Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-06 / 4. szám

Hallgassuk meg az illetékeseket is! Káros-e a közerkölcsre és a nemzet szaporodására a terhesség megszakítása? A Szegedi Néplap Január 4-i számának első oldalán a -oárosi tanács v. b. üléséről kpzült cikket, mely ülésen dr. Imre Mihály, a v. b. egészségügyi osztályának vezetője beszámolt dr. Batizfalvy professzornak, a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatójának az Orvostudományi Egyetem Tanács iboz terjesztett beadványáról. Dr. Batizfalvy professzor véJorr.iénye szerint a terhesség megsz.ik ításával kapcsolatos 2/1956. EÜ. M. rendelet káros a közerkölcsükre és a nemzet szaporodására. Ugyanakkor a rendelet érvényben maradása a nemzet elöregedéséhez vezetne. Éppen ezért javasolja a 8100-9/1953. EÜ. M. utasítás visszaállítását. .Szerinte — idézem — „ez az élet kívánalmainak jobban mégis lel". Dr. Batizfalvy professzornak ez a nézete előttem ismeretes, mivel a múlt év októberének elején éppen a 2/1956. EÜ. M. rendelet gyakorlati igénybe vétele miatt történt beszélgetésünkkor a fenti véleményét előttem is kifejtette. Magam szintén kifejtettem a saját nézetemet dr. Batizfalvy professzor előtt. Most újból kifejtem — a nyilvánosság ielőtti T.ássuk előszőr is a közerkölcs kérdését. Az elmúlt évtizedben ilyen szállóige keletkezett: í.L&ivnak dicsőség — asszonynak kötelesség!" (Mármint a gyerekszülés.) A rendszeres termelés idején láthattuk, hogy ez a „dicsőség" és „kötelesség" mit jelentett Azt hogy a gyermekes nő korán felkeltette gyermekét, — aki utat villamost v'gigsfrta; álmossága miatt — és rohant vele a bölcsődébe, hogy 6 órára már munkába tudjon áDni a munkahelyén. Az anya persze ideges a gyerek kiadós sírásától és a kapkodástól, meg termelőmunka utáni otthoni sok munkától. így a gyermeket nem neveli türelemmel és city a gyermek sínyli meg. Ha viszont a vitázott rendeletben foglaltakat..— természetesen jogosultság esetén — igénybe vette volna, mindezt elkerülheti. De nem fordult volna elő az sem; bogy a megtévedt lány — szégyene miatt esetleg — pártában maradjon; és apa nélkül kénytelen gyermekét felnevelni. És nem fordulna elő az sem, hogy az ilyen lányok megszülve a gyermeket —, hogy úgy nevezzem — eladják azt. Nézzük csak meg hány ilyen lány van a Szülészeti Klinikán. Ezek az esetek egyáltalán nem szigorít'ják meg a közerkölcsöket. Nézzük most a nemzet szaporodásának kérdését. Bár számadattal nem tudok szolgálni — ismeretes, hogy nemzetünk a TT. világháború óta szaporodott; Szerintem a szaporodás üteme teljesen megfelelő, sőt.— .! Én a szaporodást nem úgy látom megoldandónak, hogy az . kötelezze a nőt akkor is, amiBor a körülmény mást mond. Nevezetesen azt, hogy a család létszáma szükségtelenné teszi a lovébbi szaporodást; vagy a megtévedt lány életét teszi tönkre. És nem is abban látom a szaporodást megoldani, hogy némely családban a szaporulat 7—8, sőt több is, más családban viszont — az egészségügyi okokat kivéve — ..egyáltalán nincs szaporulat. Ez főleg a nagyobb jövedelemmel rendelkező családoknál van fgv. Tudomásom szerint a szaporulat kérdése Batizfalvy professzort, is csak külsőleg érinti, tekintve, hogy — tudomásom szerint —, gyermektelen. (Ennek okát ugyan nem ismerem.) Éppen az egészen fiatal házasok sem óhajtják azonnal a szaporodást. akiknek legtöbb esetben nincs sem lakásuk, sem bútoruk és a házasélet első éveit vagy n szüleiknél, vagy drága albérleti szobában töltik. (Akárcsak magam, vagy jónéhány orvos — még gyermekorvos is.) Az ilyeneknek először ezek a gondok a legfontosabbak, és csak aztán a szaporodás gondja. Az idő előtti szaporodás csak gátolja az előbbi gondok leküzdését, és az anyagi gond, a — szaporodás mellett is csak a családi viszályhoz és sokszor a házasság felbontásához vezet. Bizonyítják ezt a gyakori válási, és gyermektartási perek. A szaporodás kérdése mindenkit kell, hogy érintsen és a nemzet szaporodása akkor lesz egészséges, ha nem a nagy családot igyekszünk létrehozni, hanem minden család arányosan és főleg anyagi helyzetéhez mérten szaporodik. Bégebben az volt divatban, hogy módos helyen kevés szaporulat kellelt, hogy a vagyon ne aprózódjon nagyon. Csak szaporodjon a kétkezi rnnnkás, hogy legyen dolgos kéz. Ma ez nem áll. Az is fontos, hogy a család a szaporodás idején megfelelő körülmények között éljen. A szaporodás ilyen elve mellett nem merül fel a következő kérdés sem: a nemzet elöregedése. Nekem az a véleményem, hogy a 8100-9/1953. EÜ. M. sz. utasítás a feketén történő magzatelhajtást eredményezné, egyrészt kellő szakképzettséggel nem rendelkező személyek állal, másrészt lehetővé tenné egyes szakorvosok méregdrágán való működését is. Nagyon sok szakorvost megfosztott a vitatott rendelet a busás mellékjövedelemtől, és éppen emiatt szeretné megszüntetni a rendeletet különböző „szakvélemény" alátámasztásával. Ila az élej követelményének legjobban megfelelő rendeletet akarunk létrehozni, akkor nemcsak dr. Batizfalvy professzort kell meghallgatni, linnem az arra legilletékesebbeket is: a családokat és az anyákat. Az elmúlt éiekbep azért született nagyon sok helytelen rendelet, mert nem a nép, hanem egy-két ember nézete testesült meg benne. Az még nem biztos, hogy ami „fentről" jónak látszik, az „lent" valóban jó is. Összefoglalva: helytelenítem Batizfalvy professzor javaslatát, mert az nem előre, a most megkezdett út felé vezet, hanem hátrafelé. Az itt taglalt kérdések helyes megoldására meg kell tartani a vitatott rendeletet, esetleg tovább kell javítani a nép óhajának megfelelően. sekben sem elkövetni a múltbeli hibákat. A magam rószóről javaslom: 1. A „Szegedi Néplap" a kérdést a lap hasábjain bocsássa vitára, és néhány levelet közöljön a beérkezettek közül, majd összesítve a vita anyagát tájékoztassa a v. b.-t. 2. Mielőtt a v. b. a kormányhoz továbbítja a kérdést, hallgassa meg a lakosság véleményét és aztán döntsön. 3. Ki kell bővíteni a rendeletet a következőkkel: A terhesség megszakításának szükségességét az SZTK és a szakklinika csak szakszempontból bírálja el. Szociális szempontból vegye át annak elbírálását a v. b. szociális osztálya. A fenti véleményemet és javaslatomat ajánlom elbírálás végett a széleskörű nyilvánosságnak, a v. b.-nek, a szerkesztőségnek és Batizfalvy professzornak; Andirkó Károly A „Szegedi Néplap" szerkesztőbizottsága egyetért Andirkó Károly indítványaival, hogy vitása bocsássa dr. Batizfalvy János professzor javaslatában foglaltakat. A szerkesztőbizottság korábbi elhatározása volt, hogy est a problémát társadalmi úton vitatja meg. Ilyenirányú határozatát az említett ülésen közölte a szegedi tanács végrehajtó bizottságás'al is. A vitát eddig azért nem indította meg a szerkesztőség, mert Batizfalvy professzor jelenleg Budapesten tartózkodik, s az ő javaslatát a lap hasábjain is vitaindítóul szerettük volna közölni. A vitát azonban már most. Batizfalvy professzor vitaindító cikke nélkül Itt™ bírálni akarom "a ^Szegedi ! kezdjük el erről a kérdésről, reNéplap"-ot is. Idézem a v. b. j azonban, hogy hazatérte a fenti üggyel kap- \llan a .Vlta közben is kifejti álhatározatát csolatban: „Batizfalvy profeszszor kezdeményezését az illetékes kormányszervekhez továbbítja, azt külön nem véleményezi, mert nem ismeri a város lakosságának ezzel kapcsolatos álláspontját". Ugyanakkor a szerkesztőség sem fűz kommentárt a kérdéshez, ami azt jelenti, hogy 5 sem ismeri. Ha így van, miért nem bocsátja a szerkesztőség sutára a kérdést? Ha ezt tenné, akkor mind a v. b.; mind a szerkesztőség és nemkülönben Batizfalvy professzor is megismerné a : lakosság álláspontját. Az októ- \ ber 23-i felkelés éppen azért | történt, mert igen sokszor nem kérdezték meg a népet, csak j döntöttek róla — nélküle. Nem szabad még az ilyen jelentéktelennek látszó, de a családokat sokszor súlyosan érintő kérdéfáspontjait. Lapunk hasábjait rendelkezésére bocsátjuk mindazoknak. akik erről a kérdésről véleményt akarnak nyilvánítani. Állami kölcsönt kapnak a kisiparosok Megyénk kisiparosai sorában élénk visszhangra és helyeslésre talált a forradalmi munkás-paraszt kormány azon intézkedése, hogy a kisiparosoknak a műhelyfelszerelés felújítására vagy vásárlására állami kölcsönt folyósítanak. Ezzel kapcsolatban az OTP-től nyert értesüléseink alapján közöljük olvasóinkkal. hogy a végrehajtási utasítás kézhezvétele ntán azonnal megkezdik a kölcsönök folyósítását. Működjenek a vállalati egyeztető biz^trságok! Október 23-a után a szegedi üzemekben, vállalatoknál az ideiglenesen megalakult munkástanácsok számos dolgozót elbocsátottak. Később, — a végleges munkás- | tanács megválasztása után, — az elbocsátottak közül né- j hányat visszavettek, mások- j nak pedig megerősítették a ' felmondásukat hivatalosan ' írásban. Az elküldések lehet- j tek jogosak és jogtalanok, 1 azonban az elbocsátott dolgozók, — ha sérelmesnek, jogtalannak és szabálytalan- j nak érezték az elküldésüket — nem tudtak hová panaszszal fordulni. Márpedig ez a körülmény semmiképp sem biztosítja a dolgozók jogainak gyakorlását. Például Löbl Endrénét elküldték a Vágóhidtól. Löblné az egyeztető bizottsághoz akart fordulni, de az „nem foglalkozott az ügyével". Ez alapvetően helytelen. A munkástanácsnak lehet helyes döntése. határozata, azonban ha a törvényes jogokkal nem élhetnek a sérelmet szenvedő dolgozók, akkor a helyes intézkedés, — önkényeskedésnek tűnik, mert nem ad lehetőséget az elküldött személynek a fellebbezésre. Az Autóközlekedési Vállalatnál például Mózes Illésnek és Nagy Imrének felmondtak és az elbocsátó levélben többek között kijelentette a vállalat vezetősége: „A felmondás ellen — tekintettel arra, hogy a vállalati egyeztető bizottságok működése ez idő szerint szünetel — keresetet nyújthat be az illetékes járásbírósághoz." A bíróság az ügyet visszaküldte a vállalathoz, mivel a dolgozók elküldésével kapcsolatosan a Munka Törvénykönyvében lefektetett 17. fejezet pontjai intézkednek. Eszerint — mivel a Munka Törvénykönyve ma is hatályban van! — a dolgozók felmondásának felülvizsgálata az egyeztető bizottság hatáskörébe tartozik. Feltétlenül szükséges, hogy a^törvényes egyeztető bizottságok ismét működjenek. A törvény módot nyújt valamennyi dolgozónak arra, hogy a felmondással szemben fellebbezéssel élhet az egyeztető bizottságokhoz, amelyek döntenek a felmondás szabályos, vagy szabálytalan voltáról. Lépjenek tehát ismét működésbe városunkban az üzemi, vállalati egyeztető bizottságok, — a dolgozók érdekében, a tőrvényeknek megfelelően. SZÖGEDI CSÍPŐS iiiiiiinmiuiHniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHNiiiiiiiiniiiiiiuiiimmiffli A nagy fűrészelések ideién R

itkaság számba megy manapság, hogy fűrészgépet lát dolgozni az ember valamelyik pinceablak előtt. A pöfögő kis masina most a tüzelőhiányos télben mintha elbújt volna fázósan. Nagy öröm ezért, ha itt-ott találkozik vele az ember, mert tudott dolog, hogy géppel általában sok fát szoktak fűrészelni. Én azonban nagyon örülnék már annak is, ha saját pincémbe az öt mázsányi szén után járó fát kellene fűrészelni, vagy fűrészeltetni. Szívesen felcserélném a mindennapi szellemi munkát erre a kemény, izommunkát igénylő tevékenységre. Igaz, nem panaszkodhatom, a fűrészelés megszokott zaját hallhatom egész sűrűn. Ha odahaza a lakásomon vagyok, a bútorgyári fűrészek zaját hallom, ha a szerkesztőségbe megyek, a Kárpitos Szövetkezet asztalos részlege fűrészeinek zaja ad zenét lépéseimhez. Tehát lassan megszokta fülem már a fűrészelés zaját. Mostanában azonban szokatlan fűrészelés és mondhatom elég nagy fűrészelésről hallok. Azt mondják, ez a láz lassan elárasztja az egész várost. Ez a fűrészelés azonban nem a pincében, az utcán, a faárugyárakban, szövetkezetekben, hanem a gyári irodákban, hivatalokban folyik, mióta napvilágra került, hogy elbocsátások lesznek egyes munkahelyekről. Igaz ezt a fűrészelést nem lehet látni, csak sejteni, mert ez nem is olyan munka, amelyikbe feszül a kar, duzzad a mell, hanem suttogva, alattomosan teszik. Szóval nem fizikai, inkább „szellemi" tevékenység ez. A

zonban nem árt, ha itt is egy-két javaslattal szolgálunk: valami ésszerűsítést kellene vinni ebbe a munkába. Mondjuk, olyat kellene megvalósítani, hogy ne fosszuk meg ezeket a jóembereket — ha már olyan nagyon szeretik ezt a munkát, — a fűrészeléstől. Tegyük lehetővé számukra, hogy szabadon űzzék ezt a mesterséget. Adjuk ki nekik a munkakönyvet, s « tanács adjon nekik iparengedélyt, hogy önállósítani tudják magukat. Legyenek „maszek" fűrészesek. hisz olyan lelkesen munkálkodnak. Hadd fűrészeljenek valamelyik pincében, vagy udvaron, ha kevés is a fg, biztosan jut még nekik is... f (bek!) e^dtlődéfünli ftMldjátÁl Budapesti munkások köszönete Szerkesztőségünkhöz érkezett levelek zömét a szegedi és a Szeged környéki dolgozók írják. Tegnap ajánlott-levelet hozott a postás Budapestről. A géppel írt levelet nehézkezű munkások írták alá. Gedeon József, Scholcz József, Pákási Pál, Tomesik Jánosné, Cséfán György, Tóth Lajosné a VIII. kerület, Futó utca 40. szám alatti lakosok írták a következő levelet. „A szegedi üzemek dolgozói által, a budapesti harcok károsultjai részére rendezett gyűjtésből, mi is részesültünk. A gazdag élelmiszer-ajándék szép gyüttérzésröl tanúskodott. Mindannylónknak kimondhatatlanul jólesett annál is inkább, mivel a leghathatósabb ajándékok közé tartozott, és legjobbkor, karácsonykor érkezett. Kívánjuk Szeged város dolgozóinak, hogy ajándékuk az 1957-et szebb és boldogabb új évben százszorosan adódjék vissza", A rövid, kedveshangú levélre a mi válaszunk is rövid: Boldog, békés új évet kívánunk Budapest, és országunk valamenynyi dolgozójának, és kívánjuk. hogy minél előbb heggedjenek be a harcok sebei, mielőbb ismét a régi, szép Budapest, legyen fővárosunk. Hétszer drágább a hagyma és a fokhagyma, mint egy évvel ezelőtt A Városi Tanácsnál kimutatást készítettek a szegedi piacokról 1956. december hónapban kialakult árakról. Az élelmiszerek árai általában megfelelnek az 1955-ös év decemberi árainak, szalonnánál, sertészsírnál, baromfinál jelentős árcsökkeEgy jámbor ember és a fegyveres útonállók története Még november 4-én történt az eset. Lippai Vince őszeszéki parasztember befogta a kocsija elé a lovait és elment sógorához boroshordóért. Délután öt óra lehetett, amikor hazafelé tartott és a távolból már meglátta tanyája tetejét. A Balástya és Oszeszék közötti kövesúton más nem tartózkodott. A 150-es kilométerkőnél egyszercsak megjelent három kerékpáros férfi s közülük az egyik hirtelen rákiáltott: — Álljon meg! A megszúrt férfi elmenekül Lippai megijedt, a lovak közé csapott és tovább akart hajtani. Ez semmiképp sem tetszett az útonállóknak: kerékpárra ültek és a kocsi után hajtottak. Aki megelőzőleg Lippaira szólt, ejébeállt a kocsinak, s a nála lévő puskát ráfogta. — Álljon meg! — kiáltott megint és fegyverrel kényszerítette Lippait a kocsi lelassítására. Közben a másik útonálló felugrott a szekérre és a nála lévő bicskával Linpait kétszer hátbaszúrta, majd amikor az védekezett, még öt szúrást' ejtett Lippai vállán. A megtámadottnak szerencséje volt; a szúrások egy vastag kabát, két szúrás azonban tüdejét is érte. A megsebesült ember erős életakarással leugrott a kocsiról és a tanyája felé szaladt a szántóföldeken át. A három útonálló a lovak közé vert és azok a gazdájuk után húzták a kocsit... Kommunista vagy ? A fegyverrel rendelkező támadók tovább mentek. Útközben találkoztak a balástyai Berta Antal kisparaszttal, aki kerékpárjával a gajgonyai tanyájába igyekezett. Őt is leállították. A puskás útonálló elébeállt. — Hová mész, az anyád jóistenit, agyonlőlek — kiáltotta és ráfogta Bertára a fegyvert. A kötekedő banda „szurkáló" tagja — habár jól ismerte Bertát — megkérdezte : — Ki vagy te? Kommunista? — Igen — válaszolt Berta. — Nincs puskád? — Nincsen. — Nézd, mi van nekünk — mondta a kötekedő és egy nagy halom töltényt mutatott Bertának. Közben arra haladt egy motorkerékpár, amelyen ketten ültek. Ezt is fel akarták tartóztatni, azonban a motorkerékpáros nem állt részét felfogta a rajta lévő 1 meg. Az útonállók dühükben 5t lövést küldtek a motorkerékpár után, — a golyók azonban nem találtak, viszont időközben Berta rápattant kerékpárjára és elhajtott. Az útonálló banda tagjai pedig hazamentek és elrejtették a fegyvert. Mi történt Lippai Vincével? A parasztember hazatámolygott. Otthon összeesett, s felesége azonnal kihívta a körzeti orvost. Lippai sebei súlyosak voltak, de nem kellett öt a kórházba szállítani. A felesége ápolta, az orvos kezelte. A szomszédok jöttek hozzá látogatni és többször kérdezték tőle, hogy ki szúrta meg. A sebesült ember a váratlan támadáskor nem ismert fel senkit, csak később, gyógyulása közben derengett fel előtte, hogy ö úgy látta, a Tóth-gyereknél volt a puska. Ekkorra már beszéltek a környező tanyákban az esetről és a leírás nyomán rájöttek, hogy a fegyveres útonálló banda tagjai a szurkáló Répás Sándor, — aki 1951-ben már 11 hónapot ült a börtönben —, Tóth Ferenc — akit szintén verekedésért, testi sértés bűntette miatt csuktak le a múlt évben — és Répás József István. Lippai végtelenül osenáes, jámbor ember és nem ?»;art „nagy ügyet" csinálni a dologból. Amikor már jobban érezte magát és fel tudott kelni, elüzent az őt megtámadókhoz: jöjjenek el és legalább az orvosi költséget térítsék meg neki. Ezzel el van intézve a dolog, nem akarja, hogy a tanyai jó viszony megromoljon. Az útonálló banda azt üzente vissza: „Nem egyezkedünk"; Fegyverrejtegetés — szándékos emberölési kísérlet? Ekkor — december végén! — tett feljelentést Lippai a rendőrségen. Az „R"-csoport kiszállt a balástyai tanyák közé, s a három kötekedő útonállót letartóztatták. Ott a helyszínen kérték tőlük a puskát. Tagadták, hogy náluk puska volt. Ekkor tíz perc haladékot adtak számukra a rend őrei. Szótlanul teltek a percek, aztán a banda tagjai odamentek a disznóólhoz, s annak padlásáról előkerítették az elrejtett puskát. Eddig tart a történet. A tárgyalás során majd kiderül, hogy mit kapnak a fegyverrejtegetésért és tettük kimeríti-e a szándékos emberölési kísérlet bűntettét. (-te) nés mutatkozik. Az étkezési szalonna például 60 forint volt, 1956 decemberében 40 forint. A sertészsír 50 foriiit helyett 30 forint. A tojásnál, tejfelnél, máknál kis emelkedés mutatkozik. Burgonya 2.50 forint helyett 3 forint, a dió, valószínűleg a rossz termés miatt 16 forintról 20 forintra emelkedett. Vöröshagymánál, fokhagymánál azonban nagyon komoly áremelkedés volt. A fokhagyma 1955-ben 4 forint volt, most karácsony előtt 20 forintért kelt. A vöröshagyma az 1955-ös 1.50 forint helyett 10 forint volt. Magyar államférfiak részvéttáviratai az osztrák szövetségi kancellárhoz Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke részvéttáviratot intézett dr. Julius Raab osztrák szövetségi kancellárhoz. Táviratukban a magyar államférfiak a magyar nép, az Elnöki Tanács és a magyar kormány őszinte részvétét fejezik ki dr. Theodor Korner, az Osztrák Köztársaság államelnökének elhunyta alkalmából. Horváth Imre. Népköztérsaságunk külügyminisztere dr. Leopold Figl osztrák külügyminiszterhez intézett táviratában fejezte ki részvétét, dr. Theodor Korner elhúnvta alkalmából. • Az osztrák miniszterin"\s szombaton gyászülésen r '•'alkozott a szövetségi e' halála folytán bekövetkezni helyzettel. Az e!nök temrijfc sét a kormány csütörtökön déli 12 órára tűzte ki