Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-05 / 29. szám

VILÁGTALANOK Csöngettem. Kitárult előttem a titokzatos ház,.Újszegeden a Vakok Intézete. Ragyogott minden a. tisztaságtól. A lépcsők, a fatak, a folyosók gondos kezeik munkáját ditsértók. Elsőnek az Intézet «gyik gondozottjával, Bodnevlcs Eddával paláik óztam. Hiába kerestem tekintetét, azt rég elvesztette már valahol. Bemutatkozásunk után beszéLni kezdett: — Hat éve vagyok az Intézetben. Nem voltam mindig vak, lassan veszítettem el a szemem világát, harmincáét éves koromban. Hivatalokban dolgoztam, naponta 12—14 órán át. Roszszul láttam, de dolgoznom kellett. Tudtam, hogy elveszítem látósom, mégis erőltettem a munkát. Nyugdíjas ip.erettem volna Ion ni, de hát ilyen a világ ... Megvakultam, s még sem lettem nyugdíjas. Megható h§p tárult elém a kultúrterem ajtaját kinyitva. Ide hoznék minden munkakerülőt, minden olyan embert, aki könynyolműen íogja fel az életet. Hosszú asztalokon primitív gépek, fonalaik, csévók. S nz asztalok mellett ők, a fiatal és idős vak nők, n gépek működtetői ülnek. Egy asszony mögött állok meg. Munkáját figyelem. Munkában megöregedett asszony. Haja hófehér. Reszkető kezével az elszakadt finom fonalat keresi. Háromszor, négyszer körülsímogatja a tekercset, míg végre magtalálja. Azután ügyesen összeköti a szálat, s már hajtja ls a kis gépet. . itali • — Úgy örülök, ha nem keli tétlenül ülnöm — mondja Bodó Rózsi, a hófehér hajú, hetven éves nő —, így gyorsabban telnek az órák, a perceik, a napok. — Szávái)» hiát valamit Rózsi — kérlelik szomszédai, akik tudják, hogy szereti a verseket. ' , H •.,•••• — Most nem megy — válaszol'—, nincs ott az eszem, a" munkámat kell figyelnem. Azért mégis hozzákezd. — Altató, írta József Attila! Léh'únyja kék szemét az ég, lehányja sok szemét.., Az asztal végén ül Lamach Jolán. A fiatalok közé tartozik, harminchárom éves. Tizenkilenc éves volt, amikor elveszítette látását. Ül, egykedvűen »néz« maga elé, s pörgeti, pörgeti a gépet. dolgos világában színművész... A SZEGEDI — Salgótarjánban lakunk — mondja Jolán — szüleim és testvéreim élnek. Agyhártyagyulladás miatt vesztettem el szemem világát. Saját kérésemre helyeztek Intézetbe. Sajnáltam édesanyámat. Majd megszakadt a szíve, amikor jöttek hozzánk barátnőim, s mesélték, hol dolgoznak, mikor mennek bálba. — Kezdetben nagyon roszszul éreztem magam — folytatja —, de most már megszoktam az intézeti életet, és nagyon örülök, hogy végre én ls dolgozhatom. Szeretném, ha látná az édesanyám ... Henrich Gyuláné, Lieber Erzsébet, Kovács Mária, Elik Anna, Balogh Piroska, és a többlett óriási munkaszeretetről tesznek tanúbizonyságot. örülnek, hogy dolgozhatnak, céltalan életüket tartalommal tölti meg a munka. Boncz Gézáné, az igazgatónő elmondja, hogy 120 tagja van az Intézetnek. A gondozottak közül harmincan, negyvenen dolgoznak a Fonalmentő Vállalatnál. Olyan fonalat mentenek meg a világtalanok, amelyet már a vállalat gépjei is kiselejteztek. Mennyi élmiakarás, munkavágy van ezekben az emberekben, tanulhatunk tőlük. Zs. Baűék Béta zcnekac HANGVERSENYÉRŐL KISS FIBMIBNC A magyar színészet gazdag tehetségekben. A színháztörténet krónikásai: Déryné, Kántorné, Egrcssy, Lendvay, Megyeri, Jászai Mari, l'ethrs Imre, Csortns, Somlay, Bajor Gizi művészetét Európa legjobbjai között tartják számon. Elő színészeink között is vannak olyanok, akik a világ bármelyik színpadán eseményt, művészi újat jelenlené^ nek. Közéjük tartozik Kiss Ferenc. Neve nem ismeretlen a színházlátogató közönség előtt, pedig az elmúlt 12 év alatt nem volt színpadon. A felszabadulás előtt elkapta öt a karrier, a fasiszta politika szele, s hibáiért vezekelnie kellett. De az ország nehéz óráiban most megmutatta, hogy érett férfi módjára, józanul, emberien tud viselkedni. S nagyszerű művészetét nem nélkülözheti a nemzet. Számít mihdcÁ fiára, aki <i ktsz építeni szocialista hazánkat — akár a gyárban, a földeken, íróasztal mellett, vagy laboratóriumban, vagy akár a színpadon, a művészet eszközeivel. Soltan emlékeznek még Kiss Ferenc nagy alakításaira, Bánit bánjára, Lear királyára, Luciferére, ebben a szerepében a szegedi szabadtéri játékokon is olyan hatalmas sikert aratót. Filmszerepeit: Tímár Mihályt az „Aranyember"-ben éppúgy, mint „As ember a hid alatt" betörőjét nem lehet elfeledni. Vagy ahogy a Szózatot szavalta .. -. Kiss Ferenc most újra helyet kap a magyar színművészeiben. S mi szívesen tapsolunk neki, színészetünk egyik legnagyobbjának. Biztos sikere lesz itt, Szegeden is. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat vasárnapi irodalmi matinéján, a Szabadságfilmszínházban ad ízelítőt nekünk is teljes virágjában levő, érett művészetéből. A színházlátogató közönség egyik kedvence Salamon Béla, akit a szegediek is jól ismernek szabadtári vendégszerepléseiről, vagy néhány ismert filmből. Már régebben könyvet írt életéről, pályafutásának sok érdekes epizódjáról, a többi között Hacsek és Sajó színházi sikerének születéséről x mindezt természetesen egyéniségéhez illően humoros, tréfás formában tárta oz olvasó elé. Könyvét a Kossuth Kiadó most újra megjelenteti. A közeljövőben valószínűen sor kerül a „Hej, színművész..." fo%tat.ásdnak, Salamon Béla új, az utóbbi évtized eseményeivel és humorától foglalkozó könyvének kiadására is. ÜGYES KEZEK Tud ju fr, hoev miiven rendes kis várótermet létesített, a Szegedi Villamosvasút a dorozsmai végállomásnál. Hosszú ideie. ha volt is vele kisebb-naevobb bat betöltötte szereDét. Hallottuk9 hogv a dorozsmaiak is többnvire meg voltak elégedve ezzel » váróteremmel. Most a hideg télben kint topognak, szidiák az aitó becsukóiét. úgv várakoznak a villamosra. Kérdezzük végérvényesen becsukték-e a várótermet, vagv csak azért nem nvitiák ki. mert félnek, hoev a ki-be iárkálástól kihűl a terem? Valón csak a tavaszi virágokkal egvütt. nvílik maid ki ismét a villamos dorozsmai végállomásának váróterme? Melyik szülőnek, melyik tanárnak nem okoz gondot, hogy miképpen mozdítsa elő 9—12 éves gyermeke vagy tanítványa politechnikai nevelését? Ki ne örülne, ha tudná, hogy gyermeke kézügyessége, gyakorlati érzéke megfelelően fejlődik? A Bifcliotheca Kiadónál megjelent „Ügyes kezek" című könyv éppen e tárén jelent segítséget a szülőnek, tanárnak, gyermeknek egyaránt. A szülőnek és tanároknak azért, mert segít a gyermek ügyességének fejlesztésében, a gyermeknek azért, mert útmutatást nyújt szakköri és otthoni barkácsoló munkához. A szegedi Bartók Béla Filharmónikus Zenekar vasárnap délelőtt a Szegedi Nemzeti Színházban tartotta bérleti hangversenyét. A műsor Beethoven: 111. Leonóra-nyitány év al kezdődött. A. négy változatban megírt Fidelio-nyitányok közül, a Hl. Leonóra a legtökéletesebb. Szimfönikus költemény, elmondja az egész opera drámai történetét, középpontjóban a híres szabadító trombitajellel, mely az operában is a döntő fordulatot adja hírül. A zenekari előadás híven követte a mii fokozatos felépítését. Az Adagio a börtön nyomasztó hangulatát, az Allegro, a szabadulás felserkentő izgalmát, a Presto, a végső boldogság mindent elsöprő ujjengásót fejezi ki. Rubányi Vilmos karnagy végig kezében tartotta a zenekart, mely vezénylésével a Beethoven müvekhez szükséges fegyol^zeltséggel, pontossággal és dinamikával játszott. Szegeden, de általában egyéb hangversenytermekben is ritkán játszott zongoraversennyel. Mozart Gdur zongoraversenyével lépett Zempléni Kernéi zongoraművész a közönség elé. A mű, különösen n harmadik variációs tételben, nehéz technikai feladatok megoldását követeli a zongoristától. A zongoraverseny egéáz előadása hibátlan, teljes Mozart-stílusú előadás volt. A közönség melegen, hosszantartóan ünnepelte a kiváló zongoraművészt, aki ráadásként Liszt XII. Magyar Rapszódiáját játszotta mély átéltséggel, magával ragadó erővel és megható finomsággal. Szünet után Dvorzsák cseh zeneszerző 1894-ben Amerikában írt, négytételes Uj-világ szimfóniáját játszotta a zenekar. Az „újvilág" téma, a mű főtémája valamennyi tételen végigvonul, s a negyedik tételben kap végső kibontakozást. Kürtök, trombiták vezetik itt a témát, a többi hangszer tőlük veszi át. A fő téma mellett tételenkint felcsendülő cseh népdalmotívumok a zeneszerző hazavágyását, népéhez való tartozásának érzését fejezik kl. A zenekar fúvósai még soha nem szóltak ilyen szépen, dallamosan, tiszta erőteljességgel, mint a negyedik tétel viharzó óradásáLan. Különösen finom líraisággal hangzott a második tétel végén a mély vonósok dur-harmoniája. A közönség sokáig ünnepelte a zenekart és intuíciókban gazdag vezényléséért Rubányi Vilmos karnagyot. Százötven kiállító terem az új Tretyakov galérián A Moszkva-folyó partján a „Gorkij" Központi ICullúr- és I'ilicnőpark főbejáratával szemben épül az állami Tralyakov galéria új épülete. Az építkezést legkésőbb 1961-ig befejezik. Az új épületnek körülbelül Í50 terme lesz, amelyeknek térfogata több mint négyszer szárnyalja lúl n régi épület térfogatát. A térvek szerint az egész 1. emeleten és a II. emelet egy részén a képcsarnokokat helyezik el, amelyeket egy időben 8—10 ezer ember látogathat Itt rendezik be a restaurátormfihelyeket, a könyviárat stb. Az ősi orosz művészetet a régi képiárban két teremben 168 művel mulatták be, mig nz új épületben ezt a művészetet 8 teremben 500 kiúliílási tárgy képviseli. Kibővítik ii XVIII. és különösen n XIX. század művészeinek tárlatát is. Az új épületet a múzeumépítészet legújabb vívmányainak figyelembevételével készítik el. Ezt bizonyltja, hogy az épületnek kondicionált lcvegőbcrendczcsc is lesz. NORVÉGIA IS ÉPIT ATOMHAJÖT Norvégiában egy atommeghajtású hajó tervén dolgoznak. A norvég tudósok már annyira haladtak a munkával, hogy amenynyiben a hajó építését azonnal megkezdhetik, 1959-ben már vízre ls lehet bocsátani. ^ %> . Milyen motorkerékpárodat vizsgáztat le a rendőrség Az országos rendőrfőkupi- alkatrészekből szereitek ösztányság közlekcdésrendészc- sze. Egyidejűleg felhívja az ti osztálya közli, hogy a mo- üzemeket, a vállalatokat, az torkcrékpárlopások megaka- intézményeket, hogy a birdályozása érdekében a jövő- tokukban levő gépkocsik miiben a rendőrség nem vizs- tor- és alvázcseréjét ezentúl gáztatja le az olyan motor- a rendőrségnél jelentsék be. kerékpárokat, amelyeket kii- mert enélkül a jármüvek iönböző helyekről szerzett igazolólapja érvénytelen. Ilii 2. A „Kehely"-hez címzett vendéglőben csak egy magányos vendég üldögélt: Bretschneidcr úr, az államrendőrség civilruhás detektívje. Pallvec, a vendéglős, poharakat mosott, és Bretschneider hiába próbált komoly beszélgetésbe elegyedni vele. Pallvec híres volt a trágárságáról, minden második szavával az ember fenekét emlegette, vagy szarosnak titulált valamit. De amellett nagyon művelt férfiú is volt, s ami az utóbbi csúnya szót illeti, mindenkinek a lelkére kötötte, hogy olvassa el Vidor- Hugónál, mit felelt végül is Napóleon régi gárdája az angoloknak a Waterlooi csatában. — Szép nyarunk van az idén — próbálkozott meg Bretschneider a komoly beszélgetéssel. — Szart se ér az egész — felelte Palivec, miközben elrakta a poharakat a kredencbe. — Most aztán jól megkaptuk Szarajevóban — mondta Bretschneider némi halvány reménnyel. — Miféle „Szarajevó"-ban? — kérdezte Pallvec. — Abban a nuslei kocsmában? Na igen, Nusle, ott mindennap verekedés van. Dehogyis, a boszniai Szarajevóban, Paliuee úr. Ott lőtték agyon Ferdinánd őfelségét. Mit szól hozzá? — Ért az ilyesmibe nem avatkozok bele; aki nekem ezzel jön, csókolja meg a seggemet — felelte Pallvec úr kimérten, és pipára gyújtott. — Aki manapság ilyesmibe keverBdik. nagyon könnyen kitörheti a nyakát. Én kereskedőember vagyok, ha bejön valaki és rendel egy pohár sört, megyek, csapolok neki. De hogy Szarajevó meg politika meg az istenben boldogult főherceg, az énnálam nincs, meri abból nem jöhet ki semmi, csak a PankTác. (Prágái börtön.) Bretschneider elhallgatott és csalódottan körüljáratta pillantását az üres vendéglőben. — Azelőtt a császár őfelségének a képe lógott azon a falon = szólalt meg egy idő J.HASEK: múlva — éppen ott, ahol most a tükör lóg. — Az, jól tetszik emlékezni — felelte Pavilec úr — ott lógott és leszarták a legyek, hát felraktam a padlásra. Mit tudom én, valaki még tehet rá egy megjegyzést, és csak kellemetlenségem lenne belőle. Kell az nekem? — Csúnya egy dolog lehetett az ott Szarajevóban, Palivec úr. De Palivec úr még e ravaszul egyyenes kérdésre is rendkívül óvatosan válaszolt: — Ilyenkor pokoli meleg szokott lenni Bosznia-Hercegovinában. Amikor ott szolgáltam, jeges borogatást kellett rakni a főhadnagyunk fejére. — Melyik ezredben szolgált, Palivec úr? — Ilyen kicsiségekre nem emlékszek, engem az ilyen marhaságok sohase érdekeltek, nem is voltam rá kíváncsi soha — felelte Palivec úr — mert aki nagyon kíváncsi, az hamar megöregszik. Bretschneider detektív úr végleg elhallgatott, s gondterhelt ábrázata csak akkor derült fel, amikor Svejk belépett a vendéglőbe és egy sört rendelt a következő megjegyzés kíséretében: — De sötétet. mert máma gyászban áll az egész Bécs is. Bretschneider szemében felcsillant a remény, de csak ennyit mondott: — Tíz fekete zászló leng Konoplsten. *= Tizenkettőnek kéne ott lenni = mondta Svejk, miután felhajtotta a sörét. — Mért gondolja, hogy tizenkettőnek? — kérdezte Bretschneider. — Azért, hogy kilegyen a tucat, az kerek szám, és tucatjával mindent olcsóbban adnak — felelte Svejk. Egy ideig. csend volt, amit Svejk tört meg egy sóhajjal: — Hát most már odafönt van a mennyországban, isten nyugosztalja szegény fejét. Azt sem érhette meg, hogy császár legyen belőle. Amikor katona voltam, egy tábornok leesett a lováról, és nyugodt lélekkel agyonütötte magát. Vissza akarták segíteni a lóra, felültették, hát akkor látják, hogy egészen meg van halva. Pedig úgy volt, hogy nemsokára avanzsál és mekapja a tábornagyi rangot. Ez egy katonai parádén történt. Az ilyen parádékból soha nem sül ki semmi jó. Szarajevóban is volt valami parádé. Emlékszem, egy parádén egyszer nekem is hiányzott a zubbonyomról húsz gomb, be is dugtak tizennégy napra az egyesbe, és két napig úgy feküdtem ott gúzsba kötve mint egv Lázár. De hát katonáéknál fegyelemnek kell lenni, különben soha nem mennének semmire se. Volt egy főhadnagyunk, Makopec, az mindig azt mondta nekünk: „Halljátok, agyalágyultak, fegyelemnek kell lenni, mert ha nem, a fára mászkálnátok, mint a majmok, de majd a katonaság embert farag belőletek, hülye banda", Hát nem volt igaza? Képzeljen el egy parkot, mondjuk a Károly térit, és minden fa tetején egy fegyelmezetlen katona csücsül. Nekem, ha ez az eszembe jutott, mindig égnek állt a hajamszála. — Szarajevóban — kezdte megint Bretschneider — a szerbek voltak a ludasok. — Ebben téved — felelte Svejk — a törökök voltak, Bosznia-H rcegovlna miatt. — És Svejk kifejtette nézeteit Ausztria balkáni külpolitikájáról. 1912-ben a törökök húzták a rövidebbet a szerbekkel, bolgárokkal és a görögökkel szemben. Azt akarták, hogy Ausztria segítsen rajtuk, de mert nem segített, agyonlőtték a trónörököst. — Szereti a törököket? — fordult Svejk Pavtlec úrhoz. Szereti a pogány kutyákat, Ügy-e, hogy nem szereti? — Egyik vendég olyan, mint a másik mondta Pavilec — felölem lehet török is. Nekünk, kereskedőembereknek, semmi hasznunk sincsen a politikából. Fizesd meg a sörödet, akkor itt ülhetsz és pofázhatsz, ami jólesik. Ez az elvem. Aki a Ferdinándot elintézte, lehetett szerb vagy török, katolikus vagy mohamedán, anarchista vagy ifjúcseh, az nekem édes mindegy. — Jó, jó, Pavilec úr — szólt közbe Bretschneider, aki már csaknem lemondott róla, hogy a két ember közül legalább az egyiket sikerül elcsípnie — de azt csak elismeri, hoogy Ausztriát nagy veszteség érte? A vendéglős helyett Svejk válaszolt: — Hogy vesztesig, azt nem lehet letagadni. Borzasztó veszteség. A Ferdinánd helyébe mégsem rakhatnak oda egy akármilyen hülyét. Csak az a kár, hogy nem volt egy kicsit kövérebb. — Hogy érti ezt? — élénkült fel Brctschnciden (Folytatása következikj