Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-25 / 226. szám

Kedd, 1956. szeptember 23. 3 oelmmürorsti? A kísérlet bevált az újítást mégis elutasították A Kecskeméttől Szegedig húzódó magasfeszültségű távvezetéket tartó vastra­verzák hosszú sora, a sán­dorfalvi úttól balra, a kör­töltésen belül ér véget. A három vastag drót villám­hárítós betonoszlopok soka­sága között hatalmas transz­formátorokon ót jut egy nagy épületbe: az Országos Villamostávvezeték Vállalat szegedi elosztótelepére. A környéken és az épületben csend honol, a magasfeszült­ségű áram — amely bonyo­lult készülékeken, kapcso­lótáblákon, különböző be­rendezéseken át jut a szege­di üzemekbe, Hódmezővá­sárhelyre, Makóra stb. —u nem csinál zajt: a hatalmas energia láthatatlanul meg­bújik a transzformátorok­ban, vezetékekben, ahová a technika szorította. Nem nehéz, — inkább veszélyes, nagy szakértelmet kívánó munkát végeznek az itt dol­gozó elektrikusok, akik ál­landóan ellenőrzik Délvidék áramszolgáltatásának za­vartalanságát és ötleteik nyomán már több értékes újítás született, amelyek a keletkező hiba megszüntetését gyorsítják és biztonságosabbá teszik a 22 ezer volt feszültséget rejtő elosztóberendezés kezelését. Terhes Györgynek, a telep vezetőjének igen jelentős újítását azonban a vállalat nem akarta elfogadni, sőt, elutasította. Talán rossz az ötlet, nem kivitelezhető? Másként áll a dolog. Több­ször előfordul, hogy az áramelosztó vezénylőtermé­ből kikapcsolják valamelyik vonalat, s ilyenkor be kell menni az úgynevezett el­osztó-cellába, azért, hogy biztonsági szempontból az innen továbbfutó vonalat is kikapcsolják. Harminchat fekete, kengyelformájú, úgy­nevezett kikapcsoló „kilincs" sorakozik egymás mellett a cellasorban és bizony vihar, villámlás esetén, — amikor az egész épület szinte resz­ket, megnövekszik a zárlat, különböző meghibásodás, — előfordul, hogy tévedésből nem azt a kilincset fogja meg a kezelő, amelyet meg­előzőleg már a vezénylőte­remből is kikapcsoltak, ha­nem az üzemben lévőt. A téves kapcsolás miatt az üzem, — amelyik erről a vonalról kapja az áramot —, leáll, mindaddig, amíg a cel­lában a szabálytalan áram­megszakítás folytán keletke­ző hibákat ki nem javítják. Ennek megakadályozására Terhes György szerkesztett egy olyan berendezést, amely kizárja a téves kap­csolásból eredő hibákat. A készülék a terhelés alatt lé­vő cellában önműködően ki­kapcsolja az áramot és ez­által figyelmezteti is a keze­lőt, hogy tévesen kapcsolt, ugyanakkor azonban semmi­féle hiba nem keletkezik berendezésben és három perc múlva már újra fe­szültség alá helyezheti a vonalat. Sőt, egy rúgós ké­szülék lezárja a feszültség alatt lévő cella másik olda­lán lévő ajtót, és addig oda be nem mehet még tévedés­ből sem a kezelő, (előfor­dul, hogy egyszerre két ol dalról dolgoznak, s a nagy berendezéstől nem látják egymást, s előfordult már halálos baleset is), amíg a kiemelő vonal kapcsolóját megelőzőleg ki nem iktat­ják. Ezeket az újításokat Ter­HIREK /7lótuég. dtAidinia íó téitájód dÖ* A Lenin utcai Csemege­boltba a napokban több új árucikk érkezett. Norvégiából és Lengyelországból szardí­niát kaptak. Árulják már a magyar gyártmányú Zsiráfos sört is, amelynek zamata és alkoholtartalma vetekszik a Pilseni söréveL Máris sokan vesznek ebből az új sörből, amelynek fogyasztói óra kis­üvegben 6.50, nagyüvegben pedig 9.80 forint. — Kuraly Antal, az Üj­szegedi Kender-Lenszövő Vállalat műszaki dolgozóia az MTESZ-ben végzett ki­váló munkájáért megkapta a „Munka Érdemérem* ki­tüntetést. — A nemrég alakult sze­gedi „Dankó Pista" Népi Zenekar vasárnap délelőtt közkívánatra megismétli nagysikerű bemutatkozó mű­sorát a Szabadság Filmszín­házban, délelőtt 10 órakor. — A harmonika-tanítás október l-én kezdődik a Ze­neoktató Munkaközösség is • kólájában. Beiratkozás szer­dón és pénteken 9-től 11-ig a Tábor utcai Zeneiskolá­ban. —> A „Cyrk Gdansk", a Lengyel Állami Nagycirkusz szerdán este 8 órakor tartja bemutatkozó díszelőadását a Marx téren. Magyarorszá­gon eddig 33 városban sze­repelt a számos világatrak­ciót bemutató lengyel cir­kuszi együttes. Előadásait hazánkban eddig több mint 350 ezer néző tekintette meg. hes elvtárs az év elején be­adta a budapesti központ­nak. Áprilisban levél érke­zett a vállalattól, amelyben az 1321. szám alatt elköny­velt újítás vázlatát kérték Terhes György elküldte Májusban ismét levélben kérték, hogy a bekötési váz­latot is juttassa el Buda­pestre. Ez is megtörtént. Augusztus 30-án — hónapok múltén pedig — levélben értesítet­ték Terhes Györgyöt, hogy újítását elutasították azzal az érvvel: ilyen javaslatot — Tatabányáról — már ad­tak be a „téves szakaszolóit kinyitása következményei­nek enyhitésére" és a „kö­zépfeszültségű cellaajtók fe­szültség alatt történő kinyi­tásának megakadályozásá­ra", de azt is elutasították, mert „nincs rá szükség", a meglévő biztosító berendezés megfelelő. Viszont a Szegedi Erőmű Terhes újítását el­fogadta és a készülék kísér­leti bevezetését meg is kezd­te! Itt, az alállomáson pe­dig a Szeged I. vonalba hó­napokkal ezelőtt be is kö­tötték, — az újítás kitűnően működik és a kezelők kérik, mind a 36 cellába szerelje­nek fel ilyen készüléket, mert biztonságosabban ér­zik magukat, nyugodtabban dolgoznak. Állításuk szerint országos viszonylatban hasz­nálható ez a kikapcsoló ké­szülék és sorozat-előállítása mintegy kétszáz forintba kerülne, amely mindaddig, míg az elosztótelep áll, használható. Nem érthető tehát az el­utasító válasz. Egyébként az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál úgy látszik, nem túlságosan örvendeznek az értékes újításoknak, mert például — ugyancsak a sze­gedi alállomáson — az egvik villamosberendezés ele i u­ból védőrácsot készítettek, amelyet be sem adtak újí­tásnak, — mégis 400 forint­tal jutalmazták őket. Vi­szont egy földelés-meghibá­sodást ellenőrző-kereső ké­szülék — Bajorhegyi László művezető újítása, amelynett segítségével az eddigi fél­óra helyett, 3—3 perc alatt tudják megállapítani a tíz vonal földelési zavarát — elfogadását halogatják az­zal, hogy novemberig kísér­letezzék ki és azután dönte­nek. Az újítást a DÁV már elfogadta, háromszáz forint eszmei díjat is adott beveze­tőjének, mert vele az áram­ellátás zavartalanságát job­ban tudják biztosítani, hisz mór két hónapja működik a készülék az elosztóban! M. T. A második ötéves terv távlatai a Szegedi Kenderfonógyárban A második ötéves terv tel­jesítése döntő jelentőségű az egész ország szómára. A ter­vezések már elkezdődtek és azt célozzák, hogy eredmé­nyeink a második ötéves terv időszakában nagy lépéssel vigyék közelebb népi de­mokráciánkat a szocializ­mushoz. Üzemünk — a Szegedi Kenderfonógyár — vezetői és dolgozói már ez év máju­sóban értesültek arról, hogy lesznek országunkban olyan ipari üzemek, ahol a máso­dik ötéves terv tervezését önállóan kell elvégezni. Ez az önállóság nagy lépéssel elő­re viszi termelésünket, s nagyrészt megszünteti a bü­rokráciát Természetes, hogy ezért nagyon kíváncsian várták dolgozóink: vajon ön­állóan tervező üzem le­szünk-e. A közelmúltban kiderült, hogy Szegeden három tizem, köztük a Szegedi Kenderfonógyár is önállp­an tervező vállalat lett. Már ez év májusában nyilvánvalóvá vált, hogy a második ötéves terv beru­házásaira üzemünknek 27 millió forint áll rendelkezé­sére. Ezt az összeget tehát j olymódon kell az üzemnek i betterveznie, hogy ez a ter­jvezés hasznára váljék nép­gazdaságunk fejlesztésének és természetesen üzemünk­nek is. A mi tervünknek te­hát olyannak kell lennie, hogy — meghallgatva dolgo­zóink nagy többségét és üze­münk vezetőit — a beruhá­zást. a felújítást, az újítá­sok bevezetését és egyéb szociális szempontokat fi­gyelembe véve a 27 millió forintot hasznosan használ­juk fel. A tervezést azzal kezdtük, hogy május 23-án egy ösz­szcvont műszaki értekez­letet tartottunk, ahol részt vettek a műszaki vezetőkön kívül az alapszer­vezeti párttitkárok, a mun­kamódszer-átadók, a bizal­miak, a műhelytitkárok. Ezen az értekezleten dr. Tö­mörkény László főmérnök részletesen ismertette a má­sodik ötéves terv perspektí­váit üzemünkben. A célunk az volt, hogy az értekezleten lévők tá­jékoztatni tudják dolgo­zóinkat a lehetőségekről. Ezen az értekezleten meg­látszott, hogy műszaki dol­gozóink nagy érdeklődést tanúsítanak a második öt­éves terv irányában. Egy­más után születtek meg a jobbnál jobb elgondolások. Dányi Béla elvtárs szerint például nagyobb szárítóra és több vizesfonó gépre lesz szükség a jövőben, hogy produkciónkat növelni tuti­juk. Zengei János, a kártoló osztályvezetője kérte, hogy az építkezések során a gép­gereben és a kártoló osztály lehetőleg a raktár közelében legyen azért, hogy az anyag­mozgatás jobb megoldására lehetőség legyen. Kovács Józsefné ü. b.-elnök ja\a­solta, hogy a központi fürdő épülete földszinti részén he­lyezzük el az orvosi rende­lőt. Krizsán István, a víz­ellátás magjavítására tett javaslatot. Ördögh András elvtárs pedig elmondotta, hogy a vastag zsinórok ké­szítésében nehézségeink van­nak, tehát két zsinórzó gép beállítása szükséges. Már az első értekezleten 24 olyan javaslat született, amelyet a második ötéves terv tervezésénél feltétle­nül figyelembe kell ven­nünk és figyelembe ls veszünk. Az értekezlet után az üzemi bizottsági megbeszéléseken, a párt-végrehajtóbizottság ülésein, a termelési értekez­leten is egyik legfontosabb kérdésként tárgyaltuk a má­sodik ötéves terv elkészíté­sét. Ennek hatása nem is maradt el. Dolgozóink igen tevékenyen bekapcsolódtak és segítettek a tervjavaslat elkészítésében. A mai napig 180 javaslat érkezett be. Ezeknek igen nagy része használható és be is építjük a tervbe. Egészen érezhetővé vált tehát, hogy a fizikai dolgozók is magukévá tették a máso­dik ötéves terv célkitűzé­seit és ennek megfelelően tették meg javaslataikat. Gaál Ist­ván simítós például az ipari víz-ellátás megjavítását ké­ri, ami nagymértékben elő­segítené a minőségi munká kat. Egy újító-brigádunk indítványozta a gömbölyítő osztályon korszerű csévevá­logató berendezés létesítését, amely évi 24.000 forint ipeg­takarítással jár. Ezt a göm­bölyítő osztály átszervezési munkálatainál már végre is hajtjuk. Lázár Józsefné elő­fonó a szalagképző gépeknél balesetelhárító berendezés­nek a kibővítését kéri. Dol­gozóink javaslatára a kötél­verő telepünkön korszerűsí­tés céljából, gépesítjük a ké­zi meghajtást, ami körűibe^ lül évi 100.000 forint meg­takarítást jelent. Molnár Jó­zsefné előfonós kéri a 32— 33-as fonó szisztéma behe­lyezését a belső terembe. Ez viszont az anyagmozgatás miatt fontos. Verbovszkl Istvánné vizesfonó a gyű­rűsfonó korszerűsítését kéri, Vörös Jánosné és Suhajda Istvánné gombolyítósok ké­rik a csévélő gépekhez a porszívó felszerelését és a fűtő csövek bővítéséi. Műszaki vezetőink külön foglalkoztak minden üzemrész dolgozóinak fel­világosításával. Ördögh András, az előfej nó osztályra vonatkozó épfö tési tervezetet, valamint aj üzemrészt érintő munkagép­csoportosításokat ismertette, Kauffmann István diszpé­cser a vizesfonó osztály dol­gozóival közösen megbeszél­te a vizesfonó osztály gép­parkjának bővítését. Bérezi István főtechnológus a rakJ tár dolgozói előtt ismertette a központi raktár építését, amit már 1957-ben elkez­dünk építeni. Ezenkívül • helyes anyagtárolás és pi­hentetés szükségességéről is tartottak megbeszélést, A fenti javaslatok mái bővültek körülbelül 40 mű­szinterv-javaslattal, ame­lyekből előreláthatólag 3.5 millió forint megtakarítás várható. Természetesen eh­hez még hozzájönnek a kö­vetkező évek műszinterv­javaslatai is, amelyek a fenti összeget jóval növelni fog­ják. A 40 műszintervi pont valajnennyije a második öt­éves tervben valósul meg. A Szegedi Kenderfonó­gyárban tovább folyik a tervjavaslatok megtárgyalá­sa. Hisszük, hogy üzemünc — hagyományaihoz híven — meg fogja állni helyét a má­sodik ötéves terv teljesítésé­ben. Sehuszter János Joó György A „LADO" SIKERE cA ^űtLmaqqatwszáq olimiéuiak (CiS^ íralf-oU ÍjL /U* L,-<Llfi Ktf**' - » ­4 ^(^ca^euf^rtr^ ° A "Lili bárónő* szegcdi bemutatója alkalmából felkeresi ük Huszka Jenőt a világhírű rLg^ar operettszerzőt, aki a mindenki álta, ismert és köz kedvel szerzemenyenek eLso " 1 soraival köszönti a Délmagyarorszag olvasoit „LADO": AZ OS-SZLAV mitológia szerint volt egy ilyen nevű istennő, a béke, az egyetértés és a szeretet isten­nője, akit ma már tavasz­érkezéskor a tavasz szimbó­lumaként emlegetnek Jugo­szláviában. Ezen ős-szláv mi­tológiai alak nevét vette fel a Jugoszláv Állami Népi Együttes, amely szombati szegedi vendég"zereplésévei valóban a tavaszt hozta el kö­zénk táncban, dalban, zené­ben és a népviseletek csodá­latos gazdagságában. A szovjet és a bolgár nagy tánc gyüttesek eddigi ma­gyarországi szereplései után azt hinnők, hogy általában megismertük a szláv népek népi tánckultúráját, legalább­is a legjellemzőbb sajátossá­gait. Nos, be kell vallani, ez az ismeretünk nagyon héza­gos volt, mert mitsem tud­tunk köz ~tlen szomszédunk, a jugoszláv nép igazi lelki alkatáról, haladó, népi hagyo­mányokban gazdag kultúrá­járól, költészetéről, zenéjéről, táncáról, — nem is beszélve egyéb tudnivalókról. Nem azöknak mondjuk ezt, akik a szombat délutáni előadáson istenigazából gyönyörködtek már az első táncszámokban is, a baranyai és a „Sop"­táncokba.., a boszniai és a macedón népdalokban, ha­nem azoknak, akik nem le­hették jelen. S hogy csak a •műsorszámok 'egszebbjeit említsük: a Karszt-Dalmáciai Hegyhát környékéről hozott kóló félelmetes ritmusa élén­ken emlékezetünkben marad sokáig. A „meztelen", zene­kíséret nélküli lépések, a szédületes körtáncok harmó­niája a sok évszázados szláv tánctkultúráról vall. A kólók legszebb gyöngyszeme — ahogy többen mondták — a Vrlicski kóló, amely Tyeva­kovity koreográfiáját is di­cséri. A PASZAVSZKl-TÁN­COKBAN is nz ősrégi, a Hor­vát-Száva-menti kedves nép­szokások egyikével ismerked­tünk meg. A tánc meséje, hogy újévkor a lányok dallal­tánccal körüljárják a falut és jókívánságokat énekelve be­nyitnak minden gazda por­tájára. A ..tánesec"-nek is ne­vezett Paszovszki-táncok szí­nes forgatagát még érzékle­tesebbé tette a kétszólamú tradicionális ének- és tam­burazenekar kíséret. Az egy csokorba kötött „Szerbiai táncok", a „csácsák" és a „moravác" sikeréről mindent elmondott az előadáson a kö­zönség szűnni nem akaró tapsa és a táncszám mégegy­szeri megismétlése. Vala­mennyi táncszám, a kelet­szerbiai „Sastorka", a bunye­vác legéntfkóló, a bánáti le­génytánc, az Adria-rnellékiek és a prigorszki, a dalmáciai és a többiek, mind-mind mentesek a stilizáltságtól. Az eredeti népi táncokból nem hámoztak le semmi feleslege­set, mert az soha nem is volt rajtuk, de nem is tettek hoz­zá semmi csináimányt; s ép­pen ez dicséri Szmoljanovics, Lyevakovity, Skovrán és a többi koreográfusokat, Külön említést érdemel a „Bánáti legénytánc"-ban a bánátiak derűs jókedvét kife­jező Sulina Iván szólótánca, az úgynevezett „késtánc". Az egyes táncszámok között »ze­replő boszniai, macedoni és szávamenti népdalok hú és érdemes tolmácsolói volt Mó­rica Stefonec, Angéla Her­ceg, Visnya Dobrila és Ivanl­sevics Bozso. A TÁNCOSOK GAZDAG és mindvégig eredeti népvise­lete méltán vonta magára a közönség figyelmét és nagy tetszését. S ez nem is csoda, mert a ruhákat a hosszú téli­estéken Zágráb környéki egyszerű parasztasszonyok és lányök szabták és varrták, akik a ruhákba hímezték a szivük melengette szeretetei táncos fiaik és lányaik iráni, ákik oly sok szép sikert arat­tak már Európában, Francia­országtól Finnországig, smost nálunk is, a határmenti vá­rosban, Szegeden. LÖDI FERENC Négy bérleii hangverseny Négy bérleti hangversenyt rendez a Szegedi Bartók Béla Filharmónikus Zenetkar szep­tember, október, november és december hónapban a Szegedi Nemzeti Színházban. Az első hangversenyen, szeptember 30-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a Liszt-hangversenyen első díjat nyert Lev Nyikoda­jevics Vlaszenko Liszt Á-dur hangversenyével szerepel. Vezényel: Rubányi Vilmos, a Szegedi Nemzeti Színház ze­neigazgatója,

Next

/
Thumbnails
Contents