Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-26 / 47. szám

Ismét meghosszabbították az ENSZ-közgyűlés ülésszakát A francia miniszterelnök és külügyminiszter Washingtonban • Súlyosbodott az olasz kormány helyzete NEHRU INDIAI MINISZTERELNÖK A SZOVJETUNIÓ KÖZÉP-KELETI JAVASLATAIRÓL. Nehru indiai miniszterelnök egy szombaton tartott választási gyűlésen kijelentette: a nyugati hatalmaknak tanulmányozniok kellene a Szovjetunió legutóbbi javaslatait a Közép-Keletről. A Szovjetunió — mint ismeretes — a többi között javasolta, hogy szűntessék be a fegyverszállításo­kat. A javaslatok — mondotta Nelini — nagyjából helyesek és ezért súlyos hiba lenne visszautasítani őket. Nehru felhívta Eisen­liosvert, lássa be, hogy katonai eszközökkel a múltban sem sike­rült eredményeket elérni, és valószínűleg a jövőben sem lesz le­hetséges. A KÖZÉP-KELETI HELYZETRŐL. Az ENSZ-közgyűlés ógv határozott, hogy meghosszabbítja ülésszakát mindaddig, amíg a napirendjén szereplő kérdések vitája azt indokolttá teszi. Abba Eban. Izrael washingtoni követe vasárnap visszaérke­zett Washingtonba, kormánya új utasításaival és mintegy há­rom órán át tartó megbeszélést folytatott Dulles külügyminisz­terrel. Bár e megbeszélés után kiadott közös nyilatkozat hangsú­lyozza, hogy n megbeszélt kérdések lényeges oldalai mindenek­előtt az ENSZ hatáskörébe tartoznak, F.NSZ-körökben egyre gyakrabban beszélnek aiTÓl, hogy az Egyesült Államok és Izrael az ENSZ megkerülésével kívánja megtárgyalni az elkövetkező amerikai és az izraeli lépéseket Közép-Keleten. Ez pedig az arab országok éles ellenzését és a közép-keleti feszültség további nö­vekedésit vonná maga után. Az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottságának minap hozott határozata hangsúlyozza, hogy az úgynevezett Eisenho­wer-doktrina célja bármilyen eszközzel, még katonai beavatkozás­sal is, megteremteni az Egyesült Államok osztatlan uralmát a Közép-Keleten és az agresszió támaszpontjává tenni ezt a terü­letet. A FRANCIA MINISZTERELNÖK ES KÜLÜGYMINISZTER WASHINGTONBAN. Guy Mollet francia miniszterelnök és Pineau külügyminiszter vasárnap este repülőgépen Washingtonba utazott, ahová hétfőn délelőtt érkezett meg. NEHEZ HELYZETBEN AZ OLASZ KORMÁNY, Vasárnapi számunkban írtunk arról, hogy az olasz kormány a mezőgazda­sági problémák megoldását célzó törvényjavaslata miatt válságos helyzetbe került, mivel e törvényjavaslat csupán a földbirtoko­sok érdekeit veszi figyelembe, és mit sem törődik a kisbirtoko­sokkal és a bérlőkkel. Ha a javaslat felett szavazásra kerül a sor, úgy nagy a valószínűsége annak, hogy a kormány — miután a javaslatot valószínűleg elvetik megbukik. lárfcnak a kommuirstáH mindenül! ny ioil szemmel — mondotta Komlón dr. Miintticn Ferenc Komló kommunistáinak ak­tívaértekezletén részt vett dr. Münnich Ferenc, az MSZMP központi intézőbizottságának tagja, a fegyveres erők mi­nisztere is. Felszólalásában megállapí­totta: elérkezett az idő a mun­kásőrségek felállítására. Azonban a nyílt támadástól visszahúzódó ellenség felszá­molásának más módját is igénybe kell venni. Járjanak a kommunisták mindenütt nyitott szemmel, s nevelő, jel­világosító munkával is segít­sék elő, hogy az esetleg meg­tévesztett dolgozók is a helyes útra térjenek. Azzal kapcsolatban, hogy mi­lyen mértékben gyarapítsák a párttagok számát a szerveze­tek, elmondotta, hogy erre irányszámot adni nem lehet, csak elvi útmutatást. Minden pártszervezet vizsgálja meg a párthoz közeledők őszinte, be­csületes szándékát. Ez szabja meg, hol, hány dolgozót vesz­nek fel a párttagok soraiba. Az ifjúság nevelésével kap­csolatban elmondotta: kétség­telenül sok hiba és mulasztás történt ezen a területen, a jö­vőben új utakat kell keresni, hogy a pártnevelés ne legyen unalmas az ifjúság számára. Az aktívaértekezlet egyper­ces néma felállással emléke­zett meg az ellenforradalom komlói hősi halottairól. A külpolitika hírei — röwiderc Cséby Lajos, a Magyar Népköztársaság új belgrádi nagykövete szombaton, feb­ruár 23-án látogatást tett Ró­nai Sándornál, az Ország­gyűlés elnökénél, február 25-én, hétfőn Kádár János­nál, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nökénél és Dobi Istvánnál, az Elnöki Tanács elnökénél. * A japán képviselőház va­sárnapi ülésén 276 szavazat­tal 129 ellenében úgy hatá­rozott, hogy a pénteken le­mondott Isibasi helyett Kisi eddigi külügyminisztert vá­lasztja meg miniszterel­nökké. A japán császár hétfőn ünnepélyesen beiktatta Kisi kormányát. * Tokió (MTI) Mint az AFP jelenti, két japán tudós üze­netet küldött Macmillan brit miniszterelnöknek, til­takozva a Karácsony-szige­teken márciusra tervezett angol atomkísérletek ellen. Az említett személyiségek felhívással fordultak Gaits­kell munkáspárti vezérhez, Hammarskjöld ENSZ-főtit­kárhoz, Nehru indiai minisz­terelnökhöz és a Vatikán­hoz, hogy tegyenek lépése­ket az angol kormánynál az atomkísérletek elhárítására. * Tokió (MTI) Kadovaki, aki a második világháború után Japán első nagyköve­teként fog működni a Szov­jetunióban, szombaton este elutazott Moszkvába. A nagykövet, aki külügymi­niszterhelyettes és iráni kö­vet volt, útközben néhány napot tölt Zürichben és Pá­rizsban, majd előrelátható­lag március nyolcadikán ér­kezik meg állomáshelyére. jd liíijióQUUia natii edemén^eiAez Választás - tizenkilenc napon át Nem mindennapi választás kezdődött el tegnap Indiábana március 15-ig folyama'osan választják meg a központi parla­ment képviselőit és a 30 állam tartományi képviselő testületét, Más országokban általában egy nap alatt befejeződik a par­lamenti, vagy képviselőtestületi választás, Indiában azonban erről nem lehet szó, mert az ország csaknem 3 millió négyzet­kilóméternyi területének (Magyarország kiterjedése 93 ezer négy­zetkilométer) út- és vasúthálózata rendkívül fejletlen, és vannak olyan települések is, amelyeknek a fővárosból, Üj-Delhiböl tör­ténő megközelítése többheti időbe kerül — lovon, vagy lovas­kocsin. India választópolgárai — számuk most mintegy 193 millió (az összlakosság száma 390 millió, vagyis India — Kína után — Földünk legnépesebb országa) — most másodízben választanak, amióta 10 évvel ezelőtt India független ország lett. 1952-ben, 5 évvel ezelőtt — „csupán" 171 millió volt a választók száma. A központi parlament 718 képviselői mandátumáért nagyon sok párt verseng. Közülük több párt vallási alapon áll, komoly esé­lyekkel azonban csak 4 párt: a Nehru-vezelte Kongresszusi Párt, az Indiai Kommunista Párt, a Néppárt és az összindiai Szocia­lista Párt indul. A legerősebb a pártok közül a Kongresszusi Párt, amely a legutóbbi — és a legelső — választások során 533 mandátumot szerzett, s most is úgy néz ki, hogy valószínűleg megtartja eddigi pozícióit. Ugyancsak nagy erőt képvisel az Indiai Kommunista Párt is, amely a legutóbbi választáson is csaknem [élszáz mandátumhoz jutott és népszerű programja minden bi­zonnyal sok százezer új szavazatot jelent majd számára. Egyes államokban, így például Kerala államban ma is a Kommunista Párt a legerősebb. A választás —, amelynek sarán a: egyes pártok urnáikra jelképeket (ökrös fogat, két kezetjogó ember, elefánt) festenek, mert az írástudatlanság még mindig meglehetősen nagy az indiai la­kosság között — lefolyása elé világszerte nagy érdeklődéssel te­kintenek. Szinte bizonyos, hogy a haladó pártok ismét megszerzik a döntő többséget, és ezzel India a további fejlődés minden fel­tételével kezdheti meg második ötéves tervének megvalósítását, * »» Magvar—norvég pénzügyi megállapodás 1957. február 22-éin a ma­gyar és a norvég kormány megbízottai Oslóbam megál­lapodást írtak alá a két or­szág között függőben levő egyes pénzügyi kérdések ren­dezéséről. Ugyanakkor az 1955. má­jus 13-án aláírt árucserefor­galmd megállapodás érvényét 1958. április 30-ig változatlan formában meghosszabbítot­ták a hozzátartozó árulisták­kal együtt. A pénzügyi megállapodást és az árucsereforgalmi meg­állapodás meghosszabbításá­ról szóló leveleket magyar részről Hajdú József rendkí­vüli követ és meghatalma­zott miniszter, norvég rész­ről pedi'g Halvard Lange kül­ügyminiszter írták alá. Négy államfő találkozóba Kairóban Vasárnap kezdődött meg Kai­róban, az egyiptomi fővárosban az a megbeszélés, amelyen Nasz­szrr egyiptomi elnök, Kualli szí­riai elnök. Husszein jordániai és Szaiul, Szaud-Arábia-i király vesz részt. Az értekezlet amelynek ru'ncs kötött programja, megtárgyal­ja Szaud washingtoni és észak­afrikai útjának eredményeit, Iz­rael magatartását, és azt, hogy e négy arab állam, amelynek igen nagy a befolyása a többi arab országokra, milyen közös politi­ka vonalaiban állapodjék meg egymással. Képünk Nasszer elnököt és Szaud királyt ábrázolja. Sok Lottó-szelvény kelt el eddig Még több mint másfél hét van liátra az első Lolto-sorso­lásig, de máris tömegesen küldik n fogadók a kitöltött szelvénye­ket. Az Országos Takarékpénztár központjába eddig mintegy 600 000 Ixittó-szelvény érkezett, 90 százaléka vidékről. Diákokkal, tudományos in­tézetek dolgozóival ülünk né­hányan együtt, forgatjuk a világ sorát, igyekszünk meg­érteni mindazt, ami történt, feltárni törvényszerűségeit, megkeresni a választ a kérdé­sekre. Nem is könnyű meg­találni a társadalom, az em­berek lelke mélyén végbeme­nő folyamatok vonalát, külö­nösen nehéz, mikor a mélyben megindult mozgások már fel­csaptak, mikor az éveken át nehéz munkával felépített társadalmi épület majdnem összeomlott e föld­rengés során, mikor a lelkekben dúl a zűrzavar, a harc. A kérdés, amit bogozunk, amit az élet tett fel, s amire a válasz nemcsak az ifjúság, nemcsak a nevelők, tanárok, kollégiumi igazgatók, hanem mindnyájunk ügye ez: mi lesz a magyar ifjúság­gal? Mi van a magyar ifjúsággal, mi van a sze­gedi egyetemek ifjúságával? A diákotthonokból ellentmondó hírek érkeznek. Kevesen, néhányan elszántan és szinte foggal-körömmel harcolnak a párt igazságáért, mások letargiában vannak, isz­nak, s akadnak, akik azt mondják: mindegy mi van, csak a zsebünk legyen tele. Hol az ifjúság nemes idealizmusa, tettrekészsége, hősi tisztasá­ga? Mi nyelte el, miben süllyedt el az ifjúság sok szép vonása? ] Hantim illúziók ölik évek óta ezt az ifjúságot, mondja az mindarról, ami ma nemcsak az egyetemet érdekli Hamis párhuzamok egyik vitázó. Történelmi tudása távolabbi múlt­ról nem megfelelő, s egyéni tapasztalata még ennyi sincs. Nem tudja, mit jelentett a %>araszt­sors, a munkás-sors a kapitalizmusban. Amit ta­nítottunk neki, hiszi is, meg nem is, mert kiáb­rándult egy illúzióból, amit mi neveltünk bele. Sajnos, a hibáink, és az ellenséges hírverés iránti érzéktelenségünk miatt illúzióvA vált számára a szocializmus, amit felváltott a nyugati jólét iránti nosztalgia, a „Nyugaton minden jobb, mint nálunk" vakhite. A kapitalizmushoz nem akar visszatérni senki — mondják. A fejekben azon­ban ilyesféle elképzelés él: kapitalista hadsere­gekkel (ENSZ-csapatok!) védett, amerikai dollá­rokkal támogatott szocialista építés Magyaror­szágon! Ez a képtelen politikai elképzelés fel van ruházva egy díszes, de hamis 48-as magyarko­dással. A MEFESZ hőseinek sikerült néhány nap alatt az, ami Horthyéknak negyed századon át nem sikerült. A világ egyik legnagyobb forradal­már-költőjét sikerült egy tartalmában haladás­ellenes irányú mozgalom zászlajává hamisítani. A „Talpra magyar''-t szavalták október 23-án, s a „Talpra magyar" mellett felhangzottak a sovi­niszta, a szocialista világrend elleni jelszavak, a világszabadság elleni jelszavak. „Pirosló arccal és piros zászlókkal" — írta versében a költő, sze­mei előtt egy új forradalom víziója lebegett — s a Petőfi-szobor tövében elégették Petőfi vörös lobogóját. „Dicsőséges nagyurak, hát hol vagy­tok?" — erre a kérdésre egy egész nemesi or­szággyűlés tett le az ellenállásról, de az októberi mozgalom szítói Petőfi nevében e nemesi birto­kos-réteg utódainak kívántak még az akkori ve­reségért is elégtételt szerezni. Micsoda vakság nem látni ezt, milyen meggyalázása a nagy köl­tő életművének, mely egybeforrt nemcsak a nemzeti haladás, hanem emberi ha­ladás ügyével is. Hamis illúziók, hamis haza­tfisálH eszik, marják a fiatalság lel­két. Amint a fiatalok itt egymásnak elmondják, ezek a párhuzamok néhány egyetemi előadásból is táplálkoznak. A történelem-szakosoknak B. adjunktus fiatal, nemrégen végzett előadó a fa­sizmus lényegét körülbelül így határozta meg: a fasizmus megszüntette a demokráciát, elnyom­ta az ellenvéleményt, bevezette az egypárt rend­szert. Igaz ez? Ez a fasizmus lényege? Nem igaz! A fasizmus a, finánctőke legkegyetlenebb diktatú­rája. A fasizmus a finánctőke érdekében Ausch­ívitzot, Mauthausent, — gázzal megölt, elégetett emberek millióit, világháborút, nyomort szabadí­tott a világra. De a hallgatók az előadásból mindezt nem ismerik meg, s a fasizmus „marxista" ma­gyarázata után megindult a párhuzam vonás: fasizmus és kommunizmus — ugyanaz. Ugyanaz? A német fasizmus megteremtette a maga emberfaló rendszerét, és ideológiát gyár­tolt hozzá, Rosenberg Vér-mítoszát. Az uralkodó faj elméletét. A „Herrenvolk" mákonyát. A né­met faj világhatalmát kívánta előkészíteni ez a mítosz. Szegény Európa, mit szenvedett ettől az elmélettől. Zsidók, franciák, dánok, lengyelek, csehek, oroszok, — a „másodrangú és tisztátalan fajok" fiai, lányai, férfiai, asszonyai meggyaláz­va, csonttá aszalva a munkatáborok poklaiban bizonyították és bizonyítják ma is a fasizmus ideológiájának embertelenségét, társadalomelle­nességét! De a történelemnek ezek a tényei ma elsüllyednek egy ködösítő áradatban. Vannak, akik szégyen nélkül hasonlítják össze a Reich­srgg felgyújtóit a párizsi kommünárdokkal, az SS hóhérait a több éves háború poklában hazá­jukat, s a világ szocialista jövőjét megvédő szov­jet. katonákkal. Táplálják az ilyen aljasan hamis párhuzamokat a „fejlődés" hívei is, akik úgy fe­dezik fel az „új kapitalizmus" téziseit, mintha aranyat leltek volna, olyat, amit még senki sem. talált meg. — „A szocializmus minden változatá­ban, — Marxtól Leninig ma már tudományosan és végérvényesen megbukott". íme a nagyhangú tétel. De hol az a tudományos munka, az az el­méleti mű, melyet elolvasva megtudhatnánk, mi az az új, mi az a jobb, amit a világ embertelen és vad monopolistái elleni harcban az emberi­ségnek tennie kellene. Ilyen mű nincs. Csak két dolog van. Vannak nagyképű, vagy gyáva „filo­zófusok", akik ugyan sosem mondanak semmi mást, mint azt, hogy ők a szocializmuson túli tár­sadalmon gondolkodnak, — de ezzel megterem­tik maguk körül a vátesz mitikus levegőjét. Van rajtuk kívül Szabad Európa rádió. Onnan érkez­nek hozzánk ilyen, a „szocializmuson túlmuta­tó" bölcsességek, melyeknek egyetlen igényük, hogy innen tartsanak minket a szocializmuson, Szóba kerül­nek az egye­temisták gondjai: az elhelyezkedés, a jövő mi­'•'en lesz. Egy ötödéves vegyészhallgató mondja: — Az egyetem kijárő-kapu­ja előtt állunk. A 23-i esemé­nyek előtt bíztató kilátásaink voltak az elhelyezkedésre. Most a minisztérium azt mondja; a vállalatok önállóan gazdálkodnak, ők mondják meg, hogy milyen állások be­töltésére van szükség. A vál­lalatoknál viszont azt mond­ják, hogy eddig is sok fe Igsleges vegyészt kényszeri­tettek rájuk. — A mi évfolyamunkkal az ország többi egyetemein háromszáz körül végzünk vegyészek­ként az idén. Senki sem tudja, mi lesz velünk, a túlméretezett vegyészképzés megbosszúlja ma­gát. Az iizemesítés nem felödött úgy. hogy ilyen arányú vegyészképzést indokolttá tett volna. Az egyetem nem tudja intézni az elhelyezést. Evek gyakorlata kell, hogy az önálló üzemek és az egyetem között olyan kapcsolat jöjjön létre, amely képes lesz a végző hallgatókat elhelyezni. — Orvosokból, általános iskolai tanárokból többet lehetne kihelyezni, — a tervezés hibás a mi esetünkben nem a valóságos igényekhez sza­bott. Másvalaki a kezdő fizetésekről beszél. Keves. Nem ösztönöz túlságosan senkit sem. Nagy szak­maszeretet kell hozzá, hogy valaki ilyén kezdő fizetések mellett szívesen, lelkesen tanuljon. I Politikai, gazdasági kérdések Tovább pereg a vita. kavarognak. Jogos gazdasági igények, hamis po­litikai illúziók. A gazdasági igényeket csak a felsőbb állami vezetés elégítheti ki, a politikai harcot csak az egyetem kommunistái vívhatják meg. Helyzetük nehéz, de napról napra javul. Októberben még sikerült a rektori vezetésnek számos kommunista oktatót elküldeni az egye­temről, ma ezek az elvtársak szívós harc után, de munkahelyükön vannak. Decemberben még teljes volt a zűrzavar, ma már megindult a fron­tok felszakadása. A párttagok ma még kicsiny, a'e elszánt és harcos csoportját már a párton kí­vül is segítik a párttal szimpatizálók, akik a munkásba! alom nak, a szocializmusnak őszinte hívei. Egyre több azoknak a száma, akik elfo­gadják a szocialista építés programját és széles népfront-politika alapján készek együttműködni a párttal, a kormánnyal az új élet felépítésében. Ahogy az idő múlik, úgy szűkül a szélsőséges, és vadul ágáló csoportok befolyása. Az egyetem kommunistái felmérték ezt a helyzetet, s látják már tennivalóikat: kiépíteni a kapcsolatot a hall­gatókkal, segíteni őket kérdéseik megoldásiban, harcolni értük és velük, hogy a párt, az állam a fiatal, az új, a munkás-paraszt értelmiségre szi­lárdan támaszkodhassék. A harc hosszú lesz, nehéz és küzdelmes. Sok áldozatosságot kívánó, mint életünk akármely mái területén. De győznünk kell ebben a harc­ban, mert a szocializmus történelmi igazsága le­győzhetetlen. Győznünk kell ebben a harcban, mert minden harcunk értelme: a jövő. Ennek a jövőnek munkálói között ott lesznek néhány év múlva a ma még egyetemen tanuló fiatalok, — ez a jövő az övék. Győznünk kell a visszanyerésü­kért folyó harcban, mert nem történhet meg még egyszer a tragédia; egy félrevezetett ifjúság saját jövőjét még egyszer ne rohamozza! Sz. G.

Next

/
Thumbnails
Contents