Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-19 / 221. szám

flELMQGYARORSZA*! 2 Szerda, 1956. szeptember 19. Mi történt q külpolitikában ? Ma kezdődik Londonban a szuezi kérdéssel foglalkozó újabb értekezlet Mind a 15 ország, amelyet a három nyugati hatalom meghívott a ma kezdődő londoni értekezletre, közölte: elküldi képviselőit az angol fővárosba. Az értekezletnek három napirendi pontja van. Az első napirendi pont szerint a Menziesíéle ötös bizottság beszámol kairói tevékenységéről. A második és harmadik napirendi pontként az egyiptomi kormány emlékirata, illetve n „Csatorna Használóinak Szövetsége" megalakítására vonatkozó terv szerepel. Még nem döntöttek afelől, hogy az értekezlet snikor érjen véget, feltehető azonban, hogy nem tart tovább egy hétnél. A tegnapi nap Londonban igen élénk diplomáciai tevékenység közepette telt el. A három nyugati külügyminiszter tanácskozásán kívül —, akik álláspontjuk összehangolására törekedtek — egy sor más megbeszélésre is sor került. A pakisztáni külügyminiszter Selwyn l.loyd angol külügyminiszterrel tanácskozott, majd Dulles folytatott megbeszélést az értekezleten részt vevő néhány állam küldöttségének vezetőjével. Ugyancsak élénk a diplomáciai élet Kairóban, az egyiptomi fővárosban is. Krisna Menőn, indiai tárcanélküli miniszter, aki hétfőn reggel érkezett Kairóba, megérkezésének napján két ízben is tárgyalt Nasszer elnökkcL Az egyiptomi elnökkel történt tanácskozás után Krisna Menőn kijelentette, készséggel hajlandó bárhol tárgyalni, ha ezzel elősegítheti a szuezi vitában szembenálló álláspontok közeledését. A londoni értekezlet előestjén nngy érdeklődést keltett az a hír, hogy a Szovjetunió és Egyiptom kormánya levelet intézett a Biztonsági Tanácshoz. E levélben a két kormány közli a Csatornát Használók Szövetségéinek felállításával kapcsolatos észrevételeit. A Jevél szerint a „Csatornát Használók Szövetségé"-nek tervezett megalakítása az ENSZ alapokmányának megsértését jelentené ét összeegyeztethetetlen lenne Egyiptom jogaival. A szuezi révkalauzok annak ellenére: hogy Ezámuk szombatra virradó éjjeltől kezdve, több mint százzal csökkent, zavartalanul bonyolítják lo a csatorna forgalmát. Hát főtől kezdve naponta három konvojt indítanak. Hétfőn 35 hajó haladt át a csatornán. A néhány tapasztalt egyiptomi révkalauz péntek este óta úgyszólván nem aludt, majdnem szünet nélkül hajón volt — „Az egyiptomiak eddig megtartották azt az ígéretüket — jelentették ki európai hajózási ügynökök Port Szóidban —, hogy a csatorna fennakadás-mentesen dolgozni jog". Az angol sajtó fő érdeklődését kedden a ma megnyíló értekezletre összpontosította. Néhány konzervatív párti lap nagy jelentőséget tulajdonit Dulles amerikai külügyminiszter részvételének a londoni értekezleten, a Daily Express pedig bírt ad arról, hogy Dulles kijelentette: szükség esetén az Egyesült Államok kormánya 300 ezer dollár kölcsönt biztosit a nyugati hatalmuk részérő Amerikából történő olaj beszerzésére A lap visszautasítja a kölcsön igénybevételének lehetőségét, hangsúlyozva, hogy „Anglia megáll saját lábán". A Financial Times című gazdasági szaklap elemezve a szuezi problémát, rámutat: ezen a téren, ha rosszra fordulna a helyzet, Anglia mindent elveszthet; míg az Egyesült Államok csak keveset vesztene. Londoni hírek szerint a bárom nyugati nagyhatalom hétfőn este olyan terveket szőtt, hogy „kísérleti konvojt" küldenek a Szuezi-csatornán keresztül, hogy ezzel kitapasztalják, „miként reagál az egyiptomi elnök a nyugatiaknak erre a lépésére", A diplomaták egyértelmű véleménye az,: hogy amennyiben Nasszer megtagadná egy 1 ilyen konvoj átengedését a csatornán; ;,ezt azonnal a Biztonsági Tanács elé vinnék". Egyiptomot ekkor az 1888-as szuezi egyezmény megszegésével vádolnák, amelyben ígéretet tett arra, hogy mindenkor és minden hajó számára biztosítja a szabad áthaladás jogát. A Nyugat elsősorban arra alapozza reményeit, hogy — bár a Szovjetunió élhet a vétójogával — a Biztonsági Tanács „erkölcsileg elitéli az egyiptomi erős embert"; E körök szerint a Biztonsági Tanács elítélő állásfoglalása ezután „megnyithatná az utat a csatornát igénybevevő nemzetek részéről o csatorna blokádjához". Diplomáciai megfigyelők hangoztatják, hogy a nyugatiak ezt az elgondolást a 18 ország szerdán kezdődő értekezlete elé terjesztik, Hiábavaló időtöltés Kádár János elvtárs felszólalása a Kínai Kommunista Párt kongresszusán Kádér János elvtárs, a rokonszenvét és szeretetét. A Magyar Dolgozók Pártja népi Kína hatalmas eredmé Politikai Bizottságának tagRövld külpolitikai hirek ja, a Központi Vezetőség titkára, a Magyar Dolgozók Pártja küldöttségének vezetője a Kínai Kommunista Párt kongresszusának szeptember 18-i ülésén tolmácsolta a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségérek alábbi üdvözletét. A Magyar Dolgozók Pártja 'és Magyarország dolgozó népe nevében forró testvéri üdvözletünket küldjük a Kínai Kommunista Párt VIII. kongreszusának és a nagy kínai népnek — mondotta fölszólalásábnn többek között Kádár elvtárs. A Kínai Kommunista Párt, amelynek vezetésével a hős kínai nép kiharcolta hazája függetlenségét és sikeresen építi országában a szocializmust, kivívta a világ népei, kőztük a magyar nép mély nyei a gazdasági, kulturális és állami élet területén kimagasló szerepet biztosítottak a Kínai Népköztársaságnak a nemzetközi életben. Kína békeszerető politikája elősegítette a távolkeleti és a világbéke megszilárdítását. Kedves Elvtársak! Tiszta szívből kívánjuk, hogy kongresszusuk újabb sikerek kiindulópontja legyen abban a harcban, amelyet a kínai kommunisták a munkásosztály és a parasztság szövetségének, valamint az egész kínai nép egységének további megszilárdításáért, ötéves tervük célkitűzéseinek megvalósításáért, a marxizmusleninizmus elméletének továbbfejlesztéséért, a szocializmus ügyének végső győzelméért, az ázsiai és az egyetemes béke megszilárdításáért folytatnak. Jugoszláv—indonéz közös nyilatkozat Belgrád. Joszip Broz-Titonak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökének meghívására Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke .1956. szeptember 12—18-fe állami látogatást tett a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban. A látogatás ideje alatt a szivélyesség, megértés és a kölcsönös megbecsülés légkörében tárgyalások folytak, Bmelyek nemzetközi problémákra, valamint a jugoszláv —indonéz együttműködés kérdéseire vonatkoztak. A tárgyalások eredményeképpen a felek közös nyilatkozatot írtak alá, amelybea többek között bejelentik, hogy Joszip Bcoz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke köszönettel elfogadta Sukarno köztársasági elnök meghívását, hogy tegyen látogatást Indonéziában. Felszólalások az írószövelség kftigynltsén Ar első felszólaló Kállai Gyu* la, az MDP Központi Vczctősógo kulturális osztályának vezetője volt. Utána Kónya Lajos, Jláy Gyula, Lakatos István Komjáthy István, Ignotus Pál, Horváth Zoltán, Pálóczi-Horválh György, Csanády Imre, Áczél Tamás, Márkus István, Talay Sándor, Méray Tibor, Jánosi István, Bihari Sándor, Lukácsy Sándor, Kovai Lőrinc, Hónai Mihály András szólaltak fel. A szegedi írók helyzetéről Petrovácz István, a szegedi írócsoport titkára beszélt. Elmondotta, hogy általában a vidéki írók minden téren hátrányban portok központi Vannak fővárosi társailikul szem- lusztolta meg. ben. Különösen az esik súlyosan latba, hogy vidéken még korántsem kielégítőéit a dogmatizmus, a szektás szűkkeblűség, a szemellenzős irodalompolitika elleni harc eredményei. Az írószövetség új elnöksége szeptember 18-án megtartotta clsö ülését Ezen titkos szavazással Veres Pétert elnökké, Háy Gyulát és Tamási Áront társelnökké, Erdei Sándort főtitkárrá, Képes Gézát a költő- és műfordító szakosztály titkárává, Fekete Gyulát a prózai szakosztály titkárává, Vészi Endrét a dránuii szakosztály titkárává és Molnár Zoltánt a vidéki írúcsotitkárává váPekinff. A Kínai Kommunista Párt kongresszusának keddi ülésén öt küldött szólalt fel, köztük Peng Tőhuai, a Központi Bizottság politikai bizottságának tagja; • Moszkva. N. Sz. Hruscsov szeptember 19-én magénlátogatásra Jugoszláviába érkezik; N. Sz. Hruscsov néhány napon ót üdül Brioni-szigetén. (P. I.) Üjabb értekezlet kezdődik ma Londonban a szuezi kérdéssel kapcsolatban. Amíg az augusztus 16tól 23-ig tartó első értekezlet során 22 ország képviselői jöttek össze az angol fővárosban, ma csupán annak a 18 országnak a delegátusa! kezdik meg újabb tanácskozásaikat, akik előző alkalommal egyetértettek a Dulle« által előterjesztett és a pakisztáni módosítással elfogadott terv elgondolásaival. A ma kezdődő londoni értekezlettel kapcsolatban természetesen nem az a legemlítésreméltóbb, hogy négy ország képviselői hiányoz nak róla. Igaz, ez is szembetűnő, mivel olyan országokról — Szovjetunió, India, Indonézia és Ceylon — van szó. amelyeknek álláspontja irányító befolyással van az események menetére. Az, ami különbséget jelent a két ér tekezlet között, az lényegében az elérendő cél, amelv más volt az első értekezlet megkezdésekor, mint ma. Áz első londoni értekezletre ugyan előre rányomta bélyegét az angol és a francia kormány katonai megtorlásra törekvő magatartása, az értekezlet többi résztvevőjében azonban élt az a törekvés, hogy valami olyan megállapodás elérését segítsék elő, amely az egyiptomi kormánnyal való megegyezés lehetőségével biztat. Más kérdés az, hogy ez a törekvés az angol—francia merevség és az ötös bizottság kairói magatartása következtében eredménytelen maradt, azonban az a cél, amelynek megvalósítása érdekében a ma kezdődő tanácskozásokon a három nyugati hatalom a Dulles-tervet igenlő 15 más ország támogatását kéri, eleve kilátástalan és megvalósíthatatlan. Amikor Eden angol miniszterelnök az alsóház szer dai vitája során mondott beszédében ismertette a szuezi kérdéssel kapcsolatos új nyugati elképzelést, a munkáspárti képviselők padsoraiból „provokáció!" felkiáltások hangzottak el. Az a terv, a „Csatornát Használók Szövetsége" megalakításának terve, amelyet a három nyugati hatalom megvalósítani próbál, valóban provokáció. Mint külpolitikai kommentárjainkban már rámutattunk, az angol, a francia és az amerikai kormány a imm 'MMMM „Csatornát Használók Szövetségéinek megalakításával lényegében ismét egy olyan szervezetet akar felállítani mint amilyen az egyiptomi kormány által július 26-án államosított Szuezi-csatorna Társaság volt. A józan ész törvényei szerint e célból három nyugati országnak tárgyalásokat kellene kezdeni az egyiptomi kormánnyal és e tárgyalások eredményétől függően folytatni, vagv beszüntetni az új szervezet felállítására vonatkozó előkészületeket. A nyugati kormányok azonban nem ezt tették: elhatározták, hogy felállítják a „Csatornát Használók Szövetségé"-t és ha Egyiptom nem volna hajlandó támogatni az új szervezetet, akkor ez ok volna arra, hogy a három nyugati kormány „a legjobb belátása szerint" járjon el, vagyis, hogy katonai lépéseket tegyen. Hogy a „Csatornát Használók Szövetsége" mennyire provokatív jellegű terv, azt legjobban az a körülmény bizonyítja, hogy még a nyugati országok közvéleményének sincs elképzelése, hogyan is működik a gyakorlatban ez a szervezet. Az már ismeretessé vált, hogy lényegében a volt Szuezi-csatorna Társaság feladatát töltené be, az azonban, hogy mi a létesítendő szervezet működési szabályzata, hol lesz a székhelye, még nem ismeretes. Persze, a három nyugati hatalom az új szervezet tervének felvetésekor nem is a részletekről való tájékoztatásra fekteti a súlyt, hanem arra törekszik, hogy „határozott fellépésével" megfélemlítse az egyiptomi népet és a kormányt. Ezt a célt a „Csatornát Használók Szövetségéinek felállításáról szóló nagyhangú kijelentéseikkel a nyugati kormányok természetesen nem érik el. Eljárásuk éppen ellenkező eredményt hozott: a meghívott 15 ország kormánya — látva, hogy az erőszakos nyugati elképzelések mennyire felháborítják a haladó országok közvéleményét — sietett kijelenteni, hogy a meghívás elfogadása nem jelenti egyben a „Csatornát Használók Szövetsége" felállításáról szóló terv elfogadását is. Azután, hogy Nasszer elnök szeptember 15-én mondott beszédében visszautasította a „Csatornát Használók Szövetségé"-nek elismerését, "Ili w és az új, létesítendő szervezettel való együttműködésnek még a gondolatát is, kérdésessé tette, hogy a ma kezdődő londoni tanácskozásoknak egyáltalában van-e valami értelmük. A szuezi kérdés megoldására a jelenlegi körülmények között csupán az egyiptomi kormány által javasolt 45 hatalmi konferencia összehívása esetén kínálkozik lehetőség. Ez az értekezlet, amely megtartásának gondolatát ma már húsznál is több állam, köztük Népköztársaságunk kormánya is támogatja, alkalmas volna a kérdés rendezése szempontjából számításba jövő javaslatok megvitatására és a szuezi vita békés úton való megoldására. Az angol és a francia kormány azonban azért nem fogadja el sem az egyiptomi kormány által javasolt konferenciára való meghívást, sem a szuezi kérdésnek az ENSZ elé való terjesztését, mert e viták állítólag túlságosan is hosszúra nyúlnának és ha azok az -egyiptomi kormányra nézve kedvezőtlen döntéssel végződnének, nem volna lehetőség a határozat végrehajtására. Ez » magyarázat azonban lényegében rosszul leplezett kibúvó a kérdés békés úton való rendezésének kötelezettsége alól, mivel valószínű, hogy a 45 hatalmi értekezlet éppenúgy, mint az ENSZ-közgyűlés, az angol—francia álláspontot ítélné el. Ilyen körülmények között a ma kezdődő londoni értekezlet hiábavaló időtöltésnek látszik, mert már az értekezlet megkezdésekor nyilvánvaló, hogy a kitűzött célt, a „Csatorna Használóinak Szövetségéit nem lehet 'ráerőszakolni az egyiptomi kormányra. Az a tény, hogy az angol és a francia révkalauzok távozása továbbra is zavartalan a Szuezi-csatorna forgalma, bizonyítja, hogy az egyiptomi kormány képes a csatorna előírásszerű üzemeltetésére. Ez pedig feltétlenül kihatással lesz a londoni értekezlet lefolyására és határozataira, amelyeknek minden körülmények között számolniok kell a világ többi nemzeteinek véleményével. SIIIHIMIMI A viláty ÍQty fnttytylH TKMXL *}jzizhc uáío-yatott iiÁaai Vajda László szakavatott válogatásában A világ igy megyen című kötetben Móra Ferenc novelláknak, rajzainak és karcolatainak a javát kapjuk kézbe. Aki csak valamennyire is ismeri Mórét, az első átlapozásra is meg tudja állapítani, (hogy a kötetben minden együtt van, ami Mórára, a nagy íróra jellemző. Mórát a köztudatban máig is úgy könyvelik el, mint az irodalmi barkácsolás, az írói aprómunka kifogyhatatlan humorú és kedélyű mesterét, aki azonban a nagy irodalomnak csak a küszöbéig ért el két nagv regényében. Ha a nagy epikai művek „előírásos" forma.iegyeire gondolunk, joggal akadhatunk fenn Móra életművének szétaprózottságén. Az igazság azonban mégiscsak az. hogy Móra a maga korának bajait, ellenmondásait, politikai és társadalmi (hazugságait enciklopédikus gazdagságban és olyan kifogyhatatlan frisseségú. színeiben soha el nem halványuló nyelven írta meg, amelv a minden más írótól elütő, a szó legteljesebb értelmében vett egyéni jelleget adja meg neki. Vajda László biztos ítélkezéssel válogatta össze az egyforma csillogású gyöngyszem-írásokból azokat, amelyek Mórában az embert és írót legjobban jellemzik. Móráról elmondhatjuk, hogy semmisnek látszó dolgokról is megvesztegető írói művészettel tudott csevegni és a válogatónak éppen az volt a dolga, hogy ennek a sajátos írói formának a kísértéseit legyőzve, tartalmilag valóban azt adja, ami a legiellemzőbb és a legmélyebb gyökerű. k/4 órának kétségkívül két domináló élményterülete van: egyrészt a maga szegényparaszti. kisember: világa, a kirepítő fészek világa, másrészt a maga erejéből. a tehetség és műveltség jogán feljutott ember világa, aki éppen korának szellemi barbárságával, politikai-társadalmi errabertelenségével tudott a legkevésbé megbékülni. A válogatás is — Móra ismert kötetcímeinek megtartásával — ezen a két határvonalon belül gyűjtögette össze az író legtartalmasabb és formailag is legjellemzőbb írásait. A Daru utcától a Móra Ferenc utcáig, Homokorszcig, Parasztjaim, véreim és az Utazás a földalatti Magyarországon című fejezet írásaiból pontosan meg lehet rajzolni Móra sokat emlegetett humanitásának, Mórának, az emberséges embernek a képét. Ezekben a lényegileg szegényparaszti, népi világról szóló írásaiból lehet a legjobban kiolvasni, hogv miért kellett a maga társadalmának „fejeseivel", hivatalosaival szembekerülnie. A Daru utca Fercsikéje pa« raszgyerekként nőtt fel. nyomasztó szegénységben, melyet csak a Móra család bensőséges szeretet-atmoszférája tudott elviselhetővé tenni. Móra szegényemberi rangból, az emberséff-tudatból táplálkozott élete végéig, ezért maradt meg — az apai ház ösztönös 48-askodásót folytatva — ellenzéki, független embernek. A humanitásnak és belső függetlenségnek a világát táriák elénlk különösen az első fejezet novellái. Szemérmes és büszke szegénység az író családi öröksége: ennek a dokumentumait szedhetiük össze ezekből a meleg szívvel megírt visszaemlékezésekből, nem tudva eldönteni, hogy az emlékezés megszépítő költőiségében, vagv a bemutatásnak humorban feloldódó realitásában. objektív telítettségében gyönyörködjünk-e jobban. A Homokországról ej lehet mondani, hogv a parasztvilág költői felnagyításának summája, de az író természetimádó pantheizmusa, himnikus hangja, egy ősi — társadalomfeletti — világ képe itt valóiában menekülés egy igazibb, emberségesebb és szebb világ költői illúziójához. Az író — aki egyben természettudós és Homokország avatott ismerője nem a valóságot keni itt el, csak határvonalat húz a szívszerinti és a másik (fanyalogva vállalt) világ közé. A társadalmi realitásokkal nagyon is tisztában van. ezt mutatják a Parasztjaim, véreim novellái. Sajátos novellák: p- író, mint belső személy, mint tanácsadó és résztvevő, maga is jelen van. még pedig egész lényének, emberségével, melegével és a társadalom kritikai hangnak olyan élességével (különösen a Földhözragadt Jánosról szóló történetekben), amelyet a legnagyobb kritikai realisták is vállalhatnának. A kötet többi fejezetei a polihisztor Mórát mutatják be: a régészt, történész*:, társadalomtudóst, általában mindenféle emberi dolgok tudóját. Móra itt fölényesebben és hidegebb tollal .?: a művelt emberi fő. a megvesztegethetetlen humanista szólal meg benne, különösen ott, ahol a haladás ellenségeinek rugaszkodik neki. Éleslátását itt is szereti szívével mérsékelni, megértésre és megbocsátásra hajlamos szkepszissel, de a butaságnak, álszenteskedásnak és szellemi barbárságnak esküdt ellensége. A kötet kiadása szerencsés vállalkozása volt a Szépirodalmi Kiadónak. Vajda Lászlóban Kitűnő munkatársat talált, kár, hogy a Móra-specialistának számító tudás irodalomtörténész és esztéta tudását nem használta ki jobban, és nem íratott vele bevezetőt. VAJTAI ISTVÁN