Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-27 / 22. szám

lVlvJk} v J\ J Y Lehár Ferenc háromíelvonásos -L r^ /^T Í daljátékának bemutatója a Szegedi Nemzeti Színházban I LEHÁR FERENC, j jT Színházunk énekes együttese szorgalmasan dolgozik. Alig három héttel a Laikmé bemutatója után Lehár Ferenc méltán népszerű, operai igényű, "A mosoly országa* című daljátékát állította műsorába. A színlap ezenfelül arról tanúskodik, hogy a két zenei esemény között az operettegyüttes Huszka Jenő »Lili bárónő*-jének sorozatos előadásával szerepel. komáromi születésű katonaikarmester, századuniki legsikeresebb operettszerzője. Hírnevét az 1905-ben bemutatott Víg özvegy alapozta meg Európában és Amerikában. A zenekritika már akkor megállapította, hogy a pompás katonaindulók szerzője szakmai tudásával, ragyogó hangszerelő és szerkesztő képességével, de elsősorban páratlan invenciójával a könnyű zene bécsi klasszikusainak nyomóba lép. Miként az ifjabb Jottányi Strauss, ő is a szívtoelopódzó bécsi keningők szárnyán muzsikálja a jól kiválasztott, hatásos szövegkönyveket. A "Víg özvegy*-et követő operettjeiben a modern táncok levegője árad partitúráiból, és fejlődése csúcspontján a vígopera magas színvonalához érkezik. Ez utóbbi csoportba tartozik az 1930-ból való "A mosoly országa*, amely valóban jóval több a színlapon jelzett romantikus operettnél, mind a színes, eleven, hamgulaitgazdag mese, mind a tartalmas, komoly felépítésű zene vonalán. A cselekmény 1912ben játszódik, az I. felvonás az osztrák császárvárosban, a II. és III. felvonás Pekingben, Szu-Csong herceg palotájában. A zeneszerző muzsikája a kétféle miliőhöz híven igazodik. Csak kár, hogy nz I. felvonás színpadképe adósunk marad a bécsi barokkal. A kínai képek stílusa sikerült, a Buddha-szobor beállítása illúziót keltő, bár a színpadtér beépítése túlzott. Ennek következménye, hogy a nagy együttes összezsúfolódik, és a táncok számára is kevés hely marad. | A DALJÁTÉK ZENÉJE ontja a szebbnél-szebb áriákat és együttes számokat. Bár a muzsika zárt számokat sorakoztat fel, 'mégis mozgatója a cselekményeknek. Mélyen bevilágít a szereplök lelkivilágába, és emberivé forrósítja minden szavukat és gesztusukat. A rendezés és a szereplők együttes érdeme, hogy az előadás a prózai részeknél sem esett, és ezek összevágó ritmusa, helyenkint drámai feszültsége jól átvezetett a zeneszámokhoz. A zenei anyagból kiemeljük Szu-Csong nemesívű áriáját (Vágyom egy nő után), Liza megragadó áriáit, a kis kínai leány, Mi, pompásan karakterizáló számait, Szu-Csong és Liza lírai szenvedélyével elragadó kettősét, valamint a II. felvonás együttes jelenetét és a balettzenét. A mű koronája a III. felvonás záróképe, amely zenéjébon megindítóan dalol a kedveseiket elveszített testvérpár, Szu-Csong és Mi nagy fájdalmáról. | A ZENEI IRANYfTAS | Rubányi Vilmos kezében mindent megadott a színpadnak, hogy a cselekmény érzelmi tartalma, az európai és távol-keleti ország társadalmi szokásainak ellentéte, a szellemes vígoperai fordulatok, és a főszereplő pár belső drámája minél emberibb, meggyőzőbb, harmonikus formában bontakozhassék ki. A zenekar szívvel-lélekkel játszott, és Rubányi intéseit híven követve, teljes hatással valósította meg a karmesteri elképzeléseket. Külön kiemeljük az áriák finomművű kíséretét, ami a II. felvonás zenei felépítését éknényszerűvé varázsolta. Ilyen gondosan színezett kíséretter természetesen szárnyalhat az emberi hang minden regiszterében. A kamarazenei hangulatú áriák után, a kifejezés tetőpontjain lenyűgöző volt az a néhány tömör, nagyzenekari forte, amellyel Lehár igen takarékosan bánik a muzsika belső egyensúlya érdekében. c A SZERErtLuK I mmm^mmm—J g y e s 1 Pál műiden részletében őszintén átélt, gondosan kidolgozott Szu-Csong alakítása valóban példamutató az előadás központjában. Nem az exotikumot, hanem az igazi emberséget keresi szerepében. Már megjelenésekor lenyűgöző póznélküli, méltóságteljes emberi kiállása, amely kisugárzott a hallgatóság és szereplő társai felé. Arcjátéka, mozgása egyaránt ezt a helyesen értelmezett, rokonszenves jellemformálást egészítette ki. A művészi előadás széles skáláját bontakoztatta ki énekében és beszédjében. Puha pianóival és ércesen csengő magasságával mintázta meg hálás szólamának frázisait. A közönség kitüntető tapsokkal jutalmazta nagyszerű munkájáért. Iván Margit Liza szerepében igazolta komoly képességeit. Éneke különösen a II. felvonás jeleneteiben kapott meleg fényt és magával ragadó lendületet. Bár Iván Margitban elsősorban az operettprimadonnát látjuk, dicsérettel ismerjük el,, hogy alakítása és zenei biztossága jól illeszkedett bele a kitűnő operai együttesbe. Mint a színház egyik népszerű tagját, méltán ünnepelték! ezúttal is. Dómján Edit a bemutató egyik meglepetése, akinél kitűnő énekes-táncosszuibrett képességein felül emberábrázölását kel kiemelnünk. A kis Mi figuráját vonzó tulajdonságokkal ruházta fel, szemeiből megható bizalom sugárzik embertársai felé, természetes játékával benne élt a cselekményben, és jól alkalmazkodott partnereihez. Hangja fejlődést ígér és operai feladatókra is alkalmasnak látszik Kovács Gyula feltűnt Pottenstein-Hatfalusy Ferenc huszárfőhadnagy szerepében. Mint prózai színész remekelt a figura léhasága mögött meghúzódó emberi értékek kivetítésében. Pompásan táncol, jól beszél, és énekében is meglepett pontosságával, hajlékonyságával. Katona András — Csang, a Szu-Csong—Mi testvérpár nagybátyja, fontos szerepében kiváló színészi munkával bilincselt le. Markáns beszédében jól fejezte ki a családi hagyományokat féltő gonddal ápoló körmönfontat! fogalmazó kínai hatalmasságot. Egy-egy jellegzetes epizódf'gurát formált Rosta Mihály, Vízy Piroska. Rácz Imre, és a roppant mulatságos föeunuch szerepében Káldor Jenő. A II. felvonás balettjének a koreográfus Árkos Judit művészi ízlését és fantáziáját említjük első helyen. Nagy sikert aratott a drámai izzású legyezőtánoban Árkos Judit, Mezey Károly és Roxin Demeter virtuóz produkciója. A szertartástáncban Markovi ts Vera csillogtatta kivételes tánctechnikáját. A balettkar számai is emelték a tánckép színességét. A díszletek megtervezéséért Sándor Lajost, a remek maszkokéit Mánilk Lászlót, a jelmezek stílusos kivitelezéséért Bene Jánosnét és Horváth Ferencet illeti elismerés. Az énekkar ezúttal szerényebb szerepet kapott, de ennek megoldása hibátlan. A mosoly országának — átütő sikere alapján — hoszszú jövőt jósolunk. Szatmári Géza A RENDEZES Kertész Gyula avatott kezű, alapos munkája. Ha a rendezés a muzsika jellegéből merít ihletet, mint ezt pénteken tapasztaltuk, nincs a színpadon kirívó, idegen folt, vagy öncélú hatáseszközök pufogtatása. Az operett felszínes kezelésének ezúttal semmi nyoma, a színpadon érző emberek mozognak, a karikirozásak mértéktartók, a cselekmény jól követhető. Az operett előadása a rendezés révéin vált operaivá. Közlemény a magyar—jugoszláv vízügyi tárgyalásokról A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság kormányai között kötött vízügyi egyezmény alapján a magyar—jugoszláv vízgazdálkodási bizottság január 18—26 között Budapesten megtartotta első ülésszakát. Az ülésszakon megtárgyalták az árvízvédekezéssel és a jég elleni védekezéssel kapcsolatos közérdekű feladatokat, a határmenti kis vízfolyásokra és a belvízrendszerekre vonatkozó közös teendők alapelveit, továbbá a Dráva és a Mura vízgazdálkodásával kapcsolatban tervezett intézkedések összehangolásának módszereit. A két ország közötti baráti és jószomszédi viszony szellemében valamenny i kérdésben teljes megegyezés jött létre. A megállapodást jugoszláv részről dr. Stevan Sinanovics, a jugoszláv vízgazdálkodási tanács elnöke, magyar részről Dégem Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője írta alá. ,Hol ez az utea, hol ez a ház ?f — tettük fel a kérdést olvasóinknak január 20-i, vasárnapi, és január 22-i, keddi számunkban. Két képet közöltünk és kíváncsiak voltunk, hogy olvasóink menynyire ismerik városunkat és annak nevezetesebb, de nem forgalmas útszakaszon lévő épületeit. Olvasóink jól vizsgáztak. Közel ötven helyes felelet érkezett be a vasárnapi számban közölt képre, amelyik — most már elárulhatjuk — az Apponyi Albert utca 6. számú házról készült. Ez a ház az úgynevezett török ház. Épült a XVII. század végén. A XVIII. században megyeháza volt, a hagyomány szerint török, vagy dalmátbazár volt itt. A negyvennyolcas szabadságharc idején Damjanich tábornok lakott ebben a házban. Barokk ízlés szerint készült épület. A (Átóli ta<Ul ed a (íáietnAólpt+eli Sok — főleg fiatal olvasónk — úgy tudja, hogy valamikor egy török basa lakott itt. Némelyek azt állítják, hogy a basa a" földszinten lakott, az emeleten a háremhölgyek voltak. Más ifjú olvasónk szerint a ház pincéljéból alagút vezetett a régi szegedi várba. Dr. Szűcs Andorné szerint ez a ház egy török nagykereskedőé volt, aki a házat az akkori városi tanácsnak eladta. Pap János beszámol arról, hogy itt zeneiskola is volt. Matolcsy Marianna arról tudósít bennünket, hogy pincéjében eredeti, török korból származó vasrács van. Akadt olyan olvasónk is, aki egy kicsit „melléfogott". Azt írta ugyanis, hogy e házban — Juhász Gyula született. JáU tenne 11. Tlákácti 7-etenc.., A legpontosabb és legalaposabb megfejtést Boros István (Szentháromság u. 15.) olvasónk küldte be, aki a fentebb már közölt „hivatalos" megfeitésen kívül arról is beszámolt, hogy a ház a Demján-Meníng-család tulajdona volt. — „Járt benne II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, a 48-as harcok alatt több tábornok lakott benne, Rózsa Sándort is itt vallatták először. A fentieket mind Demján Sándortól tudom, aki többször beszélt az ősrégi Szöged egyetlen megmaradt házáról" — írja. A két színházjegyet most — sorsolás nélkül — Boros Istvánnak juttattuk, mert igen alapos tájékoztatást adot e házról. Játaíei Atüta laká&áML A január 22-i számunkban közölt kép — és azt szinten több mint ötven olvasó találta el — József Attila, a nagy proletárköltő lakóháza volt. Itt lakott a Brüsszeli körút 23. számú házban 1924—1925 között Horesnyi József szobafestővel egy szobában, mégpedig albérletben. Á lakásadó Horesnyi József édesanyja volt A megfejtés — mivel a házon emléktábla is áll (a DISZ helyezte el a költő születésének 50. évfordulóján) — nem állította túlságos nehéz feladat elé megfejtőinket. Egy' kis tévedés azonban itt is akad. Ugyanis egyik olvasónk szerint e házban — Ady Endre született!? A két színházjegyet itt már sorsolás útján Süvegh Ágnes (Csuka u. 7.) és Szabó Irén (Brüsszeli körút 17.) kapta. A színházjegyeket a nyertesek. a szerkesztőség titkárságán vehetik át A máris népszerű pályázatunkat még e héten folytatjuk. Pályázati felhívás képzőművészeti ösztöndíjra A Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Képzőés Iparművészek Szövetsége a Derkovits Gyula-öszitöndíj megüresedett helyeire pályázatot hirdet. A pályázat elbírálásánál a jelentkezők eddigi munkásságát, művészi, emberi magatartásukat, és az ösztöndíj időtartamára szóló művészi terveiket veszik alapul. Az ösztöndíj összege havi 3000 forint. Korhatár 35, életév. A pályázati kérelmeket 1957. február 15-ig kell benyújtani a Magyar Képzőés Iparművészek Szövetségének. A müveket ugyaneddig az időpontig a műcsarnokba kell beadni. líá&néc, a „pcoletkultof'' AZ utóbbi héten Kázmér ** kiváló barátom eltűnt, néhány napig oda-kóborgott, majd ismét felbukkant, álla alatt az annyira jellemző ékes szakállzattal. Kitörő örömmel köszöntöttem, ö azonban bizalmatlanul méregetett, elkerült ós gyanakvó szemekkel nézegetett utanam. Nem értem szegény barátom ellenszenvét. Az a furcsa a dologban, hogy ez az ellenszenv időnkint felfellángol, mindig olyankor, mikor polarizálódik a világ, azaz magyarul mondva a véleménynyilvánítás állásfoglalást jelent, az állásfoglalás pedig nyilvánvalóvá teszi az ember véleményét. Sokáig kutakodtam ennek a dolognak az okán, míg végül Kázmér sorsának for dulóit latolgatva ráébredtem az okára. Különböző emberek vannak ugyanis a földön. Ezek a különbözőségek igen sokfélék, annyira azok, hogy ezekkel nem is lehet most foglalkozni. Vannak azonban furcsa, sőt érthetetlen, konok emberek is. Ezek az emberek abban a nézetben élnek, hogy nem is ember az, akinek nincs világnézete, sőt, azt a hiedelmet ápolják magukban, hogy ehhez a világnézethez hűségesnek kell maradni mindenfajta veszélyek közepette is. Azt tartják ezek az emberek, hogy ez a hűség az alapja az em béri méltóságnak. Megint csak más emberei viszont különös előszeretettel veszik fel ennek, vagy annak a világnézetnek a tógáját. úgy feszítenek benne, hogy azt láttassák, ez az ő ruhájuk, de mindig kiderül, hogy álruha az egész, nem ér többet, mint a farsangi báli jelmez. Az ember találkozik a viselőjével másnap, s azt gondolja magában: no, nézd csak, ez volt az a nagy hős?! 1/ ázmér is így volt a vi^ lágnézetekkel, s hogy mennyire vigyázni kell a világnézet-tógások hősködéseire, arra fényes bizonyíték Kázmér alábbi esete. Kázmér messze földről hazaérvén katonaruhában, mint korengedéllyel a keleti frontra ment hősi harcos, — már rendbe tette kisded üzemét. A nagy portálablakokról leszedte az embernyi magas V-betűket, amik a Harmadik Birodalom végső győzelmét voltak hivatva hirdetni, eltüzelte az Egyedül Vagyunk összes példányait, s egy öblös pohár abszint társaságában gondolkodott jövendőjének lehetőségéről. Ekkoriban Kázmérnak még nem jutott eszébe klasszikus jelszava, a „nem ellenállva ellenállni" — az abszint még csak annyi bölcsességet tudott agyvelejébe felzsendíteni: — Hallgatni és idomulni. Hallgatni és idomulni. Ilyenformán Kázmér hónapszámra hallgatott és idomult, s egy szép napon azon vette észre magát, hogy egy hathónapos iskolának hallgatója, akire visszatérte után a nép művelődésének, kultúrájának nagy fellendítése vár. Szorgalmasan hallgatott és idomult hát Kázmér, s visszaérkezése után összes ismerősei és egész rokonsága elképedve tapasztalták a rajta esett összes változásokat. Azt mondják Kázmérról, hogy valamikor igen csinosan öltözködött, válogatott nyakkendői voltak, érzékeny volt nadrágja élének vonalára és esténkint édes, szédítő mámorba zsongulva olvasgatta Geraldy: „Te megén"jét; vagy ha a „Torreádordal" áradt a rádiójából, szélesre tágított mellkassal lépegetett a szobájában, hőssé emelkedve a zene fenséges akkordjaiban. Pontosan úgy viselkedett tehát, mint akármelyik kultúrember, akin az ilyen dolgokból tetszik ki, hogy vérbeli európai. M

ost azonban Kázmérra nem lehetett ráismerni. Hétszámra borotválatlan volt, nyaka ráncaiban és rendetlen, rágott körmei alatt vékaszám állott a piszok, inge gallérja gyűrötten, koszosan, nyakkendő nélkül lebegett a szélben, haja loboncosan, kócosan övezte koponyáját. Mindenki azt gondolta, hogy Kázmé-j ron — korábbi hajlamaihoz híven — a szent aszkétaság lázas hulláma vett erőt, s izgatottan lesték, hogy melyik kiszáradt kút, fűzfaodú, vagy használaton kívüli szélmalom lesz az újdonsült remete lakása. Általános volt a megrökönyödés, mikor Kázmér a város egyetlen kulturális intézményében kötött ki. . Az intézmény tagjai döbbenettel vegyes elálmélkodás érzéseivel fogadták Kázmért és ruházatának illatát. A döbbenet később szörnyülködéssé, az elálmélkodás félelemmé fajult. Kázmér, a szerelmes dalocskák és hősi fanfárszólók európai hitű kicsi figurája, szörnyűséges lett ebben az álruhában. A rádiót dühös morgással zárta el, ha tánczenét játszott, a könyvtárból eltávolította Babitsot és Tóth Árpádot, — Adyt csak azért hagyta meg, mert megmutatták neki, hogy van olyan verse is, ami proletárfiúról szól. — dühödten támadta Beethovent, a kollektíva tagjain a nyakkendőt, a kivasalt nadrágot, a nőkön a rúzst, a narodnyik népdalokat, — mindent, „ami a rothadt és gyalázatos polgári civilizációra" emlékeztet. Sőt Kázmér hevesen támadta a tanulást magát is. Méhány hónapi munkája ' után, mikor már a kollektíva vezetője volt, — az egyik munkatársa — tehetséges munkásfiú, azt kérte, segítsék abban az igyekezetében, hogy tanulhasson. A kérésre Kázmér azonnal válaszolt. — A kérés helytelen, elvtársak! — kezdte. — Ha mindenki ezt tenné, elvtársak, hova jutnánk? Ez a kérés bizalmatlanságot fejez ki a rendszer iránt, mert az elvtárs azt hiszi, hogy tanulás nélkül nem maradhat a pozíciójában. Ez a kérés bizalmatlanságot fejez ki a rendszer tartósságával szemben, mert azt jelenti, az elvtárs attól fél, hogy megbukik a rendszer; azért akar tanulni, hogy arra az esetre is biztosítsa magát. Ez a kérés bizalmatlanságot fejez ki a munkásosztállyal szemben, mert azt jelenti, az elvtárs nem bízik abban, hogy a munkásosztály bölcsessége elegendő erővel sugárzik rá. Ez a kérés bizalmatlanság önmagával szemben, mert azt jelenti, azt hiszi, hogy tehetsége nem elegendő. Ez a kérés azonkívül bizalmat fejez ki az oktatás iránt, ez pedig az éberség hiánya, mert elvtársak, — s itt Kázmér élesen felemelte a hangját — ma a tanulás csak teletömi a fejet mindenféle badarsággal, a burzsoá kultúra csökevényeivel, s elveszi szemünk élességét. Mert az osztályharc... — s Kázmér itt belebonyolódott abba a végtelennek tetsző okfejtésbe, amibe számtalanszor belebonyolódott, s ami miatt annyian féltek Kázmértól. Féltek a város pedagógusai, festői, színészei, írói és tudósai, mert Kázmért nem hatotta meg kutatási eredmény, írás, mindenben a burzsoá csökevényeket szimatolta. 1 eltek, múltak az évek, ' s a tiszta ing visszanyerte a polgárjogot. Kázmér akkor fekete mellől, fotelből dirigálta a „szocialista kultúrpolitikát". Most otthon esténkint el-eltűnődik a plüssel borított rekamié sarkában, kezében egy Vicki Baum, vagy Szomaházy. Tűnődik, csipegeti szakállát, lemezjátszóján lassan forog egy Gerswin-lemez. Tűnődik Kázmér, s fél nagyon. Fél, hogy nem nyeri többé viszsza a polgárjogot. Glédics Abel