Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-14 / 243. szám

f FI fPGYBR ORSZÁG Vasárnap, 1956. október II. Eltemették a néphadsereg mártírhalált halt tábornokait Szombaton délután a Far­kasréti temetőben mély rész­vét mellett, katonai gyász­pompával temették el néphad­seregünk ártatlanul kivégzett tábornokait: Sólyom László altábornagyot, ILly Gusztáv altábornagyot, Beleznay Ist­ván vezérőrnagyot, Révay Kálmán vezérőrnagyot és Pórffy György vezérőrna­gyot. A népköztársaság címeré­vel, nemzeti színű és vörös zászlókkal díszített ravatal előtt két órán át vonultak el a mártírhalált halt táborno­kok egykori harcostársai, ba­rátai, néphadseregünk tiszt­jei. Jelen volt a temetésen Egri Gyula, az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkára, Bata István honvédelmi mi­niszter és helyettesei, a tá­bornoki kar tagjai. A hozzá­tartozók mellett ott volt a gyászolók sorában Rajk László özvegye és Nagy Imre. Százak állták körül a ra­vatalt, amikor 3 órakor első­nek Hazai Jenő vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyet­tes, politikai főcsoportfőnök búcsúztatta a hadsereg nagy halottait. A magyar néphadsereg ne" vében búcsúzom az ártatlanul kivégzett Sólyom László, Illy Gusztáv altábornagy, Belez­nay István, Révay Kálmán és Pórffy György vezérőrnagy elvtársaktól. Ezeket az elv­társakat az elmúlt évek fo­lyamán igazságtalanul és méltatlanul súlyosan megrá­galmazták és becsületükbe gázoltak, kétségbe vonták hű­ségüket a hazához, dolgozó népünkhöz. A hazug rágalmakkal szemben, amelyek felett sú­lyos ítéletet mondott az idő, a történelem, itt a temetésü­kön meg kell mondanunk, hogy jó katonák, becsületes hazafiak, hazánk és dolgozó népünk hűséges fiai valtak. A rágalmazások és a tör­vénytelen önkényeskedés kö­vetkezményét már, sajnos, nem tudjuk megszüntetni; életüket, amellyel néphadse­regünk építését szolgálták, nem tudjuk visszaadni. De vissza kell adnunk becsü­letüket. amelyet önkényc­sen raboltak el tőlük és amelyet ők életük példájá­val és áldozatos munká­jukkal szereztek meg ma­guknak. A magyar néphadsereg ne­vében mélységesen elítélem azokat az önkényedkedéseket, amelyeknek Sólyom, I.lly, Be­leznay, Révay és Pórffy elv­társak is áldozatai lettek és megvetésünket fejezzük ki elsősorban az akkori hon­védelmi miniszterrel szem­ben, akinek karrierista, törvénytelen hatalmi tébo­lya halálba küldte ezeket az elvtársakat. Bocsánatot kérünk tőletek elvtársak, hogy hittünk ezek­nek a rágalmaknak és azért is, mert gyáva szemlélői és részvevői voltunk azoknak az eseményeknek, amelyek köze­pette a karrierizmus, az ön­kényeskedés, a törvénytelen­ség, a véleménynyilvánítás­tól való félelem elburjánzott. Azért is az önvád szavával kell búcsút venni elvtársa­inktól, mert az a helyzet, amely őket a halálba kergette, nemcsak az ő becsületükbe gázolt, nemcsak sok becsületes elvtárs meghurcolását eredményezte, de belegá­zolt pártunk, hadseregünk becsületébe is. A magyar kommunisták évtizedeken keresztül harcol­tak az önkény, a fasiszta bar­bárság ellen és sokan közü­lük a legnagyobb áldozatot is vállalva, védték a humanitás jegyében a nép ügyét. Ez a harc hozta az olyan hazafia­kat is, mint Sólyom, Illy, Be­leznay, Révay és Pórffy elv­társak, a párt soraiba. Erre ejtettek foltot, ezt fröcskölték be sárral azok, akik felelősek elvtársaink meggyilkolásáért: Amikor nem védtük az ön­kénytől elvtársaink életét és becsületét, amikor gyáván el­viseltük a személyi kultuszt és a karrierizmust, súlyosan ártottunk a párt, a kommu­nisták és így saját becsüle­tünknek is. Mindent megteszünk, hogy teljes mértékben érvényt sze­rezzünk a párt Központi Ve­zetősége 1956 júliusi határo­tának és biztosítsuk, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló szé­gyenteljes esetek még egy­szer meg ne ismétlődhesse­nek. Biztosítjuk, hogy néphad­seregünk híven őrködjék a törvényesség felett, védelmet, biztonságot és teljes megbe­csülést nyújtson mindenki­nek. aki becsülettel szolgálja a nép ügyét. Igyekszünk, hogy amennyire csak* lehet, jóvátegyük azokat a bűnöket és hibákat, amelyeket egyes, hadseregünket hűségesen szolgáló tisztekkel, vagy tá­bornokokkal szemben elkö­vettek; erkölcsi, anyagi stb. elégtételt szolgáltassunk az ő, vagy hozzátartozóik szá­mára. — Tisztelt Gyászoló Kö­zönség! — Olyan katonák ravatala előtt állunk, akik hazafiúi magatartásukkal, rátermett­ségükkel, áldozatos munká­jukkal nagy szolgálatot tet­tek a hazának, néphadsere­günknek. Sólyon László altábornagy elvtárs tehetséges tiszt volt, aki szembefordulva a Horthy­rendszerrel, 1944-ben, mint az Egyesült Izzó dolgozója, kapcsolatba került a Magyar Kommunista Párttal, annak aktív harcosává lett. 1944­ben letartóztatták, de sike­rült megszöknie. A felszaba­dulás után a budapesti rend­őrkapitányság vezetője lett, majd később nagy energiával és lelkesedéssel vett részt hadseregünk újjászervezésé­ben. Megérdemelten, becsü­letes, odaadó munkája révén lett hadseregünk altáborna­gya, a vezérkar főnöke és több magas kitüntetés tulaj­donosa. Illy Gusztáv altábornagy elvtárs szembefordult a régi hadsereggel és 1945 márci­usában, amikor még dörög­tek az ágyúk az ország terü­letén, jelentkezett katonának az új demokratikus hadsereg­be. Ettől az időtől kezdve, szüntelen fáradhatatlanság­gal küzdött néphadseregünk felépítéséért. Illy elvtárs mél­tán lett hadseregünk altábor­nagya, hadseregünk egyik ve­zetője. Beleznav István vezérőr­nagy elvtárs tehetséges, kép­zett katona volt. 1944-ben szoros kapcsolatba került, az ellenállási mozgalom katonai vonalával, letartóztatták és kiszabadulása után egészen a felszabadulásig bujkált. 1945­től kezdve néphadseregünk egyik lelkes szervezője volt. aki nagv érdemeket szerzett néphadseregünk építésében. Révay Kálmán vezérőrnagy elvtárs a katonai ellenállási mozgalom egyik szervezőie volt. 1944-ben letartóztatták és halálra Ítélték, maid ezt fegyházbüntetésre változtat­ták. 1945-ben nyugatra hur­colták. de márciusban haza­szökött és első úti a a pártba vezetett. Aktív, lelkes szer­vező volt. Mint az első tiszt­képző intézetnek, a Kossuth Akadémia parancsnokának nagy érdemei vannak had­seregünk tisztképzésében! Pórffy György vezérőrnagy elvtárs hadifogságból való hazatérése után azonnal be­kapcsolódott hadseregünk új­jászervezésébe és lelkes, ál­dozatkész munkával küzdött néphadseregünk tüzérségének fejlesztéséért. Ezután Váradi Sándor, a Magyar önkéntes Honvédel­mi Szövetség partizántagoza­tának titkára vett búcsút, az elhunytaktól. A miunkás-gyászinduló csendült fel. A néphadsereg főtisztjei vették vállukra a koporsókat, hogv a síi hoz vi­gyék őket. Eldördült a dísz­zászlóali háromszoros dísztü­ze, a himnusz hangjai mellett helyezték végő nyugalomra hadseregünk kiváló vezetőit. A frissen hantolt, sírokat, el­borították a honvédelmi mi­niszter, a politikai főcsoport­főnök. a hozzátartozók, a fegyvernemi parancsnoksá­gok. a Kossuth tüzértiszti is­kola és a különböző intézmé­nyek koszorúi, virágai. A gvászünneoség befejezé­seként a díszzászlóalj dísz­menetben vonult el. Angol—francia—egviplomi véleményazonosság a szuezi kérdésben folytatandó tárgyalásokról Ne«• York: Anglia. Francia* ország és Egyiptom kiiliigymi­niszterei pénteken délután ötöd­ször találkoztak llnmmnrskjöld jelenlétében, 8 ezen a találkozón nyugati jelentések szerint — megegyezés jött léire közöttük a szuezi ügyben folytatandó to­vábbi tárgyalások hal alapelvé­hen. Emellett azonban több kérdésben a nézeteltérések to­vábbra is fennmaradlak. Ez az első megállapodás lebe* tővé teszi, bogy a szuezi kérdés­ről tovább folyjanak a tárgyalá­sok, most már a sikorcs kimene­tel nagyobb esélyével. A bárom külügyminiszter ta­nácskozásain elért eredményeket és a még fennálló nézeteltérése­ket határozati javaslatban össze­gezve terjesztik a Biztonsági Ta­nács elé. A határozati javaslatot az angolok és frnneiák nyújtják be. Első része lefektetni azokat az. elveket, amelyekben Egyip­tommal megegyezés jött létre, második részében pedig megis­métli azokat a javaslatokat, amelyeket a 18 hatalom foga­dolt cl a londoni értekezleten a Szuczi-csatoma nemzetközi ügy­intézésének rendszeréről. A be­gyújtandó angol-francia hatá­rozati javaslat rámutat, hogy Egyiptom elutasítja a IS halal­mi javaslatokat, <le eddig nem állított szembe velük „semmiféle clfogadha'ó megoldást". A Biztonsági Tanácshoz kö* zelállé) körökben úgy vélik, bogy a határozat első részét a tanács elfogadja, második részét pedig a Szovjetunió kétségtelenül megvétózza. Uvmúdon azok az elvek, amelyekben a három külügyminiszter megállapodásra jutott, a Biztonsági Tanács ja­vaslataivá válnak és a további tárgyalásokon ezekből kiindulva kell majd törekedni a szuezi kon­fliktus megoldására. A hat nlapelv, amelyben a bárom külügyminiszter megegye­zett a következő: 1. Szabad átkelés a csatornán, közvetlen, vagy közvetett meg­különböztetés nélkül; 2. Egyiptom szuverénitásának tiszteletben tartása; 3. A csalorna'nem kerül egyet­len ország politikájának kizáró­lagos befolyása alá; • 4. A hajózási illetékeket Egyip­tom és a Csatornát Használók Szövetségének megállapodása alapján határozzál, megg Mi történt a külpolitikában ? Keddre várható a nyugatnémet kormány átalakítása A PÉNTEKI nap igen jelentős volt a Biz­tonsági Tanács szuezi kérdésről folyó vitájá­ban. Mint külön, ezzel foglalkozó cikkünkbe beszámolunk, az angol és francia, valamint az egyiptomi külügyminiszter Dag liammarskjöld jelenlétében folytatott tanácskozásai során egyetértett abban a hat pontban, amelyből kiindulva tárgyalni lehet a szuezi kérdés bé­kés megoldásáról. Bár megegyezésről — leg­jobb esetben is — csak hosszas tárgyalások után lehet szó, mégis biztató, hogy legalább néhány, igen fontos kiindulópontban sikerült közös nevezőre jutniok. Tegnap egyébként az angol, a francia és az egyiptomi külügyminiszter folytatta megbeszé­léseit. Szombaton délután összeült a Biztonsági Tanács is, ezúttal azonban nyílt ülésen vitatták a szuezi kérdéssel kapcsolatos további leendő­ket. Selwyn Lloyd angol külügyminiszter egy tiszteletére rendezett villásreggelin kijelentette pénteken: nem lehet szó arról, hogy Anglia és a Dulles-tervet elfogadó másik 17 ország fel­adja a Szuezi-csatorna nemzetközi ellenőrzésé­nek elvét. PÉNTEKEN kellett volna a nyugatnémet koalíciós pártoknak dönteniük a kormányátala­kítás néhány hét óta húzódó kérdésével kap­csolatban. Azon az értekezleten azonban, ame­lyet pénteken a koalíciós pártok képviselői Ádenauer elnökletével megtartottak, nem ke­rült sor végleges döntésre. A kiadott szűkszavú kommüniké szerint „a részvevők megegyeztek abban, hogy céltalanok lennének a nagyobh változások a kabinetben". A közlemény végül bejelenti, hogy Ádenauer kancellár a kormány átalakítására vonatkozó javaslatait kedden ter­jeszti elő Heuss köztársasági elnöknek. Jól értesült nyugatnémet politikai körök biztosra veszik, hogy Blanh hadügyminisztert tisztségéből leváltják. E körök szerint von Brentano eddigi külügyminiszter a legesólyew sebb aflcanceüárjelölt. A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNYT élén? ken foglalkoztatják azok a támadások, ame* Iveket egy idő óta Izrael hajt végre Jordánia ellen. A szerda éjjeltől csütörtök reggelig tarló izraeli támadás következtében — mint már arról beszámoltunk — 50 jordániai halt meg. Jordániában ós általában az Izraellel szomszé­dos arab államokban óriási az elkeseredés. Iraki részről elhatározták, hogy katonai segít­séget nyújtanak Jordániának, hogy így meg­akadályozzák az új izraeli támadást. Az angol sajtó több lapja kommentálja az izraeli—jordániai incidenseket. A Manchester Guardian című lap megállapítja: Ha Izrael újabb támadást hajtatta végre, akkor Anglia az arabok oldalára áll. Az angol lapok legtöbbje hangsúlyozza! ha Izrael azon a címen, hogy megelőzze az állí* tólagos, ellene irányuló arab támadást, az inci­densek egész sorát intézi szomszédai ellen, ak­kor a világ közvéleményének ellenszenvét maga ellen fordítja. HATOJAMA japán miniszterelnök szómba* ton bemutatkozó látogatást tett Bulganyin szovjet miniszterelnöknél. Valószínű, hogy a két ország közötti békekötésről szóló tárgyalá­sok holnap megkezdődnek. Egyelőre ugyan teljesen ellentétesek a hét fél álláspontjai, Ha­tejama azonban, — mint Zürichbe való megér* kezesekor kijelentette — reméli, hogy egy hé­ten belül megegyezésre jut a szovjet vezetők­kel 1 A Minisztertanács határozata az üzemek, vállalatok önállóságának növeléséről •1. A befolyt illetékek megfe­lelő részét a csatorna fejlesztésé­re fordítják; (i. A régi Szuezi-csatorna Tár­saság és Egyiptom között függő­ben lévő kérdéseket döntőbíró­ság útján rendezik. Ezen elvek alkalmazására a francia—angol fél a csatorna nemzetközi ügyintézését javasol­ta. Egyiptom ezt elutasította, de ellenjavaslatot eddig nem ter­jesztett elő. Erre a későbbiek­ben kerül sor. Az elért megállapodásról pén­teken késő este tett jelentést liammarskjöld a Biztonsági Ta­nács zárt ülésén, amelyre a há­rom külügyminiszter találkozója után került sor. Sehvyn Lloyd pénteken az el­ért megegyezésről azt mondotta, hogy az „nem lelkesíti, de nem is kedvetlenül el". Eisenhower elnök pénteken este a televízió­ban azt mondotta: Nagy örö­mére szolgál a szuezi viszályban történt előrehaladás. Ügy látszik, liogy a válság igen súlyos szaka­sza lezárult Ez azonban nem je­lenti azt — telle hozzá —, hogy mór teljesen túl vagyunk a ve­szélyen, ...,. — , A Magyar Közlöny vasár­napi száma közli a Minisz­tertanács határozatát az egyes munkaügyi kérdések egyszerűsítéséről. A határo­zat újabb lépést jelent a mi­niszterek. a vállalatok igaz­gatói. továbbá a szakszerve­zetek és az üzemi bizottságok hatáskörének növelése útján. A Minisztertanács többek között elrendelte, hogv a mi­niszter az illetékes szakszer­vezettel egvütt — iparágan­ként — néihánv vállalatnál újfajta kísérleti prémium­rendszert vezethet be a mű­szaki és a vezető adminisztra­tív dolgozók részére. A munkások anyagi érde­keltségének fokozása érde­kében a miniszter a szak­szervezettel együtt a minő­ség javítására és az anyag­takarékosságra ösztönző prémiumrendszert honosít­hat meg mind az időbéres, mind a darabbéres munkások részé­re. A határozat a miniszter és a szakszervezet, (hatáskörébe utal több olvan bér- és mun­kaügyi kérdést, ame Iveikben eddig csalit a Minisztertanács és a SZOT dönthetett. A Minisztertanács határo­zata nemcsak a miniszterek és a szakszervezetek (hatás­körét növeli, hanem a fővá­rosi. a meevei és a megvei jogú városi tanács végrehaitó bizottsága elnökének is na­gyobb! jogkört biztosít. Az említett tanácselnökök munkaügyi és bérügyi kér­désekben megkapják azt a jogkört, amelyeket a hatá­rozat a miniszterekre ru­ház. Szélesítik a vállalati igaz­gatók hatáskörét is, s ez vo­natkozik az üzemi bizottsá­gokra is. A jövőben a vállalat igaz­gatója dönti el, hogy az iparágra vonatkozó bér­rendszerek — időbér, da­rabbér, prémiumos időbér stb. — közül melyiket kell alkalmazni az egyes mun­kákra. Nem vonatkozik ez a rendel­kezés olyan esetekre, amikor a Minisztertanács vagv a mi­niszter elrendelte valamelyik bérezési rendszer alkalmazá­sát. Az egyes munkáknál megváltoztatott bérezési rendszer azonban nem emel­heti az érintett terület eddigi béralapját: ha a termelés gazdaságossági és minőségi eredményei nem változnak, a béralap sem emelkedhetik. A vállalat igazgatója a munka jobb megszervezése érdeké­ben egyéni elszámolás he­lyett csoportos elszámolást is elrendelhet és meghatároz­hatja a kereset, felosztását, illetve a felosztás arányát is a csoport dolgozói között. Az igazgató azonban ilyen jelle­gű intézkedéseknél köteles előzően kikérni w üzemi bi­zottság véleményét. Ha az üzemi bizottság nem helyesli a tervezett intézke­dést, akkor az igazgató csak a vállalat felügyeleti szervének engedélyével hajthatja azt végre. A felügyeleti szerv ilyen en­gedélyezés kérdésében har­minc napon belül köteles dönteni. A* döntés előtt, azon­ban ki kell kérnie az illeté­kes szakszervezet véleményét. A vállalat igazgatója az alapkereset 20 százalékát meg nem (haladó összegű bér­pótlékot engedélyezhet, ha a dolgozó meleg, vagv egész­ségre ártalmas körülmények között végzi munkáját és ez® a körülményt nem vették fi­gyelembe bérének megállapí­tásánál vagv a munka beso­rolásánál A bérpótlékot, a vállalat igazgatója a minisz­ternek a szakszervezettel egyetértésben kiadott irány­elvei szerint engedélyezi, a tanács végrehajtó bizottságá­nak egészségügyi szakigazga­tási szerve és az üzemi bi­zottság véleménye alapián. Az állandó jellegű bérpót­lékot. és azok juttatásának feltételeit fel kell tüntetni a vállalati munkarenden és a kollektív szerződésben is. A havi bérelszámolás és bérfizetés rendszerére való áttérésről szóló határozat a következő ponttal egészül ki: a vállalat igazgatója az óra­bérben dolgozó időbéres munkások részére havibért, (az alapórabér 210-szerese). a havibéres munkások részére pedig órabért (a havibér 210-ed része) állapíthat meg. A mostani határozatban előírt intézkedéseket a mi­niszter. a felsorolt tanácsok elnökei, illetőleg a vállalat igazgatói csak a miniszté­rium. a tanács, illetőleg a vállalat részére jóváhagyott béralap keretein belül ren­delhetik el. A vállalati igazgatók jog­körének kiterjesztése nem vonatkozik az államigazga­tási, vagy más költségve­tésben gazdálkodó szervek vezetőire. A pénzügyminiszter, a bér­és a munkaügyi tanáccsal, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsával és az illetékes mi­niszterrel egyetértésben sza­bályozza maid. hogyan alkal­mazzák a mostani rendelet­ben meghatározott elveket az állami költségvetésben gazdálkodó szervek. A Minisztertanács határo­zaténak rendelkezései novem­ber 1-én lépnek hatályba. Egy évig megkapják törzsilletményüket a termelőtzövütkezetekbe belépő leszerelt honvédtisztek Minisztertanácsi határozat a Icszerclők továbbtanulásának elősegítéséről A Minisztertanács határo­zata értelmében a magvar néphadsereg 1956. évi lét­számcsökkentése folyamán leszerelésre kerülő hivatásos tisztek közül azok. akik a termelőszövetkezetekibe tag­ként belépnek, a hadseregnél kapott törzsilletményüket le­szerelésük napjától számított egy évig továbbra is meg­kapják. Abban az esetben, ha a leszerelés hónap közben történik, a törzsilletményt a következő hónap elsejétől kezdve kell folyósítani. Határozatot hozott a Mi­nisztertanács a leszerelő hon­védtiszteik továbbtanulásának elősegítéséről is. A határozat kötelezi a Oktatásügyi mi­nisztert: gondoskodjék arról, hogv a leszerelt tisztek közül azokat, akik valamelyik egye­tem. vagy főiskola nappali tagozatán tovább kívánnak tanulni és ehhez megfelelő előképzettséggel rendelkez­nek, 1956. december l-ig co­ronkívül felvegyék. Számuk­ra megfelelő ösztöndíjat kell biztosítani és azok részére, akik az egyetem elvégzése után hadmérnökként tekin­tetbe jönnek. — a honvédel­mi miniszter ösztöndíj-kiegé­szítést adhat. Az egvetemek és főiskolák esti és levelező tagozatainak felvételeinél a létszámcsökkentés során le­szerel® térteket előnyben kell részesíteni. ; > A Minisztertanács határo­zatához a Honvédelmi Mi­nisztérium már kiadta a rész­letes végrehajtási utasítást. Ezzel kapcsolatban az érde­keltek a területileg illetékes kiegészítő parancsnokságok­nál kaphatnak részletes tájé­koztatást. j Bonn: Bonnban hivatalosan közöltek, liogy a Német Szövet­ségi Köztársaság kormánya ha­zarendelte Hans Joachim von der Esch-t, damaszkuszi nagy­követét, aki előzőleg utasítást kapott arra, hogy a damaszkuszi hatóságoknál tiltakozzék a Né­met Demokratikus Köztársaság szíriai főkonzulátusának felállí­tása, ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents