Szegedi Néplap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)

1956-12-23 / 30. szám

( Bordányi bogarak Hogyan születik a kis rémhír-kacsa A zokni ára a pulinál és a kasszánál Hamár vörös, biztosan kommunista Csak a spirituszt nem isszák szesztilalom alaii A minap azzal a szándékkal u Iáztam ki Bordányba, hogy írjak a falu életéről: hogyan kapcsolódik a kis homoki község élcto most a nagy, országos dolgokhoz. Milyen problémák, bajok szorongatják a hordónyiakat? Amikor elindultam, nem gondoltain még, hogy ilyen elmet adok majd riportomnak. Szerencsémre olyan helyre vetődtem el a faluban, ahol számos ember, parasztasszony egy gyűlés megkezdésére várakozott. Jóformán semmi egyebet sem kellett tennem, csak megfigyelnem, miről tárgyalnak, vitatkoznak az emberek. Amit hallottam feljegyeztem, hogy most közreadhassam. Már kilencedelni sem szabad? Már hogyne lenne szabad kilenecdelui, hisz ez egy igazán ártatlan dolog. Be voltaképp mi az. a kilencedclés? Sokan biztos-in tudják, dc azért ideírom. Bégi népszokásokból eredő vallásos liáziszertartás cz, misze. , , ... auivbu,. u/uiirn uiujun-D cv.t intirint egy-egy hazoan kilencszer k bj ilani? Megvannak c egymásután összejönnek esténkiiit az öregebb szomszédasszonyok. Ott isten áldásáért, a húz és n család békességéért, szerencséjéért imádkoznak és vallásos énekeket mondanak. Mostanában, úgy alkonyat tájt eléggé forgalmasak a kis hordónyi utcácskák. A meglelt férfinépség kártyázni, borozgatni indul a komákhoz, a nagymamák pedig kilencedelni a megbeszélt helyre. Ugyanezt a láti ányosságot szemlélte Rullicli Béla bácsi is, a falu községgazdája, amikor hivatalából kitette a lábát nz egyik nap estefelé. Nyilván lelkiismerelfurűulásalehetett neki amiatt, hogy hivatalos időben ilyen alaposan berúgott. Saját megnyugtatására az utcán is akart még valami hivatalos dolgot cselekedni. Valahogy ilyenlén támadt rá a kileneedéhii igyekvő egyik örcgaszszouy csoportra: — Kendtek meg mit ténferegnek itt, az utcán? Nem gondolják, hogy véletlenül jól bclcgéppisztolvoznak kendtekbe. és aztán nézhetik a szerencséjüket? A nénikék nyilván meglepődtek az öreg figyelmeztetésén. Volt is erre okuk, mert a faluban már hosszabb idő óta teljes rend és nyugalom van, most meg géonisztolyokat emlegetnek nekik. Ebhez már csak egy röpke gondolat kell és máris kipattan a tojás héja, kibúvik belőle a kis rémhír-kacsa, máris hápogja: nehezedik megint a helyzet, a kommunisták már a kilcnccdezést is be akarják tiltani. Va1 ójában pedig nem nehezedett -emmi, kilencedelni is szabad és szabad mindent, ami nem árt a köznek. Egyedül' csak Béla bácsi feje nehezedett nteg attól a jóféle bordányi „vadvíztől", amiből nem tudta pontosan, mennyi az elég. közben emígyen sóhajtozott: vagy a kasza, vagy a kő, vagy az ember, vagy a fű, de valamelyik nem jó. A hordónyiak közül sokan most ebhez hasonlóan így sóhajtoznak: vagy a szemünk káprázik, vagy elfelejtettünk jól olvasni, vagy az árak mentek feljebb, vagy a kereskedők csalnak a földművesszövetkezeti áruházban, de valami nincs rendjén. A legtöbben a két utóbbihoz állnak legközelebb. Vannak, akik azt hiszik, liogy tényleg emelkedtek a ruhafélék árai, vannak viszont mások, akik vészesen gyanítják, ltogy bizony itt a kereskedők csalnak. Miről is van szó? Nem másról, mint arról, hogy mostanában a helyi áruházban a ruhaféléken feltüntetett fogyasztási árak sehogyan sem stimmelnek a fizetési blokkokra írt árakkal. Egy pár zokni 13 forint 30 fillér a pult mögött, a pulton kívül már 15.30. A nadrág is oly „szemérmetlen", hogy 45—50 forintot is hibázik az ára, mire a vevőkhöz jut. Megkérdeztem a panaszosoktól: azután tudják-c ezt inua blokkok és az árcédulák is, — mondták ők. Baj van a borral Bordányba is bekúszóit a hír: szesztilalom van. De mint tapasztaltam, a csavaroseszű hordónyiak ezt a merev rendeletet is megmagyarázzák. Be is tartják, csak persze egy kicsit másképpen. mint ahogy azt, kellene. Ök a tilalmat nyilván csak arra a szeszre értik, melyet népicsen spiritusznak ismernek. Ezt abból is gondolom, hogy spirituszból igazán kevés fog}- a faluban, do annál több bort isznak az emberek. Így hallottam: majdnem minden második házban házi borkimérés van, s éppen most bonyolítják le a csúcsforgalmat. Ezt íratlan statisztika is bizonyítja, mostanában nagyon Csongrád megye és Szeged ügyészeinek értekezlete elszaporodott a részeg duhajok száma a faluban. A bogaras vénkisasszony A hordónyiak igen büszkék gyerekeik nevelőire. Azt mondják róluk: derék, becsületes emberek, de egyet nagyon kifogásolnak közülük. Azt mondják róla, hogy egy bogaras vénkis-1 asszony, akit eddig mindenhonnan elküldtek, s most a hordónyiak szerencsétlenségére falujukba telepedett le. Történt, hogy nemrégen az iskolában a gyerekek előtt imára kulcsolta a kezét, s imígyen fohászkodott: csak adná a jóságos isten, hogy Romániában is lenne egy ilyen balhé, mert akkor mehetnék haza, visszafoglalni az otthagyott birtokaimat. Igaz, manapság mindenki úgy fohászkodik, ahogy akar. Ebbe igazán nem lehet beleszólása senkinek, de abba már vau beleszólása a hordónyiaknak is, hogy valóban az istenhez szállnak-e ezek a fohászok, vagy pedig ártatlan gyermeki lelkeket mételyeznek. Még sok mindent hallottam a kedélyes hordónyinktól. Beszéllek Polyák Vendelről meg Kurucz László „felkelőkről" is, akik a zavaros napokban bementek a lanácsbázára, hogy ellenőrizzék: eltávolították-e a falakról a tanács dolgozói a kommunistákra emlékeztető plakátokat. Vcndiék (így emlegetik őket) csak egy ágrólszakadt vöröskeresztes plakátot találtak. Ila már vörös, mindegy az, ha kereszt is, biztosan kommunista — mondták —, s nagy gőgjükben mi telhetett tőlük: leszakították. Tegnap délelőtt Szegeden a megyei ügyészségen megbeszélést tartoltak Csongrád megye és Szeged város ügyészei. Meghatározták a rend helyreállításának és a normális munka megindításának, — a törvényesség ( megszilárdításának kérdéseit. A j tanácskozást a Legfőbb ügyész- \ ségtől kapotj tájékoztatás alapján I folytatták. Nem is vesztegeljük rájuk tovább a nyomdafestéket, még meg is szólnának érte a jóérzésű hordónyiak.: i - ij flMfr Biztosítottak figyelmébe Az elmúlt belek eseményei j folytán sok olyan személy is j szenvedett kárt, akinek biztosítása volt. A pénzügyminiszter rendelete érlelmében mindazoknak, akiknek érvényes lakásingósági, tűz- és betöréses-lopás biztosításuk van. az ilyen károkat az Állami Biztosító a kötvényfeltételek szerint a biztosítási összeg keretén belül megtéríti. Az események folytán keletkezett üvegkárokat az Állami Biztosító azoknak téríti meg, akik lakásuk üvegezését biztosították. Az üvegezést a biztosított károsultak ksz-szcl, vagy mogáukisiparossal is elvégeztethetik. Ennek költségét a számla ellenében az állami Biztosító négyzetméterenként legfeljebb 50 forint keretén belül azonnal megtéríti. Ugyancsak megtéríti az Állami Biztosító az állatbiztosítás alapján az állatok elhullásából keletkezett károkat is. Az élet- és balesetbiztosítások alapján az elmúlt hetek eseményei folytán történt halálesetek és balesetek után is kifizeti a biztosítási összeget az Állami Biztosító. A károkat legkésőbb ez év december 31-ig kell bejelenteni. Az Állami Biztosító felkéri ügyfeleit, liogy káraikat személyes jelentkezés esetén Írásban is, Budapesten, a kerületi fiókoknál, x idéken pedig a megyei igazgatóságoknál a közölt időpontig saját érdekükben jelentsék be. Szép, üdcjjij Cjfamiíia, de... T

udott dolog, hogy a dohányos embernek csak akkor jó a közérzete, ha van szivnivaló a zsei bében. Mihelyt elfogy, ténfereg, topog, nem leli a helyét | — egyszóval megáll nála a tudomány. Rajtam is elhatalmasodik a sz'ellemi impotencia, ! mihelyt elfogy a cigerettám. Mióta a Kossuth szivarka és a többi magyar dohányjövedék felvásárlásában azok is segítettek, akik nem élnek vele, csupán felfedezték, hogy „az olcsó és jó szivnivaló mindenkor pénzt ér", egyszerűen nem vagyok képes hozzájutni. Tisztában vagyok ennek az okával: egyrészt abszolút tehetségtelen "vagyok a hízelgésben, másrészt az úgynevezett „szocialista kapcsolataim" is mindig rosszak voltak. Mindez azonban csak magyarázata, de nem megoldása dohánynélküliségemnek. Mivel már három napja „potyáztam", illetve a másét szívtam, bementem az egyik tiszaparti dohányboltba, ahol — mint korábban meglestem -»• árultak valamit a pult alól. De nem volt szerencsém. Először rám néztek, majd az üresnek látszó polcról elém tettek egy fényes — piros — csinos csomagot. „Femina" — olvastam a celofánpapír alól. A tetszetős doboz egyébként egy modern női fejet, továbbá egy kecses női kacsót is ábrázolt, a két ujj között cigarettával. Nem voltam biztos benne, hogy a cigerettát, vagy a hölgyet hívják Feminának, mégis elszántam magam, zsebbe nyúltam és több ember fülehallatára kijelentettem, hogy enyém az áru. Ugy voltam vele, 5—6 forinlot áldoznia kell annak, akitől elzárja a megszokott Kossuth-ot a protekcionizmus. Amikor azonban közölték, hogy 16 forintot kell leguberálnom Fcmináért, egy csapásra kiábrándultam belőle. Már megbántam könnyelmű kijelentésemet, de mivel szégyelltem visszavenni a pénzt, elvittem magammal Feminát. A

z utcán sokáig nézegettem, simogattam, majd hangosan így szóltam hozzá: — Szép vagy Femina, tagadhatatlan, de ha jónak is olyan jó volnál, mint amilyen szép vagy, akkor sc érnél meg nekem 16 forintot. Minek is vagy hát ezen a világon ... ? (dedki) Emlékezés Tömörkény Isívánra I.'ilcncven esztendő vet v ezelőtt, 18G6. december 23-án szállt íel a ceglédi ál'oroás épületéről a kócsagmadár. Aztán elrepült a makói földek fölé, majd körözni kezdett Szeged felett, s leszállt. Itt járt-kélt. hullatta tollait, a gyönyörűségeseiket, ebben a sajátos világban, és nem akart rnásüvé szállani. Szíve ittmaraszlO'tta, és ő a szívébe fogadta a tanyai ernérzem ezt a legkülönbnek, töprengően lehajtva? Talált mert benne hallom zokogni azt mondaná, amit egyik iráminden magyarok bánatát és szegénységét, enni olyan jellemző ránk, s amit nem halt meg a világ eléggé tisztán cs .szívmegállítóan, '! ömörkény minden íra-i sából érezni: nagyon szerette az embert. Humanista volt, nem szónok! o, szervezkedő, liem távoli: ő Vagy ©Z vagy gz ' berl:- a kétkezi munkásokat, gL* ' 7 ' ,a halászokat, a célszerű szovay Y amaz ! gényembereiket; békében és Van egy régi falusi szólásmon- i háborúban egyaránt a szívódéi az egyszeri kaszásról, ald , b™ hordozta oxet. S mikor nem tudott kaszálni, s munka- 1 egy napon elszállt, mint a fehér álom a kócsagmadár, Tö Halló, Szegedi Néplap — Halló, Szegedi Néplap? — Igen, lessék. — Sok-sok szegedi dolgozó nevében kérem önöket, hívják jel a DÁV figyelmét: mielőtt kikaplassanként maga lett Halbőr Jánossá, Bábocskaivá, aki szelet hever, a zúgó, rohanó világfnlyamban, s vár, várja, hogy elinduljon a kis magyar hajó is. Tömörkény emberei olyanok, min ő maga. Emberei íéldg való, félig tömörkény fehér leüke, a világ lombéli emberek. De ígyegyalig rezzent meg, csak a sze- ben igazán valóságos szegetll gediek maradtak árván, ők, emberek, akik olyan ethnoaikik tudták, hegy ki volt az gráfiai hitelességgel élnets a tiszta szívű kócsagmadár. hogy ma el sem tudjuk képTávozta után nem sok idővel már úgy emlegetik itt-ott az irodalmárok, mint a ieloj. tett Peteleit. Csak a baráti csolnák'az áramot, jelezzék, l.e- kör és a szegedi olvasók tudDélmagyarországi kicsiben az egészet meglátó. do.n magyarul, és nem is >.t Tömörkény tud várni erre ú \ állniat. Sajnos az egyszerű lelkek éneklő- született. Nem ts írónak M- ls. ahogyan megérte a váras'ta. tuaunK elegei n ,V»Á+lrnz:narytf,e nmnvsznv.l C-71Í1' tnnfm nntllnicnntr c . • 1 - - , gyen időid: gyufát, lámpát, elő-1 szedni. Mert sötétben a keres- \ gélés miatt sok szerencsétlenség töcténhet. — A kérést tolmácsoljuk. IIALLÓ, DÁV? . v Itt a Áramszolgáltnt a kérésnek nem tudunk eleget tenni- Műszakilag szinte leheletlen a jelzés. Kapcsolóink lönkremennénck. örülünk, liogy egv évben egyszer — Szilveszterkor —, amikor éjfél, jelezzük, nagyobb hiba nélkül, szerencsésen megússzuk. — Köszönjük. Értesítjük olvasóinkat, tartsák mindig kéznél a gyufát, a lámpát. Szilveszterkor — reméljük — a jelzés után nem lesz szükség petróleumlámpára. Ne keresse senki a gyufáját. .iák. hogy Tömörkény lei volt, ők tudják igazán. — Egyszeu"t ember, becsületes ember, zelni, kései utódok, miként tudott élő anyagból ilye.il szuverén világot teremteni, ami valójában ő maga es mégis sajátosan szegedi. Csak egyszerű, becsületes, őszinte humanizmus tehette erre képessé, anelvet nem zavart meg a nagyratörés, és az szerény ember és mint iro jdí!,on dérnek sava; m°gmaolyan, amilyen csak az effele rc,rjt gyökérrel deréök"! tulajdonságú ember lehet. A ]ombbal szegedinek " Pedig valósag párnáján ahnodo. a gyei-mekkorában nem is fisában mondanak a szülőpusztulás után a jégveit magyarok: »A szőlő többé nem vagyon ...« Ezt mondogatták akkor, s talán újra elmondaná, kitekintve a világra, látva, hogy hegyen-völgyöm, föld alatt és föld felett »szolő többé r.em vágyom*. De biztosan bízna az ő embereiben, hogy újra szüléttetiik a világot, és hinne továbbra is a jóságban, a kicsi cselekedetei: világformáló hatalmában. Tömörkényt sokáig úgy tekintették, mint szegedi kuriózumot, egy tájegység íróját, aki beleragadt a sajátmaga teremtette levegőbe. Mi már látjuk, hogy Tömörkény szavai minden magyar emberhez szólnak, s az utóbbi években országszerte hallani a szavát. A közönség és a kritika egyaránt egyik legnaggyobb elbeszélőművészünkként ismeri és tiszteli. Legutóbb Madácsy László válogatásában olvashattuk I az újságokban porladozó cs újra feltámadó kis remekeinek egy gyűjteményét is, "Föltetszik a hajnal* címmel. Jó volna, ha a tcbbi — sok száz — írását is kihan- ' tolná a kötet válogatója. lesz a Szegedről disszidállak lakásaival? Levél a Szegődi HásSsu szerkesztőségének Tisztelt Szerkesztőség! Az egész város érdeklődéssel tekint a Szegedről disszidáltak — dr. Lantos, Molnár főorvosok stb. — lakásának sorsa felé. Küztudomásu, az eltávozottak nagy lakásban laktak, úgy hogy egy-egy lakásból kevés átalakítással, két-két család jutna megérdemelt otthonhoz. Különösen a klinikákon és az albérleti lakásban lakó nős orvosok kísérik figyelemmel ezeknek a lakásoknak a sorsát, hogy a rászorultak fogják-e kapui, vagy a protekciósok cs a pénzzel rendelkezők hada. Kérjük megnyugtatásul közölni a város lakosságával, hogy a disszidáltak lakásának mi lesz a sorsa? Tisztelettel: Kovács Jánosné lakásigénylő A szerkesztőség válasza Lapunk szerkesztősége az illetékes Szegedi Városi Tanácsnál megérdeklődte, hogy mi lesz a sorsa a Szegedről disszidáltak lakásaival. Ennek alapján közöljük: a törvényes rendelkezés kimondja, hogy az elhagyott lakások felett a lakásügyi hatóságok rendelkeznek. Az elhagyott lakásokban lévő ingóságokat — törvényes rendelet értelmében — leltárba kell venni, vagy lehetőség adódik az ingóságok értékesítésére is. Ha az eltávozottak március 31-ig visszatérnek, akkor az ingatlanok és az ingóságok leltár alá vétele megszűntnek tekintendő. Az elhagyott lakásokkal kapcsolatban intézkedéseket tesz a tanács. Folynak a leltározások, például az t. kerületben is. A munkát nehezíti, hogy a disszidáltak itthon maradt hozzátartozói, jóbarátai megjelennek a lakásokban, mondván, hogy azokat rájuk bízták. Természetesen ilyen esetekben is a törvényesség megtartásával járnak el. A fentiekben már írtuk, hogy az elhagyott lakások felett a lakásügyi hatóságok rendelkeznek. Ennek alapján — miután a leltározást elvégezték a városból eltávozott dr. Lantos főorvos otthonában — lakásába két arra igen rászorult munkáscsalád költözött, szabályszerű kiutalással. A továbbiakban is —- a törvényeket megtartva — arra rászorulókat helyeznek a disszidáltak lakásaiba. je, a hétköznapot* aranyszavű szült, hanem patikusnak, s krónikása. Olyan novellista, mint író, maradék idejében °ki egyéni ízű stílussal, sa- volt író, különben a Norpoiétos szerkesztéssel és han- gyí Könyvtár könyvtárosa ••illattal mutatta meg és üró- maid haláláig a könyvtárnak kitette meg az alföldi magyar °mber földi életét. Ha bekerülhetnénk egy világirodalmi enthológiába, mely a sajátos nemzeti jelleget akarná felmutatni. Tömörkény benne lenne, talán éppen a "Valér n földbe megy« című kis írásával, Lehet, hogy csak én és a múzeumnak igazgató ja volt. Ma, születése évfordulóján, amikor szeretett városa is oly nagv viharban r^zketett, ugyan mit mondana, ha még mondhatna? Ilarcsabvjuszába mit mormolna, fejét sal újra támadó, és el nem múló életét, s ahogyan alakjai, a magyar parasztéi* is tudtak várni a jobb életéi" Minden zivatar után letisztul a levegő, és megjelenik a szivárvány. fl Egyeljük a fehér kócsagmadár repülését és szedegessük fel gyönyörűséges tollait. Már nem száll <•! I a horizontba, már itt marad j velünk örökké. Yincze András Rendes bíróság t 'rgyalja a két fegyverrejtegető dorozsmai ember ügyét Lapunk tegnapi számában jelentettük, hogv rögtönítélő bíróság elé kerül a két dorozsmai ember; Hludek László és Horvátit Lajos, aktá esvik este két gránátot dobtak el és fegyvert rejtegettek. Az ügyben a kecskeméti rögtönítélő bíróság mellett működő katonai ügyészség Szegeden tárgyalt. Az emberiességet messzemenően fiayt lembe véve. - a törvényeknek megfelelően, élve Jogukkal — az ügyet, a rendes bíróság elé utalták;