Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-05 / 29. szám

f^v^ J £ a r°kusi pártszervezetben Esle fél 6 körül iir az _______ idő. Világosság szűrődik ki Rókuson, a Pacsirta utcai ház ablakain is. Itt a pártszervezet. Hétköznap van, mégis vagy tizenöten ülnek a szobában: az intézőbizottság tagjai és a párt közkatonái. Vannak, akik egyenesen a munkából jöttek. Akad őszhajú elvtárs is, aki ugyan üzemétől nyugdíjat kap, de — ahogy tréfásan megjegyezték — nem tud nyugodni, ha a pártszervezetről van szó, mert valamilyen munkát ő is akar vállalni. Okos, megfontolt szavak hangzanak el azért, hogy Rókuson szót tudjanak érteni minden becsületes, rendes emberrel, hogy velük együtt munkálkodjanak mindazért, ami könnyebbé, jobbá teszi az életet. A rókusi párttagság élete — az egyszerű munkásemberek élete. Soha nem élveztek előnyt, kiváltságokat Gondjuk, bajuk annyi, mint más dolgozó embernek. Elvetik és gyűlölik mindazt a hibát, ami az elmúlt években a volt MDP vezetésében és gyakorlatában megvolt. Hisznek azonban — frázis nélkül állíthatjuk—a marxizmusban, az eszmében! Álljon itt csupán egy példa: Amikor az ellenforradalmárok és szekértolóik egyre pimaszabbal kezdték hangoztatni a kommunisták üldözését és megsemmisítését, például Tigler Antal elvtárs is — egy a rókusi régi munkásmozgalmi emberek közül — kijelentette: „Kommunista vagyok! Ha meg kell hallni, akkor kommunistaként halok meg", Nem egyedül tette ezt a hitvallást! A rókusi Pártszervezet a legkritiku| \z elmúlt időkben sabb időben sem hullott szét, bár tagjai erősen megfogyatkoztak. A legöntudatosabbak találkoztak egymással. Elt a pártszervezet. Ma pedig egyre erősödik! Az alapszervezet ideiglenes intézőbizottságának elnöke Kópiás Jánosné elvtársnő és a többi jelenlévők mondják el, hogy már több mint félszáz tagja van az alapszervezetnek. — Vesznek-e fel új párttagokat? — Igen. Tudjuk, a magas taglétszám nem egyenlő azzal, hogy erős is a pártszervezet. A tagfelvételeket azonban tovább folytatjuk, de ügyelünk arra, hogy a párt soraiba arra érdemes emberek kerüljenek. Felkeressük ismét azokat a volt MDP tagokat, akik nagyon megrendültek. Beszélgetünk velük. „Egy csapásra" nem mondom le a becsületes emberekről> Hírül adják aztán, hogy újra működik a pártbizalmi hálózat is. így kapcsolatot tudnak tartani a párttagsággal. Természetesen tovább folytatják a párt sorainak rendezését. Egy fejkendős munkásasszony arról beszél, hogy a legutóbbi taggyűlésen három új párttagot vettek fel. Közöttük volt Márki András is, a mezőgazdasági technikum hallgatója. Ezek a tények is mutatják, hogy a rókusi pártszervezet — nagyon helyesen — nem akar most valamiféle „tagzárlatot" csinálni; sokat hangoztatták, elkoptatták és üressé is tették a jelszót: „Kommunisták a tömegek közé!" Tudják és mondják ezt is a rókusi elvtársak, azonban hozzáteszik: ,,A jelszót, hogy kommunisták a tömegek közé! — frázis nélkül, az életben kell megvalósítani. Elengedhetetlenül szükség van rá". Több példát mondanak el arról, hogy az emberekkel őszinte beszéddel szót lehet érteni, kivonhatók az ellenforradalmi hangadók „bűvköréből", ha a kommunisták hallatják szavukat. Rókuson nem ,,szerveztek" külön népnevelő csoportot, mégis — és ez így helyes —, a szo valódi értelmében népnevelő a rókusi párttagság. Az emberek beszélgetéseibe bekapcsolódnak és felkeresik egy kis eszmecserére a szomszédokat is. Kópiás Jánosné, Waltner Mihály és mások felváltva mondják el, hogy az embereket több minden foglalkoztatja. Ezért a rendes emberekkel türelmesnek kel! lenni, de az ellenforradalmárokkal szemben nincs helye a türelemnek. Vlagyimir Majakovszkij t BESZÉLGETÉS LENIN ELVTÁRSSAL | Ős/hajú asszony, a munkisAkkkkkkAkkkkkkAkk.UkAkkkkklkkLkklkl.JI l CSICSKARA l 3 Hogyan terem a hatás ? Hosszú történeteket lehetne írni arról, hogyan terem a hatás. Sok példa, sok történet színesíthetné e köteteket. Erről szól egy anekdota is, hadd mondjuk el ezt egy zsombói eset kapcsán. A festők sokan úgy ábrázolták Mária Teréziát, hogy 1741. szeptember 11-én a „vitám et sanguinem" nagy napján Pozsonyban fia, József, a trónörökös is ott ült anyja karján. Maga II. József is azt hitte, hogy mint féléves gyermek jelen volt azon a nevezetes gyűlésen. Többször, mint anekdotát elmondotta, hogy anyja jót csípett testének bizonyos részén, csak hogy sírjon. Hát el is bődült és a magyar nagy urak meghatottan szemlélték, hogy nemcsak a segítséget kérő királynő könnyezik, hanem a kis trónörökös is sír, mintha érezné a pillanat komolyságát. Szóval a hatáskeltésnek ez is egy módja. Erdekei volna megtudni, hogy vajon miért keltett Zsombón olyan nagy hatást egyesek körében, hogy a kereskedelmi felügyelőség leleplezte a bordányi földművesszövetkezet zsombói vegyesárudájában Lányi Zoltán boltvezető és kisegítője árdrágítását. A Szegedi Néplapban erről írt cikkre elsőnek Szalai Jánosné, zsombói lakos reagált. Aztán jött levél a szerkesztőséghez Faragó István tanácselnöktől, aki kikel Szalainé ellen és védelmezi a boltvezetőt. Hibáztatja az ellenőröket, vádolja az ellenőrzést végző kereskedelmi felügyelőséget, hogy nem tiszta munkát végeztek. Végül leszögezi, hogy az árdrágításról a zsombói tanácsnak nincs tudomása. Azt írja, hogy Szalai Jánosnénak, a szövetkezet vezetőségétől kellett volna érdeklődnie, ha tisztán akar látni. A hatás később fokozódott. Bacsó Józsefné már úgy ír, — miután elmarasztalja mindazokat, akik hányi Zoltán tettéről írnak, és szólnak —, hogy ha követtek is el Lányiék hibát, nem rosszindulatból, hanem tévedésből tették. Arra inti mindazokat, akik elmarasztalják Lányit, mert a flanelt 32 forint helyett 43 forint 10 fillérért árulta, s ráadásul 5—10 centivel kevesebbel is adott, becsüljék meg Lányit, aki kevesebb pénzzel rendelkezik, s hagyják békén. Vajon miért? Azért, mert még később is, amint arról Szalai Jánosné irt, 40 forintos motor belsőgumit 60 forintért adott? Mit mond a Bordány és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet elnöke, Fekete Vince? Egy-két mondat a leveléből: „A cikk lényegével egyetértünk, hibák, árdrágítások fennállnak... Lányi Zoltánnak, a zsombói vegyesbolt kezelőjének és társainak ügyét helyszínen több ember és beosztottainak meghallgatása után kivizsgáltam, s a vizsgálati anyagot, mivel nem egyszerű fegyelmi ügyről van szó, átadtam a járási ügyészségnek ..." Mostmár mi kérdezzük a zsombói tanácselnöktől: Szükségesnek tartja-e, hogy Szalai Jánosné továbbra is a szövetkezet vezetőségétől érdeklődjék és csak ezután írjon levelet a szerkesztőséghez? Vajon várja-e még Bacsó Józsefné, hogy sorait fontolásra vegye Szalainé, s mindaz, aki megállapította, hogy árdrágítást követtek el a zsombói vegyesáruboltban? Vajon mi késztette a tanácselnököt és Bacsónét, hogy védelmébe vegye Lányi Zoltánt és beosztottjait. Vajon őket is megcsípte valaki, mint az anekdota szerint II. Józsefet édesanyja? Vagy valami más módon keletkezett ez a nagy hatás? Lehet, hogy még ezt is megtudjuk egyszer ... (beki) mozgalom régebbi harcosa: Ecsedi Gézáné. Több eseményt mesél el az emberekről. Az egyik alkalommal, amikor ellátogatott távolabbi szomszédjához beszélgetni, kíváncsian, de azért eléggé hűvösen fogadták. A merev fogadtatás nem esett jól. A házigazda több „kényes" kérdést tett fel, meglehet azért is, hogy „megleckéztesse". Ö azonban nyugodt válaszokat adott, tényeket hozott fel és a végén megértették egymást a fő dologban. Ez azt is célozta, ha nincs proletárdiktatúra s nincs párt, akkor burzsoá demokrácia van. Az ellenforradalmárok tőkés uralmat akarnak és megpróbálták saját vitorlájukba fogni a nép jogos elégedetlenségét. A beszélgetés végén jó barátságba kerültünk a házigazdával — állapítja meg mosolyogva az idős asszony. — Bort hozott és koccintottunk. Később szó kerül a gyerekekről, az unokákról is. Halász bácsi is nagyon kedvesen mesél az öt unokájáról Az intézőbizottság elnöke megjegyzi: „Most jut eszembe, hogy a gyerekekről beszélünk: pártszervezetünk felveszi a kapcsolatot az iskolával, a nevelőkkel is. Csak jó lehet, ha beszélgetünk egymással Elment a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most, Lenin meg én, Lenin mint fénykép, szobám falán. Száját harsány szó feszíti szét, bajusza mereven fölfele néz. Homloka ráncában az emberiség, hatalmas homlok, hatalmas ész. Alatta sokezer ember vonul, lobogók erdeje, karok fűszálai. Fölállok, arcomon az öröm kigyúl, jelentéssel kell most elébe állani: Lenin elvtárs, hadd szólok pár kurta szót, nem szolgálatilag, szívből csupán, Lenin elvtárs, tudja, pokoli mód nehéz, amit végzünk egymásután. Adunk már ruhát a mezítelennek, több már a szén, s az érc — ez, ugy-e, szép? De persze, emellett, — hadd mondom el önnek, sok még a szenny és a buta beszéd. * * 5> Míg átrágjuk magunk rajta, kimerülünk, ön nélkül j sokan eltévedtek már, ,j ezen a mi földünkön, á itt körülünk, s köröskörül igen sok gazember jár. Nincs rá * ' elég szám s nincs nevezet, hogy hányan vannak e csirkefogók: kulákok, szektások. részegesek, talpnyalók t és munkahalogatók. Itt járnak és gőgtől dagad a kebelük, töltőtoll s jelvény pompázik a mellen. Persze, hogy megbirkózunk velük, de rémes nehéz a harc ezek ellen. Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben s havas tarlókon ön itt van vélünk. Az ön nevével, a szívével szívünkben eszmélünk, lélegzünk, verekszünk, élünk. Elment a nap, táskájába tevén ügyeit-gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én, Lenin mint fénykép, szobám falán. (Gábor Andor fordítása LEVÉL EGY KÖPÖNYEGFORGATÓHOZ • • •• Kc | Nyo^c óra mdr _ múlt. Lassan hazafelé indulnak a pártszervezetből. Az asszonyoknak még vacsorát is kell készíteniök. Az elvtársak így is búcsúznak egymástól: „Viszontlátásra holnap..." Uiabb súSvos tepülőszerencsétlenségek az Egyesűit JLIamokban Kaliforniában szombaton lezuhant a haditengerészet egyik lökhajtásos vadászrepülőgépe — jelenti az AP amerikai hírügynökség. A levegőben felrobbant gép a tengerészgyalogság egyik lőterére zuhant. A pilóta meghalt, a lőtér egyik épülete lángba borult, de senki másnak nem történt baja. Az Egyesült államok atlantióceáni partján, Massauchusetts államban szintén lezuhant egy lökhajtásos repülőgép. A pilóta itt is életét vesztette. Venezuelában egy helikopter hegyoldalnak ütközött. A szerencsétlenségnek három halálos áldozata volt. edves Barátom1 Lehet, hogy ezt a levelem is üldözésnek veszed, mint ahogy eddig is minden „vélt" sérelmed azzal magyaráztad, hogy téged a rendszer üldöz becsületességed, puritánságod, szókimondó éned miatt. Az emberek, közvetlen munkatársaid, pedig összeférhetetlennek és anarchistának tartottak. Én, aki barátomnak tekintettelek, sokat töprengtem vajon mi az igazság rólad. Ügy véltem, hogy ha vannak is hibáid, alapjában igaz ember vagy. Ezért lettél barátom és elvtársam! Nem szégyellem bevallani; rossz emberismerő vagyok! A vélemény, — amit alkottam rólad — hamis, de az az embereké is, mert minannyian félreismertünk. A lezajlott események ,,de factó" megmutatták, hogy kik a barátaink, kikre számíthatunk, kik a párt és a szocializmus igaz hívei és kik ellenségei, vagy kaméleonjai. Téged is pőrére vetkőztetve ismertettek meg! N. — Egy ausztráliai kutató azt állítja, hogy az esőt meteorpor okozza. A íő esőperiódusok rendszeresen 30 nappal az erős meteorrajzások utón következnek be. A parányi meteorszemcsék állítólag magukhoz vonzzák a nedvességeket, és esőcseppeket alkotnak; o, de „in medias res" — térjünk a tárgyra! Régóta ismerjük egymást. Ifjabb életünket a munkásfiatalok sorsa jellemezte. A tiéd is — a szabólegényét, s az enyém is — a famunkásét. A felszabadulás változtatta csak meg sorsunkat. A rendszer és a párt jobb életkörülményeket teremtett számunkra, — ha akadtak is hibák. Te és én különösen sokat kaptunk a népi demokráciától és a párttól. Mindketten egyszerű munkásokból vezető helyre kerültünk. Fiatalkori álmunk is teljesült; te a Pedagógiai Főiskola levelező tagozatára jártál, én a Tudományegyetemre. Azóta már végeztél is és diploma van a kezedben. Igen, az egykori szabólegény diplomával rendelkező, megbecsült tagja lett társadalmunknak. Életkörülményeid is rendezettek, szép fizetést kaptál, szépen berendezett lakásodban bizton éltél családoddal. Láttuk, hogy vannak hibák rendszerünk előrehaladásában és a párt életében. Beszéltünk is ezekről egymásközt, de a párt ügyének igazságában, a szocializmus eszméjében — úgy véltem — mindketten rendületlenül hiszünk. któber eseményeinek sod^ rában hosszabb ideig nem találkoztam veled. A helyzet jobbratolódása engem, s jónéhányunkat kétségbeejtett. Megdöbbenve láttuk az ellenforradalmi erők rohamos előretörését. A különböző reakciós pártok újjáéledését, a ,,nemzetőrség" oda nem való elemekből történt megalakulását és a 14—15 éves felfegyverzett gyermekeket, akiket felelőtlen bitangok a nacionalizmus szításával tüzeltek fel. Kétségbeesés és harag töltött el bennünket. Kétségbeesés a helyzet láttán és harag saját tehetetlenségünk miatt. Azokban a napokban sokszor gondoltam rád, nem tudtam mire vélni, hogy nem „mutatod" magad. Egyik nap azután hirt hallottam felőled, mely enyhén szólva elképesztett. A hírhozó azt állította. hogy felajánlottad szolgálataidat az egyik „újdonsült" pártnak. Nem hittem el! Azonnal felmentem lakásodra, felháborodva mondtam el neked, hogy mit terjesztenek rólad. Nem tiltakoztál ellene, csak ironikusan jegyezted meg: haj barátom... ,.panta rei..." az élet változik! A szó megakadt bennem, bután és értelmetlenül álltam ott, s csak feleséged szavai józanítottak ki egészen: „Tudja, én kétféle rúzst tartok fiókomban; egy szovjet és egy amerikai rúzst... Mert az embernek okosnak kell lennie ahhoz, hogy minden helyzetben a felszínen tudjon megadni". n akkor eljöttem tőled, s azóta nem találkoztunk. Mégis ismerem ténykedéseidet. Munkahelyeden a magad fejére hamut szórtál, canossát jártál, minden hibát —s még személyes hibáidat is —t a pártra és a rendszerre hárítottál at. A munkástanácsba bekerült, oda nem ra® ló elemek jogtalan követeiéseit támogattad, mert feléjük is „jó fiú" akartál maradni, nem emeltél szót a kommunisták üldözése ellen, elnézted, sőt közreműködtél a közvagyon herdálásában. A munkástanács becsületes tagjaival szemben is stréber voltál. A népszerűtlen rendel® kezéseket általuk közöltetted a dolgozókkal. Mint ahogy magad mondtad: „Én csak a háttérből adok tanácsokat". Az ellenforradalom azon-1 ban nem győzött, a szórta-1 lizmushoz hű erők a szovjet hadsereg segítségével felül tudtak kerekedni, s ha még nem is semmisítették meg az ellenforradalmat, mindenesetre fegyveres támadását szétzúzták! A párt is újjáéledt, s napról-napra erősödik. Gondolom, sok álmatlan éjszakád volt azóta, töprengtél a „következő láncszemen", hogy ismét a felszínen maradhass! Szinte látlak magam előtt, ahogy lakásodban — falevél hiányában — tépdesed az aszparátusz leveleit, magadban számolgatva: belépjek?!.., Ne lépjek?!.., TLfost úgy látszik döntöttél, x mert kérted átigazolásodat a Magyar Szocialista Munkáspártba. Bizonyára izgatottan várod a döntést, vajon felvesznek-e? Nem akarom, hogy sokáig izgulj, megmondom a magam és sok becsületes párttag nevében — még ha úgy is tekintesz rám ezután, mint a baziliszkusz, a mondabeli állat, melynek pillantása halálos — politikai hochstaplerekre nincs szükség a pártban! Végezetül megjegyzem, hogy szakmádat — a szabóságot — sem ismered jól. Abból is csak a köpönyegforgatást tanultad meg nagyszerűen. s, a,