Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-02 / 207. szám

4 Vasárnap, 1956. szeptember 8. A megyei pártbizottság kibővített ülése (Folytatót a 3. oldalról.) hagyjuk nem egy esetben, hogy mellőzzék őket a kül­lőid: utazásoknál, jutalmazá­soknál és egyéb alkalmak­nál. Visszatartja megyénkben a ' becsületesen dolgozó párton­kívüli értelmiségieket a párt­hoz való közeledéstől azt ls, hogy pártbizottságaink sok esetben a legképzettebb, a legtekintélyesebb értelmisé­gieket is mellőzték. Nem vol­tunk hozzászokva ahhoz, hogy az értelmiségnek nem kinyilatkoztatások, utasítá­sok kellenek és ezzel nem is lehet őket a párt mellé állí­tani, hanem olyan meggyőző érvek, amelyek az értelmiség számára kielégítőek. Olyan érvek, amelyek az értelmisé­get meggyőzik a párt igazá­ról, álláspontjáról. Ezért kell az értelmiség körében kiala­kuló véleménynyilvánítást, vitaszellemet továbbfejlesz­teni, segíteni. Ezt azért kell világosan leszögezni, mert az értelmiség egyes rétegeiben élnok olyan érzések, hogy a kialakuló vitatkozó légkör nem lesz állandó. — Pártbizottságainknak az értelmiség munkáját sokolda­lúan, jóindulatúan kell fi­gyelnie és segítenie. Nem sza­bad durván beleavatkozni az értelmiségi dolgozók munká­jába. Sokszor előfordult, hogy pártbizottságaink indokolat­lanul vontak felelősségre pe­dagógusokat, orvosokat és az utóbbi időben mindinkább több esetben agronómusokat. Több agronómus munkáját az keseríti el, hogy a párttól munkájával kapcsolatosan di­cséretet keveset, ellenben szi­dást annál többet kapott. Ez a jelenség az utóbbi időben annyira gyakorlattá vált, hogy kezdi veszélyeztetni a kölcsönös bizalom továbbá fejlődését. — Az értelmiség és a párt között olyan viszonynak kell lennie, ami a kölcsönös biza­lomra épül; csak a kölcsönös bizalomra épült kapcsolat le­het szilárd és tartós. Eddig sajnos sok értelmiségi dolgo­zó félt a párttól. Hosszú évek során hozzászoktattuk az ér­telmiségi dolgozókat ahhoz, hogy a párt csak akkor fog­lalkozik velük, ha munkájuk ellen valami kifogás merül fel. Jobban meg kell becsülni azokat az értelmiségi dolgo­zókat, akik hosszú évek sora óta kiálltak a párt politikája mellett. Ezeket az értelmi­ségi dolgozókat pártbizottsá­gainknak jobban be kell von­ni a párt és az állami ólct ve­zetésébe. Joggan veti fel me­gyénkben az értelmiség, hogy számarányának, tudásának arányában nincs képviselve a vezetésben. Megyénkben a párt funkcionáriusok között kevesen vannak értelmiségi dolgozók. A tanácsapparátus­ban valamivel jobb a helyzet, de mégsem kielégítő. A Vá­sárhelyi Városi Tanácson ki­lenc értelmiségi dolgozik, azok is az egészségügyi osztá­lyon dolgozó örvösek és ez oktatási osztályon dolgozó ta­nulmányi felügyelő. Községi tanácselnökök között me­gyénkben mindössze csak egy értelmiségi van, az ásott­halmi tanácselnök. Ezt az előállott helyzetet nem is annyira a régi értel­miség, hanem az új értelmi­ség bírálja. Hiszen a régi ér­telmiség többé-kevésbé bele­törődött már abba — ami nem helyes —, ha tudata mé­lyén nem is ért vele egyet, hogy a vezetőségibe, vezető­funkcióba nem kerülhet. De az az új értelmiség, amelyik­nek nagy többsége munkás­paraszt származású, egy ré3ze pedig egynéhány évvél ez­előtt az üzemi munkás, vagy paraszt szintjéről emelkedett fel az értelmiségi szintre, helyet kér a vezetésben. Párt­bizottságainknak ezt megkell érten iök és ezért a párt- és állami apparátust mindin­kább meg kell olyan értelmi­ségi dolgozókkal erősíteni, különösen szakterületeken, akik szakmailag fejlettek és politikailag is helyesen lát­nak. — Az értelmiség bevoná­sát a vezetésbe akadályozta az is, hogy az értelmiség sem szívesen vállalt vezető funk­ciót. Van ezenkívül anyagi oka is. Az értelmiség helyes bevo­nása a vezetésbe perspektí­vát ad a fiataloknak. Erről beszélni kell, mert a középoktatás és egyetemi to­vábbtanulással kapcsolatosan elterjedt bizonyos fokú per­spektívátlanság az értelmiség körében. Ennek van is bizo­nyos reális alapja: ugyanis a múlt években esetenként in­dokolatlanul háttérbe helyez­tük a középiskolai és egyete­mi felvételeknél az értelmi­ségi származású fiatalokat. A beszámoló ezután ismer­tette, hogy a Központi Veze­tőség határozatának azt a megállapítását, hogy lehető­leg minden kitűnő és jeles­rendű értelmiségi származású tanuló felvételt nyerjen az egyetemeken és főiskolákon, többé-kevésbé sikertilt meg­valósítani már ebben az év­ben a szegedi egyetemeken és főiskolákon. Az orvostu­dományi egyetemen 25, a tu­dományegyetemen 20, a pe­dagógiai iskolán 17 százalék az értelmiségi származású tanuló arányszáma. Az új és régi értelmiség viszonya A régi és az új értelmiség közötti viszony több reláció­ban jelentkezik. Például úgy, hogy a régi értelmiség az ad­minisztrációs ügyeket végzi, az új értelmiség pedig a tény­leges szakmai vezető munkát; je'entkezik úgy, különösen a mezőgazdaság területén, hogy a régi értelmiség kezébe össz­pontosul a gazdaságok veze­tése és háttérbe szorítják a fiatal értelmiségieket. Nagyon sok esetben egyéni sérelem alapján kölcsönös bizalmatlanság jellemzi az új és régi értelmiség vi­szonyát. A Kutasi úti Állami Gazda­ságban például Kunstár Pi­roska és Dani Katalin agrár­egyetemet végzeit agronómu­soknak hónapokon keresztül nem tudtak munkát biztosí­tani. Foglalkozott a beszá­moló azzal a problémával ls, amely a fiatal szakembe­rek általános műveltéségét, szakmai tudását, nyelvisme­retét hiányolja. A fiatal ér­telmiségnek pótolnia kell eze­ket a hiányokat; — Az osztályidegen szár­mazású értelmiségiek közül azokkal szemben, akik vala­milyen szakterületen dolgoz­nak és munkájukat lelkiisme­retesen. becsületesen látják el, nem indokolt a hátrányos megkülönböztetés. Ezeket az értelmiségi dolgozókat kell hagyni nyugodtan dolgozni. ' Persze ez nem azt jelenti, hogy a párt és állami ellenőr­zését elhanyagoljuk. A beszámoló még egy-két fontos tény taglalása után szükségesnek tartotta két fontos problémáról megemlé­kezni, mivel ez az utóbbi időben megyénkben is az ér­telmiség körében nem tisztá­zódott kellően. 1. A pártvezetésről. A párt­vezetés ellen egyes értelmi­ségi személyek az utóbbi hó­napokban támadást Indítot­tak. holott az értelmiség nagy többsége igényli és he­lyesnek tartja a pártvezetés­nek azt a módját, mely ma­gasfekú eszmei, elvi irányí­tásban ölt tes'et. De ugyan­akkor helvteleníti. jogosan, a pártvezetésnek olyan módsze­rét, amel'yel nem egy .esetben mi is dolgoztunk, ami utasí­tásokban, adminisztratív in­tézkedésekben jelentkezett. 2. A szovjet tapasztalatok alkalmazásáról. A szovjet ta­pasztalatok alkalmazása te­rén az elmük években a tu­domány, a művészet, a ter­melés vonalán követtünk el hibákat, mégis megállapít­hatjuk, hogy a szovjet ta­pasztalatok átvétele nélkül nem értünk volna el olyan eredményeket, mint amilye­neket elértünk. Rajtunk mú­lik, hogy azokat a tanácso­kat, ame'yeket mi a szovjet elvtársainktól kaptunk, ne mechanikusan, saját viszo­nyaink figyelembe vétele nél­kül alkalmazzuk. De emellett szükségünk van arra, hogy tanuljunk a fejlett kapitalista országoktól is. A beszárító1 ó a következő megállapításokkal fejeződött be: — Ha a járási, városi párt­bizottságaink és tanöcsszer­Hozzószólások A beszámolót élénk vita követte. Dr. Baróti Dezső elvtárs, a szegedi egyetem professzora hangsúlyozta, hogy az egyetemmel többet törődtek a múltban, mint az értelmiség más rétegeivel és önkritikusan állapította meg, hoey az egyetem sem köve­tett el mindent ez értelmiség fiainak egyetemi felvétele ér­dekében. Az egyetemen sem kielégítő az új és a régi ér­telmiség viszonya, noha nagy javulásról számolhat be. Na­gyon fontosnak tartja a nyelvtanulást, amit a fiatal­ság érdekében országos szin­ten kell megoldani. Szóvátet­te a pedagógusok túlterhelt­ségét is. amit az óraszámok csökkentésével kell megol­dani. Kívánatos — mondotta — az Iskolai oktatásban a mi­nőségi munka A Központi Vezetőség határozatát rend­kívül jelentős ténynek tartja, mert áttala a megyei értelmi­ségi dol eogék olyan fegyvert kaptak, aminek segítségével szívvel-lélekkel szolgálhatják népi demokráciánkat. Dr. Sárkány Gvörgy elvtárs, a megyei bíróság elnöke szóvá­tette, hogy a bírósági dolgo­zók és a jogászok pártba ve­tett bizalmát a rossz káderpo­litika gyöngítette. Egy másik — és ez volt a fő ok —, amit sérelmeztek, az a szakmai tudás lebecsülése volt, ami egyik területen sem jelentke­zett olyan mértékben, mint a bíróság területén. A tör­vénysértések is bizalmatlan­ságot keltettek, ami még a Központi Vezetőség határo­zata után sem számolódott fej teljes mértékben. A tel­jes bizalom kialakulásának előfeltétele a törvénysértések felszámolása és a bírói füg­getlenség biztosítása. Kifogá­solta Sárkány elvtárs felszó­lalásában, hogy a hibákról sokat, az eredményekről ke­veset beszélünk, noha ered­ményként könyvelhető el a dr. cím visszaadása is. Fo­kozza a jó hangulatot a párt vezető funkcionáriusokkal való találkozás, beszélgetés. Szükségesnél: látja a pártfe­gyelmi bizottságokba jogá­szok közreműködését. Kérte továbbá a szabadság idejének felemelését, a pedagógusok­nak adott vasúti kedvezmény bírókra való kiterjesztését és az 1948 óta kizártak esetei­nek felülvizsgálatát Dr Jó­zsa Klára makói kórházi fő­orvos a makói értelmiség el­szigeteltségéről beszélt, vala­mint a kizárások okozta bi­zalmatlanságról, Megemlí­tette, hogy az új orvosoktól nem kapják meg azt a politi­kai állásfoglalást, amit vár­nak. Idegenkedés mutatkozik az ideológiától. Sürgette a nők bevonását a Hazafias Népfront munkájába. Ha a kommunisták mindent meg­tesznek, hogy az értelmiség elzárkózását megtörjók, ak­kor előre viszik a párt ügyét — mondotta). Karácsonyi Bcla egyetemi docens, or­szággyűlési képviselő fe'szó­lalúsában számlatan problé­mával foglalkozott, mint • az értelmiség életformája, az ér­telmiség anyagi helyzete, az egyetemi hallgatók közötti tagfelvétel, a női értelmiség kérdése, valamint a felsőok­tatás átszervezésének szük­ségessége. Végül megállapí­totta, hogy a hagyományok szeretete és a proletár Inter­nacionalizmus dialektikus egységéből a proletár inter­nacionalizmus egyo'daiú hangsúlyozása sokszor káros volt. Gáspár Mihály szentesi iskolaigazgató, a Hazafias Népfront szentesi bizottságá­nak elnöke kutatta annak az okát, hogy a régi értelmiségi miért nem tudott fokozottab­ban bekapcsolódni a párt po­litikájába. Kérte a fokozot­tabb pártépítési munkát r.z értelmiség körében és lehető­ségét ónnak, hogy az értel­miségi ítatnlok jobban be­kapcsolódhassanak a DISZ munkájába. Szilárd János elvtárs, a szegcdi orvosegye­tem párttítkára a beszámolót elfogadta, de egynéhány hiá­nyosságát bírálta, főleg azt, högy nem volt'eléggé önkri­tikus. Zombori János elvtárs az értelmiség helyzetét a munkásosztály .szemszögéből vizsgáHa és hangsúlyozta, hogy Lenintől kell tanulnunk, hogy levetkőzzük eddigi me­rev magatartásunkat. Az ér­telmiség párt iránti bizalmat­lansága — mondotta — a mi rossz munkánkból is követ­kezik. Az értelmiséget érintő határozat az egész magyar nép kérdése és ezt a munkás­osztály felé helyesen kell ma­gyarázni. Bodnár Józseí elv­társ, a Csongrád-Békés me­gyei Altami Gza.'atago:: Igaz­gatóságénak vezetője a me­zőgazdaságban dolgozó értel­miségiek helyzetét vázolta fél, ekéknek- kultúrái's 63 szóra­kozási lehetőségük, rendkívül kevés. Ezeknek a műszaki ér­telmiségieknek viszonya sem mindenkor ki'clcgílü a - ári­hoz, de megvan a lei velődé 40. hogy közelebb hozzuk "kot. Nagy Pál. elvtárs, a Détma­gyarorszái felelős szerkesz­tője az értelmiség és a lapok problémájáról bőszéit, majd dr. Basch elvtárs, a szegedi ügyvédi kamara elnöke az ügyvédek helyzetét ismertet­te, akiknek hosszú" Ideig csök lenézésben voit részük. A Központi Vezetőség határo­zata ulán felszabadult légkör van kialakulóban és hiszi en­nek megvalósulását a párt támogatá-a révén, Gyáni Imre gimnáziumi igazgató, a Hazafias Népfront vásárhe­lyi bizottságának elnöke a XX. kongresszus után kiala­kult egészséges légkörről be­szélt, hangsúlyozva, hogy an­nak jelentőségét először az értelmiség fegta fel. Bálvá­nyos Pál makói iskolai igaz­gató arról a bizalmatlanság­ról szólott, ami az értelmiségi párttagok és pártonkívüliek között megmutatkozott. Kérte a fokozottabb tájékoztatás megoldását is. Kovács elv­társ, a Vásárhelyi Gépállo­más főfflezógazdásza szintén az agranómusoktas a gépállo­mási műszaki értelmiség helyzetéről beszélt és nehez­ményezte, hogy adminisztrá­ciójuk; nemhogy csökkent volna, hanem még nőtt az utóbbi. Időkben. Ez sok időt elvesz szakmai továbbképzé­sük. lehetőségéből. . Ladányi Benedek elvtárs, a szegedi párt-végrehajtóbii zotlság első titkára megálla­pította hozzászólásában, hogy a Központi Vezetőség határo­zata az értelmiséggel kapcso­latosan a pártfunkciemériusok körébon- is nagy örömet kel­telt, majd egyes felszólalá­sok • megállapításait vitatta. Htinyadkürti Lajos elvtárs­nak, a megyéi MÉSZÖV ve­zetőjének hozzászólása után Vama Kovács János elvtárs válaszolt az egyes felszólalá­sokra. A beszámoló 6s azt kövét® széleskörű vita során a párt­végrchajtóbizottság által Ja­vasolt határozatokat kiegészí­tették a hozzászólók. E hatá­rozatok végrehajtását a párt­bizottságok feladatává tette a megyei pártbizottság. Számos javaslatot tett még az állami szervek felé. valamint néhénv fontos kérdésben felterjesz­téssel fordul a felsőbb párt­ós állami szervekhez. Ez a rendkívül értékes ki­bővített pártblzottsdgl ülés Németh Károly elvtárs zár­szavával ért véget; veink vezetői, támaszkodva a kommunista értelmiségre, élére állnak értelmiségi poli­tikánknak, nem lesz akadá­lya a Központi Vezetőség ha­tározata végrehajtásának. Ez nem lesz könnyű dolog, mert a munka során le kell küzde­nünk még előforduló szektás nézeteinket és gyakorlatot. De bízunk abban, hogy a párt, a munkásosztály sze­retete át fog bennünket se­gíteni ezen az akadályon is. Nem szabad azt gondolni, hogy a párt értelmiségi poli­tikájának következetes vég­rehajtása érdekében csak a párt- és állami funkcionári­usoknak kell harcolni, hanem az értelmiségieknek ls. Meg vagyunk győződve arról, hogy ebben a munkában a párt- és állrmi funkcionári­usok egybeforrnak ezokka' az értelmiségi dolgozókkal akik munkájukkal a szocializmus építését akarják szolgálni. Megnyílt az Országos Mezőgazdasági Kiállítás Szombaton délután nagy­számú meghívott közönség jelenlétében megtartatták- az Országos Mezőgazdasági Ki­állítás megnyitó ünnepségét. Megjelentek az ünnepségen a párt és az állam vezetői: Apró Antal, Acs Lajos, Dobi István. Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kádár János, Kiss Károly, Kovács István, Ma­rosán György, Szalai Béla, Bata István, Piros László és Rónai Sándor, továbbá Hor­váth Imre külügyminiszter, Szabó János város- és köz­séggazdálkodási miniszter, Matolcsi János földművelés­ügyi miniszter, Bognár József külkereskedelmi miniszter, Tausz János belkeresekedel­mi miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter. Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajcs köziekedég- és postaügyi miniszter. Kónya Albert oktatásügyi miniszle-, Román József egészségügyi miniszter. Házi Arpéd, az ál­lami ellenőrzés minisztere, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek és az Elnöki Tanácsnak számos tagia, a társadalmi, gazdasági és tudományos élet ; srft kiválósága. Ott volt a megnyitáson a Budapesten | akkreditált diplomáciai kép­' viseletek számos Vezetőie és í tagja. Jelen voltak továbbá a í Budapesten tartózkodó egyip­tomi mezőgazdasági küldött­ség tagjai. A kiállítást Matolcsi János földművelésügyi miniszter nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta: A kiállítás egész dolgozó népünk alkotó munkájának bizonyítéka. Hiszen abban, hegy mezőgazdaságunk évről évre új elgondolásokkal, ter­melési módszerekkel, új gé­I pekkel, növény- és állatfal- i j fákkal gazdagodik, kifejező­ik dolgozó népünk minden I rétegének munkája. A jövö­. ben is az ioar munkásai, ! ; mérnökei, a dolgozó paraszt, ' I a termelőszövetkezeti tag, a traktoros az agronómus, az állattenyésztő a tudta az ál­latorvos közös munkája hoz­l hatja meg az eredményeket, j A jövőben is társadalmunk minden rétegének összefogá- ; sára van szük=ég annak a [ 1 kettős nagy célkitűzésnek a megvalósításához, hogy öt év alatt 27 százalékkal emeljük a terméshozamot és elősegít­sük a mezőgazdaság szocia­lista átalakítását. Kiállításunk legfőbb értel­me és célja: megismertetni, hogyan, milyen módszerek­kel lehet növelni a terme­lési eredményeket a mező­gazdaság valamennyi ágá­ban. Arra törekedtünk, hogy ter­melőszövetkezeti és egyéni­leg dolgozó parasztok, gépál­lomási és állami gazdasági dolgozók egyaránt hasznos tapasztalatokat szereznesse­nek itt, tanulhassanak » mindennapi munkájukban si­kerrel alkalmazhassák mind­azt, amit itt Iáinak. Ktallftá­sunk akkor tölti be Igazán a hivatását, ha azok a legjob­ban bevált termelési eljárá­sok, amelyekkel a kiállítók kimagasló eredményeket ér­tek el, minél szélesebb kör­ben s minél gyorsabban elter­jednek országszerte. ' — Ezt a célt segítik elő mindazok a tudósok, kutatók, gyakorlati szakemberek, ter­melőszövetkezeti tagok, cgyóqileg gazdálkodó parasz­tok, gépá'.lomási és állami gazdasági dolgozók, akiknek hozzáértő, szorgalmas mun­kája nyomán az itt bemuta­tott eredmények születtek. Megérdemlik hát, hogy az egész ország tisztelje, be­csülje őket, a magyar me­zőgazdaság legkiválóbb munkásait, akik szinte felbecsülhetetle­nül sokkal járulnak a ma­gyar mezőgazdaság felvirá­goztatásához, szocialista át­szervezéséhez: Ezért fejezem ki nekik köszönetemet és el­ismerésemet most is, amikor kiállításunkat megnyitom. A földművelésügyi minisz­ter beszéde után felhangzott a Himnusz, majd a megnyitó részvevői megtekintették a kiállítás látnivalóit. Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás kapui szeptember 2-án, vasárnap reggel 8 óra­kor nyílnak meg a nagykö­zönség előtt. Határozat a ruriimtánvos kutatóintézetben ifolgczók fizetésének rendezéséről A Központi Vezetőség nemrég megjelent értelmiségi határozatának megfelelően a Minisztertanács határozatot hozott' az egyetemeken, a főiskolákon, a mezőgazdasági akadémiákon, valamint az akadémiai és minisztériumi tu­dományos kutató intézetekben dolgozó oktatók és kutatók bérének felemeléséről és rendeletet adott ki a béremelés szeptember elsejei hatállyal történő végrehajtására. A rendelet — amely ma a Magyar Közlönyben jele­nik meg — alapján béremelésben lehet részesíteni a tudo­mányos és tanszéki segédszemélyzetet, valamint az egyéb beosztásban dolgozókat is. Póger Antal nyilafkozata Mint Ismeretes, Páger An­tal a napokban Budapestre érkezett. A művész szomba­ton találkozott a magyar saj­tó képviselőivel, hogy beszá­moljon hazatérése körülmé­nyeiről. terveiről. Mint elmondotta, kereken 12 esztendőt töltött külföl­dön, ebből az utóbbi kilenc évet Argentínában, Buenos­Airesben. Először festéssel próbálko­zott, majd egy, az ott élő magyarokból álló színtár­sulat vezetője lett. — Az emigráció — mon­dotta — nem ünnepély — különösen a színművésznek, aki nyelvhez van kötve. Hadd tegyem hoz2á, hogy sokan szerelnének haza­térni, sol: értékes embe­rünk kallódik odakint. Fá­radtak, nem akarnak tudni másról, mint a hazatérés­ről. Terveiről szólva elmon­dotta: elsősorban — ha mód van rá — filmben vállalna szí­vesen szerepet, 9 ha a fil­mezés engedi, színpadra ia lépne..

Next

/
Thumbnails
Contents