Szegedi Néplap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)

1956-12-13 / 21. szám

A forradalmi erők offenzfa&ia Jellemzi a mostani helyzetet f (Folytatás az 1. oldalról) A forradalmi erűk offenzí­vája jellemzi a most kiala­kult helyzetet. Amikor elha­tároztuk, hogy támadunk, hogy az ellenforradalom fegyveres legyőzése után po­litikai legyőzését és szétveré­sét tűzzük: napirendre, szá­moltunk vele, hogy harcos hét kezdődik. Az események megmutatták, hogy az offen­zíva helyes, ezt a politikai csatát kell tovább fejleszteni, hogy a tömegek teljesen el­forduljanak az ellenforrada­lomtól. A munkástanács alapvető intézménye lesz a népi demokráciának Az flzemt munkástanácsok feloszlatásáról terjesztett rémhí­rekkel kapcsolatosan ezeket mon­dotta Kádár János: Nagyon fontos intézmény, ar­ra hivatott, hogy a dolgozók közvetlenül oldják meg nz üze­mek igazgatásának felndntnit. A gazdasági igazgatás bürokráciá­ját megszüntetjük, és eleven igazgatást hozunk léire. De fel­vetődik a kérdés, hogy mit akar csinálni n munkástanács, ha ki­lép nz üzemből és megjelenik min] területi, budapesti, vagy éppenséggel mint országos mun­kástanács. Tételezzük fel; hogy elvileg szükség lenne egy buda­pesti munkástanácsra; lln a ter­meléssel aknr foglalkozni, nagy apparátusra lenne szüksége, ki­mutatásokra az anyagról, a mun­kaerőről, a szállításokról, nz ex­portról és az importról, hiszen másképpen nem tud a termelés­sel foglnlkozni. Mindez az. üze­mi munkástanácsnak rendelke­zésére áll. A budapesti munkás­tanács ezek szerint nem is tud­hat inást csinálni, mint politikai kérdésekkel foglalkozni, mint ahogy az ellenforradalmi erők ügyes munkája folytán valóban ezekkel foglalkozott: a karhata­lom, a sajló kérdéseivel stb. Az ilven tevékenység természetsze­rűleg szembe kerül nz államha­talmi szervekkel. Ebből óhatat­lanul az következik; hogy nz ilven központi munkástanácsnak hadakoznia kell az államhatalmi szervekkel. Ezért szorgalmazza az ellenforradalom a területi munkástanácsok létrehozását, s ezért vagyunk mi ellene a terü­leti munkástanácsoknak. De az üzemi munkástanácsokat erősí­teni kell, mert ez nz üzemi de­mokratizmust tovább fejleszti. Az üzemi munkástanácsoknak a gazdasági vezetés feladataival kell foglalkozniok. Most, hogy vita támadt a területi munkásta­nácsok kérdéséről, az ellenforra­dalom azt mondja: volt egy nagvszorű szervünk, a buda­pesti munkástanács (nzt nem te­szi persze hozzá, hogy ezzel a szervvel nogyszerűen tudtak cl­Jcnforradnlrni mnnővereket vég­rehajtani), de azzal folytalja, hogy a kormány ezt a szervet megszüntette, mert n kormány a forradalom vívmányai, n mun­kásosztály érdekei ellen támad. Ezért híreszteli, hogy most meg­szűntette a kormány a területi munkástanársokat; ezután sor kerül az üzemi munkástanácsok­ra is; Ha a mnnkástnnácsok eddigi tevékenységét nézzük, összessé­gtikben — sajnos — még nagyon keveset lettek a munkásosztály valódi érdekeinek védelmében. Sok helyen ártottak a munkás­osztály érdekeinek. Ez nem azt jelenti, hogy akik n munkásta­nácsokban vonnak, becstelen em­berek; Személyes tapasztalataim sze­rint a mnnkástnnácsok tagjai­nak nagyobbik feto becsületes szándékú. Van azonban a mun­kástanácsokban egy kisebbség, amelynek a munkásosztályhoz semmi köze sincs. Ezek nem is munkásemberek, talán egy-két éve dolgoznak a gyárakban, az­előtt gyárosok, vagy katonatisz­tek, fasiszták, nyilasok voltak, vagy börtönből szabadultak. Po­litikailag senuni közük a mun­kásosztályhoz, s a kapitalizmus érdekeit képviselik. Ezt a vilá­gon solia nem látott sztrájkot ők vezetik. Ennek a sztrájknak a levét nz egész munkásosztály, az egész nép issza meg. Egy napi sztrájk 300 millió forint veszteséget jelent, egy hetes szlrá'kknl tönkre lehet tenni a munkásosztály egv évre lehetsé­ges élctszinvonalemeléséf. Ha egv évro egy munkáskategória életének megjavítására lehotett volna fordítani ezeket a 300 mil­lió forintokut, igen jelentékenyen lehetett volna emelni ereknek a nvinkáskalegóriúknak életszínvo­nalát. De egynéhány munkástnnírs ínég ezen túlmenően is megká­rosította az üzemek dolgozóit. Az üzemben levő értékeket csere­berélik faluval, más üzemekkel, ilymódon felemésztik azt az anyagi értékeket is, ami az üzemben megtalálható. Nem ter­melődik tehát új érték, és fel­emésztődik az, ami már meg­van. Ezen a helyzeten a munkás­tömegeknek is kell segíteniök. Az üzemek munkásainak joguk van ahhoz, liogy megkérdezzék a munkástanácsokat, hogyan gazdálkodtatok eddig, milyen értékeket vettetek át, mennyi pénzt vettetek fel a bankból, mi­lyen felhatalmazás alapján, ho­vá fordítottátok ezt a pénzt? Kérdezzék meg a munkások azt is, mit tettek a munkástanács tagjai a termelés érdekében, hi­szen termelés nélkül nincs élek Kérem, mondják el üzemük­ben és mindenütt: senkinek nem jut eszébe, hogy az üzemi munkástanácsot megszüntesse. A rendkívüli súlyos szénhely­zetről beszélt ezután. Hangoz­tatta, liogy lia továbbra sem fo­lyik teljes iitemű termelés a bá­nyákban, tízezrével lesznek ipari munkások, akik követelni fog­ják, liogy dolgozhassanak, de szén és energia hiányában nem tudnak majd dolgozni. A volt budapesti központi munkástanács cselekedetei kö­zül a legsúlyosabbak közé tarto­zik, amit ennek a szénhelyzet­nek kialakításával előidézett. Több felszólaló kérte — foly­tatta a továbbiakban Kádár János —; hogv határozottan hajtsuk végre a kiadott intézke­déseket Feltétlenül végrehajt­juk, s az ellenforrndalmárokkal szemben a kormány nem lesz kímélete*. Nem fogunk meghát­rálni, mint aliogv a letartóztatá­soknál sem tettük ezt. A továbbiakban a kormány­programot sürgető felszólalások­ra válaszolt Ha letörtük az ellenforradalmat, elérkezik a pozitív program ideje 2 Csütörtök, 1980. december IS. Amikor mi felléptünk; prog­ramunk a távolabbi jövőt ille­tően leszögezett néhány elvet, ezek között az ország független­ségének biztosítását, a közélet demokratizálását; do érthetően ennek a szűkszavú programnak többet kellelt foglalkoznia az azonnali tennivalókkal, +mlnt például: hogyan lehet a törvé­nyes rendet helyreállítani. Hosz­szú ideig ebben merült ki a kor­mány tevékenysége. Ezért nem volt mód arra. hogy megkezd­hettük volna kidolgozni a pozi­tív kormányprogramot. Ez azon­ban nem csak rajtunk múlik. Szükség volt egy forradalmi tá­madásra, az ellenforradalom po­litikai megsemmisítésére. Ez a helyzet bizonyos kiéleződésével jár; Do ha ezen a bullámon átju­tunk, letörtük az ellenforradal­mat, elérkezik az ideje a poziiiv program ismertetésének. Gon­dolom, hogy ez a jövő bét vége felé megtörténik, s egy sor na­gyon fontos kérdésben a nyilvá­nosság elú lehet lépni, hogy mi­ként akarjuk ezeket a kérdéseket megoldani. Egyesek a munkások követe­léseként tüntetik fel, hogy min­denféle párt szabad működését engedélyezzük — folytatta ez­után. Sohasem tudtam, hogy a munkásosztály szivében élő fő követelés az, hogy a burzsoá pártok szabadon tevékenyked­hessenek; A többi párt kérdésében, az élet további demokratizálásában a legmesszebbmenőkig elme­gyünk, ami azon a határon be­lül van; hogy Magyarországon népköztársaság van, és marad, és hogy szocializmust akarunk. Ami ezon a batáron túl megy, abba nem mehetünk bele. Ügy kell megoldani a többi párt kérdését, hogy a politikai éleiben részt vegyen minden becsületes ember, aki szociab'zmust akar. A nemrégiben Dudapesten járt egyik külföldi vendég be­szélgetésünk alkalmával el­mondta: sok emberrel találkozott és számára kellemes meglepetés volt, hogy kivétel nélkül min­denki nzt mondta neki, hogy szocializmust akar. Erre én az­zal válaszoltam, hogy ebben az a lényeges, mit ért az illető szo­cializmuson. Hitlcrék is azt mondták, hogy szocializmust akartak, de nemzeti szocializ­must. A magyar nép is tapasz­talhatta a saját bőrén, hogy mi lett ebből. Mert vannak, akik kommunisták nélkül képzelnek el valamiféle szocializmust. Ez azonban olyan nemzoli szocia­lizmus, ami hitleri fasizmust je­lent.: — Ami szándékainkat illeti — folytatta Kádár János —; sokat beszélgettünk erről munkástaná­csokkal. Szándékunk az, liogy minden kérdést a nép, a mun­kásosztály érdekében oldjunk meg. Mi erre a biztosíték? — kérdezték. Azzal válaszoltunk, hogy ránk még a legellenségesebb elemek sem mondhatják, hogy mi a gyárosok, bankárok, föld­birtokosok kormánya vagyunk és azok érdekében akarunk cse­lekedni. Mindent úgy akarunk megoldani, hogv elsősorban a munkásosztály, de természetesen az egész nép érdekét szolgólja._ Ami a szabadságjogokat illeti, olvan szabadságot akarunk adni, amely elmegy a logmesszibb ba­lárokig, de amelynek egy kor­látja van: a nép hatalmát nem engedjük támadni, megsemmi­síteni. Ezekből a felvilágosítások­ból és főként a kormány in­tézkedéseiből láthatja majd mindenki, hogy a demokrá­cia tovább fejlesztése mellett vagyunk. A bürokratikus ve­zetést nem is lehet visszaál­lítani, nagyon véres leckét adott erről a történelem, Te­hát nem csak mi nem aktar­juk visszaállítani, de véle­ményünk szerint ezt nem ás lehetne megcsinálni. Szocia­lizmust, néphatalmat aka­runk és ezen belül annyi sza­badságot, amennyi ebbe az elvi keretbe belefér. Minket az az eltökéltség veaet, hogy a forradalom ügyében nem engedünk, tűz­zel-vassal is megvédjük. Na­gyon kerülni akarjuk a vér­ontást, amennyire ez rajtunk múlik. Egyetlen ember élete se vesszen el, ha nem elen­gedhetetlenül szükséges ez, de ismétlem, cz sem rajtunk múlik. A tömegeket foglal­koztató kérdéseket pedig po­zitívan megoldjuk, egy sor kérdés hamarosan napirend­re kerül. Az ENSZ feladata a béke és a nemzetközi biztonság biztosítása — mondotta felszólalásában Kuznyecov szovjet ENSZ-delegáius Eltökél* fellépéssel irteg ell változtatni a heye'et Azt kérjük, hogy aktívan és bátran lépjenek fel a munkások tömegei között a gyárakban, a munkás lakó­házakban, mindenütt, ahol tömegek élnek. Majdnem minden a fellépésen múlik A forradalom politikai ereje százszorosan nagyobb, mint az ellenforradalomé. Ha ke­ményen fellépünk, fellé ré­sünknek sikere lesz. Ha azonban valahol ez mégs?m történnek így. kérjék a kormánv segítségét és megvédjük a nép érdekeit. Most az a fontos, hogy a tö megokkel együtt haladva, velük összeforrva eltökél­ten lépjünk fel, s akkor vég­érvényesen meg lehet vál­toztatni a helyzetek. Azt kérem, hogy ha ebbe . egyetértenek, harcoljanak ezekért. A magyar nép jö­vőjéről van sző, a szó szo ros értelemben a magyar nép jobb életéről. Aki ezt meg­érti, és ennek megfelelően jár el, az segít, hogy telje­sen helyreálljon a rend és a nyugalom, a termelő mun­ka. Szükséges ehhez az erély, de nélkülözhetetlen a politi­kai munka is. A megbeszélés részvevői nagy megnyugvással vették tudomásul a kormányelnök szavait és azzal az elhatáro­zással távoztak, hogy a ka­pott felvilágosítás szellemé bet? munkához látnak. Az ENSZ-közgyűlés decem­ber 10-i ülésén, amikor a köz­gyűlés a magyar kérdéssel kapcsolatos határozati javas­latot tárgyalta, felszólalt éo beszédet mondott V, V. Kuz­nyecov külügyminiszterhe­lyettes, a Szovjetunió ENSZ delegátusa, Beszéde elején kijelentette: az összes újabb provokációs határozati javaslatok sugal­mazol csak azért akarják az ENSZ-t a magyar belügyek­be való beavatkozásra bírni, hogy mentőövet dobhassa­nak a magyarországi szétzú­zott fasiszta lázadók marad­ványainak, újabb rendzava­rást idézzenek elő az ország­ban, megnehezítsék az élet normalizálódásának folya­matát. A magyarországi ese­ményekkel kapcsolatos mél­tatlan és lázas hűhó lerántja a leplet azokról, akik szeret­nék megdönteni a törvényes magyar kormányt, — amely nem tetszik egyes országok­nak — és olyan kormányt állítani helyére, amelyet el­fogadnának a népi demokra­tikus rend ellenségei, A magyarországi helyzet — mondotta ezután Kuznye­cov — mind jobban megszi­lárdul, jóllehet mind a belső, mind a külső reakciós erők ellenállást fejtenek ki. Ma­gyarországon szétzúzták az ellenforradalmi erőket, de az országon belül maradt egyes ellenséges elemek továbbra is ösztönzést kapnak kívül­ről, még mindig megpróbál­ják hazug jelszavakkal fél­revezetni a dolgozó népet, megpróbálják fehérnek mu­tatni a feketét, forradalom­nak nevezni az ellenforradal­mat, nemzeti függetlenség­nek az imperialista elnyo­mást; De ezekre az elgondolások­ra kudarc vár. A magyar dolgozó nép megértette, ho­va akarták taszítani a fa­siszta puccsisták, és külföldi sugalmazóik. Egészen nyilvánvaló, hogy a magyarországi események láncszemét képezik annak a gondosan előkészített és kö­vetkezetesen végrehajtott rosszindulatú imperialista tervnek, amely legrosszabb formában akarja felelevení­teni a hidegháborút, folytat­ni a béke ügyére veszélyes erőpolitikát; Oz agress7iv kSrffk iWbhra is vilépuralmi törekvéseik mmalösi­lásáról álmodnak Kuznyecov beszéde további részében rámutatott arra, hogy a haladó erők és a szo­cialista országok ellen irá­nyuló átfogó imperialista összeesküvés egyik részlete volt a magyarországi ellen­forradalmi kísérlet. Szerve­zői ezen túlmenően arra gon­doltak, hogy a magyarorszá­gi eseményekkel elvonhat­ják a világ közvéleményének figyelmét Anglia, Franciaor­szág és Izrael egyiptomi ag­ressziójáról, továbbá arra használhatják fel ezeket az eseményeket, hogy befeketít­sék és aláássák a szocialista államok erősödő békés együttműködését a nemzeti felszabadító harcban győze­delmeskedő ázsiai és afrikai országokkal, azt az együtt­működést, amely egyebek között akkor mutatta me? óriási erejét, amikor az ag­resszorok megtámadták Egyiptomot. Majd rés^etesen foglalkozott az Egyesűit Al­tamoknak a magvar kérdés­ben elfoglalt álláspontjával, rámutatva, hogy az Egvesült államoknak alapvető és dön­tő szerepe volt a magvaror­száei események kialakításá­ban. Az Egyesült Államok bizonyos köreinek vezetése alatt álló nemzetközi Impe­rialista erők, a nemzetközi kalandorok, kihasználva a korábbi magyar kormány hi­báit, valamint az ország bri­ső nehézségeit, elhatározták, hogy áttérnek a nyílt akciók­ra. Megcáfolhatatlan tények bizonyítják, hogy M.zgyaror­szágon kísérlet történt a ma­gyar nép C-nében gyűlö­letes földesúri-kapitalista rend visszaállítására, Euró­pa szívében újabb háborús gócnak, továbbá a szocialista országok ellen irányuló kár­tevő-központnak a kialakí­tására. Az események menete azt mutatja, hogy már a buda­pesti fegyveres felkelést meg­előző órákban, az október 23-1 lojális diáktüntetés ide­jén kifejezetten fasiszta jel­szavai: és követelések buk­kantak fel. Néhány nap múlva azon­ban az ellenforradalmi erők teljesen szabadjára engedték magukat, kegyetlen leszá­molást kezdtek közéleti sze­mélyiségekkel és politikusok­kal, a népi demokratikus rend híveivel. Az ellenforra­dalmi erők kivonultak az ut­cára és vadállati kegyetlen­séggel gyilkolták a haladó munkásokat, parasztokat és az értelmiség képviselőit. Mindenki előtt vüágos, hogy a kártevő csoportok részvételével lebonyolított hadműveleteket, amelyele so­rán megostromolták a rádiót, elfoglaltak igen fontos kato­nai és állami épületeket, nem szervezhették a békés tünte­tésben részt vett diákok, ha­nem csakis jól kiképzett, nagy tapasztalatokkal ren­delkező fegyveres diverzán­sok; Bár az ellenforradalmi puccs megbukott, további kí­sérletek történnek arra, hogy újabb rendzavarásokra bujtsák fel a fasiszta cso­portok maradványait. F, cél­ra felhasználják a legkülön­bözőbb rágalmazó koholmá­nyokat. Kitalálnak és ter­jesztenek különböző rémhíre­ket, a szovjet csapatokról, a magyarok deportálásáról, magyarországi felkelésekről és harcokról stb. A nemzetközi reakció most azon erőlködik, hogy tovább nehezítse az ország amúgyis súlyos gazdasági helyzetét, akadályozza a politikai kér­dések demokratikus megol­dását, legalábbis egyes he­lyeken — mint a legutóbbi napok eseményei mutatják — újabb összetűzéseket provo­káljon és növelje a nép szen­vedéseit, a bsrerjeszfeft határozati lavaslat provoKstív jellegű A Szovje'unió ENSZ dele­gátusa ezután adatokat sorolt fel, amellyel bebizonyította, hogy a nyugati sajtó és a Szabad Európa-rádió minden erejével a fasiszta provoká­ciók szolgálatába lépett, majd a következőket mondotta: Az úgynevezett magyar kérdés körül indított rága­lomhadjárat kezdeményezői azonban, semmibevéve az ENSZ alapokmányát és az ENSZ munkájának általáno­! san elfogadott szabályait, | nem nyugszanak és egyre i bomlasztják az ENSZ-köz­1 gyűlés 11. ülésszakának mun­káját. Sietnek, mert az idő ellenük dolgozik. A szovjet küldöttség szük­ségesnek tartja felhívni a közgyűlés figyelmét a beter­jesztett határozati javaslat nyilvánvalóan provokációs jellegére. E határozati javas­lat szerzői azt indítványoz­ták, hogy a közgyűlés ft*11e el a Szovjetuniót az ENSZ­ntanoVmány állítólagos meg szegeséért. Szavazógépezettel keres-" ' ülvihető minden határozati iavas'at. De bármilyen hatá­rozati javallatot fogadtassa­nak is el. telies kudarc vár arra a kísérletre, hegy meg­döntsék a népi rendszert Ma­gvarországon és újból hata­lomra Juttassák ott a tőkése­ket és a föidesurakat, mivé' a munkások és a parasztok világosan kifeiezésre Juttat­ták, hogy nem engedik meg a rési rend visszatérését. A közgyűlés az úgynevezett magvar kérdés miatt elkese­redett harc színtere lett. E harc egyfelől a haladás erői, másfelől a nemzetközi reak­ció kőzött folyik, élén az Egyesült Államok monopó­liumaival. Szakadatlan ára- ] datban zúdítják a Szovjet­unióra és a szocialista orszá­gokra a sértéseket és a rágal­makat azok, akiket dühbe gurított az ellenforradalmi lázadás kudarca. Viszont ugyanezek az urak igen elné­zőek azzal a nyilvánvaló ag­resszióval szemben, amelyet Anglia, Franciaország és Iz­rael követett el Egyiptom el­len. Ugyanezek az urak egy csepp haragot, vagy felhábo­rodást sem éreznek a durva agresszió elkövetői iránt. El­lenkezőleg, igen megbocsétó­ak és szívélyesek az agresz­szorok — Anglia, Franciaor­szág és Izrael — iránt. Az Egyesült Nemzetek Szervezete hivatott fejleszte­ni a baráti kapcsolatokat a nemzetek között az egyen jo­gúság és az önrendelkezés el­vének tiszteletben tartása alapján, valamint hivatott megtenni a megfelelő intéz­kedéseket az egyetemes béke megerősítésére. Kötelessége felemelni szavát ezen elvek védelmében és határozottan visszautasítani azokat az egyre erősödő kísérleteket, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét az Egyesült Álla­mok politikája engedelmes végrehajtójának színvonalára süllyesszék. Ez ENSZ-nek el kell liéfnse az Egvesült niüamoKal A szovjet küldöttség úgy véli, hogy a közgyűlésnek el kell ítélnie az Egyesült Álla­mokat a népi demokratikus országok ügyeibe való be • avatkozásért, az ezekben az országokban kifejtett akna­munkáért. Pontosan az Egye­sült Államok avatkozik bele a Magyar Népköztársaság belügyeibe, aknázza alá az ország politikai függetlensé­gét, igyekszik megfosztani alapvető jogaitői és szabad­ságjogaitól a magyar ós nem­csak a magyar népet. A számtalan törvényellenes határozati javaslat szerzőinek erőfeszítése arra összponto­sul, hogy a beavatkozás ENSZ-megfigyelők Magyar­országra küldésével ós e meg­figyelők jelenlétében lezajló választások megtartásával valósuljon meg. Vajon nem beavatkozás-e ez Magyaror­szág belügyeibe? Kuznyecov a továbbiakban megcáfolta az Egyesült Álla­mok és más országok ENSZ­delegációjának rágalmait, majd kijelentette: A szocialista országok nem maradhattak részvétlenek a Magyarországon előállt ve­szélyes helyzettel szembeni Veszély fenyegette nemcsak ennek az országnak nemzeti­demokratikus rendszerét, ha­nem a Magyarországgal szomszédos szocialista álla­mok biztonságát is. Meg kel­lett akadályozni, hogy Ma­gyarország újabb háborús tűzfészekké váljék, mert az ellenforradalmi erők sikere feltétlenül ide vezetett volna. Ismeretes továbbá, hogy a szovjet kormány 1956. októ­ber 38-i nyilatkozatában ki­jelentette, hogy kész megfele­lő tárgyalásokba bocsátkozni a Magyar Népköztársaság kormányával és a varsói szer­ződés többi tagállamával a szovjet csapatok magyaror­szági tartózkodását ilfetően. V V. Kuznyecov bnr-édét a következőkkel fejezte be: A Szovjetunió küldöttsége kötelességének tartja roég­egyszer felhívni a köze ülés figyelmét azokra az. e.remé­m-ekre és a béke ügyére nézve veszélyes következmé­nyekre, amelyek abból szár­maznak, hogv az Egyesült Nemzetek Szervezetén ke­resztül próbálnak nyomást gyakorolni más államokra és beavatkozni belügveikhe. A Szovjetunió küldöttsége úgy véli, hogy le ke'l venni a napirendről ezt az ENRZ-re szégyent hozó határozati ja­vaslatot és határozottan meg kell hiúsítani minden olvan kísérletet, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét veszé­lyes kalandok útjára taszít­sál^ « >i ,

Next

/
Thumbnails
Contents