Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-27 / 7. szám

I / A szocializmus erőinek ú r r saert a marxizmus—leninizmus elvei alapján A Pravda cikke a magyarországi eseményekről és Tito puíai beszédéről v A magyarországi esemé­nyek — amelyeit során áz el­lenforradalomnak sikerült ak­tivizálódnia és támadásba menni a szocialista vívmá­nyok, a népi demokratikus rendszer ellen — széles vissz­hangra találtak mindazok fe­jében és 6zívében, akiknek drága a szocializmus ügye. A szocialista tábor orszá­gai egyöntetűen elítélték a re­akció intrikáit. Kína Kommu­nista Pártjának sajtója a pro­letár nemzetköziség szellemé­ben fogant cikkeket közölt. Ezek a cikkek, amelyek mély marxista—leninista elemzését adják a magyar események­nek, általános érdeklődést keltettek. A francia, az olasz és más kommunista pártok vezetői­nek kijelentései azt bizonyít­ják, hogy egységesek a világ kommunista mozgalmában a magyar eseményekről alko­tott nézetek. A tőkés országok kommunista párt­jai hősies harcot folytatnak a reakció rohama ellen. A magyar események lefo­lyása bebizonyította, hogy a reakció népellenes céljaira igyekezett felhasználni a dol­gozó tömegek felgyülemlett elégedetlenségét, jogos köve­telésüket az ország vezetésé­nek megjavítására és a lakos­ság életszínvonalának emelé­sére. szükséges az ellenforradalmi ! buzdította az ellenforradalmi erők leverésére, másrészről : elemeket és kapcsolatot tar­azonban aktív ellenállásra j tott azokkal. A Nagy Imre-korináBiy gyengesége A felgyülemlett elégedetlenség okai Kétségtelen, hogy a magyar események kirobbanásához hozzájárultak a Rákosi—Ge­lő-féle állam- és pártvezetés bűnei, amelyek a szocialista építésben súlyos hibákat okoztak mind az általános, mind a gazdaságpolitiká­ban és a kulturális építő­munkában ls. A Rákosi- és Gerő-féle pártvezetés elszakadt a párt tömegeitől, a néptől, nem is­merte a munkásosztály, a pa­rasztság és az érteimiséig han­gulattá! Súlyosan megsértet­ték a szocialista törvényessé­get (a Rajk-ügy és egy sor nvás ügy, amelyekben ártat­lanul szenvedett sok becsüle­tes pártmunkás és államférfi). Gazdasági téren súlyos hi­bák történtek; az eszközök nagy részét új nagyüzemek építésére fordították, amit nem bírt el olyan kis ország, mint Magyarország. Az iparosítás feszített üte­mét, amely helyes volt a Szovjetunióban, mechaniku­san alkalmazták Magyaror­szágon, olyan nagyüzemeket építettek, amelyek gazdasági­lag nem voltak kellően meg­alapozva, mert nem voltait nyersanyaggal elláthatók. A volt magyar párt- és ál­lamvezetés — mechanikusan másolta a Szovjetunió iparo­sítási tapasztalatait, bár az MDP vezetőinek nemegyszer elvtársHag tanácsoltuk, liogy ne tegyék ezt. — A gazda­sági építés tervezésében Ma­gyarország konkrét feltételei­ből kellett volna kiindulni és számolni azzal, hogy nem minden országnak szükséges megteremteni minden ipar­ágat, mert támaszkodhat lk a szocialista országok egész kollektívájára. Többet kellett volna fordítani a mezőgaz­daság fejlesztésére és a köz­szükségleti cikkek termelésé­nek növelésére, mert ez lehe­tővé tette volna a lakosság életszínvonalának folyamatos emelését. Ezen a térén meg­sértették az arányokat. A Szovjetunió útját, amely rövid Idő alatt hozott létre hatalmas ipart, az lette szük­ségessé, hogy a Szovjetunió abban az Időben egyetlen szocialista ország volt a ka­pitalista környezetben. Né­pünknek nagy áldozatokat kellett hoznia és nagy befek­tetéseket kellett végeznie a nehéziparban, minthogy az az ország függetlenségének és a gazdasági fejlődésnek legfőbb garanciája volt. Ennek az út­nak a helyességét a történe­lem egész menete igazolta. Ha ezt nem tettük volna, ak- j kor a Szovjetunió nem tudott ! volna szembeszállni a hitleri j Németországgal és nem tudta : volna szétverni a fasizmust, j Magyarországon hibáknf követek «•! a pdirtépiféthen is. Ezek a hibák meggvcngltellék n pártot. A 9 milliós Mnjrvnrorsz.1­gon az MDP-nok 90U.000 lapra volt. A párt kapui mindönki számára nyitva voltak és ezért .0 legkülönfélébb emberek léptek be. Beléplek a munkások, ntoil oz az fi pártjuk, mert csak en­nek a pártnak a létrehozásával és megerősítésével képesek meg­őrizni, inegerősflcni, és tovább­fejleszteni a munkúsoszlálv vív­mányait. A pártba beözönlőnek n kispolgári nacionalista elemek is. n póritól idegen cm! erei: karrieristák, nkik n pártot saját üíÍjaikra nkorták felhasználni. A pártvezetés nem fordított elég figyelmet arra, hogy a nép valóban legjobb élenjáró erőit vonja bo a pártba, kevés g mdot f .rdltott arra, hogy a párt ká­dereit és minden tagját a marxiz­mus—leninizmus szellemében, a dolgozók nemzetközi szolidaritá­sának szellemében nevelje. Ezért azután, amikor nehézségek lép­tek fel, a párt nem tudott ura lenni a bonyolult helyzetnek, nem tudta megmozgatni a nép élenjáró erőit a reakció elleni harcra, sőt mi lőbb, maga a párt is dezopganizálódott. Az MDP vezetése nem vette figyelembe kellően az ország nemzeti sajátosságait. Kétségtelen, hogy a népi de­mokratikus fejlődés tíz éve alatt lehetőség volt arra, hogy a párt és a kormány éléro a tényleges­nél nagyobb mértékben nevelje­nek, és emeljenek ki embereket a Magyar Népköztársaság alap­vető nemzeti erőiből. Olyan in­tézkedések történlek, amelyek megsértették a magyar nép nem­zeti önérzetét Például olyan egyenruhát kezdtek bevezetni, amely a Szovjetunióban haszná­latos egyenruhára hasonlított Minden népnek vannak olyan tradíciói, és nemzeti szokásai, amelyeket tiszteletben kell tar­tani. Nem lehet mindenkit egy kalap olú venni. Vagy talán a hadsereg egyforma hajviselete, vagy az egyforma iskolai osz­tályzatok a szocialista országok internacionalista összefogásának és egységének a mulatói? Mind­ezek természetesen szükségleien és káros intézkedések, amelyek bizonyos mértékben megsértet­ték a nemzeti érzéseket. Az SZKP XX, kongresszusa után Rákosi nem volt képes, és nem akart az egész munka át­szervezésének élére állni, hanem ellenkezőleg, a pártaktíva több­ségének véleménye ellenére ki­jelentette, hogy az MDP veze­tésének politikája egészében he­lyes volt, és abban semmit sem kell kijavítani. Ez komoly elége­detlenséget keltett a pártban. A pártvezetés, határozott politikai vonal nélkül, semmit sem tett annak érdekében, hogy határo­zottan és rövid idő alatt kijavít­sa a múlt hibáit. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az írók, a diá­kok stb. egy részo hónapokon keresztül Magyarországon nyílt propagandát fejlett ki a sajtóban n párt és n kormány ellen. Eb­ben a propagandában a vezelésl érintő helyes bírálat mellett mind nagyobb teret nyerlek na­cionalista, soviniszta mozzana­tok ós jelszavak, amelyek a bur­zsoá demokráciához való vissza­térést követelték, olyan szocia­lista ellenes hangulatok, amelye­ket gyakran „a szocializmus jugoszláv útjánnk", és az egész szocialista tábor, közlük a Szov­jetunió tapasztalatainak szem­be&llftásávul álcázlak. A Rákosi—Gerő-vezetés egyáltalán nem szállt szembe ezzel a negatív hangulattal, nem volt képes a munkás pártszervezetekre támaszkod­ni, amelyekben abban az Időben még egészséges, in­ternacionalista hangulat uralkodott. A pártvezetés, az államhatalom szervei az éberség hiányáról tettek ta­núságot, elkerülte a figyel­müket a nép jogos elégedet­lenségének növekedése és az ellenforradalmi elemek mind szélesebb méreteket öltő di verzáns összeesküvő tövé kenysége. Az ellenforradalmi erők, ami­kor nem talállak lialározolt el­lenállásra a Nagy Imre-kormány részéről, fegyvert szereztek, fegyveres bandákat hozlak létre, amelyek segítséget kaptak az imperialista országoktól, és saját feltételeiket diktálták a Nagy Imre-kormánynak. Ennek a kor­mánynak a kezében ténylegesen semmiféle hatalom nem volt az országban, a parlamentben ülé­sezett, és a lakossággal a mikro­j fonon keresztül érintkezett. Ugyanakkor pedig a Horthy-fa­siszla bandák azzal számollak le, akivel akartak, az utcán fog­dosták össze a haladó emberc­, ket, akasztották, lefejezték őket. Hét-nyolc nap alalt többször : megváltozott n Nagy Imre-kor­mány összetétele, és minden eset­ben mindinkább jobbra csúszott : A Nagy Imre-kormány spanyol­fallá változott oz ellenforradalmi I erők ténykedése számára. Mind nagyobb nyomást gyakorolt rá az összeesküvő katonai központ. Ebben a helyzetben a legjobb emberek, olyanok, mint Kádár i János, Münriich Ferenc és Hor­váth Imre elvtársak, nkik a Nagy hiire-kormány tagjai voltak, szu­, kitollak ezzel u kormánnyal. | Az újonnan szervezett fórra­1 dalmi munkás-paraszt kormány, Kádár Jánossal az élén, úgy dön­tött, hogy véget vet a vérontús­nak, visszaveri a reakciós fasisz­ta erőket és a Szovjetunióhoz fordult segítségért. A. szovjet csapatok (segítségéről Ilyen körülmények között a szovjet kormánynak az a dönté­í se, hogy segítséget nyújt Ma­' gyarország forradalmi erőinek, I nz egyedüli helyes döntés volt. Egy szocialista állam nem szem­lélhette tétlenül a fasiszta reak­ció véres farsangját a magyar népi demokratikus országban. Amikor majd Magyarországon minden megnyugszik, amikor nz j élet normális kerékvágásba lép, | a magyar munkásosztály, a pa­: raszlság és az értelmiség kétség­telenül jobban megérti és helye­' son értékeli a mi lépésünkéi. Ml internacionalista köteles: tgünk I teljesítésének tekintjük a ma* gyár munkásosztály számúra az ellenforradalom ellen nyújtott segítségünket Mi ebben a liarc-t han csak azért áldoztunk, hogy megakadályozzuk Magyororszá* gon a fasizmust, hogy megőriz-, zük a magyar munkásosztály és a magyar dolgozó nép szociális* la vívmányait, és hogy ezeket to­vábbfejleszthesse, a maga éle­tét élje, és a maga független szu­verén szocialista országát építse; Mi továbbra is barátai le­szünk Magyarország dolgozói­nak, közös ügyünkért folytatott : harcunkban, a szocializmus vé* ' delméért, nz új alapokon nyug­i vő új társadalom felépítéséért, a béke ügyének megszilárdításáért I folyó harcban. Pártunk köteles­ségének tartja, hogy támogas­sa a Magyar Szocialista Mun* , káspártot a marxizmus—lcniniz­I mus forradalmi alapelveinek va* : lóraváltúsábon. Amikor Magyarországon hely* rcáll a normális rend, és kor* mánya úgy véli, hogv' a szov­jet csapatok további jelenlétére nincs szükség, a Szovjetunió » maga részéről semmi esetre sem fogja erőszakolni csapatai ott­maradását. A magyarországi esemény ek visszhang ja A véres események kirobbanása 2 Kedd, 1956. november 27. Ebben a helyzetben az elé­gedetlenség mind élesebb for­mákat öltött, ami október 23-ón Budapesten utcai tün­tetésekhez vezetett. Ezeken a tüntetéseken részt vett a munkások egy része, amely jószándékkal volt el telve és igyekezett kifejezni a régi vezetés hibáival szem­beni jogos elégedetlenségét Ezt ti spontán elégedetlensé­get azonban felhasználták az ellenforradalmi erők. Most már pontos megállapítást nyert, hogy az ellenforradal­mi elemeket jóslőre meg­szervezték. Volt egy katonei irányító központjuk, élőké szítették és megszervezték a fordulathoz szükséges erő­ket, különítményeket szer­veztek fegyverraktárak cl foglalasára, meghatároztak az elfoglalandó objektumo­kat, közlekedési eszközök >t mozgósítottak a fegyverek el szállítására és helyeket jelöl­tek ki a fegyverek szétosz tására. Igy robbantak ki Bu­dapesten a Horthy-fasiszia bandák által provokált vé res események A nyugati burzsoá újságok elég nyíltan írnak arról, hegy a magyar eseményeket hosszú időn keresztül és gondosan előkészítette a belső és a külső reakció, hogy kezdet­től fogva az egészben érző­dött az összeesküvők tapasz­talt keze. Allan Dulles, oz amerikai kémszolgálat veze­tője nyíltan kijelentette, hogy a magyar eseményekről „mi előre tudtunk". A nyuga* németországi Welt am Sonn­tag című újság tudósítója ír ja az egyik felkelőről: „Az első, amit megláttam nála, a német vaskereszt rendszalag­ja volt". A Francé Soir c;­mű újság kijelenti, hogy az amerikai rádióállomások amelyek „felkelésre hívta* fel, sok bajt okoztak" Ma gyarországon. Ugyanez az újság beismeri, hogy a ma­gyar eseményekben a vezető szerepet „a legreakeiósabb és nyíltan fasiszta elemek" játszották. A magyar kormány véget akarva vetni a népellene; elemek tevékenységének és azért, hogy minél előbb hely­reállítsa a rendet Budape? ten, a szovjet kormánytól kért segítséget. Kérte azok­nak a katonai egységeknek a segítségét, amelyek a var­sói szerződésnek megfelelően Magyarországon tartózkod­nak. A szovjet csapatok be­vetése és a rend helyreállí­tásában való részvétele meg­fékezte a reakció tevékeny ségét és visszavonulásra késztette őket. Mihelyt azonban a szovjet kormány a Nagy Imre-kor­mány kérésére utasítást adolt a szovjet csapatoknak Buda­pest elhagyására, az ellen­forradalmi erők megkezdték a társadalmi és politikai élét aktivistáival, a népi demok­ratikus rend híveivel való kegyetlen leszámolást. Számos tény tanúskodik arról, hogy Nagy Imre ket­tős politikát folytatott: egy­részről hangoztatta, hogy a szovjet csapatok bevetése közül figyelmet érdemel Tito elvtárs nemrég mondott pulai beszéde. Tito elvtárs helyesen megjegyzi, hogy ezekben az eseményekben az ellenforra­dalmi elemele provokációs szerepet játszottak. "Ezek a reakciós erők —• mondotta Tito — nagyon gyorsan, két­három nap elteltével megmu­tatták igazi arcúitat. Amikor már az egész nép felháboro­dott mindaz ellen, ami a múltban történt, az akkori vezetés nem mutatott törek­vést arra, hogy kiküszöbölje a magyar népet felháborító momentumokat, nem muta­tott szándékot arra, hegy a szocializmus valóban magyar útjára térjen, annak minden belső sajátosságaival. Ennek kapcsán az események hama­rosan más fordulatot vettek, és a reakció mindinkább ural­kodóvá lett". A Pravda foglalkozik azzal, hogyan jellemezte Tito elv­társ a Nagy Imre-kormányt, majd így folytatja: A magyarországi esemé­nyek, amint Tito megjegyez­te, olyan méreteket öltöttek, hogy világossá vált: rettene­i tes vérfürdő és borzalmas polgárháború következik, i amelynek során teljesen le­számolhatnak a szocializmus­sal, és mindez egy harmad'* világháborúval végződhetik. 1 Ncha ml a beavatkozás ellen vagyunk, mondotta Tito, a szovjet beavatkozás elkerül­hetetlen volt. Ez természete­sen a magyar események he­j lyes értékelése. De ugyaneb­ben a beszédben Tito azt a 1 segítséget, amelyet a szovjet csapatéit nyújtottak n ma­' gyár körménynek, "hibának-. 11.evezi és kijelenti: "mi soha­sem tanácsoltuk nekik hadse­reg igénybevételét". Nem le­het egy ilyen álláspontot kö­vetkezetesnek és helytálló­nak nevezni. Ma már mindenki előtt tel­jesen világos, hogy e nélkül a segítség nélkül Magyarorszá­gon az ellenforradalom győ­zelmet aratott volna, és egy Horthy-faslszta rendszer jött volna létre. Következéskép­pen a szovjet csapatok segít­sége szükséges és elkerülhe­tetlen lépés voit. Ismeretes, hogy a Szovjet­unió segítsége a magyar dol­gozó népnek az ellenforrada­lom elleni harcban, helyeslés­re talált a testvéri kommu­nista pártok és a szocialista országok dolgozói részéről. Kína Kommunista Pártja ál­lásfoglalását juttatta kifeje­zésre a Zsenmtnzsipaóban, amikor azt írta: "a Szovjet­uniónak a magyar esemé­nyekkel szemben elfoglalt ál­láspontja a proletár interna­cionalizmus alapján álló, tel­jesen helyes álláspont... A szovjet kormánynak és a szovjet népnek semmi oka sincs tétlenül szemlélni az eseményeket, amikor a ma­gyar kormány, amely a nép akaratát és nemzeti érdekeit fejezi kl, a Szovjetunióhoz fordult segítségért, és amikor a magyar nép a fasizmus rab­ságába került volna, ha a Szovjetunió válaszul nem nyújtott volna baráti kezet". Az elmúlt hetekben Ma­gyarországon a szocializmus sorsa dőlt el. Ha Európa kö­zepén egy fasiszta Magyaror­szág jelent volna meg, akkc egy sor kelet- és közép-euró­pai ország politikai helyzete jelentősen megváltozott vol­na. és kétségtelen, hogy r.z egész európai kontinens nem­zetközi helyzete rosszabbo­dott volna. iTiío elvtárs taes^dének bírálata Annál nagyobb csodálkozás' 1 váltott ki Tito beszédének néhány tétele — írja a Prav­da —, amely egyáltalán nem segíti elő sem a szocializmus ö-v-zes híveinek konszolidáló dását, sem pedig azt. hon/ helyesen értelmezzük a nem zetközi helvzetet és a kom munistá világmozgelom ak­tuális feladatainak egy sor fontos kérdését. Tito beszédében — foly­tatja — a magyar események helyes értékelése melleit vannak olyan értékelések '» ezekről az eseményekre', amelyek csalt jogos ellenzést válthatnak ki. „Nézzék csak meg — fordul Tito hall­gatóihoz —, hogy milyen erős ellenállást tanúsít egy nép üres kezekkel, rosszul fel- \ fegyverezve, ha egy cél le- I beg előtte: felszabadulni é­függetlennek lenni. Többé nem érdekli, milyen lesz ez a függetlenség, hogy vissza­áll e az országban a burzsoá és reakciós rerd-zer csr. * független legyen nemre vonatkozárben El ez fogfalta el gondolatai! ' Először, Tito elvtárs szem­melláthatóan túloz, amikor ebben az esetben a .,népről' beszél; másodszor a marxlz mus—leninizmus arra tön:í bennünket, hogy az ílyesíé!.' jelenségeket más módon vizsgáljuk. Ha a dolgozók egy részének közömbös, hogy a kizsákmányolás jármát te szik a nyakára („a szabadság­ról és a függetlenségről" sz V­16 hamis jelszavak leple alatt), hogy országukat a nagy imperialista hatalmak játékszerévé teszik, hogy új háborúba rántják, hasonlóan ahhoz, ahogyan Horthy— Hitler fasiszta klikkje tette ezt a magyar néppel 1941— 1944-ben, akkor ez azt je­lenti. hogy a dolgozóknak cz a része a reakció által fel­állított csapdába esett bele. J Ez azt jelentette volna kö­vetkezésképpen, hogy a tö­megek nem a felszabadulás és a függetlenség felé men nek, hogy egy teljesen ellen­tétes irányba, a leigázás és a függetlenség elvesztése l'c • lé. A marxizmus—leninizmus megköveteli, hogy a társa­dalmi jelenségek vizsgálata közben mindig feleletet ad­junk arra az egyenes kér­désre: milyen osztályok ér dekeltek ezekben vagy azok­ban az eseményekben, mi ­lyen osztály érdekeit szolgál­ja az emberek társadalmi tevékenységének ez vagy az a formája. Igaz, hogy Ma­gyarországon az események : sodrásába kerültek jelentős 1 dolgozó rétegek. A történe­lem nem egy olyan esetet ' ismer, amikor a tömegek nemzeti érzéseit a reakciós erők a nép alapvető érdekei ellen élesztették, gyújtották 1 és használták fel. ! Kitér a Pravda Tito elv­társnak Anglia, Franciaot­r.zág és Izrael Egyiptom el­leni agressziójáról, azok ét­tékelésére és azt a következ­tetést vonja le, hogy a béke­szerető népek éberségét és i összeforrottságát növelni kell. A magyar események kap­esán Tito elvtárs egy sor kri­tikai magjegyzést tesz a Szov­jetunió Kommunista Pártja ' címére is. Ezekkel a m< '•• jegyzésekkel külön kell fog­' lalkozni. Mi természetesen nem vagyunk a kritika ellen. A moszkvai deklarációban ' leszögeztük mint nz SZKP és JKSZ közös véleményéi:, hogy együttműködésünk a baráti kritikára, a pártjaink közötti vitás kérdések baráti jellegű megvitatására f tg épülni. Semmi okunk rincs arra, hogy eltérjünk ettől ;tr elhntározástól. Tito clvtári kritikai msgjegyzé.ei mn ben azzal voe'ák m—.uVra figyelmünket, h JJ «>: j.i hingre'mban ' t\ "•-<* •­lyet az utóibi kl . mar csaknem kiküszöböltünk Vegyük Titónak a szovjet rendszerről mondott fő állí­tásait. Makacsul hangsúlyoz­za, mintha ..a személyi kul­tusz lényegében egy megha­tározott rendszer terméke ! lenne". Kijelenti, hogy olyan rendszerről kell beszélm, amely „lehetővé lette a sze­mélyi kultusz létrejöttét". A l valóságban azonban a szemé­*

Next

/
Thumbnails
Contents