Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-03 / 233. szám

f7IAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 233. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1956. október 3. Mai számunkból: Tanjug-kommcntár az olasz szocialista egységről (2. oldaí) Szegedi kutatószobákban Vitafórum (5. oldal) (5. oldal) KÖVEK A POGGYÁSZBAN Július — hogy prózai hasonlattal éljek —, mint valami jótékony és emberi vámvizsgálat ért bennünket a szocializmus felé haladtunkban. Ez a vámvizsgálat nem volt váratlan — mondhatnánk úgyis: várva várt — a XX. kongreszus után. S hogy a hasonlatot következetesen tovább fejtegessük: poggyászunkat, amelyet addig verejtékezve, nemegyszer anélkül, hogy tudnánk, mit hordozunk benne, és éppen ezért gyakran zúgolódva cipeltünk, ez a vámvizsgálat tehermentesítette. Voltaképpen mit is jelenthet ez a tehermentesítés? Felnyitották azt az ólommal lezárt poggyászt, amelyről addig csak részben tudtuk, hogy mit rejt, megvizsgálták, és elhatározták, hogy mindazt kitehetji^k belőle, ami nehezíti utunkat, célunk mielőbbi elérését. És erről a — hasonlatképpen használt, de képlelességében is valóságos vámvizsgálatról egy írást kaptunk. Ez az írás az olyannyit emlegetett, hogy imimár szinte frázisossá vált „tiszta lap". De mit is jelenthet ez a tiszta lap? Ezt különbözőképpen értelmezték — ki-ki érdeke szerint —, holott tulajdonképpen — mint a nép igazságát és érdekét kifejező, államilag és az országunkat vezető párt által láttamozott írás — csak egyféle jelentése lehet. Ez az egyértelműség pedig általános megfogalmazásban nem más. mint a dolgozó nép érdeke. Konkrét, tényekkel bőven alátámasztható megfogalmazását már számtalan vezércikkben, bíráló írásban, vagy vitákról közölt tudósításban olvashattuk. Az „új tiszta lap" nem menlevél. Ha a júliusi párthatározatot tartalmának megfelelően következetesen értelmezzük és ugyanilyen következetességgel haladunk az általa megjelölt úton, akkor ez a „tiszta lap" nem lehet más, mint erről a képletes vámvizsgálatról kiadott írás. Nem lehet más, mint tényleges és végérvényes leszámolás azokkal a hibákkal, azokkal a népünk vállára nehezedő súlyokkal, amelyek mindaddig akadályoztak bennünket előrehaladtunkban. A tiszta lap jelenti poggyászunk titkosságának, ólompecsétjének: a bizalmatlanságnak a letörését, következésképpen jelenti azt, hogy mindanvmyian — egész népünk — ellenőrizheti, hogy mit hordozunk ebben a poggyászban, jelenti tehát, hogy szocialista demokráciánk és szocialista törvényességünk betartása, illetőleg betartatása a dolgozó nép közfeladata lett. Mindez így elméletileg megfogalmazva immár számtalanszor elhangzott. Nem is az kérdéses népünk előtt, hogy milyen elvek szerint kaptuk a „tiszta lap"-ot. A kérdés inkább az, hogy következetesen — nem dogmatikusan a betűkhöz ragaszkodva, hanem humánusan, a júliusi határozat szellemében, az embereket Ismerve — hajtottuk-e végre ezeket a feladatokat? És ha a „tiszta lap"-nak ezt a kérdéses oldalát vizsgáljuk, áfckor nem mehetünk el szó nélkül néhány probléma mellett. Hiszen ez knár a politikai következetesség kérdése, annak a kérdése, hogy lapunk — úgyis, mint a közvélemény hangja és úgyis, mint pártfórum — milyen politikát képvisel és következetes-e abban? Nem hinnénk, hogv •— nem a részl'eteket, a mellékes, apróbb megnyilvánulásokat, hanem a lap egész arculatát tekintve — kétséges lehet az. hogy a júliusi párthatározat által körvonalazott politikát folytatjuk. És ha még bárki előtt is kétséges volna, itt mindjárt — olvasótáborunk egész nyilvánossága előtt — kimondjuk, hogy ehhez a politikához következetesen ragaszkodni kívánunk. Ebben az esetben pedig — ismételten megjegyezzük: mint a közvélemény hangja és egyben, mint a oárt fóruma — szóvá kell tennünk, hogy az űj, tiszta lappal megkönnyebbült és nyilvánossá vált poggyászunkban bizony még előrehaladásunkat, nehezbítő köveket is hordozunk magunkkal. Melyek ezek a kövek, és hogv kerültek bele úti poggyászunfba? Ha következetesek akarunk lenni önmagunkhoz, akkor itt hivatkoznunk kell mindazokra a gondokra, mindazokra a problémákra, amelyeket lapunk bíráló írásaiban szóvá tett és amelyekre szerkesztőségünk és olvasóink mindezideig nem kaptak választ. Mondhatnák egyesek: ez nem politikai kérdés, ez csupán a bírálathoz való viszony kérdése, vagy látásmód, egyéni felfogás kérdése: hogy tudniillik a lap szemszögéből és az illetékesek oldaláról másképpen néz ki az igazság. Erre csak egy választ adhatunk: igazság csak egy lehet, a nép jobblétének, az ország előmenetelének, szocializmus felé haladó utunk megkönnyítésének az igazsága, és ezen az úton a bírálathoz való viszony mindenképpen politikai kérdés. Anélkül, hogy felvetnénk a személyi felelősség kérdését, szóvá kell tenni, hogy például a Délmagyarország szeptember 5-i számában szóvátett javaslat a szegedi híd nevének Dózsa György-híddá változtatására még mindezideig nemcsak tettek, de válasz nélküli is maradt, annak ellenére, hogy ilyen ügyekben már előbb párthatározat született. Mi türelmesek voltunk, mint ahogy ezt a határozat kívánja. Szóvá kell tenni, hogy számos olyan kérdésben, amely Szeged népét foglalkoztatja — és úgy foglalkoztatja, mint a júliusi párthatározatok megvalósításának az ügye —, akár a Vajda —Vajtai ügyre gondolunk, akár a Művelt Népben folytatásban közölt Szegedi nagy halak című cikkre hivatkozunk, nem történtek meg a mindenki által hangoztatott szocialista törvényesség szellemében, és ennek a szellemnek az erősítése érdekében a közvélemény éltal megkívánt lépések. (Ráadásul — mint megtudtuk — a törvénytelenségeket elkövető „nagy halak" arcátlan módon nyomoztatni merészelnek klikkjük embereivel, az őket leleplező képviselő ellen!) De nemcsak, hogy ezekkel a lépésekkel késlekednek, késlekednek mindenféle állásfoglalással, akár pozitív, akár negatív legyen is az. És ez — éppen a szocialista törvényesség alapján állva kell kijelentenünk — mindenféle jogállamban, de ezerszer inkább egy szocialista államban — minősíthetetlen. Mindezek csupán apróbb — de éppen ennélfogva százszorta sértőbb — foltok a mi gyakorta hangoztatott „új. tiszta lapunkon". De akkor mit szóljanak azok, akik ezeknél a szóvátett kérdéseknél súlyosabban latbaeső politikai állásfoglalásokat hallottak? Mert vannak még felelős beosztásban levő személyek, akik „a konjunktúra kihasználásának" bélyegzik a pártfunkcionáriusoktól elkövetett hibák bírálatát. Mert vannak még — nemegyszer az elmúlt időkig felelős pozíciót betöltő, és számunkra ma is tekintélyes személyek — akik értetlenséget, sőt rosszindulatot tanúsítanak pártunknak új, a XX. kongresszus szellemében folytatott politikájával szemben. Reméljük azt, hogy ők Is új politikánk eredményei és következetessége folytán — inkább előbb, mint utóbb belátják ennek a politikának a helyességét, népünk és nemzetünk érdekeit képviselő voltát. Hiszen tudjuk jól. hogv ők cselekedeteiket minflig a párt érdekében igyekeztek végrehajtani. De a párt érdeke scha sem lehet más. rnir.t a nép, az ország érdeke. Ez — hogy úgy mondjuk — a júliusi vámvizsgálatból hozott „tiszta lapunk" — és ennek alapján cselekedeteink — mottója. S ha szóvátettük ezeket a népünk és pártunk számára súlyos kérdéseket, az közös előrehaladásunk érdekében történt. Vámvizsgálat volt július, ezzel kezdtük gondolatainkat a párt új következetes politikájának végrehajtását vizsgálva. S ha csak néhány példát is említettünk, megállapíthatjuk, hogy megkönnyebbült poggyászunkban még mindig hordozunk köveket. Mi hát a tennivaló? Hogy ezeket a nehezékeket közös összefogással — a dolgozók bírálatával és a hivatalos szervek önbírálatával, a felelősök következetes, de most már emberséges felelősségre vonásával — poggyászunkból kirakjuk. Ez a feladat, és ezzel mindenki saját lelkiismeretén, ugyanakkor népünk előrehaladásán könnyít. Ebben a kérdésben pedig jottányit sem alkudhatunk. NÉMETH FERENC fl talajerőtökozásáré! és a mszöpzdes^i munHafersaovro! tárgyalt az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága Az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága kedden Z. Nagy Ferenc elnökletével ülést tartott. A bizottság először meghallgatta a szeptember 11-i ülésen alakult bizottság jelentését a talajerő pótlásé nak helyzetéről. A mezőgazdasági bizottság elfogadta az albizottság jelentését s javaslatait továbbítja a földművelésügyi miniszternek. Behatóán foglalkozott a bizottság a mezőgazdasági dolgozók munkaversenyéve! is. Erről a kérdésről Fodor Imre adott tájékoztatót. A vita alapján a bizottság úgy határozott, hogy a munkaversenyre vonatkozó javaslatokat és észrevétele ket felterjeszti a földművelésügyi miniszterhez és az állami gazdaságok miniszteréhez intézkedés végett. A bizottság ezután egyegy felelős személyt jelölt ki a következő üléseinek na pirendjére tűzött kérdések — az egyéni gazdálkodók termelési bizottsága, a termelőszövetkezetek továbbfejlesztése, a begyűjtés, az öntözéses gazdálkodás, a talajerő fenntartása és talajjavítás, a szőlő- és gyümölcstermelés, az állattenyésztés, valamint a második ötéves terv mezőgazda sági irányelveinek — részletes megvizsgálására. Színes ponyvákat, színes cipőszöveteket gyárt exportra az Ú szegedi Kender-Lenszövő Vállalat Az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói jól felkészülten kezdtek az év utolsó negyedének megnövekedett feladataihoz. Különösen a külföldi megrendelők igényeinek megfelelő kielégítése rója ezt a nagyobb feladatot az üzem kollektívájára. Fő gyártmányukból, a ponyvából ugyanis mintegy 75.000 négyzetméterrel többet készítenek exportra, mint az előző negyedévben. Emelletjt gyártmányuk — minőségben — most már felveszi a versenyt a nyugatnémet és az olasz ponyvákkal. Eddig — főként a skandináv államok •— csak ezekből a nyugati államokból importáltak ilyen cikket, mert csak onnan kaptak nekik megfelelő színes ponyvát. Ma már különleges eljárással készített fehér, illetve világos szinű ponyvákból 70.000 négyzetmétert szállítanak nyugati államokba. Svédországnak, Dániának zöld ponyvákat készítenek. Hosszas, hónapokig tartó kísérletezés után összesen 11 féle színes és egyéb ponyvamintát készítettek el. Ezekkel a mintákkal Sugár Mik: lós, a vállalat főmérnöke, a következő napokban személyesen is felkeresi a rendelőket. így — részben szakítva az eddigi gyakorlattal, amikor közvetítő szervek útján érintkeztek a külföldlekkel — most a személyes megbeszélések alapján még jobban kielégíthetik az igényeket. Ugyancsak a különleges exportigényeknek megfelelően újfajta cipőszövetet i$ készítettek az üzemben. Ezeket -műanyagtalpú női szandálok felsőrészének használják. A szövet két rétegű, s így nem kell külön bélést készíteni a cipőnek.. Tetszetősségét növeli, hogy a '^t réteg kétféle színű, kivül sárga, belül zöld. A szövetekből a Szolnoki Tisza Cipő™ár készít majd exportcipőket. D. B. Ha romlakásiq von pénz, m:étt n;ncs új lql«Ss építésére? Figyelemreméltó javaslat: Biztosítsanak ingyen telket az üzemi lakás-építkezésekhez Módosítsák a meglévő rendelkezést A utóbbi időben nagy a kereslet Szegeden a romlakások iránt. Igen sok üzem kutatja, szinte nagyítóval keresi azokat a házakat, melyek rommá nyilváníthatók Ez azonban már nehezen megy, hisz nincs olyan középület — állami tulajdonban lévő ház —, amelyet rommá lehetni? minősíteni, Így a vállalatok kénytelenek lemondani a romlakások újjáépítéséről, s a tanácstól kérnek lakáskiutalást. Pedig az illetékes minisztériumoK minden további nélkül kiutalnak 30-tól 50 ezer forintot egy-egy kétszobás, összkomfortos lakás építésére. Volt már arra is példa, hogy egy budapesti manzard-lakás építéséért 60 ezer forintot fizettek ki. A Város- és Községgazdálkodási Minisztérium adja ezeket az összegeket a különböző minisztériumoknak azzal a kikötéssel, hogy csa* romlakások építésére fordíthatják. A magyarázat: új lakásokat kell biztosítani, nem pedig a meglévőket, az amúgy is lakhatókat tataroztatni. E pénzből lakást vásárolni nem szabad. Ezzel mindenki egyetért Szegeden is. Azt azonban sehogy nem akarják megérteni jó néhány üzemben, miért nem lehet új ház építésére költeni ezt a 30, illetve 50 ezer forintot. A szakemberek számításai szerint, ha a Városi Tanacs ingyen telket biztosit, egy négyszer kétszobás ikerház némi társadalmi munkával 200 ezer forintos költséggel felépíthető. A dolgozók örömmel vállalják az ilyen társadalmi munkát, mar azért is, mert így reménykednek abban, hogy néhány év után ők is egészségeseim lakásokba költözhetnek majd. Vállalják, különösen azok, akik az épülő házakba költöznek majd, hisz így kerthez is jutnak. Nemrég nyilvánosságra hozták, hogy a Gedó kórnyékén lévő szántókat felosztják házhelyeknek. Az üzemekben örömmel vették e határozatot, helyeslik az intézkedést, s remélik, hogy a tanács, amennyiben enge délyezik az üzemeknek a romlakásokra juttatott pénz felhasználását új lakáso< építésére, házhelyeket jelöl ki. Várják azt is, hogy javaslatukat maguk az üzemek vezetői megtárgyalják és továbbítják a felettes minisztériumokhoz. Szerintünk f:gyelmre méltó a dolgozók javaslata. Ha pénz van a romlakások átalakítására, akkor lenni kell új lakások építésére is! Csupán egv rendelet megváltoztatásáról kell gondoskodni. Az építőipari kapacitás nem lehet ok az új lakások építésének megtagadására. Számos szegedi üzemben van építőipari szakmunkás: kőműves, ács, vízvezetékszerelő stl). Ök vállalják az irányítást és a segédmunkát pedig maguk az üzemi munkások i« elvégzik. Szerény számítások szerint Szegeden évente így 20—25 egészséges lakás épülhetne, s nem kellene a pénzt, az 50—60 ezer forintot elpazarolni manzard-lakásokra, avagy visszautasítani azzal, hogy Szegeden nem található romlakés. (f) Melléktermék értékesítési gondolt a Szalámigyárban A rothadó velőscsontot nem szállítja el a MÉH. — A hentesek nem tartják érdemesnek a fejlábat árusítani. — Bonyodalmak a Szalámigy ár saját árudájának felállítása körül Aki a nyárutón elsétált a Szalámigyár környékén, zsebkendőjét orrához kapta, a szinte elviselhetetlen bűz miatt. A Szalámigyárban ugyanis romlottak a velős marhacsontok. Nem tudni miért, de a M^H nem szállította el azokat időben. Jóllehet kár volt ezeket veszendőbe hagyni, hisz számos háziasszony örömest vett volna velőscsontot levesnek. De mivei az Élclmiszcrkiskereskedelml Vállalat nem volt hajlandó foglalkozni a melléktermékekkel, a Szalámigyár kénytelen volt potom áron átadni a MÉHnek. Nagy baj van — helyesebben volt — a raktár-kapacitas miatt a Szalámigyár melléktermékeinek, a sertésfejnek, a sertéskörömnek, a sertés-bordacsontnak, a húsos csontnak, a bőrnek, illetve a marha velőscsontnak az értékesítésével. Szegeden ezt nem tudták eladni, s ezért sokszor a magastápértékű melléktermékeket drága pénzért a környező városokba, falvakba szállították. E melléktermékek ára igen olcsó, 3 forinttól 8 forintig. Ezért, ha bárki betévedt Szegeden a külvárosi húsboltokba, sertésfejet nemigen kaphatott — s ez elmondható a többi melléktermékekre is —, azzal ugyanis nemigen bíbelődtek. A Szalámigyár többször felhívta már a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatot e melléktermékek értékesítésére, de ott csak néha-néha durálták neki magukat. A sertés bordacsontot és a sertéskörmöt árulták ugyan, de a többivel, amit úgy hisszük szívesen keresnek még ma is a szegedi háziasszonyok, nem foglalkoztak. Nem szorul bizonyításra az sem, hogy emiatt perpatvar keletkezett több ízben is az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat és a Szalámigyár között. Jogosan feltehetnék a kérdést olvasóink: miért nem árulják Szegeden a Szalámigyár melléktermékeit? Erre maguk a hűsárudák vezetői tudnak legjobban választ adni, hisz a melléktermékekkel szembeni érdektelenség a prémium-rendszerre vezethető vissza. A hentesek nem szeretnek bíbelődni olyan dolgokkal, amely nem hoz prémiumot. Drága árut értékesíteni kifizetöbb. mint az olcsót. Ezen a prémium-rendszeren, úgy hisszük, feltétlenül változz tatni kellene! Az is biztos, hogy egy háziasszony összevágatlan marha-velőscsontot nem visz haza szatyorjában. A Szalámigyár melléktermékeit régebben maga a gyár saját arudájában hozta forgalomba. Az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat árudahálózatával azonban jelenleg értékesíteni tudná a melléktermékeket, de ezt nem teszi. Ezért a Szalámigyárban újból felvetették egy saját áruda megnyitásának a gondolatát. Javasolták azt is, hogy két. vagy három áruda külön foglalkozzon a melléktermékek forgalomba hozásával. Ezt azonban elvetették mind az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatnál, mind pediglen a tanács kereskedelmi osztályán. Végre-valahára pontot kellene már tenni a viták során kialakult levclcwgetcsek végére, és a bordacsont, a sertésköröm mellett jó lenne megkezdeni az egyéb melléktermékek árusítását is. Ehhez azonban az szükséges, hogy maguk a hentesek — tehát az elárusítók — figyelembe vegyék a vásárlók igényeit, kéréseit, s előkészítsék az árut a főzéshez. . , (förgeteg)