Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-09 / 213. szám

TtLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! [ m^smsrd. sSfc' íririr \ :.i SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 213. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1956. szeptember 9, / Í \ Mai számunkból: Néhány szó »az izgága szülők ügyé*-hcz (4. oldal) Az emberi ügyintézés érdekében (5, oldal) Körültekintőbb energia-gazdálkodást! Második ötéves tervünkben jelentős feladat alapanyagtermelésünk fokozása. Ebben a témakörben döntő szerepet játszanak a szénnek, mint energia-hordozónak ma még kiaknázatlan megtakarítási lehetőségei. Különböző cikkek és tudományos előadások állandóan felszínen tartják és javasolják a lehetőségek kihasználását, mert ezek megvalósítása energia-takarékosságot eredményezne. Köztudomású, hogy energia alapanyagokban szegény ország vagyunk. Atomerőmű hazai létesítése a közeljövőben nálunk is kezdetét veszi, mégis — figyelembe véve iparunk, mezőgazdaságunk és általános kulturális fejlődésünk mind rohamosabb emelkedését — nagy gondot keU fordítanunk a szén takarékos felhasználóra; Ezért a jelenleginél nagyobb mértékben kellene támogatni minden olyan megvalósítható kezdeményezést és javaslatot, ami energiamegtakarítást eredményezne. Sajnos, a tervszerű energiagazdálkodásra felsőbb szerveink még mindig nem fordítanak elég gondot. Miről is van szó? Az energiagazdálkodás nálunk a népgazdaság egyik legfontosabb kérdése. A termelés, az elosztás és felhasználás tervszerűségének szigorú törvényként kellene érvényesülnie. A kapitalista rendszerben a tőkés csak saját üzemének viseli gondját — a szocialista rendszerben az egész népgazdaságban ki kell fejleszteni az üzemek és a vállalatok kooperációs energiagazdálkodását. Köztudomású, hogy kapitalista' örökségünkből számos üzemünkben még a korszerűtlen, elavult berendezésekkei dolgozunk. Ezek részbeni felújítása, korszerűsítése jelentős költségbe kerülne. Többek között még manapság is igen sok a régi, korszerűtlen, rossz hatásfokú üzemelő kazán. Népgazdaságunk szempontjából nem közömbös kérdés az, hogy e korszerűtlen berendezések üzemeltetését meg lehetne-e szüntetni és lehetne-e pótolni más módon, gazdaságosabb megoldással. Olyan helyeken, ahol egy bizonyos körzetben különböző tanácsi, vagy miniszteri vállalatok működnék, az energiagazdálkodást egy központi szervnek kellene ellenőriznie, illetve irányítania. Van is egy erre hivatott szervünk, az Energiagazdálkodási Főosztály. Ténykedése azonban nem terjed ki eléggé minden területre. Néhány példa rávilágít energiagazdálkodásunk fogyatékosságaira: a Szegedi Erőmű telepéhez közel eső üzemek gőz- és melegvízellátásával nem foglalkoznak központilag érdemlegesen Feltehető, hogy ebben közrejátszik az a tény, hogy a szóbanforgó üzemek különböző iparágakhoz tartoznak. Igy nincs, aki problémájukkal közösen foglalkozna Ezért fordulhatott elő, hogy a szomszédos Ecsetgyárban százezer forinton felüli beruházással korszerűsítik gőzüzemüket. Hasonló eset figyelhető meg a Ruhagyárnál, a Konzervgyárnál és egyéb szegedi üzemeknél is. Ezek ellenére sem szegedi különlegesség azonban ez a probléma. Orosházán, Kecskeméten, Békéscsabán — és ezekután valószínűleg az ország más városaiban is új lehetőségek kínálkoznak a hőenergia gazdaságosabb felhasználására, azonban ezekkel a kérdésekkel megnyugtató módon senki sem foglalkozik, önként adódik a kérdés: miért nem lehet egy gazdaságosabban termelő gőzüzemből ellátni a széttagolt, kisebb kazántelepekkel rendelkező üzemeket? Csökkennének a személyzeti kiadások, az üzemi költségek és munkaerő szabadulna fel, de mivel nincs közös gazdájuk az egyes vállalatok energia-gondjainak, ez a lehetőség kiaknázatlan maradt mindeddig. Még egy energiaféleség feltárásával és hasznosításával kívánok foglalkozni — ez pedig a szervestrágyából fejleszthető biogáz. Külföldön még energiában gazdagabb országokban is, mint például Németország és Franciaország, kidolgozott eljárás van életben az állatok trágyájából nyerhető biogáz termelésre. Nekünk is tanulmányozni és hasznosítani kellene a külföldi eredményeket. Mezőgazdaságunk szocialista szektora igen kedvező lehetőséget nyújt ennek az eljárásnak a bevezetésére. Állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben, ahol erre lehetőség van, aránylag csekély beruházással jelentős mennyiségű biogázra tehetnénk szert S így kitűnő tüzelő és motorhajtó anyagokat helyettesíthetnénk, A fenti feladatok megoldásában a szegedi tudományos egyesületekben működő munkabizottságok már tettek kezdeményező lépéseket és minden segítséget megadnak azeknak, akik energiagazdálkodásunk célszerűbbé tételén munkálkodnak, de az illetékes szervek részéről is nagyobb támogatásra, alaposabb megfontolásra lenne szükség. Kutasi Mihály, a DÁV mérnöke llinlsztertagácsi rendelet a m)l deli határsáv létesítésével értteti egyes szentélyek vagyonjogi igényeinek érvényesítéséről A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa rendeletet adott ki a volt déli határsáv létesítésével érintett egye i személyek vagyonjogi igényeinek érvényesítéséről. A volt déli határsáv létesítése miatt lakóhelyükről eltávozni kényszerült személyek korábbi lakóhelyükre korlátozás nélkül visszatérhetnek. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a személyekre, akiket a bíróság bűntett miatt lakóhelyükről kiutasított (kitiltott). A visszatért személyeket — szociális körülményeik, továbbá jelenlegi vagyoni és kereseti viszonyaik figyelembevételével — családonkint ötezer forintig terjedhető segélyben lehet részesíteni. A segély összegét a visszatért személy lakóhelye szerint illetékes járási (városi) tanács végrehajtó bizottsága állapítja meg és utalja ki. A visszatért ' személy részére a termelés megindításához szükséges feltételek biztosításailletőleg házának rendbehozása céljából — amennyiben a lakóhelye szerint illetékes járási (városi) tanács végrehajtó bizottsága javasolja — az Országos Takarékpénztár megyei fiókja családonkint tízezer forintig terjedhető kölcsönt nyújt. A volt déli határsáv létesítése miatt annak idején lakóhelyükről eltávozni kényszerült személyek vagyonjogi igényeiket — kártérítés iránti igény kizárásával — a következők szerint érvényesíthetik: Ha az állami tulajdonba vétel nem felelt meg az egyes házingatlanok állami tulajdonba vételéről szóló 1952. évi 4. számú törvényerejű rendelet feltételeinek, az eltávozni kényszerült személy állami tulajdonba vett házingatlana helyett csereingatlanként igényt tarthat hasonló értékű más házingatlanra. Ha azonban a ház a mostani rendelet hatálybalépésekor is még állami tulajdonban van, és abban magánszemély lakik, a házat tulajdonába vissza kell adni. Ha a volt tulajdonos részére a régi lakóhelyén az allami házalapnak megfelelő csereingatlana nincs, a járás lehetőleg közeli más községben kell részére házingatlant tulajdonukba adni. A házingatlan tulajdonának visszaadása (csereingatlan adása) a házban levő lakásra létesített bérleti jogviszonyt nem érinti. A kérelem felől, úgyszintén a csereingatlan adása kérdésében az állami tulajdonba vett házingatlan fekvése szerint illetékes járási (városi) tanács végrehajtó bizottsága dönt. Az eltávozni kényszerült személy tulajdonában, illetőleg használatában állott földet — a rendeletben foglalt kivételekkel — részére vissza kell adni. Ha a föld állami gazdaság, vagy termelőszövetkezet használatában van, illetőleg a földet állami gazdaság vagy termelőszövetkezet területéhez csatolták, vagy a föld ilyen területhez csatlakozik és a földre az állami gazdaság, vagy termelőszövetkezet igényt tart, a korábbi tulajdonosnak (korábbi használónak) csereföldet kell tulajdonába adni. Ha a földet időközben haszonbérlet útján hasznosították, a tulajdonos (korábbi használó) a haszonbérlet tartamára csereföld használatba adását kérheti. A föld visszaadása, illetőleg csereingatlan adása kérdésében a föld fekvése szerint illetékes járási (városi) tanács végrehajtó bizottsága dönt. A korábbi tulajdonos és a korábbi használó között a föld használata, illetőleg tulajdonjoga tekintetéten felmerült vita eldöntése a járásbíróság hatáskörébe tartozik. Ha az eltávozni kényszerült személy korábbi lakóhelyére nem kíván visszatérni, kérheti, hogy földje, illetőleg háza helyett jelenlegi lakóhelyén — amennyiben ez ott nem lehetséges, a járás területén — adjanak tulajdonába cserefö'det, illetőleg csereházingatlant. A kérelem felől az eltávozni kényszerült személy jelenlegi lakóhelye szerint illetékes járási (városi, fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága a kérelmező volt lakóhely járási (városi) tanács végrehajtó bizottságának meghallgatásával dönt. Ha az eltávozni kényszerült személy házát, vagy földjét nem használhatta, illetőleg azok jövedelme hoz/.á nem folyt be, az erre az időre esedékes adót törölni kell. Törölni kell az eltávozni kényszerült személy beadási kötelezettségét is. Az eltávozás e'őtti időről esedékes adót. ille'.őleg beadási hátralékot az összes körülmények figyelembe vételével törölni lehet. Az adótörlés kérdésében a ház, illetőleg a föld fekvése szerint illetékes járási (városi) tanács végrehajtó bizottsága, a beadási kötelezettség törlése felől pedig a föld fekvése szerint illetékes járási (városi) begyűjtési szerv határoz. A járási (városi) tanács végrehajtó bizottságának, illetőleg a járási (városi) begyűjtési szervnek a rendeleten alapuló igények tárgyában hozott határozata ellen fellebbezésnek, vagy bírósági eljárás igénybevételének nincs heiye. A rende'eten alapuló Igényeket 1957. december 31-ig . kell érvényesíteni. A minisztertanácsi rendelet rendelkezésed 1956. szeptember l-től kell alka'mazni A Magvat Néolrözírirsqsáq Mln?sz>ertonács*mi< határozatra a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről A Minisztertanács a mezőgaz- csonyabb típusú termelőszöveti jes{tése ís az egvszcr5 termelői daság szocialista átszervezésének kezeli csoportok gazdálkodásának . .. előmozdítása, a mezőgazdasági fejlesztése, valamint a földmű- tursuU,suk feJIcsztÓ4e érdekében termelőszövetkezelek és az ala- vcsszöyetkezeti mozgalom kiszé- az alábbiakat határozza. I. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a terme'őszövetkezeli csoportok gazdasági megerősítéséről 1 A Minisztertanács a termelőszövetkezetek közös gazdálkodásának minél gyorsabb megalapozása érdekében javasolja a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, liogy — a mintaalapszabálytól eltérően — az alábbiak szerint gondoskodjanak a belépők állal bevitt- állatállomány és egyéb vagyontárgyak elszámolásáról. a) A bevitt telién, üsző, koca cs takarmány ellenértékét — a közgyűlés határozata alapján •— a bevitelkor egy összegben kifizethetik. A telién, üsző és koca ellenértékéből a fel nem osztható szövetkezeti alap növelésére 10— 20 százalékot vonjanak le, a bevitt takarmány ellenértékét pedig levonás nélkül fizessék ki. A közgyűlés határozhat úgy is, hogy a bevitt takarmány a termelőszövetkezet egy-két cven belül természetben visszaadja. b) A bevitt vetőmag ellenértékét — a közgyűlés határozata szerint — minden levonás nélkül természetben, vagy pénzben megtéríthetik. c) Ifa a termelőszövetkezeti tag a háztáji gazdaság szükségletét meghaladó gazdasági épületét a termelőszövetkezeteknek önként átadja, ennek ellenértékét a tulajdonossal való kölcsönös megegyezés alapján a termelőszövetkezet a felértékelés után levonás nélkül egyszerre kifizetheti, Erre a célra a termelőhitelt szövetkezetek beruházási vehetnek igénybe. d) Ha a belépő egyéni gazdálkodó szőlőt, vagy gyümölcsöt visz be a termelőszövetkezetbe és a belépést megelőző négy éven belül új telepítést, újratelepítést, vagy húsz százaléknál nagyobb pótlást végzett, annak költségeit vissza nem térítendő állami támogatásból a tag részérc fizessék ki a termelőszövetkezet által végzett szőlő- és gyümölcsös-telepítések után nyújtott állami támogatással azonos feltételek mellett. O Ha n termelőszövetkezet a bevitt tehén, üsző, koca és takarmány 1. a) pont szerint téríthető ellenértékét saját erejéből nem tudja kifizetni, az érvényben lévő hitelfeltételek szerint megfelelő hitelt kell részére folyósítani. O A termelőszövetkezetek ^ • szarvasmarha (tehén, üsző) és sertés tenyészállatokat közvetlenül vásárolhatnak állami kísérleti, tan- és célgazdaságoktól, az állalforgalmi vállalattól, a termelőszövetkezetektől és egyéni termelőktől. Az állami kísérleti tan- és célgazdaságoktól vásárolt tenyészállatok ellenértékét az állami gazdaságok eladási árain kell kifizetni, illetőleg lehet meghitelezni. E gazdaságoktól közvetlenül vásárolt tehenek, üszők és egyéb tenyészállatok után biztosítani kell az eddig engedélyezett ártámogatást. A közvetlen vásárlás útján szerzett tenyészállatoknak más megyébe való elszállítását a megyei, járási és községi tanácsi szervek nem akadályozhatják. A A mezőgazdasági termelő' szövetkezetekben a földjáradék kifizetését az alapszabály értelmében továbbra is kötelezőnek kell tekinteni, azonban a inintaalapszafiálylól eltérően abból a földadót levonni nem lehet. A földjáradékot azoknak u tagoknak is ki kell fizetni, akik a termelőszövetkezetbe saját földdel léptek be, de előrehaladott koruk, vagy egészségi állapotuk miatt a közös munkában részt venni nem tudnak. A közös gazdaságba bevitt szőlő- és gyümölcsös esetében — annak minőségétől és állapot ától függően — általában az egyéb terület után fizetett földjáradék két-háromszorosát kell fizetni, kivéve, ha a telenítés költségeit a termelőszövetkezet a belépő tag részére nz 1. d) pont alapján megtérítette. A közgyűlés úgy is határozhat, hogy a bevitt szőlő után a termelőszövetkezet a földjáradékot borban adja ki. Haszonbérelt föld bevitele esetén a termelőszövetkezet földjáradékot nem fizet, köteles azonban a szerződésben kikötött haszonbért a föld tulajdonosának (haszonélvezőjének) megfizetni, C A Minisztertanács a termelőszövetkezetek építőanyag-ellátásának megjavítása érdekében az alábbiakat határozza: a) Kötelezi az építésügyi minisztert, valamint az Országos Tervhivatal elnökét, hogy a termelőszövetkezetek építőanyag-ellátását (vasbeton gerenda, cement, tégla, mész, fenyő- és lomb-fűrészáru, fenyőgömbrúd, tetőfedő anyag stb.) szeptember 30-ig hozza arányba a többi népgazdasági ág építőanyag-ellátásának mértékével és ütemével. A termelőszövetkezetek anyagellátását a továbbiakban is a többi népgazdasági ág építkezési anyagellátásával egy szinten kell tartani. Közös létesítmények építése esetén a termelőszövetkezeti csoportokat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel azonos építőanyagellátásban kell részesíteni. b) Az Országos Tervhivatal elnöke az országos erdészeti főigazgatóval együtt gondoskodjék arról, hogy a termelőszövetkezetek 1955-Fan az előirányzott harmincezer köbméter építkezési faanyagon felül további húszezer köbméter hazai termelésből eredő faanyagot kapiar.ak. c) A város- és községgazdálkodási miniszter a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok építkezéseihez 11.56 év végéig folyamatosan biztosítson egymillió kéve száraz nádat és ötszázezer négy zetméter nádpallót. d) Lehetővé kell tenni, hogy a termelőszövetkezetek (Folytatás a 2. oldalon.)