Szegedi Néplap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)

1956-12-13 / 21. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MÜNKASPART SZEGEDI LAPJA I. évfolyam. 21. szám Ara; 60 fillér Csütörtök, 1956. december 13. Ki fizeti meg és miből? Könnyen kiáltják egyesek szajkózva a nyugati rádió felhívását; sztrájlc. Mit akar­nak ezek? Semmiesetre sem a jót, a munkások érdekében valót Sajnos, néhány mun­kástanács anélkül, hogy ala­posan meggondolná, vissz­hangként kiáltja: sztrájk. És mit mond az egyszerű mun­kás? Legfeljebb zúgolódik, s ha tetszik, ha nem, abba kell hagynia a munkát. Ki fizeti ezt meg neki és miből? Egyre többen kérnek erre választ a szakszervezet­től, a munkástanácsoktól. Közeledik a tél. Tüzelőre, meleg ruhára, s nem utolsó­sorban élelemre van szük­ség, különösen ott, ahol több száj kér kenyeret naponta. Pénz nélkül semmit sem ad­nak. A munkásnak pedig nincsenek a ládafiában élére rakva a vasalt százasok. Ö abból él, vásárol, amit fize­téskor a borítékban kap. Az pedig nem közömbös, hogy mennyit kap. Ezért zúgoló­dik, zsörtölődik, hogy ki fizeti meg az elherdált időt. Per­sze, akiknek jobban megy, ahol ketten Is keresnek, ott könnyebben legyintenek: ki­bírjuk. De ők se sokáig. Sürgetik a választ a kér­déshez, hogy ki fizeti meg és miből. A hang egyre hatá­rozottabb, követelődzőbb, de még mindig csak elszórtan jelentkezik. Bátorítani, erősí­teni kell ezt a hangot, mert jogos, mert nem a munkások érdekét szolgálja a sztrájk. Adjanak választ rá, — ki fi­zeti meg az elpocsékolt időt? Talán a munkástanács? Erre vajmi kevés remény van. Sőt, egyáltalán nincs is. A mun­kástanács a gyár gazdája, te­hát a munkáltató. Ha pedig a munkáltató rendeli el az üzemszünetet, arra az időre bért kell fizetnie. A fennálló törvényes rendelkezések ér­telmében ilyen kifizetéseket pedig nem eszközölhet a munkástanács. Jogosan ag­gódnak a munkások, hogy a sztrájk nyomán csak ők ká­rosodnak. Károsodnak, mert ez a munkáshatalom ellen van, a munkások érdeke el­len van, — kapitalista érde­kekért. A sztrájk kihatását elsősorban maga a munkás tapasztalja majd a véko­nyalbb borítékom, a kevesebb fizetésen. Ki fizet a Gőzfűrész mun­kásainaik, vagy a papucsos szövetkezet dolgozóinak? Irt a szövetkezetben is, bár a mun­kástanács erre nem adott utasítást, néhány sztrájkra hívó szava után csendben ül­dögélnek munkapadjaik mel lett a szövetkezet tagjai tét lenül. Van, aki a piacon sé tál, elüti valahogy az időt, jóformán azt sem tudja, mi­ért sztrájkol, ök sem és a tápéi hajójavító munkásai sem tudták, mikor megkér­deztük tőlük, hogy miért sztrájkolnak. Azt hallották, hogy mások sem dolgoznak, s úgy döntöttek egyesek ja­vaslata alapján, hogy ők sem. Nem gondolták meg, hogy milyen következmé­nyei lehetnek elsősorban sa­ját magukra nézve, ha olyan könnyen adnak a hallomás­ra, a demagóg uszításra. Kit lehet felelőssé tenni? Vagy majd kit vonnak előbb­utóbb felelősségre a munká­sok, ha megsokallják a hu­zavonát, amit velük tesznek? Talán a munkástanácsok a hibásak? Nem. Ezt nem állít­hatjuk mindegyikre határo­zottan. Ha a munkások új, nagyszerű demokratikus szer­veit hibáztatnánk csak úgy egyszerűen, nem cseleked­nénk helyesen. Hibát követ­nek el természetesen, mert hallgatnak olyanokra, akik­nek semmi közük a munkás­osztályhoz, akik visszaélnek a munkástanácsok népszerű­ségével. Azokat kell felelős­ségre vonni és kívül tenni a munkástanácsokon, akik igyekeznek rávenni a többi tanácstagot, megfélemlítéssel, terrorral munkásérdekekkel ellenkező határozatokra. Azo­kat, akiknek semmi közük nem volt a dolgozókhoz, ha csak annyi nem. hogy ki­zsákmányolták. dolgoztatták, vagy elnyomták őket Ha nem termelnek az üze­mek, nincs aimáért pénzt kap­janak és nem lesz amivel fizessenek. Ez alól nem ki­vétel a nagyüzem, a kisüzem, vagy a szövetkezet sem. Ahol nincs pénz. ott nem tudnak fizetni a munkások­nak. Tehát, ha arra buzdít­juk a munkást, hogy ne dol­gozzék, szájától vonják el a kenyeret, ugyanakkor a népgazdaságnak ártanak. Tehát a sztrájk nem a mun­kásosztály. a dolgozók érde­keit szolgálja. Az első pedig a munkásérdek. Hallassa ép­pen ezért szavát a munká sok érdekvédelmi szervezete, a szakszervezet. A szervezett munkások összefogásával és erejével vegyék fel a har­cot a sztrájkra uszítókkal szemben, emeljék fel szavú kat, követeljenek nagyobb felelősségérzetet a munkás tanácsoktól a munkások, minden dolgozó érdekéber.! A forradalmi erők offenzívája jellemzi a mostani helyzetet A pesterasébeti munkástanácsok küldöttei Kádár Jánossal, a fórra almi munkás-paraszt kormány elnökevei tanácskoztak Budapest XX kerületének, Pesterzsébetnek több üzemé­ből, az Autó- és Traktorai katrészgyárból, a Hazai Fé­sűsfonóból, a Soroksári Vas­öntödéből, a Soroksári Tex­tilművekből, a Pesterzsébet' Kötöttárugyárból, a Pester zsébeti Harisnyagyárból, és a Dugattyúgyűrűgyárbol munkások és műszaki dol­gozók keresték fel ma dél­ben a parlamentben a kot­mányt, hogy elmondják ész­revételeiket és kívánságai­kat a legutóbbi napok ese­ményeivel kapcsolatban. Kérték, hogy a kormány feltétlenül szerezzen érvényt kiadott rendelkezéseinek, amelyeket minden becsüle­tes dolgozó örömmel üdvö­zöl, mert azok a rend és nyugalom helyreállítását biz­tosítják. Véleményük sze­rint semmiképpen sem sza­bad megismétlődnie annak a súlyos hibának, amelyet a Nagy Imre-kormány elkö­vetett, amikor a fegyvereit beszolgáltatására megállapí­tott határidőt újból és új­ból módosította. Ezért senki sem vette komolyan rendel­kezéseit A becsületes emberek dol­gozni akarnak, mert tudják, hogy a sztrájk felmérhetet­len károkat okoz éppen a dolgozó népnek. Sürgették, hogy a kormány keményen lépjen fel a rend és a mun­ka megzavarói ellen, az iz­gató, zavartkeltő személyek­kel szemben. Olyan pénzügyi Intézke­désekre van szükség — mon­dották többen is felszólalá­sukban —, hogy csak azok kapjanak bért, fizetést. akiK valóban dolgoznak. Felhábo­rítja a becsületes dolgozó­kat, ha látják, hogy a sztrájkra uszítók bért kap nak, azoknak is fizetnek, akik csak csellengenek az üzemben és akadályozzák a becsületes dolgozók munká­ját. Legyen határozott és ke­mény a kormányzat azokkal szemben, akik a nép érdekei ellen cselekszenek. A kor­mány minden ilyen intézke­désében számíthat a dolgo zók támogatására. Felvilágosítást kértek az olyan — nyilvánvalóan az ellenforradalmi elemek ál­tal rossz szándékú célzatos­sággal terjesztett hírekre, amelyek szerint a területi munkástanácsok feloszlatása csak az első lépés volt, ame­lyet hamarosan követ az üzemi munkástanácsok meg szüntetése is. Elmondották, hogy üzemükben szeretné­nek már visszatérni a több műszakban folytatott mun­kára, s ennek érdekében a kormány tegyen intézkedé­seket a közbiztonság továb­bi javítására. Elhangzott a megbeszélés során olyan kívánság is, hogy nevezzenek ki kot mánybiztost az olyan üzem vezetésére, ahol meggondo­latlan, vagy felelőtlen sze­mélyek tevékenysége folytán elherdálják az üzem, tehát az üzemi dolgozók vagyonát, s nem fordítanak gondot ar­ra, hogy mielőbb rendes ke­rékvágásban folyjék a ter­melés. Az egyik kerületi iskola munkásból lett tanárnője ar­ról . beszélt, mennyire fon­tos, hogy mindenütt ismét megkezdődhessék a tanítás, de ehhez a bányászoknak kell több szenet termelniök, hogy fűteni tudják a tanter­meket. Ha erre hamarosan nem kerülhet sor, az a ve szély fenyeget, hogy a dia­kok elveszítenek egy fé évet, vagy talán egész éve4 is. A beszélgetés során Kádár János a többi között ezeket válaszolta az elhangzott kér­désekre, észrevételekre: Poiitil'ailag is legyőzzük az e!!enfo'?ada mat A jelenlegi helyzet értéke­lésénél abból kell kiindulni, hogy az utóbbi időben az el­lenforradalom nagyon erősen tért veszített. Kétségtelen, hogy az ellenforradalmárok­nak sok jóhiszemű, becsüle­tes embert is sikerült megté­veszteniük, de most már fo­kozatosain felbomlott, erősen összeszűkült tömegbázisuk. Ez nemcsak annak tudható be, hogy az emberek egyre nagyobb számban felismer­ték az ellenforradalom veszé­lyét és elhatárolják magukat az ellenforradalmi elemek­től. Vannak olyanok, akik különösebb politikai meggon­dolások nélkül kerültek szembe az ellenforradalmi erőkkel, azért, mert elítélik a közbiztonság fenyegetését, a rend megbontását, amivel Horváth Imre külügyminiszter nyilatkozata az ENSZ-közgyűlés december 11-i ülésén Kormányrendelet 1 a magár,iparosok és magánkereskedők által foglalkoztatott alkalmazottak után járó külön általános jövedelemadó megszüntetéséről A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány rende­letet adott ki a magániparo­sok és magánkereskedők ál­tal foglalkoztatott alkalma­zottak után járó külön álta­lános jövedelemadó meg­szüntetéséről. A rendelet értelmében az alkalmazottat foglalkoztató magániparosok és magánke­reskedők terhére 1956 évi november és december hó­napra az egyébként járó ál­talános jövedelemadón fe­lül az alkalmazottak után kivetett külön általános jö­vedelemadót törölni és en­nek az adónak a kivetését az 1957. évtől kezdve mellőzni kell. Az általános jövedelem­adóról szóló 13.400/1948/1947. I. 7. számú rendelet módosí­ló 15/1955. M. T. számú ren­delet 8. §-a 1956. november 1-től hatályát veszti. New York (TASZSZ). Az ENSZ-közgyűlés december ii-i délelőtti ülésén nyilatkozatot tett Horváth Imre külügyminisz­ter, a Magyar Népköztársaság EN SZ-képvisel öje.; Horváth Imre kijelentette: „A magyar delegációt azzal a céllal küldte ki kormánya az ENSZ jelenlegi ülésszakára, hogy az ENSZ teljesjogú tagja­ként más államokkal együtt részt vegyen az alapvető nem­zetközi problémák megvitatásá­ban. Küldöttségem azonban rámu­mutat arra a tényre, hogy az Egyesült Államok küldöttsége és néhány, nz Egyesült Államok befolyása alatt álló ország kül­döttsége felszólalásokban, vala­mint néhány határozati javaslat­Hegválasztották az HSZMP megyei intéző­bizottságát A szombaton tartott me­gyei küldöttértekezletein 25 tagú MSZMP megyei pártve­zetőséget választottak. A me­gyei pártvezetőeég hétfőn ülést tartott, amelyen sorai­tól 7 tagú intézőbizottságot választott. Az intézőbizottság tagjai: Gervad Miklós szer­számlakaitos, Fehér Lajos ku­tásáról és kiegészítéséről szó- bikos. Szilágyi Júlia női sza­bósegéd, Németh Károly hús­ipari munkás. Vad János ipari munkás, Rózsa István ipari munkás és Török László kubikos Az intézőbizottság a meg­választása után nyomban ülést tartott és megkezdte a pártsaervezéssel kapca^aíos munkáját, ban több kísérletet tett orra. liogy beavatkozzék Magyaror­szág belügyeibe. Ezeket a kísér­leteket a magyar küldöttség kor­mányának utasítására több Íz­ben elutasította és következete­sen el fogja utasítani a jövőben is. Ugyanakkor, minthogy a ma­gyar kérdés majdnem állandóan napirenden szerepel, több kül­döttség durva és szégyenletes formában sértegette a Magyar Népköztársaság kormányát és küldöttségét, olyan formá­ban, amely összeegyeztet­hetetlen Magyarország szuvere­nitásával és a magyar nép nem­zeti méltóságával. Tekintettel a mondottakra; a magyar küldöttség nem vesz részt a közgyűlés XT. ülésszaká­nak munkájában addig, amíg a magyar kérdés megvitatása nem fog megfelelni az ENSZ-alapok­mány széllemének. A nyilatko­zat elhangzása után a magyar küldöttség valamennyi tagja cl-1 hagyta az üléstermet. Ktoveztéft In^oszlávia budapesti nagyít öveiét Belgrád (Tanjug): Joszip Broz-Tito köztársasági elnök Jovo Kapdcsicsot, a külügyi államtitkárság eddigi állam­tamácsosát Jugoszlávia ma­gyarországi rendkivüli és meghatalmazott nagyköve­tévé nevezte ki. Ugyanazzal a rendelettel visszahívta Dalibor Szoldatl­csot, Jugoszlávia eddigi bu­dapesti rendkívüli és megha­talmazott nagykövetét, aki más beosztást kapott a ügyi államtitkárságban. kül­Értehezlet az MSZMP alapszervezeteinek elnökei számára Ma, délután 4 órakor a megalakult MSZMP alap­szervezetek intézőbizottságá­nak elnökei számára a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes szegedi intéző bi­zottsága értekezletet tart a Móra Ferenc sétány 10 szám alatti pártszékházában. Kormányrendelet a mezőgazdaság-fejlesztési járulék megszüntetéséről A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány határo­zatot hozott a mezőgazdaság­fejlesztési járulék megszün­tetéséről, A határozat kH mondja, hogy a mezőgazda­ság-fejlesztési járulék újabb szabályozásáról szóló 1004— 1954. M. T. számú határozat Január 1-ével hatályát veszít az ellenforradalom változat­lanul kísérletezik. Az embe­rekben egyre erősebb az a felismerés, hogy az ellenfor­radalmi elemek által sugai­mázott módszerekkel nem le­het a normális élet felé ha ladni. A legegyszerűbb emiberek is megértik, hogy ehhez fel­tétlenül alapot kell teremte­nünk. Ez az alap pedig sem­miképpen sem lehet a sztrájk, a lövöldözés, a bi­zonytalanság. Az emberek megértik, hogy a jövő alapja nem lehet az, hogy nem dol­goznak, de a pénzt felveszik és a meglevő készleteket el­fogyasztják!. Van másik oka is annak, hogy a visszaszorított ellen­forradalom most dühödtebbé vált. Ez az ok a forradni: erők jelentkezése. Megkezdi dött, s erőteljesen folyik . . MSZMP szervezése. Novem­ber 4-e után az ellenforrad ­lom egyik követelése az volt, hogy az üzemekben ne le­gyenek pártszervezetek. Most azonban folyik a párt szer­vezése az egész országban. Még nem elég aktunk a pártszervezetek és a pártta­gok, még nem lépnek fel oí- , ran az ellenség félrevezető hazugságaival szemben, de már mai tevékenységük is sok az ellenforradalmárok­nak. mert érzik, hogy a meg­erősödött pártszervezetek jó politikai felvilágosító mun­kája kihúzza alóluk a talajt és a becsületes dolgozók a jelenleginél is nagyobb szám­ban fordulnak szembe az el­lenforradalommal. Minden tisztességes szán­dékú embernek pártállásra való tekintet nélkül együtte­sen kell fellépnie az ellen, hogy az ellenforradalmi ele­mek úgy tüntessék fel ma­gukat, mintha a munkások nevében beszélnének. Ez nem a párt kérdése, ez az egész nép jövendőjének kérdése. Megdöbbenést és félelmet idézett elő az ellenforradal­márok között, hogy a mun­kástömegek december 6-án megjelentek az utcán nem­zetiszínű és vörös zászlók­kal. Az ellenforradalmárok megértették, hogy nekik vé­gük van, ha az utcán is a forradalmi tömegek veszik út a vezetést, Felbőszítette az ellenforra­dalmárokat a magyar karha­talomban történt változás. A karhatalmat természetesen tovább kell még erősítenünk, de már jelenlegi erejét is so­kallják, s gyengíteni akarja : az ellenforradalmárok. A tö­megek bizalommal fordulnak a magyar karhatalom felé, mert látják, hogy határozot­tan és kellő erővel védi a rendet és a nyugalmat. Mindez rohamosan leszű­kíti az ellenforradalom t, megbázisát. Egyre inkább olyan választás elé kerülnek, hogy most már nekik kellene megjelenniük az utcán. Nem tudnak többé félrevezetett embereket, különösképpen fiatal gyerekeket meggondo­latlan cselekedetekre rábírni. Amikor ellenforradalmároki ról beszélünk, azokra gondo­lunk, akik most meghúzód­nak a háttérben, s külföldi imperialistáktól kapott meg­bízás alapján onnan izgatják a félrevezethető embereke:, (Folytatás a 2: oldalon) .

Next

/
Thumbnails
Contents