Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-29 / 23. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MDN KASPART SZEGEDI LAPJA II. évfolyam, 23. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1957. január 29. Marosán György Ki-ki a maga frontján végezze jól a munkáját, igy gyorsabban fogunk előrehaladni — mondotta Kádár János elvtárs, a Minisztertanács elnöke a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének X. teltes ülésén Kedves Elvtársak! A hét elején meghívást kaptam a szakszervezetek X. teljes ülésére, őszintén sajnálom, hogy a tanácskozáson eddig, más elfoglaltságom miatt, nem tudtam részt venni. De munkájukat többé-kevésbé figyelemmel kísértem, ismerem a tanácskozás anyagát, és az a véleményem, hogy a' szaktanács teljes ülése feltétlenül hasznos esemény a magyar munkásmozgalom életében. Nemcsak azért jöttem el i— ha rövid időre is —, mert a szakszervezetet a magyar munkásosztály nagyfontosságú intézményének tartom, hanem azért is, mert tudom, hogy ebben a teremben olyanok találkozunk, akik ha különböző poszton is, de már november 3—4-én felvettük a harcot az árulás politikájával, az ellenforradalommal szemben, mikor a munkásosztály létéről, vagy nem létőről volt szó. Itt nem számít az a különbség, hogy ki párt-,' kl állami, ki szakszervezeti vonalon, ki másutt harcol, döntő az egység, amellyel a munkásmozgalom legjobbjai vitték a harcot az ellenfarra. budapesti munkástanácsot is. Nem állíthatom, hogy ennek a volt központi munkástanácsnak minden tagja árulója lett volna a munkásosztálynak. De, hogy az egész szervezet mozgatása, akciói az ellenfornadaiom céljait szolgálták, azt Önök is éppen olyan jól tudják, mint én. Ezekben az első napokban az ellenforradalom követelése az volt, hogy az üzemekben ne legyen se párt-, se szakszervezet. Az ellenforradalom csapást akart mérni a kásosztálv szempontjából. A helyes gyakorlat, hogy a párt legyen az ideológiai, eszmei és politikai vezetője a munkásosztálynak, ilyen értelemben hasson a szakszervezetekre is. De magától értetődő, éppen a közös eszmei kiindulópont alapján, hogy a szakszervezet, élje a maga életét önállóan. Ha ez nincs így, akkor kár származik belőle a pártra is, mert a párt tekintélyét sem növeli az, ha a szakszervezet mindennapi életébe, mindennapi kérdéseibe parancsszóval beleszólnak. Ami a jövőt illeti — én pártszervezetre és a szakszer- m mo;t> m;nt p(-lrtembor mon. vezetre, nem beszelve arról, dom _ te]jesen mefrelégszem azhogy a forradalmi munkásparaszt kormány megdöntését akarta. A vitában megmondtam: amíg lesz munkásosztály, addig lesz pártja is, volt a Horthy-korszak alatt is, * felszabadulás után is, és a jövőben is lesz mindaddig, amíg munkásosztály lesz és a szocialista társadalom teljesen meg nem valósul. Ez magától értetődik. Nekem zai, ha a közös politikai együttműködés, eszmei, ideológiai és politikai síkon és a szakszervezet önálló életében ez a szellem biztosított. Az önállóságot úgyis értem: nem célszerű, hogy valamennyi pártszerv külön határozatokat hözzon, amelyek a hatáskörüknek megfelelő 'szakszervezeti szervre kötelezőek. A pártszerv hozhat és kell is, liogy hozzon határozatot olyan kérdésben is amivel a szakszervezet is foglalkozik, leszögezve a pártszervezet saját álláspontját. Ez az álláspont azonban a párttagokra nézve kötelező, és amikor a párttagok fellépnek egy szakszervezeti testület ülésén, értekezletén, ennek az álláspontnak a védelmében álljanak fel. A fegyverük a meggyőzés és az érv: be kell bizonyílaniok, hogy ez az álláspont a helyos. Nem lehet érvek helyett azt mondani, hogy ezt és ezt kell csinálni, mert valamelyik párt intézőbizottság így határozott. Ez nem vezetési módszer és káros, amivel mi természetesen szakítunk. Csak lé szakszerve el dolgozhat lói Az önállóság kérdése az is, hogy szerintünk szakszervezet ugyanez a véleményem a vezetőségének akkor lehet tekinszakszervezetekről is. Sok télye — legyen szó csak üzemi vita volt a vasúttal kapcso- szakszervezeti bizottságról is, — latban. Nézetem szerint azo- ha a dolgozók bíznak bennük, kat, akik azt a gondolatot Ha valahol, egy irodában kiszáfelvetették, hogy a MÁV ve- mított összetételű vezetőséget ki- zérigazgatóságában murikás- vánnak ráerőszakolni a tagságra: dalommal és az árulással tanács létesüljön, katonai meg- nem lesz bizalom, nem fogjak bet kepzelm, hogy a legalsó szakszemben. Ezért is jöttem el, gondolásak és nem a muriké- követni azt a szakszervezetet Ez szerezeti szervben a partonkihogy üdvözljem az elvtársa- sok érdekeinek képviselete a mi véleményünk. A történelmi vuliek aranya magasabb, a kövezette A MAV vezérigazga tapasztalat megtanított mmket zepfokuban pedig kisebb, a vecsak bárom párttag van, de azok tekintélyükkel, autoritásukkal, vagyis nem mennyiségi többségükkel, hanem marxista tudásuk alaposságával, meggyőző erejükkel vezetni tudják azt az intézményt. Az arány természetesen nem mindenhol ugyanaz, mert el lekat, mint az osztályharc frontján küzdő társainkat. Amikor elkezdtük a harcot az ellenforradalom fegyveres leveréséért, a fegyveres harc vége felé mind gyakrabban voltak összeütközéseink olyan szervezetekkel, csoportokkal, amelyek nevükben munkásintézmények voltak. törekvéseikben céljaikban azonban kétségtelenül az ellenforradalmat szolgálták. Csak ilyennek tudom minősíteni az úgynevezett központi tóságában egy munkástanács katonai intézmény, nem a forradalmat, hanem az ellenforradalmat szolgálja. Ezt mindenki ugyanúgy tudja, mint én. A vasutas elvtársak tulajdonképpen egy jó szakszervezetet hiányoltak. Olyan szakszervezeti intézményre gondoltak, mely ismeri a vasutasak életét, nem hunyja be a szemét a vasutasok sérelmei előtt, és képviselni tudja érdekeiket. arra, hogy ebbe a hibába újra ne essünk bele. Itt szóba került, hogy a vezetést kibővítették az elvtársak. Helyes, hogy kibővítették. Az elmúlt években alapvető hiba volt, hogy pusztán a párttagok számszerű többségével akarták biztosítani a pártvezetést egy-egy szakszervezetben. Ez nem járható út- El tudom képzelni, hogy egy szakszervezeti intézményben, vagy szervben tíz ember közül zető fokon még kisebb. Ez sem a statisztikai normák miatt van így, hanem az osztályharc törvénye szerint, mert a politikai ügyekben, az elméletben, a szakszervezeti munkában tapasztalattal rendelkezők lesznek a vezetők, és a tömegek bizalma őfeléjük fordul. Éppen ezért mi nem félünk attól, hogy a tömegek választják meg a szakszervezeti vezető személyeket. A párt és a szakszervezet viszonya A munkástanácsokat illetően kásosztály egyéb harci szerveitől. A szakszervezet a forradalom iskolája nézeteltérésbe kerültünk a jugoszláv elvtársakkal. Kardelj elvtárs kijelentette, hogy az ő véleménye szerint a helyes eljárás részünkről oz lett volna, ha átadjuk a hatalmat ezeknek a közpopti mnnkástanáesoknak. Amikor Kardelj elvtárssal polemizáltam, megmondtam, hogy Belgrádból nem ismerik annyira ezeket a központi munkástanácsokat, mint mi itt, Dudapesten. A munkástanácsok összetételéről nem is beszélek. Bizonyos munkástanácsok nem a munkások érdekéf képviselték és szolgálták. Szeretnék pár szót szólni a párt- és szakszervezet viszonyáról is. Ez összefügg azzal a bizonyos „független szakszervezet" jelszóval. Beszélgetés során volt alkalmam többször megmondani, hogy nekem személy szerint teljesen megfelel az a formula, amelyet a szakszervezet és a párt viszonyáról I.enin használt. Ha valaki ennél iobbat tud mondani, megvizsgáljuk. (Derültség). A Van azonban egy másik nagyon fontos fogalom, az önállóság, cs én a magam részéről csak ezt tudom ajánlani. Ez mindenki számára értelmes és világos, a szakszervezet legyen önálló, a munkásosztály önálló szervezete. Miért nem független például a mi viszonyaink között a párt és a szakszervezet egymástól? Azért, mert az eszmei, elvi alap feltétlenül közös. És elolvastam Gáspár elvtárs referátumát, aki kijelentette, hogy a szakszervezetek a marxizmus—leninizmus alapján állanak. Azt hiszem, hogy ezt vitatni nincs értelme a magyar szakszervezetek vezető testületében. A szakszervezetek a szocializmus elvi alapján állnak, a munkáshatalom mellett állnak, tehát mindazok az alapvető közös eszmei vonások, célkitűzések megvannak, amelyek bizonyítják, hogy a párt ós szakszervezet egymástól politikailag nem függetlenek — ez nem is lehetséges. Van — önállóság. Az önállóságot illetően a párt lenini .álláspont úgy szól, hogy és a szakszervezet viszonyában a a függetlenség az egy politikai múltban káros gyakorlat alakult fogalom, és ebben az értelemben a szakszere-özetek nem lehetnek függetlenek sem a munkásosztály forradalmi pártjától, sem a munki. Káros volt ez a gyakorlat a párt szempontjából, káros volt a szakszervezet szempontjából, A szakszervezetet egészségesen úgy kell építenünk, hogy a tagok mindennapi gyakorlatból győződjenek meg arról, hogy a szakszervezet önálló. Ha nem ez volna a meggyőződésük, akikor mi magunk csinálnánk a szakszervezetből pártot, és az öntudatnak olyan magas fokát kívánnánk meg a dolgozóktól, ami már a munkásosztály forradalmi pártja tagságának követelménye. Lenini elv az, hogy a szakszervezeti mozgalom a forradalom iskolája a munkástömegeik számára és ezért nagyon kell vigyázni erre az önállóságra. Nem lesz iskola a szakszervezet, ha valaki csak akikor lehet szakszervezeti tag, amikor már a marxizmus—leninizmus összes tételeit, azután a párt valamenynyí határozatát, annak minden részét kötelezően ismeri. Én reméiem, hogy a lenini elveknek megfelelő egészséges arány helyreáll, és a párttagok számaránya lényegesen kevesebb lesz, mint a szakszervezetekben tömörült dolgozók száma. Ezért is na-' következésképp az egész mun- gyon fontos, hogy a szakszervezet a munkásosztály nagy iskolája legyen. Szólnom kell még a munkásérdékek, a dolgozók érdekeinek helyes szolgálatáról. Ez a szakszervezet elsőrendű feladata. A szakszervezetnek szolgálnia kell a munkásosztály napi érdekeinek védelmét, de az alapvető általános érdekeit is. A munkásosztály elemi érdeke az, hogy a szocialista társadalom építése megfelelő ütemben folyjon és teljes befejezést nyerjen Magyarországon, hogy Magyarország szocialista ország legyen, mindenféle kapitalista kizsákmányolástól mentesen. Ez is érdeke és feladata a szakszervezetnek, hogy ezt az alapvető célt szolgálja. A másik a munkások napi érdekeinek szolgálata. Felvetődött az a bizonyos "munkamegosztás-: kérdése. Emlékezni kell 1945—46 telére és 1946 tavaszára, akkor rendkívül súlyos volt a munkásosztály anyagi helyzete. Akkor is láttam a szakszervezeteken belül ilyen nem egészen egészséges "munkamegosztást-". Bizonyos szak(Folytatás a 2. oldalon.) Román vendégek Szegeden Hétfőn Szegedre érkezett Virgil Fadrumeru, a Román Népköztársaság magyarországi budaipesti nagykövetségének sajtóattaséja, és Irode Cornel nagykövetségi titkár. Meglátogatták szerkesztőségünket, és a lap munkatársaival hosszasan elbeszélgettek a román—magyar kulturális kapcsolatok ápolásáról, a két ország közötti sajtóbarátság minél szorosabb kiépítésének kérdéseiről Ugyancsak látogatást tettek a városi tanács végrehajtó bizottságánál is. Látogatásuk alkalmával főként kulturális problémákról beszélgettek, és ígéretet tettek, hogy igyekeznek a maguk részéről is elősegíteni Szeged romá- 1; niai testvérvárosával, Ploestivel a minél közvetlenebb kapcsolat biztosítását. A román vendégek este ;; meleghangú baráti beszélge- ;; tésre jöttek össze az MSZMP i i szegedi ideiglenes intéző bizottságának, a városi tanácsnak és a "Szegedi Néplap- «; szerkesztőségének képviselői.:: ved. a pécsi népgyűlésen at. Műteremlakások — a szegedi fesfőművészeknek KK Eleven példázatok pórul járt demagógok" rOi Biztosítják a kisiparosok : anyagellátását • Szeged j minőségi Sf. ortja érdekében Erős, osztályharcos szakszervezeteket! A Magvat; Szabad Szakszervezetek Országos Tanácsa A. teljes ulesenek vitája, a magyar szakszervezeti élet sok, az oktober 23-a utáni napokban felmerült, azóta is meg nem oldott kérdését tisztázta. A sok közül a legfontosabbat: szükség van-e a szakszervezeti mozgalomra? Az októberi napokban ugvanis az úgynevezett „forradalmi tanácsok' többsége, maid később a munkástanácsok egvrésze is szakszervezet-ellenes álláspontot foglalt el. Nem egv (helyen szétzilálta az üzemi bizottságokat, másutt olvan helvzetet teremtett. hogv az üzemi bizottságok formálisan megvoltak ugvan. de hatáskörük nem volt. ígv lassú szétmállásnnk indultak. Bekerültek a szakszervezeti mozgalomba megbízhatatlan elemek is. akik kihasználták a rendkívül nehéz napúkat, s a dolgozók nehézségeiből saiát maguknak akartak anvasi tőkét kovácsolni. A szakszervezeteknek ilven rendkívüli körülmények között többfrontos harcban. — a múlt hibáinak visszatérése ellen, a szakszervezetet ért támadások ellen — egvszerre kellett küzdeniük. A X. teljes ülés a szakszervezetek szervezési kérdésében elfoglalt világos álláspontjával, az inari szervezés elvének dekralásával a szakszervezet önállóságának, érdekvédelmi iellegének kinyilvánításával, a szervezeti feléDÍtés és a szakszervezetek feladatának kérdésében döntött. A forradalmi munkás-paraszt kormánv gazdasáei proeramia melletti felsorakozással. s annak kijelentésével hogv „elengedhetetlenül szükségesnek tartia. hogv a gazdasági felemelkedéssel párhuzamosan állandóan emelkediék a dolguzók jóléte is", valamint a kollektív vezetéshez való feltétlen ragaszkodásával kiielölte a politikai utat. és megszüntette azokat a zavarokat, amelvek a szakszervezetek életének kibontakozását országszerte akadályozzák. Az utóbbi hetek folyamán a szegedi szakszervezeti élet is fellendülőben van. Kevés már az olvan üzem. mint a Szegedi Seprőgvár. ahol a munkástanács — feladatának félreismerése miatt — érdekvédelmi kérdésekkel fogjialkozik. Az üzemek többségében, mint az Ecsetgvárban. a Finommechanikai Vállalatnál, vagv a textilüzemek zömében a szakszervezetek. a munkástanácsok és a vállalati igazgatók közölt egészséges, gyümölcsöző kapcsolat alakult ki. Meg kell mondani. hogv mindez Inkább a szakszervezetek kezdeményezésére történt. A textiles szakszervezet területi bizottsága például január 16-án a textilüzemek ü. b.-elnökeit. munkástanács elnökeit, vállalati igazgatóit megbeszélésre hívta össze. A találkozó a szakszervezet tekintélyének megnövekedéséhez. a vitás kérdések megoldásához tárult hozzá. A Helyi ipari Szakszervezet Területi Bizottsága a városi tanács v. b. ipari osztályával most készíti élő a munkástanácsok számára szervezett tanfolyamát, ahol a munkástanácsok tagiai azokat a tennivalókat, ismerik meg. melvek az üzemek gazdasági vezetésében ráiuk hárulnak. A szakszervezetek sok nehézség után most ismét munkába lendülnek. A X. ülés határozatainak következetes megvalósításával a szakszervezetek kivívják a munkásosztály nagv tömegeinek bizalmát, s osztályharcos, erős szervezetekké fejlődnek.