Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-20 / 42. szám

NAGY SIKER a Juhász Gyula Művelődési Ház hangversenyén ZSÚFOLÁSIG megtelt n szín- nekor hangzása, tisztasága is pity Anikó, I'app József, Ozsvár ház nézőtere a Juhász Gyula jobb volt, mint máskor. Auber, Marika, Ozsvár Éviké, Rák Ju­Művclőilé-i Ház ós a Közalkal- Leoneavallo, Puccini, Delibes, Hit, R. Tóth Piri, Vass Marika, mázolták Szabad Szakszervezete Mascagni, Mozart, Poldini mű- Zeiss Elli, és Zeiss Lajoska mu­Tcrül eti Bizottságának hétfői veket, illetőleg balett- és opera- tatós, kedves balcttszámai nagy opara-baleltostjére. Az est jö- részleteket játszott a zenekar. A sikert arattak, védelmét a szakszervezet az közönség Markó Leó karnagyot A balettiskola növendékeinek állásnélküli közalkalmazottak se- és zenekarát melegen ünnepelte. számait M Kádár Andrea ter­gelyezéséro fordította. Az orches- A művelődési ház zenekarának vezte ég tnnftolta be. A kis tiin. térben ezúttal a Juhász Gyula ez a hangversenye is bizonyítja, rosok művelődési ház legnép­Muvelődest Ház sztmfóiukui ze- Iiogy az öntevékeny együttesek szerűbb szereplői, nekara helyezkedett el. A zene- közül milyen nagy nevelőhatá­kar legutolsó szereplése óta so- sa van zenészekre és közönségre FELLEPETT a műsoros-esten kat íojlődölt. Nemcsak a nagy is nz ilyen szimíonikus zenekar- Moldován Stefánia és Medgycsi vállalkozás mutatja ezt a nagy unk. Az alig három éve 8—10 1Vll« a Szegedi Nemzeti Színház fejlődést — n több, mint bárom- taggal alakult együttes ma 40 művésze. Forró sikerű ének­órás műsorban n zenekar végig tagot számlál. Első zenekari gya­munkéban volt —, hanem a z.e­Állattenyésztési szakcsoport alakult Süvjnyház n Négy sövényházi dolgozó paraszt nemrégen állatte­nyésztési szakcsoport alakí­tására szövetkezett Sövény­házán. A gyapjútermeltető vállalattal 150 birka tartásá­ra kötöttek szerződést. A kör­nyéken nagyterületű kifo­gástalan minőségű birka­legelők vannak. Éppen ezért helyes lenne, ha a községi tanács ennek az új birka­tenyésztő szakcsoportnak fej­lődéséhez már a közeljövő­ben hathatóc segítséget nyúj­tana. Adnának lehetőséget ahhoz, hogy a szakcsoport munkájában minél több Juh­tenyésztéssel foglalkozó gaz­da vehessen részt. Nemrég alakult Sövényhá­zon egy másik szakcsoport ls szőlő és bor termelésére. En­nek tíz tagja és 12 hold sző­lője van, amelyet közösen művelnek majd a jövőben. korlatét a Zenegimnázium és Zc­nekonzervatórium több tanulója itt szerzi meg. Markó Leó kar­nagy munkája a fiatal zenész­nemzedék nevelése szempont­jából sem lebecsülendő. A MŰSOR nagyrészét a mű­velődési ház balettiskolájának növendékei adták. Bárdos Zsu­zsa, Demir Éva, Dér lilára, Finta Évi, Kiss Marika, Kreinán Márti, Mónus Éva, Pintér Zsuzsa, Pó­számaik az est maradandó élmé­nyét jelentették. Kollár Endre összekötő szövege hasznosan, nagyvonalúan, nagy tárgyi is­merettel, és közvetlen stílusban ismertette az előadásra kerülő műveket, azok legfőbb jellemvo­násait, és szerzőiket A Juhász Gyula Művelődési Ház hangversenye nemcsak anyagi, hanem erkölcsi sikert is hozott a művelődési ház zetőségének. Három év hat hónap — két év hat hónap Emberlflés bű nettében ítélkezett a megyei bfréság Azt is észrevettük hogy néhány szegedi bér­ház udvara meglehető­sen piszkos. Így a Go­goly utca 31. számú ház belső részén szemótra­kás, az őszi levélhullés­ból származó, már trá­gyaszámba menő kupac, mindenféle cscrép­és téglntörmelék ékte­lenkedik. Ugy véljük, hogy ennél a háznál ta­lán nincs is házmester Vagy ha van, — negyed­évenként tisztítja az ud­vart. A megyei bíróság kedden ismét egy csorvai gyilkossá­gi ügyet tárgyalt. Az eset­ről még decemberben be­számoltunk lapunkban és a bírósági eljárás alatt a nyo­mozati adatok teljes egészé­ben beigazolódtak. Katona Béla csorvai pa­rasztember december 17-én, az esti órákban italos álla­potban elment Gárgyán Vin­ce tanyájához, s ott szidal­mazta a tanya gazdáit. Gár­gyánék azonban nem törőd­tek vele. Katona elkezdett az ajtón dörömbölni, majd bement a tanyába. Ekkor a szénakazlak mögül előjött Gárgyán Vince és csillapí­tani akarta a kihívó maga­tartást tanúsító Katonát, — aki egyébként Gárgyán Vin­ce fiának, Istvánnak sógo­ra, Katona nekiment az öreg Gárgyánnak és három­szor is megütötte. Gárgyán hátrált, majd megragadta a szalmahúzóhorog nyelét és azzal elkezdte Katona fejét ütlegelni. A zajra az istálló­ban tartózkodó Gárgyán Ist­ván is előjött s a kezében lévő vasvillával hátulról fejbeütötte Katonát. Gár­gyán Vince ekkor még két­szer fejbeütötte. A megyei bíróság az eset tárgyalása után úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a jo­gos önvédelem nem forog fent, mert a verekedésből való kiutat nem is lehet em­beröléssel megoldani. Az vi­szont a tárgyalás során be­igazolódott, hogy a sértett egy békés családi életet akart megrontani. Gárgyán Vincét megelőzőleg két al­kalommal ls megfenyegette és a történtekkor Katona szidalmazásai olyan mélyen sértették a vádlottakat, hogy Gárgyán Vince és Gár­gyán István tudatos cselek­vőképességét megzavarták, elhomályosították. Éppen ezért a bíróság a BHÖ 353 szakaszának, második be­kezdésének jogszabályait fi­gyelembevette és erős felin­dulásban elkövetett ember­ölési bűntettben mondta ki bűnösnek a vádlottakat: Gárgyén Vincét három év hat hónap, Gárgyán Istvánt pedig két év hat hónapi börtörtre ítélte: Az ügyész súlyosbításért, — a védelem enyhítésért fellebbezett. Tizenötezer csemetéi telepítenek az .őszibarack hazájá"-ban A csongrádmegyei Szaty­mazon, az "őszibarack ha­zájáéban — ahol évente közepes termés esetén mint­egy tízezer mázsa ízletes gyümölcs terem — most nagyarányú telepítések kez­dődtek. Az egy évvel ezelőt­ti kemény tél ugyanis sok fát kipusztított. Most nem­csak a hiányzó, tönkrement fákat pótolják, hanem új területeket is beültetnek. Hazánk e legnagyobb őszi­baracktermő vidékén ezen a tavaszon, több mint tizen­ötezer csemetét telepíte­nek. Már meg is kezdték a munkát, amire a mostani időjárás rendkívül kedvező. A szatymazi gazdák csak­nem kizárólag sajátnevelé­sű fákat ültetnek, mert cégi tapasztalatuk, hogy a szaty­mazi homokföldeken nevelt csemete nemcsak korán és bőventermő, hanem a leg­jobban ellenáll a szeszélyes időjárásnak, a fagynak és a víznek. A szegedi frék találkozója elé Megkezdte az exportszál'iíásokat a Szegedi Seprűgyár A Szegedi Scprflgyár nz októ­beri események óta csak hazai szükségletre termelt. Jelenleg mór teljes kapacitással dolgo­zik az üzem, s ismét ki tudják elégíteni a nagy külföldi igé­nyeket Most indították útnak az első exportszállítmányt: 60 000 nagyméretű szobaseprfit küld­tek el svájci megrendelésre. Felelevenítik a többi külföldi kapcsolatokat is. Különösen nagy felvevő piacuk van az Egyesült Államokban. Oda az év végéig mintegy 400 000 seprűt készíte­nek, Manapság igen sok szó esik arról, hogy az írók hallgatnak, önma­gukkal meghasonloitan vívódnak, s nem fog a tollúk épp most, amikor oly nagy szükség lenne az emberséges, -szép szó­ra-, amikor népünk fo­kozottan igényli, hogy az írók — fáklya-hivatásu­kat betöltve — mutassa­nak utat a boldogabb holnapba. Konkrét tények isme­retében örömmel kell le­szögeznem, hogy nem olyan tragikus méretű ez a hallgatás, mint ami­lyennek látszik. Igaz, hogy az írók egy része, sok becsületes idősebb és fiatalabb írótársunk erősen tusakodik és szá­mot vet magával: mi volt jó, ml volt téves és helytelen cselekedeteiben és megnyilatkozásaiban, s ez az önmarcangolás sokójuk szárnyát nyűgö­zi, különösen — tapasz­talásom szerint — a költőkét. Prózaíró-tár­saim közül azonban rav­re többen értesítenek: regényt fejeztem be, no­vellás-kötetet írok. E művekből szemelvénye­ket is küldenek kóstoló­ba, vagy elgondolásal­kat Ismertetik dióhéj­ban. Ezekből kitűtyk, hogy e művek írói a szo­cializmus építése szelle­mében dolgoznak, a szo­cialista kultúra építésé­hez akarnak egy-egy épí­tőkövet adni munkájuk­kal. Ezzel a szemlélettel ír egyikük a felszabadu­lásról regényt, — ilyen szándék vezeti azt a má­sikat is. aki önéletrajzát fejezte be, — a szocialis­ta fejlődést akarja előse­gíteni egy harmadik is, aki drámát ir az októ­beri eseményekről. Nem grandiózus mű­vészi tapasztalattal ren­delkező, káprázatos rriú­fajl zsonglőrösküdési ki­vágni képes emberek ők, a Kussuth-díj aranyko­szorúja sem díszíti ka­bátjuk hajtókáját, — hisz jobbára fiatalok, és sok-stk tapasztalás, igye­kezet után alkothatnak csalt kifogástalan műve­ket. Szándékuk azonban tiszta, szívük a munkás­hazaért dobog, — s ez a legfontosabb. Persze, ugyanolyan lényeges a művészi szint és igény ls. hiszen a sematizmus, az üres és kongó lelkende­zések kora véglegesen lejárt. — Egyáltalán nem állítható, hogy ugyanab­ban a művészi felfogás­ban, ugyanabban a stí­lusban és azonos ábrázo­lási móddal dolgoznak ezek a fiatal prózaírók. Dehát igy van ez rend­jén, kísérletezzenek bát­ran, a falanszter-művé­szetből senki nem kér, -•virágozzék minden vi­rág- — úgy lesz egyre ékesebb, s színpompá­sabb az irodalom me­zeje. Meggyőződésem, h«gy e fiatal prózaírók példája nyomán a sze­gedi írók és költők is rendezik soraikat, és Is­mét rátalálnak egymás baráti jobbjára. Enpek bizonyítéka az az érdek­lődés ls, amely csütör­töki találkozójuk iránt máris megnyilvánul. DÉR ENDRE ján, hogy valamivel Dörgés, villámlás, jégeső februárban A január végén megindult, az évszakhoz képest szokat­lanul enyhe időjárás kisebb ingadozásokkal februárban is tart, sőt a hónap második felében fokozódott; a nappa­li hőmérséklet 10—15 fokig kezdték a talajelőkészitő emelkedett, s az éjszakai fa- munkákat és a korai tava­gyok is megszűntek. 13-án bőséges esőzések kezdődtek országszerte, a dunántúli megyékben és a Duna-Tisza közén pedig nyárias zivata­rok vonultak át dörgéssel, villámlással, jégesőkkeL R fodortelepi villamosjáratról A FODORTELEPI villamosjá- közlekednek a kocsik nappal, SAJÁT TAPASZTALATOM­rat nagyon lassú. Az még hagy- m;nt má, útvonalon, ezt a telep EÖL. de a környékbeli, bakosok •' ' ' ' " ritkábban lakosai is megértik. véleményéből is tudom, hogy a „ , . , , fodortclepi villamosok vezetői és Sokan panaszkodnak azonban kalauzai n vonalon utazók köz­az este tízig tartó műszak után megelégedésére látják cl farad­hazafelé siető munkásasszonyok, ságos munkájukat. A villamosok és emberek, hogy a központi forgalmát irányító szerv azonban 'íi^./i • i ii ( , i • -i Ugy látszik, nem veszi figyelem­megállótól induló fodortelepi viL nap 'különböző szakaszal­lainosról gyakran lemaradnak. ban a forgalom változását. A KIFELÉ JÖVÖ egyetlen ko­csi, bór zsúfolásig megtelik, még­is kevés. Ez elégedetlenséget és aggodalmat szül, mert lemarad­nak, és keserű szájízzel kell ha­zagyalogolniok. Jogos is nz ag- Fodortclcp felé. niznak a válla goiklmuk, mer, éjjel, fél tizen- , ' , , , egy órakor nem kellemes lemn- lat vezetőiben és a forgalom radni a villamosról, amikor min- dolgozóiban, hogy kórésüket tél­ként tevékenységű telelő, denki szeretne mielőbb hazajut- jesílik. vagy csírázó növényeinket. ni, pihenni. Se. A.-né A Meteorológiai Intézet agrometeorológiai osztályán szerzett értesülés szerint az őszi vetések országszerte jól teleltek, az utóbbi hetekben a könnyű talajokon meg­szialc vetését is. A hét vége felé ugyan számítanunk kell nagyobb lehűlésre,, de az esetleges kisebb fagyok nem veszélyeztetik a még csök­ARRA KÉRIK a telep lakosai a Villamos Vasút vezetőit, hogy vegyék figyelembe a jogos pn­nnszt, és az este tíz óm körüli időben indítsanak több kocsit tam (14) — Mindegyikkel szolgálhatok — felelte Sve/k — fajtiszta állatot tetszik parancsolni, vagy egy akármilyet az utcáról? — Azt hiszem — mondta Bretschneider —, hogy inhább egy fajtiszta állat mellett marad­nék. — Nem. parancsolna esetleg egy rendőrfcu­„,01? — kérdezte Svejk. — Egy olyat, ame­lyik mindjárt mindent kiszimatol és rávezet a bűncselekmény nyomára? Egy yrsovicei mé­szárosnak van egy ilyenje, és kiskocsit huzat vele, szóval az a kutya, ahogy mondani szo­kás, pályát tévesztett. — Én egy spiccet szeretnék — mondta Bret­srhneidcr erősített nyugalommal — egy spic­cet, amelyik nem harap. — Szóval egy fogatlan spiccet tetszik? — kérdezte Svejk. - Ilyet is tudok egyet. Egy dejvicei hocsmárosé. — Altkor inkább egy raliért — mondta za­vartan Bretschneider, akinek a hutyászali szak­ismeretei még egészen kezdetlegesek voltak, és ha nem kapott volna ilyen értelmű parancsot a rendőrkapitányságon, talán soha életében nem is halad előbbre a hynologia tudományá­ban. De a parancs e'hangzott, pontosan, világo­san és keményen. Bizalmasabban meg kell is­merkednie Svejhhcl, kihasználva ennek kutya­kereskedői mivoltát, evégett joga van segítő­társakat igénybe venni és bizonyos összegek felelt diszponálni kutyavásárlás céljából. — ÍXatlcrhöl van nagyobb is, meg kisebb is — mondta Svejk. — Tudok két kisebbet és há­rom nagyobbat. Az ölében nevelhetné mind az ötöt. A legmelegebben ajánlhatom őket. — Ei meg is felelne — jelentette kl Bret­schneider — és mibe kerülne egy? — Az a nagyságtól függ — felelte Svejk — kérdés, hogy milyen nagy a kutya. A ratler, az non borjú, a ratlernél éppen fordítva van, minél kisebb, annál drágább. — Én nagyobbakat gondoltam, házőrzőnek — közölte Bretschneider, attól tartva, hogy J.HASEK: különben túlságosan megterhelné az államrend­őrség titkos alapját. — Jó — mondta Svejk — adhatok magának egy nagyobbat ötven koronáért vagy egy még nagyobbat negyvenöt koronáért, da közben el­feledkeztünk egy dologról. Milyenek legyenek, kölykök vagy öregebbek, hímek vagy szukák? — Nekem az mindegy — felelte Bretschneider, aki elé ez a kérdés végképp ismeretlen problé­mákat állított — csak szerezze be őket, és én holnap este hét órakor felmegyek értük, magá­hoz: Meglesznek addigra? — Meg, jöjjön csalt — mondta Svejk szára­zon — ez esetben azonban kénytelen, vagyok megkérni, hogy fizessen harminc korona előle­get. — Kérem szépen —, bólintott Bretschneider, leszámolva a pénzt — most pedig iszunk egy­egy ncgyedliler bort az én, kontómra. Miután megitták, Svejk is rendelt egy ne­gyedliter! a maga számlájára, aztán Bretschnei­der felszólította Svcjkct, hogy ne féljen tőle, mert ma nincs szolgálatban és máma lehe• vele politizálni. Svejk kijelentette, hogy kocsmában ő soha­sem politizál, és hogy az egész politika kis­gyermekeknek való. Bretschneider ezzel szemben forradalmibb nézeteket hangoztatott, azt mondta, hogy min­den gyenge állam pusztulásra van ítélve, és megkérdezte Svcjkct, hogy mi az ő vélemé­nye erről a dologról. Svejk kijelentette, hogy az államhoz nincs semmi köze, de egyszer ki volt neki adva gon­dozásra egy gyönge bernáthegyi kutyaliölyök, amit komiszkenyérrel etetett, és az meg is dög­lött. Amikor ki-ki túl volt az ötödik negyedlite­rnn, Bretschneider kijelentette, hogy 5 anar­chista, és megkérdezte Svejklől, hogy melyik szervezetbe kell beiratkozni, Svejlt azt mondta, hogy egyszer egy anar­chista vett tőle egy leonbergit száz koronáért, és hogy adós maradt az utolsó részlettel. A hatodik negyedliter után Bretschneider a forradalomról kezdett beszélni és a mozgósítás ellen agitál, mire Svejlt odahajol hozzá és azt súgta a fülébe: — Éppen bejött egy vendég, vigyázzon, hogy meg ne halija, mert még, kellemetlensége lehel belőle. Látja, a kocsmárosné máris sír. Palivccné valóban sírt, a sünlés pultja mö­götti széken ülve. — Mért sír, Palivecné? — kérdezte Bret­schneider. — Három hónap alatt megnyerjük a háborúit, a mnesztia lesz, az ura hazqjön, és akkor csapunk itt magánál egy nagy murit. — Vagy nem hiszi, hogy megnyerjük? — fordult Svejkhez. — Mit rágódik folyton ezen — mondta Svejk — meg kell tiyerni és slussz, de most már haza muszály hogy menjek. Svejk kl/izette a cechét és hazament régi takarítónőjéhez. Müllcrnchez, aki borzasztóan megijedt, amilsor látta, hogy a lakásajtót kulcs­csal kinyitó férji nem más, mint Svejk. — Azt hittem, nagyságos úr, hogy csak ivek tnúlva tetszik hazajönni — mondta a tőle megszokott őszinteséggel — közben szánalom­ból idevettem lakni egy éjjeli mulató portását, mért háromszor volt nálunk házkutatás, és ami­kor sémmit se találtak, azt mondták, hogy a Svejlt úr el van veszve, mert nagyon rafjinált. Svejlt azonnal meggyőződött róla, hogy az ismeretlen idegen teljesen kényclcmhc hrlyeztc magát nála. Az ő ágyában aludt, sőt olyany­nyira nemeslelkű volt, hogy megelégedett az ágy jelével, átengedte a másik felét egy hosz­szú hajú némbernek, aki hálából még álmában is átölelve tartotta a portás nyakát, míg az ágy körül a legkülönbözőbb férji és női ruhadara­bok hevertek festői összevisszaságban. Ebből a káoszból mindjárt látni lehetett, hogy az éj­jeli mulató portása igen vidám hangulatban tért haza hölgyével. — Uram — mondta Svejk, megrázva a be­tolakodót — lelek, hogy elkésik az eltedről. Szörnyen bántana. ha azt mondaná rólam, hogy olyankor dobtam l;i, amikor már scliol sem kapott semmit ebédre. Az éjjeli mulató portása nagyon nehezen tért magához álmából, és sokáig tartott, andg Ielfogta, hogy az ágy tulajdonosa hazajött és igényt tart az ágyra. Mint ahogy a világ összes éjjeli mulatóinak portásai szokták, a szóbanforgó úr is közölte, hogy mindenkit agyonver, aki fel akarja köl­teni, és megpróbált tovább aludni. Svejk közben összeszedte a vendég garde­robjánah dárabjait, oda vitte neki az ágyhoz, és energikusan megrázva, így szólt hozzá: — Ha nem öltözik fel, akkor így próbálom meg kidobni az utcára ahogy van. Sokkal clő­nyösebb lesz magának, ha felöltözve repül lii innét. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents