Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-02 / 207. szám

•Minap, 1858. szeptember 1 5 I I ÍIBI R PE D AGÓG U S-O L D A L „Az izgága szülők ügye" pedagógus szemmel Iskola építési gondok ELÉG NAGY PORT ka- reagálnak a szülők. Mert és hogy az állam törvényeit vart fel Bóday elvtárs cikke, kedves Bóday elvtárs, nem be kell tartani! amely a Délmagyarország arról van szó, hogy a Rum­augusztus 29-i számában je- jancev-ügy nem jó film. De lent meg és a tanulók esti kislányára kötelező rendele­mozilátogatásával kapcsola- teket a maga irányításával tos. Kissé megdöbbentünk a lépték át, sőt ennek a sajtó­címen mi pedagógusok, hi- ban is hangot adott. Ez már A Szegedi TükSr II. évfo­lyam 14. számában —i. —c. aláírással ellátott cikket vi­szont örömmel üdvözöltük, mert erőfeszítéseinkben tá­mogatást ad. Tóth Tihamért szen a szülői ház és az iskola hiba. Abban magának igaza a legjobb esetben sem tud­egységes nevelői eljárásmód- van, hogy voltak súlyos té- tuk felfedezni benne. A „nö jának kiépítése a legégetőbb vedések nevelésügyünkben, problémánk és bizonyos fokú az is igaz, hogy mint mindé­rést ütött ez a cikk ezen. Tizenegy év után végre, igazán az egész társadalom ügye fett a gyermekek neve­lése. Végre, bár későn, rá­döbbentek arra felettes szer­veink, hogy a szocializmust csak szocialista szellemtől át­hatott emberek képesek épí­teni. Erre pedig rá kell ne­velni az ifjúságot. A nevelés folyamata, az nütt, nálunk is burjánzott a bürokrácia, a személyi kul­tusz. Ezt mi, pedagógusok, vendékhangversenyeket^ nem a saját bőrünkön is tapasz- " taltuk. De ez nem ok arra, hogy most, amikor tiszta la­pot nyitottunk népünk tör­EGY HIVATALOS TÁJÉKOZ- remre eső átlagos tanulólétszám urai oktatás Szegeden. Ha ilyent TATÁS arról adott hírt a minap, ugyanakkor jóval meghaladja örvendetes a gimnáziumi tanulók hogy Szegeden 1956—60-ig ke- legtöbb szegedi iskolában az or- létszámának növekedése, akkor; reken 1200 tanulóval fog nőve- szágos normát, a 44-es átlagot. A — ha nem építünk megfelelő kedni az általános iskolások lét- Rókusi Általános Iskolában pél- gimnáziumi épületeket — előbb, száma. Tehát három iskolaév dául 59, a Szillériben 58, a Ju- utóbb szükségessé válik a ginmá­alatt évente átlag 400 elsőosztá- hász Gyula utcai iskolában pedig ziumokban is a váltott-rendszerű lyossal több lesz a mostaninál. 53 tanuló jut egy tanteremre. oktatás, amit viszont a nagy óra? Ennyivel több gyereket kell be- ÜGYNEVEZETT „kétmű- szám cs a bejáró tanulók miatt vezetni a betűvetés „titkaidba, szakos", váltott rendszerű tani- szinte lehetetlen megoldani. Te? vendek' kifejezést a XIX. a számok és mértani dolgok vi- tás zavarlalan bÍ7t0sitásái10z ;s hát építkezni kell, éspedig mi? századtol alkalmazták 12—14 lágába; ennyivel több szem kf- legkevesebb 30 tanteremre vol- nél előbb. Ehhez viszont megfe? séri majd figyelemmel a botani- na szükség, amit emelet-, vagy lelő építőanyagra és ami a leg? kus kertek növényeinek nőve- hozzáépítéssel lehelne megoldani főbb: elegendő építőipari szak­kedését, s ennyivel több kéz la- a különböző területen fekvő is- munkásra van szükség, mert a pozza végig történelmünk sár- kólákban. A túlzsúfoltság meg- jelenlegi létszámmal az iskolai gult és friss-fehér lapjait. De szüntetése pedig még ezenkívül felújítási munkákat sem lehet vajon áll-e majd elegendő tan- u tantermet követel. Hasonló időben elvégezni. Jó volna, ba év körüli lányokra. Ma is rendeznek zeneiskoláink nö­hiszem, hogy a Bóday elvtárs által említett és kifogásolt „marha" értelemben. terem 32 úͰnnan Íütt emberpa- probléma jelentkezik" egyeV"óvo- az Oktatásügyi Minisztérium fel? van kislánva arca önnek • részére? Ez lU a kérdés> dákban, például a Petőfi Sán- tétlenül felülvizsgálná az orszá? zgssz'irax s^siwrt eetizsl? ss zzssssg ss& aássss: srásta-s'j^ »isnüirsjtfc ténelmében, ne revideáljuk mi is sok kérdéseben az ál­egyéniség szabadságának biz- ifjúságunk egységesebb, jobb dagógiai munkánkat elősegí- HmUnflletéfíí^fafllTE gyCTmek íátszana' énekelne, ver- náziumi épület megépítését Sze? tosítása mellett tele van til- nevelését szolgálják. Har tó rendelkezesekkel, amelye- colunk az iskoiai túlterhelés ket a társadalom emel, az eUen ég tanulóink több pihe­tenék. MÉG EGYET...! Ne a gaz, becsületes, igazságos mellett Ho^ a felnőtt cikkíró elnézését kér3e' ami" ember kiformálásának érde - ÉdTlomnak mVannak a ~ — " kében. Azt hiszem, On is a törvényei (amiket át­tudja, hogy milyen kemény hágni jó lenne néha!)) s ame. küzdelmet igenyel az állán- ]yek nem mindenkinek kelle­dóan kitörésre kesz gyerme- mesek> csak a céi tudatával, ki lélek keretbe szorítása, il­úgy Ifjúságunk is szokjon letve annak helyes mederbe hozzá hogy a tiltott gyü­terelése. Igen komoly erofe- öks sem jobb a másiknál" szítéseket kellett tennünk hosszú évek folyamán, hogy lecsökentsük a túlzott sza­badság szülte, nem kívánatos szabadságvágyakat. (Figyel­je csak meg 12—13 év körüli tanulók magánbeszélgetéseit utcasarkokon, vagy mozik előtt.) ért elvitte kislányát az esti előadásra, hanem az illetékes iskola igazgatójáét, ahol kis­lánya tanul. Gondolom, hogy pontosabban és világosabban megfelel önnek, mint én. Baricz Károlyné igazgató szárnyépületet a régi épületek- scigetne) ha vo]na számukra ele- geden, mert a túlzsúfoltság miatt hez, s ezt még pótolta a hovato- gendö ievcgg. \ Béketelepi óvo- nagyon nagy szükség van rá. ííos^rN^kdí^í dá,ban V3 négyzetmétc7yi JELENLEG A PETŐFI (TI.) kat rttatkomiazobhotrv me- fágyenpek ,ut (A kö- tcl ; iskoIa 4 tantpremmel \5[ délelőtti, vagy a délutáni-e. _ Egyre inkább több feladat Jelenleg 341 általános iskolás vár a sokoldalú gimnáziumi ok- mpg Móravárosban cgy modera kap a Petőfi- (I.) telepi is. Szin? tén a jövő esztendőben kezdik A nagymama nyomdokában tanulócsoport, azaz osztálykollek- tatásra — mondják a pedagógu- ö".6 tíva tanul Szegeden. Ebből 256 sok, s ezt az is bizonyítja, hogy ?. lsk°J? csoport „délelőttös". 85 pedig mái ebben a tanévben 14 új Z Terveik az újszegedi Ber? i.délutános". Az egy osztály-te- nulócsoporttal bővült a giJázi- Jg TeUteX' 53Tí Rókusi leány- és a Juhász Gyula utcai Általános Iskola ráépítés? sel való 6—6 tantermes bővítését A nagy zöldasztal körül harcot az idősektől, s halad- munkában megöregedett Fá­ül a tanári kar. Az év végi zá- nak a megkezdett úton. bián Károlyné sokat mesélt rókonferencia véget ért, s az _ Fábián Károly, Fábián unokájának a pedagógus­_„., igazgató meghatott hangon Károly... ismerős ez a név élet szépségeiről, nehézségei­TIZENNÉGY ÉVE VA- búcsúzik a nyugdíjba vonuló nekem — mondogatja magá- ről. Alaposan ismerte a pe­utolsó napjaiban már kezé­ben volt a kinevezés. A is, — 1960-ig. Ez a tervezés elég távoli; a szükséglet előbbre kívánja a ter? nagymamák, a nagyapák — vezéseket, ha nem is olvan bő­kezűkben a diplomával — meddig jártak valamikor GYOK gyakorló pedagógus, pedagógusoktól, Dudás Ad- ban Alacs Margit, a búcsúzó dagógusok életét. Negyven- munka nélkül?! örültek, ha ... ' .. ' i winnéÁI A lortC MarPlTTGl 42..: — 1 '1.11 _1_1 •< . » . . . * .. Megdöbbenve figyeltem évek nento, Alacs Margittól hosszú során át, hogy a ta- Mackó Gyulától Bodrogkozt nulók számára biztosított Lajostól. A kollégák a sze­túlzott szabadság milyen műket törölgetik Az együtt romboló hatást fejt ki er- eltöltött évek kedves emlé- y kölcsi fejlődésükben. Meg- kei, a pedagógus-élet öröme, tottunk döbbenve figyeltem, hogy az nehézsege összeforrasztotta ifjúság nevelésének ügye a kis kollektívát. Ilyenkor a szinte kizárólagosan a peda- búcsúztatók arra is gondol­gógusok ügyévé kezd válni nak: vajon ki lesz az utód, s a szülők közönye, vagy ami milyen kolléga, milyen ba­még rosszabb, ellenséges rát lesz? szembenállása miatt. Kevés A hirtelen támadt csendet lenne a hely, ha tapasztala- kopogtatás zavarja meg. Az taimról be akarnék számol- ajtó kinyílik és egy szőkeha­tanítónő. — Mondja kedvesem — szól a fiatal tanítóhoz —, nem Fábián Károlyné uno­kája? Valamikor együtt taní­három évig tanított az akko- fizetés nélküli segédtanítók ri „Kazali", a mai földmű- lehettek, mert abban már a — De igen, az vagyok — válaszol a fiú — és nagyon örülök, hogy ebben az isko­lában taníthatok, ahol a nngvmamám 43 évig tanflott... ves utcai iskolában. Alsóvá­roson minden szülő ismerte és szerette Fábián tanító né­nit. Férje, Fábián Károly is ebben az iskolában tanított, ni, de azt hiszem, ön is tud­ja, hogy az 1946—48-as esz­tendőkben a szórakozóhelye­ken, mozik előtt mennyi ser­dülő korban lévő gyermek­kel találkoztunk este, vagy néha még az éjszakai órák­ban is. (Szülőkkel, vagy szü­lők nélkül.) Ennek hatását mi, pedagógusok tudtuk iga­zán lemérni, főleg tanítási órákon. Hát ezért kellett munkához vezető utat lát­ták. Nyugodtság, biztonság lát­szik a fiatalember arcán és mosolyán. A kezdet kezdete de ő korán, még 1912-ben előtt áll még, sok, nagyon meghalt. Fáblánné szíve két sok munka várja. Rajta mű­évvel ezelőtt mondta fel a ük csakj hogy az emberek szolgálatot. Nem érhette úgy elismerjék, szeressék és meg az időt, amikor unoká- becsüljék, mint egykor a ja az ő örökébe lép... nagymamát, Fábiánnét. , S unokája most ott áll a Vajon hogyan csinálta, ho­— Ha olyan nevelő lesz, régi tanári szobában. Hellyel gyan kezdte valamikor a jú, kékszemű, nyurga fiatal- mint a nagymamája, nyugod- kínálják meg, s ő otthonosan nagymama, mikor az első zelről, mint a József Attila tele? pen, ahol jövőre 400 ezer forin? tot fordítanak egy új óvoda fel? építésére; összegezve: Szeged város is? kolaépítkezései elmaradtak az élet adta fejlődés menetétől, s ezt valahogyan pótolni kell, ha komolyan hitelt akarunk szerezni Szeged iskolaváros jellegének: Lödi Ferenc HIREK ember jelenik meg. — Bocsássanak meg a za­varásért, Fábián Károly tanító vagvolr. a kinevezésem hoztam el. Ide helyeztek — mondja ha­tározottan. Senki sem szél, a tanárok összenéznek. A sors iróniája: tan bízom a gyermekeim ma­gára, jó kezekbe kerülnek — mondja meghatottan Alacs tanító néni. A fiú elfogódottan áll az ismeretlen tanári kar fürké­sző tekintete előtt és magá­ra, az elkövetkező életére, meg tanítónő nagyanyjára gondol. a nagymama kortársa!. Valamikor csodaként emle­gették volna a fiatal tanító esetét. Ma ezt természetes- tanítványai, hogyan nek tartjuk. 1956. júniusá­— Eredményes kulturális munkájáért a -Szocialista Kultúráért Érdemérem*-mel tüntették ki a pénteki szak­szervezeti aktíva-ülésen a Szegedi Ruhagyár fiatal kuL szankciókat életbeléptetni, búcsúztatás, jelentkezés. De és ezért kellemetlen, hogy így van ez rendjén. A fiata­erőfeszítéseinkre ilyen módon lok átveszik a munkát, a leül, beszélget. Neki köny- nap az iskolába lépett — nyebb a dolga, — így mond- gondolja magában a fiú —, ják mert ő úgy érzi most magát, mint az a színész, aki elő­ször lép a nagyközönség és a hivatásos bírálók elé. Sok túrfelelősét, Balogh Lajost, kérdés forog a fejében. Va- _ . . jon hogyan fogadják majd ~ Befejeződött az udules. sikerül I958-ban a tanács közel 80 „megfogni" őket ezer forintot fordított a gyer­. . , . . . t , .. Reménnyel, sok-sok meg- mekek üdültetésére. Szege­Már kora gyermekkorától ban fe3ezte be tanulmányait valósításra váró tervvel kez_ den 400, vidéken száz általá­tanító akart lenni. A nagy- az újszegedi József Attila d; meg munkáját Fábián Ká- nos és 120 középiskolás diák mama, a hófehérhajú, a Tanítóképzőben, s a hónap roly, Szeged legfiatalabb pe- nyaralt. jyjeleg nyárvégi dél­után volt. A nap összeszedte minden ere­jét, mintha bizonyítani akarta volna, hogy még mindig erős. A Széche­nyi tér öreg platánfái­nak levelei azonban már sápadtak, a gyen­gébbek nem tudtak da­colni és sárgulva, lassan hulltak, hulltak. Ezen a délutánon gondtalanul sétáltam, egyszerre csak kedves gyermekhangra lettem figyelmes. — Anyu, gyere ide. Nézdd, olyan ez, mint az én táskám — kiabált egy szőke, törékeny kis­lány és az Állami Áru­ház kirakatában az egyik szép táskára mu­tatott. Közelebb mentem a kirakathoz, s jól hallot­tam, amint a 'büszke édesanya ismerőseinek mesélte, hogy a kislá­nya most megy első osz­tályba, és hogy milyen boldog az egész család. Az emlékeim megro­hantak. Vannak emlé­kek, amiket — bárhogy akarjuk — nem tudunk felidézni. A másik faj­tájuk engedékenyebb, hívásunkra előjönnek és eleven képként állnak előttünk. Az emlék gaz­dagógusa. Ügy gondoljuk, _ „-­nem árulunk el titkot: Fábi- ezer forint értékű az én „palatáblám" dag ékszeres doboz, amelyben sok drága­gyöngy fekszik porlepet­ten. Le kell törölni csak az idő porát, s máris ra­gyog a drágakő. Fel­nyitottam az ékszeres dobozt, letöröltem a port és mégis, az igaz­gyöngy csillogását egy ráírt fekete szám zavar­ta: 1938 szeptember. Ugyanúgy ragyogott a szeptemberi nap, mint ezen a délutánon, csak a törékeny, szőke kislány szerepét akkor én ját­szottam, én is első osz­tábjba mentem. Hódme­zővásárhelyen laktunk akkor, apám a kaptafa­gyárban dolgozott, anyám varrodába járt, a nagyanyám pedig „úri házakhoz" járt mosni. Egyik nap így szólt anyámhoz az én drága nagyanyám. — Palatáblát ne ve­gyél a gyereknek, azt kap tőlem, de nem akármilyent ám — mondta, s mindig ra­gyogó szeme nevetelt. Ef aptam táskát is, nem lakkot, csak olyan egyszerűt. Ami-. kor kinyitottam, láttam, hogy üres. Sírva fa­kadtam. - Táblai? Táblát mi­ért nem vettek? Anyám vígasztalt: megmondta, hogy azt nagyanyámtól kapom. A könnyek szivárvány­színén át láttam akkor az én nagyanyámat, aki mindig tartogatott szá­munkra valamit, vala­mi meglepetést. Az „úri házak" szakácsnői neki adták a penészes mo­gyorót, a megromlott almát, s a jóságos öreg kéz mindig élvezhetővé varázsolta számunkra a romlott csemegét. Izgatottan vártam a táblát. Az ünnepélyes iskolaévnyitó után a nagyanyám egy selyem­papírba csomagolt do­bozt adott át. Mosolygós szeme könnyes volt, de mit törődtem én azzal, a csomag volt a fontos. Amikor kibontottam, a meglepetéstől nem tud­tam szólni. Gyönyörű tábla volt a csomagban, de nem akármilyen, nem pala, hanem egy hófehér zománcos tábla. az egyik oldalán ragyo­gó kék vonalak sorakoz­tak egymás után, a má­sik oldalán pedig kis apró kockák sokasodtak. Másnap, amikor a ta­nító néni mondta, hogy vegyük elő a táblát, minden gyerek palatáb­lát és palavesszőt hú­zott ki táskájából, csak én nem, aki nagy büsz­kén a hófehér, ragyogó zománcozott táblámat és a szép sárga ceruzát, — amit nagyanyám helye­zett el a csomagban — vettem elő. Minden gye­rek az én táblámat bá­multa, még a tanító néni is odájött, és megkér­dezte, hogy honnan vet­tem. Mondtam határo­zottan: „Nagyanyámtól kaptam", 'Telt, múlt az idő, a táblát füzet vál­totta fel, a ceruzát pe­dig toll. Egyik este a nagyanyám — halála előtt pár héttel — elme­sélte a táblám történe­tét. Kokronékhoz, a nagy harisnyagyárosékhoz is járt mosni. Az egyik Kokron-gyerek velem egyidős volt. Hogy elő­kelőségüket mindenütt fitogtassák, nem pala-j hanem zománcozott táb­lát kapott a „fiatal úr". Amikor megvették, ad­dig nézegette, forgatta, míg leejtette, s ó, irga­án „tanító bácsi" szeptember új berendezést (padot, asztalt. elsején töltötte be 18. élet­évét. Sok szerencsét, eredmé­nyes munkát kívánunk az ifjú nevelőnek. —Zs szekrényt, táblát Stib.) kap­tak ebben az évben a szegedi iskolák és óvodák. — Az MTH 14. számú -Ifjú Gárda* Iparitanuló Intézet lom atyja, lement a zo- ismét megkezdi az éreítségi­mánc a tábla jobb fel- zett tanulók szakmai képzé­sű sarkáról. A fiatal úr sét. A fiatalok felvételt nyer- este 6—8 óra között (Április nem írhatott a tönkre- hetnek vasesztergályos, laka- 4 útja 1, I. emelet). ment táblácskára, •— Kezdő és haladó orosz, francia, német, angol nyelv­tanfolyamot indít a Pedagó­gus Szakszervezet városi bi­zottsága. Beiratkozás a szak­szervezet irodájában, szep­tember 3-tól szeptember 15-ig * a tos és marós szakmákba. Az finom, úri kezek a sze- esztergályos és lakatos szak­mélbe dobták. Az én ma egy és féléves, a marós aránykezű, dolgos nagy- szakma elsajátítása pedig anyám kiemelte onnan egyéves időtartamú. A felvé­és elhozta nekem. Ami- telt nyert tanulók havonként kor befejezte nagy- 220 forint ösztöndíjban ré­anyám a táblám törté- szesülnek, amely a tanulmá­netét, előkerestem azt nyi eredmény javulásával ál­a fiókom aljából. Es va- landóan emelkedik. Munká­idban, megtaláltam raj- ruhát, tankönyvet és kézmo­la a hibát, amit eddig sószereket az intézet biztosít. sohasem vettem észre. Kollégiumot a műszaki inté­zet nem tud biztosítani. — Megalakult a Városi Ta­nács oktatási osztálya mellett működő kabinet. Fe'adata: az oktatási csztály dolgozói, az állandó bizottság tagjai, a szakfelügyelők, a vezető igazgatók, a legjobb nevelők bevonásával a legfontosabb helyi oktatási-nevelési prob­lémák megvitatása. Háromrnégy milliméter nagyságú fekete folt volt a fehér zománctáblán. — A Vöröskereszt Orszá­gos Központja felülvizsgálta az általános iskolákban vég­— A Pedagógus Szakszer- zett vöröskeresztes munkát, vezet rendezésében 50 tagú A szegedi iskolák vösök-resz­Ez az én „palatáb- pedagógus küldöttség utazik tes munkájáról elismeréssel lám" története. Az ék- 3 napos tanulmányútra Jugo- nyilatkoztak, szeres doboz tetejét le- szláviéba szeptember hónap­csukom és visszahelye- ban. zem a gyöngyszemet, „. , „ , . . ' — Megalakult az 1958/57-es hogy megőrizzem, nug jskoIai évre a város tovább­a fiam első osztályos képzési bizottsága. Feladata: lesz, aztán odaadom a pedagógusok továbbképző­nek, őrizze ő tovább. sépek irányítása és egy to­vábbképzés: perspektivikus Horváth Zsuzsa terv elkészítése. A Szegedi Állami Zene­iskola betelt létszámmal kez­di az 1956—57-es tanévet. A régi és a már beiskolázott növendékek szolfézs beosztá­sa szeptember 11—12-én, hangszeres beosztása pedig 13—14-én lesz a Tábor utcai iskolában;

Next

/
Thumbnails
Contents