Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-28 / 8. szám

^wémm^mmmcmmmm A MAGYAR SZOCIALISTA MUN KASPART SZEG EDI LAPJA I. évfolyam. 8. szám Ára: 50 fillér Szerda. 1956. november 23. Egyedül rajtunk múlik, hogy szociális kérdéseinket, a nemzeti szuverenitásunkkal kapcsolatos kérdéseket mennyi idő alatt tudjuk megoldani Iiádár Jáno§ rádióbeszéde az időszerű politikai kérdésekről Hétfőn este a Kossuth-rádió ] nak, a forradalmi munkás-pa- 1 dét. Az alábbiakban közöljük a közvetítene Kádár Jánot elvtárs- | raszt kormány elnökének beszé- | beszéd teljes szövegét. A törvényes rend helyreállításáról Magyar munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók, elvtársak! Néhány időszerű kérdésről kí­vánok szólni. Először a törvé­nyes rend helyreállításának kér­déséről. Mint ismeretes, az ellenforra­dalom szervezett fegyveres erőit a november 4-ét követő néhány napon belül szétvertük, ezek egy része fegyverletételre kénysze­rült, más része megsemmisült. Hasonló sorsra jutottak később azok a — főleg Budapesten ga­rázdálkodó — néhány főből álló kis fegyveres csoportok is, me­lyek időnként feltűntek a gyárak, üzemek környékén és fegyveres terrorral igyekeztek meggátolni a dolgozni akarókat a munká­ban. Ma a fővárosban — a fegy­veres összetűzések befejeződése htán — a közbiztonság fenntartá­? sának és mogszilárdításá­í nak feladata mindinkább a magyar forradalmi hon­véd ezredek járőreire és a rendőrség szerveire, vidé­ken a rendőrség szerveire 1 hárul. Hozzá lehet tenni, hogy honvéd egységeink és rendőrségi szerve­ink napról napra kielégítőbb mó­don teljesítik rendkívül fontos feladatukat Eredményesen fo­lyik azoknak a közönséges bűnö­zőknek az összeszedése is. akiket a rendkívüli események idején a rendszer ellenségei nagy szám­ban szabadítottak ki a börtönből, a társadalmi rend és közbizton­ság rovására, és akik természe­tcsen mindaddig veszélyeztetni fogják a lakosság nyugalmát, amíg az utolsó szálig vissza nem szállítjuk őket oda, ahol a he­lyük van. Folyik a bujkáló el­lenforradalmárok és ellenforra­dalmi uszítók felkutatása, őrizet­bevétele és bíróság elé állítása is. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanom világosan és félre nem érthető módon a kővetkező­ket: Először: a kormány a dolgozó nép érdekeinek és a népköztár­saság állami rendje védelmének érdekében elsőrendű feladatának tartja és ingadozás nélkül végre fogja hajtani és hajtatni vala­mennyi — még bujkáló — ellen­forradalmár, ellenforradalmi oszftó és közönséges bűncselek­ményt elkövető személy felkuta­tását, ártalmatlanná tételét és bíróság elé állítását. Ebben a kérdésben engedni és alkudozni nem fogunk, mert az halálos bűn lenne népünk és államunk ellen. Másodszor: ismételten félre­érthetetlenül kijelentem azt is: kormányunk november negvedi­ki felhívásában tett ünnepélyes ígéretét, mely szerint egyetlen dolgozónak sem lehet bántódása amiatt, mert az október 23-án kezdődött tömegmegmozdulások­ban részt vett, betartjuk és min­denkivel betartatjuk. Az ország törvényes rendjé­nek helyreállításában azonban ma már más kérdések kerültek előtérbe. Mialatt az ország gyá­rainak, üzemeinek, intézményei­nek, hatóságainak túlnyomó többségében az élet mindinkább a rendes, törvényes mederben folyik, helyenként visszásságok, esetenként súlyos visszaélések fordulnak elő, amelyeket haladék nélkül meg kell szüntetni. Mit kell többek között biztosítani? Biztosítani kell, hogy a munkástanácsok valaineny­nyi termelő üzemben, ahol az elő van írva, teljesíthes­sék a törvényben biztosított hatáskörben feladatukat. Ugyanakkor azonban határozot­tan véget kell vetni annak az egyes munkástanácsoknál még mindig meglévő gyakorlatnak, liogy minden törvényes felhatal­mazás nélkül kiárusítják, elkó­tyavetyélik, csereberélik a nép tu­lajdonát képező árukat, anyago­kat, és ezzel súlyos károkat okoz­nak az amúgyis nehéz helyzet­ben levő nemzetgazdaságunknak. Ismeretes, hogy a választott szervek, mint pl. a megyei ta­nácsok végrehajtó bizottságai mellett működő és politikai munkát végző forradalmi, és ha­sonló elnevezésű bizottságok munkáját a kormány rendelettel szabályozta. Megállapítható, hogy a közhivatalok, intézmé­nyek és hatóságok többségében a különböző elnevezésű bizottsá­gok teljesen anarchikusán és a közre nézve minden haszon nél­kül tevékenykednek. Azokban a közhivatalokban és hasonló jel­legű intézményeknél ugyanis, ahol az alkalmazottak kinevezés útján foglalták el munkahelyei­ket, a munkájukat a törvény előírása szerint a minden köz­alkalmazottra kötelező állami fe­gyelem alatt végzik, ezek a bi­zottságok nemhogy segítették volna, hanem gátolták és béní­tották eddig a munkát A kérdés teljes rendezéséig is kívánatos, hogy ezek a közhatóságoknál lé­tesült és még működő bizottsá­gok tartózkodjanak minden, a munkát gátló fellépéstől, és ha ezt nem tennék meg önszántuk­ból, akkor a hivatal, intézmény stb. munkáját felelősen irányító vezető, rangidős tisztviselő ves­sen ennek véget A törvényes rend teljes és következetes helyreállításának végül elengedhetetlen követelmé­nye az is, hogy a kinevezett, s a munkáért személyükben felelős veze­tőknek, mint a minisztéri­umok, főhatóságok veze­tőinek, a tanácsi végrehaj­tóbizottságok elnökcinek és titkárainak, az iskolák és gyárak igazgatóinak, a mérnököknek és műveze­tőknek és minden más fe­lelős vezetőnek az utasítá­sait mindenki köteles be­tartani és végrehajtani. A törvényes rend maradékta­lan érvényesítését minden becsü­letes magyar állampolgár úgy tekintse, mint a dolgozó nép alapvető és legfontosabb érde­két, s ennek megfelelően védel­mezze és erősítse azt. ka és a rend érdekeit képviselő embereket lelki terror alatt tart­ják a zavaros időkben mindig felbukkanó és magukat egy ide­ig felszínen tartó zavaros ele­mek. Nézzetek körül emberek. Látni fogjátok, hogy a hivata­lokban is, gyárakban is sok az olyan mostanában felbukkant új­sütetű, azelőtt sohasem látott, ön­magát demokratának nevező sze­mély, akiket, ha közelebbről megnéztek, látni fogjátok, hogy azelőtt nem voltak se munkások, so demokraták, hanem gyár­vagy malomtulajdonosok, esetleg Horthy hivatásos tisztjei —, és mindezeken túl — fasiszták. Helyére kell igazítani ezt a néhol még mindig meglevő for­dított világot. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a népi demok­ratikus rendszer olyan rendszer, mely demokrácia a munkások, parasztok és a szellemi dolgozók számára, de diktatúra a kizsák­mányolók számára. Demokrácia a demokraták számára, de dik­tatúra az ellcnforradalmárok és fasiszták számára. És még egy­szerűbben kifejezve: a kormány el van tökélve arra, hogy ha már hazánk­ban egy ideig félni keli va­lakinek, akkor sehol, egyet­len helyen, a legkisebb fa­luban se a becsületes mun­kás, paraszt vagy értelmi­ségi dolgozóknak, se a de­mokratikusan gondolkodó, haladó embereknek kelljen félniük, hanem féljenek a törvény megszegői, a fasiszta uszitók és ellenforra­dalmárok, népköztársaságunk el­lenségei; A munka beindításáról A demokráciának is megvan a maga törvényes rendje A törvényes rend kérdésével­kapcsolatban meg kell monda­nom azt is: kormányunk el van tökélve arra, hogy az egész tár­sadalmi élet demokratizmusát fejlessze, az állami és gazdasági vezetés bürokratikus módszereit felszámolja, a hivatalok, intéz­mények és vállalatok demokra­tikus vonásait erősítse. Meg kell azonban nyíltan és őszintén mondani: a demokráciának is meg­van a maga törvényes rendje. Az anarchiát, a fe­jetlenséget, a felelős veze­tők utasításainak végre nem hajtását ne nevezze senki demokráciának, mert mindez a demokráciától merőben idegen. Az ország törvényes rendjének helyenként divatbajött lazítása mindenkor, az adott viszonyok között pedig különösen — nem a nép és a demokrácia, hanem ellenkezőleg, a nép ellenségei ja­vát és érdekeit szolgálja. A tör­vényes rend lazítása, vagy lazí­tásának tűrése, bármilyen nagy hangon kimondott „forradalmi" jelszavak kíséretében történik is, a valóságban nem a nép, hanem az ellenforradalom malmára hajtja a vizet. A törvényes rend helyreállításának alapfeltételei adva vannak A törvényes rend védelmezői bátran és határozottan lépjenek fel mindenütt és mindenkivel szemben, bárki is legyen az, aki veszélyezteti állami és gazdasági szerveink törvényes munkáját, vagy akár csak kísérletet tesz ar­ra. Az utóbbi években sokszor elhangzott „a félelem nélküli élet" követelménye. Mi azt kí­vánjuk, és azért dolgozunk, liogv a törvényes rend mielőbb és teljes mértékben helyreálljon az egész országban és az éle3 minden vonatkozásában. Ennek az alapfeltételei máris adva van­nak. Ügy érezzük, hogy vala­mennyi törvénytisztelő, a köz­rendet és a köznyugalmat óhaj­tó, becsületes állampolgár támo­gatásával rövid idő múlva abban a helyzetben leszünk, hogy el­mondhatjuk: megoldottuk ezt a feladatot is. Ezzel majd elmond­hatjuk azt is, hogy a Magyar Népköztársaságban a félelem nél­küli életet az ország minden tör­vénytisztelő állampolgára számá­ra biztosítottuk. őszintén meg kell mondani, hogy ma még nem egészen ez a helyzet. Ez azonban nem rajtunk múlik. Még egy-két héttel ezelőtt is sok helyütt fegyveres ellenforradalmi terroristák félemlítették meg azo­kat a becsületes állampolgárokat, akik dolgozni akartak és a tör­vényes rend helyreállítására tö­rekedtek. Szerencsére ez a hely­zet már megváltozott, de még mindig gyakori jelenség, hogy a tisztességes és becsületes, a mun­Második kérdésként az élet alapját képező munkáról kell szólnom. A helyzet hazánkban ismeretes: egy közel háromhetes általános bénultság és sztrájk után hazánk majd minden ter­melő helyén megkezdődött a munka. E kérdésnél külön és tisztelettel kell megemlékezni a magyar falu dolgozóiról. Az állami gazdaságok dol­gozói, a termelőszövetkeze­tek tagjai és az egyénileg gazdálkodó parasztembe­rek egyaránt becsülettel teljesítették a haza iránti kötelezettségüket. Az országos vihar hetei alatt is szorgalmasan dolgoztak. Bccsü. lettel be kell vallani, hogy min­den központi irányítás nélkül elvégezték az őszi szántás-vetés 80—90 százalékát és még most is szorgalmasan dolgoznak. Hoz­zájuk is száguldoztak olyan em­berek, akiknek az elmúlt hetek­ben a legfőbb gondjuk az volt, hogy a munkások ne dolgozza­nak. Ezek az izgága elemek fel­szólították a parasztokat is arra, hogy ne szántsanak és ne vesse­nek. Ők azonban egyöntetűen, valóban mély bölcsességgel azt válaszolták, hogy ma is van kormány; jövőre is lesz. A kor­mány munkájáról, vagy jellegé ről majd a jövő nyáron is lehet vitatkozni, de ha ők most nem szántanak és nem vetnek, akkor jövőre nem lesz kenyér, és ha kenyér nem lesz, akkor nem lesz min vitatkozni se, mert ha ke­nyér nem lesz, akkor élet sem lesz; Valójában miről is van szó? A munka az egész iparban, kereskedelemben, a szállí­tásnál megkezdődött, de azt mégsem mondhatjuk, hogy a termelés valóban rendc­sen folyik. Először azért nem, mert igaz ugyan, hogy a munka beindítá­sa és a termelés folyamatossá­gának biztosítása jó úton halad, de ugyanezen fejlődésen belül helyenként és időnként visszaesé­sek vannak. A nehezen fejlődő termelés frontján helyi és időle­ges, de mégis súlyosan káros sztrájkok hullámzónak át. Mi ezeknek az egyre gyengülő, de teljesen még meg nem szűnt sztrájkhiillámoknak az oka? Alapjában két oka van ezek­nek a jelenségeknek. Az első az, hogy az események hátterében működő ellenforradalmi erők most már — más fegyver híján — n legvadabb rémhírek ter­jesztésével, a legképtelenebb kö­vetelések bevetésével azt akarj fik elérni, hogy gazdaságilag a lehe­tő legnagyobb kart okozzák az országnak, hogy a gazdasági ne­hézségek nyomán újabb táma­dást intézhessenek népi demok­ratikus rendünk ellen, Az ellcnforradalmárok ponto­san tudják, hogv mit cseleksze­nek. De nehéz feltételezni az el­lcnforradalmárok kezére játszó, olyan eszüket vesztett uszítók­ról is, mint Gimes Miklós, Sán­dor András és más, hozzájuk ha­sonló személyekről, hogv ne tudnák mit cselekszenek? Ők tu­datosan az ellenforradalom sze­kerét tolják, s ezért ne sértődje­nek meg, ha mi kénytelenek va­gyunk ennek megfelelően eljárni velük szemben; A második akadálya helyen­ként a munka teljes beindításá­nak az, hogy gyakran a Jóhiszemű dol­gozók sem értik, hogy ön­maguk érdekei ellen cse­lekszenek, mikor olyan fel­tételekhez akarják kötni a munka felvételét, amelyek ma még nem valósíthatók meg. Ezeknek a követeléseknek egy része olyan helyekről indult el. amelyek a munkásosztály érde­keitől idegenek. Ilyenek például a kormány összetételének ilyen vngy olyan személyi megváltoz­tatására irányuló követelések. E kérdésről bárom megjegy* zésem van. Azoknak az üzemek* nek dolgozói, akiknek nevében a politikai követeléseket kis cso­portok különböző helyeken fel­vetik, többségükben egyszerűen nem is tudnak arról, hogy ne­vükben miket követelnek. Erre jellemző a következő eset. Egy alkalommal fogadtam a Buda­pesti Munkástanács néven beje­lentett küldöttséget. A küldött­ség tagjai előadták azt a követe­lésüket, hogy egy bizonyos Ma­iéter nevű embert vegyünk be a kormányba. Amikor megkérdez­tem, ki tudja közülük, hogy ki az a Maiéter, kiderült, hogy senki közülük ezt nem tudja. Maiétert sohasem látták, életé­ről, tevékenységéről mit sem tudtak. Amikor megkérdeztem, ki ajánlotta nekik, hogy köve* teljék ezt az embert a kormány­ba, hogyan követelhetik egy olyan embernek a kormányba való bevételét, akiről fogalmuk sincs, hogy kicsoda — csak za­vart hallgatás volt a válasz, mert erre válaszolni nem tud­tak. Amikor pedig elmondtam nekik, hogy ki az a Maiéter és mi volt az életútja — mert én ismertem — azonnal elálltak kö­vetelésüktől és rcstellték magu­kat miatta; A kormány összetételén változtatunk — a rend helyreállítása után Második megjegyzésem az, hogy a november 4-i kormány­határozatunknak megfelelően, mihelyt a termelő munka az or­szág minden területén megindul és a törvényes rend minden he­lyen és minden vonatkozásban helyreáll, nyomban változtatást eszközlünk a kormány összeté­telében, mégpedig oly módon, hogy kommunisták és nem kom­munisták legjobbjaival fog­juk a kormányt megerősí­teni, lehetőleg a legjobb szakemberek bevonásával. A nem kommunistákkal szemben az az egyetlen igényünk, de ehhez ragasz­kodni fogunk, hogy az il­lető kész legyen a népköz­társaság államrendjének, a szocialista vívmányok meg­védésének és a szocializmus építésének alapján dol­gozni. A harmadik megjegyzésem a kérdéshez az, hogy mindaddig, ameddig a normális élet általá­ban biztosítva nincs, a kormány összetételében semmiféle változ­tatást, sem bővítést nem csi­nálunk. Az a helyzet, amire mi gondolunk, lehet, hogy egy hét, de lehet, hogy csak barom vagy négy hét múlva érkezik el. Ez nem rajtunk múlik. Mi azt szeretnénk és azon vagyunk, hogy a kormány­nyal kapcsolatos és szerin­tünk is szükséges további lépés mielőbb megtörtén­jen. De ezt semmi szín alatt sem az ellenforradalom ál­tal útnak indított és félre­vezetett jóhiszemű embe­rek által átvett követelé­sek nyomása alatt tesszük majd meg, Éu megtanultam a leckét, nme­lyet igen drága tandíjért a Nagy Imre-kormány műketdése adott az országnak. Az a véleményem, hogy az ellenforradalommal szemben nem úgy kell harcolni, liogy követeléseinek engedünk, hanem úgy, hogy az ellenforra­dalmat szétzúzzuk. A IVagr Imire kormány az igazi tennivalókkal foglalkozni nem tudott Hogyan is áll a dolog a Nagy Imire-kormánnyal? Az ellenforradalom — háttérből útnak Indított követelései nyomán — félóránként más és más miniszter leváltását

Next

/
Thumbnails
Contents