Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-09 / 213. szám

fSflMRGYflR ORSZBG Vasárnap, 1956. szeptember Vt A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata (Folvtatis az 1. oldalról) az építkezéshez szükséges fa­anyagot a belkereskedelmi szervek kikapcsolásával köz­vetlenül az állami erdőgazda­ságoktól és az Országos Er­dészeti Főigazgatóság értéke­sítő vállalatától — kiskeres­kedelmi áron — szerezhesséK be. A termelőszövetkezetek építési faanyagszükségletét az Országos Erdészeti Fő­igazgatóság értékesítési ter­vében kell előirányozni. e) A földművelésügyi és az építésügyi miniszter, vala­mint a SZÖVOSZ igazgató­ság elnöke a 39/1954. (VII. 15.) MT számú rendelet vég­rehajtása érdekében szeptem­ber 30-ig dolgozzák ki és ad­ják ki azokat az intézkedése­ket, amelyek elősegítik, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek és termelőszövet­kezeti csoportok, illetőleg az őket kiszolgáló földművesszö­vetkezetek az eddigieknél na­gyobb mértékben foglalkoz­zanak építőanyagok előállítá­sával (tégla, cserép, mészége­tés, nád- és szalmapalló ké­szítés. kör- és szalagfűrésze­lés stb.) f) A termelőszövetkezeti építkezéseket vasvázas szer­kezetek gyártásával és fel­használásával is segíteni kell. A kohó- ég gépipari minisz­ter és a földművelésügyi mi­niszter 1956. szeptember 30-ig állapodjanak meg a gyártás­hoz szükséges anyag biztosí­tása érdekében. j 6 A földművelésügyi ml­• niszter segítse elő, hogy a termelőszövetkezeti építke­zések fokozása érdekében több termelőszövetkezet kö­zös épitőbrigádot szervezzen* Abban a kérdésben, hogy a közös építőbrigád munkáját munkaegység jóváírással, vagy munkabérben számol­ják el, az építtető termelő­szövetkezet közgyűlése hatá­rozzon. Munkabér alapján történő elszámolás esetén a Magyar Nemzeti Bank enge­délyezheti. hogy a munka­bért létesítményekre enge­délyezett hosszúlejáratú be­ruházási hitelből egyenlít­sék ki. A termelőszövetkezet épí­tőbrigádját — kölcsönös megsegítés keretében — más termelőszövetkezet részére átengedheti. Ilyen esetben az épitőbrigáddal nem rendel­kező termelőszövetkezet ré­szére az építőbrigád munka­béreinek kifizetésére hitel folyósítható és az így végzett építőipari munka forgalmi­adé mentes. Azok a termelőszövetkeze­tek, amelyek saját épitőbri­gádot alakítani nem tudnak és közös építőbrigád sem áll rendelkezésükre, termelőszö­vetkezeti építkezéseiknél ma­gánkisiparosok munkáját is igénybevehetik értékhatárra való tekintet nélkül. Abban az esetben, ha a termelőszö­vetkezet az építkezési költsé­geket saját erejéből fedezi, az építő kisiparosok részére a velük kötött megállapodás alapján fizethető a munka­bér. 7 A termelőszövetkeze­• tek fával való ellátását saját kitermelés útján is ja­vítani kell. a) Az érvényben levő ren­delkezéseknek megfelelően a termelőszövetkezeteknek — kérésükre — használatba kell adni az olyan ötven holdnál kisebb állami erdőket, ame­lyek a terme'őszövetkezet te_ rü'etén belül vannak és nem védőerdők. A termelőszövet­kezetek használatába lehet adni az olyan véderdőnek nem minősülő ötven holdnál kisebb állami erdőket is, amelyek a termelőszövetke­zet területével érintkezően helyezkednek el. A termelőszövetkezetek használatába átadott erdők­ben a gazdálkodást az á'talá­nos erdőgazdálkodási elvek alapján az Országos Erdé­szeti Főigazgatóság felügye­lete mellett kell végezni. b) Azoknak a termelőszö­vetkezeteknek. amelyek erdő­vel nem rendelkeznek, lehe­tővé kell tenni, hogy a leg­közelebbi, állami tulajdon­ban vagy kezelésben 'evő er­dőből a tervszerű íakiter­melés keretében — az erdő­gazdaság irányítása és fel­ügyelete mellett, Indokolt gazdasági szükségletük mér­tékéig, fakitermelést végezze­nek és a részükre szükséges fát az érvényes kiskereske­delmi áron az erdőgazdaság­tól megvehessék. Ezeket a vásárlásokat is az erdőgazda­ságok a helyi értékesítés ke­retében kötelesek megter­vezni. c) A termelőszövetkezetek erdöhasználatának rendezé­sével és a faanyag közvetlen értékesítésével kapcsolatos rendelkezéseket az Országos Erdészeti Főigazgató — a földművelésügyi és a belke­reskedelmi miniszterrel egyetértésben 1956. szeptem­ber 30-ig adja ki. O Az olyan ötven hold­nál kisebb állami tu­lajdonban levő nádasokat, amelyek a termelőszövetke­zetek területére esnek, vagy azzal határosaik — amennyi­ben a termelőszövetkezetek kérik — 1956. október l-ig részükre át lehet adni nádki­termelés és feldolgozás vé­gett. Az átadással kapcsola­tos viták esetén a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága dönt. A város- és községgaz­dálkodási miniszter gondos­kodjék arról, hogy a Velen­cei, a Fertő tavon levő, va­lamint más nagyobb nádasok­ból a vállalatok által ki nem termelt területeket e'sósor­ban termelőszövetkezetek és földművesszövetkezetek, va­lamint a termelői társulások kapják meg, természetbeni részesedésért történő nádki­termelésre, O A földművelésügyi mi­7* niszter tegye lehetővé, hogy a termelőszövetkezetek — a növényvédő ál'omások, illetőleg a gépállomások gép­parkjából — még a folyó év­ben univerzális traktorokat (Zetor) és pótkocsikat vásá­rolhassanak. 1957-től kezdődően az éves népgazdasági tervekben kell biztosítani a mezőgazdasági termelőszövetkezetek részére az univerzális traktorokat és a hozzávaló pótkocsikat. A traktorokhoz biztosítani kell az üzemanyagot és az alkat­részeket. A vételárat az átvételnél történő műszaki felértékelés alapján, a használhatósági fok és a termelőszövetkeze­tekre érvényes új beszerzési ár alapján kell megállapítani. A közlekedés- és postaügyi miniszter a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben te­gye lehetővé, hogy a mező­gazdasági termelőszövetkeze­tek és az alapszabályszerűen gazdálkodó termelőszövetke­zeti csoportok 1956. évi terv­ben előirányzott mennyisé­gen felül további 150 új te­hergépkocsit vásárolhassa­nak. Az univerzális traktorokat és tehergépkocsikat azoknak a termelőszövetkezeteknek kell juttatni, amelyek azt sa­ját erejükből vásárolják meg. •jrj A mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti cso­portok a tehergépkocsival történő áruszállításnál min­den vonatkozásban az állami vállalatokkal és a földműves­szövetkezetekkel azonos elbí­rálás alá esnek. Tehát saját tehergépkocsijaikkal 50 kilor méteres körzetben áruszállí­tást minden korlátozás nél­kül végezhetnek. A termelő­szövetkezetek állandó piaci elárusító helyükre — bár­mely városba — távolságra tekintet nélkül szállíthatják saját termeivényeiket, vala­mint tagjaik háztáji gazdasá­gainak és más termelőszövet­kezetek termeivényeit nyers, vagy feldolgozott állapotban. Más termelőszövetkezetek ré­szére történő szállításoknál a gépkocsi esetében TEFU díjté • teleket kell alkalmazni. Ezen­felül az év bármely szaká­ban körzethatár korlátozás nélkül szállíthatnak primőr­árukat, gyorsan romló termé­keket, valamint hízott állato­kat. A fentiekben nem említett, elengedhetetlenül sürgős esetekben a mezőgazdasági termelőszövetkezet, illetőleg termelőszövetkezeti csoport elnökének írásbeli igazolása alapján a termelőszövetkeze­tek a körzethatáron túl is vé­gezhetnek teherszállítást az általános közlekedési szabá­lyok megtartásával. A mezőgazdasági ter­11 • melőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csopor­tok árutermelésének növelé­sét a közös értesítés előnyö­sebbé tételével az alábbiak szerint kell elősegíteni. a) Biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezetek jó mi­nőségű, saját termelésű bo­raikat és gyümölcspálinka termékeiket palackozhassák, s abban az esetben, ha a már­kázési előírásoknak megfe­lelnek, saját márkájukkai el­lássák és forgalomba hozzák. A Minisztertanács engedé­lyezi, hogy az állami és szö­vetkezeti vendéglátóipar köz­vetlenül a termelőszövetke­zetektől is vásárolhasson bort. A belkereskedelmi mi­niszter és a SZÖVOSZ igaz­gatóságának elnöke erre vo­natkozóan a szükséges intéz­kedéseket tegye meg. A ter­melői borkimérési engedé­lyek kiádását a községi (vá­rosi) tanácsok végrehajtó bi­zottsága kereskedelmi szak­igazgatási szerveire kell bíz­ni. A termelőszövetkezetek­nek telephelyükön pohara­zási engedélyt is kell adni, te­lephelyükön kívül a pohara­zási engedély csak indokolt esetben adható ki. Ezen túl­menően állami pincék hasz­nálatba adásával is elő kell segíteni a termelőszövetkeze­tek borértékesítő tevékenysé­gét. b) Meg kell engedni, hogy a termelőszövetkezetek a kö­zös és a háztáji gazdaságból származó tejnek a beadásra és értékesítésre előírt meny­nyiségén felüli részét saját tejfeldolgozó üzemeikben fel­dolgozhassák, abból sajtot és vajat készíthessenek. A tej­feldolgozó üzemek kiszélesí­tésére a termelőszövetkeze­tek részére megfelelő gépe­ket kell rendelkezére bocsá­tani. Az élelmiszeripari minisz­ter gondoskodjék arról, hogy a termelőszövetkezetek ké­résükre — az évszaktól és az ipari jellegtől függetlenül — a szerződés alapján átadott tej után 40—60 százalék fölö­zött tejet vagy írót és savót kapjanak visszatérítés ellené"­ben. A szerződött tej ellenér­tékének 30 százalékát a ter­melőszövetkezetek részére árelőlegként az előleg-szám­lára ki lehet fizetni. c) A belkereskedelmi mi­niszter a SZÖVOSZ igazgató­sága elnökével és a földmű­velésügyi miniszterrel egyet­értésben biztosítsa, hőgy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek és a termelőszö­vetkezeti csoportok 1956. ok­tóber l-től kezdődően a kö­zös és a háztáji gazdaságból származó termékeiknek a beadási, értékesítési és szer­ződéses kötelezettségén fe­lüli részére vonatkozóan szál­lítási szerződést köthessenek közvetlenül a kiskereskedel­mi, vendéglátóipari és üzem­élelmezési vállalatokkal, va­lamint az üdülőkkel, a kór­házakkal és az üzemi kony­hákkal. d) A termelőszövetkezetek számára lehetővé kell tenni, hogy export-minőségű ter­mékeiket a közvetítő keres­kedelem kikapcsolásával köz­vetlenül külkereskedelmi vállalatoknak adják el, illet­ve velük kössenek szerző­dést. Az exportra kerülő cik­keket, amennyiben az előírt követelményeknek megfele­lőek, a termelőszövetkezet saját márkázásával láthatja el. c) A termelőszövetkezetek részére biztosítani kell a nagybani értékesítéssel járó előnyöket. Az élelmiszeripari, a begyűjtési, a belkereske­delmi és a külkereskedelmi miniszterek dolgozzák ki a nagybani értékesítésnél al­kalmazandó magasabb árak rendszerét. A magasabb ár megilleti a termelőszövetke­zeti csoportokat és a termelői társulásokat is. 4 0 A begyűjtési minisz­ter, 1956. december 31-ig adja át a termelőszö­vetkezeteknek azokat a he­lyi jelentőségű, kisebb, rak­tárakat, amelyek a termelő­szövetkezetek területén van­nak. Amennyiben a Begyűj­tési Minisztérium szervei és a termelőszövetkezetek a raktárátadásban nem tudnak megegyezni, a vitás esetek­ben a begyűjtési miniszter és a földművelésügyi miniszter együttesen döntsenek. 4 O Az alapszabály sze­rint gazdálkodó ter­melőszövetkezeti csoportok, amennyiben gazdaságuk va­lamelyik ágában a mezőgaz­dasági termelőszövetkezete­kéhez hasonló közös termelé­si tevékenységet alakítanak ki — a közös termelési tevé­kenységgel kapcsolatban — ugyanazokra a kedvezmé­nyekre jogosultak, mint a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek (beadás, adó, hitel­felvétel, gépállomás! munka­díj). Az alapszabály szerint gazdálkodó termelőszövetke­zeti csoportoknak közös te­vékenységük előmozdítása érdekében ugyancsak meg kell engedni segéd- és fel­dolgozó üzemek létesítését saját közös termeivényeik, il­letőleg tagjaik termeivényei­nek feldolgozására. 4 A A termelőszövetkeze­tek 1955. október 31­én fennálló közép- és hosszú­lejáratú hiteltartozását a kö­vetkezők szerint kell ren­dezni: a) A termelőszövetkezetek hitelállományát egységesen évi egyszázalékos kamatozzá­sú 25 éves hitellé kell átala­kítani. E hitelek lejáratát ügy kell megállapítani, hogy a terme­lőszövetkezetek hitelállomá­nyuknak évenkint négy szá­zalékát fizessék vissza. b) 1955. november 1. után folyósított és folyósításra ke­rülő beruházási hiteleket egységesen egyszázalékos ka­mat mellett kell folyósítani. A folyósításra kerülő hitelek lejáratát az amortizáció és a termelőszövetkezetek teher­bíró képességének messze­menő figyelembe vételével kell megállapítani az alábbi­ak szerint: I. Épületek, építmények, telkesítés, talajjavítás 20— 35 év; II. gépek, berendezések, felszerelések, igás- és te­nyészállatok, termelőszövet­kezetek részére alapítási hi­tel 5—15 év. Az I. pontban felsorolt hi­telek lejáratát a Magyar Nemzeti Bank úgy állapítsa meg, hogy a visszafizetés ál­talában a negyedik évben, a II. pontban szereplő hitelek­nél pedig a második évben kezdődjék. Az egyéb célokra folyósított hitelek visszafize­tési feltételeit a Magyar Nemzeti Bank a Földműve­lésügyi Minisztériummal együtt állapítsa meg. c) Annak a termelőszövet­kezetnek, amely a felvett hi­teleket a Magyar Nemzet4 Bankkal kötött megállapo­dás szerinti lejáratnál ko­rábban fizeti vissza és az ál­lam Iránti egyéb természet­beni és pénzbeli kötelezettsé­geit teljesíti, kedvezmény­képpen a fennmaradt hitel­állományt az eredetileg ese­dékessé vált hitelen felül visszafizetett összeg 25 száza-, lékának megfelelő további összeggel kell csökkenteni. d) A termelőszövetkezetek eladósodásának megakadá­lyozása érdekében az egyes termelőszövetkezeteknek csak annyi hitelt lehet folyósítani, amennyinek évenkinti tör­lesztési hányada nem halad­ja meg a tagok között kiosz­tásra kerülő természetbeni és pénzbeni részesedés 15 százalékát. Ennek módozatait a Magyar Nemzeti Bank el­nöke a földművelésügyi mi­niszterrel egyetértésben sza­bályozza. A Magyar Nemzeti Bank kivételesen indokolt esetben ettől eltérhet. A fo­lyósítható hitel összegének megállapításánál a termelő­szövetkezet saját erőből tör­ténő új beruházásait ís fi­gyelembe kell venni. e) A Magyar Nemzeti Bank a beruházási tartalékszámlán levő összeget a termelőszö­vetkezet kérelmére üzemvi­teli célra ls kiadhatja abban az esetben, ha a beruházási hitelek esedékes részletének visszafizetése egyébként biz­tosítva van. f) A Minisztertanács felha­talmazza a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy a föld­művelési miniszterrel egyet­értésben szabályozza a ter­melőszövetkezetek hitelellá­tásának rendszerét 4 C A termelőszövetkeze­tek új gyümölcsös­telepítéseinek gépi forgatás­sal történő talajelőkészítését 1956. szeptember elsejétől kezdődően vissza nem térí­tendő állami támogatásból kell biztosítani. A vissza nem térítendő állami támogatás igénybevételének feltételei megegyeznek az új szőlőtele­pítések alá történő gépi for­gatás feltételeivel. 4 L A Minisztertanács ,0, kötelezi az illetékes minisztereket arra, hogy a termelőszövetkezetek által a szerződéses kötelezettségeik teljesítésére átadandó termé­nyek és termékek ellenérté­kének 30—40 százalékát a felügyeletük alá tartozó szer­vek és vállalatok árelőleg cí­mén a Magyar Nemzeti Banknál vezetett előleg szám­lára átutalják. Ebbe az ösz­szegbe a termelési szerződés szerint járó pénzbeli előleget is be kell számítani. A Minisztertanács engedé­lyezi, hogy a Magyar Nemzeti Bank a termelőszövetkeze­teknek rövidlejáratú hitelt folyósítson munkaegységelő­legre. A begyűjtési mlnisz­• ter a belvízkárok mi­att súlyos gazdasági helyzet­be került termelőszövetkeze­teknél az 1956, évre kivetett hízottsertés beadási kötele­zettség egy részét, szövetke­zetenkinti elbírálás alapján, a kár arányának megfelelően törölje. A fennmaradó rész teljesítését — figyelembe vé­17. 18. ve a termelőszövetkezet dasági helyzetét — szükség esetén három évre hosszat* bítsa meg. A terület utáni hízottsertés beadás és a szer* ződéses sertéshízlalás teljest* tésének, valamint az állatál­lomány átteleltetésének elő­segítésére adjon kamatmen­tes abraktakarmány-köl­csönt. 1 ' !'l A begyűjtési miniszter és az illetékes miniszterek In­tézkedjenek aziránt, hogv a szerződéses növényeket ter­meltető vállalatok által a ter­melőszövetkezeteknek folyó­s.tott termelési előlegek visz­ezafizetését a vállalat az el­szenvedett belvízkár arányá­nak megfelelően elengedheti és a még fennmaradó hátra­lék visszafizetésére Indokolt esetben két-három évi hala­dékot adhat. | A Minisztertanács a tagok kezdeménye*? munkájának előmozdítása ér­dekében javasolja a termelő­szövetkezeteknek, hogy a többtermelési jutalom rend­szerét az alapszabály idevo­natkozó rendelkezésétől va­lamint a Minisztertanács 1044/1955/IV. 17/MT. H szá­mú határozatában foglalt vaslattól függetlenül, a köz­gyűlésen maguk állapítsák meg. A termelőszövetkezet köz­gyűlése döntsön tehát abban a kérdésben, hogy a szövet­kezeti gazdaság egyes üzem­ágaiban elért tervtúlteljesítés jutalmazására adjanak-e az üzemág dolgozóinak prémi­umot. A közgyűlés döntsön továbbá arról is, hogy mi­lyen legyen a prémium mér­téke. A szerződéses termelés alapján a termeltető vállala­tok által a termelőszövetke­zetek részére többtermelési jutalom címén fizetett össze­gek felhasználásáról ugyan­csak a közgyűlés döntsön. Ha azonban a közgyűlés ezekből az összegekiből az illető nö­vény megtermelésében részt vett tagokat kívánja premi­zálni, prémiumukat a terme­lőszövetkezet saját termelési tervében előirányzott átlag­termés alapján állapítsa meg. 4Q A termelőszövetke­'' • zeti mozgalom fej­lesztése érdekében a terme­lőszövetkezeti csoportok meg­alakulását, a közös gazdálko­dásuk fejlesztését, gazdasági megerősítését a helyi mező­gazdasági szervek az eddigi­nél sokkal nagyobb mérték­ben támogassák. a) A Földművelésügyi Mi­nisztérium és a helyi taná­csok mezőgazdasági szak­igazgatási szervei a termelő­szövetkezeti csoportok zár­számadásával, éves üzemter­vével és pénzügyi előirányza­tával ugyanolyan rendszere­sen foglalkozzanak, mint a termelőszövetkezetekével. b) A termelőszövetkezeti csoportok közös gazdálkodá­sát a gépállomásoknak tel­jes mértékben támogatni • kel! és a gépállomási mező­gazdászokat lehetőség szerint a termelőszövetkezetekhez hasonlóan helyezzenek ki a termelőszövetkezeti csopor­tokba is. II. A fcldművesszövetkezeií mozgalom kisz2les''tésérőlf egyszerű termelői társulások fejlesztéséről A földművesszövetkezeti mozgalmat és a földmű­vesszövetkezetek tevékenysé­gét, az áruellátás mellett, mind az értékesítés, mind a termelés terén erőteljesen fejleszteni kell. A földművesszövetkezetek értékesítő tevékenységét fel­vásárló tevékenységük eddigi tapasztalataira támaszkodva erőteljesen ki kell szélesíteni és el kell érni, hogy a föld­művesszövetkezetek tagjaik értékesítő szövetkezeteivé is váljanak. Az értékesítési és áruellá­tási tevékenység növelése mellett az eddigieknél na­gyobb mértékben kell fejlesz­teni a földművesszövetkeze­tek termelési tevékenységét. Ezért — a már működő szak­csoportok továbbfejlesztésé­vel — az egyszerű termelési társulások újaibb formáinak a kialakulását is elő kelj moz­dítani. 4 A már működő egy­szerű termelői társulá­sok megszilárdítását és fej­lesztését, valamint újabb for­máinak létrehozását az aláb­biak szerint kell elősegíteni: a) Alkalmi társulások: az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok alkalmi társulása a földművesszövetkezeteken belül egy-egy termelési vagv munkafolyamat (gyümölcsös, szőlőtelepítés, szántás, vetés, permetezés stb.) közös elvég­zésére továbbá egyes termelési eszközök, .vetőmagvak anya­gok közös beszerzésére vagv egyes termelvények közös ér­tékesítésére egy-egv időszak­ra. A földművesszövetkezetek keretében alkalmi társulások kizárólag értékesítésére nem alakulhatnak. Az alkalmi tár­sulások a földművesszövetke­zet szerves részei, tehát nem önálló jogi személyek. Gaz­dálkodásukért a földműves­szövetkezet felelős, számadá­saikat a földművesszövetke­zet vezeti. b) Termelői szakcsoportok: az egyénileg gazdálko­dó dolgozó parasztok huza­mosabb időre szóló társulása egy-egy növény termelésére, közös géphasználatra, egyes állatfajták tenyésztésére to­vábbá egyes állati és növényi termékek közös féldolgozá­sára. A termelői szakcsopor­tok az alkalmi társulásokhoz hasonlóan szerves részei a földművesszövetkezeteknek és egész tevékenységüket a földművesszövetkezet kere­tében fejtik ki. c) Szakszövetkezetek: az egyénüeg gazdálkodó dolgozó parasztok értékesítő és be­szerző társulása, amely egy­egy növény termelését vagv állatfajta tenyésztését illető­leg egyes állati és növényi termékek feldolgozását önáúó szövetkezeti keretben végzi A szakszövetkezetek a föld­(Folvtatás a 3. oldokml J L

Next

/
Thumbnails
Contents