága, határozat­lansága is. Nagyistók elvtárs £ előterjesztésére a csoport £ tagjai elfogadták a fogadó- £ órák rendszeres megtartású- £ ról szóló határozatot. | Vigyázzunk a párt £ * összetételére és tisztaságára • 1 Fontos kérdések a tanács v. b.« ülésén UiUtti s Egészségügyi brigád a Marx téren Egy nap a bíróságon Ugyan mit kérdez még a tanárnéni? Eddig egészen jól ment a felelet, s a kérdés után eldől, hogy a jeles, vagy a jó felé haj­lik-e az osztályzónaplóban a ceruza. A; izgalom nem tart sokáig, mert az utolsó kérdésre is határozott, alapos felkészülést tanúsító feleletet ad a szorgalmas kislány — s a felelet után nagy jelest rajzol a lanárnéni a többi mellé. A szemüveges kisfiú is feszülten figyel; vajon mikor szólítja fel őt is a tanárnérd. Hátha ntlá is sikerül.,. KERESSÜK A MUNKAVERSENY ÚJ FORMÁIT Az üzletek kirakatai olyan tömöttek most is, mint félévvel ezelőtt, s csak any­nyi a változós, hogy több bennük a külföl­di áru. S az áruk még csak nem is drá­gábbak, mint korábban. Hol itt az infláció veszélye? — kérdezik sokan. Aki csak a kirakatokból vizsgálgatja, vajon van-e ná­lunk infláció-veszély — az csak a felszínen mozog. A termelés statisztikáját kell vizs­gálnunk, abból, megtudhatjuk, milyen egészségtelen, mindannyiunk életszínvonalát veszélyeztető helyzetben vagyunk. Számos vállalat Szegeden is — s így van ez igen­csak országszerte — többet költ, mint amennyi értéket termel. Még mindig jóval kevesebb érték jut egy-egy munkásra, egy­egy munkaórára, mint tavaly. Az ellenforradalom nagy kánokat okozott a termelésben. Az infláció veszé­lyét elűzni csak kemény, megfeszített mun­kával, a munkásosztályban rejlő mérhetet­len erő, alkotó lendület szabad kibonta­koztatásával lehetséges. Tehát egyetlen ki­út van népgazdaságunk súlyos helyzetéből: ha emeljük a teljesítményt, csökkentjük az önköltséget. A béremelést feltétlen nyo­mon kell követnie a teljesítés, a termelt érték emelkedésének. Ez pillanatnyilag sem vitás, főként az üzemek dolgozóin és vezetőin múlik: a végzett munkán és an­nak jó megszervezésén. A munka termelé­kenységének növelésében pedig — mond­juk ki kertelés nélkül — nagy jelentőség­gel bír a munkaverseny. Nem múlik el gyűlés, vagy értekezlet, különösen ott, ahol ipari munkások, veze­tők jönnek össze, hogv szó ne esnék a munkaversenyről: kell-e a munkaverseny, vagy nem? Sokan, még felelős vezetők is az ellenforradalom által a munkaverseny­re szőrt rágalmak felé hajlanak. Azt mond­ják, hogy a dolgozók általában félnek a verseny-szótól is. Tgaz lenne, hogv a szege­di munkások félnének a nemes vetélkedés­től? Aki ismeri városunk munkásait, vagy ismert ma üzemeink dolgozóinak munká­iét, nem fogadhatja el ezt a megállapítást. Most is folyik versengés üzemeinkben, bár nem is szervezték, s nyilvánosságát sem biztosítják. A munkások, ha mással nem, a keresetek figyelemmel kísérésével mérik, hogy ki mennyit dolgozott, mennyit telje­sített. Nagy gondban lenne most üzemeinkben sok párt-, szakszervezeti, vagy gazdasági Vezető, ha megkérdezné valaki tőle: ki ná­luk az üzem, vagy a szakma legjobb dol­gozója? Mintha elfeledkeztünk volna arról, hogy a munkások nagyra értékelik azt, ha a mesterségük elismert művészeinek tekin­tik őket, ha a szocializmus építése, gazda­sági nehézségeink leküzdéséért folytatott munka első soraiban haladhatnak. Ma is örömmel veszik, ha munkájuk után anyagi honorálás mellett erkölcsi megbecsülést is kapnak. Ki a legjobb? — a válasz erre sohasem végleges. Akár beszélünk erről, akár nem, a munkások között meglévő nemes vetél­kedésre való hajlamot nem szüntetjük meg. Ott van és ott lesz köztük a magyar munkás-virtus, amely nem nyugszik, él és alkotó cselekvésre, több és jobb munkára ösztönöz. Teljesen hibás volna, ha most visszatér­nénk a dolgozók által elítélt, rossz ver­senyszervezési munkához. Nem kívánják egyik szegedi üzemben sem azt, hogy üres papírokkal géptől gépig, embertől emberig járjanak s kitöltsék ezeket az űrlapokat hangzatos kísérő szövegekkel, hogy aztán ezeket összesítve, szép jelentésben lelke­sedjen. Nincs szükség arra, hogy a vállala­tok vezetői a maguk szájaíze szerint, de a munkások nevében fogalmazott verseny­pontokkal hívják ki egymást „versenyre". Az ilyen versenyszervezéstől óva inti a vezetőket Lenin elvtárs. „Hogyan szervez­zük a munkaversenyt?" című cikkében. ..Harcolni kell az ellen, hogy mindent egy kaptafára húzzunk és harcolni kell min­den olyan kísérlet ellen, amely felülről akar egyformaságot bevezetni... A de­mokratikus és szocialista centralizmussal se az egy kantafára húzás, se a felülről be­vezetett egyformaság nem fér össze". Nem a munkaverseny volt nálunk rossz, hanem a mód, ahogyan csináltuk. A jövő­ben még a látszatát, is el keit kerülni a ko­rábbi formális, felülről jövő bürokratikus versem-szervezésnek. De a munkaversenvre szükség van. mert a több és jobb termelő­munkát seeíti. Ezért van nam/ jelentősége ma a munkaversenynek, amikor szocializ­must énítő hazánk súlyos gazdasági nehéz­ségekkel küzd. A maavar munkásosztály, s beune a szegedi munkások alkotó, kezde­ményező készségének kibontakoztatása a termelésben az egyedüli út. amellvel ne­hézségeinket leküzdhettük és a jelenlegi életszínvonalunkat fenntarthatjuk, s ké­sőbb magasabbra, emelhetjük, tn^PÍ t

Next

/
Thumbnails
Contents