Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-06 / 4. szám

Marosán György államminisster beszéde Komlón (Folytatás az I. oldalról) Ezután a szocialista demok­ratizmus kérdéséről beszélt. Ennek során kifejtette, hogy szakítunk minden bü­rokratikus, a néptől idegen módszerrel, az államigazgatás cs a társadalmi élet minden területén, de nem fogjuk megengedni, hogy a demok­ráciát az ellenség népi de­mokráciánk ellen használhas­sa fel. Majd így folytatta: A kormány határozott szán­déka államszervezetünk tel­jes demokratizálódásának kibontakoztatása, ezzel egy időben népi demok­ráciánk áilami fegyelmének maradéktalan helyreállítása és biztosítása. E két feladat különösen most, de a későb­biek folyamán sem válaszi­ható el egymástól. Szilárd ál­lami fegyelem az apparátus­ban, a kormány határozatai­nak maradéktalan megvaló­sítása minden területen, a dolgozók hatékony részvétele a gazdasági és kulturális élet irányításában biztosítani fog­ja, hogy népi államunk de­mokratikus tartalma teljesen érvényre jusson. Marosán György ezután el­mondotta, hogy az ellenforra­dalmi események rendkívül súlyos károltat okoztak a ma­gyar gazdasági életnek: tűz martaléka, rablók és foszto­gatók zsákmánya lett több milliárd értékű árukészlet. Súlyos károkat szenvedett a népgazdaság azáltal is, hogy az ellenforradalom sztrájkok­kal hetekre megbénította a termelést. Tervgazdálkodást fogunk folytatni — mondotta —, mert enélkül nem lehet szocializ­must építeni. Tervgazdasá­gunk központi kérdése ma a széntermelés fokozása, az energiatermelés növelése. Ezért hárul a legfontosabb feladat és felelősség elsősor­ban a bányászokra. Megkell mondanunk, hogy aildlg, amíg a széntermelés Jelentős mértekben nem emelkedik, kénytelenek le­szünk energiahiány követ­keztében egyes üzemeket leállítani, és egyes üzemek termelését korlátozni. Ezen kívül is szigorú takaré­kosságot vezetünk be a szén­és energiafogyasztás terén. A bányászok kezében van tehát most a magyar ipar és a gaz­dasági élet felfutásának, meg­oldásának kérdése, valamint az a kérdés is, hogy mennyi munkanélküli lesz, és milyen hosszú ideig lesznek munka nélkül munkástestvéreink. Mindent meg kell tenni a termelés gazdaságosságának és az állami kiadások és be­vételek egyensúlyának bizto­sítására. A katonai költség­vetést máris nagymértékben csökkentettük. Átmenetileg csak igen csekély összegei fordítunk beruházásra. Biz­tosítani kell, hogy minden vállalat, de minden egyén is eleget tegyen adófizetési kötelezettségének. Meg kell akádályozni, szigorúan meg kell torolni, hogy bárhol to­vábbi béreket fizessenek ki anélkül, hogy azért megfele­lő munkát teljesítsenek. Bízunk és hiszünk a mun­kásosztály alkotó. teremtő erejében. Nem félünk a szi­gorú rendszabályok megho­zatalától, tudjuk, hogy dol­gozó népünk megérti ezeket A továbbiakban arról be­szélt, hogy a kormány a me­zőgazdasági termelés legtel­jesebb összhangjának meg­teremtésére törekszik. A ha­ladó tudomány felhasználá­sával mezőgazdaságunkat a belterjesség irányában kí­vánja fejleszteni. Majd arról szólt, hogy a kormány támogatni kívánja a demokrácia és a szocializ­mus megvalósítását segítő nemzeti kultúra és tudo­mány fejlődését, a magyar nép kulturális felemelkedé­sét. A kormány — mondotta — biztosítani fogja a haladást szolgáló tudományos és művészi alkotó munka sza­badságát. A tudományos és a művé­szeti életben helyet kell kap­nia minden haladó irányzat­nak és felfogásnak, amely segíti nemzeti kultúránk fejlődését. Az irodalmi és műyészeti területek legkiválóbb képvi­selőinek bevonásával sürgő­sen ki kell dolgozni az iro­dalmi és művészeti élet gaz­dag, sókoldalú kibontakozá­sát biztosító szervezeti és gazdasági formákat, amelyek az írók és művészek öntevé­kenységét minél nagyobb mértékben elősegítik. Végül arról biztosította a gyűlés résztvevőit, hogy a kormány kötelességéhez hí­ven következetes és kemény harcot folytat és fog foly- j tatni ezután is az ellenfor­radalom és annak minden megnyilvánulása ellen. a Héffón megkezdik Szegeden is kölcsönsorsolás nyereményeinek kifizefésél­A múlt cv december 30-án tartott III. Békekölcsön 7. sorsolásáról CS «5> VI. Békeköl­csön 1. nyereménysorsolásá­ról készített jegyzék megér­kezett az OTP szegedi fiókjá­hoz és a szegcdi postahivata­lokhoz. A kisorsolt nyeremények kifizetését hétfőn Szegeden is megkezdik. Az ezer forintig terjedő nyereményeket a pos­tahivatalok és az OTP fiókja fizeti ki. Az ötezer forinton felüli nyeremény csak az OTP-nél vehető fel. Meg nem erősített közlés szerint az egyik 50 ezer fo­rintos nyeremény Szegedre került. A boldog nyertes az egyik szegedi faipari üzem dolgozója. A külpolitika hírei — röviden Bécs (MTI) Az osztrák bel­ügyminisztérium közölte, hogy 1957. január 4-ig össze­sen 158 183 magyar menekült lépte át Ausztria határát, ezek közül 88 904 személyt már tovább szállítottak nyu­gat-európai, vagy tengeren­túli államokba. Más forrásból eredő érte­sülés szerint eddig mintegy 8500 menekült tért vissza ön­ként Magyarországra. * Bonn (MTI) A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság kormányai között meg kell tárgyalni a német— szovjet kereskedelmi kapcso­latok kérdését — közölte pén­teken egy bonni kormányszó­vivő. A DPA jelentése szerint — mint mondotta — német részről már előkészü­leteket tettek ezekre a tár­gyalásokra. Belgrád (MTI) Mint a Tan­jug jelenti, előreláthatólag a napokban jugoszláv gazda­sági 'küldöttség utazik Moszk­vába, hogy tárgyalásokat folytasson az 1957. évi jugo­,szláv—szovjet kereskedelmi árucsereforgalomról. A jugo­szláv küldöttséget Ljubo Ba­bics áruforgalmi államtitkár vezeti. Január vígén vagy felmér e.'e'én ülésezik a Szov.e'umc Legfelső Tanácsa Francia lap a Nyugat-Németországban állomásozó amerikai csapatok esetleges kivonásáról Nehru India Ipari fejlődéséről SEPILOV. szovjet külügymi­niszter Burma moszkvai nagy­követségén adott fogadásán nyu­gati nagykövetek előtt kijelen­tette, hogy a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa január végén, vagy február elején ülésezni fog. Napirendjén az 1957-es költség­vetés és az ötéves terv szerepel, amelynek módosításáról a leg­utóbbi központi bizottsági ülésen határozatot hoztak, « amelyet most dolgoz ki a Pervuhin veze­tése alatt működő gazdasági bi­zottság. AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK politikai bizottsága pénteken foglalkozott a koreai kérdéssel. Az ülésen támogatásra talált az az amerikai határozati javaslat, amely felkéri a közgyűlést, je­lentse ki ismételten, hogy célja nz egyesített és demokratikus ICorca létrehozása. Nagy-Britan­nia, Belgium, Kanada, Braziiia és Thaiföld küldötte az ülésen hangoztatta, hogy támogatja az amerikai javaslatot. Az ENSZ-közgyűlés megelőző ülésszakán — 1955 őszén és 1956 tavaszán — már foglalkozott a koreai kérdéssel, anélkül azon­ban, hogy bármiféle határozatot fogadott volna el e kérdéssel kapcsolatban. Az amerikai kor­mány nyilvánvalóan számításból szorgalmazza a koreai kérdés tárgyalását, hogy így elterelje a lényegesen jonlosabb ázsiai kér­désekről — Tajvan, a Kínai Nép­liöztársaság ENSZ-tagsága — a jigyelmet. CSOU EN-LAJ kínai minisz­terelnök január 7-én érkezik Moszkvába. Háromnapos tartóz­kodás után, mialatt megismeri a szovjet vezetők nézeteit a len­gyelországi fejleményekről, Go­mulka kormányának vendé ge­hcnl hivatalos látogatásra Var­sóba repül. Néhánynapos len­gyelországi tartózkodás után visszatér Moszkvába és újabb tárgyalásokat folytat a Szovjet­unió •vezetőivel. A kínai minisz­terelnök valószínűleg Grotewohl­lal is találkozni fog Moszkvá­ban. A LIBERATION című francia lap szombat reggeli számúban feltűnő helyen foglalkozik Nyugat-Németországban állomá­sozó amerikai csapatok esetleges kivonásával és megállapítja, hogy ha ez a közeljövőben nem is következik be, Washington­ban egyre több a híve az ame­rikai haderő hazaküldésének Európából. E megállapítás alá­támasztására hivatkozik a lap, a Washington Post egyik cikké­re, amely — kommentálva Ei­senhower elnöknek Bulganyin 4 „Kínai 1 fiúsáé" című lap íria: A szocialista országok közötti ellentmondásokat ki lehet és ki • •• •• * •• • • küszöbölni is kell Peking (MTI) Hsjy Szu, a «Kínai Ifjúság* című folyó­irat szerkesztője a lap leg­újabb számában hosszú cikk­ben elemzi a szocialista orszá­gok kapcsolatainaik és egysé­gének kérdését, s különösen azt a kérdést, hogy a fiata­loknak hogyan, milyen szem­szögből kell vizsgálni ezeket a problémákat. A cikkíró bevezetőül leszö­gezi, semmi nk sincs annak ta­gadására. hogy ellentmon­dások állnak fenn mind a szocialista országok kap­csolataiban. mind a szocia­lista országokon belül. Ezt bizonyítják a szovjet—ju­goszláv, a szovjet—lengyel kapcsolatok, valamint a ma­gyarországi tragikus esemé­nyek. Rámutat, hogy az olyan kapcsolatok ellentmondásai, amelyek az internacionaliz­musra, közös célkitűzésekre, és egymás állandó segítségére épülnek, nem lehetnek kibé­kíthetetlenek. Ellenkezőleg, az ilyen ellentmondásokat ki lehet, és ki is kell küszöbölni. Azt is tudni keli azonban, nak egyetlen helyes módszere a vita, a tanácskozás, a kri­tika és az önkritika. A továbbiakban a cikkíró kifejti, hoáy a szocialista or­szágok közötti, s a szocialista országokon belüli ellentmon­dásctk forrása leggyakrabban az, hogy egyes pártok és kor­mányok nem veszik figyelem­be az egyes országok nemzeti sajátosságait. Ezeket az el­lentmondásokat csak úgy le­het igazán megoldani, ha a marxizmus—leniniz­mus általános igazságait szem előtt tartva, minden ország a maga nemzeti kö­rülményeinek f igy elembe­hatást érte el, nagymérték­ben kiváltotta a magyar nép jogos elégedetlenségét, mivel az életszínvonal emelésének akadályozójává vált. Ugyancsak súlyos hibákhoz vezet az is, ha a szocialista országok egyike egyoldalúan túlbecsüli saját tapasztalatait, és anélkül, hogy tekintettel lenne a többi szocialista or­szág nemzeti sajátosságaira, ráerőszakolja ezekre saját ta­pasztalatait, vagy még tovább megy ós kijelenti, hogy az ő tapasztalatai a legjobbak, s ezért jogot követel magának arra. hogy ilyen álláspontról kritizálja a többi ország egyé­vételével alakítja ki bel- és j ni tapasztalatait és módsze­külpolitikáját, kulturális és gazdasági tevé­kenységét. A magyarországi esemé­nyekkei kapcsolatban a lap a következőket írja: A Szovjetunióban helyes­nek bizonyult a nehézipar gyorsütemű fejlesztése. — De olyan viszonylag kis és ásvá­nyi kincsekben szegény or­szágban, mint például Ma­gyarország, ahol a vezetők nem vették figyelembe a hogy az ilyen ellentmondó- I nemzeti adottságokat és a szo­sok lehetősége a jövőben is fennáll. A szocialista országok közötti ellentmondáscfe felszámolásá­cialista országok közötti szé­leskörű kooperáció lehetősé­geit, a nehézipar gyorsütemű fejlesztése éppen az ellenkező reit, marsallhoz intézett válaszfevelétj — a következőket tartalmazza: ,,A nyugat-németországi poln likai helyzet a parlamenti vn* lasztások, (1957. szepl. a szerk.)j közeledtével egyre feszültebbé válik, és .most annak lehetősége is fennáll, hogy Németország na egység érdekében engedményeid­re határozza el magát, még mi­előtt a Nyugat valamit is kap* hatna cserébe az oroszoktól A Liberation a fentiekhez so* rolja a három következő tényt; 2. Londonban Shinwell volt munkáspárti nemzetvédelmi mi­niszter a Nyugat-Németország­ban állomásozó brit hadosztályok közeli visszavonása mellett fog-1 Iáit állást; 2. A bonni kormány szóvivője bejelentette, hogy Adenauer j megfontolás tárgyává teszi gaz­j ilasági szerződés kötését a Ssov­a i jetunióvál; 3. Moszkvában a szovjet ve* zetők cs a Német Demokratikus Köztársaság vezetői jelenlegi tár* gyalásaikon kétségtelenül felve­tik a Németországban állomásos só szovjet csapatok kérdését, és a német egység problémáját. A The Reporter eíinű ameri* kai lap értesülései szerint Dullei amerikai külügyminiszter ellen­zi, Stassen, Eisenhower elnök különtanácsadója pedig java­solja a nyugati és a keleti had* erők egyidejűleg történő vissza* vonását Közép-Európából. Pillanatnyilag Eisenhower el* pök is ellenzi Stassen elképzelő* scit, különösen azért, mert ezek­nek kellemetlen visszahatása lenne Adenauer kancellárra* Márpedig — jegyzi meg az ame­rikai lap — Adenauert Washing­tonban meg akarják hagyni a wagneri hős szerepében, akinek az a feladata, hogy szembeszáll­jon a „keleti sárkánnyal"> AZ INDIAI Nemzeti Kong­resszus Párt Indorcban folyó kongresszusán a napirendi kér* désekkel foglalkozó bizottságban vita volt a púrt választási kiált* ványának tervezetéről. A vita végeztével Nehru miniszterelnök adott választ és a többi közölt kijelentette, hogy az egyes kelet­európai országokban mutatkozó bajok tulajdonképpeni oka való­színűleg abban rejlik, hogy gaz­daságul: „nem kiegyensúlyozott"§ amit a nehéziparra helyezett túl­zott hangsúly idézett elő. Nehru a továbbiakban azt mondta, igaz, hogy India ipari fejlődése a nehézipar megizmo* sodásától függ, mégis azt is rl kell ismerni, hogy ha ezt nem A cikkíró végezetül a nagy i ,w.zák egyens>áyba a falusi ipar nemzeti sovinizmus és a na­cionalizmus káros hatását hangsúlyozza a szocialista or­szágok kapcsolataiban. Arra a kérdésre válaszolva, hogy vajon melyik előbbre­való, a szocializmus és az im­perializmus közötti, vagy a szocialista országokon belüli, illetve az ezen országok kö­zötti ellentmondás, a cilkik'ró azt válaszolja, hogy az utób­bit alá kell rendelni az előb­binek. A kapitalista hatalmak győzelme esetén ugyanis egy­forma sors várna minden szo­cialista országra. erebélyesedésével, ahkor az igy kialakuló építmény megrepedez* * liel cs beomolhat. Nehru végül ismét hitet telt pártjának azon eltökéltsége mel* iett, hogy demokratikus és hé* kés módszerekkel éri cl a szocia­lizmust Indiában. Jóltájékozott angol körök egyéb* ként tudni vélik, hogy Nchns Eiscnhowernvl tett legutóbbi lá­togatásánalt legfőbb eredménye egy hallgatólagos megállapodási amelynek keretéhen az Egye­sült Államok bőkezűen hozzájá­rul a második indiai ötéves terv finanszírozásához. Tj1 ngedehnet kérek a kedves olva­sótól, hogsj ismét foglalkozom Kázmérral. Meg kell ezt tennem egy­részt. azért, mert makacs lélekkel aján­dékoztuk meg Kázmért, a macskalcl­kűt, elírás folytán. Másrészt azért is, mert barátom, Minden Kázmér méli/sé­gesen felháborodva utasította vissza, hogy hőst csináljak belőle. — Millióan éltünk ilyen csöndes név­telenségben. az elnyomás súlya alatt, hittel és kétségnél küszködve. Te meg liűst csinálsz belölünk? Mire jó ez? Ez a személyi kultusz, amit körülöttünk csapsz, fölösleges! És dőlt a szó Kázmérból. Hiába sza­badkoztam, hiába magyaráztam, Káz­mér meg sem hallgatott. Bár az a hal­vány gyanúm, hogy Kázmér nem hi­szi, hogy nem hős, csak Szerénykedik, mégis úgy érzem, hogy szükséges be­bizonyítani Minden Kázmér hősiessé­gét. Hadd mondjam cl hát a nem ellen­állva ellenálló évek egyilt leghősibb cselekedelét. A Tétován Topogó Intézményeket Takargató Egyesületében anno dacu­mál. azaz in illó tempore. nem is olyan régen hatalmas vitára készülőd­tek. Kázmér akkor tájt ebben az intéz­ményben ápolgatta gondosan tenyész­tett jövendőjét. Mondom, nagy vitára készülődött az egyesület, melynek az is hivatalához tartozott, hogy gondosan ILáwnjU ís Cvz> dUú>(tá&frk ügyeljen arra, hogy a tétován topo­gás azonos ütemben történjék. Senki sehol ne gyorsítsa, ne lassítsa ennek a tétova topogásnak az ütemét. Mindenki beláthatja, milyen nagy nemzeti kár származott volna abból, ha a kollektív tétova topogásban akárcsak átmeneti­leg is zavarok keletkeznek. Az ütem változása, vagy pláne, ha egyesek szubjektís' egyéniségük kihangsúlyozá­sára, a saját szakállukra csak maguk változtatják a topogás ütemét (ezek kizárják magukat a kollektívából) re­zonációs zavarokat idéz elő, ami fe­nyegeti az állam épületének épségét, ahogy mondani szokták: recsegéseket idéz elő az állam épületének ereszté­keiben. Kázmér tehát gondosan őrkö­dött a kollektív tétova topogás ütemé­nek gondos betartásán. Nem csupán azért- mert alapelve, a nem ellenállva ellenállni klasszikus elve is erre köte­lezte, hanen a felsőbbség által adott parancsok iránti olthatatlan tiszteletből is. A fel-fellobbcnó ellenállás szelleme ugyan némelykor hallatlan vakmerő­ségre ösztönözte«. El-elgondoHa magá­ban, mi volna, ha néha nagyobbakat, néha kisebbeket toppantana a kelleté­nél, vagy pláne, ha akármilyen óvato­san is. heletoppanlana az ütem köze­pébe. Hogy felszisszennének az összes szektások, dogmatikusok, akik Jö hi­vataluknak érzik a kollektív tétova to­pogás egyöntetűsége változtathatatlan­sár ' -ak fenntartását. í1 űrt ént. azonban, hogy különféle elemek egyszer csak elkezdtek összevissza topogni. Lett erre nagy összeröffenés a felsőbbségben. As ösz­szeröffcnésből nagy vita lett, mely vé­gül is megállapította ennek a fölöttébb káros jelenségnek az okát; határozatot hozott a kollektív tétova topogás üte­mének be nem tartásában jelcntkhzö különböző elhajlásokról. A határozat sétáját éppen Kázmér szervezetében tűzték ki napirendre. Kázmér hallatlan energiával látott munkához. Maga is éles és terjedelmes felszólalást készített, megszervezte a hozzászólók népes gár­dáját. Külön öröm dagasztot-a keblét, mikor látta, hogy a vitán megjelenik a határozatot hozott felsőbb szerv egyik képviselője is. Kázmér felszólalása tüneményes volt. A hallgatók közül senkinek sem tűnt fel a felszólalásból Kázmér ellenállása. Süt- A felszólalás sokakban ár rentület és elrettenés hangulatát kellette fel. Ezek a mellétoppantók titkos hívei vol­tak. Mások azonban, akik Kázmérban a kollektív tétova topogás eddigi üte­mének védelmezőjét látták, elragad­tatva tapsollak, s szellemi harcuk baj­nokaként üdvözülték. Különösen hatal­masan nyilatkozott meg Kázmér ellen­állásának elvhüségc a következő sza­vakban: „Most, mikor mindannyian élesen látjuk a kollek'ív tétova topogásban elkövetett ütemsértő elhajlások veszé­lyességét, különös tisztelettel kell meg­emlékeznem X ... elvtársról (ezzel a felsőbb szerv jelenlevő képviselője felé fordult), aki éber elméjének világossá­gával ismerte fel a kollektív tétova to­pogásban mulatke-ó elhajlások nemzet­rontó veszélyét, aki idejében ismerte fel ezt a veszélyt, aki erélyesen hozzá­látott a veszély kiirtásához, s akinek köszönhető, hogy a mi köreinkben ez a veszély elmúlt, még mielőtt létezett volna". Az egybegyűltek nagy része teljes lelkesedéssel fogadta Kázmér szavait. A felsőbb szerv képviselője is reagált a felszólalásra. Ez a felszólalás Káz­mér hősiességének kétségbevonhatatlan bizonyítéka. A felsőbb szerv képviselője ugyan­is visszautasította Kázmér sza­vait, melyet, — mint mondotta — a kollektív tétova topogásban eddig meg­nyilvánult személyi kultusz újabb meg­nyilvánulása. Erre pedig nincs szükség, Kázmér sokáig nem heverte ki n hő­siessége miatt kapott eme sebeket. Le­het, hogy mai napig is nyögi még. Em­lékezni sem szeret erre a szörnyű esté­re. Soha még ennyire léire nem érlelték bátor szavait, a nem ellenállva ellen­ál'tísában ennyire meg nem aláz ák. Hogy Kázmér átvészelte ezeket az időket, csak bá'orságának tulajdonit­ha'ó. Nyilvánvaló ezek után Kázmér hősiessége. (Kénytelen vagyok megje­gyezni, hogy ez a tör'énel is. mint a múltkori, Minden Kázmérról szólt. Semmilyen más Kázmér ne vegye tehát magára, nehogy hi kelljen jelentenem, hogy a Kázmér vele nem azonos.) G lé dics Ábel

Next

/
Thumbnails
Contents