Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-25 / 226. szám

flMBGTBRORSZBG Mi történt a külpolitikában ? Kedd, 1956. szeptember 25. Szerdán összeül a hogy foglalkozzék 'AMIKOR végetért n második londoni érte­kezlet, csupán nz volt n bizonyos, hogy az ér­tekezleten részt vett 18 állam londoni nagykö­vete október í-én ismét összeül n „Csatornát Használók Szövetségé"-nek megalakítására, az azonban találgatás tárgya volt, bogy a nyugati hatalmak az elkövetkező napokban milyen újabb lépéseket tesznek a szuezi kérdésben. Vasárnapra már ez is ismeretessé vált. Francia­otszág és Nagy-Britannia állandó képviselője a Biztonsági Tanácsnál felkereste Nunez Portu­ondót, a Biztonsági Tanács ehavi elnökét és átadta kormánya levelét. E levélben a két _ kormány kéri a Biztonsági Tanácsot, üljön ősz­sze szeptember 26-án, szerdán a szuezi kérdés megvitatására. A levél, miután utal arra, bogy a két kor­mány szeptember 12-én már tájékoztatta a ta­nács elnökét n szuezi kérdés eseményeiről, u következőképpen fejeződik l>e: „A Francia Köz­társaság kormánya és őfelsége kormánya úgy véli, elérkezett az idö ahhoz, bogy e helyzet nek a tanács által történő megvitatását kérjük". Nunez Portuondo, • Biztonsági Tanács elnö­ko teljesítette u francia és nz angol kormány kérését és a Biztonsági Tanács ülését szeptem­ber 2G-ra, holnapra összehívta. Az ülésen, — amelyre természetesen Egyip­tomot is meghívták — csak tanulmányozzák a szuezi kérdést és a kérdcs érdemi részét érintő vitákra — angol vélemény szerint — csak azután kerül sor, ba október 1-én összeül Lon­donban a 18 ország nagyköveteiből létesítendő bizottság, a „Csatornát Használók Szövctsé­gó"-nck megalakítására. Az angol külügyminisztérium szerint Anglia és Franciaország az érdemi tárgyalások során kérni fogja, hogy a Biztonsági Tanács hagyja jóvá a csatorna nemzetközi irányításának hely­reállítása céljából tett tizennyolchotalmi javas­latokat, amelyeket az egyiptomi kormány az ötös bizottsággal folytatott kairói megbeszélése során elutasított. Ügy Selwyn I.lm/d angol, mint Christian Pineau francia külügyminiszter a szuezi kér­désnek a Biztonsági 'Tanács előtti későbbi, ér­demleges tárgyalása során minden vitában részt vesz. Az egyiptomi kormányt Favzi kül­ügyminiszter képviseli, aki már a szerdai ülé­sen is részt vesz, . ,, i Biztonsági Tanács, a szuezi kérdéssel Szerdán, tehát ugyanazon a napon, amikor a Biztonsági Tanács megkezdi a szuezi kérdés­sel kapcsolatos vitat, Eden angol miniszterel­nök és Selwyn T.loyd külügyminiszter Párizsba utazik, hogv tárgyaljon Guy Mollet francia miniszterelnökkel és Pineau külügyminiszterrel a szuezi kérdésben teendő további lépésekről. ABBÓL, hogy az angol kormány egy idő óta sikraszáll a Szuezi-csatorna nemzetközi ellen­őrzése mellett, nem következik az, hogy a csa­torna államosítása előtt is ezen az állásponton volt. Erre mutat rá John Philby, a közép-keleti kérdések ismert angol szakértője, amikor a Manchester Guardian című angol laphoz inté­zett levelében hangsúlyozza: Azalatt a 71 év alatt, amíg Anglia a Szuezi-csatornát ellenőrizte, szembeszállt minden, a csatorna nemzetközi igazgatására irányuló kísérlettel. Most, miután megtörtént a csatorna államosítása, az ango­lok úgy döntöttek, hogy a Szuezi-csatorna nemzetközi ellenőrzése jó dolog, egyszerűen azért, mert most az egyiptomiak igazgatják ezt a vlziutat. — „Az angol kormány mindig fő akadálya volt annak — írja levele befejezéséül Philby —, bogy teljesen életbe lépjen nz 1888. évi kons­tantinápolyi egyezmény. A Szuezi-csatorna mindig csak egy hatalom ellenőrzése alatt ál­lott, bár ez angol megszálló csapatok Egyip­tomból való kivonulása után ez a szerep már nem Angliáé volt". Azt a találkozót, amelyre Szaúd-Arábiában Nasszer egyiptomi elnök, Szaud, Szaúd-Arábia királya és Kuatli. Sziria elnöke között került sor, világszerte élénk figyelemmel kísérték. A vasárnap este végetért tanácskozásokon szó volt az arab államok szolidaritásáról, különös tekintettel a szuezi kérdésre, de ezenkívül —, mint a kairói rádió jelenti — megvitattak más, „az egész izlám világot érintő kérdéseket" is. Nehru indiai miniszterelnök hétfőn szintén Szaúd-Arábiába utazott, ahol megbeszéléseket folytatott Szaud királlyal és feltehetően Nász­szer egyiptomi elnökkel is. Nasszer el­nök ugyanis a tanácskozások után úgy határozott, hogy azonnal visszatér Kairóba ós tehetséges, hogy nem találkozott az indiai mi­niszterelnökkel. Nehru Szaud-Arábia-i útja en­nek ellenére, mégis nagy jelentőségű és való­színű, hogy a szuezi kérdéssel állott összefüg­gésben. , . ., Sxcpcd—Bdfyiád—Szfytd Dulles beszéde a londoni értekezletről és a szuezi kérdésről m Washington: Dulles ameri­kai külügyminiszter London­ból visszaérkezve vasárnap televíziós beszédben nyilat­kozott a londoni értekezlet­ről és a szuezi (kérdésről: Helyeslőleg vette tudomá­sul azt az angol—francia 1 döntést, hogy a szuezi kér­dést a Biztonsági Tanács elé terjesztik. Kijelentette, hogy felfogása szerint nem lett volna helyes a szuezi kérdést a "Csatornát Használók Szövetségé—nek megalakulása előtt a Bizton­sági Tanács elé terjeszteni, de azt hiszá, hogy ez a szö­vetség már működni fog, amikor a tanács érdemben tárgyalja majd a szuezi kér­dést. A -Csatornát Használók Szövetsége* Dulles szerint nagymértékben az ENSZ se­gítségére lesz, mert -lehető­séget nyújt a gyakorlati in­tézkedésekre a csatornát használó országcf.c, valamint Egyiptom között anélkül, hogy új szerződésbeli kötele­zettségekre volna szükség*. A külügyminiszter hangsú­lyozta, hogy az EgycsUlt Államok to­vábbra is ragaszkodik a Szuezl-csatornának valami­lyen nemzetközi igazgatá­sához. Elutasította Egyiptomnak azt a Javaslatát, hogy egy újabb szerződésben biztosítsák a szabad átkelést a csatornán. Dulles ezután a szuezi kér­dés mego'dásának lehetősé­geivel foglalkozva a televízió munkatársának kérdésre azt válaszolta, hogy amikor Lon­donban tartózkodott, nem vi­tatta meg mi történhetnék, ha az ENSZ-nek sem sike­rülne megtalálnia a kérdés békés rendezésének módját. •A megoldásnak — mondotta — az igazságon és a nemzet­közi jogon kell alapulnia*, Később azonban hozzátette: -Nem lehet mindig arra i számítani, hogy az orszá­gok nem fognak az erőhöz folyamodni, hacsak nincs egy olyan alternatíva, amely megfelel a nemzet­közi jognak és az igazság­nak. Hacsak nincs egy igazságos megoldás, úgy véleményem .szerint nem lehet elvárni azt, hogy örökösen azt kérjük a népektől, ne folyamodjanak az erő alkalmazáséhoz* -Kérdéses — folytatta Dul­les —, hogy érdemes-e hábo­borút ihdítani a csatorna miatt, mert a Szuczi-csatorna helyett más viziutat lehetne kiépí­teni, Ennek tanulmányozá­sa a -Csatornát Használók Szövetségéinek egyik fel­adata. Így például olcsóbb volna, ha a nagy tankhajókat a Jóre­ménység fokának megkerülé­sére küldenék, mintha ezek a hajók a csatornát vennék igénybe*, Dulles hangoztatta, attól tart, hogyha -Egyiptom nem orvosolja gyorsain a helyze­tet*, úgy arra fognak gon­dolni, hogy a csatorna he­lyett más útvonalat vegyenek igénybe. Azt is kijelentette, hogy véleménye szerint az amerikai hajóskapitá­nyok -hosszú ideig haboz­nának, mielőtt szovjet rév­kalauzt vennének fel hajó­juk fedélzetére*. Az, hogy a Szuez i-csatorná­nál újabban alkalmazott szovjet révkalauzok vezetné­nek amerikai hajókat, Dulles szerint -ellentétben állna a csatorna használatának tisz­tességes feltételelvei*. Dulles befejezésül hangsú­lyozta: Az Egyesült Államok a jelenlegi körülmények kö­zött nem újítja meg azt az ajánlatát, hogy segítséget nyújt Egyiptomnak az asszu­áni gót építéséhez. London: A Szocialista In­ternacionálé egyelőre nem foglalkozik a szuezi kérdés­sel — közli a Tanjug jugo­szláv hírügynökség. — Így döntöttek a Szocialista In­ternacionálé pénteki, Lon­donban tartott megbeszélé­sén, amelyen többek között részt vett Gaitskell munkás­párti vezető, Pierre Commin, a Francia Szocialista Párt képviseletében, valamint SchSrf osztrák alkancellá.­és Erlander svéd miniszter­elnök is. • Bonn: Kurrjavcev bonni szovjet ügyvivő szeptember 20-án jegyzéket adott át a bonni külügyminisztérium­ban, szovjet állampolgárok hazatelepitése érdekében. A jegyzékben a szovjet kor­mány felsorolja 3.013 szov­jet állampolgár listáját, aki­ket a második világháború idején a hitleri csapatok Németországba hurcoltak és akik még mindig ott tartóz­kodnak. • Kanada 24 db „Sabre"­mintájú lökhajtásos repülő­gépet szállít Izraelnek. • Macumoto, Japán londoni nagykövete úton van Moszk­vába, hogy előkészítse a ja pán—szovjet békeszerződés! tárgyalások újrafelvételét. A Kínai Kommunista Párt kongresszusának hétfői ülése Peking: A Kínai Kommu­nista Párt kongresszusának hétfői, szeptember 24-i ülé­sén Caj Csamg, a központi bizottság női munkabizott­ságának első titkára bírált több országos szervezetet a női káderek szerepének mind a forradalmi murtka, mind az építőmunka terén való alá­becsülése miatt. A női káderek kiképzése és előléptetése — mondotta —• dereinek egyik legnagyobb tartalékát*. A központi bizottságnak ezt a felfogását kell vinni a tény­leges munkába is. Caj Csang beszédében há­rom javaslatot tett a női ká­derek kiképzéséved és előlép­tetésével kapcsolatban: 1. emelni a párt nőtagjainak és a pártonkívüli női káderek­nek szocialista öntudatát és tervszerűen segíteni öketa-h­nem folyik tervszerűen, sőt hoz, hogy szaktudásra tegye­még az a felfogás sem halt nek szert. 2. Bátran nevezni kl egészen, hogy -egy férfi ki női kádereket vezető állá­sokba, alkalmat adni nekik arra, hogy próbára tegyék képességeiket, bátorítani őket felér három nővel*. A központi bizottság hangsúlyozta Caj Csang — Alig integettünk a Klauzál térről induló autóbuszokból az ismerősök, rokonok ós kíváncsi­nk felé, röpke percek múlva már a határon voltunk. A kát sorom­pú alig van egymástól 200 mé­terre, közben keskeny csatorna húzódik. A vámvizsgálat egy­formán udvarias minkét ország­ban. Szinte észrevétlenül Jugo­szlávia földjére léptünk. A határon túl Kíváncsian tekintettünk széjjel. A távolból a fák közül egy hosz­szú fehér épület tűnt a sze­membe. Megkérdeztem egy ott­tnrtózkodó civilruhés, magyarul beszélő embert, hogy mi az? — Állami gazdaság — felelte. — Negyven traktorunk van, meg cséplő-, aratógépek. Nem is olyan régen, még azt írtuk, hogy a „határon túl fa­ekével szántanak..." Miközben hessegettem ma­gamtól a múlt bűneit felidéző gondolatokat, a kiránduló sze­gcdiek a határőrház szép épület­részeit nézegették, elhelyezked­tek a hall foteljaiban, rádiót hallgattak, és vásároltak n vaj­színű politúrozott szekrénybolt­ban. A finom tejcsokoládét jó­ízűen kóstolgatták, — forintért is, dinárért is adtak belőle. Igy teltek az első percek. Sö­tét volt már, miro Szuboticára értünk. Félórára a szabadkai korzón sétálók közé vegyültünk, a közeli vendéglőkben szomjun­kat csillapítottuk, s a nyitva lévő üzletben a Szegeden ka­pott dinárért csokoládét, kakaót vásároltunk. Mindenütt tudtak magyarul és végtelen kedves­séggel szolgáltak ki bennünket. Aztán továbbmentünk Novi Szad felé. A rádióból már több­ször hallottuk: „...Ott, ahol a neon ontja lilaszínű sugarát...", de látni a valóságban az újvi­déki magas neon-lámpák hosz­szú sorát, — valóban lenyűgö­ző volt. Éjfél felé járt az idő, az utcákon elegáns férfiak csté­lyiruhás nőkkel járkáltak, — minden bizonnyal vagy szín* házból jöttek, vagy szórakozó­helyre mentők. Mi is ezt tet­tük, hisz reggel 4 óráig, a to* vábbindulásig mit csináljunk? Éjszaka Novi Szádon A legnagyobb Novi Szad-i vendéglőben sikerült néhány Üres asztal köré telepednünk, hallgattuk a dizőzök énekszá­mait, — ami nem túlságosan tetszett Kérésünkre a pincér török-feketét tálalt elénk, ami nagyon ízlett, jólesett éjszaká­zás közben. Záróra után még sétáltunk a hűvös, neonfényes utcákon, nézegettük a kirakato­kat, hasonlítottuk a szövetek, cipők, s egyéb áruféleségek árait a miénkhez. Az arra sétáló jugoszláv rendőr kézilámpájá­val udvariasan mcg is világítot­ta nz összegeket jelző kis kar­tonokat Megköszöntük kedves­ségét, s jól megnéztük szürke egyenruháját, a két antantszíj­jat a vállán, rövid gumibotját, s partizánsapkáját. Egyébként ez volt nz egyetlen rendőr, akivel Novi Szad belvárosában kószálva éjjel találkoztunk. Még volt időnk, s az álmo­snbbnk beültek az utóbuszba szundikálni. — szállásunk nem volt — többen pedig betértünk Novi Szad legelőkelőbb szóra­kozóhelyére, a Piitnik-bárba.­Az utcával egy magasságban lévő étteremből lépcső vezet le a bangulalvilúgítású helyiségbe. A kerek pidt előtt magas bár­széken ülők szürcsölgették a cokteilt, középen fiatalok tán­coltak, a zenekar pedig oldalt, kis dobogón játszott. Apró asz­talok körül és kis boxokban ül­tek a vendégek, — mi is elhe­lyezkedünk. A parketten tánco­ló párok között egy szőke lány magas, hullámos hajú fiúval szambázott, de senki sem törő­dött velük. Még a szegediek szemében sem volt ez a tánc furcsa, s inkább a zenekar felé tekintgettek, ahol egy szép, fia­tal lány olaszul, angolul és szerbül énekelt táncdalokat. Megtudtuk: Vanda Bergelinek hívják ezt a tehetséges, táncdal­énekest 24 éves, teljesen árva lány cs nagyon népszerű Novi Szad-on. A zenekar tagjai vala­mennyien magyarok, vezetőjük Szénási László és Sándor test­vére, a zongorista. Amikor meg­tudták, hogy szegediek tartóz­kodnak a bárban, — magyar dalokat, nótákat játszottak kö­szöntésből, barátságból..: Vendég a buszban Mielőtt elindultunk Novi Szad-ból, láttuk, hogy a város híres tisztaságát miként bizto­sítják: éjjel, s a kora hajnali órákban hosszú, vastag gumi­csövekkel „slaggal" öntözték, szinte súrolták a járdát, az út­testet Az egyik buszba meg vendé­günk akadt: volt szerb partizán, akit elviltünk Belgrádba, s út­közben beszélgettünk. Tört ma­gyarsággal adta tudtunkra, bogy közvetlenül a felszabadulás után, mint a jugoszláv hadse­reg főhadnagya összekötő tiszt­ként utazott Budapestre, s ak­kor járt Szegeden is. Mesélt par­tizánélményciről. Jelenleg Novi Szad-on egy fatelep vezetője. Érdeklődtem tőle, hogyan élnek, mennyit keresnek az emberek hazájában. Magyar pénzre át­számítva 800-1200 forintot ke­resnek a munkások. A vállalat­vezetők, igazgatók, a magasabb beosztásúnk 2—3 ezret, — szó­val körülbelül annyit, mint nálunk. A dolgozók tulajdoná­ban vannak n gyárak, a szocia­lista kereskedelem az uralkodó, fejlődnek, gazdagodnak a ter­melőszövetkezetek, — vagyis a szocializmus épül Jugoszláviá­ban. Van azonban, ami az élet­színvonalban különbséget mu­tat: ott n szülők két gyermek után például ugyancsak ma­gyar pénzre átszámítva havonta 550 forint családi pótlékot kap­nak . i; Társadalmi, de egyéni érdek is a tűz megelőzése — Ülést tarlóit a megyei tűzvédelmi bizottság — rendkívül nagy fontosságot a munkában és jó tanáccsal tulajdonít a nőkkel való fog­lalkozásnak, mert mintta segíteni őket hibáik kijavítá­sában. 3. Csecsemőotthonok párt szervezeti szabályzatáról és óvodák, kifőzésalc és mo­szóló beszámoló mondta, -a nők alkotják a párt ká­sodák létesítésével enyhíteni a háztartás terheit. Szombaton Jlés* tartott Hódmezővásárhelyen a me­p--ei tűzvédelmi bizottság, ér­tékelve az utóbbi hónap >k tűzvédelmi munkáját, ered­ménveit és megvitatva a to­vábbi feladatokat. A bizott­ság köze-i négyhónapos mun­kájáról Monostori. János ir­nagy. a B. M. Csongrádme­gyeí Főosztály Tűzrendészei Osztályparancsnokságának vezetője számolt be és meg­állapította: a tűzvédelem egyes területein a megelőző munka javult és a tűzkár az előző évekhez viszonyítva ke­vesebb. Gabona, terménytűz kevés volt és erőgép, cséplő­gép sem égett le a cséplés ideién. Különös nyomatékkal hívta fel a figyelmet a beszámoló a gyermekek játékából kelet­kező tűzesetekre, mert. ezt illetően nincs javulás. Három és fél hónap alatt 14 esetben volt megyénkben olyan tűz­eset, amelyet gyermekek okoztak. Takarmánytűz 18 esetben volt. ami szintén na­gyobb figyelemre int. A tüz­eseteknek ebben az évben ltá­rom halálos élozata is volt valamint négy súlyos sé­rültje. A beszámoló ezután a fel­adatokról emlékezett meg. Fontos feladatként jelentke­zik a MÁV csúcsforgalma ideién a tűz megelőzéséi e irányuló munka. A lalkóházak is fűtési Idény előtt állanak — őrködni kell a középületek és a magánházak tűzbizton­sága felett is. Sok helyen súlyos mulasztásokat követ­nek el a berakodás alkalmá­val városokban községekben egyaránt. Szabálytalanul használnak például ideiglenes kéménveket, amelvek nagy­ban növelik a tűzveszélyt. Monostori elvtárs végül iavasolta és a bizottság elfo­gadta. hogv elismerésben ré ­szesítse azokat a társadalmi és hivatásos tűzvédelmi mun­kásokat, akik jó munkájuk­kal ezt kiérdemlik. Téglási Pál. a pusztamérgesi községi tanács v. b.-elnöke. ifj. Le te László földeáki és Kovács Lajos móralhalmi községi tűz­oltók oklevéljutalomban ré­szesültek. valamint még to­vábbi 95 tűzvédelmi aktíva. A beszámolót, vita követte és a felszólalók értékes ja­vaslatokat. tettek a tűzvéde­lem további javítása érdeké­ben. = c =r gy — Viszont a technikai cikk sok pónz — magyarázta az öreg harcos. — Olcsóbb a magyar . •. 3 Kérdeztük, miért megy Belg­rádba? I«J — A meccsre. A szekretáriuss tói kaptam a jegy. lehet, hogy mi győzünk, — hunyorgott mo-f solyogva .; j • 8 uú-lJ Futó városnézés — A beszélgetés nem foly-' tatódolt, mert elhagytuk Zi­monyt és áthaladtunk az alig nyolc hónapja elkészült gyönyörű Száva-hídon, s beérkeztünk a jugoszláv fő­városba. A széles utcákon keresztülhúzott apró kis jugoszláv zászlócskák, kissé ködös, napfényes őszi reg­gel, mosolygó emberek so­kasága fogadott bennünket a Moszkva-szálló előtt. Elsősorban a szép, nagy házakban gyönyörködtünk, aztán jó ideig azzal foglala­toskodtak a szegediek, hogy jegyet szerezzenek a meccs­re. Nyolc óra után aztán megkezdődött a pénzváltás az úgynevezett Putnikban — ahol a lírától kezdve a már­káig mindent becseréltek, nagy, nemzetközi nyelvzűr­zavar közepette. Sok-sok ezer külföldi tartózkodott Belgrádban ezen a napon és az egyetlen nyitva lévő üz­letben — vasárnap lévén — ember ember hátán tolon­gott. Különböző gyarmat­árukat vásároltak, hogy Jus­son majd otthon a gyerekek­nek, ismerősöknek ajándék: csokoládé, kakaó. Egyébként évekig nem lá­tott ismerősökkel találkoz­tunk az utcán jártunkban­keltünkben: Magyarország minden részéből sereglettek a mérkőzésre autóval, mo­torkerékpárral. Délelőtt fel­mentünk két autóbusszal ez Avala-hegyre, amely 16 ki­lométerre van Belgrádtól, Gyönyörködtünk az Ismeret­len Katona emlékére a hegy­tetőn felállított gyönyörű tükörfényes, márvány sír­helyben, ahová hosszú sor lépcső vezet. Itt töltöttük a délelőttöt, fényképeztük a szép tájakat, és visszatérve Belgrádba, azok, akik nern tudtak bejutni a mérkőzés­re, igyekeztek a rövid idő alatt megtekinteni a város legfőbb nevezetességeit. So­kan közülünk megtekintet­ték az egykori Nándorfehér­várt, amelynek hatalma;, vastag kőfalai, alagútjai ma is emlékeztetnek az 500 év előtti nagyszerű közös harc­ra. Láttuk a vastag, szöge­csekkel átvert várkapukat, a régmúlt idők fegyvereit, ágyúit, s modern repülőgép­roncsokat is.' A várban ugyanis hadimúzeummá rendezték be az úgynevezett Kallmegdánt. Vasárnap dél­után nagyon sokan keresik fel a törökdúlásnak eme em­lékezetes helyét, ahol a „ma­szek"-fényképészek özöne ál­lítja meg úton-útfélen a já­rókelőket, hátha sikerül „üz­letet kötni", lefényképezni a várban sétálókat. Búcsú Belgrádtól Az idő elszaladt, s a győ­zelem örömében az indulás előtt még kapkodva vásárol­tuk el a szinte teljesen -ki­fosztott* egy szem üzletben a maradék pénzünket. Bú­csút intve Belgrádnak, me­leg pillantást vetettünk a „Kafe Therásia" gyönyörű épületéfe, a trolibuszokra, a színes autókaravánra, a tiszta belgrádi utcákra, — ahol nincs tilost jelző lám­pa! —, a barátságosan inte­gető emberekre, a lemenő vörös nap fényében tükröző Szávára, amely ott ömlik közvetlen Belgrád alatt a szélesen hömpölygő Dunába. Ismét éjszaka volt már, ami­kor Novi Szad-on rövid időre megpihentünk, a hata­ron jóformán csak perceket töltöttünk és a hajnali órák­ban értünk haza Szegedre. A két éjszakai út, s az egésznapos belgrádi csatan­golás után mind a kétszá­zan nagyon elfáradtunk. Persze, azért egyikünk sem bánta meg ezt az „IBUSZ­kiréndulást", — igaz, bizto­síthatták volna az első éj­jelre a szállást és a meccsje­gyet erős akarattal! —, amely sok-sok apró, kelle­mes emléket adott a Jugo­szláviában járt szegediek­nek. Markovits Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents