Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-07 / 237. szám

Vasárnap, 1956. október 1. 3 mm-YiMttUi Hatalmas részvét mellett temették el a párt nag^ halottait (Folytatás a 2. oldalról.) dalás hozott ide bennünket, hogy elmondjuk ország-világ előtt most már — amit az elmúlt időben marunkban annyiszor elmondtunk: megkövetjük emléketeket, bocsánatot kérünk tőletek Drága Elvtársak, Barátaink, hogy elhittük a gaz rágalmakat, amelyek bemocskolták közös harcaink és barátságunk emlékét. Búcsúzni jöttek az OIB tagjai, a volt újpesti és vasas ifik, az ifjúsági mozgalomnak annyi sok régi harcosa Szalai Andrástól, a nagyszerű kommunista vezetőtől, melegszívű feledhetetlen baráttól, elvtárstól. A nép. a párt ügye iránti odaadás és hűség, igazságszeretet és becsületesség, mélységes emberiesség és önzetlenség jellemezték mindenek fölött ennek a kiváló kommunista harcosnak egész életét és magatartását. Puritán volt a végletekig, szerénysége. egyszerű életmódja, emberi közvetlensége különösen vonzóvá tette emberi egyéniségét. Ostorozta azokat, akik elkülönítették magukat a nép életétől, gondjaitól, mélységesen gyűlölte a hiúságot, a karrierizmust. Rajongásig szerette családiát. szemefényét, a kis Annát. Mi barátai különösen jól ismertük nagyszerű kommunista jellemvonását példásan tiszta magánéletét: annál mélységesebb szégyenünk és bánatunk, hogv mégis elhittük a rászórt rágalmakat. Szalai András tiszta jellemére, nemes emberi tulajdonságára, puritánságára nemcsak azért emlékezünk most, mert emberi arculatához, kommunista mi voltához ez elválaszthatatlanul hozzátartozott, hanem azért is, mert ezek az igaz embereket, igaz kommunistákat jellemző erkölcsi tulajdonságok az elmúlt nehéz évek során háttérbe szorulták és elmosódtak. Szalai András feledhetetlen emléke emlékeztessen arra. hogv kommunista harcosnak lenni annyit jelent, mint hűséggel szolgálni népünk, hazánk, pártunk ügyét és annyit is jelent, mint igaz, tisztalelkű embernek lenni, emberséggel, becsülettel élni és dolgozni.Emlékeztessen arra, hogy nincs gyűlöletesebb kommunista számára, mint az embertelenség, az igazságtalanság és a hazugság vétke. Búcsúzom a barátok és a harcostársak nevében Szőnyi Tibortól, a kiváló kommunista pártfunkcionáriustól. Ma már tisztán ragyog becsülete. de nekünk, barátainak szívét szomorúság és szégyen tölti el. amikor arra gondolunk, hogy barátságot feledve, az elvtársat cserbenhagyva elhittük róla a gaz vádakat. Elvtársak! Nem volt könynyű pártunknak szemlbenézni az igazsággal és nyíltan feltárni Szőnyi. Szalai és a többi elvtárssal szemben elkövetett tragikus hibákat és bűnöket. De büszkéik vagyunk rá, hogy pártunknak igazi kommunista párthoz méltó módon volt ereie végetvetni a huzavonának, félretolni az akadályokat az igazsághoz vezető úton és kommunista mártírjaink nevét és becsületét megtisztította a rágalom és a hazugság mocskától. És annál erősebb lesz pártunk, minél bátrabban vonja le a szörnyű áldozatok tanulságait. Mártírjaink temetése vád és visszavonhatatlan ítélet az önkényesség, a törvénysértés, a személyi kultusz és mind ama hiba és bűn felett, ami drága elvtársaink halálához vezetett. E temetésen fogadjuk meg elvtársak, hogy soha többé nem engedjük visszatérni multunk e szégyenletes eseményeit, hogy erőnket nem kímélve a gyökerét is kitépjük az elkövetett hibáknak és bűnöknek. Egész pártunk, népünk oldalán álljon őrt drága halottaink emléke is, hogv viruljon szocialista demolkráciánk, legyen szilárd a törvényesség és erős pártunk egysége, mert ezek a birtosítékai annak, hogv az embertelenség gyűlölt erői és képviselői soha többé fel ne támadjanak, soha többé ne veszélyeztethessék szabad, szocialista hazánk boldogulását, amelyért mártírjaink éltek és meghaltak. Búcsúzunk tőletek Szőnyi Tibor és Szalai András barátunk, elvtársunk. Hadd mondjuk meg búcsúzóul, hogy gyermekeitek. Szőnyi Péter és Szalai Anna — akikkel szemben annyit vétkeztünk —. nem maradnak többé árvák. A kommunisták nagy családja magához öleli őket, apjuk helyett a párt lesz édesapjuk. Megfogadjuk: úgy neveljük őket, hogy méltóak legyenek hozzátok, pártunk dicső mártírjaihoz. Pártunk, népünk szégyenoszlophoz szegezi a bűnösöket és szívébe zárja a vértanúk örötk emlékét. A gyászbeszédek után ismét megperdültek a fekete drapériával bevont dobok, s a gyászinduló hangjai mellett a mártírok koporsó iát leemelték a ravatalról. Katonai tiszteletadás közben, géppisztolyos harcosok kíséretében vitték át Rajk László, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szalai András fekete koporsóját a sírhelyekre. A koporsók mögött ott haladtak a mártírok családtagjai, a párt és az állam vezetői. A csapatzászlót meghajtották, s a díszzászlóalj három össztüze közben engedték le a koporsókat a sírba, majd felcsendültek az Internacionálé hangjai. A mártírok sírján ezután elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Elsőnek családtagjaik koszorúzták meg a sírt, majd elhelyezték a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség partizán tagozata, a hozzátartozók és a barátok koszorúit. Ezt követőleg a díszzászlóalj díszmenetben vonult el Rajk László, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szalai András sírja előtt amelyeket rövidesen teljesen elborítottak a pártszervezetek, az üzemek, a hivatalok, az intézmények, a társadalmi szervezetek, az egyesületek, a művészeti szövetségek, a tömegszervezetek koszorúi, az egyszerű dolgozók kis csokrai, virágszálai. A párt mártírjait végső nyugalomra helyezték. Képzőművészeti kiállítás nyílik a Múzeumi Képtárban Á Nemzetközi Múzeumi Napok szegedi programja Az UNESCO (az Egyesült Nemzetek nemzetközi értelmiségi együttműködése) 1921ben alakúlit. Ma 69 tagállama van, közöttük Magyarország is. Az UNESCO keretében alakult meg az International Council of Museums (ICOM), a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa. Az ICOM legutóbb Zürichben tartotta ülését, ahol elhatározták, hogy az összes részvevő tagállamokban, ebben az évben október 4—14 között Nemzetközi Múzeumi Napokat rendeznek. Az UNESCO Magyar Nemzetközi Bizottsága és az ICOM magyar tagozata a közös céllal, más országokkal is egy időben, a múzeumoknak a munkássággal, a fiatalokkal való megszerettetését; a népek összefogása, kulturális együttműködés gondolatának népszerűsítését tűzte ki feladatául. Szegeden a Nemzetközi Múzeumi Napokkal kapcsolatban az elmúlt héten ült össze a Múzeumi Bizottság. Megbeszélték a Móra Ferenc Múzeum 1957. évi munkatervét és megállapodtak abban, hogy annak teljesítésére bizottság kéri a Szegedi Városi Tanács támogatását. A tervek között szerepel a szegedi vármaradvány helyreállítása, a vár körül a régi várfalak feltárása. Jövőre tervezik a Horváth Mihály utcai múzeumi képtár padlásterének kiállítási helyiséggé átalakítását. Itt iparművészeti kiállítást, a várban várostörténeti a vár körül építendő lapidái iumban (kőtár) a régi Szeged faragott köveiből rendeznek kiállítást. Ügy volt, hogy a Múzeumi Napokra jelenik meg a Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, amely a múzeumi dolgozók tudományos vizsgálatainak kutatási eredményeit mutatja be. Nyomdatechnikai okokból ez a most meginduló folyóirat egy hónappal később jelenik meg: A Horváth Mihály utcai képtárban a Múzeumi Napok tiszteletére a Budapesti Szépművészeti Múzeum anyagából Európai festészet a XVIII. században címmel mutatjuk be nagy külföldi barokk-mesterek alkotásait. Csak a legnagyobbak közül említsük meg Mariechi, Solimena, Tiepolo, Prada, Cipper, Altqmonte, Ricci, Kupezky és magyar Rogdány Jakab olajfestményeit, majd Piazetta, da Canale, Fontebasso, Piranesi, Weyrotter, Maulbertsch, Boucher, Watteau, Reynolds, Hogarth, Wheatley, Goya és mások rézmetszeteit, grafikáit, öszszesen 25 olajfestményt és 51 grafikát állítottunk ki. Ugyanakkor a képtár földszíntjón Hódi Géza és Parobek Alajos szegedi festőművészek születésének 60., illetve 70. évfordulója alkalmából, szegedi magántulajdonban lévő képeiből rendeztünk emlékkiállítást. A kiállításokat Katonáné Czofoor Ágnes, a Szépművészeti Múzeum tudományos kutatója ma délelőtt fél 12 órakor, a képtárban nyitja meg. Bálint Alajos Az éjjel-nappal dolgozó sándorfalvi frakVorosok helyeit vezetőik szántanak vasárnap Mint mindenfelé. Sándorfalva határában is kemény ősz köszöntött a traktorosokra: a talaj kiszáradt, kemény és hantos. Emiatt nehezen, lassabban halad a munka. A traktorosok, hogy az őszi vetésekkel a mostoha időjárás ellenére se késsenek el, éjjel-napppal, vasárnap is dolgoznak. Szabadidejük, pihenő idejük szinte semmi. A gépállomás vezetői és brigádvezetői a legutóbbi dekádzáró munkaértekezleten szép példáját mutatták az emberi megbecsülésnek, amikor az összes októberi vasárnapjukat felajánlották a traktorosok helyettesítésére. Puskás József főmechanikus vállalta, hogy Algyőn. október három vasárnapján 10 normálholdat felszánt Belovai traktoros gépével; Tóth János brigádvezető és Tari Imre mezőgazdász ugyan csak 10 normálholdat szánt fel az októberi vasárnapokon Vaukó elvtárs gépévei; Vidács István algyői mezőgazdász Dombi elvtárs gépére, Kapás István mezőgazdász Krájninger elvtárs gépére, Kakuszi György brigádvezető Gémes József traktoros gépére ül. Utóbb említett elvtársak 5—5 normálholdat szántanak. Vállalásukhoz híven ma el is kezdik a helyettesítést. Szeged irodalmának, művészetének helyzete és a „Délmagyarország" A szerkesztőbizottság állásfoglalása Czcged irodalmi és művé** szeti élete — bár az emlékezetes íróesoportbeli viták jogos várakozást ébresztettek — az elmúlt hónapokban sem sokat haladt előre azon az úton, amelyet vitáinkban a magunk számára egyedül járhatónak elfogadtunk. A sürgető követelések ellenire sem történt lényeges változás az igazságtalanul adminisztratív intézkedésekkel sújtottak helyzetében, a szektás nézetek ellen nem folyt eléggé eleven és éles harc, s az új gondolatok terjedése elé a szektás maradványok, az óvatoskodás és a felesleges elővigyázatosság gátjai emelkedtek. Miért történt ez így, mi »z oka annak, hogy megálltunk ott, ahol irodalmi vitáinkat befejeztük, miért maradtak el a további bátor tettek? Azért, mert azokon a vitáinkon a szegedi helyzethez képest ugyan bátran bíráltuk a mások és a magunk hibáit, de bírálatunk és önbírálatunk nem volt elég konkrét és személyszerinti és nem is volt elég bátor ahhoz, hogy a szektás hibákkal végérvényesen leszámoljunk. A mai huza-vonát ez okozza. A „Délmagyarország" szerkesztőbizottsága, tekintettel arra a sajnálatos szerepre, amit a szektás nézetek terjesztésében a lap betöltött, továbbá arra, hogy a mai helyzet ellentmondásossága a szerkesztőség munkájában is természetszerűen megmutatkozik és érvényesül, megvitatta Szeged kulturális helyzetét, különös tekintettel irodalmi és művészeti életünkre. A vita nyomán elhatároztuk, hogy még egyszer foglalkozunk néhány olyan kérdéssel, amelyek az írócsoportbeli vitákon szerepeltek ugyan, de felemás megvitatásuk — amint ez most már egészen világos, — akadálya a további kibontakozásnak. . 4 O C O -ban a júniusi határozat után lassan ugyan, de Szegeden is megindult az a fejlődés, amely az írók nagyobb felelősségével, az igazság kendőzetlen kimondásával és a nagyobb írói szabadsággal volt kapcsolatban. Művekben ez a fejlődési folyamat természetesen elég későn jelentkezett az első eredményekkel, de azért születtek olyan alkotások, amelyek ezt az újat mutatták. Bónus István verseiben bátran ábrázolta a belvi kiskirályok önkényében vergődő parasztokat, Vajtai István olyan észtéi ikai problémákról beszélt, amelyekről addig hallgattunk. Ezzel azonban tulajdonképpen be is fejeződött minden további kísérletezés. Bónus verseit az írócsoportban megvitatták és ott ellenségnek kiáltották ki őket. Vajtai István tanulmánya körül az egész várost megmozgató egyoldalú „vitát" szerveztek, amely határozottan a burzsoá nézetek újjáélesztésének vádját akasztotta a szerző nyakába. Ezeket a vitákat később olyan intézkedések követték, amelyek azután minden új szellemű törekvés elé parancsoló álljt kiáltottak. Vajtai István tanulmányának vitája után Vajda László főiskolai tanárt, — aki a pártirányítás „vezényszavas" módszerei ellen fel merte emelni a szavát — megfosztották a tanszé- légköre. kétől; a cikk szerzőjét pedig el i akarták tiltani oktatómunkájától és csak hosszas huzavona után taníthat most ismét, de csak módszertant. szólva is ma már félreérthetetlenül igazságtalannak kell minősítenünk; ekkor váltották le Somfai Lászlót, az írócsoport vezető lektori és a Tiszatáj szerkesztői tisztéről; ekkor mondták Németh Ferenc őszinte és igaz „Reggeltől estig" című versére, hogy pesszimista. S ez a korszak, amikor a dogmatikus betűrágás, szektás szűklátókörűség és értetlenség uralkodott Szeged kulturális és irodalmi életében, még nem is ezekkel a bántó jelenségekkel érte el tetőpontját Az a budapesti írók szegedi matinéjával kezdődött, amikor az új magyar irodalom bútor alkotásait — nem törődve azzal, hogy milyen hatalmas sikert arattak a matiné közönsége előtt — pesszimistának, népellenesnek bélyegeztük és helyeseltük, hogy a különféle társadalmi szervek látványos és rágalmazó tiltakozásokat fogadtak el a matiné és a budapesti írók ellen. A szektás hibák végül a decemberi párthatározat szegedi „végrehajtásában" és Juhász Ferenc költészetének vitájában csúcsosodtak ki. A decemberi párthatározat a szektás szegedi kultúrpolitikát igazolta. Ezért támasztoltak körülötte Szegeden olyan hatalmas visszhangot, mint sehol másutt az országban és ezért történt, hogy az egyébként is helytelen határozatot túlozva, túlhajtva hajtottuk végre. A „Délmagyarország" segített ebben és élesztette azt. a harcot, amelyet a szektás politika folytatott azok ellen a magyar írók ellen, akik vállalva az üldöztetést, lelkiismeretüknek és írói meggyőződésüknek megfelelően harcoltak a népért és a pártért. Ebben nz időszakban közöltük Lődi Ferenc néhány hibás versét is, s a bűnöket még tetéztük Juhász Ferenc költészetének szegedi vitájával. Ez a „vita" nem állt másból, mint durvahangú rágalmazásból. Népellenesnek, demokrácia-ellenesnek kiáltottuk ki a nagytehetségű fiatal költő verseit, sőt ki akartuk utasítani a mai magyar irodalomból. Sajnálatos hibák ezek, amelyeket később csak fokoztunk azzal, hogy nem mondtuk ki őket, legfeljebb csak célozgattunk rájuk. Az igazságnak azonban tartozunk azzal, hogy megmondjuk: ezekért a súlyos hibákért — annak ellenére, hogy szinte kivétel nélkül megvannak a nyomai a lapban — nem kizárólag mi vagyunk a felelősek. A Juhász Fcrenc-vilút mi kezdeményeztük, mi bontottuk 1ovább, a Péter László elleni bajszát a Városi Tanács népművelési osztóivá indította el, de a többi szektás hibáért elsősorban a városi párt-végreliajtóbizoltság, mindenekelőtt Ladányi Benedek első titkár a felelős. Az ő tevékenysége következtében váltak uralkodóvá Szeged irodalmi és kulturális életében a szektás hibák. Az adminisztratív intézkedések is tőle indultak ki. A Pártéletben és a „Délmngyarország"ban megjelent cikkében pedig igazolni próbálta a pártirányítás adminisztratív módszereit. Ezek a hibák, a szektás nézetek azután terjedtek tovább a Városi Tanács népművelési osztályához és a „Délmagyarország" szerkesztőségéhez. Így alakult ki a szegedi kultúrpolitika szektás Sajnálatos dolog, hogy Ladányi Benedek ezeket a hibákat mindeddig nem ismerte el. De a hiányzó önkritika helyett most már nekünk kell szóvá tennünk mindent, mert véleményünk szerint főképpen ez a hallgatás zavarta és tette ellentmondásossá az irodalmi viták utáni időszakot és ez akadályozza ma a júliusi és az értelmiségi határozat gyorsabb végrehajtását Szegeden. A jobboldalinak minősített jelenségek egy részéről ismertük csak el ugyanis, hogy elítéljük ezt a megbélyegzést, másrészt a pártvégrehajtóbizottság nem mondta ki minden egyes ilyen korábbi szektás hibával kapcsolatban, hogy ki miben követte el a hibát. Pedig ez feltétlenül szükséges lett volna ahhoz, legalább azoknak a tényeknek az esetében, amelyeket felsoroltunk, hogy előrébb lépjünk. AAibcn mutatkozik meg a mai ' ' helyzet ellentmondásos volta? Az adminisztratív intézkedések egy részét még mindig nem teltük jóvá. Vajda László még nem kapta vissza tanszékét. Nem folyik kielégítő harc a szektás nézetek ellen. Nemrég jelent meg például Gaál Endre könwe a szegedi munkásság 1917—19-es harcairól. A „Délmagyarország"-ban a tanulmányról megjelent kritika úgy értékeli ezt a művet, hogv hibái ellenére „alapvetően helyes" munka. Pedig a valóságban ez a könyv szektás szemlélete miatt teljesen hibás: a dogmatikus történetírás csődjét mutatja. Világos, ha valaki a „Délmagyarország"-ban megjelent bírálatot olvassa, joggal támad benne az az érzés, hogy a szektás nézetek elleni harc Szegeden felemás módon, nem következetesen folyik. Ezt igazolja az is, hogy nem vizsgáltuk felül azokat a szektás nézeteket, amelyek a Péter-vitában a szegedi munkásmozgalom és az ellenforradalom értékelésével kapcsolatban elhangzottak. Tudjuk, hogy ma már a jóvö. a tennivalók felé kell fordulnunk. Csakhogy az elkövetett hibák felemás és vonakodó feltárása éppen ezt gátolja. Ezt bizonyította be az a néhány hónap is, amely az íróesoportbeli vita óta eltelt. Pártunk, az ország helyzetét tekintve általában feltárta a liibákat. Szegeden ez nem történt meg következetesen. Ezért nem tudunk előre lépni. Kjagvobb bátorság, több íelelősség érzet és lelkiismeret kell Szegeden a régebbi hibák jóvátételéhez, nemcsak az irodalmi és művészeti életben, hanem a művelődéspolitika számos területén, például oktatásiügyekben is. A „DélmagyarorKzág" szerkesztőbizottsága kész arra, hogv a maga részéről ezt a közeljövőben minél gyorsabban és minél eredményesebben megtegye, beleértve azoknak az említett hibáknak a kijavítását is, amelyeket a legutóbbi időkben követett cl. Reméljük, ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy megszűnjék az a bizonytalanság, amely a mai szegedi helyzetet jellemzi cs sikerül segítenünk azt, liogv Szeged kulturális életében végre most már valóban „új, tiszta lap" kezdődjék. Nagy Pál, Nagy István, ökrös László, Förgeteg Szilveszter. Czzel kezdődött Szeged kulturális életében az a szakasz, amelyet a szektás nézetek erőteljes térhódítása jellemez. Ekkor tiltották el Kodály Pünkösdölőjének előadását azzal, hogy klerikális; ekkor minősítették Huszka Jenő „Szép Jidiászné" című operettjét nacionalistának — ebben a „Délmagyarország"-nak is szerepe volt —; ebben az időszakban mondtuk ki Kende Péter „Az emberség útja" című, a „Délmagyarország"-ban megjelent cikksorozatáról, hogy jobboldali, pedig a szerzőt az igazság feltárásának igénye és követelménye vezette; ekkor magyarázták bele a pártirányítás tagadását Farkas László „Tendencia" című szellemes versikéjébe: ekkor keletkezett az n hajsza Péter László értékes József Attila tanulmánya körül, amelyet a legenyhébb kifejezéssel Lengyel egyetemi küldöttség érkezik Szegedre Holnap, hétfőn a varsói egyetem 22 diákja érkezik Budapestre két-három hetes magyarországi (tanulmányútra. Köztük tizenöten a varsói egyetem magyar tanszékének negyed- és ötödéves hallgatói. Vezetőj ük Jan Reychman professzor, ismert turikológus. A csoporíital jön még Jan Sobolewski, a magyar tanszék adjunktusa és Jan Detko, a lengyel tanszék tanársegédje, valamint a lengyel oktatási minisztérium egyetemi ügyosztályának képviselője. A lengyel egyetemi hallgatók a Szegedi Tudományegyetem vendégeiként tíz napot töltenek Szegeden, résztvesznek a magyar irodalomtörténeti és nyelvészeti órákon és szemináriumokon. Cirokferntelő gazdák figyelmébe A ciroktermelő gazdák ré- nóti út 42. sz.) mindennap szére a cirokszál-termésük* reggel 8-tól 12 óráig. Maglemagtalanításához a földmű- húzó gép üzemben is van vesszövetkezetek biztosíta- ezen a telepen. Kisebb menynak cirokmag-lehúzó gépet nyiségú cirokszál-termést érolcsó használati díj mellet', demesebb ide elhozni magtaKölcsön lehet venni ilyen lanítani. A cirokmag-átvétel géoet Újszegeden a MEZC- a szegedi termelőktől srinÉK felvásárló telepén (Rad- tén ezen a telepen történik.